Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-22 / 301. szám, péntek

A Csehszlovákiai Magyarok Fóruma galántai járási koordinációs bizottsága munkájáról Hol terem egyszerre ennyi megértés...?! A belvároskerülö Galántán, a művelődési házban 1989. december 11-én tartotta ala­kuló ülését a CSMF járási koordiná­ciós bizottsága. A bizottság egyön­tetűen csatlakozik társadalmunk átalakulását szorgalmazó minden demokratikus kezdeményezéshez, a Polgári Fórum, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen elveihez. A koordinációs bizottság megbí­zásából a CSMF szóvivői ez év december 19-én találkoztak a jnb elnökével, dr. Iván Lipovskyval. A beszélgetésen szóba került a já­rás parasztsága, falusi lakossága által nehezményezett „földproblé- ma“. A CSMF szóvivői pozitívum­ként könyvelhették el, hogy a jnb elnöke a jogtalanul elvett kiskertek, földterületek ügyét felülvizsgálta, a jnb tanácsa rendeletben utasította az illetékeseket (hnb, efsz, állami gazdaság), hogy ezeket azonnali hatállyal juttassák vissza jogos tulaj­donosaiknak. Ha ez most tavasszal objektív nehézségek miatt nem le­hetséges, az efsz vagy állami gaz­daság fizesse meg az ez évi kárt, s legkésőbb szeptemberben hajtsák végre az utasítást. Az ügy személyi változásokat is maga után von. A továbbiakban az óvodák, az alapiskolák és a szakmunkásképzés helyzete képezték vita tárgyát. A magyar lakosság számarányának megfelelően bővítik szeptember el­sejétől az óvodák hálózatát, s a kö­vetelményeknek megfelelően a be­zárt alapiskolákat is megnyitják. - Tőlünk függ, akarjuk-e gyerme­keinket magyar tanítási nyelvű intéz­ményekbe íratni. A szakmunkáskép­zéssel kapcsolatban ígéretet kap­tunk arra, hogy szeptember elsejétől (1990) a galántai szakmunkáskép­zőben három szakmát magyarul fognak oktatni, s a következő tan­évektől fokozatosan az anyagi és személyi feltételek megteremtésével több szakma magyar nyelvű tanítá­sára kerül sor. A kétnyelvűség kérdésében is megtörtént a véleménycsere. A jnb elnöke nem látta semmi akadályát annak, hogy a vegyes lakosságú helységnevek kétnyelvűén szere­peljenek a faluvégi táblákon, sőt az utcák, a terek, valamint a városok­ban, a községekben működő intéz­mények, üzletek és üzemek nevei kétnyelvű használatára a hnb-k uta­sítást is kaptak. Távlati tervként megemlítettük a hivatalnokok passzív magyar nyelvtudásának fontosságát, s végül az elnök a járási lap, a Győzelmes Út hasábjain biztosította számunkra a nyilvánosságot. Járjuk végig az utat! Tények: 1981. januári járási párt­konferencián született határozat alapján, melyet a jnb tanácshatáro­zata tartalmaz, a Galántai járásban megkezdődtek a gazdasági-műsza­ki földrendezések (HTÚP). 1987 ta­vaszán a járásban tizenegyediknek került sor falunkra Királyrévre (Krá- l'ov Brod). A jnb mezőgazdasági osztálya feladatul adta a hnb appa­rátusának a föld tulajdonjogát igazo­ló okmányok begyűjtését a lakos­ságtól. 1987 augusztusában az hnb-n a járási mezőgazdasági osztály dolgozói - Tichy mérnök, Debnári- ková mérnöknő és Biciarová elvtárs­nő munkához látott egy rákényszerí- tett bizottsággal együtt. A tulajdonos jelenlétében a járás által kiadott kri­tériumok által meghatározták, hogy kiket és hány ár illet a föld tulaj­donjogából, használati jogából. Te­kintet nélkül arra, hogy ezt a polgár aláírta-e vagy sem, az eredetit azonnal átadták az állampolgárnak, a másolatokat a jnb mezőgazdasági osztályán archiválják. 1988 áprilisá­ban 51,50 hektár területet a jnb átad a helyi állami gazdaságnak megmű­velésre. Érvek: a helyi pártelnök és a hnb apparátusa a vonatkozó jogszabá­lyok áttanulmányozása után jogta­lannak tartotta a földek elvételét, kisajátítását. Én, mint a hnb volt elnöke, titkára, a falusi pártszervezet elnöke minden fórumon elégedet­lenségünket fejeztük ki a lakosság nevében, de eredménytelenül. A jnb elnöke Lipovsky elvtárs a fejlődés kerékkötőinek nevezte a tiltakozó helyi nemzeti bizottságok elnökeit. Falunkhoz egy 11 kilométerre fekvő kisközség, Alsóhatár (Dolny Chotár) is tartozik, ahol a mai napig sem megoldott a lakosság folyamatos hús- és zöldségellátása. Ezért Alsó­határ három lakosával Kovács Joel, Hálák Árpád és Mészáros Gyulával személyes tárgyalásra a járási nem­zeti bizottság elnökéhez fordultunk, aki meghallgatás nélkül elutasított bennünket. A lakosság nem ismerte el, hogy a helyi nemzeti bizottság tehetetlen a járási párt és a jnb vezetőinek határozatával szemben. A lakosság elégedetlensége és a já­rási vezetőség személyeskedő tá­madásai miatt úgy határoztam, hogy lemondok elnöki tisztségemről. A földrendezés értelmi szerzője Knotek elvtárs, majd folytatója Sá­ling elvtárs, a CSKP KB korábbi elnökségének tagjai. Hogy mindezt az újság hasábjain megjelentessem Morvay Gábor új­ságíró „A kiszántott dinnye esete" című cikke tette szükségessé, amely kétségbe vonta becsületességemet. Az állami gazdaság szakmunkása­ként elvégeztem a mezőgazdasági ökonómiai középiskolát, majd kultúr- felelősként működtem községünk­ben. 1981-től a helyi nemzeti bizott­ság elnöke lettem. Á tudásomhoz és tehetségemhez mérten igyekeztem ennek a felelősségteljes beosztás­nak eleget tenni. Az alacsony fizeté­sem, 2500 korona,rákényszerített ar­ra, hogy társnak szegődve kevéske szabadidőmben én is kistermelő le­gyek. Bizonyára ez vezetett a félre­értéshez, amelyet a cikk úgy fogal­maz, hogy 80 ár beltelket használok. Az igazság az, hogy mindössze 8 ár a háztájink a beépített területekkel együtt. Ami a cikkben említett Ma- zuch Ilona 40 áras területét illeti, az valójában 69,71 ár földterület, amely 18,70 árról kicsinyenként szaporo­dott egy-egy hozzászántott baráz­dával ekkora területté az állami gaz­daság földjéből. Kétszeri figyelmez­tetés ellenére ebbe került a dinnye. Ezért az állami gazdaság a rábízott földjét visszaszántotta ezen a tava­szon. A leírtak alapján megérthetik mit jelentenek nekem az 1989. no­vember tizenhetedikétől zajló ese­mények. A cikk szerzője nem járta végig az utat az igazság kiderítéséhez. így történt meg, hogy egyoldalú megvi­lágításban a másik fél megkérdezé­se nélkül mondott ítéletet az újság­író, nem törődve az érintett fél be­csületével. NAGY LÁSZLÓ, a hnb volt elnöke Adalék Nagy László cikkéhez Nem a mundér védelme miatt, inkább csak adalékként Morvay Gá­bor cikkéhez és Nagy László hozzá­szólásához - idézzük annak a be­szélgetésnek egy részét, melyet a földek elvételével hosszabb ideje foglalkozó munkatársunk folytatott Pavol Kocán mérnökkel, a „kisajátí­tásokat" intéző szakosztály vezető­jével egy nappal Morvay Gábor cik­kének megjelenése előtt. • Tudomásunk szerint több hnb apparátusa védekezett a földek el­vétele ellen, s máig sem ért egyet az önök intézkedéseivel.- Védekezni szabad, de akkor hogyan hajtották volna végre az in­tézkedéseket? • Nem volt kötelességük véletle­nül a felsőbb utasítások végrehaj­tása?- na egyszer arra a megállapí­tásra jutott valaki, hogy feladata tör­vényt sért, miért végezte el? • És mit fog nekem válaszolni akkor, ha akárcsak egy konkrét ne­vet említek önnek, olyan tisztségvi­selő nevét, aki tiltakozott a földek elvétele ellen, s emiatt a járásban problémái voltak?- Ugyanazt mint most. A hnb- elnököknek nyilván saját vélemé­nyük is lehet. De miért csak most mondják el ezeket?! (Lehet, hogy Kocán mérnök még ma is ezt állítaná. Azt, hogy a járásban egyetlen tisztességes ember sem akadt, aki kiállt volna a lakosság érdekei mellett. Ne­künk azonban valóban elnézést kell kérnünk Morvay Gábor írásá­nak kifogásolt és valótlan állításai miatt. A szerkesztőség) Amennyi jót tapasztaltunk a fel­ajánlásban, a megértésben, annyit szeretnénk a kivitelezésben is. A fel­soroltak közléséhez természetesen dr. Lipovsky, a jnb elnöke beleegye­zését adta, s megegyezés született egy januári találkozóval kapcsolat­ban is, amelynek célja ellenőrizni, mit sikerült a megegyezésből meg­valósítani. A CSMF koordinációs bizottsága a következőkben jelölte meg tevé­kenységének fő irányvonalát: 1. Alkotmányos egyenjogúságot a CSSZSZK-ban élő magyar­ságnak; 2. Szabad magyar sajtót; 3. Az emberi és a kollektív nem­zetiségi jogok biztosítását; 4. Szabad választások után ma­gyar népképviseletet a törvényhozó, a végrehajtó és a független bírósági szervekben; 5. A nyílt és burkolt elnemzetlení- tés nyilvános elítélését, minden szlovák hatalmi szerv részéről, az asszimilációs folyamat elleni garan­ciák létrehozását; 6. önrendelkezésű és önigazatá- sú magyar nyelvű oktatást és kul­túrát; 7. A kétnyelvűség tényleges megvalósítását, a magyar nyelv egyenértékű használatát: szóban, írásban, hivatalban, munkahelyen; a magán- és közéletben; 8. Az egyetemes magyar történe­lem, tudomány, kultúra és hagyomá­nyok ápolása, a Magyar Köztársa­sággal való mindennemű kapcsola­tok szabad biztosítását; 9. Szabad vállalkozást a gazda­ságban, a tulajdonformák egyenlő­ségét, a jogtalanul elkobzott földek visszaadását; 10. Szabad hazát, békés együtt­élést, az Európai Ház, az igazi ott­hon létrehozását. A CSMF galántai járási koordinációs bizottsága Legyen gyertya minden ablakban! Mi, a NÖ szerkesztőségének kollektívája megdöbbenéssel vettük hírül, hogy Temesváron a Ceausescu-diktatúra ellen tün­tető békés tömegre tüzet nyitott a katonaság. A kegyetlen véreng­zés áldozatai között kiskatonák is vannak, akik megtagadták a pa­rancs teljesítését, nem voltak haj­landók lőni az emberibb életet követelő tüntetőkre. A rádió hullá­main keresztül hozzánk is elért a hangfelvétel, amelyet a helyszí­nen készített egy külföldi üzlet­ember. Ordítás, jelszavak, nők si­koltozása, gépfegyverek ropogá­sa. Tőkés László lelkészt és fele­ségét - aki a bántalmazások kö­vetkeztében elvetélt - ismeretlen helyre hurcolták. A tüntetések más romániai városokba is kiter­jedtek. Az örült diktátor tévébe­szédében huligánokról, fasiszták­ról beszélt. Karácsony estéjén gyertyák égnek ablakainkban a temesvári vérengzés áldozataiért. Remény­kedünk, hogy mihamarabb győz az igazság, és az ott élő magya­rokhoz, románokhoz, szászok­hoz, szlovákokhoz is beköszönt a karácsony békéje. Egykori magyar munkásdalárdák nyo­mában járva, még a hetvenes években találkoztam vele. Hozzá irányítottak, mondván, ő tud legtöbbet a múltról, meg­jegyezvén még, különben régi kommunis­ta az öreg. Nem tudom, miért, bácsi helyett elv­társnak szólítottam az alacsony, csontos embert. Túl lehetett már a hetvenen.-Fiam, maga engem ne nevezzen elvtársnak. Még egy perce sem ismerjük egymást, honnan tudja, hogy az elvtársa vagyok. És honnan tudjam én, hogy maga az-e nekem. Dolgozott velem legalább egy fél évig, hogy megismerhessem? Nem. Nahát akkor! Elnézést, mondtam, aztán előadtam, mi járatban vagyok.- Én magának nem mondok semmit. Mert nem érdekel semmi. De annyit meg­tehetek, hogy elkísérem egy másik öreg­emberhez, aki szintén benne volt a dalár­dában. Néhány utcával odébb lakott valami­kori harcostársa. Szerencsére, nem a bel­városban.- A belvárost évek óta elkerülöm. A széleken járok, a folyóparton, leggyak­rabban a szigetre megyek. Egyedül, így még kibírom valahogy. Egyszerre éreztem szomorúságot és dühöt a hangjában. Szerettem volna megkérdezni, miért kerüli a belvárost, próbáltam megkeresni a megfelelő sza­vakat, nehogy megint visszautasítson, mire megszólalt:- Nem akarom látni őket. Ezek mond­ják magukat kommunistának?! A kommu­nista az egész más, fiam. Ezek dugópoli­tikusok! Itt lenyomják őket, amott feljön­nek. Vagyis, ha itt már ég a talaj a lábuk alatt, elpucolnak, de aztán feltűnnek más­hol. Ezeknek mindegy, Kassa vagy Ko­márom, csak fent legyenek. Biciklipoliti­kusok.-???- Fogják a kormányt, lefelé meg ta­posnak. A vállamig se érő öregember kezdett magasodni szememben. Először akkor, tőle hallottam ezeket a találó hasonlato­kat. Azóta többször is, baráti társaságok­ban, sőt az utóbbit még kabarészínpadról is. Viccként. Az öreg azonban nem vic­celt. Nem tudott, mert vele, benne élt a történelem, mely nem úgy folytatódott a jelenben, ahogy ő, ők annak idején elképzelték.- Ezért sztrájkoltunk, tüntettünk, szen­vedtünk verést, börtönt?! Hogy Így néz­zünk ki, ahogy kinézünk?! Hogy ilyenek irányítsanak, akik még az igazi kommu­nisták véleményét is elnyomják, pártbün­tetéssel fenyegetik őket?! Itt ez a fal. Ha ezen az oldalán mennek, ezt mondják, ha a másikon, akkor azt. Falpolitikusok. No, itt menjen be. A viszontlátásra. Nem tudom, él-e még a kis öreg, megérte-e, amiről ő talán már álmodni sem mert. A gyengéd forradalom napjait, melyek elhozták számára is a reményt: háborgó lelke megnyugodhat, már ma, vagy holnap, bemehet a belvárosba... (bodnár) Tiltakozunk! A Csemadok KB Elnökségének de­cember 18-án elfogadott határozatá­nak értelmében a Csemadok tiltakozik a Ceausescu-diktatúra brutális temes­vári fellépése ellen. A Csemadok veze­tősége kéri a szövetség tagságát, hogy szolidaritásuk jeléül, az ártatlan áldo­zatok tiszteletére december 24-én 22.00 órakor gyújtsanak egy szál gyer­tyát az ablakban. XXX A Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázi­um igazgatósága, tantestülete és diákjai tiltakozunk Románia népeit ért súlyos em­bertelenségek ellen, amelyek a jelenünk­ben már véres bosszúállásokba mentek át. Határozottan elítéljük Ceausescu eröszakrendszerét és csatlakozunk azok­hoz, akik szolidárisak a romániai haladó erőkkel -, valamint Doina Corneia asz- szonnyal, Tőkés Lászlóval és Sütő And­rással. Kegyelettel őrizzük meg azoknak a névtelen hősöknek az emlékét, akik életüket áldozták Romániában az emberi szabadságért. Egyidejűleg kérjük hazánk államveze­tését, hogy vonja vissza Ceausescu szá­mára - korábban - pdaítélt csehszlovák állami kitüntetéseket és átmenetileg sza­kítsa meg a diplomáciai kapcsolatot Ro­mániával. Az iskola igazgatósága és diáktanácsa Az érsekújvári városi Csemadok szer­vezet és a Független Magyar Kezdemé­nyezés helyi csoportja 1989. december 22-én (péntek) 18 órai kezdettel az újvári Csemadok székháza elől gyertyás felvo­nulást szervez, tiltakozásul a romániai vérengzések ellen. xxx A Csemadok féli (Tomásov) alapszer­vezete és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi koordinációs bizottsága ma, pénteken este 19.00 órakor gyertyás fel­vonulást szervez tiltakozásul a temesvári tüntetés brutális vérbefojtása ellen, xxx Amint azt tegnapi számunkban közöl­tük, szerdán a Dunaszerdahelyi (Dunajs- ká Streda) Városi Művelődési Központ előtt tiltakozó nagygyűlésre került sor a Romániában zajló véres események ellen. A nagygyűlésen részt vett az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes Ghymes együttese is. A romániai véres gaztettek elleni tiltakozáshoz csatlakozik az Ifjú Szí­vek Magyar Dal- és Táncegyüttes vala­mennyi tagja. xxx Mi, a komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szövetkezet dolgozói, akik aláírásunkkal szintén kifejeztük szolidari­tásunkat a polgári kezdeményezésekkel kapcsolatban hazánkban, ma borzalom­mal eltelve figyeljük az események tragi­kus alakulását Romániában. Határozot­tan tiltakozunk a hadsereg és a biztonsági erők brutális beavatkozása ellen, amelyre Temesvárott került sor. Szolidaritásunk­ról és teljes támogatásunkról biztosítjuk a Romániában élő emberek jogos követe­léseit. Kérjük kormányunkat, hogy hala­déktalanul értékelje át a Romániával kap­csolatos eddigi politikáját, ítélje el az em­beri jogok megtiprását és ezt az állásfog­lalást hozza nyilvánosságra a nemzetközi fórumokon is. Követeljük, hogy vonják vissza Nicolae Ceausescutól a Fehér Oroszlán Rendet, a legmagasabb cseh­szlovák állami kitüntetést, amelyet akkor kapott, amikor már köztudott volt az egész világ előtt ennek a diktátornak a jogtipró, emberellenes politikája. A komáromi Jednota fogyasztási szövetkezet elöljárósága, szakszervezete és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsága P ár napja még örömmámor­ban úsztunk, nem tudtunk betelni alig kiharcolt szabadsá­gunk nyújtotta érzéseinkkel. Egy percre tán, de azt hittük, boldogsá­gunkat már nem zavarhatja meg senki és semmi. És akkor jött a borzalmas hír, valahol Európá­ban újra ölnek. És még mindig ölnek. Nem olyan távol tőlünk, hogy ne hallanánk meg a segélyki­áltásokat, a puskaropogást, a ha- lálhörgéseket. Nem olyan távol, hogy a katonai kordonon át ne látnánk meg az utcákon kiömlött drága, meleg emberi vért. Igen a vért, amely mindenhol egyformán piros. Piros volt a pe­kingi Tienanmen-téren, Tbiliszi ut­cáin, a prágai Národní trídán. Még fel sem száradt az egyik helyen, már itt van újra. Temesvár utcáin friss vér folyik. Ismét fegyvertelen, ártatlan tömegekbe lőttek. Az eredmény: több száz, ezer (ki tud­hatja az igazságot?) géppisztollyal átlőtt, tankok lánctalpai alatt sikon- gó ember. Több száz egyszerű, férfi és nő, akik nem akartak mást, csupán emberhez méltó módon élni. Emberek, akiknek le keli rom­bolniuk saját házaikat, hogy erő­szakkal nagy lakótömbökbe tele­pítsék őket, ahol egy vécé jut öt­ven emberre, ahol naponta csak három órán keresztül fútenek és nyújtanak áramszolgáltatást. Em­berek, akik nem akarnak egész nap hosszú sorokban kenyérre, cukorra, sóra várni. De Európa utolsó diktátora, a brutális tömeggyilkos Ceauses­cu rendületlenül az igazi szocializ­musról, népe boldog jövőjéről be­szél. De ez nem az ő népe, s ö nem a népéért élő igazi hazafi. Ezért tiltakozunk. Mi, akik már megszabadultunk a diktatúrától, a totalitárius rendszertől, tiltako­zunk! Tiltakozunk egész Európa jövőjének érdekében, újszülött szabadságunk, gyengéd forradal­munk nevében. Ceausescu úr, ön egy utolsó tömeggyilkos. Nem hiába mond­ják, hogy az ön személyében a vérben fürdő Dracula támadt fel, emberibb külsővel, de sokkal-sok- kal kegyetlenebb belső tulajdonsá­gokkal felruházva. Európa, az „igazi nő“, a szép, fiatal, intelli­gens dáma, szeretetre gyöngéd­ségre vágyik. Az ilyen kéjgyilkos ,,férfiaktól“, mint ön, undorodik, önnek nincs esélye! Európa, az anya, szép, boldog gyermekeket akar. És ön gyilkolja őket, megöli gyermekeit. Európa a mi anyánk, s mi a gyermekei vagyunk, ön Temesváron gyermekeket gyilkolt, ezért nincs semmilyen esélye! Meg vannak számlálva nap­jai. (magi) ÚJ SZÚ 4 1989 XII. 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom