Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-22 / 301. szám, péntek

ÚJ szú 5 198fe. XII. 22. A CSKP KB Elnökségének beszámolója Karéi Urbáneknek a CSKP rendkívüli kongresszusán elmondott beszédéből Felhívás hazánk állampolgáraihoz (ŐSTK) - A CSKP rendkívüli kongresszusának küldöttei az alábbi felhívást intézték a CSSZSZK állampolgáraihoz: Tisztelt polgártársak, a CSKP rendkívüli kongresszusa nemzeteink és egész hazánk sorsdöntő, reményteljes napjaiban fordul önökhöz. Felhívásunk egyúttal vallomás is. Nagy árat fizetünk azért a felismerésért, hogy a politikai és gazdasági sikerek csak átmenetiek. Csakis az ember és erkölcsi értékei, sorsa, örömei és gondjai, reményei és csalódásai, hite és kétségei örökérvényűek, vagyis mindaz, ami kifejezi az élet értelmét. így értelmezzük azt a leckét, amelyet mi, kommunisták az utóbbi hetekben kaptunk. A hibák, tévedések, az emberiesség és a demokrácia deformálásá- nak beismerése nem jelent csupán üres gesztust. Mivel volt vezetőségünk nem talált magában annyi becsületet és bátorsá­got, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjen, megtesszük ezt mi, a CSKP rendkívüli kongresszusának küldöttei. Bocsánatot kérünk az ifjúságtól és minden állampolgártól, akiket jogellenes megtorlások értek, bocsánatot kérünk azon szülők gyermekeitől, akiket még az előző nemzedékek tagjai­ként értek sérelmek. Bocsánatot kérünk minden megpróbáltatásért azoktól a párttagoktól, akiknek reformnézeteikért, az öt szövetséges ország csapata­inak 1968 évi törvényellenes bevonulásának elítéléséért távozniuk kellett a pártból és nem voltak többé egyenjogú állampolgárok. Kötelességünknek tartjuk, hogy sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a volt pártvezetés az elmúlt években durván és törvénytelenül nem respek­tálta a független állampolgári kezdeményezések, köztük a Charta 77 azon jogát, hogy szabadon fejezze ki nézeteit. Tudatosítjuk azt is, egész tagsá­gunk felelős azért, hogy ezt nem tudta megakadályozni. Ezért a párt határozottan szakít mindazokkal, akik tudatosan önkényes- kedtek, visszaéltek a hatalommal, megvesztegethetők voltak és másokat is megvesztegettek. Szakít mindazokkal, akik a hazugságot igazságként tün­tették fel, megtűrték a szocializmus, a becsületesség, az igazságosság eszményeinek, a munka jelentőségének, az erkölcsi értékeknek, a haza iránti bizalom és a hazafiasság, a szavak és a tettek egységének lejáratását, akik a rendfenntartó erőket az állampolgárok ellen használták fel. Támogat­juk valamennyi tény olyan értékelését, amely elfogulatlanul meghatározza az egyes személyek állami és pártintézmények felelősségét az elmúlt négy évtizedben, miközben teljes mértékben respektálni kell mindazokat a vitatha­tatlan, örökérvényű eredményeket, amelyeket a nemzeti demokratikus forradalom és a szocialista építés során értünk el hazánkban. Mindig gondosan szem előtt tartjuk azt a követelményt, hogy figyelmesen kell megítélni a történelmet, mivel ellenkező esetben további hibákat követnénk el, ráadásul anyáinkkal és apáinkkal, valamint önmagunkkal szemben. Ezért nem engedjük meg, hogy lebecsüljék azoknak a párttagoknak az érdemeit, akik évtizedeken keresztül becsületesen és önzetlenül teljesítették politikai és munkahelyi feladataikat társadalmunk érdekében. Már sohasem szabad megismétlődnie annak a jogtalanságnak, amelyet államunk és pártunk felelőtlen vezetői az idén, november 17-én a fiatalok ellen követtek el. Nyílt levél a román kommunistákhoz (ÖSTK) - A CSKP rendkívüli jobbat mindabból, amit a szocia­kongresszusának küldöttei nyílt lizmus gondolata kifejez. Amikor levelet küldtek a román kommu- elutasítottuk az erőszak és nistáknak: A CSKP rendkívüli a megtorlások módszerének al­kongresszusa, amely 1989. de- kalmazását a társadalmi és cember 20-an Prágaban ült g nemzetiségi problémák megol­óssze, tudomást szerzett a te- .. ,. , „ , mesvári tüntetők elleni brutális daSiJban:.nam *al.l9a,hfJ"kar­beavatkozásról. Mélyen érintett ro1' ami onoknel ,0’1enlk- F6lha' bennünket ez a lépés, amely borodásunkat ezzel a levéllel fe­ellentétben áll a szocializmus jezzük ki. Reméljük, hogy helye­humanitárius eszméivel. Most, sen fogják értelmezni azoknak amikor a CSKP kongresszusé- az eseményeknek az elítélését, nak küldöttei és a párt tagjainak amelyek ellentétben állnak saját döntő többsége támogatja a lég- népük érdekeivel is. A Kommunisták Demokratikus Fórumának levele a CSKP rendkívüli kongresszusa küldötteihez A beszámoló megállapította, hogy a párt mély válságba került, amely válságot idézett elő a társa­dalomban is. A kialakult helyzet alapvető okát a sztálini deformációk képezik. Lényegük a nem demokra­tikus, centralizált adminisztratív, uta- sításos irányítási rendszerben rejlik, amely megbénította a párt életét és azt a képességét, hogy meg tudja oldani a társadalom fejlődésének kérdéseit. Deformálódott a szocialis­ta demokrácia. A munkásosztály ve­zető szerepét helytelenül a kommu­nista párt vezető szerepeként értel­mezték és ezáltal megszűnt az em­berekkel folytatott párbeszéd. így a párt megfosztotta önmagát attól a lehetőségtől, hogy hatékonyan reagálhasson a változó társadalmi feltételekre. Ez azt jelentette, hogy veszélybe került a párt léte is. A Szovjetunió által inspirálva ki­hirdettük az átalakítást, de a defor­mációk miatt megbénult párt nem tudta megvalósítani. Ezért ellentét alakult ki a szavak és a tettek között. A pártapparátus bürokratizálódott. Bizalmatlanság alakult ki a párt ve­zetősége és maga a párt iránt, s így egyre inkább kikerült a társadalom fő áramlatából, sőt, ellenzékbe ke­rült ezzel az irányzattal szemben. Súlyos helyzet alakult ki gazdasá­gi téren is. A párt és az állam a jövőt megkárosítva gazdálkodott. A cent­ralizált adminisztratív utasításos irá­nyítási rendszer nem respektálta a gazdasági alaptörvényeket, ami ahhoz vezetett, hogy lemaradtunk a fejlett országok termelő erői, a tu- dományos-műszaki forradalom mö­gött, így egyre nagyobb a lemaradá­sunk gazdasági, de kulturális és szociális szempontból is a fejlett or­szágokkal szemben. A gazdasági szubjektumok korlátozott jogköre nem tette lehetővé, hogy reagálja­nak a változó feltételekre és emiatt ösztönösen kialakult az ún. árnyék- gazdaság, eluralkodott a korrupció, durván megsértették a szociális igazságosság elveit. Ez érintette a szociális szférát, a kereskedelmet, a szolgáltatásokat, az egészség­ügyet, az oktatást és a kultúrát is. Az extenzív fejlődés több területen ka­tasztrofális következményekkel járt a környezetvédelemben. Azt a lehe­tőséget, amelyet a CSKP KB 7. és 9. ülése jelenthetett volna, a Jakes-féle vezetés nem tudta kihasználni és saját személyes céljait szem előtt tartva lemondott az átalakítás fela­datainak megvalósításáról, elsza­kadt az ifjúságtól, munkásoktól, ér­telmiségtől, földművesektől és ma­gától a párttól is. Különösen súlyos következmé­nyekkel jártak a kádermunkában al­kalmazott módszerek. Egyes tiszt­ségviselők kiváltságos helyeket sa­játítottak ki a pártban és az állam­ban, jelentős hatalmi pozíciót sze­reztek. Ebből a szempontból például rendkívül aktív volt Vasil Bil’ak. Egy aránylag szűk csoport alakult ki, amely gyakorlatilag ellenőrizhetetle­nül kezében tartotta a párt és a tár­sadalom irányítását. Köztük többen nem voltak elég rátermettek, hogy irányítsák a rájuk bízott területeket, alkalmasságuk kritériuma az enge­delmesség volt. Gyakran vált lehető­vé a törvények megsértése. A hatalom a tájékoztató eszközök szigorúan centralizált irányítására támaszkodott. Az újságírók jelentős részének mai negatív viszonyulása a párthoz többek között azoknak a módszereknek a következménye, amelyeket a CSKP KB Ján Fojtík és Ottó Ömölik által irányított osztálya érvényesített. A pozitív példamuta­tás általi bírálat demagóg tézise le­hetetlenné tette, hogy a valóságnak megfelelően ábrázolják a társadalmi valóságot. A dogmatikus hozzáállá­sok, a tilalmak és korlátozások befo­lyásolták a kulturális és szellemi éle­tet is. A kultúrpolitika párt és állami irányítása területén a Miroslav Mül­ler, a CSKP KB volt osztályvezetője által irányított tisztségviselők eljárá­sa azt okozta, hogy a csehszlovákiai kultúra képviselőinek jelentős része elfordult a párttól. A pártvezetőség tévedhetetlensé­gében bízva ignorálta a figyelmezte­tő és bíráló hangokat. Ezért a sor­kommunisták százezreire az a fel­adat hárult, hogy a dolgozókollektí­vákban magyarázzák a magyaráz- hatatlant, védjék a védhetetlent, míg a kerületi és járási pártbizottságok tisztségviselői az elnökség iránti bi­zalomra szólították fel. A becsületes kommunistáknak, az állampolgárok millióinak köszön­hető mindaz, amit az elmúlt időszak­ban elértünk. Azoknak a hibáknak a helyrehozása, amelyeket azok az emberek okoztak, akik az elmúlt években a párt élére kerültek, nem függött a sorkommunistáktól. Gus­táv Husák, Milos Jakes és a többi vezető legnagyobb bűnének azt tar­tom, hogy bár tudták, hogy a sztálini módszerek tarthatatlanok, nem volt elég bátorságuk és akaratuk, hogy szakítsanak azokkal. Ez a politika oda vezetett, hogy az állam és a párt vezetői nem tudták levonni a tanul­Karel Urbánek a CSKP KB Elnök­ségének beszámolóját adja elő Ságokat azokból az eseményekből sem, amelyek a szomszédos szo­cialista országokban mentek végbe, nem tudták megoldani a megérett problémákat. Az arrogancia, a hatalmi eszkö­zökkel való visszaélés a rendfenn­tartó erők november 17-i brutális fellépésében tetőzött. Ezeket az eseményeket bírálóan elemezni kell, valamennyi adatot még nem gyűjtöt­tek össze, de már megállapítható, hogy közvetlen politikai felelősség terheli Milos Jakest és Miroslav Sté- pánt. A tragikus események után az akkori pártvezetőség felelőtlenséget tanúsított, nem tudta felismerni az akkori helyzetet. A beszámoló a továbbiakban ja­vasolta, hogy a kongresszus foglal­jon állást az elnökválasztás kérdé­sében. Foglalkozott a rendkívüli já­rási pártkonferenciákkal, majd meg­állapította, hogy november 17. óta 66 290 tag távozott a pártból, és 3478 alapszervezet szűnt meg. A rendkívüli kongresszus után a pártnak az állampolgárok bizalmá­nak megnyeréséért folytatott nyílt politikai versengés feltételei között, a megváltozott körülményeknek megfelelően kell dolgoznia. A gazdasági és társadalmi refor­mok kiindulópontját az a követel­mény jelenti, hogy ne háruljon