Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-16 / 244. szám, hétfő

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája VALÉRIA ÖIZMÁROVÁ, a CSKP KB póttagja, a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzemek ellenőre Kelet-Szlovákiában a levegő tisztasága, a vízfor-. rások előteremtése és a lakosság egészségének biztosítása terén mutatkozó hiányosságok felszá­molására elfogadott intézkedések azokra a térsé­gékre összpontosulnak, ahol a legtöbb negatív ha­tás tapasztalható. Ilyenek például a Rudnanyi Vas­ércbánya környékén előforduló higany, Krompachy térségében az arzén, a Kelet-szlovákiai Vasmű közelében a toxikus hatású fémek, vagy a magnezit­por Kassán (Kosice), Jolsván (Jelsava) és Lubeník- ben. Közép-Szepesség - Rudnanyi és Krompachy - területe az erősen károsodott térségek közé tartozik. Lengnagobb szennyezői a Spisská Nová Ves-i Vasércbányák rudfíanyi üzeme és a Krompa­chyi Vaskohó. A rudfianyi Vasércbánya a higany, a krompachyi vaskohó a réz monopolgyártója ha­zánkban. Mindkét szervezet szennyvíztermelésével a Hornád legnagyobb szennyezői között található. A folyóba kerülő víz nagy koncentrációjú nem oldó­dó anyagokat tartalmaz, ugyanakkor szennyezettsé­ge a megengedett hatá| felső szintjén mozog, és elsősorban mangánt, ammóniasókat és kéneget tartalmaz. E probléma megoldását a Rudnanyban megvalósuló beruházások felgyorsított kivitelezésé­ben látjuk. Ez a megoldás nemcsak az üzem szenny-, ipari és bányavizének tisztításával számol, hanem egyben biztosítja a község szennyvizének felszámo­lását és az ivóvízellátást is. A Krormpachyi Vasko­hó számára jelenleg a hulladékból és koncentrátu- mokból készülő réz gyártásának intenzifikálását elő­segítő beruházás az elsődleges feladat. Ennek ökológiai haszna a levegőbe kerülő káros anyagok, főként a kén- és arzénoxid, továbbá a cink, ólom és ón mennyiségének csökkenésében mutatkozik majd meg. A vállalatnak a mangántartalmú szennyvíz eltávolítását elősegítő technológia megoldására is oda kell figyelnie. Figyelmeztető a helyzet Kassán, Jolsva és Lubeník, vagy Vranov és Strázske térsé­gében is. Gyakran riasztóak az egészségügyi sta­tisztikából szerzett adatok és a higiéniai mérések eredményei. Nem haladhatunk el fölöttük csukott szemmel. Kerületünk lakosságának egynegyede túlságosan szennyezett környezetben él, több mint 40 százaléka higiéniai szempontból nem megfelelő vizet fogyaszt. Növekszik a krónikus légzószervi megbetegedésekkel bajlódó gyermekek száma. Például Kassán az elmúlt öt év folyamán számuk megduplázódott. Növekszik az allergiás megbete­gedések száma. A halva született gyerekek száma például Kassán 1987-tól ezer gyerekből számítva 5,1 -ről 6,6-ra emelkedett, ugyanakkor az országos átlag 4,7. A statisztikából kitűnik, hogy a daganatos megbetegedések előfordulásában Szlovákiában Kassa az első helyen található; a Michalovcei járás a rosszindulatú daganatok tekintetében a negyedik helyen. Ezek az adatok is jelzik a környezetvédelem problémáinak széles skáláját, bonyolultságát és sokrétűségét Kelet-Szlovákiában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a kér­déseket egyszerre, a konkrét körülmények ismerete nélkül nem lehet megoldani. Az idei év elején a kerületi pártbizottság elnöksége megtárgyalta a Szlovák Magnezit Üzemek ökológiai programjá­nak teljesítéséről szóló jelentést. Ez a vállalat ter­melésének jellegéből adódóan a kerület környe­zetének hosszúéves szennyezői közé tartozik, és főként ennek hatása mutatkozik meg Kassán is. Méltatták munkájukat és azokat az eredményeket, amelyeket a vállalatnál a környezetvédelem javítása terén elértek. Annak ellenére, hogy Kassán számot­tevően nem növekedett a környezeti szennyezés, a kerületi pártbizottság elnöksége azt javasolta a kerületi nemzeti bizottságnak és a vállalat vezeté­sének; a helyzetet radikális módon oldják meg, akár annak árán, hogy a termelés egy részét leállítják. A környezetállapotának riasztó helyzete más térsé­gekben is hasonló radikális intézkedések elfogadá­sát követeli meg. Olyan problémák mutatkoznak, amelyek megoldásához jelentős összegű pénzesz­közökre lenne szükség, ám ezek ilyen mennyiség­ben nem állnak sem a vállalatok, sem a kerületi szervek rendelkezésére. Azt ném akarom értékelni, hogy a központi szervek elegendő mennyiségű pénzeszközt osztanak-e el a Kelet-szlovákiai kerü­let számára a környezetvédelemben évek hosszú során felgyülemlett hiányosságok kiküszöbölésére. Ám az, hogy központi szinten egyetlen túlságosan szennyezett körzet megszüntetésével sem számol­nak a kerületben, nem ad garanciát az életkörülmé­nyek számottevő javulására. Kerületünk állami és gazdasági szervei nem várnak ölbe tett kézzel. Tudjuk, komoly probléma a mérőműszerek hiánya. Sem egyetlen járás, sem egyetlen szervezet ezt nem tudja megoldani. Ezért tartom helyesnek a Kelet-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság döntését, amely a termelő és ellenőr­ző szervezetek képviselőiből álló szakmai csoport létrehozását tartalmazza. Ezeknek a szakemberek­nek el kell készíteniük a legszükségesebb mérőmű­szerek és -állomások listáját, ezt követően biztosíta­niuk kell az adatok rendszeres mérését és az eredmények feldolgozását. E csoport legfontosabb feladata a termelés technológiai folyamataiban szükséges változások kidolgozása és javaslása. Ennek az a célja, hogy csökkentsék és ellensúlyoz­zák az elvezetett káros anyagok mennyiségét és ezzel mérsékeljék a környezetszennyezés negatív hatását. Kerületünkben a környezetvédelem terén szá­mos probléma megoldása van folyamatban. Némely területen lemaradás tapasztalható, ám nem pénz­hiány miatt, hanem a beruházók és az építkezések kivitelezőinek elégtelen gondoskodása miatt. A Ke­let-szlovákiai kerület az elkövetkező időszakban is rendkívüli figyelmet szentel ennek a területnek, amit az érvényes ökológiai program is bizonyít. Mindnyá­junkon, elsősorban a kommunistákon múlik, hogy teljesítésében példával járjunk elöl. VÁCLAV DÁVID, a CSKP KB tagja, nyugdíjas Vitafelszólalásomban a környezet alakulását sze­retném.megvizsgálni az egyik legnagyobb szennye­ző tényező, a közlekedés szempontjából. A környezet állapotáról és alakulásáról szóló jelentésben dicséretben részesültek azok a szerve­zetek, amelyek gondoskodnak a környezet javításá­ról. Nem válna a dolog kárára, ha a jelentés név szerint is szólna arról a két szervezetről, amelyek nagy érdemeket szereztek ezen a területen. A Cseh Vadászok Szövetségéről és a Cseh Halászok Szö­vetségéről van szó. (Dávid elvtárs ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy meglehetősen bonyolult a va­dászfegyverek beszerzése). Tegnap nem voltak névreszólóak a parlament­ben elhangzottak. Ez az általánosítás sajnos, még mindig „nemzeti szokás", s az is marad mindaddig, amíg a felszólaló nem tudatosítja, hogy ha nem mondja meg konkrétan ki mit csinált, akkor annak nincs eredménye. Hiszen az, akiről szó van, arra gondolhat, hogy a megjegyzés másra vonatkozik. Arról volt szó ugyanis, hogy egy bizonyos vállalat nem elégíti ki a hazai piac szükségleteit, viszont termékeit devizáért adja el külföldön. Ha ezt össze­függésbe hozom a vadászok oly nehezen beszerez­hető töltényeivel, akkor azt gondolom, hogy a brnói és az Uhersky Brod-i Zbrojovkáról van szó. Miként azt a vadászok szaklapjából megtudtam, a gyár termelésének 90 százaléka kerül külföldre, s csupán 10 százaléka a hazai piacra. Nem tudom az ő hibá­juk-e ez, de valószínű, hogy inkább valamelyik felettes szervé, amely arról dönt, mennyi kerül kivitel­re es mennyi a hazai piacra. Döntésük azonban igazságtalan, hiszen a vadászok munkája fontos és hasznos. A közlekedés egyike a környezet szennyezőinek, épp ezért nem emelhetjük ki azoknak a kérdéseknek az összességéből, amelyeket ma tárgyalunk. Vizs­gáljuk csak meg, hogy a közlekedés miként befolyá­solja az egyes ágazatokat. Mennyi mezőgazdasági, s főként szántóterület, valamint erdő esik a közleke­dés áldozatául! S mennyire károsan hat az erdők állapotára, hiszen megfosztja őket védekezőképes­ségüktől, ami viszont a hó- és a szélviharok alkal­mával érződik a leginkább. Figyeljük meg, hogy az utak mentén tönkrement a föld és károsodott a növényzet. Vizsgáljuk meg, miként teljesítik, illetve nem teljesítik azokat az intézkedéseket, amelyek szerint ha új. út készül, vagy kiegyenesítik a régi kanyargósat, akkor az eredeti út területét vissza kell adni mezőgazdasági célokra. Annak idején a parlamentben megkérdeztem az illetékes embert, hogy mondja meg, a régi elhagyott utakból mennyit adtak vissza a mezőgazdaságnak. Beismerte, hogy semmit, mégpedig abból az okból, hogy nincs rá lehetőségük. Ezt azonban így nem csinálhatjuk. Nem szükséges beszélni arról, hogy a közlekedés „jóvoltából" nemcsak Prágában egyre szennyezettebb a levegő és magasabb a zajszint (jóllehet itt érzékelhető a leginkább), hanem általá­ban az egész országban. Mindezt jól tudjuk. Ezzel összefüggésben még említsük meg a rossz életfeltételeket, amelyek közt éjjel-nappal élnek az emberek. Rossz levegőjű, forgalmas köz­utak környékén kénytelenek lakni. Nem akarom részletezni a legrosszabbat, a közúti balesetek so­rán bekövetkezett halált és elszenvedett sérülése­ket. Úgy tűnik, hogy földünk a nemzetközi közúti közlekedés, a nafta- és penzinüzemelésú kamionok áldozata, amelyek szennyezik a levegőt és gyakran okoznak balesetet. Azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekről szóltam, jóformán csak azt lehet mondani, hogy nincs mit tenni. Magam is hallottam, hogy a közuta- inkon lebonyolódó nemzetközi közlekedés szá­munkra előnyös. Annak, aki erre a következtetésre jutott, a környezet fokozódó szennyeződésére és más, ezzel összefüggő dologra is gondolnia kellett volna még mielőtt mérlegel, hogy valóban előnyös-e számunkra a közlekedés. És hogy nincs mit tenni? A katonaságon volt egy felettesem, aki a sikeres hadgyakorlat után mindig azt mondta: Katonák, ebből az esetből is láthatják, hogyha valamit akar­nak, akkor azt el is érik. Akarni pedig kell, különben büntetek! Ha valaminek átgondoltan és következetesen nekilátunk, és ellenőrizzük, hogy ki mit teljesít, akkor ezen a területen sok mindent meg lehet csinálni még akkor is, ha elháríthatatlannak tűnnek az akadályok. Úgy vélem, hogy a közlekedésről - a környezet­tel összefüggésben - külön kellene beszélni a kor­mányban, a parlamentben és a nemzeti bizottsá­gokban kellene megvitatni a vele kapcsolatos prob­lémákat. A jelentés bírálja - és nem is alaptalanul - a törvényhozó testületeket, hogy keveset foglal­koznak ezzel a problémával. Küldöttekként fontolóra vehetjük, hogy az ilyen helyzetben nem lenne-e helyes a környezet kérdéseivel foglalkozó bizottsá­got létrehozni. S ha már ez nem jön számításba, akkor legalább gyakrabban kell napirendre tűzni a kérdést, ellenőrizve a feladatok teljesítését, illetve magyarázatot kérve, hogy miért hanyagolták el a célkitűzéseket. És még valamit. Már kétszer is szó esett a áuma- váról. Engedjék meg, hogy szót emeljek amellett, hogy ha egyetlen aránylag jó állapotban levő termé­szeti komplexumunk van, jóllehet itt is megtalálhatók a környezetrombolás újabb és újabb bizonyítékai, akkor érdemes lenne nemzeti parkká nyilvántani ezt a területet. Ezzel a régi kitalált okokat - hogy mindez nem megy, felbomlana itt a gazdasági élet - is kiküszöbölhetnénk. Hiszem, hogy mindezt meg le- . hét tenni, biztosítva a gazdasági életet s megvédve az értékes természeti emléket a jövő generációnak. Ez egyben kötelességünk is. Elmondhatjuk, hogy a környezetvédelem az egész Nemzeti Front tevékenységének területe. Valamennyi szervezetnek akciótervet kellene kidol­goznia és a nemzeti bizottságok ellenőriznék, hogy ki mit csinál. Úgy gondolom, hogy az egészsége­sebb környezetért folytatott harcban a pártnak jó alkalma nyílik arra, hogy megszilárdítsa tekintélyét a dolgozók körében. JAROSLAV MÁDL, a CSKP KB tagja, a Benesov u Prahy-i Vasúti Építő Vállalat munkása Mindennapi munkájával az ember átalakítja a környezetét, s ez visszahat magára az emberre, az egészségi állapotára. Törekvéseink középpontjá­ban az ember jólétének és egészségének megőrzé­se áll. Ezért növelni kell az egészségügy társadalmi szerepét, ami szintén nem nélkülözheti a környezet­ről való gondoskodást. Természetessé kellene vál­nia a környezettel és a környezethez való viszonyu­lással kapcsolatos informáltság bővülésének. A CSKP Beneáovi Járási Bizottsága állandó figyelmet szentel a környezet alakításának és védel­mének. Erről a bizottság közelmúltban megtartott 'ülése is tanúskodik, amelynek napirendjén két szo­rosan kapcsolódó területnek, az egészségügynek és a környezetvédelemnek a kérdései szerepeltek. A tanácskozáson bírálóan értékelték az ökológiai program teljesítését a Benesovi járásban. A járási nemzeti bizottság, az egészségügyi és kulturális intézmények tisztségviselői adtak számot arról, hogy az általuk igazgatott szervek milyen feltétele­ket teremtettek az ökológiai program teljesítéséhez, s miként sikerül összehangolniuk a tennivalókat. A munkabizottságokon folyó vitában összesen negyvenen mondták el véleményüket. A pozitív eredmények méltatása mellett a felszó­lalók bírálták azokat a problémákat, amelyek objek­tíve hátráltatják a környezet javítását s fékezik a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front szervezeteinek kezdeményezését. Még mindig nincs elég pénz a kisebb ökológiai létesítményekre, például a csatornahálózat kiépítésére, a szennyvíz- tisztító állomásokra és a víztározókra. Az állami ökológiai programban szereplő létesítmények finan­szírozása terén szintén nem a legkedvezőbb a hely­zet, hisz immár második éve nem jut pénz ezekre a beruházásokra. A nagyobb építkezések esetében a társadalmi pénzeszközök hiánya okoz gondot. Elsősorban a kommunális hulladék feldolgozására és tárolására szolgáló létesítmények építésének finanszírozása akadozik. Ezzel összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint a népgazdaságban na­gyobb gondot kellene fordítani a másodlagos nyers­anyagok kihasználására, mindenekelőtt az ilyen alapanyagok feldolgozására alkalmas kapacitások építésére. Nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy állandóan vásároljuk, majd egyszeri felhasználás után raktározzuk a drága nyersanyagokat. Eluralko­dott az a nézet, hogy amíg a kis lerakatokban való tárolás, illetve az elföldelés nem válik drágábbá, mint a hulladékok feldolgozására alkalmas létesít­mények kiépítése, mint ahogy az a fejlett kapitalista országokban van, addig alapvető változás nem várható. Olyan véleményeket is hallani, hogy az illetékes minisztereket felelősségre kellene vonni a másodlagos nyersanyagok kihasználásában és a környezetvédelemben tapasztalható fogyatékos­ságokért. Annak ellenére, hogy konkrét intézkedések szü­lettek a környezetvédelemre való nevelés színvona­lának emelésére, a továbbra is megítélt kivételek és a törvények megszegése helyrehozhatatlan gazda­sági, ökológiai és erkölcsi károkat okoz. Ezzel elveszti tekintélyét az érvényes jogszabály, amely így nem képes az elvárásoknak megfelelően szabá­lyozni az emberek magatartását. Ez végeredmény­ben az ökológiai problémák megoldásához való, felelőtlen magatartáshoz, illetve annak az alapelv­nek a megszegéséhez vezet, mely szerint ami öko­lógiai szempontból megfelelő, az gazdaságos is. A kiutat a törvény szigorú megtartásában, illetve abban a következetes törekvésben látom, amely az embereknek a környezetvédelem iránti magatartá­sának javítására irányul. Egy sor problémát ugyanis nagyobb beruházások nélkül is meg lehetne oldani, feltéve, hogy a termelő vállalatok olyan termékeket fognak piacra bocsájtani, amelyek nem károsak az ökológia szempontjából, a lakosok pedig felelősség­teljes hozzáállással, a technológiai folyamatok meg­tartásával és fegyelmezettséggel fogják óvni kör­nyezetünk valamennyi összetevőjét. Gyakran emlegetjük a mezőgazdaságban hasz­nálatos vegyi készítmények káros hatását, de sze­rintem ezek minősége és adagolása okozza a prob­lémát. Nincsenek olyan gépeink, amelyek lehetővé tennék, hogy egyenletesen és pontosan a szüksé­ges mennyiségben juttassuk ki a vegyi készítmé­nyeket. Az eddigi eredmények fölött azoknak is el kellene gondolkodniuk, akik a környezetvédelmi szempontból nem megfelelő kazánokat gyártják. Hasonló példát többet is említhetnénk. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy a kör­nyezet védelmével és a lakosság egészségi állapo­tával összefüggő kérdések megoldása valamennyi­ünktől komplex és felelősségteljes hozzáállást kíván. MIROSLAV SLAVÍK, a CSKP KB tagja, a dél-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára Gyakran beszélünk politikai munkánk hatékony­ságáról. így volt ez a kerületi és járási pártbizottsá­gok vezető titkárainak országos tanácskozásán is szeptemberben. Ilyen találkozás a CSKP KB Elnök­ségével az évzáró taggyűlések előtt nagy jelentősé­gű a kommunisták által követendő eljárások egysé­gesítésében, a központi bizottságtól kezdve a kerü­leti bizottságokon át az alapszervezetekig. Az első tapasztalatok a párt évzáró taggyűlései­ről és a járási bizottságok elnökségeiben folyó vita az új alapszabályról meggyőztek bennünket arról, hogy az alapszervezetek kommunistái és tisztségvi­selői az irányításban dolgozók és a Nemzeti Front funkcionáriusai fokozatosan elsajátítják az átalakí­tás tartalmát és gondolatait, annak ellenére, hogy ez a feladat nagy igényeket támaszt munkánk formái­val, módszereivel, hatékonyságával és teljesítmé­nyével szemben. Meg kell állítanunk a pesszimista hangulat terjedését, az elkényelmesedést és a ne­gatív irányzatokat is. Az év első kilenc hónapjának eredményei az alapszervezetek és a dolgozókollektívák kommunis­táinak kezdeményezéséről tanúskodnak, s megmu­tatkoznak az állami terv folyamatos teljesítésében. Ehhez jelentősen hozzájárultak a dolgozóknak a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulójához kiadott felhívásával kapcsolatos állásfoglalásai, amelyek szocialista kötelezettség­vállalásokat tartalmaztak a termelés minőségének javítására, anyagtakarékosságra és a gyártási fela­datok túltelesítésére. A nemzeti bizottságokban hozzáláttunk az állam- igazgatás ésszerűsítésének első szakaszához, amely 85 dolgozó munkáját és 2 millió koronányi béralapot takarított meg. Ezeket az eszközöket a város és a helyi nemzeti bizottságoknak adtuk, azoknak, amelyek sikeresen végrehajtják felada­taikat. Az alapszervezetekben a kommunistákkal lefoly­tatott beszélgetések bebizonyították, milyen fontos a mindennapi kapcsolat a tagsággal, a dolgozókol­lektívával, az ifjúsággal főleg olyan kérdések megvi­lágításánál, mint a szerkezeti változások elkerülhe­tetlensége. a kommunisták példamutatása, áldozat- vállalása, harcossága és eltökéltsége. Fontos, hogy az évzáró taggyűlésen ne fogadjanak el általános­ságokat határozatként, amelyek azután senkit nem köteleznek és nem alakítják ki a következetes ellen­őrzés feltételeit, illetve nem vonják le a következte­téseket a párt gyakorlati gazdasági politikájából. Le kell küzdenünk a leegyszerűsítő elképzeléseket, a formalizmust, de mindenekelőtt a párt sok tagjá­nak passzivitását. Ez nagyobb összpontosítást kí­ván azokra az alapszervezetekre és dolgozókollek­tívákra, amelyek egy helyben topognak, munkájuk­ban nincs meg a kellő dinamizmus, hiányzik az akarat és a felelősség a munkához való hozzáállá­suk aktív megváltoztatásához. Jelentős szerepet játszanak a párt választott szervei és a pártaktíva, főleg a döntő fontosságú pártszervezetekben. Sok energiát fordítottunk a káderek előkészítésére, amelynek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az újjáválasztott pártbizottságok többször vitassák meg a tudomány és technika eredményeinek a gyakorla­tában való mielőbbi alkalmazását, a technológiai fegyelem megszilárdítását, a javadalmazásban az igazságosság elmélyítését. A Dél-csehországi kerület a környezetvédelem­ben viszonylag jobban áll, mint a többi kerület. Annál nagyobb a felelősségünk, hogy ezt az állapotot megtartsuk és javítsuk. Pozitívnak tartjuk, hogy már kidolgoztuk a környezetvédelem realizációs prog­ramjának koncepcióját, amelyet a múlt évben hagy­tunk jóvá. A jó eredményekből kiveszik részüket a CSSZTA-nak a kerületünkben dolgozó biológiai intézetei és a Öeské Budéjovicében működő bioló­giai kutatási központ. A környezetvédelem javítása nemcsak a nagy beruházások ügye, hanem fontos szerepet játsza­nak ebben a Nemzeti Front szerveinek és szerveze­teinek programjai is. Tavaly 25 víztisztító állomást helyeztünk üzembe és 35 építése kezdődött meg. Szükséges azonban, hogy a politikai nevelpmunká- ban a minőséget részesítsük előnyben a mennyi­séggel szemben. Túlságosan gyakran hangoztatjuk a dolgok anyagi oldalát és így néhány állampolgárnak, fiatal­nak az az érzése támad, hogy természetes joga devasztálni a természetet mérték nélkül és anélkül, (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom