Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-07 / 237. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban szeptember 30-tól október 6-ig Szombat' ^ szaúd-arábiai Taifban összeült a libanoni parla­ment Vasárnap: Washingtonba utazott Dmitrij Jazov hadseregtábor­nok, szovjet honvédelmi miniszter - Megkezdődött a brit Munkáspárt ötnapos évi konferenciája. Hétfő: Genfben megnyílt a nukleáris kísérletek korlátozásáról és megszüntetéséről folyó szovjet-amerikai tárgyalá­sok ötödik fordulója Kedd: A panamai fegyveres erők meghiúsították a hatalom átvételére tett kísérletet - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter beszédet mondott New Yorkban a Külpolitikai Társaság ülésén - A LEMP KB tanácsko­zásán döntés született arról, hogy a párt következő, XI. kongresszusát a jövö év január 27-re hívják össze Szerda: Az ENSZ-közgyúlés 44. ülésszakának általános vitájá­ban beszédet mondott Jaromfr Johanes csehszlovák külügyminiszter - Egynapos nicaraguai látogatás után Kubába érkezett Eduard Sevardnadze Csütörtök: Külügyminiszterünk Venezuelában kezdett látogatást Péntek: Megnyílt az MSZMP XIV. kongresszusa - Mihail Gorba­csov legfelsőbb szovjet vezető az NDK-ba utazott Eduard Sevardnadzét a managuai repülőtéren Dániel Ortega nicaraguai elnök fogadta (ŐSTK - felvétele) Szovjetunió Parlamenti viták, döntések Moszkvában a hét elején a parla­ment két kamarájának - a Szövetsé­gi Tanács és a Nemzetiségi Tanács- együttes ülésével ismét felújították a Legfelsőbb Tanács őszi üléssza­kát. Hétfőn öt kulcsfontosságú, egy­mással összefüggő, gazdasági jelle­gű törvénytervezetet vitattak meg a képviselők. A tulajdonról, a földről, a bérleti szerződésekről, áz egysé­ges adórendszerről és a szocialista vállalatokról szóló új törvényjavasla­tokat Nyikolaj Rizskov kormányfő is­mertette. Az előterjesztett dokumentumok alapjának a tulajdonról szóló terve­zetet nevezte, amely egyenlő jogo­kat és fejlődési lehetőségeket bizto­sít a különböző tulajdonformáknak- az állami, a szövetkezeti, és a ma­gántulajdonnak egyaránt. A vitában akadtak olyan felszólalók, akik kifo­gásolták, hogy a törvények kevés figyelmet szentelnek a magántulaj­donnak, mások szerint az egyes törvényrendeletek ellentmondanak egymásnak. Lev Voronyin miniszterelnök­helyettes felszólalásában beszá­molt a Szovjetunió jelenleg talán legégetőbb problémájáról. Rámuta­tott arra, hogy a bányászok, majd a vasúti dolgozók sztrájkja az ország különböző területein óriási károkat okozott a gazdaságnak és komolyan megzavarta a szállítói-megrendelői kapcsolatokat. A különböző tiltakozó akciók miatt az utóbbi két hónapban tizenegy milliárd rubel értékű áru nem jutott el rendeltetési helyére. Különösen komoly a helyzet az Azerbajdzsán általi blokád alatt Ör­ményországban és a Karabah- hegyvidéki Autonóm Területen. Az azerbajdzsán vasúti dolgozók sztrájkja szinte megbénította a Kau­kázuson túli területek életét. Az ipari nyersanyagok hiánya miatt több üzem volt kénytelen leállítani a mun- ' kát, a termés a földeken maradt, nincs építőanyag sem, s ez elsősor­ban a földrengés sújtotta Szpitak és Leninakan környékén élő lakosság számára jelent veszélyt a tél előtt. A miniszterelnök első helyettese a kormány nevében javasolta, hogy a következő tizenöt hónapra fogana­tosítsanak rendkívüli intézkedése­ket, függesszék fel a sztrájkjogot. A parlament a javaslatot ilyen formá­ban nem hagyta jóvá, E döntő fontosságú kérdések megvitatásával folytatta munkáját kedden a parlament. Voronyin ja­vaslatának új, végső változatát Nyi­kolaj Rizskov terjesztette elő. A Leg­felsőbb Tanács ezt a dokumentumot