Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-08 / 263. szám, szerda

ÚJ szú 5 1989. XI. 8. GONDOLATOK A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁSRÓL A cél: a szocialista törvényesség megszilárdítása Az állampolgárok alanyi jogainak védelme szempontjából fontos szerep­hez juthat az államigazgatás bírósági ellenőrzése, hiszen az ember jogainak jelentős részét éppen az államigazgatás területén érvényesíti. Az állampolgá­rok jogairól és jogos érdekeiről való döntéshozatal a szocialista állam tevékenységi körébe tartozik. Ha ez a döntéshozatal, az egyedi ügyekben hozott határozatok ellentétben állnak az érvényes jogi rendelkezésekkel, esetleg megkerülik azokat, kedvezőtlenül befolyásolják az állampolgárok viszonyát a jogrendhez és a szocialista államhoz. Zsindelytető és bársonyszék Nálunk 1952-ig működött a Leg­felsőbb Közigazgatási Bíróság. A bí­rósági ellenőrzés tárgyát azok az esetek képezték, melyekben valaki azt állította, hogy a közigazgatási szerv törvénysértő döntése jogaiban károsította. A Legfelsőbb Közigaz­gatási Bíróság csak az eddigi admi­nisztratív aktusokat (döntéseket, ha­tározatokat stb.) ellenőrizte. A bíró­ság összetételének bürokratikus jel­lege volt; a bíróság népi ülnökök részvétele nélkül hozta meg dönté­seit és intézkedéseit, melyek végle­gesek voltak, vagyis az adott esetek véglegesen megoldódtak. Panasszal csak az élhetett, akit jogaiban károsítottak. A panaszos ugyanakkor számos dokumentációs jellegű iratot volt köteles előterjesz­teni - voltaképpen egy költséges és nehézkes eljárásról volt szó. A közigazgatási bíráskodás meg­szüntetése után az államigazgatás bírósági ellenőrzésére csak a jog­szabályban kifejezetten megállapí­tott esetekben volt lehetőség (az általános bíróságok vizsgálják felül például a nyugdíjügyekben hozott döntéseket, a választójog érvénye­sítésével kapcsolatos egyes hiá­nyosságokat). Az egyes szocialista országokban különféle megoldásokat választottak az államigazgatási határozatok fe­lülvizsgálatára. Nem lehet mechani­kusan átvenni a tapasztalatokat a felülvizsgálatnak ebből vagy abból a formájából. Olyan bírósági felül­vizsgálati rendszert kell kiépítenünk, hogy a szocialista törvényesség biz­tosításában ne keletkezzen fölösle­ges kettősség, s hogy a bíróságok hatásköre a közigazgatási ügyekben kiterjedjen gyakorlatilag a törvé­nyesség megsértésének valameny- nyi esetére. Jelenleg az egyik alapvető kérdés az, hogy a közigazgatási határoza­tok bírósági felülvizsgálata különle­ges közigazgatási bíróságok vagy az általános bíróságok hatáskörébe kerüljön-e. A közigazgatási határo­zatok felülvizsgálatának jellege és a feltétlenül szükséges különleges eljárási mód inkább speciális köz- igazgatási bíróságok létrehozása mellett szól. Az államigazgatás következetes bírósági ellenőrzésének bevezetése nézetünk szerint a törvényesség ga­ranciáinak továbbfejlesztését jelenti azzal, hogy lényegében a közigaz­gatási szervek tevékenységének utólagos ellenőrzéséről lenne szó. A gazdaságosság szempontjából természetesen megfelelőbb és elfo­gadhatóbb lenne, ha a közigazgatá­si határozatok felülvizsgálatát az ál­talános bíróságok hatáskörébe utal­nák. A bírósági szervezet felépítését azonban ebben az esetben úgy kel­lene módosítani, hogy a közigazga­tási határozatok felülvizsgálatával szakosított tanácsok foglalkoz­zanak. Ezek a szakosított bírósági taná­csok nézetünk szerint a kerületi bí­róságok mellett működhetnének. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges személyi feltételeket, a bírákat fel kell készíteni és szako­sítani, mivel az államigazgatási jog egyes bonyolult kérdéseit nem lehet különleges szakismeretek nélkül megítélni. Ajánlatos lenne a köz- igazgatási bíróságokat, illetve a sza­kosított bírósági tanácsokat tapasz­talt államigazgatási szakemberekkel feltölteni, ami megakadályozná a bí­róságok túlságosan egyoldalú szemléletének érvényesítésével járó veszélyeket, mert hangsúlyozni kell, hogy a közigazgatási határozat nem indulhat ki csak a jog mechanikus alkalmazásából. A szakosított tanácsok létrehozá­sa megteremtené egyúttal a feltéte­leket ahhoz is, hogy a köztársasági legfelsőbb bíróságok egységesítsék a döntéshozatali gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban még el kell mondani, a szocialista, de a kapitalista orszá­gokban működő közigazgatási bíró­ságok tapasztalatai is azt bizonyít­ják, hogy a bírósági ellenőrzés na­gyon hatékony megelőző hatást fejt ki a közigazgatási szervek határoza­tainak törvényességére. Azokat a bírákat, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznának, nézetünk szerint a nemzeti köztársaságok legfelsőbb törvényhozó testültei­nek kellene megválasztani, mégpe­dig 5 évre. Tekintettel arra, hogy rendkívüli szakképzettséget igénylő döntéshozatalról lenne szó, a laikus elemet, vagyis a népülnökök részvé­telét ki lehetne zárni. Abból indulunk ki, hogy a bíróság a megtámadott határozatot csak hatályon kívül he­lyezheti vagy helybenhagyhatja. Éppen ebben különbözne a burzsoá Csehszlovákia közigazgatási bírás­kodásától, melyben a bíróság saját új döntésével is pótolhatta a köz- igazgatási szerv határozatát (és ezt rendszerint meg is tette). Mindezzel kapcsolatban találkoz­hatunk olyan nézetekkel, hogy lé­nyegesen bővíteni kell azon ügyek­nek körét, melyek felett ellenőrzést gyakorolhat a bíróság. A szocialista társadalom átalakítása, melynek egyik központi eleme az állampolgá­rok jogainak és jogos érdekeinek lehető leghatékonyabb védelme, né­zetünk szerint feltételezi, hogy a közigazgatási hatóságok határo­zatainak bírósági felülvizsgálata ál­talánossá váljon. Különlegesen fon­tos kérdés, az állampolgár perjogi helyzete, a közigazgatási szervekkel támadt konfliktusaiban. A szocialista humanizmus az állampolgár olyan jogállására törekszik az államigaz­gatás területén is, amely biztosítja az állampolgárnak a lehetőséget, hogy a társadalom valamennyi té­nyezőjével szemben megvédje jo­gos érdekeit. A lehetőségek skálája széles, de az állampolgár jogbizton­ságát a leghatékonyabban a függet­len bíróság előtti perjogi helyzete biztosíthatja. A törvényi szabályozásban meg kellene különböztetni azokat az ese­teket, amikor a bíróság a közigazga­tási szerv határozata elleni rendes jogorvoslati eszközről dönt, s azokat az eseteket, amikor a bíróság már jogerős, esetleg végrehajtható dön­téseket vizsgál meg (vagyis az utób­bi esetben rendszerint a közigazga­tási fellebbezési hatóság döntését). Azt, hogy a bíróság rendes jogor­voslati eszközökről döntsön, korlá­tozni kell. A bírósági felülvizsgálatot főként a már jogerős, illetve végre­hajtható határozatokra kellene össz­pontosítani. Ezzel kapcsolatban meg kell fontolni azt is, hogy a bíró­sági felülvizsgálatot nem kellene-e csak akkor lehetővé tenni, ha a pa­naszos már minden számításba ve­hető rendes jogorvoslati eszközt ki­használ. Meg kell fontolni azt is, nem kell-e lehetővé tenni a bírósági felülvizsgá­latot a, már végrehajtható, de még nem jogerős határozatoknál. A hatá­rozat végrehajtásával ugyanis, ha a fellebbezésnek nincs halasztó ha­tálya, olyan kárt okozhatnak az ál­lampolgárnak, amelyet nem hozhat helyre már a bírósági felülvizsgálat számára kedvező eredmény sem (például lebontják építményét). Mindez csupán néhány olyan kér­dés, amely a közigazgatási bírásko­dás szabályozását illetően többféle megoldást tesz lehetővé. Ami pedig önmagában véve a közigazgatási bíráskodás létjogosultságát illeti, el kell utasítani azt az érvet, hogy itt tipikusan burzsoá jogintézményről lenne szó, mert ez az érv voltakép­pen a bírósági igazságszolgáltatás elutasításához vezethet. A felada­tunk az, hogy azokat a jogintézmé­nyeket, melyek a polgári demokrá­ciában jöttek létre, minőségileg új tartalommal töltsük fel. Ugyanígy meghaladott már az állampolgár és az állam érdekeinek mechanikus összhangjáról való nézet, amely a múltban az állampolgár jogai kö­vetkezetes védelmének elhanyago­lásához és az állampolgárok kezde­ményezőkészségének elfojtásához vezetett. Dr. PETER ŐKULTÉTY, docens Több mint tíz évvel ezelőtt jártam utoljára Rappon (Rapovce). Akkor úgy találtam, a szövetkezet tagjai nem nagyon törik magukat, hogy az erők egyesítésekor választott meg­nevezésnek megfelelően, valóban legyen-lehessen jövője a nagygaz­daságnak. Annyi év után felébredt bennem a kíváncsiság, változott-e időközben az emberek hozzáállása, s ha igen, mennyit lendített ez a szö­vetkezeti gazdálkodás fejlődésének kerekén? A régi irodaház láttán egy pilla­natra megbicsaklott bennem a biza­kodás, de hirtelen felvillant előttem egy feledésbe merült találkozás em­léke. A hetvenes évek elején egy jól menő dél-szlovákiai szövetkezet el­nöke a gazdaság székházául szol­gáló, ütött-kopott kastély falai között azt fejtegette - nem az a fontos, hogy fatámlás vagy bársonybevona­tos az elnöki szék, zsindelyes vagy csupaüveg az irodaház, hanem hogy miként gondolkodnak és irá­nyítanak a vezetők. A rappi, kalondai és kismúlyadi (Mul'ka) szövetkezetek egyesítésé­vel, 1976-ban jött létre a Jövő Efsz. Mivel korábban mindegyik jól gaz­dálkodott, az erők egyesítésétől a Losonci (Lucenec) járásban min­denki jót remélt. Nem így történt, az immár 2700 hektáros gazdaság nem bírt ötről-hatra jutni. Többek szerint azért, mert egyebek között a Loson- *ci Állami Gazdaságtól is át kellett venniük 1300 hektárt. Részben par­lagokról, részben kiélt, istállótrágyát alig látott, hideg talajokról volt szó, ráadásul a hegyvidéki körzetben. Mások az anyagi-műszaki felké­szültség hiányát emlegették, de a termelőerők fejletlensége, az együvétartozás érzésének és a ve­zetők szakmai felkészültségének hi­ánya is szerepelt az ismétlődő kur darcok lehetséges okai között. Tény, hogy zsinórban mérleghiánnyal zár­ták a gazdasági évet, elavult, egyre foghíjasabbá vált a géppark, néhány istállóban pedig már nemcsak kultu- rálatlan, de egyenesen életveszé­lyes volt a munka. Javulásra pedig semmi kilátás, hisz négy év múltán mintegy 30 millió korona adósság fojtogatta a szövetkezetei. Aztán jött a nemzedékváltás és a fellendülés kezdetét jelentő, négy­éves konszolidációs program: megduplázni a bruttó termelést, 18 százalékos ráfizetés helyett 3,5 szá­zalékos nyereségszintet elérni... Beletörik a bicskájuk, mondogatták a járásban, de a fiatal szakemberek nem sokat törődtek vele. Keményen dolgoztak, sok álmatlan éjszakájuk volt, ám az 1985-ös számonkérés­nél emelt fővel beszélhettek az eredményeikről. Maradéktalanul tel­jesítették a programot, sőt néhány mutatóban meghaladták a tervezett színvonalat. A kalászos gabonafélék átlaghozamát 5, a cukorrépáét 40 tonna fölé emelték, tömegtakarmá­nyokból önellátóvá váltak, s keve­sebb tehéntől félmillió literrel több tejet értékesítettek, mint 1981-ben. Korszerű gazdasági és szociális épületeket emeltek, üzemi konyhát és orvosi rendelőt nyitottak, s még arra is futotta az erejükből, hogy húsz család részére szövetkezeti la­kást építsenek. Az alapok feltöltése után 1,5 millió korona felosztható nyereséget könyvelhettek el, így tíz év után először nyereségrészese­dést fizethettek. Törlesztenivalójuk még akadt, de szakmai és technikai szempontból felkészülten kezdhették a 8. ötéves tervidőszakot. Ahogy Pápai Gyula mérnök, a szövetkezet elnöke fogal­mazott, azóta is előrefelé lépeget­nek. Ha időnként vissza-vissza néz­nek, csak azért teszik, hogy okulja­nak a vétett hibákból s még alapo­sabban felkészüljenek a holnapra. Járási viszonylatban a legjobbak kö­zött emlegetik a rappi Jövő Efsz-t. Évente 1,5-2 százalékkal növeli a bruttó termelést s méltó vetélytár- sa a gyakran példaként említett gal­sai (Holisa) és buzitai (Buzitka) szö­vetkezeteknek. Amilyen szorongva léptem át a szövetkezet székházának küszö­bét, olyan örömmel írom most eze­ket a sorokat. Hadd ne soroljam, mi mindent bizonyít, hogy ez a száz­szor ,,leírt" szövetkezet képes volt talpraállni, mi több, felküzdeni magát a legjobbak közé. Mert valóban ott vannak. Az idén a jégkár ellenére 5,2 tonna gabonát csépeltek egy hektáron, négy év átlagában pedig ezer tonna kalászost termeltek ter­ven felül. A rimaszombati (Rimavská Sobota) cukorgyár körzetében ta­valy az itt elért 39,5 tonna volt a leg­jobb hektárhozam. Az idén ennél is jobb eredményt várnak. Nyolcvan­egy telén szalmát vásároltak a Nagykürtösi (Vel’ky Krtís) járás gazdaságaitól, hogy kiteleltethessék a teheneiket. Ma annyi tömegtakar­mányuk van, hogy eladásra is jut belőle. De nem is 2700, hanem 3700 liter tejet termelnek egy tehén átla­gában, s jövőre újabb kétszáz liter emelést terveznek. Január óta keményebb feltételek között gazdálkodnak a szövetkeze­tek és állami gazdaságok. Vajon bekopogtathatok-e jövőre szoron­gás nélkül a rappi Jövő Efsz elnöké­hez? Pápai mérnök bíztatott, jöjjek csak bátran. Számukra inkább elég­tételt mint gondot jelent az új szabá­lyozórendszer. Végre részrehajlás nélkül, a valós feltételek szerint érté­kelik a gazdaságok erőfeszítéseit, eredményeit. Nekik évi 11 millió ko­rona pluszt hozott az új gazdasági mechanizmus. Igaz, adók formájá­ban a nagyobb részét el is viszi, de csak most kerültek a feltételeket te­kintve olyan helyzetbe, mint azok a gazdaságok voltak, amelyekhez éveken-évtizedeken át hasonlítgat- ták őket. Elhiszem, hogy a gyakori és igaz­ságtalan elmarasztalás elkedvetle­nítette az embereket. De vajon az új gazdasági mechanizmusnak sike- rült-e felrázni bennük az évtizede­ken át altatgatott gazdaszellemet? Mert rendjén való, hogy a feltételek kiegyenlítésével és az új szabályo­zórendszer érvényesítésével mint­egy 700-800 ezer koronával nő a felosztható nyereségük, de vajon maguk mit tesznek a saját boldogu­lásukért? Mint kiderült, gazdálkodá­sukban egyre inkább a piacorientált szemléletmód érvényesül. Több ga­bonát és cukorrépát termelnek, a napraforgó- és repcetermesztés meghonosításával kísérleteznek, és a küikereskedelmi tevékenység iránt is érdeklődnek. Részben a háztáji állattartók segítségével borjakat, bi­kákat és pecsenyebárányokat hizlal­nak exportra, hogy végre hozzájus­sanak azokhoz a gépekhez és vegy­szerekhez, melyeket itthon jó ideje hiába kérnek az ipartól. A mellék­üzemági részlegen a Pol'nopo közve­títésével külföldi megrendelésre is szívesen dolgoznának, de kicsit ké­sőn ébredtek, s most már nem na­gyon válogathatnak a lehetőségek­ben. Felújították az üvegházat és a fóliaházakat, bevezették a részes­művelést, s mert vállalkozókban nincs hiány, a szántóföldi zöldség- termesztés bővítését tervezik. Egyszóval kapaszkodnak, min­den lehetőséget megragadva, koro­nát korona mellé téve. A jövőjükért, no meg az új székházért, melynek a tervrajza már elkészült Nehogy még valaki azt gondolja, erre már nem futja az erejükből. KÁDEK GÁBOR M ár második esztendeje keseríti az életün­ket. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de kitartóan. Úgy látszik bele kell nyugodni, hogy borzolja idegeinket, befolyásolja mindennapos tevékenységünket - beleértve az alvást, pihe­nést, sokaknál az alkotómunkát. Felelősségtelje­sen ki merem jelenteni, hogy ter-ro-ri-zál. Hogy kicsoda? Inkább micsoda. A zaj. Az a zaj, melyet a lakótömbünktől pár méternyire dolgozó darugé­pek, traktorok, tehergépkocsik, dömperek és még ki tudja miféle gépszörnyetegek okoznak. Megle­het, a kedves olvasó most fitymálva biggyeszti le a száját „Micsoda kukacoskodó egy alak - gon­dolja. Az ilyennek tán a Marson lenne jó helye, ahol nincs építkezés, nincs lárma, ott aztán teljes a nyugalom! Na de nálunk? A mi épülő, szépülő városainkban? Hiszen itt folyik az építkezés, ami ugyebár elkerülhetetlenül zajjal jár...“ Igen, igen, de... Városkánkban pár évvel ezelőtt új lakótelep építéséhez fogtak hozzá. Egyik ház a másik után nőtt ki a földből, látszólag minden ment mint a karikacsapás. Igaz, a lakótömbök átadását évtizedes hagyományainkhoz híven többször el­halasztották, ám végül mégis elkövetkezett a bol­dog beköltözés ideje. Az új otthonok szépek is, tágasak is, ám örömünk korántsem volt felhőt­len... Mert átellenben, mondhatni az ablakunk alatt, újabb nyolcemeletes lakóház épült. Türel­mesen viseltük el a zajt és megkönnyebbülten Csak így lehet? lélegeztünk föl, mikor azt az épületet is végre átadták. Csakhogy csendről, sajnos, ezután sem lehetett szó, mivel a két lakótömb közti terület legcélszerűbb kihasználásának egy óriásparkoló létrehozását tartották. Hozzá is láttak e kiváló ötlet megvalósításához. Ismét beindultak a gépek - zúgtak, zakatoltak, aszfaltoztak, betonoztak. Az eredmény egy sivár, lebetonozott tér lett, amely estére megtelik gépkocsikkal. Persze, sokak szá­mára célszerűnek tűnik közvetlenül az ablak alatt hagyni a hőn szeretett járgányt, viszont ezt a fajta praktikusságot a pokolba kívánja az, akinek haj­nali fél ötkor kiröppen a szeméből az álom. Ugyanis akkor indulnak útjukra az itt állomásozó jármüszázad előőrsei. A magas épületek közt rekedt dübörgés ingyen ébresztőként szolgál a lakók számára. Ám kérdéses, hogy ezt a fajta kiváltságot fogjuk-e valaha is becsülni. A kisgyer­mekes anyák biztos nem, akiknek külön megter­helést jelent a nyűgös, kialvatlan gyermekek nyugtatgatása. Gondolom, ezek a körülmények amúgy is az apróságokat sújtják leginkább. S ha az eddigiekhez hozzáveszem azt, hogy lakásunk „csendes oldalán" már jó fél éve egy óvoda építését követhetjük figyelemmel, mellette pedig új lakóházak alapjait dögönyözik a földbe - nos, akkor már csak csodálkozni tudok. „Valahogy majdcsak kibírjuk. Vagy van más választásunk?" - gondolják sokan. Végül is öt, hat év múlva talán elcsitul a környék. Addigra felcseperednek a gyerkőcök, és nem lehetetlen, hogy nekik a csend lesz természetellenes állapot. Azért kíváncsi lennék, milyen nyomot hagyhatnak ben­nük a jelenlegi hatások - az állandó zaj, a hirtelen robaj, szüleik idegessége, a feszültséggel telített légkör? J ól tudom, mennyien várnak új lakásra, szükségesek tehát az új lakótelepek. Ám azzal is tisztában vagyok - és a szakemberek minden bizonnyal még inkább -, hogy az építke­zésnek vannak korszerűbb, mondhatnánk em- berkímélőbb formái is annál, amelyet napjaink­ban nálunk a legtöbb helyen alkalmaznak. Mert nem utópia - hiszen számos fejlett országban van rá példa hogy a lakóteleppel egy időben készülnek el a járulékos épületek, hogy a frissen elkészült utakat nem túrják fel csatornaépítés, vagy kábelfektetés miatt, hogy a frissen elkészült zöldövezetet nem gyúrják ki a nehéz jármüvek porfelhőt kavarva, hogy... nem sorolom tovább, hiszen a gyakorlatot mindannyian ismerjük. Építkezni pedig kell. Ám ezt is lehet pontosan, szépen, tisztán, környezetet, s embert kímélve végezni. Talán még nálunk is... HORVÁTH GABRIELLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom