Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-16 / 244. szám, hétfő

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) hogy hozzájárulnának annak gazdagításához. Ez érvényes néhány vállalatra és szervezetre is. Na­gyon erősen hat még az önzés, az egyéni érdekek érvényesítése. Ami hiányzik főleg a nevelésben, az a közös felelősség érzése a jobb környezetért. A lakosság egy részénél, amikor például a Lipeni tó sumavai' részének turistaforgalmáról van szó, ta­pasztaljuk hogy úgy viselkednek, mintha a termé­szet csak a helyi nemzeti bizottság, vagy az ellenőr^ zó szervek ügye lenne. A Dél-csehországi kerület kommunistái tudatá­ban vannak annak, hogy sok irányban gyorsabban javíthatunk a feltételeken, hatékonyabban reagálha­tunk. A kerület fontos folyói 145 km-es hosszon szennyezettek. Azoh igyekszünk, hogy a Cesky Krumlovban a Vltaván épülő víztisztító állomás át­adási határideje be legyen tartva. Ugyanúgy célunk az is, hogy Öeské Budéjovicén a temelíni atom­erőmű építésével kapcsolatos járulékos építkezése­ket minél előbb befejezzék. Fel akarjuk számolni a vizeknek olyan szennyezési forrásait is, amilyen például a Őumavai Agrokombinátban van, s ez a beruházás legalább 1 milliárd 300 millió koronába kerül majd. A higiéniai védelem egyes sávjaiba a termőtalaj 45 százaléka tartozik. Ez összesen 260 ezer hektár. Itt is új utat kell találnunk a mezőgazdasági termelés folytatására. Nagyon súlyos probléma az erdők pusztulása, amely 125 ezer hektáron tapasztalható. Ezzel függ össze a faanyag gyors és komplex feldolgozása is, főleg olyankor, amikor valamilyen természeti csapás miatt nő a kitermelt mennyiség. Nagyon hasznos volna elgondolkodni az értékelenebb faanyag briket- tálásának lehetőségein, amely javítana a tüzelő­anyag-helyzeten és nem rontaná a környezetet. Komoly probléma a túlzott homokbányászat is a tre- boni medencében, amely veszélyezteti a földalatti vizeket. További kérdés a hulladékok gyorsabb eltávolítá­sa, feldolgozása. Az állami programmal összefüg­gésben ezekre a környezeti beruházásokra jelentős eszközöket irányoztak elő az új technológiára, az osztályozó- és őrlőberendezésekre. Kiszélesítjük a háztartási hulladék begyűjtésének és osztályozá­sának rendszerét minden városban, tovább bővítjük a másodlagos nyersanyagok felvásárló helyeinek hálózatát. Ebben még sok tartalék van. Kihasználá­sukban jelentős segítséget nyújthat a környezetvé­dők szervezete és a többi társadalmi szervezet. Nagyon fontos kérdés a természet védelme és a kerület műemlékeiről való gondoskodás. Most készítjük elő a Őumavai Nemzeti Park megalapítá­sának tervezetét. Tudatában vagyunk annak, hogy a kormány és az egyes reszortok támogatása nélkül az elkövetkezendő 15 év alatt nem hajthatnánk végre a világméretekben is egyedülálló Őesky Krumlov felújítását. Noha ma a környezetvédelem fontos kérdéseiről tárgyalunk, elsőrendű feladatunk a kommunisták felkészítése az elkövetkező feladatokra. Nem kis figyelmet szentelünk az évzáró taggyűléseknek, a gazdasági és szociális fejlődésnek, a piaci ellátás­ra szánt termékek gyártásának, s a mezőgazdaság­ban a terv minden feladatát teljesítjük. Erőfeszítése­ket teszünk a termelés anyag- és energiaigényei­nek, illetve a veszteségek csökkentésére. Rendkí­vüli figyelmet szentelünk a beruházási politika gyors teljesítésének, a terveiket nem teljesítő építőipari vállalatok hiányosságainak megoldására. Állandóan hátráltat bennünket néhány vezető dolgozó ala­csony fokú politikai szervezőmunkája, akik eddig még nem fogtak hozzá a jövő évi állami terv lebontásához és saját feltételeikre szóló kidolgozá­sához, hogy az már megfeleljen a gazdálkodás intenzív módjának. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy növelni kell az állami vállalatok alapítói­nak nyújtott segítséget, mert az irányító szférának még nincsenek elegendő tapasztalatai e téren. $TEFAN KÚTIK, a CSKP KB póttagja, a Ziar nad Hronom-i SZNF Művek marósa Ismeretes, hoy a környezet minősége szempont­jából a 2iari-katlan köztársaságunk egyik leginkább devasztált területe. Ez az állapot már több mint harminc éve fennáll, s elsősorban a Szlovák Nem­zeti Felkelés állami vállalat elektrolitikus úton történő alumíniumgyártása okozza. Előállítása jelenleg spe­cifikus szennyezóanyagok forrása, amelyeket a le­vegőbe juttatnak. Eredményeképpen az elektrolizá- ciós csarnokok, az üzemi környezet és 2iar nad Hronom is nagymértékben szennyezőanyagokkal terhelt. Koncentrációja az átlag és a határértékeket is meghaladja. A dolgozók és a város lakosainak egészségi állapota is rendkívül aggasztóvá vált. Betöltetlenek az orvosi állások, s az orvoshiány következtében vállalatunknál nem kerül sor a dolgozók rendszeres egészségügyi ellenőrzésére. A 2iar nad Hronom-i járásban az orvosok még az előnyösebb feltételek ellenére sem vállalnak munkát. A vállalat vezetősé­ge a párt és a szakszervezettel együttesen már évek óta igyekszik következetesen megoldani ezt a ko­moly ökológiai és egészségügyi problémát. 1960 óta szövetségi és köztársasági szinten több legfelsőbb párt- és állami döntés elfogadására került sor. Azonban ahogyan azt az SZSZK kormányának 1988-ban hozott 4. számú határozata megállapítja, a 2iari-katlan körzetében a környezet rendkívül kedvezőtlen állapota továbbra is fennáll. Az ökoló­giai egyensúly megteremtésének érdekében a 8. és a 9. ötéves tervidőszak folyamán 15 ökológiai jelle­gű építkezést kell megvalósítani. A hangsúlyl az alumíniumgyártást korszerűsítő beruházás meg­gyorsítására kell fordítani, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés vállalat legjelentősebb ökológiai hozzájáru­lása. Egyértelműen és világosan meg kell mondani, hogy ennek a beruházásnak sikeres és időben történő megvalósításával lehet a munkakörnyezetet üzemünkben, de az egész 2iari-katlanban is alapve­tően megjavítani. Lehetővé teszi az alumíniumgyár­tás elavult technológiájának kiküszöbölését, s ezzel együtt a nagyfokú légszennyezés megszüntetését. Az új technológia csökkenti a levegőbe kerülő gáz­nemű szennyezőanyagok mennyiségét, minimali­zálja a munkahelyen és a környezetben lévő káros anyagok koncentrációját. A megvalósítás felgyorsí­tásának érdekében haladéktalanul meg kell néhány problémát oldani, amelyek valószínűleg azért tarta­nak jelenleg is, mert az alumíniumgyártás korszerű­sítését nem sorolták az ökológiai beruházások közé. Arról kezdtek vitatkozni, hogy célszerű-e egyáltalán köztársaságunkban alumíniumot előállítani. Az alu­míniumfelhasználás Csehszlovákiában a fejlett álla­mokhoz viszonyítva alacsony, de a központi szer­vek előrejelzései szerint az elkövetkező években nőnie kell. A szakemberek meg vannak róla győződ­ve, s ezt dokumentumokkal támasztják alá, hogy az alumínium beszerzésének leggazdaságosabb mód­ja a hazai előállítása, mégpedig egy modernizált Ziar nad Hronom-i alumíniumkohóban. Ezért arra van szükség, hogy a gyártási folyamat korszerűsítésével kapcsolatos kétségek megszűn­jenek. 1990-től kezdődően meg kell oldani az épít­kezés finanszírozását. Vállalatunk vezetősége a fel­sőbb szervekkel megtárgyalta a megoldás alternatí­váit, tekintetbe véve az önfinanszírozás elveit is. Az építkezés meggyorsítása érdekében, összhangban az új gazdasági mechanizmus alapelveivel, szándé­kunkban áll a szokványostól eltérő módszereket is felhasználni. Például az építkezés időtartamának egy évvel történő megrövidítésével lehetőség nyílik arra, hogy odahaza 68 tonnával több alumíniumot állítsunk elő, és ezzel külkereskedelmünk deviza­igényeit csökkentsük. Dolgozóink el vannak kese­redve amiatt, hogy ennek a jelentős korszerűsítő és ökológiai akciónak a problémáit nem oldják meg alapvetően, s olyan szándékok vannak, hogy el­odázzák azokat. Kifejezzük azt a meggyőződésün­ket, hogy központi párt- és gazdasági szerveink támogatják az alumíniumgyártás korszerűsítésének meggyorsítására irányuló igyekezeteket, s így segí­tenek az évek óta sokat próbált íiari-katlant és lakosait egészségesebbé tenni. RUDOLF PE§KA, a CSKP KB tagja, a Vítkovice konszern vezérigazgatója Közvéleményünk egyre gyakrabban és konkré­tabban tájékozódik az emberi tényezőnek a környe­zet romlására gyakorolt hatásáról. Be kell ismer­nünk, hogy ezek megoldására megkésve kerül sor és nem eléggé hatékony a szennyvíztisztító-állomá­sok, a hulladéklerakatok felszámolásának utólagos építése sem. Ezek azért nem hatékonyak, mert nem az előfordulás okozóit számolják fel velük. Az a vé­leményünk erről, hogy a központi szerveknek a helyzet javítása érdekében nagyon hatékony rendszerszerű intézkedéseket kell hozniuk, ugyan­akkor országos hatáskörű ellenőrző szerveket kell létrehozniuk a környezetvédelmi kérdések követke­zetes megoldására. Ebben közvéleményünk aktív bekapcsolásával is számolni kell. Nem feltételezem, hogy az új gazdasági mechanizmus és az önfinan­szírozás ezt az igényes és felhalmozódott problémát megoldja. Nem nélkülözheti ugyanis a dotációkat, a hiteleket, a differenciált elvonásokat, ahogy tanúi vagyunk ennek más országokban, ahol sikeresen oldják meg az ökológiai problémákat. A termelési szférában kapacitásokat kell átcsoportosítani erre a célra, nemzetközi együttműködést kell kezdeni az ökológiai kapacitások műszaki fejlesztése, kooperá­ciója és gyártása terén. Nagyon komoly gond: mit tegyünk a mostani termelési bázissal, amely a fejlődés folyamán töb­bek között a kohászatra, a nehézgépiparra és a vegyiparra orientálódott. Úgy vélem, népgazdasá­gunk nincs olyan jó helyzetben és nem vagyunk annyira gazdagok, hogy nagy mennyiségben szá­moljuk fel a drága alapeszközöket, korszerűsítsünk és új, távlati szakágazatokat honosítsunk meg. Ez nagyon sokáig tart majd és eközben az ökológia és a gazdaság egyensúlyát is meg kell őriznünk. Úgy gondolom, hogy átmenetileg lehetséges elvi­selhető környezetvédelemmel a város és a nehéz­ipar együttélése. Ezt bizonyítja a Vítkovice állami vállalat példája. 1945-ig Vítkovicében ösztönszerű- en, koncepció nélkül épültek az ipari üzemek és üzemegységek, szinte összefonódva a lakásépítés­sel és a\yáros közlekedési hálózatával. Vállalati szinten a beruházásokból az ökológiára fordított pénzeszközök aránya 1975-ben 11,6, 1980-ban 0,5, de 1988-ban már 15,4 százalék volt. Amíg 1970-ben a Vítkovice 36 ezer tonna szilárd hal­mazállapotú szennyező anyagot juttatott a levegőbe és ugyanakkor közel 22 ezer tonna kéndioxidot, addig 1988-ban ezek az értékek 9076, illetve 14 660 tonnára csökkentek. Ezeket az eredményeket a 4-es és 6-os számú magas kemencék mérlegének portalanításával, to­vábbá az agglomerációk szállítószalagainak végére szerelt új elektromos leválasztókkal és a hőerőművi kazánok korszerűsítésével értük el. Hozzájárult eh­hez az acélgyártás technológiájának megváltozása is. Az oxyrit konvertoros módszerrel elérjük, hogy a második konvertor megépülése után gyakorlatilag megszűnik a kéndioxid bármilyen kijutása. A Vítkovice 1970-ben 1486 tonna nem oldódó anyagot és 178 tonna biológiai szennyeződést jutta­tott a vízbe. Tavaly ez már csak 290 tonna nem oldódó anyag és 65 tonna biológiai vízszennyező­dés volt. A káros anyagok vízbe jutásának csökke­nését a vízgazdálkodási létesítmények felújításával, a fenolos vizek felszámolásával, a szenny- és kilúgozott fürdővizek semlegesítésével, a központi víztisztító-állomás felújításával értük el. Hulladékanyagokból vállalatunknál évente 2 mil­lió tonna keletkezik, ennek 80 százaléka másodla­gos nyersanyagként visszakerül a termelésbe, a fennmaradó mennyiséget hányótérben raktároz­zuk. Mivel a Hrabűvka hányótér eredetileg bánya- és kohászati tevékenységre alkalmas térségnek készült, párolgást és égést tapasztaltak ezen a terü­leten. 1986 és 1989 között vállalatunk visszaszorí­ts*?* a párolgást a terület utólagos rekultivációjával. Az eljárásért a konszernvállalat dolgozókollektívája 1986-ban megkapta az Antonín Zápotocky Díjat. Állami vállalatunk a lakott területen is a környezetvé­delem javítására törekszik. Együttműködve az ost- ravai 3-as számú városkerületi nemzeti bizottsággal fokozatosan kiürítjük a vállalat területén található lakásokat. Kiépült a védelem higiéniai övezete. Megvalósulóban és előkészületben vannak további ökológiai beruházások és olyan technológiai változ­tatások, amelyek csökkentik Ostrava és környéke szennyezettségét. Elsősorban az oxyrit II oxigénkonvertor építésé­nek befejezéséről van szó. Ezzel az 1-es számú acélműben az acélgyártást két konvertorral végzik majd. Következtében megszűnik az acélmű fölötti fekete füstréteg, akárcsak a széndioxid innen való kijutása. Példa ez arra, hogyan akadályozható meg a kéndioxid keletkezése, és ezáltal ezt a szennvező- anyagót nem kell külön eltüntetni. A kohászati termelés visszafogásával összefüg­gésben a 2-es számú acélmű - korszerű leválasztó berendezésekkel felszerelve - tiszta elektromos acélgyártási folyamatra tér át. A kéndioxid levegőbe kerülésének csökkentése érdekében a hőerőmű kéntelenítését készítik elő. Eközben külföldi partne­rekkel működnek együtt, keresve az olyan berende­zés felépítésének lehetőségeit, amely a káros hulla­dékanyagok környezetkímélő elégetését teszi lehe­tővé. Vízgazdálkodásunk területén a 9. ötéves tervidő­szakban felújítjuk a központi szennyvíztisztító-állo­mást. Ezzel csökken az innen kikerülő szennyező anyagok mennyisége és eleget teszünk a vízgazdál­kodási törvény követelményeinek. Együttműködve az ostravai 3-as számú városke­rületi nemzeti bizottsággal (Vítkovice) a 9. ötéves tervidőszakban a vállalat területének déli szélén higiéniai védelmi övezetet létesítünk. A hulladék további hasznosítása érdekében az acélműből és a magas kemencékből kikerülő anyagok hasznosí­tására zúzó- és osztályozó berendezéseket építünk. Ezekkel az intézkedésekkel biztosítjuk a 2000-ig előírt környezetszennyezési keretek teljesítését. E beruházások költségei 700 millió koronáttesznek ki. Vállalatunknál ökológiai berendezéseket is gyártanak. Kifejlesztették és sorozatban készítik a 10 ezer lakosig terjedő községek számára alkal­mas Hydrovit víztisztító-állomásokat és a Hydrovit P élelmiszervíz-tisztítót. Ez a termék idén a Ceské Budéjovice-i Éltető Föld kiállításon Arany Kalász Díjat, a brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron arany­érmet szerzett. A nemzeti bizottságok részéről viszont problémák vannak a tisztítóállomások felépítésével kapcsolat­ban. Nem készülnek el a tervrajzokkal és korlátozot­tak a lehetőségeik a központi csatornahálózat építé­sében. / Vállalatunk ugyancsak technológiai berendezé­seket szállít a szilárd halmazállapotú háztartási hulladékanyagok feldolgozását végző üzemekbe, berendezéseket készít a koksz száraz eljárású elő­állítására, a folyamatos acélöntésre. Gyártunk me­zőgazdasági technikát is, köztük szenázs- és siló­tornyokat. Különösképpen a zománcozott szilázs- tornyok alkalmazása segít a felszín alatti vizek veszélyes szennyezésének megakadályozásában. Vállalatunk termelési programja keretében kooperá­ciós termelés lehetőségeit keresik a közepes telje­sítményű hőerőművi blokkok kéntelenítésének meg­oldására. A prototípust üzemi hőerőművünkben a következő évben szerelik föl. Jelenleg pontosítjuk a 9. ötéves tervidőszakra és 2000-ig terjedően vállalatunk ökológiai programját. Állami vállalatunk vezetése abból az elvből indul ki, hogy már ma határozottabban kell viszonyulnunk az ökológiai biz­tonság megteremtéséhez. VÁCLAV ÉERMÁK, a CSKP KB tagja, a tusimicei hőerőmű szakszervezeti tanácsának elnöke . Engedjék meg, hogy mint a CSSZSZK legna­gyobb energetikai központjának a tuáimicei Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Hőerőműnek a dolgozója a főbeszámoló egyes részleteihez, amelyek a ke­vésbé értékes barnaszénből történő hő és vil­lamosenergia előállítását érintették, s ez szintén a környezet romlását előidéző tényezők egyike. Kritikus hozzáállásunkat néhány konkrét példával szeretném alátámasztani. Mindenekelőtt proklamá- ciók ellenére, jelentősebb prioritások nélkül mások­hoz hasonlóan mi is foglalkozunk az ökológiai problé­mák megoldásával, s ennek ellenére állandóan erős ágazati hozzáállással vagyunk megbélyegezve. A tö­megtájékoztatási eszközökben úgy informálunk a hő­erőművekről, a vegyi- és kohászati folyamatokról, mint a környezet legnagyobb kártevőiről, annak ellenére, hogy ezek az ágazatok termékeiketaz egyre fokozódó társadalmi szükségek alapján produkálják, de sokkal szerényebben vesszük tudomásul, hogy évente több mint 150 ezer darab Favoritot kipufogó­gáz - katalizátor nélkül üzemeltetnek vagy, hogy a devizával fizető síelők érdekében készek vagyunk jobban tönkretenni a tátrai természetet, mint a hő­erőművek. Ahelyett, hogy közösen elgondolkoznánk azon és elvtársi együttműködéssel oldanánk meg a problémákat, annak ellenére, hogy társadalmunk­ban megvannak ennek ideális feltételei, egyre rafi­náltabb módokat keresünk arra, hogy az energetiku­sokat társadalmilag szükségszerű, de ökológiailag igényes munkájukért megbüntessük. Higgyék el, hogy ez gyakran nagyon nehéz helyzetbe hoz minket. Nehéz helyzetbe azért, mert a kapott szank­ciókkal ellentétben vállalatunkban igényes ökológiai programot dolgoztunk ki, amely a levegő, a felszíni vizek, a mezőgazdasági termőtalaj védelmét szol­gálja, a kedvező munkahelyi mikroklíma kialakítását elősegíti, s melyet maradéktalanul teljesíteni igyek­szünk. Ennek a programnak legnagyobb és legfonto­sabb része jelenleg a Tuáimice II. hőerőműben a magnezit kéntelenítőegység próbaüzemelésének megkezdése. De itt is több kritikus észrevétellel kell szembeszállnunk: Milyen technológiát hoztunk be, mikor helyezik üzembe, hogy konkrét eredményeket adjon stb? Röviden tehát kritizálva vagyunk, hogy termelünk, károsítunk és semmit nem teszünk elle­ne. S itt nekünk, energetikusoknak kritikusainktól meg kell kérdeznünk: A csehszlovák gépipar, a ku­tatóintézetek milyen jobb technológiát ajánlottak nekünk? Szovjet magnezittechnológiával indulunk, amely jelenleg a KGST-országokban szokványos. Az eljárás lényege ugyan az eddigi vizsgálatoknál teljes mértékben igazolódott, a berendezés 75-95 százalékos hatékonysággal mintegy ezer munka­órán keresztül kéntelenített, de jelenleg áll és javítás alatt van, mivel a tolattyúk és a tolózárak nem tömítenek, a szabályozó szelepek nem szabályoz­nak a kimosódás elleni védelem rossz minőségű stb. Nézetünk szerint a helyzet javításához, a priori­tások konkrét megállapítása szükséges, ez az álla­mi vállalatok megjelölésében rejlik, amelyek a kén­telenítő egységhez szükséges komponensek előál­lításával foglalkoznak majd, továbbá a gyártók ré­szére történő gazdasági hatékonyság megállapítá­sában, központilag elosztásra kerülő anyagok elő­nyös kiutalásában és a pótalkatrészek beszerzésére szükséges devizák fölszabadításában, amelyeket a KGST keretében nem tudunk megfelelő műszaki szinten előállítani. Mindezt annak a tudatában kell megtennünk, hogy a kéntelenítő egységek jelentik egyedüli mód­ját annak, hogy a nagy, klasszikus hőerőművek élettartamát meghosszabbíthassuk, melyek üze­meltetése az elkövetkező években nélkülözhetetlen márcsak a központi hőellátás forrásaként betöltött, mással nem helyettesíthető feladatukból kifolyólag is. A hőellátás központosított rendszerének, amely oly nagymértékben hozzájárul az emissziók csök­kentéséhez vagy kiküszöböléséhez, megvalósítása hasonló problémákkal találkozik, mint a kéntelenítő egységek. Ismételten klasszikus példaként szolgál­hat a szállítások biztosítása, illetve a felújított Pruné- rov I. erőműből a hőkivezetés Chomutovba, Kadan- ba és Klástorec nad Ohríba való bebiztosításának elmaradása. Ami pedig az atomerőmű kapacitást illeti, meg kell állapítanunk, hogy olyan soká tárgyal­tunk megépítésük szükségességéről, hogy a mo- chovcei atomerőmű építése során bekövetkezett késések a népgazdaság villamosenergia ellátását a 9. ötéves tervidőszak teljes időtartama alatt na­gyon összetett helyzetbe hozták. Nyilvánvaló, hogy a mochovcei atomerőmű és a temelíni atomerőmű ezer megawattos I. blokkjánál bekövetkezett energiakiesést klasszikus hőermű- vekből kell pótolni. Ez a helyzet azonban a klasszikus energetika működtetésének leépítési programjában olyan je- lentös beavatkozást követel, beleértve a tuáimicei energetikai központunkat is, hogy 1995-ön túl terje­dő időeltolódásról beszélhetünk., Ennek természete­sen nem kis ökológiai következményei lesznek. S újból a termelési feladatoknak az ökológiaiak elébe helyezésére kerül sor. Meg kell kérdeznünk hányadszor ismétlődik ez a helyzet, hogyan biztosít­juk be azoknak a blokkoknak a gazdaságos és biztonságos működtetését, amelyekre már évek óta nem rendelünk pótalkatrészeket, mivel az üzemelte­tés programjának befejezésére számítunk, és hogyan állhatunk ellen annak az eljárásnak, melyet a blokkok üzemeltetésénél a levegőbe kerülő hamu megenge­dett mennyiségének határértékét tízszeresen meg­haladó környezetszennyezésért a nemzeti bizottsá­gok és az ellenőrző szervek foganatosítanak? Ez nem változtat azon a tényen, hogy vállalatunk­nak a szövetségi tüzelőanyag és energiagazdálko­dási minisztérium által megerősített leépítési prog­ramját a Chomutovi járás 1995-ig, illetve 2000-ig terjedő programjába is beillesztették. Az emberek megértik a klasszikus üzemeltetésű termelés mérté­kének növelését, és úgy mint eddig az energetiku­sok, a bányászok és ^a Chomutovi járás valamenyi dolgozója készek a népgazdaság energia és hőigé­nye bebiztosítására. Ilyen értelmű volt a járási pártbizottság határozata is, amely ezzel a probléma­körrel a múlt hónap végén foglalkozott. Megkértek rá, hogy így tájékoztassam a mai ülésünket is. Másrészt azonban a dolgozó jogosan kérdezi, mi­lyen intézkedéseket foganatosítanak a chomutovi régióban azért, hogy még évekig a köztársaság kazánházaként működünk? Úgy gondolom, hogy az illetékes szerveknek egyértelmű feleletet kell adniuk ezekre a kérdésekre, annak ellenére, hogy kelle­metlen és népszerűtlen ügyről van szó, de csak így hiszik el az alapszervezetek tagjai és a nyilvános­ság, hogy ezt a technológiával és a környezetvéde­lemmel komolyan gondoljuk. ÚJ SZÓ 4 1989. X. 16

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom