Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-16 / 244. szám, hétfő
A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája VALÉRIA ÖIZMÁROVÁ, a CSKP KB póttagja, a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzemek ellenőre Kelet-Szlovákiában a levegő tisztasága, a vízfor-. rások előteremtése és a lakosság egészségének biztosítása terén mutatkozó hiányosságok felszámolására elfogadott intézkedések azokra a térségékre összpontosulnak, ahol a legtöbb negatív hatás tapasztalható. Ilyenek például a Rudnanyi Vasércbánya környékén előforduló higany, Krompachy térségében az arzén, a Kelet-szlovákiai Vasmű közelében a toxikus hatású fémek, vagy a magnezitpor Kassán (Kosice), Jolsván (Jelsava) és Lubeník- ben. Közép-Szepesség - Rudnanyi és Krompachy - területe az erősen károsodott térségek közé tartozik. Lengnagobb szennyezői a Spisská Nová Ves-i Vasércbányák rudfíanyi üzeme és a Krompachyi Vaskohó. A rudfianyi Vasércbánya a higany, a krompachyi vaskohó a réz monopolgyártója hazánkban. Mindkét szervezet szennyvíztermelésével a Hornád legnagyobb szennyezői között található. A folyóba kerülő víz nagy koncentrációjú nem oldódó anyagokat tartalmaz, ugyanakkor szennyezettsége a megengedett hatá| felső szintjén mozog, és elsősorban mangánt, ammóniasókat és kéneget tartalmaz. E probléma megoldását a Rudnanyban megvalósuló beruházások felgyorsított kivitelezésében látjuk. Ez a megoldás nemcsak az üzem szenny-, ipari és bányavizének tisztításával számol, hanem egyben biztosítja a község szennyvizének felszámolását és az ivóvízellátást is. A Krormpachyi Vaskohó számára jelenleg a hulladékból és koncentrátu- mokból készülő réz gyártásának intenzifikálását elősegítő beruházás az elsődleges feladat. Ennek ökológiai haszna a levegőbe kerülő káros anyagok, főként a kén- és arzénoxid, továbbá a cink, ólom és ón mennyiségének csökkenésében mutatkozik majd meg. A vállalatnak a mangántartalmú szennyvíz eltávolítását elősegítő technológia megoldására is oda kell figyelnie. Figyelmeztető a helyzet Kassán, Jolsva és Lubeník, vagy Vranov és Strázske térségében is. Gyakran riasztóak az egészségügyi statisztikából szerzett adatok és a higiéniai mérések eredményei. Nem haladhatunk el fölöttük csukott szemmel. Kerületünk lakosságának egynegyede túlságosan szennyezett környezetben él, több mint 40 százaléka higiéniai szempontból nem megfelelő vizet fogyaszt. Növekszik a krónikus légzószervi megbetegedésekkel bajlódó gyermekek száma. Például Kassán az elmúlt öt év folyamán számuk megduplázódott. Növekszik az allergiás megbetegedések száma. A halva született gyerekek száma például Kassán 1987-tól ezer gyerekből számítva 5,1 -ről 6,6-ra emelkedett, ugyanakkor az országos átlag 4,7. A statisztikából kitűnik, hogy a daganatos megbetegedések előfordulásában Szlovákiában Kassa az első helyen található; a Michalovcei járás a rosszindulatú daganatok tekintetében a negyedik helyen. Ezek az adatok is jelzik a környezetvédelem problémáinak széles skáláját, bonyolultságát és sokrétűségét Kelet-Szlovákiában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a kérdéseket egyszerre, a konkrét körülmények ismerete nélkül nem lehet megoldani. Az idei év elején a kerületi pártbizottság elnöksége megtárgyalta a Szlovák Magnezit Üzemek ökológiai programjának teljesítéséről szóló jelentést. Ez a vállalat termelésének jellegéből adódóan a kerület környezetének hosszúéves szennyezői közé tartozik, és főként ennek hatása mutatkozik meg Kassán is. Méltatták munkájukat és azokat az eredményeket, amelyeket a vállalatnál a környezetvédelem javítása terén elértek. Annak ellenére, hogy Kassán számottevően nem növekedett a környezeti szennyezés, a kerületi pártbizottság elnöksége azt javasolta a kerületi nemzeti bizottságnak és a vállalat vezetésének; a helyzetet radikális módon oldják meg, akár annak árán, hogy a termelés egy részét leállítják. A környezetállapotának riasztó helyzete más térségekben is hasonló radikális intézkedések elfogadását követeli meg. Olyan problémák mutatkoznak, amelyek megoldásához jelentős összegű pénzeszközökre lenne szükség, ám ezek ilyen mennyiségben nem állnak sem a vállalatok, sem a kerületi szervek rendelkezésére. Azt ném akarom értékelni, hogy a központi szervek elegendő mennyiségű pénzeszközt osztanak-e el a Kelet-szlovákiai kerület számára a környezetvédelemben évek hosszú során felgyülemlett hiányosságok kiküszöbölésére. Ám az, hogy központi szinten egyetlen túlságosan szennyezett körzet megszüntetésével sem számolnak a kerületben, nem ad garanciát az életkörülmények számottevő javulására. Kerületünk állami és gazdasági szervei nem várnak ölbe tett kézzel. Tudjuk, komoly probléma a mérőműszerek hiánya. Sem egyetlen járás, sem egyetlen szervezet ezt nem tudja megoldani. Ezért tartom helyesnek a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság döntését, amely a termelő és ellenőrző szervezetek képviselőiből álló szakmai csoport létrehozását tartalmazza. Ezeknek a szakembereknek el kell készíteniük a legszükségesebb mérőműszerek és -állomások listáját, ezt követően biztosítaniuk kell az adatok rendszeres mérését és az eredmények feldolgozását. E csoport legfontosabb feladata a termelés technológiai folyamataiban szükséges változások kidolgozása és javaslása. Ennek az a célja, hogy csökkentsék és ellensúlyozzák az elvezetett káros anyagok mennyiségét és ezzel mérsékeljék a környezetszennyezés negatív hatását. Kerületünkben a környezetvédelem terén számos probléma megoldása van folyamatban. Némely területen lemaradás tapasztalható, ám nem pénzhiány miatt, hanem a beruházók és az építkezések kivitelezőinek elégtelen gondoskodása miatt. A Kelet-szlovákiai kerület az elkövetkező időszakban is rendkívüli figyelmet szentel ennek a területnek, amit az érvényes ökológiai program is bizonyít. Mindnyájunkon, elsősorban a kommunistákon múlik, hogy teljesítésében példával járjunk elöl. VÁCLAV DÁVID, a CSKP KB tagja, nyugdíjas Vitafelszólalásomban a környezet alakulását szeretném.megvizsgálni az egyik legnagyobb szennyező tényező, a közlekedés szempontjából. A környezet állapotáról és alakulásáról szóló jelentésben dicséretben részesültek azok a szervezetek, amelyek gondoskodnak a környezet javításáról. Nem válna a dolog kárára, ha a jelentés név szerint is szólna arról a két szervezetről, amelyek nagy érdemeket szereztek ezen a területen. A Cseh Vadászok Szövetségéről és a Cseh Halászok Szövetségéről van szó. (Dávid elvtárs ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy meglehetősen bonyolult a vadászfegyverek beszerzése). Tegnap nem voltak névreszólóak a parlamentben elhangzottak. Ez az általánosítás sajnos, még mindig „nemzeti szokás", s az is marad mindaddig, amíg a felszólaló nem tudatosítja, hogy ha nem mondja meg konkrétan ki mit csinált, akkor annak nincs eredménye. Hiszen az, akiről szó van, arra gondolhat, hogy a megjegyzés másra vonatkozik. Arról volt szó ugyanis, hogy egy bizonyos vállalat nem elégíti ki a hazai piac szükségleteit, viszont termékeit devizáért adja el külföldön. Ha ezt összefüggésbe hozom a vadászok oly nehezen beszerezhető töltényeivel, akkor azt gondolom, hogy a brnói és az Uhersky Brod-i Zbrojovkáról van szó. Miként azt a vadászok szaklapjából megtudtam, a gyár termelésének 90 százaléka kerül külföldre, s csupán 10 százaléka a hazai piacra. Nem tudom az ő hibájuk-e ez, de valószínű, hogy inkább valamelyik felettes szervé, amely arról dönt, mennyi kerül kivitelre es mennyi a hazai piacra. Döntésük azonban igazságtalan, hiszen a vadászok munkája fontos és hasznos. A közlekedés egyike a környezet szennyezőinek, épp ezért nem emelhetjük ki azoknak a kérdéseknek az összességéből, amelyeket ma tárgyalunk. Vizsgáljuk csak meg, hogy a közlekedés miként befolyásolja az egyes ágazatokat. Mennyi mezőgazdasági, s főként szántóterület, valamint erdő esik a közlekedés áldozatául! S mennyire károsan hat az erdők állapotára, hiszen megfosztja őket védekezőképességüktől, ami viszont a hó- és a szélviharok alkalmával érződik a leginkább. Figyeljük meg, hogy az utak mentén tönkrement a föld és károsodott a növényzet. Vizsgáljuk meg, miként teljesítik, illetve nem teljesítik azokat az intézkedéseket, amelyek szerint ha új. út készül, vagy kiegyenesítik a régi kanyargósat, akkor az eredeti út területét vissza kell adni mezőgazdasági célokra. Annak idején a parlamentben megkérdeztem az illetékes embert, hogy mondja meg, a régi elhagyott utakból mennyit adtak vissza a mezőgazdaságnak. Beismerte, hogy semmit, mégpedig abból az okból, hogy nincs rá lehetőségük. Ezt azonban így nem csinálhatjuk. Nem szükséges beszélni arról, hogy a közlekedés „jóvoltából" nemcsak Prágában egyre szennyezettebb a levegő és magasabb a zajszint (jóllehet itt érzékelhető a leginkább), hanem általában az egész országban. Mindezt jól tudjuk. Ezzel összefüggésben még említsük meg a rossz életfeltételeket, amelyek közt éjjel-nappal élnek az emberek. Rossz levegőjű, forgalmas közutak környékén kénytelenek lakni. Nem akarom részletezni a legrosszabbat, a közúti balesetek során bekövetkezett halált és elszenvedett sérüléseket. Úgy tűnik, hogy földünk a nemzetközi közúti közlekedés, a nafta- és penzinüzemelésú kamionok áldozata, amelyek szennyezik a levegőt és gyakran okoznak balesetet. Azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekről szóltam, jóformán csak azt lehet mondani, hogy nincs mit tenni. Magam is hallottam, hogy a közuta- inkon lebonyolódó nemzetközi közlekedés számunkra előnyös. Annak, aki erre a következtetésre jutott, a környezet fokozódó szennyeződésére és más, ezzel összefüggő dologra is gondolnia kellett volna még mielőtt mérlegel, hogy valóban előnyös-e számunkra a közlekedés. És hogy nincs mit tenni? A katonaságon volt egy felettesem, aki a sikeres hadgyakorlat után mindig azt mondta: Katonák, ebből az esetből is láthatják, hogyha valamit akarnak, akkor azt el is érik. Akarni pedig kell, különben büntetek! Ha valaminek átgondoltan és következetesen nekilátunk, és ellenőrizzük, hogy ki mit teljesít, akkor ezen a területen sok mindent meg lehet csinálni még akkor is, ha elháríthatatlannak tűnnek az akadályok. Úgy vélem, hogy a közlekedésről - a környezettel összefüggésben - külön kellene beszélni a kormányban, a parlamentben és a nemzeti bizottságokban kellene megvitatni a vele kapcsolatos problémákat. A jelentés bírálja - és nem is alaptalanul - a törvényhozó testületeket, hogy keveset foglalkoznak ezzel a problémával. Küldöttekként fontolóra vehetjük, hogy az ilyen helyzetben nem lenne-e helyes a környezet kérdéseivel foglalkozó bizottságot létrehozni. S ha már ez nem jön számításba, akkor legalább gyakrabban kell napirendre tűzni a kérdést, ellenőrizve a feladatok teljesítését, illetve magyarázatot kérve, hogy miért hanyagolták el a célkitűzéseket. És még valamit. Már kétszer is szó esett a áuma- váról. Engedjék meg, hogy szót emeljek amellett, hogy ha egyetlen aránylag jó állapotban levő természeti komplexumunk van, jóllehet itt is megtalálhatók a környezetrombolás újabb és újabb bizonyítékai, akkor érdemes lenne nemzeti parkká nyilvántani ezt a területet. Ezzel a régi kitalált okokat - hogy mindez nem megy, felbomlana itt a gazdasági élet - is kiküszöbölhetnénk. Hiszem, hogy mindezt meg le- . hét tenni, biztosítva a gazdasági életet s megvédve az értékes természeti emléket a jövő generációnak. Ez egyben kötelességünk is. Elmondhatjuk, hogy a környezetvédelem az egész Nemzeti Front tevékenységének területe. Valamennyi szervezetnek akciótervet kellene kidolgoznia és a nemzeti bizottságok ellenőriznék, hogy ki mit csinál. Úgy gondolom, hogy az egészségesebb környezetért folytatott harcban a pártnak jó alkalma nyílik arra, hogy megszilárdítsa tekintélyét a dolgozók körében. JAROSLAV MÁDL, a CSKP KB tagja, a Benesov u Prahy-i Vasúti Építő Vállalat munkása Mindennapi munkájával az ember átalakítja a környezetét, s ez visszahat magára az emberre, az egészségi állapotára. Törekvéseink középpontjában az ember jólétének és egészségének megőrzése áll. Ezért növelni kell az egészségügy társadalmi szerepét, ami szintén nem nélkülözheti a környezetről való gondoskodást. Természetessé kellene válnia a környezettel és a környezethez való viszonyulással kapcsolatos informáltság bővülésének. A CSKP Beneáovi Járási Bizottsága állandó figyelmet szentel a környezet alakításának és védelmének. Erről a bizottság közelmúltban megtartott 'ülése is tanúskodik, amelynek napirendjén két szorosan kapcsolódó területnek, az egészségügynek és a környezetvédelemnek a kérdései szerepeltek. A tanácskozáson bírálóan értékelték az ökológiai program teljesítését a Benesovi járásban. A járási nemzeti bizottság, az egészségügyi és kulturális intézmények tisztségviselői adtak számot arról, hogy az általuk igazgatott szervek milyen feltételeket teremtettek az ökológiai program teljesítéséhez, s miként sikerül összehangolniuk a tennivalókat. A munkabizottságokon folyó vitában összesen negyvenen mondták el véleményüket. A pozitív eredmények méltatása mellett a felszólalók bírálták azokat a problémákat, amelyek objektíve hátráltatják a környezet javítását s fékezik a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front szervezeteinek kezdeményezését. Még mindig nincs elég pénz a kisebb ökológiai létesítményekre, például a csatornahálózat kiépítésére, a szennyvíz- tisztító állomásokra és a víztározókra. Az állami ökológiai programban szereplő létesítmények finanszírozása terén szintén nem a legkedvezőbb a helyzet, hisz immár második éve nem jut pénz ezekre a beruházásokra. A nagyobb építkezések esetében a társadalmi pénzeszközök hiánya okoz gondot. Elsősorban a kommunális hulladék feldolgozására és tárolására szolgáló létesítmények építésének finanszírozása akadozik. Ezzel összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint a népgazdaságban nagyobb gondot kellene fordítani a másodlagos nyersanyagok kihasználására, mindenekelőtt az ilyen alapanyagok feldolgozására alkalmas kapacitások építésére. Nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy állandóan vásároljuk, majd egyszeri felhasználás után raktározzuk a drága nyersanyagokat. Eluralkodott az a nézet, hogy amíg a kis lerakatokban való tárolás, illetve az elföldelés nem válik drágábbá, mint a hulladékok feldolgozására alkalmas létesítmények kiépítése, mint ahogy az a fejlett kapitalista országokban van, addig alapvető változás nem várható. Olyan véleményeket is hallani, hogy az illetékes minisztereket felelősségre kellene vonni a másodlagos nyersanyagok kihasználásában és a környezetvédelemben tapasztalható fogyatékosságokért. Annak ellenére, hogy konkrét intézkedések születtek a környezetvédelemre való nevelés színvonalának emelésére, a továbbra is megítélt kivételek és a törvények megszegése helyrehozhatatlan gazdasági, ökológiai és erkölcsi károkat okoz. Ezzel elveszti tekintélyét az érvényes jogszabály, amely így nem képes az elvárásoknak megfelelően szabályozni az emberek magatartását. Ez végeredményben az ökológiai problémák megoldásához való, felelőtlen magatartáshoz, illetve annak az alapelvnek a megszegéséhez vezet, mely szerint ami ökológiai szempontból megfelelő, az gazdaságos is. A kiutat a törvény szigorú megtartásában, illetve abban a következetes törekvésben látom, amely az embereknek a környezetvédelem iránti magatartásának javítására irányul. Egy sor problémát ugyanis nagyobb beruházások nélkül is meg lehetne oldani, feltéve, hogy a termelő vállalatok olyan termékeket fognak piacra bocsájtani, amelyek nem károsak az ökológia szempontjából, a lakosok pedig felelősségteljes hozzáállással, a technológiai folyamatok megtartásával és fegyelmezettséggel fogják óvni környezetünk valamennyi összetevőjét. Gyakran emlegetjük a mezőgazdaságban használatos vegyi készítmények káros hatását, de szerintem ezek minősége és adagolása okozza a problémát. Nincsenek olyan gépeink, amelyek lehetővé tennék, hogy egyenletesen és pontosan a szükséges mennyiségben juttassuk ki a vegyi készítményeket. Az eddigi eredmények fölött azoknak is el kellene gondolkodniuk, akik a környezetvédelmi szempontból nem megfelelő kazánokat gyártják. Hasonló példát többet is említhetnénk. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy a környezet védelmével és a lakosság egészségi állapotával összefüggő kérdések megoldása valamennyiünktől komplex és felelősségteljes hozzáállást kíván. MIROSLAV SLAVÍK, a CSKP KB tagja, a dél-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára Gyakran beszélünk politikai munkánk hatékonyságáról. így volt ez a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárainak országos tanácskozásán is szeptemberben. Ilyen találkozás a CSKP KB Elnökségével az évzáró taggyűlések előtt nagy jelentőségű a kommunisták által követendő eljárások egységesítésében, a központi bizottságtól kezdve a kerületi bizottságokon át az alapszervezetekig. Az első tapasztalatok a párt évzáró taggyűléseiről és a járási bizottságok elnökségeiben folyó vita az új alapszabályról meggyőztek bennünket arról, hogy az alapszervezetek kommunistái és tisztségviselői az irányításban dolgozók és a Nemzeti Front funkcionáriusai fokozatosan elsajátítják az átalakítás tartalmát és gondolatait, annak ellenére, hogy ez a feladat nagy igényeket támaszt munkánk formáival, módszereivel, hatékonyságával és teljesítményével szemben. Meg kell állítanunk a pesszimista hangulat terjedését, az elkényelmesedést és a negatív irányzatokat is. Az év első kilenc hónapjának eredményei az alapszervezetek és a dolgozókollektívák kommunistáinak kezdeményezéséről tanúskodnak, s megmutatkoznak az állami terv folyamatos teljesítésében. Ehhez jelentősen hozzájárultak a dolgozóknak a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulójához kiadott felhívásával kapcsolatos állásfoglalásai, amelyek szocialista kötelezettségvállalásokat tartalmaztak a termelés minőségének javítására, anyagtakarékosságra és a gyártási feladatok túltelesítésére. A nemzeti bizottságokban hozzáláttunk az állam- igazgatás ésszerűsítésének első szakaszához, amely 85 dolgozó munkáját és 2 millió koronányi béralapot takarított meg. Ezeket az eszközöket a város és a helyi nemzeti bizottságoknak adtuk, azoknak, amelyek sikeresen végrehajtják feladataikat. Az alapszervezetekben a kommunistákkal lefolytatott beszélgetések bebizonyították, milyen fontos a mindennapi kapcsolat a tagsággal, a dolgozókollektívával, az ifjúsággal főleg olyan kérdések megvilágításánál, mint a szerkezeti változások elkerülhetetlensége. a kommunisták példamutatása, áldozat- vállalása, harcossága és eltökéltsége. Fontos, hogy az évzáró taggyűlésen ne fogadjanak el általánosságokat határozatként, amelyek azután senkit nem köteleznek és nem alakítják ki a következetes ellenőrzés feltételeit, illetve nem vonják le a következtetéseket a párt gyakorlati gazdasági politikájából. Le kell küzdenünk a leegyszerűsítő elképzeléseket, a formalizmust, de mindenekelőtt a párt sok tagjának passzivitását. Ez nagyobb összpontosítást kíván azokra az alapszervezetekre és dolgozókollektívákra, amelyek egy helyben topognak, munkájukban nincs meg a kellő dinamizmus, hiányzik az akarat és a felelősség a munkához való hozzáállásuk aktív megváltoztatásához. Jelentős szerepet játszanak a párt választott szervei és a pártaktíva, főleg a döntő fontosságú pártszervezetekben. Sok energiát fordítottunk a káderek előkészítésére, amelynek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az újjáválasztott pártbizottságok többször vitassák meg a tudomány és technika eredményeinek a gyakorlatában való mielőbbi alkalmazását, a technológiai fegyelem megszilárdítását, a javadalmazásban az igazságosság elmélyítését. A Dél-csehországi kerület a környezetvédelemben viszonylag jobban áll, mint a többi kerület. Annál nagyobb a felelősségünk, hogy ezt az állapotot megtartsuk és javítsuk. Pozitívnak tartjuk, hogy már kidolgoztuk a környezetvédelem realizációs programjának koncepcióját, amelyet a múlt évben hagytunk jóvá. A jó eredményekből kiveszik részüket a CSSZTA-nak a kerületünkben dolgozó biológiai intézetei és a Öeské Budéjovicében működő biológiai kutatási központ. A környezetvédelem javítása nemcsak a nagy beruházások ügye, hanem fontos szerepet játszanak ebben a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek programjai is. Tavaly 25 víztisztító állomást helyeztünk üzembe és 35 építése kezdődött meg. Szükséges azonban, hogy a politikai nevelpmunká- ban a minőséget részesítsük előnyben a mennyiséggel szemben. Túlságosan gyakran hangoztatjuk a dolgok anyagi oldalát és így néhány állampolgárnak, fiatalnak az az érzése támad, hogy természetes joga devasztálni a természetet mérték nélkül és anélkül, (Folytatás a 4. oldalon)