Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-08 / 263. szám, szerda

Új főszerkesztő - új arcú lap? Iván Frolov a moszkvai Pravda terveiről Iván Frolov, a moszkvai Pravda új főszerkesztője a múlt héten sajtóér­tekezletet tartott a hazai és a külföldi tudósítóknak. Ezen elmondta: a Pravda, mint a KB orgánuma ki­egyensúlyozott irányvonalat alakít ki, az SZKP XXVIII. kongresszusának előkészületei keretében a nyílt tájé­koztatásra fog törekedni. A Pravda lesz az egyedüli hírközlő eszköz, amely részletes tájékoztatást nyújt a központi pártszervek tevékenysé­géről, mondotta. A mintegy kétórás sajtókonferen­cián közölte, célja egy olyan napilap, amely nyíltan tükrözné a párton be­lüli nézetek egész spektrumát. Ezért a lapban felújítják a rendszeres vita­rovatot, amelyben közölni fogják a kommunisták gondolatait és véle­ményeit a pártnak a társadalomban betöltött szerepéről, az SZKP prog­ramjáról, feladatairól. Várható, hogy a jövőben csök­kenni fog az előfizetők száma, de ez nemcsak a Pravda problémája, mondotta továbbá Iván Frolov. A többi lapot is, de elsősorban a pártlapokat érinti ez a kérdés. Ebben tükröződik á jelenlegi időszak bonyolultsága. Nem az SZKP válsá­gáról van szó, hanem egy további bizonyítékról: szükség van a párt átalakítására, s a kongresszus előtt ez a legsürgetőbb feladat. A Pravda a TASZSZ hírein kívül igyekszik majd exkluzív anyagokat, interjúkat, beszélgetéseket közölni a politikai bizottság tanácskozásai­ról. A jövőben tehát sokkal több saját tájékoztatást próbál adni, s fokozott figyelmet kíván szentelni a párt alap­szervezeteinek tevékenységéről szóló információknak. Közölni és kommentálni fogja a pártot érintő szociológiai közvélemény-kutatások eredményeit. A lap tartalmát gazda­gítják majd az SZKP történetéről szóló cikkek, amelyeket a KB Mihail Gorbacsov vezette illetékes bizott­ságának munkái nyomán fog publi­kálni. Az új főszerkesztő beszédében nagyra értékelte a szerkesztőségi kollektívát, s hozzáfűzte: nem kíván nagyobb személyi változtatásokat végrehajtani. Mint mondotta, a Prav­da „szolid, igazmondó, tisztességes és elvhű“ napilap lesz, amely a párt politikájának lényegét próbálja kife­jezni. Vezércikkben mutatott rá a Prav­da a hírközlő eszközök rendkívüli felelősségére. A lap hangsúlyozta: az újságírókkal szemben támasztott legfőbb követelmények közé tartozik a megfontolt állásfoglalás, a teljes igazság, a bíráló elemzés és a tárgyszerűség. Az elmúlt négy év során a hírközlő eszközök sok hasz­nosat tettek az átalakítás számára. A tömegtájékoztatás érdeme, hogy sor került a gazdasági és társadalmi problémák realisztikus elemzésére. Megszűntek azok az akadályok, amelyek gátolták az egyes területek vagy személyek bírálatát. Az újság­írók sokat tettek a szovjet történelem „fehér foltjainak" feltárása terén. Mindezek ellenére az utóbbi idő­ben az olvasók és a nézők bizonyos mértékben aggódnak a hírközlő esz­közök tevékenységének egyes as­pektusai miatt. Megnyilvánult ez azokon a találkozókon is, amelye­ken Mihail Gorbacsov tanácskozott a hírközlő eszközök vezető dolgozó­ival, illetve a Pravda képviselőivel. A sajtóban tükröződik a vélemények széles skálája, ez azonban nem elég. Azáltal, hogy politikusabbá vált a társadalmi élet, energiák szaba­dultak fel, amelyeket konstruktív irányba kell orientálni. Számos hír­közlő eszköz álláspontja nem mindig felel meg a párt irányvonalának, írja a lap. Az átalakítást reális veszély fenyegeti „balról" és „jobbról" is. Ugyanolyan ártalmasak a „konzer­vatív tendenciák", mint a szélsősé­ges radikalizmus. Bárminemű egyol­dalúság zsákutcába vezet. Manap­ság szükség van a társadalom egészséges erőinek konszolidálásá­ra. A nehézségeket csak együtt le­het leküzdeni. Az SZKP az átalakí­tás koncepciójára támaszkodik, ezt az irányvonalat kell szem előtt tarta­niuk a hírközlő eszközöknek is a tár­sadalom forradalmi változásainak biztosítása során. (é-g) Teljes hosszában üzemel a BAM Minden különösebb felhajtás nél­kül, de határidőre helyezték üzembe ezekben a napokban az októberi forradalom 72. évfordulója tisztele­tére teljes hosszában a Bajkál-Amur Vasútvonalat. Az összesen 3200 ki­lométer hosszúságú vasútvonal Taj- settől az Amuron lévő Komszo- molszkig húzódik. Az illetékes állami bizottság már átvette az üzemeléshez szükséges utolsó teljesítményeket is, s ezeket átadta a vasútigazgatóságnak. Ezekben a napokban halad át a BAM-on az első gyorsvonat. Az utóbbi időben alábbhagyott az épít­kezést ért sorozatos bírálatok hullá­ma is. Korábban gyakorta kritizálták, hogy szükségtelen műről van szó, amely a stagnálás időszakára jel­lemző gigantomániás törekvések szüleménye. A tudósok, közgazdászok és jó­zanul mérlegelő újságírók ugyanak­kor azt emelték ki, hogy a vasútvonal milyen fontos Szibéria északi és ke­leti területeinek fejlesztése szem­pontjából. Ezek a térségek ugyanis korábban kizárólag a folyami szállí­tásra voltak utalva, s közismert, hogy itt a folyók fél éven át be vannak fagyva, az utak pedig rossz minőségűek, az úthálózat is fejlet­len, a repülőgéppel való szállítás pedig aránytalanul drága. A BAM lényegében egyvágányú vasútvo­nal, s mindössze az van már csak hátra, hogy a Szeveromujszki-hágó alatt vezető 15 kilométeres alagutat is befejezzék. Ezzel jelentős mérték­ben tehermentesítik a meglehetősen túlterhelt Transzszibériai Vasútvo­nalat, amely ezzel párhuzamosan halad északra, megközelítőleg 500 kilométeres hosszúságban. A BAM építésénél több olyan hi­bát és túlkapást is elkövettek, ame­lyek bonyolították az építési munká­latokat, s ezek következményeit fel kell számolni. Az egyes reszortok közötti hiányos egyeztetések követ­keztében például egyáltalán nem számoltak azzal, hogy elágazásokat építsenek a nyersanyag-lelőhelyek­hez. Emiatt a legtöbb nyersanyag- forrás lényegében hozzáférhetetlen. A központi minisztériumok költség- vetését az utóbbi években nagyon korlátozták, s ezért e szervek nem tudnak nagyobb összegeket folyósí­tani ezekhez a nehézipari nagyberu­házásokhoz. A szakemberek egyértelműen hangsúlyozzák az építkezés távlati jelentőségét és úgy vélik, hogy ha az állami költségvetés nem tudja finan­szírozni ezeket az akciókat, akkor azoknak a köztársaságoknak a költ­ségvetésében kell keresni pénzfor­rásokat, amelyeken áthalad a vasút­vonal. Sok függ a BAM mentén lét­rejött helyi vállalatok kezdeménye­zésétől is. Ezek egyike, a BAM- transzsztroj japán, amerikai, nyugat­német, svéd, dél-koreai és olasz cégekkel tárgyal közös vállalatok lé­tesítéséről. Ha azonban ezeket az építkezé­seket nem sikerül időben beindítani, akkor várhatóan megkezdődik az emberek távozása a BAM környéké­ről. A moszkvai Pravda ezzel kap­csolatban például azt írta, hogy vár­hatóan szetesnek azok a kollektí­vák. amelyek szakmai hozzáértés és munkaszeretet tekintetében or­szágos méretben is a legjobb hír­névnek örvendtek. Ezek a munkás­kezek építették fel többek között Tindát, Szeverobajkalszkot, Urgalt és más települések tucatjait. Most az a feladat, hogy más, új munkaal­kalmakat biztosítsanak ezeknek az embereknek és új életet leheljenek ezekbe a településekbe. A BAM építése tehát befejeződik, és a szovjet sajtó hasábjain mosta­nában élénk vita bontakozott ki a Berkatitból Jakutszkba vezető északi elágazásáról. A 830 kilomé­ter hosszúságú, AJAM-nak elneve­zett Amur-Jakutszki Vasútvonal épí­téséről 4 évvel ezelőtt született dön­tés, azóta már öt alkalommal leállí­tották az építkezés finanszírozását, majd megint felújították. A Szovjet­unió Állami Tervbizottságának szak­értőiből álló csoport ugyan leszö­gezte, hogy a már megkezdett épít­kezés „konzerválása" csaknem ugyanannyiba kerülne, mint a befe­jezése, de ugyanakkor azt is közöl­te, hogy a helyszínen kell keresni az építkezés folytatásához szükséges eszközöket. Az építkezésben résztvevő üze­mek hitelek felvételét mérlegelik, amelyeket már 1993 előtt törleszteni kezdenének, vagyis még mielőtt a vasútvonal eléri Jakutszkot. Azzal számolnak, hogy minden újonnan megépített szakaszt azonnal hasz­nálatba vesznek, miközben a szállí­tásból befolyó bevételeket a további szakasz építésébe fektetnék. A szak­értők arra a következtetésre jutot­tak, hogy a gyors ütemben növekvő Jakutszk szempontjából az AJAM létfontosságú, és a megépítéséhez szükséges három és fél milliárd ru­beles összeg a teljes üzembehelye­zést követő három éven belül meg­térül. Az AJAM sorsáról azonban egyelőre végleges döntés még nem született. (CSTK) Pályázat a rubel konvertibilitásának megoldására Az Egyesült Államokban egy alapítvány bejelentette, pályázatot ír ki a rubel konvertibilitásának megoldására. Az egész világból máris több mint 100 tudós és szervezet jelezte, hogy érdeklődik a pályázatban való részvétel iránt. Erről az Argumenti i fakti szovjet hetilap tájékoztatott. A szabadon átváltható rubel be­vezetése a szovjet átalakítás egyik kulcsfontosságú célja. Lehetővé tenné ugyanis, hogy a szovjet gaz­daság széles körben bekapcsolód­jon a nemzetközi gazdasági kapcso­latok rendszerébe, amint azt a nyu­gati vállalkozók is szorgalmazzák. Ha a Szovjetunió el kívánja érni a rubel szabad átválthatóságát, ak­kor változtatnia kell a gazdaság szerkezetén, az érvényben lévő ár­képzési rendszeren és kereskedelmi kapcsolatokon, s ugyanakkor a ter­melés egyes területein meg kell ol­dania a monopolizálás kérdéseit. Az ilyen változások azonban nem való­síthatók meg egyik napról a másikra. Ezzel tisztában vannak a külföldi vállalkozók is. A pályázaton részt vevő szakér­tőknek azonban nemcsak elméleti képességeiket kell bizonyítaniuk, hanem pályamüvüknek mindenek­előtt olyan gyakorlati javaslatokat kell tartalmaznia, amelyek elősegítik a rubel konvertibilitásának megte­remtését. A pályázat győztese az amerikai és szovjet szponzoroktól 25 ezer dollárt kap, a második és harmadik helyezett 10, illetve 5 ezer dollárhoz jut. A pályaműveket angol és orosz nyelvű változatban jövő év április elsejéig kell eljuttatni a munkákat elbíráló bizottsághoz. (c) KOMMENTÁLJUK 3 A döntés felelőssége Csaknem másfél hónapja kísérhetjük figyelemmel a pártalap­szervezetek évzáró taggyűléseit, amelyeken a kommunisták nyíltan beszélnek a társadalmat és a pártot foglalkoztató legfon­tosabb kérdésekről. Az évzáró tanácskozásokon rendszerint reálisan vetődnek fel és fogalmazódnak meg a termelőüzemek, intézmények, a telepü­lések fejlesztésének gondjai, problémái és azok megoldásának lehetőségei. A javaslatok, hozzászólások, s az ebből fakadó határozatok közvetlenül érintik az üzemek dolgozóit, egy-egy község lakosait. Ezért az itt elhangzottakról, az elfogadott hatá­rozatokról tájékoztatni kell az adott munkahelyek minden dolgo­zóját, a falvak lakosait, hogy mindannyian tudják a teendőket, ismerjék az akadályokat, azok elhárításának módját. Társadalmi feladataink valóra váltása elsősorban attól függ, hogy milyen hatékonysággal kapcsolódnak be megvalósítá­sukba a társadalom egyes rétegei. A CSKP a szocialista demok­rácia kibontakozásában látja politikai rendszerünk továbbfej­lesztésének és szilárdításának alapvető lehetőségét. A demokrá­cia tökéletesítésével növekszik a közösségek és az egyének beleszólási joga. Ahhoz azonban, hogy az emberek e demokrá­ciának valóban alakító részesei legyenek, közösségi emberekké kell válniuk, akiket nemcsak a külső kényszer, hanem a felelős­ségérzet és a lelkiismeret is köt. Tehát olyan tudatosult cselek­vési vágyat kell bennük kialakítani, hogy saját képességeik, emberségük kibontakoztatását a közösség javára végzett hasz­nos tevékenységben lássák. Az is természetes, hogy más igények fogalmazódnak meg a nagyobb, és mások a kisebb közösségben. Ezek egyeztetése nem a legkönnyebb feladat, azonban türelemmel és megértéssel mégis realizálható. Például a Lévai (Levice) járás párt és állami szervei úgy állították össze a testületi ülés elé kerülő egészség- ügyi és környezetvédelmi feladatok teljesítéséről és további javaslatokról szóló jelentésüket, hogy először felmérték a járás lakosainak véleményét a mostani helyzetről. Ennek alapján született meg a határozat is. Hasonló felmérést végeztek a Pop- rádi járásban is. A demokratikus szellemű érdekegyeztetés a legalkalmasabb módszer ahhoz, hogy a közösségi és egyéni igények összhangja kialakuljon és létrejöjjenek megvalósításukhoz a személyi felté­telek. Ezért tehát a párttag, az állampolgár, amikor döntésre, szavazásra emeli a kezét, önmaga előtt is vizsgázik: felismeri-e azt a pontot, ahol egyéni érdeke a közösségével találkozik, s a megszületett közösségi döntést tudomásul veszi-e akkor is, ha esetleg nem az ő javaslatát fogadja el a többség. Tehát az olyan vitában, amikor a közösségi érdek a tét, mindannyian vizsgázunk, mert a döntés felelősségét - igaz, különböző mér­tékben - valamennyien viseljük. KATÓCS GYULA A FIATALOK KÉTSZER MÉRETNEK MEG Miért nem akartál vállalkozni erre a beszélgetésre?-Semmi különös nincs rajtam. Egy átlagember vagyok. Harmincöt éves, értelmiségi, nős, két kislány apja. Természetesen dolgozó em­ber, aki most egy műszaki részleget irányít, s másfél éve a párt tagje­löltje. Ennyi a bemutatkozásról, mely­nek helyszíne a Slovlik állami válla­lat dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) üzeme. Itt kerestem fel Janko- vich László gépészmérnököt, akit elsősorban arról faggattam, hogy milyen feladatokkal bízták meg két­éves jelöltsége időszakában, de - mivel nemrég tért vissza Francia- országból - friss élményeit is meg akarta osztani velem.- Először jártam nyugat-európai országban. Két kollégámmal utaz­tunk, hogy gépeket vásároljunk. Az üzlet megkötése után módunk volt körülnézni a miénkhez hasonló gyá­rakban. Mi volt a látottakból a legnagyobb tanulság?- Talán, hogy nagyon nagy lép­tekkel kellene haladnunk ahhoz, hogy utolérjük őket. Például az a két sterilizációs berendezés, amelyet vásároltunk, ott minden konzerv­gyárban megtalálható. Ez az elekt­ronikai berendezés tudtommal ná­lunk egyedülálló, pedig hasznossá­gát tekintve öt év alatt megtérül a ráfordított két és fél millió devi­zakorona. Az élettartama egyébként 20 év, s a hazaival szemben 18 százalékos az energiamegtakarí­tása. Az energiatakarékosság tulajdon­képpen a munkakörödből eredő fel­adat.- Lényegében minden, az üzem területén lejátszódó esemény érde­kel. Értem ez alatt a gyártás kezde­tétől a kész termék előállításáig vég­bemenő összes folyamatot. De tulaj­donképpen pártfeladatként kaptam másfél évvel ezelőtt a gépek és műszaki berendezések felújítását. Ezenkívül?- Már jó ideje húzódik egy paradi­csomsajtoló beszerzése, üzembe helyezése. Feladatul kaptam az e körüli teendők lebonyolítását, va­lamint a gyártósor számára épülő helyiségben végzett munkálatok fel­ügyeletét. Hasonló szereppel bíztak meg a nyersanyagraktárak építé­sénél is. Ezek a beruházások közel 40 millió korona értéket képviselnek a jövőben. Ezek a veled szemben támasztott igények, elvárások, melyeknek mint mondtad, nem különösebb gond megfelelni. De vajon te mit vársz el a pártalapszervezettől?- Ugyanazt, amit ők tőlem. Neve­zetesen, hogy a legmesszebbmenő­kig támogassák az üzem érdekeit, tegyenek meg mindent a munkakör­nyezet és -feltételek javításáért, va­lamint az önfinanszírozás feltételei között a nyereségességért. Véleményed szerint milyennek kell lennie egy kommunistának?- Én inkább úgy tenném fel a kér­dést, hogy milyennek nem szabad lennie. Mert akadnak szép számmal olyanok is, sajnos. A nagy szavak, az álarcok mögé búvók. Én tanultam gazdaságpolitikát és marxista filozó­fiát is. Az eszme emberi, szép, von­zó, csak a megvalósítása során kel­lene helytállnia mindenkinek, aki er­re elkötelezte magát. De..., ez hosszú és bonyolult téma, s mi egy rövid beszélgetésben állapodtunk meg. SZITÁS GABRIELLA ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom