Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-07 / 237. szám, szombat
AZ ÉSSZERŰ ENERGIAFELHASZNÁLÁS Remény a túlélésre... Közismert tény, hogy az utóbbi időben a feltételezett irányzattal ellentétben tovább nőtt az energiafogyasztás szintje. Mégpedig olyan ütemben, hogy már felhasználtuk az energiahordozók erre az ötéves tervidőszakra tervezett növekményének teljes mennyiségét. Tehát az energiaigény-csökkentése azért is annyira komoly feladat, mert ha ez az irányzat így folytatódna tovább, akkor az ország energiaszükségletének fedezésére rövidesen nem lennének elegendőek a hazai erőforrások - a földgáz- és kőolajimport jelenlegi szintje mellett. Az energiafogyasztás gondjai, a lépten-nyomon visz- szatérő fegyelmezetlenségek, és azok kiküszöbölésének lehetősége volt többek között a témája annak a beszélgetésnek, amelyet munkatársunk Mészáros János és Miroslav Kuník, a Csehszlovák Rádió riportere folytatott az Állami Energetikai Felügyelőség szlovákiai igazgatóságán. Kérdéseikre BERNARD SESTRIENKA igazgató és helyettese MIROSLAV KÜŐERA válaszoltak: • Az Állami Energetikai Felügyelőség ellenőrei az év első hat hónapjában több mint 100 ellenőrzést hajtottak végre a vállalatoknál és számos gazdálkodó szervezetnél. A bevezetőben vázolt helyzet szempontjait figyelembe véve az ellenőrzés eredményei aligha csupán kellemes tapasztalatokkal szolgáltak... BERNARD SESTRIENKA: Először is szeretném leszögezni, hogy korábban az egyes energiahordozók és felhasználási formák ellenőrzését külön-külön végeztük, újabban azonban már komplex ellenőrzési formát alkalmazunk. Ennek értelmében az Állami Energetikai Felügyelőségről szóló törvény 3. paragrafusa értelmében minden, az energiafelhasználással kapcsolatos kérdést ellenőrzünk, minden kiszemelt térségben. Az említett mintegy 100 ellenőrzés során 64 esetben derítettünk fényt különböző hiányosságokra. Ez a magas előfordulási arány arról árulkodik, hogy az egyes szervezetek nem szentelnek kellő figyelmet az energiagazdálkodásnak. Emellett éppen ez az a terület, amely egyik legfontosabb alapfeltétele a gazdasági fejlődésnek. Energia nélkül nem lehet célszerűen gyártani semmi korszerűt! Növekvő kötbérek • Az önök megállapításai milyen következményekkel jártak? MIROSLAV KUÖERA: Tovább nőttek a kirótt kötbérek és pénzbírságok az előfordult és ismétlődő hiányosságok miatt... • Ha ez így van, meg a helyzet is olyan, ahogy fölvázolták, akkor hogyan minősíthetjük a gazdasági vezetők hozzáállását, akik nem egyszer fennhangon hirdetik a helyes szemléletet, s ezzel szemben egészen másról szólnak a tapasztalatok? BERNARD SESTRIENKA: Nagyon helyesen állapították meg, hogy a gazdasági vezetők nem veszik túlságosan komolyan ezeket a kérdéseket. Mivel az energiagazdálkodás - abból a szempontból, hogy az energia ára csak egészen kis tételt jelent a vállalati költségek .teljes összegéből - a figyelem „hierarchiájában" nagyon is a sorvégén kullog. Ezért fordult elő, hogy 1987- tel szemben, amikor az első félév során 256 ezer 500 korona bírságot róttunk ki, mára a 2,5 milliós szintre érkeztünk ezen a téren, ami tízszerese a két évvel ezelőttinek. S ez nem akármilyen különbség. Ezen kívül természetesen még további statisztikai adatokkal is szemléltethetném állításunkat, miszerint a vállalati szféra energiagazdálkodása nem megfelelő - és ez így nagyon is enyhe minősítés. A személyi bírságok száma is lényegesen megnőtt, azzal együtt, hogy az Állami Energetikai Felügyelőségről szóló törvény értelmében hatáskörünk a bírságok kiróvása területén is nőtt. Megállapítottuk, hogy a gazdasági vezetők a vállalatok nagy részében ez energiagazdálkodás kérdését kizárólag a vállalati energetikai részlegek hatáskörébe utalják át, ami szerintünk kifejezetten helytelen. Az energetikus nem lehet a vállalat energetikai „anyagbeszerzője" és nem felelhet a felhasználásért. Azért kizárólag egyszemélyi felelősséggel a vállalatvezető tartozik - esetleg annak első helyettese nagy vállalatok esetében. • Ha csak közvetve is, de az önök szavaiból is az derül ki - ezt a véleményt az energetikai szakembereken kívül osztják a közgazdászok is -, hogy az energiagazdálkodás bajainak legfőbb oka az energia alacsony ára. Úgy tűnik, nem sokat segített ezen a téren a január elsején életbe léptetett nagykereskedelmi ármódosítás sem. MIROSLAV KUÖERA: Ez valóban így van, mert a nagykereskedelmi ármódosítás révén csak nagyon kis százalékrészben módosult az energia ára, a teljes költségek palettáján. Van itt azonban egy, a költségekkel összefüggő más szemlélet is. Újabban ellenőrzéseink eredményeit - amelyek felsorolásakor természetesen feltüntetjük a fölösleges energiaveszteséget terajouleban, vagy megawattórában - kiegészítjük egy további adattal, mégpedig a veszteség árával - koronában. Ez kézzel foghatóbb, mintha arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a szóban forgó veszteség - mondjuk - a vállalati erőmű teljesítményének egynegyedét emészti fel... ösztönzött pocsékolás • ... más dolog, hogy egy egyáltalán nem mellékes szorzást műveletet elvégezhetne minden gazdasági vezető magától is! No, de térjünk vissza a fényekhez: ha a nagykereskedelmi árváltozás nem segített az energiagazdálkodáson, mi lehet tehát a jövőben az ennél „jobb orvosság"? BERNARD SESTRIENKA: Az állami vállalatról, a mezőgazdasági, ipari szövetkezetekről szóló törvények egyértelművé teszik, hogy egyetlen gazdálkodó szervezet sem helyezheti saját, szűkén értelmezett érdekeit a társadalmi érdekek fölé. Nos, az ésszerű energiagazdálkodás egyértelműen társadalmi érdekszféra. Elsősorban azért, mert az energia ára nem éri el a megtermeléséhez társadalmilag feltétlenül szükséges költségek összegét. Így aztán, ha a jövőben minden vállalat, mezőgazdasági vagy ipari szövetkezet valamennyi kiadásait az energia- költségekre kivetítve számolja el, akkor, a számukra így adódó „fajlagos" energiaár tulajdonképpen termelési hatékonyságának fokmérője is lesz. Persze, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közelmúlt gyakorlatát, amikor a vállalatok számára előírtuk a felhasználható energia felső határétékét. Azaz mindenki megkapta a maga „fejadagját", ami oda vezetett, hogy a vállalatoknak az volt az érdekük, hogy ezt az energia- mennyiséget lehetőleg felhasználják, sőt ennél többet is, hogy a következő évre - bizonyos termelési növekedést bekalkulálva - minél több energiát kaphassanak, ami évről évre a pocsékolást ösztönözte. Most, az új gazdasági „játékszabályok" révén olyan stádiumba érkeztünk, amikor a gazdálkodó szervezeteknek mérlegelniük kell kiadásaikat, így az energia árát is, ami eleve föltétele lehet a javulásnak. • Térjünk vissza az önök által említett ellenőrzésekre. Egy korábbi interjúban hallhattuk, hogy ellenőreik munkatermelékenysége - „órabérben“ számolva - mintegy ezer koronát tesz ki. Most azonban mégse a pénzről essék szó, hanem arról a hatáskörről, aminek új tartalmat adott az Állami Energetikai Felügyelőségről hozott törvény, amely 1988. január elsejétől lépett érvénybe. Melyek az ezzel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatok? MIROSLAV KUÖERA: Ha figyelembe vesszük a már említett nagyságrendi növekedést a bírságokkal kapcsolatban, azt is el kell mondanunk, hogy ez nemcsak azért következett be, mert ellenőreink szigorúbbak lettek. Az említett - egyébként 88/1987-es számú - törvény növeli hatáskörünket. Mégpedig oly módon, hogy első fokon megállapítjuk a hiányosságokat, majd pedig gondoskodnunk kell annak tartós kiküszöböléséről, nem pedig a kötbérek számának és nagyságának növelése a cél. Egyértelműen nagyon pozitív eredményként könyvelhető el, hogy az ellenőrzések hatékonysága területén már 90 százalék fölé kerültünk. összehasonlítás képpen: 1987-ben, amikor még a korábbi törvény volt érvényben, kb. 75-80 százalékos hatékonyságot értünk el. Vagyis, akkor, az ismételt ellenőrzések során megállapítottuk, hogy a korábban ellenőrzött vállalatok egynegyedében továbbra is fennmaradtak a hiányosságok. Ma legfeljebb 5-8 százalékban tapasztaljuk ugyanezt. Ez mindenképpen az új törvény javára írható, még akkor is, ha egyidejűleg megnőtt a kötbérek gyakorisága és összege is, ami azonban az egész közgazdasági téma változásainak tükrében szintén pozitívumként könyvelhető el. Például: Szlovákia energiagazdálkodása viszonylatában az elmúlt esztendőben ellenőrzéseink nyomán mintegy 1680 TJ-nek megfelelő energia- mennyiséget takarítottunk meg, ami 140 millió koronát tesz ki. Nem a nagyképűség mondatja velem, hogyha minden ellenőrző és gazdálkodó szervezet még viszonylagosan is csak ennyit tenne, akkor annak számottevő eredményei lennének. Szaktanácsadás • Eszerint tehát az új törvénynek kedvező hatásai vannak. Sokak szerint azonban legalább ennyire értékelhető az önök szakmai tanácsadó szolgálatának tevékenysége is.- BERNARD SESTRIENKA: Ha az 1680TJ megtakarítást említjük, abban benne vannak a szaktanács- adás eredményei is. Ha pedig valamilyen hiányosságot kiküszöbölünk, azt nemcsak ott tesszük, ahol tapasztaltuk, hanem lehetőleg mindenütt azáltal, hogy megállapításainkat általánosítjuk és partnereink rendelkezésére bocsátjuk. Ezzel is javítottuk egyébként - és ne vegyék ezt nagyképűségnek részemről- magas szintű szakmai szolgáltatásainkat. Erre törekszünk a jövőben is, mégpedig már az előkészületi stádiumban is, amikor egy-egy vállalat, üzem, vagy üzemrészleg technológiai alapdokumentációit szakvéleményezzük az energiafelhasználás szempontjából. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindenütt a világon a gazdasági élet területén az energetikai szakvéleményezés olyan tevékenység, amelyet a legjobban megfizet akit érint. Ez pedig nagyon jó pénzügyi feltételeket biztosít a szakvéleményezést végző intézmények számára. Sajnos, idehaza még nem mérték föl ennek jelentőségét és azokat a lehetőségeket, amelyek az ilyen szakvéleményezésben rejlenek. Ugyanis nemcsak az energia lehetőleg legésszerűbb felhasználását tudjuk javasolni, hanem azt is, hogy ennek érdekében miként javítható a munkaszervezés, hogy miként alakíthatók ki a legmegfelelőbb energianormák, sőt a korszerű, ésszerűsítő energiafelhasználási program. Márpedig az állami vállalatoknak ezt semmiképpen sem szabadna szem elöl téveszteniük, mert aki nem tudatosítja az energiafelhasználás ésszerűségének szükségét, annak az új gazdasági feltételek között nem lesz, még reménye sem a „túlélésre"...! Éppen ezért, ráadásként- de mindenképpen a fentiek érdekében - az energetikán belüli tudományos-műszaki ismeretterjesztéssel is foglalkozunk, s ezt a célt szolgálja az idén először - Bratisla- vábari - megrendezésre kerülő Ra- cioenergia elnevezésű nemzetközi kiállítás is e hónap végén. Reméljük, egyre többen döbbennek rá arra, hogy az ésszerű energiagazdálkodás a jövőben a fejlődés és a talpon- maradás egyik alapföltétele. A Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) és Hrobonovo közötti vasúti szakasz hét állomásán már nem fenyeget, hogy a váltókból kenőolaj szivárog a talajvízbe. A vasúti dolgozók itt próbálják ki a Graflak-B-30-as készítményt a váltók kenésére. Az új kenőanyagnak nagyobb az élettartama, jobban csúszik, s jóval kevesebbet - az eddigi olajmennyiségnek csak egytizedét - kell belőle használni. Felvételünkön Marián Ondrejko (balról) - és Alexander Kuboviő váltókezelők a kenőanyag alkalmazása közben a Nővé Koéariská-i állomáson. (Iván Rychlo felvétele - ŐSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ Októberben ünnepli 60. születésnapját Pozsonyi Béla, valamint a közelmúltban ünnepelte 53. születésnapját felesége, Pozsonyi Eleonóra Tósnyárasdon (Topoínica). E szép ünnepek alkalmából gratulál, erőt, egészséget kíván: Anni é6 Jenő családjával Vágkirályfá- ról (Král'ová nad Váhom). Ú-2945 ■ Ma ünnepük házasságkötésük 40. évfordulóját drága szeretett szüléink, mm. | Csilizradványon (Cil. Radvaii), akik október 7-én ünnepük házasságkötésük 28. évfordulóját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, békés, boldog életet és további jó egészséget kívánunk: lányuk: Jolika és vejük: Lajos. Ú-3149 Füssi Sándor és neje, Füssi Sándorné Vágfüzesen (Vrbová nad Váhom). E szép ünnep alkalmából odaadó szeretettel köszöntjük őket, jó erőt, egészséget, sok boldogságot kívánunk nekik, hogy még sok évet töltsenek el szeretteik körében: lányaik: Ilike, Editke, vejeik: Pityu, Miro, unokáik: Jeanetka, Claudika, Mirko, Norbertko és a kis Deniska, akik sok puszit küldenek a nagyszülőknek. Ú-3135 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága, jó feleséget, édesanyát, anyóst és nagymamát, Bilik Margitot Nádszegen (Trstice), aki 1989. október 8-án ünnepli 50. születésnapját. E szép ünnep alkalmából sok sikert, erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet kívánunk családja körében: szerető férje: István, lányai: Ilona, Blanka, vejei: Tibi, János, unokái: Deniszke, Bernadett és a kis Dianka, aki csókolja a nagymama dolgos kezét. A jókívánságokhoz csatlakozik özvegy édesanyja. Ú-3139 ■ 1989. október 7-én ünnepük házasság- kötésük 30. évfordulóját a kedves szülők, nagyszülők, ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. augusztus 27- én elkísérték utolsó útjára az ajnácskő! (Hajnáőka) temetőbe a drága, jó feleséget, gondos édesanyát, szerető nagymamát, anyóst, Huszti Istvánné Pataky Erzsébetet, akit a halál 60. életévében, hosszú betegség után ragadott ki családja és szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, búcsúbeszédet és a részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló férje: István, fiai: István, Róbert, menyei: Ivana, Erzsébet, unokái: Róbert, Kati, Péter és Norbert. U-3134 ■ Életünk legfájdalmasabb napja marad 1989. szeptember 4-e, amikor hosszú, súlyos betegség után eltávozott közülünk a drága fiú, férj, szerető gondos édesapa, Jakab László, akinek jóságos szive 42. életévében megszűnt dobogni. Köszönjük minden rokonnak, szomszédnak, barátnak, munkatársnak, akik koszorúkkal és virágcsokrokkal enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló szülei, felesége és három árvája: Andrea, Ildikó, Anikó Ú-3160 ■ Szívünkben mély fájdalommal mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, barátnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. szeptember 15-én elkísérték utolsó útjukra a vékei (Vojka) temetőbe a drága, jó feleséget, édesanyát és szerető gyermekét, Szikonya Márton és felesége, Szikonya Rozália Somorján (Samorín). E szép ünnep alkalmából szívből köszöntjük őket, jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk sok szeretettel: gyermekeik, vejük, menyeik és unokáik. Ú-3146 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük drága, jó szüleinket, Szabó Lászlót és nejét, Szabó Gizellát \ ; .?■ V Takács Zsuzsannát és Takács Zsuzsikét, akiket a kegyetlen halál 20, ill. 3 éves korukban, tragikus körülmények között ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és az őszinte részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. « Gyászoló férje, édesapja, valamint gyermeke és a gyászoló család Ú-3169 HIRDESSEN ÖN IS AZ Új SZÓBAN! ÚJ SZÍ 6 1989. X. :
