Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-11 / 266. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban November 4-től 10-ig Szombat: A magyar kormányfő befejezte jugoszláviai látogatását • Egymilliós tüntetés volt az NDK fővárosában Vasárnap: Jaromír Johanes csehszlovák külügyminiszter hazaérkezett ötnapos kínai útjáról • René Muavadot választották meg Libanon államfőjévé • A konzervatív Új Demokrácia párt győzött a görög parlamenti választásokon Hétfő: A LEMP KB varsói ülésén a XI. pártkongresszus előkészületeivel foglalkoztak • Az osztrák vezetőkkel tárgyalt Bécsben a lengyel külügyminiszter Kedd: Világszerte megemlékeztek az októberi forradalom 72. évfordulójáról • Lemondott az NDK kormánya • Parlamenti választások kezdődtek Namíbiában • Budapestre érkezett Felipe González spanyol kormányfő Szerda: Berlinben az NSZEP KB ülésén új politikai bizottságot választottak Csütörtök: Varsóba érkezett Helmut Kohl nyugatnémet kancellár • A bécsi hagyományos leszerelési fórumon megkezdődött a 4. tárgyalási forduló • New Yorkban tárgyaló- asztalhoz ültek a nicaraguai kormány és a kontrák képviselői • Teng Hsziao-ping lemondott utolsó hivatalos funkciójáról is Péntek: Megkezdődött a Bolgár KP Központi Bizottságának ülése, amelyen az átalakításról és a XIV. pártkongresz- szus előkészületeiről tanácskoznak Mint az utóbbi hónapokban olyannyiszor, most is elmondható, hogy a nemzetközi események iránt érdeklődők figyelme Kelet-Európára irányult. Természetesen elsősorban Berlinre, ahol egy hét alatt szinte hihetetlen mértékben felgyorsultak az események. Moszkvára azért, mert a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójának ünnepségei valóban rendhagyóak voltak. Varsóra pedig nemcsak a belpolitikai események, hanem a külkapcsolatok alakulása miatt is. Varsó Áttörésre várva Nézzük a lengyel belpolitika e heti legfontosabb történéseit, ezek közül is háromra kell felhívni a figyelmet. Hétfőn ülésezett a LEMP Központi Bizottsága, a januári pártkongresz- szus előkészítése szerepelt napirenden Rakowski első titkár a párt szétverésének a veszélyeire hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az egység megőrzésének a fontosságát. Abban egyetértés volt a tanácskozáson, hogy mély változásokra van szükség magában a pártban is, de lényegében a kongresz- szus fogja eldönteni, hogy milyen lesz a jövőben. Az első titkár egy olyan új baloldali párt megalakításával ért egyet, amely alkotó módon kötne az európai munkás- és kommunista mozgalom értékeire. Közzétették az új alapszabály és a programnyilatkozat tervezetét. Például az első dokumentum kimondja az olyan alapelvek feladását, mint a demokratikus centralizmus, a proletár internacionalizmus és a proletárdiktatúra. Kézenfekvő az összehasonlítás, az embernek önkénytelenül Budapest, az MSZP megalakulása jut az eszébe. Tegyük még hozzá, a programnyilatkozat tervezete is amellett száll síkra, hogy a XI. kongresszuson fel kell oszlatni a LEMP- et, mivel ez a párt már nem tud jelentős befolyást gyakorolni a társadalomra. S most a két másik figyelemfelkeltő hírről. Feloszlatta magát a hét évvel ezelőtt, közvetlenül a szükségállapot bevezetése után született népfrontmozgalom, a PRON. A szerdai döntést azzal indokolták, hogy a mozgalom teljesítette küldetését. Az eredeti cél az volt, hogy olyan platform legyen, ahol lehetőség nyílik a különböző nézeteket valló emberek véleménycseréjére. A Trybuna Ludu pedig arról számolt be, hogy politikai pártot alakít a Szolidaritás. Ennek érdekességét az adja, hogy a Szolidaritás mint szak- szervezet egyre inkább háttérbe szorul, s nem biztos, hogy a pártalakítási törekvés Walesának, valamint több más vezetőnek is tetszik. Még nem világos, hogy mindez mit jelent: átalakul a Szolidaritás, vagy netán szakadás következik be? De a hét egyik kiemelkedő világ- politikai eseményének színhelye is Varsó: Kohl nyugatnémet kancellár csütörtökön érkezett oda. A len- gyel-NSZK viszonynak sok kényes pontja van, s ezért eddig nem is volt nevezhető felhőtlennek. Kohl hatnaposra tervezett látogatásának fő célja a teljes normalizálás. (A tervezett kifejezés indokolt, hiszen tegnap reggel kaptuk a hírt: Kohl megszakította látogatását, s részt vesz a bonni kormánynak azon az ülésén, amelyet az NDK-beli fejlemények nyomán hívtak össze. A kancellár ma tér vissza Lengyelországba). Az említett szándékot nagyon komoly tények is alátámasztják. Kohl látogatásának előestéjén, szerdán, a nyugatnémet parlament eleget tett Jaruzelski államfő felhívásának, s minden korábbinál messzemenőbben szavatolta Lengyelország nyugati .határainak sérthetetlenségét. Vagyis azt, amit az 1970-es varsói megállapodás is rögzít. Bonn viszont a Lengyelországban élő német kisebbség helyzetét tartja szívügyének. Ez az a másik kényes téma, amelyről bizonyára sok szó esik. Különösen égető a gazdasági együttműködés kérdése. A 38 milliárd dolláros lengyel adósságállományból hozzávetőleg 9 milliárd jut az NSZK-ra, s Varsó elsősorban Bonntól vár(hat) anyagi segítséget, támogatást. El kell még mondani, a tervek szerint 10 különböző szerződést, megállapodást és egy közös nyilatkozatot akarnak a felek aláírni, nem véletlenül olyan népes a kancellár kísérete. Csak a jövő héten lehet majd megállapítani, sikerül-e a mindkét részről hangoztatott szándékot valóra váltani: áttörést elérni a lengyel-nyugatnémet viszonyban. Egyesült Államok Fehér? Nem. Fekete! Valahogy így módosította az ismert társasjáték jelszavait az amerikai belpolitika szenzációnak számító eseménye. Az USA történelmében most először választottak egy állam élére fekete kormányzót, New Yorkban pedig fekete polgármestert. Amint a fényképeken látható, külsőre is nagyon hasonlítanak. S még miben? Mindketten a Demokrata Párt színeiben indultak, mindkettejüknek kemény küzdelmet kellett vívniuk a republikánus Bush-kor- mányzat által támogatott republikánus ellenfelükkel. Mindketten szoros győzelmet arattak, s általuk nemcsak a demokraták mértek helyi szinten vereséget a republikánusokra, de a fehér amerikaiaknak is le kellett győzniük önmagukat, amikor egy négerre adták voksukat. Persze a demokraták táborában sem mindannyian, a szavazati arányokból kitűnik: sok fehér demokrata a fehér republikánusra szavazott... DOUGLAS WILDER lett tehát Virginia állam kormányzója. Győzelmét kedden éjszaka hirdették ki, s ezt ellenfele, Marschall Coleman el sem akarta hinni, a szavazatok újraszámlálását követelte. Hogyne, hiszen Bush elnök és az egész republikánus pártvezérkar Coleman mellett korteskedett. De úgy látszik, a politikai program volt végül is a döntő, nem a politikus bőrének a színe. Wilder állítólag az abortuszügyben elfoglalt álláspontjával szerzett rengeteg hívet magának, szerinte a nőknek joguk van arra, hogy eldöntsék, akarnak-e szülni vagy nem. Wildert enyhén konzervatív politikusként, a kompromisszumok híveként tartják számon. DÁVID DINKINS New York polgármestere lett. Nem akárkiket győzött le. A demokrata előválasztáson például Edward Kocht, az eddigi polgármestert, akit korábban egymás után többször is újraválasztottak, 12 évig állt a város élén. Most pedig Rudolph Guilliani városi főügyészt, a republikánusok jelöltjét körözte le. Aki talán nem is indult volna, ha nem egy feketével kerül szembe, hiszen New York a demokraták egyik fellegvára. A főügyész úgy érezte, hogy feketével szemben neki is lehet keresnivalója, még ha az demokrata is. Nem így történt. A szavazatok 2 százalékán múlott. MALINAK ISTVÁN CMS _________________ V NYELVŐR Akácfasor és Akácfa sor Hogy is írjuk? - töprengünk néha egy-egy szó, kifejezés helyesírásán. De az még jó, ha észrevesszük, hogy valamin töprengenünk kell, azaz felfigyelnünk a gondolkodást, az utánakeresést igénylő kérdésekre. Sokkal rosszabb, ha biztosak vagyunk magunkban, s hibát követünk el. Van Szlovákiában járás, melynek városaiban, községeiben általában két nyelven olvashatjuk az utcanévtáblákon az utcaneveket. Agátovy rád - olvasom az egyik városkában a szlovák nevet. Alatta ez szerepel magyarul: Akácfasor. Egybeírva. Hiszen ez természetes, mondaná bizonyára a felirat készítője, szerkesztője, hiszen az akácfasor egy szó. összetett szó, amely azt jelenti: akácfákból álló sor. Ugyanúgy egybeírjuk, mint a gyümölcsfasor, jegenyefasor és más hasonló alkotású szavakat. Ez igaz is, de csak akkor, ha ez a szó nem utcanévként szerepel, hanem az általa eredetileg jelölt fogalom - az akácfából álló sor - megnevezésére. Ha a szó utcanévtáblán fordul elő, akkor nem az akácfákból álló sort jelöli, hanem azt a házsort, amelyet a nyilván ott növő akácfákról neveztek el. A helyes írásmódja ilyenkor: Akácfa sor. Az akácfa szót nagy kezdőbetűvel írva, s tőle külön szóba kis kezdőbetűvel a sor-t. A helyesírási szabályzatban ezt találjuk az utcanevek írásával kapcsolatban: „A közterületek nevében a kis kezdőbetűs utca, út, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrészektől.“ Igaz, a sor-t nem találjuk itt; erre esetleg a stb. utal, de a példák között ez is szerepel: Gorkij fasor - különírva a fasor a Gorkij névtől. Ha ez nem utcanév volna, hanem csupán egy fasornak a neve, akkor nem így írnánk, hanem a két szót kötőjellel kapcsolnánk egybe: Gorkij-fasor. Ez azt jelentené, hogy a Gorkijról elnevezett, a Gorkij nevét viselő fasor. Ilyenkor tehát egybetartozik a két szó, de mivel a Gorkij előtag tulajdonnév, nem írható teljesen egybe az utótaggal. A tulajdonnévi előtagokhoz kötőjellel kapcsoljuk a szorosan hozzájuk tartozó utótagokat. De tudjuk, hogy a Gorkij fasor Budapesten egy utcának a neve, ezért kell különírni a két tagot egymástól. Ugyanúgy, mintha az utca, tér stb. szavak szerepelnének a névben: Gorkij utca, Gorkij tér. stb. A példák közt ez is előfordul: Szabó Ilonka lépcső. Három külön szóba van írva a név. Ha csupán egy lépcsőnek a neve volna ez, akkor szintén kötőjellel kapcsolnánk a lépcső szót a kételemű névhez: Szabó llonka-lépcső. De ennek a névnek most más a funkciója: utcanévszerepet tölt be. Káptalanfüreden ilyen névvel is találkozunk: Mókus lépcső. Nem írjuk benne egybe a két szót, mert szintén utcanévszerepe van. De hogyan győződhetünk meg róla, hogy utcanév-e az ilyen kifejezés, ha nem utcanévjelölő táblán látjuk; vagy lépcsőt, fasort, esetleg egyebet nevez meg? - kérdezhetné most valaki. A legbiztosabb támpont az, hogy az utcanévszerepű kifejezések mellett rendszerint házszám is áll vagy állhat. Tehát ha ezt halljuk vagy olvassuk: Akácfa sor 2., akkor tudjuk, hogy ez nem akácfákból álló sornak, hanem egy, házakból álló sornak, vagyis utcának a neve; ezért az utcaneveknek megfelelő helyesírást alkalmazzuk rá: Akácfa sor. Hasonlóképpen járunk el az országút esetében is, ha nem egyfajta utat - állami kezelésbe tartozó műutat - jelez, hanem utcajelölő, eligazító szerepe van, s házszámmal áll. Nem egybe kell írnunk összetett szóként, hanem külön a két elemet; az elsőt nagybetűvel kezdve: Ország út. A köz utótag után nemigen szokott házszám állni, mert ez a szó, ha utcafélét jelöl, általában szűk átjárónak a neve, amelynek szélein nem lehet építkezni. De utcanévjellege kétségbevonhatatlan, éppen a jelentése miatt. Olykor valamelyik mellette lakó személy nevével jelölik ezeket. Ha Haraszti Pál házához esik közel, akkor róla nevezik el. Ha csak egyszerűen mint a Harasztiék melletti közt emlegetnénk, írhatnánk kötőjellel is a két szót: Haraszti-köz. De ha utcanévjelölő táblát teszünk rá, a különírt forma a helyes: Haraszti köz. JAKAB ISTVÁN Mit vethetnek a szemünkre? Nézem a Kék fényt a televízióban. Egy közgazdász ifjúsági vezető így nyilatkozik: „és azt is a fejünkre vetik, hogy...“. Furcsa keveredése a fej és a vet szónak! Pedig akár az egyiket, akár a másikat szerencsésebben párosíthatta volna. Mondhatta volna, hogy fejünkhöz vágják, vagy fejünkre olvassák, de azt is, hogy szemünkre vetik. A rádióban egy tanácselnök: „Nem lehet minden hibát ránk datálni". Ugye milyen előkelő- en hangzik? Sokkal póri- asabb lett volna, ha a tanácselnök így beszél: Nem lehet minden hibát ránk kenni". Olvasom az egyik lapban: „Saját kőolajtermelés azonban töretlenül csökken; 1986-ban 10,1 millió tonna volt a felhozatal, az idén, 1988-ban, csak 8,8 millió”. A töretlenül kifejezés pozitív értelemben használatos. Az Értelmező szótár ezt a következő példával világítja meg: töretlenül halad előre pályáján. Rádióban, televízióban többnyire kapásból kell nyilatkozni, de a napilapokban sem áll rendelkezésre sok idő a válogatáshoz. Műfordítás esetén viszont mindenképpen kell időt szentelni a választékos és egyúttal nyelvileg is helyes megoldásnak. Meghökkenti az olvasót az efféle gondatlan „műfordítás": „0, múzsám... csak néked köszönöm, hogy a nép ujjal mutogat rám, valamerre lát“. Ujjal mutogatni valakire csak gúnyolódva lehet, nem pedig tisztelettel. Két neves költő életművét méltatja a hírlapíró. Ilyen „keresetlen" szavakkal áradozik róluk: „Gyerekjáték volt aztán felismerni, menynyire egy húron pendülnek mindketten, hogyha az időről van szó. A múltat jelenvalóvá képesek élni“. Nem hinném, hogy bárki is örülne az efféle méltatásnak, hiszen - itt ismét az Értelmező szótárra hivatkozom - az egy húron pendül csak rosszalló jelentésben járatos: „éppoly hitvány, mint amaz; cinkosa neki“. (Édes Anyanyelvűnk) SZEPESY GYULA New York új polgármestere Virginia új kormányzója ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 11.
