Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-16 / 271. szám, péntek
ÚJ szú 5 1989. XI. 17. KONGRESSZUS ELŐTT Időben választ adni a kérdésekre Országszerte valamennyi pártszerv és -szervezet a CSKP XVIII. kongresszusa előkészületeinek jegyében él és tevékenykedik. Az alapszervezetek évzáróinak befejezésével jelentős szakasza zárul le ezeknek az előkészületeknek. Lapunk továbbra is figyelemmel kíséri az eseményeket, és számot ad a Szlovákia déli járásaiban folyó felkészülés menetéről, az eddig végzett munka tapasztalatairól. Ezúttal az SZLKP Nagykürtösi (Vel’ky Krtíé) Járási Bizottságának titkárát, dr. Lóska Tibort kérdeztük meg, hogyan folynak járásukban a kongresz- szusi előkészületek és az eddig végzett munka milyen tapasztalatokkal szolgált. • Arra kérem, még mielőtt rátérnénk a részletekre, vázolja néhány szóval, mi a helyzet most, november elején a járási pártszervezetben.- A járási pártszervezet s pártbizottságunk az apparátussal együtt már a február 10—11-én tartandó járási konferencia előkészítését végzi. A felépítményi szféra valamennyi alapszervezetében megtartották már az évzárókat. • Milyen tapasztalatokkal szolgáltak az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek előkészületei: konkrétan a párttagokkal és a tagjelöltekkel folyt beszélgetések?-Az ideológiai osztály által irányított szervezetekben személy szerint beszélgettünk el minden taggal. Sikerült ehhez megfelelően nyílt, őszinte légkört teremteni. Konkrét célokat tűztünk magunk elé. Elsősorban azt kívántuk földeríteni, mi az oka annak, hogy a tagok egy része passzív, másrészt annak módját kerestük, hogyan lehetne emelni az alapszervezetek taggyűléseinek színvonalát. A tapasztalatok azt mutatják: a passzivitás legfőbb oka az, hogy az alapszervezetek bizottsága, de a felsőbb szervek sem mindig reagáltak időben a tagok észrevételeire, javaslataira. Közrejátszottak ebben bizonyos adminisztratív rendelkezések is. Például mielőtt egy javaslatot, észrevételt továbbítottak volna, előbb az alapszervezet bizottságának meg kellett azt vitatnia. Mindez elodázta, ha egyáltalán nem hiúsította meg, az észrevételekre adott választ, vagy a szükséges intézkedés gyors megtételét. Ami pedig a taggyűlések tartalmának kérdését illeti, az előkészítésben mutatkoztak hiányosságok. Akadtak olyan alapszervezeti bizottságok, amelyek számára csak az volt a fontos, hogy a gyűlést valahogy letudják. Az is felszínre került a beszélgetések során, hogy az alapszervezetekben dolgozó kommunisták gyakran nem ismerik a felsőbb pártszervek üléseinek anyagait, illetve határozatait. Másrészt voltak szervezetek, amelyek a felsőbb pártszervek olyan határozatait is bevették munkatervükbe, amelyeket tevékenységi területükön nem lehetett alkalmazni. Tapasztalataink szerint az alapszervezetekben háttérbe szorult az emberi kapcsolatok problémája. Ahol ilyen kérdések nem kerültek napirendre, ott tolerálták a párt tekintélyét romboló erkölcsi vétségeket, alkoholizmust vagy más visz- szásságokat. Az ilyenek ellen csak nyílt elvtársi kritikával és önkritikával lehet fölvenni a harcot. Mindez nem pótolható a sikerek, eredmények számszerű fölsorolásával. • A beszélgetések tapasztalatait hogyan hasznosították az évzáró taggyűléseken?- Először is mellőzni igyekeztünk a tevékenység értékelésében az emberektől elvonatkoztatott adatok halmazait. A beszámolók zömmel az egyes tagok tevékenységét értékelték, olykor kritikus hangvétellel. Kifogásolható, hogy nem mindegyik készült szélesebb kollektíva bevonásával, két-három ember ügye maradt, s ez nyomot hagyott színvonalukon is: hiányzott belőlük a problémák mélyebb elemzése. A vitafelszólalásokban pozitívan értékelendő, hogy azok köré a kérdések köré összpontosultak, amelyeket a CSKP KB 13. ülése és az országos pedagógusértekezlet vetett fel. Tanúsítja ez azt, hogy kommunista pedagógusaink körében elevenen élnek ezeknek a tanácskozásoknak a dokumentumai. Hiányoljuk viszont, hogy az ún. külső, az alapszervezet hatáskörén kívül eső társadalmi-gazdasági kérdésekről több szó esett, mint a párt- szervezet belső életéről, a pártmunka konkrét munkahelyi feladatairól. • Abban, hogy a párttagság aktivitása növekszik, s a pártélet megélénkül, bizonyára szerepe van a járási bizottságnak és apparátusának is. Az utóbbi években miben változott ezeknek a szerveknek a munkája?- Igyekszünk megfelelni a ma is időszerű „Arccal a tömegek felé!“, gottwaldi jelszónak. A járási szerv tagjai és az apparátus dolgozói ennek jegyében munkaidejük felét az alapszervezeteknél konkrét tömegpolitikai tevékenységgel töltik. Mindkét fél számára hasznos párbeszédet folytatnak nemcsak a párttagokkal, hanem az egyes munkahelyek dolgozóival is. Következetesen érvényesítjük azt az elvet, hogy egyetlen taggyűlésről sem hiányozhat a felsőbb pártszerv képviselője. Új formáját honosítottuk meg az aktívaértekezleteknek is. Míg korábban ,,nagyaktívákat“ tartottunk, az utóbbi időben negyedévenként ún. differenciált aktívaértekezleteket rendezünk, külön-külön az egyes területeken (ipar, mezőgazdaság, felépítmény) tevékenykedő szervezetek elnökeinek és aktivistáinak. Ez abból a szempontból jobb, hogy míg az előbbin csak a tennivalókat mo- nológszerűen felsorolták, az utóbbiak kisebb kollektíváiban termékeny tapasztalatcsere folyik. Újításnak számít az is, hogy most már a különböző szervek tanácskozásán sokkal kevesebb (de még mindig sok) az írásban előterjesztett anyag. Hasznos új eleme munkánknak az is, hogy a jb egyes szakbizottságai üléseiket kinn a munkahelyeken tartják, közvetlenebb ismereteket szerezve így az egyes területek problémáiról. A Nemzeti Front megnövekedett szerepének megfelelően a járási pártbizottság tisztségviselői rendszeresen tanácskoznak az egyes politikai és társadalmi szervezetek elnökségi tagjaival. Sok hasznos tapasztalatot eredményeznek ezek az eszmecserék is. • Nyilván az új munkastílus érvényesül a járási pártkonferencia előkészítésében is. Mi a legfontosabb amit e téren terveznek?-Célunk az, hogy a párttagság és a lakosság minél szélesebb rétegei ismerkedjenek meg azokkal a témákkal, amelyekkel a konferencia foglalkozni fog. Ezért a járási pártbizottság beszámolójának téziseit nyilvánosságra hozzuk a járási újságban. Nem lehet szó természetesen az egész beszámoló, csupán legfontosabb gondolatainak közzétételére. Arra számítunk, hogy a kommunisták és a párton kívüliek is nagy számban juttatják el hozzánk a vele kapcsolatos észrevételeiket. Pártunk és a tömegek kapcsolatának még szorosabbra fűzését reméljük ettől az újításunktól. MORVAY GÁBOR Miroslav Nesporra emlékezve Mindig a holnap szépségére gondolt Nem is tudom, mikor kellene rá emlékezni, emlékeztetni. November 17-én, a nemzetközi diáknapon? Diák volt, amikor a fasiszta nyomozók megölték. December 17-én, halálának negyvenötödik évfordulóján? Az ÚŐB, a hírhedt állambiztonsági szolgálat hivatalos értesítése szerint a vizsgálati fogságban öngyilkosságot követett el. Nem igaz! - zokogta az édesanyja. Tépte a haját, és nem türtőztette magát, világgá kiáltotta: Megölték! Neki volt igaza. Néhány hónap múlva mind a levéltárban talált felvételek, mind az őrszolgálatos gárdisták vallomásai bizonyították, hogy a vallatok a vizsgálati fogság negyedik napján tehetetlen dühükben Mir- kót - mert sem ütlegeléssel, sem a szokásos kínzásokkal árulásra, szóra nem bírhatták - meggyilkolták. Rövid, húszéves életútjának a követése nem különösebben nehéz. Skalicában született 1924. szeptember 28-án. Édesapja Amerikát járt munkás volt. Néhány dollárt ugyan hozott haza, de annyit mégsem, hogy saját házat vásárolhasson. Az evangélikus templommal szemközti háznak a kert felőli két szobáját lakták, albérlőként. Az egykori béreslakásban, ha tellett rá, gyakorta világított késő estig a petróleumlámpa, mert Mirko szorgalmasan tanult. 1943 tavaszán érettségizett. Semmiben sem különbözött a többi diáktól. Akárcsak ők, egy- szer-kétszer titokban rágyújtott, megpróbált udvarolni a lányoknak, és ha horogkeresztes zászlót látott, suttogva-sziszegve átkozódott. Akkor lett forradalmár a műszaki főiskola elsőéves hallgatója amikor 1944 nyarán, építészgyakornokként dolgozott az árvái gát és vízmű építésén. Az illegális mozgalmi tevékenységbe Michal Ftorek mérnök, igazi nevén Lubomír Linhart, szervezte be. Ilyennek látta akkor Mirkót: „Forradalmár és hazafi, akinek óriási az erkölcsi ereje, mert mindig csak a holnapra, az élet holnapi örömére és szépségére gondol. Ifjú kora ellenére is érett gondolkodású, emberi kristály. Miért ne bíznánk benne?11 Bíztak is. Előbb a katonák közt agitált. Később igazolásokat, igazolványokat, fegyvereket szerzett az illegalitásban működők számára. Törvény készül a kollektívák jogairól A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságaiban most folyik a sztrájktörvény javaslatának megvitatása. A következő hetekben a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájának bizottságai ugyancsak áttekintik. A törvényten/ezetet a csehszlovák parlamentnek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetőiből álló képviselőcsoportja terjeszti elő. A tön/ény - amennyiben a Népi Kamarának s a Nemzetek Kamarájának egyik kővetkező együttes ülésén jóváhagyják - a jövő év elején lép hatályba. Ezzel összefüggésben a képviselőcsoport egyik tagja, Jirí Neubert, a Népi Kamara képviselője, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára interjút adott a Csehszlovák Sajtóiroda és a Práce napilap munkatársának. • Milyen körülmények vezettek a ja- egyebek között nagy népgazdasági veszvaslat előterjesztéséhez?- Csehszlovákia már 1968-ban aláírta azt a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi szerződést, melynek értelmében a szerződő felek kötelezik magukat a sztrájkjog biztosítására. E jog érvényesítésének módjáról azonban mind ez ideig hazánkban nem rendelkeztünk. Ezért úgy gondoljuk, hogy a demokratizálódással és a szocialista jogállam fejlődésével összhangban rögzítenünk kell jogrendünkben a dolgozók e gazdasági-szociális jogát. Nem zárhatjuk ki - s a gyakorlat is ezt támasztja alá -, hogy a szocialista társadalmi rendszerben is sor kerülhet munkabeszüntetésre, s ezért szükséges, hogy megoldását jogilag szabályozzuk. Egyidejűleg tudatában kell lennünk annak, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításával jelentősen nőtt az állami vállalatok jogköre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gazdasági szervek vagy vezetők egy része ennek következtében technokratikusan, bürokratikusan fog viszonyulni a dolgozók jogos érdekeihez. A dolgozóknak tehát megfelelő eszközökkel kell rendelkezniük az esetleges konfliktusok rendezését illetően. • A sztrájk a legszélsőségesebb, teségeket okozó megoldás. Milyen eljárást javasoltak arra vonatkozóan, hogy a munkabeszüntetést megelőzzük?- Más szocialista országok tapasztalatai alátámasztják, hogy a sztrájkok milyen hatalmas veszteségeket okozhatnak a népgazdaságnak. Ezért a törvénytervezet mindenekelőtt a munkabeszüntetés megelőzésére helyez nagy súlyt. Sztrájk csak abban az esetben hirdethető meg, ha csődöt mond a szocialista demokrácia minden intézménye, amely a dolgozóknak - az irányításban való részvétel keretében - lehetővé teszi a konfliktushelyzetek rendezését. A javaslat olyan ajánlást tartalmaz, mely szerint még a munkabeszüntetés előtt tanácskozás útján tegyenek meg mindent a vitás kérdések megoldására. Konkrétan, a sztrájkot a szak- szervezetek - amely a munkahelyi közösségek képviselője - és a gazdasági vezetőség tanácskozásának kell megelőznie. Ezután kötelezően az úgynevezett békéltető tárgyalásoknak kell következniük. Feltételezzük, hogy résztvevőiknek az egyik oldalon a kollektívák képviselőinek, a másik oldalon pedig a gazdasági vezetőség tagjainak kell lenniük. A békéltetőbizottságnak ahhoz is joga volna, hogy a felsőbb szakszervezeti szervek, illetve a felettes gazdasági vagy állami szervek képviselőit ugyancsak meghívja a tárgyalásokra. Amennyiben ezután sem oldódnak meg a vitás kérdések, a munkahelyi közösség dönthet a munkabeszüntetésről. Ehhez azonban a felettes szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. Ahogyan az a jogállamban szokás, a bíróság is beavatkozhat, és határozhat a sztrájk legalizálásáról. • A törvényjavaslat értelmében ki lehet a sztrájkszervező?- A tervezet feltételezi, hogy a munka- beszüntetés meghirdetéséhez kizárólag a szakszervezeteknek van joguk, tehát sztrájkszervező csak szakszervezeti szerv lehet. E tekintetben a törvényjavaslat bizonyos mértékben növeli a szakszervezetek jogait, de egyidejűleg politikai és gazdasági felelősségüket a munkahelyi közösségekkel s a szocialista társadalommal szemben egyaránt. Az új jogszabály nem engedélyezi az olyan politikai jellegű sztrájkokat, amelyek a szocialista társadalmi rendszer megváltoztatására irányulnak. Kizárja a sztrájklehetőséget a fegyveres erőknél és testületeknél, a tűzvédelmi és mentőalakulatoknál, védelmi és vegyiparban, továbbá azokban az ágazatokban, amelyek az alapvető élelmiszerekkel, elektromos energiával, vízzel, hővel és gázzal való ellátást biztosítják, a távközlésben, az egészségügyi és szociális intézményekben, a Csehszlovák államvasutaknál és a többi vasúti szervezetnél s a közlekedési vállalatoknál. A törvénybe foglalt ajánlások kevesebb dolgozót érintenek mint az más országokban megszokott. Azonban javaslatról van szó, és ezért a törvényhozó szervnek, a Szövetségi Gyűlésnek joga van azt módosítani. • A törvényjavaslat kidolgozása során figyelembe vették-e a dolgozók és a szakszervezetek véleményét?-Természetesen. Támogatásukról biztosították egyes esetekben viszont kétségek is felmerültek, hogy vajon célszerű-e jóváhagyni ilyen törvényt, hiszen 40 évig megvoltunk nélküle. <r • A Szakszervezetek Központi Tanácsa tervezi-e sztrájkalap létrehozását?- Számolunk ezzel, mivel logikus: nem kérhetjük, hogy a munkabeszüntetőket az állam vagy a gazdasági szervezet lássa el. Az alap létrehozására vonatkozó javaslatot az SZKT Elnöksége a közeljövőben vitatja meg. Az alapot a szakszervezetek pénzeszközei egy részének fel- használásával kell létrehozni, de ez nem zárja ki, hogy - természetesen önkéntesen - további szervezetek, kollektívák és egyének is hozzájáruljanak ehhez. Nem igen feltételezhető, viszont, hogy az alapból származó szociális juttatások folyósítása kötelező lesz, s pótolná a kiesett keresetet. Ehhez a szakszervezetek nem rendelkeznek pénzeszközökkel. fc A dolgozók számára milyen következményei lehetnek a sztrájkban való részvételnek?- Javasoljuk, hogy a törvénnyel összhangban meghirdetett sztrájkban való részvételt a munkából való igazolt távol- maradásnak tekintsék. A törvényellenes munkabeszüntetések esetében pedig azt javasoljuk, hogy igazolatlannak tekintsék a sztrájk résztvevőinek a munkából való távolmaradását, minden ebből eredő bérügyi és szociális következményekkel (CS Végül, a felkelésre készülve, összekötő futárként tevékenykedett. A felkelés idején pedig partizán lett. Nehezebbnél nehezebb feladatokat kapott. Keményen állt minden megpróbáltatást. Csak a hirtelen támadó betegség, a vörheny győzte le. December elején a partizáncsoport vezetősége ráparancsolt: Menj haza Mirko, gyógyulj meg! Holicban, akkor már ott laktak a szülei, csak néhány órát időzött, épp csak megmelegedett. Skalicába ment, a nagyapjához. Nyomában együtt. (CSTK) a reá leselkedő nyomozók, akik a megérkezésekor mindjárt le is tartóztatták. Részletezhetnénk, hogy négy napon át, éjjel és nappal milyen brutális módon vallatták. De magatartása igazán sorsdöntő volt: hallgatott. És legyőzhetetlen, megtörhetetlen forradalmárként halt meg. Első tanítómestere, Lubomír Linhart mérnök, művelt, okos ember volt, akinek tevékenységét az Encyklopedia Slovenská III. kötetében ötven sorban méltatják. Volt filmkritikus, történész, pedagógus, nagykövet, a művészeti akadémia tanára... Kiváló emberismerettel rendelkezett. De forradalmárrá mégsem csak ő nevelte. Az olvasmányok talán? Húga, férjezett nevén: Jarmila Marusiaková őrzi a család egykor olvasott könyveit, meg a régi, családi fényképeket. Az Amerikából hozott, vékonyka brosúra, Williams: A bolsevikok és a szovjetek már jócskán megsárgult lapjai arról tanúskodnak, hogy többen is végigolvasták annakidején. Köztük Mirko is. Két Gorkij-regény található a brosúra mellett: Az Artamovonok, Az anya. Az eretnek irodalomnak minősített politikai kiadványok közül is csak kettő: A kommunista kiáltvány, Az állam és forradalom. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy Mirko forradalmár legyen. A könyvek mellé helyezett atlasz, illetve Európa térképe sem bizonyít mást. Élénk figyelemmel követte a frontvonal alakulását, megjelölte a városneveket. Dehát akkoriban ez nem volt különös, mások is így tettek. Töprenghetünk, hogy a származás, az adott társadalmi és osztályhelyzet, a tanulmányok és olvasmányok, a körülmények nevelnek-e forradalmárokat a fiatalokból. Vagy az az elszánt akarat, hogy álmaikat megvalósítsák? 1946-ban volt diáktársaival egyidejűleg őt is - in memóriám - mérnökké avatták... Szülőházának falát ma emléktábla díszíti. Holiőban, a városközpont szépen gondozott parkjában áll a szobra. És hazánkban több iskola is az ő nevét viseli. Vajon a róla elnevezett, bratisiavai diákotthonba beköltözőknek eszükbe jut-e néha, hogy ő is mérnök akart lenni, s hogy miért kellett meghalnia...? HAJDÚ ANDRÁS (A fényképmásolatot HAJDÚ ENDRE készítette)
