Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-14 / 243. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája

mennyire bonyolult a helyzet és milyen nehézséget jelentenek azok a feladatok, amelyek megoldása ránk vár, s azok milyen kockázattal járnak. Éppen ezért az eddiginél sokkal inkább tudatosítanunk kell azt, hogy milyenek a lehetőségeink, milyen gazdaságiszociális, szellemi és kulturális forrásokkal

JOSEF ÖÍÍEK, a CSKP KB tagja, a chelcicei Béke Efsz elnöke

Hazánkban a mezőgazdaság eddig nagyban hozzájárult a környezet szennyezéséhez. Szeretném azonban megjegyezni, hogy ma már változik a helyzet, hisz nem lehet állandóan minden áron növelni a termelést. A műtrágyákkal és egyéb vegyi készítményekkel takarékosan és meggondoltan kell gazdálkodni. A Chelőicei Efsz-ben a tudományos kutatási bázissal folytatott együttműködés kezdete óta, vagyis több mint egy évtizede foglalkozunk a környezetvédelem kérdéseivel. A közvetlen együttműködésnek egyrészt az új tudományos ismeretek gyors gyakorlati érvényesítése, másrészt az volt a célja, hogy a mindennapi munkában a minimumra csökkentsük a vegyszerek használatát. A őeské Budéjovice-i Dél-csehországi Biológiai Központ Biológiai Intézetének szakembereivel közösen azt vizsgáljuk, miként zajlik az élet a talajban s az ember a tápanyagpótlással, a vegyszeres növényvédelemmel, az agrotechnikával és egyéb beavatkozásokkal hogyan befolyásolja ezt a folyamatot.

Az első intenzív gyümölcsösöket az akkor legmegfelelőbbnek tartott vegyszeres ugaroltatásra alapoztuk. A tapasztalt negatív hatások értékelését követően felhagytunk ezzel a módszerrel, -és a sorközöket bevetettük alacsony növésű fűfélékkel, melyeknek a vetőmagját magunk szaporítjuk. A céltudatosan irányított, integrált növényvédelmi eljárásokat több mint tíz éve alkalmazzuk a gyümölcstermesztésben és a szántóföldi növénytermesztésben. A számítógépes adatfeldolgozással egybekapcsolt, monitoros hidrometeorológiai előrejelzéssel párhuzamosan fény- és fero- moncsapdákat is használunk a vészhelyzetek megállapításánál. Az említett berendezések segítségével figyelemmel kísérjük a betegségek és kártevők megjelenését, illetve terjedését egyes körzetekben, s vegyszeres beavatkozásra csak akkor kerítünk sort, ha a fertő- zöttség vészes méreteket ölt. Ennek köszönhetően évi átlagban 30-40 százalékkal csökkenteni tudtuk a szükséges permetezések számát. A permetlé készítésénél ultrahangos keverő berendezéseket használunk, ami 10-30 százalékkal növeli az egyébként nehezen oldható vegyszerek hatékonyságát.

A mezőgazdasági főiskola és az említett biológiai központ szakembereivel folytatott együttműködés eddig az uborka, a paprika, a paradicsom és a virágok biológiai növény- védelmében hozott legtöbb sikert. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mivel zömmel olyan terményekről van szó, amelyek közvetlen fogyasztásra kerülnek, viszont eddig a legtöbbet permetezett kultúrák közé tartoztak. A kezdeti nehézségek leküzdése után, a biológiai módszerek érvényesítésével a múlt évben több mint 80 százalékkal tudtuk csökkenteni a vegyszeres kezelést. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az idén valószínűleg még jobb eredményeket érünk el. Ugyanis a Prága-radotíni részlegünkön lévő üvegházakban tavaly még a vegyszeres keJOSEF HAMAN, a CSKP KB tagja, a közép-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára

rendelkezik társadalmunk, amelyekre e kérdések megoldása során támaszkodhatunk. A siker kulcsa kizárólag a párt egységében, az átalakítás egységes megvalósításában rejlik, hogy a lakosság és annak alkotó potenciálját, aktivitását és érdeklődését teljes mér- ttékben kibontakoztathassuk.

zelések voltak túlsúlyban. Itt az uborkát húsz alkalommal kellett megpermeteznünk. Ezzel szemben az idén már itt is érvényesítettük a biológiai növényvédelmi rendszert, s a szükséges beavatkozásokat több mint 90 százalékkal sikerült csökkentenünk. Radotín- ban csupán a hajtatott uborkánál több mint 10 millió koronával sikerült növelnünk a produkciót a biológiai növényvédelem révén. Énnél is fontosabbnak tartjuk, hogy a főváros lakói túlsúlyban egészséges hajtatott zöldséget kaptak. Jövőre a CSSZK üvegházainak mintegy felében tervezzük érvényesíteni a biológiai növényvédelmi rendszert, melyet immár második éve a Nyugat-szlovákiai kerületben is alkalmazunk.

A gyümölcstermesztésben szintén azon munkálkodunk, hogy a lehető legkevesebb vegyi anyag felhasználásával termeljünk minél több kifogástalan minőségű gyümölcsöt. A géppel betakarított termésből vegyszeres tartósítás nélkül készítünk tartós sűrítményeket. Feldolgozó gépsorunk évi kapacitása 10-14 ezer tonna gyümölcs hasznosítását teszi lehetővé. Az idén megoldottuk a sűrítmények végtermékké történő feldolgozását. Szintén vegyszeres tartósítás nélkül ivóleve- ket készítünk almából, piros- és feketeribiszkéből, valamint meggyből. Ezek a gyümölcslevek 12 hónapig tárolhatók, s lényegesen hozzájárulnak a piaci választék bővítéséhez.

Szövetkezeti viszonylatban nem csupán a tápanyagpótlásban és a növényvédelemben igyekszünk a minimumra csökkenteni a vegyi készítmények alkalmazását. Figyelmünk kiterjed a víz tisztaságának megőrzésére is, amit havi rendszerességgel ellenőrzünk és értékelünk. Jövőre már mind a két gazdasági részlegünkön működni fog a szennyvíz- tisztító berendezés, melyek egyikét ötmillió korona ráfordítással magunk építettük fel.

A mezőgazdaság a jövőben sem nélkülözheti a vegyi készítményeket. Azonban hangsúlyozni kell, igenis mérsékelni lehet a vegyszerek használatát anélkül, hogy csökkenjen a termelés. Gondolom, az egész mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum számára ez a fő irányvonal.

Javaslom, hogy a központi szervek mérlegeljék, nem lehetne-e megoldani az integrált növényvédelem keretében, illetve a vegyszerek teljes mellőzésével, tehát biológiai módszerekkel termelt és tartósított élelmiszerek megkülönböztető megjelölését, esetleg ár- kedvezményben való részesítését. Meggyőződésem, hogy ez a termelő és feldolgozó vállalatokra egyaránt ösztönzően hatna, s egyúttal nagyban hozzájárulna az egészségesebb és ésszerűbb táplálkozáshoz.

Javaslom továbbá, hogy részesítsék nagyobb előnyben és állami támogatásban azoknak a kísérleti feladatoknak a megoldását, amelyek a környezet védelmével, az ökológiával és a táplálkozás egészségesebbé tételével kapcsolatosak.

Egyetlen reális útja annak, hogy miként oldhatjuk meg jelenlegi gondjainkat, miként biztosíthatjuk, társadalmunk további dinamikus fejlődését és hogyan újíthassuk fel és szilárdíthassuk meg kapcsolatunkat a néppel a társadalmi átalakítás, a gazdasági reformok és a demokratizáció. Ezeket a célokat sikeresen csakis úgy valósíthatjuk meg, ha átalakítjuk a pártmunkát, annak belső szerkezetét, módszereit és formáit és továbbra is következetesen megtartjuk a párt élcsapat szerepét. A Közép-csehországi kerületben a fő hangsúlyt á politika, a közvélemény tájékoztatásának és ellenőrzésének a nyíltságára, valamint a kádermunka demokratikus módszereire helyezzük. Rendszeresen elemezzük a politikai helyzetet, miközben felhasználjuk a közvélemény-kutatás eredményeit. A kerületi sajtóban közzé tesszük azokat az anyagokat, amelyeket a kerületi pártbizottság elé terjesztünk, hogy ily módon nemcsak a párttagság, hanem a szélesebb közvélemény is kifejthesse véleményét azokkal kapcsolatban.

Mozgósítjuk a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front tevékenységét és azok kapcsolatának javítására törekszünk a többi politikai párttal és társadalmi szervezettel. Az eddigi elért eredmények bíráló értékelésére törekszünk. A szen/ezettség tekintetében magas szintet értünk’el annak ellenére, hogy a tagsági alap fejlődésének biztosítása területén hasonló gondokkal találkozunk, mint másutt. Megőrizzük a párt befolyását a dolgozók között. Erről tanúskodik az az egységes állásfoglalás is, amelyet az illegális struktúrák egyes akcióival szemben tanúsított a tagság, s ezt tapasztalhattuk a dolgozókollektívák tanácsainak megválasztása és az igazgató- választások pozitív lefolyása során is.

Igyekszünk megteremteni az összhangot az átalakítás dinamikája és a pártmunka új módszereinek érvényesítése között. Nő az olyan szervezetek száma, amelyek tanulják az önálló politizálást és önállóan igyekeznek reagálni a felmerülő helyzetekre, keresik az emberekkel folytatott párbeszéd új formáit. Ezek ugyan még csak az első lépések, az első tapasztalatok, összességében a pártmunka átalakítása minden erőfeszítésünk ellenére nem olyan ütemben halad, nem olyan mértékben és nem olyan mélységben történik, ahogy azt napjaink megkövetelnék. Továbbra is megfigyelhető bizonyos fokú tehetetlenség, eszmei és szervezési sztereotípia, amelyeket a pártmunkában is az adminisztratív utasításos irányítási rendszer honosított meg.

Még továbbra is vannak olyan szervezetek, amelyek magukba zárkóznak, nincs elég politikai hatásuk arra a dolgozókollektívára, amelyben működnek és továbbra is inkább csak a pártnak korábban kivívott tekintélyéből éinek, mintsem azt tovább gyarapítanák. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szervezetekben aztán problémák merülnek fel a tagság aktivitásával, a tagjelöltek felvételével, a tömegpolitikai munka fejlesztésével stb.

Ennek számos oka van és nem lenne helyes, hogy ha a felelősséget kizárólag az egyes pártalapszervezetek funkcionáriusaira hárítanánk. Sőt éppen napjainkban kell nagyra becsülnünk kezdeményezőkészségüket és odaadásukat. Mindenekelőtt azért, mert gyakran tesznek fel nekik különböző kérdéseket, illetik megjegyzéssel tevékenységüket és képezik bírálat tárgyát. Itt sem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tapasztalatunkat, hogy nagyon sok területen már hatástalanok maradnak a korábbi módszerek és jelenleg a gyakorlatban csak most sajátítjuk el az új módszereket, amelyek a jelenlegi feltételeknek megfelelőek. Sok éven keresztül például a gazdasági pártellenőrzés elsősorban a tervmutatók teljesítésére irányult. Az ami száz százalékon felüli volt, az általában jónak minősült, ami száz százalék alatt maradt, az pedig rossz volt. Napjainkban a helyzet átütő módon változik. A gazdasági eredmények értékelése meg fogja követelni, hogy figyelembe vegyük a pénzügyi gazdasági kapcsolatok teljes egészét, a nyereséget, a gazdaságosságot, a hitelgazdálkodást, a vállalkozói kockázatokat és további szempontokat is. De nemcsak erről van szó. A politikai vezetés megköveteli, hogy megtaláljuk gyakorlatilag a pártszervezet - szakszervezet - ddgozó- kollektíva-tanácsa - igazgató négyszög viszonyainak egységesítését az ehhez való képességet, miközben nem téveszthető szem elől, hogy olyan választott szervekről van szó, amelyek önálló felelősséggel bírnak.

Arra törekszünk, hogy alapvetően tökéletesítsük a politikai-szervezési munkát, s mentesítjük azt a formalizmustól, a sztereotípiától és megteremtsük annak feltételeit, hogy az eddiginél sokkal inkább bővüljön a politika kialakításában és megvalósításában részt vevő tagság létszáma. Kulcskérdés, hogy a kommunisták és a dolgozókollektívák mindenekelőtt teljes mértékben magukévá tegyék az átalakítás politikáját, s azt teljes mélységében elsajátítsák, megvalósítása érdekében elkötelezzék magukat. Ezekről a kérdésekről az egyes pártkollektívákban élénk, sőt gyakran szenvedélyes vita folyik. Különböző elvi értékű nézetkülönbségek és azok különböző változatai alakulnak ki, tanúi lehetünk türelmetlenségnek és kétségeknek, de a pártpolitika szellemében dolgozni akaró szilárd elhatározásnak, sőt néha borúlátásnak is. A párttagság túlnyomó többsége teljes mértékben akarja az átalakítás politikáját, sőt inkább bírálatának is kifejezést ad, ha úgy érzi lassan haladunk előre. A fő kérdés most az, hogy ezekből a vitákból a párt sorainak szilárd elvi akcióegysége jöjjön létre, ami döntő fontosságú előfeltétele a hatékony előrelépésnek.

A jelenlegi problémák tükröződnek az évzáró taggyűlések eddigi lefolyásában is. Számottevő különbségeket tapasztalhattunk

ezek színvonalában. Néhol nyílt, bíráló légkörben folynak le, ahol élő problémákat vetnek fel, amelyekkel valósan találkozunk az új gazdasági mechanizmusra történő átmenet során, miközben hangsúlyt kap a politikai munka kiszélesítésének szükségessége.’ Vannak azonban olyan szervezetek is, ahol az évzáró taggyűlések a régi módon folynak le. Arra igyekszünk felhasználni az új alap- szabályzatról folyó vitát, hogy a pártmunka újszerű szemléletei minden alapszervezetben meghonosodjanak, s eljussanak minden kommunistáig. Nagyon fontosnak tartom, hogy a javaslatban egyértelműen megfogalmazódik a titkos választások elve. Ez mindenképpen a pártonbelüli demokrácia kiterjedésének pótolhatatlan feltétele. Ugyancsak támogatom azt a javaslatot, hogy a pártegység megőrzése mellett azonos módon történjék a pártszervek területi elrendezése a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság területén egyaránt. Mindez azonban megköveteli a központi bizottság valamint a köztársasági pártszervek munkamegosztásának és jogainak módosítását a gyakorlati tevékenységben különösképpen a kerületi bizottságokkal szemben.

Érvényt szerezni az új gondolkodásmódnak, mozgósítani a dolgozók kollektíváit, mindez fontos alapfeltétele az új gazdasági mechanizmusra történő átmenetnek. A helyzet azonban az egyes vállalatoknál nem mondható egyszerűnek. Vannak amelyek várakoznak, s olyanok is, amelyek az új feltételekhez való alkalmazkodás során elfogadhatatlan spekulációkhoz folyamodnak, például a termékválaszték vagy az árak területén. Ezt következetesen el kell ítélnünk. Mindezek ellenére növekszik a száma azoknak a vállalatoknak, amelyek a becsületes, kemény munka árán akarnak érvényesülni, s amelyek megfelelően mérlegelik, mit kell tenni annak érdekében, hogy kötelezettségeiket egyaránt teljesítsék nemcsak az állammal és a megrendelőikkel szemben, hanem saját kollektívájukkal, városukkal, lakóhelyükkel szemben is, s így biztosíthassák a korszerűsítés és a fejlesztés lehetőségét.

Ennek a mozgásnak az útjában azonban érzékeny akadályt képez az a tény, hogy nagyon sok a nem teljesen világos, sőt megoldatlan kérdés, ami a gazdasági „játéksza- bályok“ konkrét ismeretét illeti, különösen a jövő esztendő terveinek elkészítésekor latba eső gazdasági szabályzókat, s ide sorolhatóak a kollektív szerződések is, stb. Számos megjegyzés hangzik el a felsőbb és a központi szervek címére is. Az egyik oldalon tanúi lehetünk a szövetségi kormány döntései támogatásának, amely felülbírálta a nyereség progresszív adózásának- korábbi céljait, és a gazdaságosság alapján a jelenlegi időszakban egységes, lineáris elvonásokat javasol. Eközben azt is feltételezzük, hogy az állami költségvetési egyensúly megmarad, azonban nagy vita folyik azzal kapcsolatban, hogy a feltételezett 55 százalékos elvonás (az élelmiszeripar esetében ez 50 százalékos már most is), esetleg 10 százalékkal növekszik. Felmerül a kérdés, vajon e problémát nem kellene-e más módon az eredetileg feltételezett egységes jövedelmi elvonások az állami támogatás csökkentése révén, esetleg egyéb pénzügyi-gazdasági szabályzók módosításával megoldani. A vállalatvezetők nagyon gyakran felhívják a figyelmünket arra, hogy a CSKP KB hetedik ülésén nagyon helyesen elfogadtuk az egyik nagyon is központi elvet, az elvonások egységesítésének reformját. Nagyon sok vita folyik arról, vajon milyen módon lehetne kiegyenlíteni az egyes vállalatok indulási alapjai közötti különbségeket. Nagyon gyakran rámutatnak arra is, hogy az egyes ágazati minisztériumok esetében meg kellene oldani azt a kérdést, milyen gazdasági alapokkal rendelkezzenek hasonlóan ahhoz, amint azt jelenleg már a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium esetében megoldottuk, ahol az a jelek szerint be is vált.

A monopolizáció és a jelenlegi gazdasági egyensúly hiányában a vállalatok maguk is azt javasolják, hogy az átmeneti időszak során biztosítani kell legalább az alapvető fontosságú területeken a szállítói-megrendelői kapcsolatok stabilitását, mégpedig átmenetileg a névleges, utasításos feladatok mennyiségének növelésével. Bírálat tárgyát képezi továbbra is egyes állami vállalatokban az eszközök adminisztratív úton történő újraelosztása. Például - nem egyedi példáról van szó - a Brandysi Gépgyár és öntöde, amely a prágai Avia vállalat keretében működik, több mint 90 százalékos nyereségelvonást fizet. Nem akarom ezeket a problémákat, amelyekből természetesen nagyon sok akadna, eltúlozni sem dramatizálni. Azonban mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezekből lehetőleg minél kevesebb legyen.

Még néhány szó a környezetvédelemről. Ennek a kérdésnek a felvetése a központi bizottságon - különös tekintettel az itt elfogadásra kerülő határozatok következetes megvalósítására - kétségtelenül a közvélemény széles rétegeinek figyelmébe, érdeklődésének homlokterébe állítja a párt politikáját és nagyon is élő problémát jelenti. Ezt alá is húzhatom - a kerületi pártbizottság tapasztalatai alapján, amely az ökológiai kérdéseket az egészségügyi politika feladataival együtt megvitatta júniusi ülésén. Ezen az ülésen egyébként részt vett Milos Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára is. A kerületi pártbizottság üléseinek előkészítése során a nyilvánosságra hozott alapdokumentumokkal kapcsolatos előzetes vitában véleményt nyilvánítottak a néppárt és a szocialista párt kerületi bizottságai is, s javaslatokat is tettek akárcsak a Nemzeti Front további szervezetei, a fölvettük a kapcsolatot a környezetvédők szervezeteivel is. Az ő esetükben nagyon konstruktív hozzáállásról bizonyosodhattunk meg és a jövőben is folytatódik ez az együttműködés. Arra ösztönözzük az egyes párt- szervezeteket és ezek szerveit, hogy ezeknek a kérdéseknek elsőrendű figyelmet szenteljenek mindenütt, a közvélemény előtt is. Azt akarjuk, hogy valamennyi vállalat és gazdálkodó szervezet saját fejlesztési céljainak megfelelően, saját lehetőségei szerint kidolgozza saját környezetvédelmi munkahelyi és egészségügyi feltételeinek javítását szolgáló programját, s hogy ilyen programjuk ne csak az egyes járásoknak, hanem a kerület minden városának és községének is legyen.

Érthető, hogy egy csapásra mindenütt és minden nem oldható meg. Felelősségteljesen mérlegelni kell majd az ökológiai programok egyes prioritásait. Lehetetlen azonban, hogy eközben kizárólag az egyes területek adminisztratív módon történő elbírálás alá essenek, azaz a közigazgatási határokon belüli ügyintézés elképzelhetetlen, ehelyett a területek valós helyzetének komplex elbírálására van szükség. A Közép-csehországi kerületben például vannak olyan területek, amelyeket azonos módon értek a környezeti károk, például Kladno és Mélník vidéke, Beroun és Kolín környéke stb. Valamennyien tudjuk, hogy a Közép-csehországi kerület és Prága szomszédos területei gyakorlatilag egymástól elválaszthatatlan ipari vonzáskörzetbe tartoznak. Éppen ezért véleményem szerint az itt felmerülő kérdések - mind pl. a gázellátás, a távfűtés és egyebek - megoldásában egységes elveket kell követnünk.