a vál­tozások egész terhe a dolgozókra, a lakosság szociális szempontból gyengébb rétegeire. Támogatjuk az államilag szabályozott szocialista piacgazdálkodás kialakítását, a szo­cialista tulajdon formáinak fejleszté­sét, a magántulajdont is beleértve, főleg a szolgáltatások és a kisüzemi termelés területén. Nem tartjuk he­lyesnek a reprivatizálást és a nem­zeti gazdagság külföldi tőkének való kiárusítását. Megköveteljük az egyes gazdálkodó egységek maxi­mális önállóságát és önigazgatását. A szociálpolitikai követelmények ér­vényesítésével tompítani akarjuk a szükséges gazdasági változások következményeit. A beszámoló megállapítja, hogy a CSKP választási programjának alapját a szociális igazságosság és a létbiztonság jelenti. A párt értelme­zése szerint a szociális igazságos­ság azt jelenti, hogy minden állam­polgárnak azonos feltételei legyenek a szociális fejlődéshez. Sokkal töb­bet Kell tenni az emberek személyi­ségének kibontakoztatásáért. Tá­mogatjuk a széles demokráciát, amely lehetővé teszi az egyéni és a társadalmi érdekek egybehango­lását. Leszögezzük, hogy a szociális ellátásban nem támaszkodhatunk a kormányon kívüli intézményekre és a jótékonykodásra. A társadalmi haladás ösztönző tényezőjének tartjuk a nézetek plu­ralizmusát. A politikai életet a több­pártrendszerre kell alapozni, szabad párbeszédben, a közvélemény sze­me láttára kell küzdeni az állampol­gárok bizalmáért. A szocialista ter­melési viszonyok alapján törekszünk a pluralista demokrácia megterem­tésére. Ezért a párt kapcsolatot tart fenn minden olyan politikai csoport­tal, amely a szocializmus anyagi alapjának megőrzésére törekszik. Véleményünk szerint a szocialista piacmechanizmus életképes, a vál­lalkozás érvényesítésével és a mun­katermelékenységgel bizonyítani tudja előnyeit. Gazdaságunkat és kultúránkat is­mét az európai és világfejlődés áramlatába akarjuk felsorakoztani. Ennek a nyíltságnak a keretében azonban nem tolerálhatjuk az olyan gyakorlatokat, amelyek népgazda­ságunk megkárosításához és kiáru­sításához vezetnének, megbonta­nák önállóságunkat és szuverenitá­sunkat, kulturális és erkölcsi hanyat­lást okoznának, terrort és az erő­szak más formáit alkalmaznák tár­sadalmunkban. Jövőnket abban lát­juk, hogy szövetségre lépjünk mind­azokkal az államokkal, amelyek az egyenlőség elve alapján hajlandók a kölcsönös együttműködésre. Az előttünk álló időszak a szoká­sosnál nehezebb lesz a párt számá­ra. Tudatosítjuk, mennyivel marad­tunk adósak eszméinknek és alapel­veinknek. Ahhoz, hogy jelentős poli­tikai erő legyünk, belső megújho­dásra, a párt demokratizálására van szükség. Ezért a pártépítés elsőren­dű alapelvévé válik a párton belüli széles demokrácia. A párton belül el kell ismerni a különböző nézeteket úgy, hogy a pártvezetőség politikáját mindig a kongresszusok vagy orszá­gos pártértekezletek határozzák meg, amelyek megmutatják a párton belüli egyes áramlatok nézeteit és helyzetét. Szükségesek a szervezési vál­toztatások is a pártszervekben és szervezetek struktúrájában. Ezek­nek meg kell felelniük a választási harc stratégiájának és taktikájának. A szervezeti struktúrának rugalmas­nak és akcióképesnek kell lennie. Ezért javasoljuk; hogy a legfelsőbb páflszervek elrendezése megfelel­jen a szövetség államjogi rendezé­sének. Az üzemek és szervezetek viszonylatában a pártalapszerveze- teken kívül kommunista klubokat kell létesíteni. A klubok tevékenységét a választókerületek vagy pedig a szakmai, illetve érdekstruktúrák szerint kellene szervezni. A pártap­parátus átalakításának meg kell fe­lelnie az új szervezeti struktúrának. Az apparátus átalakításának célja a számbeli csökkentésen kívül telje­sítőképességének fokozása. A beszámoló befejezésül megál­lapítja, hogy ma ismét választás előtt állunk. A több százezer párttag nevében arról kell dönteni, milyen irányba haladunk majd a válságból kivezető úton. Választ kell adni arra a kérdésre, hogy a csehszlovák kommunisták azt akarják, hogy a párt továbbra is centralizált, az utasítások rendszerén és azok en­gedelmes teljesítésén alapuló párt legyen, vagy pedig a szabadon gon­dolkodó szabad emberek, a teljes értékű, boldog életért, a szociális igazságosságért küzdő emberek pártja legyen-e. Olyan politikát kell tehát választa­ni és olyan embereket, akik pártun­kat visszatérítik oda, ahol mindig lennie kellett volna. A dolgozóknak a boldog szabad életért folytatott küzdelme élére kell állnunk. Vége felé közeledik a tanácsko­zás első napja. A KDF egész or­szágból megjelent képviselői anélkül hallgatták végig a tanácskozást, hogy mikrofonközeibe kerülhettek volna, hogy konkrét megjegyzéseket tehettek volna, hogy hozzászólhat­tak volna, annak ellenére, hogy Ondrej Sáling, a CSKP KB titkára aktív részvételre** szólított fel ben­nünket. Este 19 óráig a DKF képvi­selőinek semmiféle dokumentumot vagy alapanyagot a tanácskozással kapcsolatban nem adtak. A délutáni órákban a választási bizottság fel­kérte az KDF képviselőit, tegyenek javaslatokat a párt szerveibe való választásra. Rendes körülmények között ezt a javaslatot a bizalom megnyilvánulásának tekintettük vol­na. Ebben a pillanatban azonban nem nyilváníthatunk véleményt. Mindeddig semmi befolyásunk sincs a párt programja és a további fontos dokumentumok formálására, megfo­galmazására. Mit tartunk ebben a pillanatban a legfontosabbnak?-Tartsunk bizalmi szavazást az eddigi központi bizottság és az eddi­gi központi ellenőrző és revíziós bi­zottság összetételével kapcso­latban.- Őszinte és teljes tájékoztatást kérünk a kerekasztal-tárgyalásokról és azon a CSKP eljárásáról.- Minden szinten feloszlatni a CSKP apparátusát és új appará­tust kialakítani a tagság kívánsága szerint, pályázati lehetőségekkel.- Mindeddig a fiatalságot a párt segítőjének, tartalékának tartották. Követeljük, hogy ezentúl a párt poli­tikájának aktív alakítójává váljon, amelynek befolyása van a társadal­mi folyamatokra. Helytelennek tartjuk, hogy a kongresszus először szerveket vá­laszt, és csak azután vitatja meg a programot. Ez azt a benyomást is keltheti, hogy a régi játékot játsszuk új szereposztással. Megemlítjük azokat a kéréseket is, amelyek a párt költségvetésével, gazdálko­dásával, illetve az ilyen információk nyilvánosságra hozásával kapcso­latban elhangzottak. A CSKP ideig­lenes szervezési rendjébe javasol­juk, hogy lefektessék a nézetek va­lódi pluralizmusának, a platformsza­badságnak és a párton belüli szabad áramlatok kialakulásának biztosíté­kait. Bízunk benne, hogy az ilyen hozzáállás már a rendkívüli kong­resszus folyamán megmutatkozik. Párbeszédet folytatni és nem a pártot szétverni jöttünk ide. Újra felajánljuk részvételünket a prog­ramdokumentumok megalkotásá­ban és főleg abban a munkában, amely a pártot kivezetheti a mostani válságból. Kérünk minden küldöttet, hogy ezeket a gondolatokat támo­gassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom