Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-21 / 249. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája

(Folytatás a 4. oldalról)

vezetek tevékenységében, munkamódszereik és tevékenységi formáik tapasztalatainak megvitatása érdekében. Tevékenységünk elején a központi szervek alapszervezeteinek irányítása során helyenként duplicitást is felfedeztünk. Ugyanis ezeket az alapszervezeteket bizottságunk az elfogadott elvek alapján irányította és a prágai városkerületi pártbizottságok részéről a tagsági kérdéseken és a politikai helyzetről szóló tájékoztatón kívül például a népi milícia tevékenységének irányítása során az egyes városkerületekben további követelmények merültek fel a szóban forgó alapszervezetekkel szemben. A prágai városi pártbizottsággal közösen ezt a kérdést később megoldottuk. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert a központi szervekben működő pártalapszervezetek munkájával kapcsolatos központi bizottsági irányelveket úgy kell majd módosítani a jövőben, hogy tartalmi szempontból az alapszervezeteket csak egyetlen pártszerv irányítsa.

Pártbizottságunk oszthatatlan része annak apparátusa. Ez nagyon bonyolult módon a központi bizottság dolgozóiból formálódott és egész sor elvtársunk most egészen más területen dolgozik, mint korábbi munkahelyén. Valamennyi politikai dolgozónak előírtuk munkaköri feladatait, konkrét feladatokat kaptak az évzáró taggyűlések a pártkonferenciák, valamint a XVIII. pártkongresszus tanácskozása alapanyagainak előkészítésében, akárcsak a pártbizottság egyes osztályai tevékenységének biztosításában. Rendszeresen minden hónapban értékeljük a pártbizottság egy-egy osztályának tevékenységét a titkárok és az osztályvezetők jelenlétében. Ez az értékelés nemcsak a tapasztalatcserét szolgálja, hanem segíti kiküszöbölni a meglévő ágazati szemléletet. Segít az egész apparátus munkastílusának tökéletesítésében.

A jelenlegi időszakban számunkra a legigényesebb feladatot a kultúra területén dolgozók munkájához való differenciált hozzáállás jelenti. Nagyon érzékeny, de nagyon fontos területről van szó. Az írók, színészek, énekesek, filmesek, de mások is. nagyon nagy hatással vannak a közvéleményre. Nem véletlenül éppen rájuk összpontosul a különböző szocialistaellenes struktúrák, különösen a Charta '17 figyelme. Ezek célja, hogy a kultúra területén dolgozókat, vagy legalábbis azok egy részét a párt és a szocialista rendszer ellen fordítsák. Arra törekszünk, hogy ezt megakadályozzuk, mégpedig az egyes alkotó szövetségekben és a művészekkel folytatott munkánk során a pártszervezetek és pártcsoportok munkájának mozgósításával. A jelenlegi helyzet azonban bonyolultabb, mint azt eredetileg képzeltük. A bizottság nagyon bíráló hangnemben értékelte az iskolaügy és a kultúra területén folytatott ideológiai munkát. Tekintettel a jelenlegi időszak bonyolultságára és e területen a feladatok igényességének fokozódására arra a következtetésre jutott, hogy ennek a területnek a tevékenységét meg kell erősíteni, s ezért az itt folyó pártmunka javítása érdekében egy titkárt kell kinevezni.

BRETISLAV BENDA, a CSKP KB póttagja, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Központi Tanácsának elnöke

A Knotek elvtárs által előterjesztett beszámoló a környezetvédelmi problémákat rendkívül fontosnak minősítette, amelyek megoldásával a világ minden országának haladéktalanul és intenzíven foglalkoznia kell. Ez az értékelés találó, s megerősítik a nemzetközi műszaki kongresszus eredményei is. Mint ismeretes, a Mérnökszervezetek Világszövetségének megbízásából ezt a kongresszust a szeptember végén Prágában a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság szervezte.

A Mérnökszervezetek Világszövetsége több mint 90 tudományos-műszaki társaságot tömörít. Javaslatunkra a szövetség a következőképpen határozta meg a kongresszus fő témáját: a mérnökök, társadalom és környezet. A fő figyelem a városok és a vidéki települések fejlesztésére, valamint a történelmi emlékművekről való gondoskodásra irányult.

A kongresszus rendkívül ösztönző volt. Hangsúlyozta, hogy nem elég kijavítani azt a kárt, amit az emberi tevékenység okoz a természetnek, de a jó környezetet ki kell alakítani, a tervekbe foglalni, az új műszaki alkotások javaslataiba, a környezetkímélő technológiákba. Kiemelte a mérnökök és technikusok felelősségét a környezet állapotáért, az egész szellemi potenciál kihasználásáért és azt, hogy az ökológiai gondolkodást mindenkinek el kell sajátítania. Ezeket a nagyon érdekes szakismereteket átadjuk az illetékes szerveknek és különösen most, a 15. ülés után használjuk ki a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság munkájában. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet azokra, amelyek politikai munkánk szempontjából szélesebb jelentőséggel bírnak.

A mérnökök világkongresszusának előkészítése és a szövetség közgyűlése abban az időben zajlott le, amikor erősödött az ellenséges kampány Csehszlovákia és annak szocialista rendszere ellen. Azonban semmi sem tudta eltanácsolni a külföldi szakembereket attól, hogy Csehszlovákiába több mint 200 külföldi vendég érkezett. Ez az első felismerés.

A második, hogy fejlett államként mutatkoztunk be, amely az elmúlt 20-30 évben jelentős sikereket ért el a városok és a települések fejlesztésében. Világviszonylatban a történelmi műemlékekről való gondoskodást illetően az egyik vezető ország vagyunk, olyan ország, amely ismeri jövőjét, s amely fejlett és szakképzett szakemberekre támaszkodhat, de amely értékeli múltját is. Számos külföldi résztvevő megcsodálta a felújított Királyi utat és más nemzeti műemléket. Külföldi kollégáink elismerően szóltak arról, hogy az. ország vezetői milyen nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérték a kongresz- szust és a közgyűlést is. Nagyra értékelték, hogy Gustáv Husák elvtárs fogadta őket a prágai várban, Ladislav Adamec kormányfő pedig beszédet mondott a közgyűlésen. Dicsérték, hogy mennyire tájékozottak a környezetvédelem problémáiról, a műszaki értelmiség gondjairól. Mindez nemcsak a külföldi résztvevők baráti összejövetelein nyilvánult meg. Sehol sem találkoztunk csehszlovákiaellenes megnyilvánulással. A kongresszus résztvevői felhívást fogadtak el. Ebben nagyra értékelték a szövetségi kormány kezdeményezését, amely Közép-Eu- rópa környezetvédelmi problémáinak megoldásában nemzetközi együttműködést sürget.

A kongresszuson részt vevő több mint 400 csehszlovák szakember meggyőződhetett arról, hogy a témában Csehszlovákia világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. E tényeket nem azért említem,

hogy kétségbe vonjam vagy bagatelizáljam a környezetvédelem romló állapotára figyelmeztető adatokat, amelyeket a központi bizottság elnökségének beszámolója és a többi megvitatott dokumentum tartalmazott. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy képesek vagyunk ezt a kérdést megoldani, s az emberek aktivizálásával képesek vagyunk céljainkat elérni. Már csak azért is, mert jelentős sikerekre támaszkodhatunk.

Ezzel kapcsolatban szeretnénk visszatérni Jakes elvtárs beszámolójának azon részéhez amelyben a jelenlegi politikai helyzetet értékelte és megállapította, hogy fejleszteni kell az ideológiai munkát, offenzív küzdelmet vívni az emberek tudatáért.

Az előttem felszólalók közül sokan kétségeiket fejezték ki a szocialista közösség további fejlődését illetően. Tény, hogy a szocializmus ellenségeinek sikerült fokozatosan, s lehet hogy bizonyos időre, nagyon jelentős pozíciókat megszerezni Lengyel- országban és Magyarországon, s most egy másik szocialista országra, a Német Demokratikus Köztársaságra mértek csapást. Kivel fordul szembe az ellenség legközelebb? Csehszlovákia ellen? Egyszerűen csak várni fogunk erre, vagy időben megtesszük az alapos ellenintézkedéseket? Véleményem szerint az utóbbit kell tennünk. A néhány tisztségviselővel folytatott beszélgetés alapján az az érzésem, hogy nem tudatosítják kellőképpen a helyzet komolyságát, mintha őket ez nem érintené. Azt mondják, hogy „nálunk minden jó, semmi sem történik, nálunk senki semmit nem írt alá“, stb. Úgy vélem, ez a passzivitás, ez a gondtalanság, amely szöges ellentétben áll azzal a követelménnyel, hogy offenzív politikai küzdelmet folytassunk az emberek tudatáért, ez politikai vakság, s a jövőben szélsőségesen kedvezőtlen helyzetbe hozhat bennünket.

Tudatosítani kell, hogy a helyzet gyorsan változik. Míg korábban ellenfeleink reformkommunistáknak adták ki magukat, akiknek szívügye a szocializmus, a hibák felszámolása, a leninizmushoz való visszatérés, ma már ezeket a jelszavakat nem használják, nem is bújhatnak mögéjük, mert világos, hogy például a lengyel Szolidaritás nem a szocializmus fejlesztésére törekszik, hanem a kapitalizmus visz- szaállítására. Nehezen beszélhetünk a szocializmus lenini elveken való fejlesztéséről Magyarországon, amikor ott felszámolják a kommunista pártot.

Az ülés dokumentumai megállapítják, hogy a politikai helyzet minden kerületben konszolidált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetne sokkal jobb. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy valaki valamit nem ír alá, vagy még nem írt alá. Most, amikor a szocializmus további sorsáról van szó, fontos, hogy a kommunisták minden szakaszon egyértelműen, aktívan és nyilvánosan kifejtsék véleményüket, hogy válaszoljanak és reagáljanak az ellenség támadásaira, kifejtsék a szocializmussal kapcsolatos álláspontjukat.

Meg vagyok győződve arról, hogy van lehetőségünk és erőnk ellentámadásba lendülni, nem kell várnunk, sőt, mi kezdeményezhetünk. Elég sok politikailag fejlett, a szocializmus iránt elkötelezett ember él itt, akik egyértelműen támogatnak bennünket. Azonban nem maradhatunk meg csupán a felhívásoknál. Átgondoltan, összehangoltan, céltudatosan és ideológiai egységben, alapos előkészítés után gyorsan kell cselekedni. A késlekedésnek nincs helye. A mi feladatunk, hogy az eddigi eredményekre építve és az átalakítást támogatva ezen a területen is határozott lépéseket tegyünk.

OTTO LISKA, a CSKP KB tacjja, a kelet-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára

Beszédének bevezető részében a kultúrának és a művészetnek az átalakítás folyamatában betöltött szerepét hangsúlyozta. Ebben a folyamatban a kulturális-művészeti front jelentős segítséget nyújthat, és nemcsak a kultúra terén. A vele szemben támasztott igényeket a központi bizottság 10. ülése ismét világosan meghatározta. Nem kell azt sem eltitkolni, hogy a társadalmunkban végbemenő forradalmi változások során épp ez a terület válik az osztályellenség figyelmének középpontjává. Az utóbbi időben itt előforduló néhány negatív jelenség nem a további demokratizálódásról, hanem az általános liberalizálódásról és arról tanúskodik, hogy egyesek eltérnek a pártosság lenini elvének osztály- értelmezésétől, s tagadják a párt vezető szerepét.

A Kelet-csehországi kerületben megfelelő teret és feltételeket biztosítunk a művészek alkotói szabadságához, de ezek nem állhatnak ellentétben

a lakosság más rétegeinek és a szocializmusnak az érdekeivel. A művészetek és a kultúra terén dolgozók döntő többsége a mi álláspontunkat képviseli, a kerületi pártbizottság titkársága és a járási bizottságok elnökségei jó és rendszeres kapcsolatban vannak velük. Arra törekszünk, hogy növekedjék az eszmei alkotó szövetségek szerepe. Erre vezetjük módszeresen a kommunistákat. Ók is egyre gyakrabban fejezik ki aggodalmukat amiatt, hogy visszaélnek különböző kulturális fórumokkal, például népzenei vagy rockkoncertekkel, de együttesek és csoportok színházi előadásaival is, főleg Prágában.

Nem akarunk durva adminisztratív beavatkozásokat. De nemcsak a kommunisták, hanem a többi dolgozó is gyakran felteszi a kérdést, hogy néhány „kulturális nagyság" kivel tart valójában?

Korábban ez főleg a hivatásos művészekre vonatkozott, de egyre több negatív irányzat tapasztalható az amatőr művészeti mozgalomban is. Csökken a művészi alkotások eszmei és művészi igényessége. Átlagos és átlagon aluli művek, a szocialista elvektől és eszményektől idegen nézetek és vélemények jelennek meg. Ezeket a párt, a szocialista állam, a munkásosztály, s a dialektikus és történelmi materializmus elleni legkülönfélébb támadások kísérik. A gyors és olcsó népszerűségre való törekvésről van szó.

Nem akarunk és nem is fogunk megbékélni ezzel a helyzettel. Ha tapintatosan és saját nézeteink szerint járunk el, ez nem jelenthet elvtelenséget. Mindazért, ami a kerületben a kultúra és a művészet terén történik, a kerületi párt-, állami és társadalmi szervek felelnek, nem pedig egyedül a Pragokon- cert, a kulturális minisztérium, a népművelési intézet és más központi intézmények.

Senkit sem akadályozunk az alkotásban, de a szocialista állam, a dolgozók pénzén terjesztetjük-e azok munkáit, akik a szocializmus ellen léptek fel, és a törvénytelen csoportosulások álláspontjára helyezkedtek?

A kultúrában és a művészetben a demokratizálódást nem lehet összetéveszteni pártunk és államunk szerepének gyengítésével. Ilyen értelemben aggasztanak bennünket azok az irányzatok, amelyek például a művészeti ügynökségek programajánlataiban tapasztalhatók. Ezek azt a kockázatot rejtik magukban, hogy erősödnek a szűk csoportérdekek, és korlátozódnak olyan művészek szereplései, akik nyíltan támogatják pártunk politikáját. A kulturális minisztérium is az engedélyezések egyszerűsítésével, illetve a puszta bejelentési kötelezettséggel való helyettesítésük javaslatával az irányítási eszközök egyik legfontosabb eszközét veszi el a nemzeti bizottságoktól, amelyek felelnek a kultúrpolitika megvalósításáért.

Egy központi bizottság létrehozására tett javaslat önmagában adminisztratív lépés, amely ellentmond a kerületi kulturális intézmények és az alkotói szövetségek szervezetei aktív szerepének, s végeredményben a kultúra és a művészetek demokratizálása ellen irányul. Az a nézet, miszerint a további képzés és vizsgák a művészeti szakiskolákatvégzet- tek esetében nem szükségesek, nyilvánvalóan az egész életen át tartó művelődés, szakképzettségnövelés és elkötelezettség ellen irányul.

Valamennyiünk előtt ismeretes, hogy hová vezet a szocializmus ún. modern értelmezése. A tulajdon privatizálása, a szocializmust nem támogató politikai pártok felújítása mellett az ideológiák ún. egyenjogúságáról vagy jobban mondva a társadalom félrevezetéséről van szó.

Beszédének további részében Liáka elvtárs hangsúlyozta, hogy nincs szükségünk az állam és az egyházak közötti feszültségre, s itt is új megközelítések kellenek. Szembe kell szállnunk a törvénytelen csoportok arra irányuló törekvéseivel, hogy összefonódjanak a legális vallási struktúrákkal, s ezzel lehetőség nyíljon a hívőkre gyakorolt szocializmusellenes hatásra. Ezen a területen figyelembe

kell venni a kerületek közt vallási szempontból fennálló különbségeket az egyházak helyzetét, aktivitását és befolyását illetően.

Ezt követően Liáka elvtárs környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott. Megállapította, hogy a gazdaság és a környezetvédelem égető problémáinak megoldása szempontjából nagy ösztönzést jelent a Kelet-csehországi kerület állami vállalatainak kezdeményezése. A kezdeményezés hozzájárult a termelés minőségének és, a belpiaci helyzetnek a javulásához. Néhány állami vállalat, mint például a hlinskói Elektro-praga, a Nővé Mésto nad Metují-i Stavostroj és a chrudimi Transporta közös pénzből szennyvíztisztítókat és szilárd háztartási hulladékot feldolgozó létesítményt épített, s bővítette környezetvédelmi programját.

A kerületi pártbizottság intézkedéseket tett a pártmunka átalakítására. A pártszerveket arra ösztönzi, hogy nyíltan kritikusan tekintsenek minden kommunista munkájára. A felületességnek,#a formalizmusnak és a valós helyzet elkendőzésének megszüntetése a cél. Helyes az a gyakorlat, amikor a kommunisták a legkellemetlenebb kérdések elöl sem térnek ki, s megoldásukban élen járnak. Ezzel természetes tekintélyt szereznek a kollektívában, [gy van ez például a Hradec Kráíové-i hangszergyárban, a hos- tovicei és a králikyi földműves-szövetkezetben s a chrudimi Transportában és Stavostrojban. A pártszervek tanácskozásain fokozatosan mindenütt bevezetik az elszámoltatást, javul a kommunisták tájékozottsága, s a pártmunka hatékonyabb módjait alkalmazzák, hogy szilárduljon a párttagok egysége, és fokozódjék a kerület pártszervezeteinek cselekvőképessége. Növekedett a politikai munkatársak kezdeményezése, elmélyült az emberek körében végzett munka a járásokban, pártalap- szervezetekben és dolgozókollektívákban. Megnövekedtek az igények a kerületi bizottság titkáraival, a járási bizottságokkal, osztályvezetőkkel és minden politikai munkatárssal szemben.

Az a kísérlet, amelyről szóltunk, munkánk számos gyenge pontját mutatta meg. Egyszerűen nem mindenki tudott megfelelni a igényeknek. A most folyó évzáró taggyűlések igazolják, hogy a kongresszusi határozatok megvalósításában nagy munkát végeztünk. A tanácskozásokat mindenütt felelősségteljesen előkészítették, nyíltabbak, kritikusab- bak lettek, mint a múltban. Az évzáró taggyűlések és a határozatok egyértelműen támogatják az átalakítást, a szocializmus további fejlődését. Ennek ellenére nincs okunk az elégedettségre. A párttagok a korábbinál jobban észreveszik, hogyan válnak valóra a CSKP KB s a szövetségi kormány határozatai, ezzel kapcsolatban látszólagos apróságokat is bírálnak, például azt, hogy hány évzáró taggyűlésen vesznek részt a párt vezető tisztségviselői, s a kerületi és a járási bizottságok tisztségviselői. A dolgozók nagyon pozitívan értékelték, hogy Lenárt elvtárs a kerületi pártbizottság egész napos ülése után szakított időt arra is, hogy a pardubicei Tesla tisztségviselőivel és dolgozóival elbeszélgessen.

JAROSLAV JÍ$A, a CSKP KB póttagja, a prágai MITAS gumigyár iizemvegyesze

Szakmai szempontból, de személyes érdeklődésemet is kielégítve tartom szükségesnek a világ vegyipari termelésének figyelését, és így nem kerüli el figyelmemet a környezetvédelem alakulása sem. Az az érzésem, hogy az eddigi környezetvédelmi tevékenységet és a környezethez való viszonyulásunkat nagy mértékben egyfajta civilizációs skizofréniának, finomabban szólva idealista felfogásnak minősíthetjük. Mire gondolok? Ahogy itt már elhangzott: bíráljuk a közlekedést, ám nem tudunk nélküle meglenni, bíráljuk a műtrágya használatát és nem engedhetünk meg magunknak alacsonyabb termést, bíráljuk az energetikusokat és közben nem akarunk visszatérni a petróleumlámpához. Közben nem arról van szó, hogy elmarasztaljuk a vegyipart, a közlekedést, az energetikát, az intenzív mezőgazdasági termelést, de az alkalmazott technológiákra kell orientálódnunk, mivel a hiányosan alkalmazott technológiák a mai válságos helyzet igazi okozói. A félmegoldásoknak pénzügyi, műszaki, de szervezési okai is lehetnek.

Feltehetjük a kérdést: hogyan lehetséges a hiányos technológiák megszületése, miként jütunk hozzájuk, hogyan és miért alkalmazzuk őket. Már jeleztem, hogy itt a pénzforrások korlátozottsága is szerepet játszik, ami takarékosságra vall, de éppen nem a megfelelő helyen, s szerepet játszott ebben az avatatlan állásfoglalás a beruházások eldöntésénél és máshol. Ebből aztán szükségszerűen következik az olcsóbb, a gazdaságtalan műszaki megoldások alkalmazása, amelyek aztán nem felelnek meg a vegyipari vagy más termelési folyamat jellegének. Nem kell messzire mennem. Vegyük csak a nem olyan régi múltból azt a salamoni döntést, melynek következtében tucatnyi gyárban magas és még magasabb kémények épültek. Ezeket a kéntelenítő berendezések helyett építették, hogy csökkenjen a levegőbe kerülő anyagok és kénoxidok koncentrációja annak árán, hogy jóval nagyobb területet szennyeztek be a származékokkal. Ráadásul ezekben az esetekben kellő mértékben nem küszöbölték ki a káros anyagok vegyi hatásait. Ezt ma kell megoldanunk, amikor a károk már veszélyessé váltak.

Érvényes ez más ágazatokra is, olyanokra, amelyek látszatra nem függnek össze ezzel a problémakörrel. Például a közlekedésre és a robbanómotorok gyártására, fejlesztésére. Ma eléggé ismert, milyen hatásúak például a motor égéstermékei akkor, ha elkészítését csupán gépgyártási szempontból mérlegelik, és akkor, ha vegyészmérnökökkel együttműködve dolgozzák ki. Mivel a gépész elsősorban a megmunkálásnak, a szerelésnek az egyszerűségét figyeli, a vegyészmérnök elsősorban az égési folyamatot és hatékonyságát elemzi, és szakmájából kifolyólag aztán például a gépészek számára bonyolultabb megoldást javasol. Megnyilvánulhat az akár a dugattyú alakjában vagy az égéstér nyílásában. Ez az ügy érdekében történik, eredménye környezetvédelmi szempontból is elfogadható, s gyakran gazdaságosabb.

A vegyészmérnökök tudásának magas színvonala lehetővé teszi a környezet alakításának és az ökológiához viszonyuló ipar fejlesztésnek az offenzív értelmezését. Nemcsak az ipar tevékenységének a természetre gyakorolt hatását korlátozza, hanem lehetővé teszi a hulladékok hatékony felszámolását is. Tény, hogy a korszerű iparban létezik és létezni fog számos elkerülhetetlen és veszélyes termelés, amelyek nélkül nem juthatnánk hozzá a fontos nyersanyagokhoz és félkésztermékekhez gyógyszergyártásunk, egészségügyünk, védelmi iparunk és más ágazatok számára. Ám szükség van olyan kidolgozott technológiákra, amelyek a lehetséges kockáztat a minimumra korlátozzák, vagy azt teljesen kiiktatják.

Csak a margóra jegyzem meg: például az ipari hulladékok biztonságos és ökológiai szempontból nem káros hatású felszámolása ma ugyanúgy sikeres vállalkozás, mint akár a gyógyszergyártás. Amint látni, a lehetőségek szabják meg a technológia színvonalát.

A technológia színvonala tehát a segítség egyik módja. A másik - amint az a vitában már elhangzott - a környezetvédelmi viselkedésre és gondolkodásra nevelés. Úgy gondolom, a termelő vállalatoknál erre nagyon ió eszköz a munkabiztonság és -higiénia területe. Éppen azért, mert az említett területnek sok közös vonása van. Am a gyakorlat olyan, hogy például a biztonsági előírásokat - még a vegyipar üzemegységekben is - véleményem szerint egyoldalúan értelmezik és magyarázzák. Mégpedig úgy, hogy leírnak és előírnak valamilyen mozgást és anyagmozgatást, de sokkal kevésbé tájékoztatják az üzemegység dolgozóit egészségük károsodásának lehetőségeiről, ha a vegyszerek vagy más anyagok hatásának hosszú távon ki vannak téve. U

gyanakkor kevésbé tájékozottak az emberek a környezetre gyakorolt hatásuk lehetőségeiről. Következményeként aztán gyakori a termelési berendezések kezelőszemélyzetének felelőtlen viselkedése, még ha azt nem is tudatosan teszik. Szintén következmény a munkában szerzett betegségek kedvezőtlen alakulása. E következményekkel kerül szembe aztán gyakran a társadalom. Szennyező- anyagok jutnak, szivárognak ki a vegyi üzemek környékére, az anyagraktárakból, szennyvíztárolókból és így tovább.

Tény, hogy a vállalatoknál az arra leginkább kompetens személyek, tehát a biztonsági technikusok, nem viszonyulnak kellő mértékben átfogóan a biztonsági előírások magyarázatához, és arra senki nem is kényszeríti őket. Egyáltalán nem hatnak aktívan ennek szellemében az üzemegységek alkalmazottjaira. Ám nem csupán a biztonsági technikusok adósak a biztonsági előírások átfogó értelmezésében. Vonatkozik ez a FSZM üzemi bizottságai mellett tevékenykedő munkabiztonsági és -higiéniai bizottságra is. Kivételekből igazán nagyon kevés van. És ezek a bizottságok a gyakorlatban bármilyen segítséget nyújthatnak, mivel van tekintélyük, s ezt a gazdasági vezetésnek is figyelembe kell vennie. Sok munkát elvégezhetnének közben a szövetségi szakszervezeti szervek is.