már elfogadta. A parlament feladatul adta a legfelsőbb tanácsoknak, a minisztériumoknak, a helyi taná­csok végrehajtó bizottságainak, a vállalati vezetőknek hogy a lakos­ság tüzelőanyag-, élelmiszer- és iparcikk-ellátásának, a szállítmá­nyok biztosítása érdekében fogana­tosítsanak rendkívüli intézkedéseket a közlekedést akadályozó törvényel­lenes akciók beszüntetésére. A Ka­ukázuson túli területek az Azerbaj­dzsán tarthatatlan közlekedési hely­zetének normalizálása céljából dön­tés született arról, hogy az említett területeken levő vasútvonalak, alag­utak, hidak a belügyminisztérium egységeinek és a hadsereg ellenőr­zése alá kerüljenek. Más - a gazdaság és a lakosság életszínvonalának további romlását megakadályozó - intézkedéseket is kénytelenek voltak jóváhagyni a képviselők. Az elfogadott doku­mentumok szerint a jövőben tilos a sztrájk a vegyipari, kohászati, tü- zelóanyag-energiaipari és - teljesen nyilvánvaló - a közlekedési vállala­toknál. E döntésekkel összhangban az illetékes szerveket felhatalmaz­ták arra, hogy a téli időszakban módosíthatják a szóban forgó válla­latok munkarendjét. Joguk van arra is, hogy csúsztassák a szabadnapo­kat, valamint az energiaforrásoktól és az erőművek teljesítőképességé­től függően módosíthassák a mun­kaidőt. November elsejéig kell kidolgozni a kormánynak és a parlamenti bi­zottságoknak a rendkívüli intézke­désről szóló törvénytervezetet, de­cember elsejéig pedig a vasúti köz­lekedés normalizálását célzó tör­vény javaslatát. Mihail Gorbacsov, a Legfelsőbb Tanács elnöke aláírta a határozatot, hangsúlyozva, hogy a szóban forgó intézkedések nem fékezik az átalakítási folyamatokat. Panama Elvetélt puccs Manuel Noriega a nagy túlélő- a Fehér Ház ezzel a megállapítás­sal volt kénytelen elkönyvelni a ked­di panamai katonai puccs eredmé­nyét. A megannyi korábbi sikertelen próbálkozás után ezúttal sem tudták ^ feltörni Pafiama „kemény dióját", ami óriási csalódást okozott Wa­shingtonnak. Keserű számára an­nak a ténynek a felismerésére, hogy a panamai hadsereg - az ország domináló hatalmi ereje - vagy leg­alább is a katonák túlnyomó többsé­ge támogatja főparancsnokát, annak hazafias, függetlenségi politikáját. Az USA minden kétséget kizárva abban reménykedett, hogy a pana­mai fegyveres erők döntő többsége is csatlakozik majd a maroknyi láza­dóhoz. Nem így történt. Igaz, kedden órákig bizonytalan volt a helyzet Panamavárosban. Reggel heves tűzharc kezdődött a hadsereg főhadiszállása közelé­ben, az épületet fiatal tisztek foglal­ták el, akik egy villámakcióval akar­ták eltávolítani Noriega tábornokot. Egyelőre nem világos, mi és ki állt a puccs hátterében, de nyilvánvaló, hogy nem pusztán fiatal katonák kalandjáról volt szó. Nem tudott hatalomra jutni a má­jusi választásokon az Egyesült Álla­mok támogatását élvező belső el­lenzék, szeptember elsején megint csak a tábornok embere, Francisco Rodríguez foglalt helyet az elnöki székben. Az Amerikai Államok Szer­vezetének közvetítői is hiábavaló utat tettek Panamába, nem sikerült rábírniuk a szemben álló feleket, hogy rázzanak kezet egymással- a megbékélés, a nemzeti egység­kormány létrehozása szép álom ma­radt csupán. A gazdasági szankciók, s az amerikai hadsereg erejét de­monstráló megfélemlítési hadgya­korlatok sem hozták meg a Wa­shingtonban várt eredményeket, azaz Noriega megbuktatását. A Bush-kormányzat ugyan tagadja, hogy köze lett volna a puccs-hoz, de mégis, vajon mire lehet következtet­ni abból, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben épp a panamai hadsereg egységének megtörését tűzte ki célul? Nem titok, hogy a Fehér Ház Noriega eltávolítására törekszik. Hi­szen amíg Panama „erős embere“ hatalmon van, addig nincs esély az 1977-es csatornaszerződés felül­vizsgálatára, vagy esetleges ér­vénytelenítésére. Ha Noriega ma­rad, akkor a századfordulón az ame­rikaiaknak menniük kell az övezet­ből; fel kell adniuk katonai bázisai­kat, atlanti- és csendes-óceáni flot­tájuk összekötőpontját és nem utol­só sorban a csatornadíjakból szár­mazó dollármilliókat. Bush elnök többször is nyíltan Noriega megbuk­tatására szólította föl a panamai­akat. Leverték a puccsot, legalább is ezúttal. A keddi események azon­ban nem sok jót sejtetnek, amennyi­ben az USA a puccsban látta az utolsó lehetőséget arra, hogy a pa­namaiak révén érje el célját. Közvet­lenül az államcsínykísérlet után, tel­jes harckészültségbe helyezték a csatornaövezetben állomásozó 12 ezer amerikai katonát... Volt már hasonló helyzet, nem is olyan régen egy másik országban, a „karib-tengeri Grenada szigeten. Felidézi-e Washington a Reagan- korszak „dicső partraszállását", fontolóra veszi-e a közvetlen katonai beavatkozás gondolatát, vagy van-e még egy lépcsőfok az idegháború és a fegyveres konfliktus között? URBÁN GABRIELLA fJS ________________ v NYELVŐR Vásárolhatunk-e „butrot"?- Lehet-e „butrot" vásárolni? - kérdezte tőlem egyik ismerősöm. Megértettem a tréfás kérdést, s tudtam, hogy valójában nem a bútor- vásárlás lehetősége iránt érdeklődik, hanem arra gondol, helyes-e a bútor szó tárgyragos alakjaként a butrot forma. - Mifelénk ugyanis mindenki „butrot" vásárol, aki bútort vesz - tette hozzá a kérdéshez az illető magyarázatképpen. Valóban magam is sokszor hallottam ezt a tárgyragos alakot, s eleinte idegenül hangzott, hiszen én eddig csak a bútor formát ismertem. De mindjárt el is árulom, hogy nemcsak a bútor szóval voltam így, hanem a mofor-ral is. Csallóközi barátaim ugyanis a „motrot" indítják el, ha azt működésbe hozzák, nem pedig a motort. Sőt még egy harmadik szónak a szokatlan tárgyragos\alakjára is felfigyeltem: a léc szóéra. Építkezéshez nem lécet, hanem „lecet" vesznek. Miről is van szó tulajdonképpen? Semmi másról, mint egy érthető törekvésről: a magyarításról: bizonyos szavaknak a magyar analógia szerinti használatáról. A bútor vitatott eredetű szó. Egyik vélemény szerint a bútor és a bugyor egyaránt göngyöleg értelemben élt. Majd kettévált a jelenté­sük. Más vélemény szerint szláv jövevényszó; pl. az oroszban is megtalálható a cókmók jelentésű bútor alak, s több szláv nyelvben van hozzá hasonló, tőle bizonyos mértékben eltérő forma. Sőt olyan kutatók is akadnak, akik - tévesen - a németből származtatják. Szóval: eredete nincs tisztázva; egy azonban biztos: a tárgyragos alakja a köznyelvben - az értelmező szótárak adatai szerint is - ez: bútort. A motor idegen eredete nem szorul bizonyításra. A magyarok őseiről senki sem feltételezheti, hogy motor lett volna a birtokukban, amikor a honfoglaláshoz hozzákezdtek; e szó tehát nem eredeti elem. Nemzetközi szó ez, az angolban, németben ugyanilyen alakban található meg, más nyelvekben bizonyos mértékig eltérő formában. A szócsalád alapja a latin motor, amelynek a jelentése ez: mozgató. Nem tudjuk, a magyarba közvetlenül a latinból vagy esetleg német közvetítéssel került-e. Egyet tudunk biztosan: a tárgyragos alakja a köznyelvben máig is a motort. A léc szintén a vitatott eredetű szavak közé tartozik. Egyik feltevés szerint középnémet jövevényszó, másik szerint déli szláv, de a németből került ide. A valóság felderítése és bizonyítása azonban nehézségekbe ütközik. Csak az a valószínű, hogy a két nyelv valamelyikéből vettük át, de hogy melyikből, az már a nagy eltérések miatt nem állapítható meg. Akár a német Latte szóval vetjük össze, akár pl. a szlovén letvica elemmel, néni sokra megyünk vele. Az viszont biztos, hogy a köznyelvben a tárgyragos alakja a lécet. Mint már utaltam rá, a butrot, motrot, lecet alakok a magyar analógia érvényesítési törekvéseinek az eredményei bizonyos vidé­keken. Minden nyelvben megvan ez a törekvés, a magyarban is: az idegen szavakat igyekszünk alakilag is magyar szavak szerint for­málni: ragozni, képezni, s tövüket is ezek szerint alakítani. Például a bútor, motor szavak nagyon hasonlítanak a magyar bokor, fodor stb szavakhoz. Ezeknek a tárgyragos alakja a bokrot, fodrot. Amikor már magyarnak érezték az említett idegen elemeket azokat is a magyar szavak analógiája szerint kezdték használni. Ugyanúgy a hanghiá­nyos változatú tőtípushoz tartozónak vélték őket, mint a bokor - bokrot, fodor - fodrot elemeket. A léc meg a tőbeli időtartamot váltakoztató tőtípusba tartozó szavakkal mutat hasonlóságot; hasonlít pl. a kéz - kezet, szél - szelet stb. elemekhez. Nem csoda tehát, ha ma már - nem érezve idegen eredetét - a léc szót is ide sorolják, vagyis a tárgyragos alakként a lecet használják. ‘ Sajnos, a köznyelv nem törekszik ennyire ezeknek az elemeknek a megmagyarítására, s megtartotta az idegen szavak esetében alkalmazott alakokat, vagyis az egyalakú tövek közé sorolja még a vizsgált szavakat. Bizonyos idegen szavakat nagyon is gyorsan magyarítunk. Például a szó eleji sz hangok a legtöbb idegen szóban már s-sé váltak. Nemcsak a sport, stabilitás, stádium, stúdió stb. szavak egykor sz-nek ejtett kezdő hangjai váltak mára s-sé, hanem ezeké is: spray, stressz, streptomicin stb. Ugyanakkor a már magyar­nak hitt sál szó előhangzós tárgyragos alakját, a sálat - amelyet az északkelet nyelvjárásban használnak, a nyál - nyálat, szál - szálat, vár - várat stb alakok mintájára - még csak nemrég fogadta be a köznyelv. így már nemcsak sált, hanem sálat is tekerhetünk a nyakunk köré. JAKAB ISTVÁN Szegény-e a vékonypénzű? Olvasom az újságot. A riport szerzője egyik községünk múltját és jelenét hasonlítja össze, s ezt írja: „Zömmel vékonypénzú zsellérek lakták a falut. Ma már módos polgárok a búcsiak." Valahogy nem illik össze ez a két mondat - gondolja az olvasó -, hiszen a szerző különböző jellegű tulajdonságokat állít szembe egymással: vékony­pénzű - azaz sovány - és módos, tehetős emberekről beszél. Igaz ugyan, hogy a szegény emberek az elégtelen táplálkozás következté­ben soványak voltak, ám a sovány - gazdag szembeállítást nem ' nagyon tudjuk elfogadni. Másról lehet itt azonban szó: az újságírót valószínűleg megtévesztette az, hogy a vékonypénzú szóban előfor­dul a pénz. Azt hitte, hogy a vékonypénzű azt jelenti: kevés pénzű, azaz szegény. (Ezt a magyarázatot támasztja alá a szövegkörnyezet is.) A szerzőt menti, hogy e szavunk nem nagyon gyakori, bár azért előfordul a népnyelvben, sőt a szépirodalomban is. A Toldiban például ezt olvashatjuk: „Van ki a kis bárányt félti izzadástul, S bundáját lerántja, még pedig irhástul, Más a vékonypénzű nyulat szalonnázza." Arany János máshol is él ezzel a szóval. Az idézet azért is érdekes, mert a költő benne a vékonypénzű jelentését magyarázza meg: „öreg koráig vékonypénzú marada, nem mintha pénze vékonyan lett volna körüle, ... de, mert köpcössége sokban hasonlított ... vékony ezüst pénzekhez." A látszat tehát néha csal: az összetett szó nem mindig azt jelenti, amit összetevői alapján véltünk volna. SZABÓMIHÁLY GIZELLA ÚJ SZÚ 4 1989. X. 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom