Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-20 / 248. szám, péntek

Fábry Zoltán műveit olvasni is kell... Gondolatok három napilap-publikáció margójára Sokáig mertem remélni, hogy a Magyar Nemzetben 1989. augusz­tus 19-én közreadott naplótöredéke­ket olvasva más, irodalomtörténészi babérokat magáénak mondható csehszlovákiai magyar tollforgató is felüti a fejét. Mertem remélni, hogy a közlések kapcsán megfogalmaz­ható kérdésekre szakértelemmel, s nemcsak szenvedélyes Fábry-ol- vasóként együtt keressük majd a vá­laszt. Várhattam ezt - viszonylagos türelemmel mert a véletlennek tűnő közlés után másfél hónappal jelent meg g Fábry-naplóból szár­mazó újabb töredékfüzér. 1989. ok­tóber 2-án ezt a második válogatást is a Magyar Nemzetben látva, meg­született bennem a szándék: ha mást nem is, de a kérdéseket min­denképpen igyekszem megfogal­mazni. Tettem ezt elsősorban a két közlés kurtán-furcsa bevezetőit ol­vasva, amelyekben a napló részeit közreadó kutatók - Lanstyák István és Repiszky Tamás - ,,eddig isme­retlen Fábry-képröl“ értekeznek né­hány sorban. Ebben a terjedelem­ben még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy „bizonyítékokat11 szolgáltassa­nak ahhoz, amit később leszögez­hettek: ,,Az árnyaltabb Fábry-portré- hoz egyértelműen hozzátartozik a sztálini kommunizmust mélysége­sen elítélő, a marxizmust megkérdő­jelező és a Jézushoz forduló Fábry is. “ (1. csúsztatás) Olyan féligazsá­gok ezek, amelyek nemcsak kérdés- felvetést követelnek, hanem vála­szokat is. Ez a megállapításuk per­sze csupán egyetlen azok közül a szándékos vagy az olvasmányél­mények híján véletlenül elkövetett csúsztatások közül, amelyeket a hir­telen, de nem egészen váratlanul előkerült napló kapcsán nyomdafes­téket látott tömör megállapításaik­ban is sikerült elkövetniük. A két alkalommal írt rövid beveze­tő, már többé kevésbé világosan megrajzolja a közreadók szándékát. Az első töredék-válogatás alkalom­szerű. Megjelenését vagy a közre­adók, vagy a szerkesztő a Molotov -fíibbentrop-paktum évfordulójára időzítették. A két kutató és a napló­jegyzetek alatt feltüntetett dátumok is bizonyítják, hogy ezeket a töredé­keit Fábry utólag - 1945 és 1948 között - vetette papírra. Mégiscsak kézenfekvő lett volna fellapozni az eddig oly sokat vitatott, mégis hasz­nálható Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak 5. kötetét. Benne a válo­gató és összeállító dr. Fonod Zoltán (mellesleg a legutolsó Fábry-mo- nográfia szerzője) írónk 1938-1949 között született írásait adta közre, 1985-ben. E kötet nyomdába küldé­sekor -1985-ben - még alig volt jele ama „európai ház" építésének, a gorbacsovi bel- és külpolitika mos­tani politikai metódusairól milliók csak álmodtak. így az sem lehet véletlen, hogy ebből a kötetből fon­tos írások maradtak ki. Egyebek kö­zött a híres A vádlott megszólal, amelyről a kutatók második temati­kus közlésük bevezetőjében emlí­tést sem tesznek. (2. csúsztatás) Holott mindaz, amit a Fábry-kép át­rajzolásának szándékával, az elég­gé bonyolult és sokszor bölcseleti, világnézeti vargabetűket is mutató Fábry-életmű kapcsán, oly „meste­ri" módon leegyszerűsítenek, való­jában ebben a memorandumában (1946. májusában íródott megjelent a Stószi délelöttök című kötetben) formált - még így sem minden ele­mében kikezdhetetlen - egésszé. Lehet-e, egy hamarosan tíz vaskos kötetnyit kitevő írói életművet figyel­men kívül hagyva, huszonegy no­teszbeli naplójegyzet alapján kije­lenteni, hogy a Fábry-kép átrajzo­lásra szorul? (1. kérdés) Ama Molotov-Ribbentrop-pak- tum évfordulóján közreadott napló­jegyzetek válogatásakor a kutatói véna mozdult volna Lanstyákban és Repiszkyben, ha utána néznek, mit is írt erről az időről a később, (pl. 1949. április 9-én, 16-án és május 1 -én az Új Szóban Tíz éve már... - 1939-1949 címen) közreadott hat­részes írásban, meg ugyanabban a lapban pl. Az első szó jogán című cikkében. Kiderült volna, hogy a sztálinista személyi kultusz legna­gyobb virágzása idején ugyan ki­hagyta (vagy kihagyatták vele) a Molotov-RibbentrófJ-paktum érté­kelését, mégsem tudták az erről szi­lárd meggyőződéssel megformált véleményét a sorok közül kiirtani. Izgalmas kutatói feladat lenne ennek a naplónak a töredékeit összevetni a megjelent vagy meg nem jelent írások anyagával. Kiderülne, hogy milyen is volt az a közeg, amelyben nem 1945 után (ezt megírta A vád­lott megszólal-ban) hanem 1948 után találta magát. Erre persze több időt, elmélyültebb kutatómunkát kel­lene fordítani. A naplót töredékesen közreadóknak talán eszükbe jutna, hogy a ma oly sokat vitatott paktum­ról tudott ugyan Fábry, de titkos záradékáról haláláig legfeljebb hal­lott valamit, a bennünket felzaklató tartalmáról aligha. (3. csúsztatás) Az 1989. október 2-ai közlés be­vezetőjéből már idéztem (az 1. csúsztatást). Ellentételeként szá­mos Fábry-írást sorolhatnék, ahol a marxi bölcseletet, de kiváltképpen a marxizmust is úgy kezelte, mint ahogyan arról a Nyugati kultúra és koegzisztencia című esszéjében ír (Összegyűjtött írásai 8. kötet 142.- 149. I.). Mellesleg ebben az írásá­ban is találhatnak az olvasók olyan gondolátokat (a 4. részében), ame­lyek 1956. novemberében a sztáli­nizmust bírálják. S csak egyetlen egyet kell lapozniuk az olvasóknak, hogy megtalálják a mai értékelési szempontoknak is megfelelő Na­gyon fáj című írását 1956-ról. Nem kellene-e előbb Fábry Zoltán élet­művét elejétől a végéig olvasni azoknak, akik naplójegyzetei alap­ján jelentik ki: a Fábry-képet át kell rajzolni? (2. kérdés) Nem véletlenül arról lenne szó, hogy az immár két Fábry-monográfia kínálta arckép, il­letve az egyre teljesebbnek tetsző összegyűjtött művei alapján megis­merhető Fábry Zoltán-i életműhöz mintegy lábjegyzetként, az alkotá­sok gondolati, érzelmi és erkölcsi genézisét megvilágító dolgokat is­merhetünk meg a naplóból? (3.,kér­dés). Ama ,,Jézushoz forduló Fábry“ sem az 1989. október 2-án közre­adott naplótöredékekből ismert az ol­vasó előtt. Csupán a napló születé­sének időszakában írt műveit közre­adó könyvet (összegyűjtött írásai 5. kötet) ütöm fel, s lassan lapozva egymás után megtalálom ama „Jé­zushoz forduló Fábry" írásait: Mai jegyzetek. Szegények kincse (11.1.) Ebben karácsony kapcsán ír a jézusi erkölcsről, s utána József Attilát idéz. Majd olvashatjuk A beteg Nietzsche és az árva Van Gogh-ot Ezután akár már siethetünk is, hogy még a sürgető lapleadások előtt átfussuk a Sírfelirat. Carl von Ossietzky {1887-1938 című (91. I.) nekrológot, benne számos bibliai utalással. Fábry olyannyira a keresztény er­kölcshöz és irodalomhoz fordult, hogy számos írásának részeként mint műfajt használja az imát. (Ima Tolsztojért - 1940-ben, 210. I.) Egyetlen nekifutásnak talán ennyi is elég. Nem kellene-e az eddig isme­retlen fiatal Fábry-kutatóknak azon töprengeniük, hogy mennyivel hasz­nosabb és eredetibb dolgokra derít­hetnének fényt, ha megvizsgálnák a Fábry Zoltán éthoszát oly szilár­dan tartó történelmi erkölcsi tanítá­sokból épült szerkezetet? (4. kér­dés) Innen már csak egyetlen lépés­re lenne, hogy tiszta szívvel bírálják Fábry eddigi monográfusait, amiért éthosza makrokozmoszának vizs­gálata helyett szüntelenül a politi­kum és az erkölcs ütközéseiről érte­keznek. Miközben mindegyre azon gon­dolkoztam, hogy miben is kell a ben­nem élő Fábry-képet átrajzolnom, újabb sajtóbeli publikáció jelent meg. Ez már a Magyar Hírlap 1989. október 7-ei mellékletében kísérli meg a lehetetlent. Már az összeállí­tás címe is felfigyeltető: Eábry Zol­tán: A hontalanság éveiről. Részle­tek az Üresjáratok című naplóból. Nos, a kettős pont azt jelzi, hogy új Fábry művel állunk szemben, pedig a címbeli írásjel tévedésből kerülhe­tett oda, hiszen ilyen művet írónk- tudomásom szerint - nem írt. Tovább olvasva az egészoldalas közlést, a bevezető kellőképpen „eligazított". Lanstyák István és Re­piszky Tamás ismét csúsztat egyet (4. csúsztatás). Nos, igen: Fábry Zoltán végre az igazi helyére került. Naplója méltó párja lett egy sokkal kevesebbek által ismert író könyvé­nek. Igaz, ö nem „tudományos" mű­vet, ő csak naplót írt, meg azt az elhanyagolható tíz vaskos kötetet. Ezt látva, már arra is gondolni meré­szeltem, hogy a címben nem is lehet olyan nagy tévedés az a kettőspont. Talán Fábry Zoltán írt valamikor kri­tikát - a naplójában - az évtizedek­kel később született tudományos eszközökkel megragadott dolgokról. Miért nem említik a közreadók A vádlott megszólal című Fábry- memorandumot? Ismét és újra nem létezik számukra. Pedig az eddig a Fábry-kép átrajzolásához szolgál­tatott „új ceruzát, ecsetet, festéket“ megtalálhatnák akár ebben az egyetlen írásban is. Kezdve a mottó­jával, amely Húsz János imájával is kifejezi éthoszának fundamentuma­it, folytatva azzal, hogy a Lanstyák -Repiszky kutató-páros által több­ször is emlegetett a nyelv, mint „ki­hágást objektum" fogalom nemcsak a harmadik közlésben található nap- ló-töredék szövegében (V. notesz, 1945. október) fordul elő, hanem az 1946 májusában írt memorandum első részének harmadik bekezdésé­ben is. Ezt pedig legalább kétezeröt- százan olvasták a Stószi délelőttök- ben. Miért hát ez a rettenetes nagy sietség, amellyel a Fábry Zoltán ha­lála után majd két évtizeddel „feldol­gozott" naplót Lanstyák István és Repiszky Tamás kutatók közread­ják? (5. kérdés) Talán az MTA-So- ros-alapítvány, amely ezt a „feldol­gozást" támogatta türelmetlenül lát­ni akarta támogatásának eredmé­nyét? (6. kérdés) Nem lett volna jobb, ha a két kutató valóban az eddig hozzáférhető Fábry-műveket elolvasva, saját Fábry-képet alakít ki magának, s ahhoz viszonyítja a nap­lóban kirajzolódó portrét? (7. kér­dés) Miért nem kísérelték meg a há­rom bevezető egyikében sem, hogy legalább vázlatosan érzékeltessék a saját, autonóm módon kialakított Fábry-képüket? (8. kérdés) Tény, hogy elég sokféle ilyen-olyan politi­kai szempontok alapján papírra ve­tett vélemény létezik, sajnos, közü­lük sok minden a mai napig hatéko­nyan befolyásolja a Fábry Zoltánnal kérkedő, de műveit nem ismerő csehszlovákiai magyar közvéle­ményt. Ha ezekre a torzókra, befeje­zetlen arcképekre, összemaszatolt vázlatokra gondoltak a tisztelt kuta­tók, még akkor sem fogadom el kategorikus kijelentésüket. Nem ezeket a Fábry-képeket kell átrajzol­ni, hanem, egy műveire, gondolatai­ra, éthoszára, esztétikai ítéleteire alapozott teljes Fábry-képet kell megrajzolni. Sajnos, az eddigi nap­ló-töredékek alapján sem derül ki sokkal több Fábry Zoltánról, mint a műveiből. Az mindenképpen, hogy előkerült a naplója. Persze a dolog fénytörésben látszik, -ha nem ismer­jük ezeket, s csupán a szenzáció­szolgáltatás szándékával, hevenyé­szett bevezetőkkel, politikai évfordu­lók kapcsán és merev történelmi analógiák keresése során, na és a sok konjunkturális elemet magukba foglaló monográfiákat olvasva „cso­dálkozik" rá a naplóra az „újszülött" kutató. Az mégis érdekelne, hogy milyen sorsa, milyen útja volt ezeknek a no­teszeknek Fábry Zoltán dolgozószo­bájától a Budapesten élő kutatók íróasztaláig? (9. kérdés) Egyáltalán, Simainé Madzsar Lili hagyatékába miként kerültek? (Ez lenne a 10. kérdés, ha a válasz nem sért szlová­kiai családi kötelékeket, amelyek tu­domásom szerint az egyik kutató személyéhez nyilvánvalóan fűződ­nek.) Milyen szempontok alapján került sor a napló „feldolgozására"? (11. kérdés) Fábry Zoltán naplójá­nak közreadása előtt tisztázták-e a kutatók a szerzői jog érintette dolgokat, és a még mindig érvényes végrendelet következményeit, erre a naplóra nézve? (12. kérdés) Azt bizonyára ők is tudják, hogy a ha­gyaték gondnokának, Nagyidai Er­nőnek még mindig érvényes ez a szerepe, ugyanígy a végrendelet­ben örökösként feltüntetett Csema­dok is belejátszik a dologba. Mindent egybevetve, most már nem lenne botorság tisztázni, hogy például a még fellelhető Fábry-jegy- zetek, -noteszek, lapszéli firkálgatá- sok mennyiben egészítik ki a rész­ben későbbi, részben korábbi nap­lót. Nem is szólva arról, hogy az Üresjáratok címmel aposztrofált napló címét a kutatók kerekítették, vagy még maga Fábry Zoltán ad­ta? DUSZA ISTVÁN Új bázis épül SOK HÍVE VAN A HONVÉDELMI VÍZI SPORTNAK Kevés városban van tömegbázisa a vízisportnak. Komáromban (Ko­márno) azonban csupán a Honvé­delmi Szövetségnek három olyan alapszervezete működik, amely a honvédelmi vízi sportok és a bú­várkodás terén folytat figyelemre méltó munkát. A legrégibb múltra az Aqua alapszervezet tekint vissza, de a többiek is hírnevet szereztek már.-A víz partján nőttünk fel, így nem volt abban semmi különös, amikor húsz évvel ezelőtt a bátyám­mal és néhány barátunkkal megala­kítottuk a Honvédelmi Szövetség alapszervezetét, amelynek kereté­Ivan Severny, a búvár és vízi spor­tok járási tanácsának elnöke ben búvárkodással kezdtünk foglal­kozni, majd később további honvé­delmi vízi sportokra is kiterjedt a te­vékenységünk - mondja Egyed László, az alapszervezet elnöke.- Ma már mintegy hetvenen va­gyunk. Szép számban vannak közöt­tünk fiatalok, akik majd egykor átve­szik tőlünk a stafétabotot. A Vág holtágának partján beszél­getünk, a komáromi vízisport-para- dicsomban. A vízen néhány evezős lapátolja nagy szorgalommal a vizet. Ilyenkor, munkaidőben csendes a vidék, de később mindig benépe­sedik. Az Aqua és a másik alapszer­vezet, a Hydro tagjai az idén nem­csak azért járnak el ide, hogy kedv­telésüknek hódoljanak, hanem azért is, hogy az új vízi bázisukat építsék. Az év elején kezdték el a munkálato­kat, ma már a tetőszerkezet betono­zását készítik elő. A költségeket a szövetség és a nemzeti bizottság fedezi, a munkálatokat Z akcióban a két alapszervezet tagjai végzik. Gadócon (Hadovce) van már egy bázisuk, de a most épülő korszerűbb lesz.-Kezdettől részt veszünk a kü­lönböző búvár- és vízi sportverse­nyeken, rendezvényeket. A bátyám a búvárok vízalatti tájékozódási ver­senyében többször lett szlovákiai el­ső, nekem meg kellett elégednem a második vagy a harmadik hellyel. Szórád Donald, aki jelenleg katona, szlovákiai ifjúsági bajnok. A honvé­delmi vízi sportolóink az idén járási viszonylatban a legjobbak lettek. A járási ifjúsági és pionírházban is működik vízi sportkör, amelyet a bá­tyám vezet. A búvárok arra vágynak, hogy a tenger fenekét is megismer­jék, tagjaink közül többnek már erre is lehetősége nyílt. Beszélgetésünk közben egymás után érkeznek az alapszervezetek tagjai. Szakmájuk különböző, de itt az építkezésen azt csinálják, amire éppen szükség van.- Minden évben többnapos vízi- túrát rendezünk - kapcsolódik a be­szélgetésbe Lázár Imre evezős.- Ilyenkor a fiatalok egy részét is magunkkal visszük. Mindnyájunk számára szép és romantikus élmény ez. Az idén elsősorban az építke­zéssel vagyunk olfoglalva, de azért az edzésekről sem feledkezünk meg. Jó kapcsolatot tartunk fenn az egyik pardubicei alapszervezettel, kölcsönösen részt veszünk egymás rendezvényein. Közben megérkezik Egyed Gyu­la, a búvárok vezetője. Rövid idő alatt búvárruhába öltözik, mondván úszik egyet, szétnéz a víz alatt, ahol szavai szerint az emberi szemnek mindig van mit megcsodálnia. Ta­pasztalt búvár, tudását igyekszik a fiataloknak átadni, de erről nem szívesen beszél. Azt mondják társai, ő inkább a tettek embere.-Az építkezésben részt vesz a Hydro alapszervezet tagsága is,- jegyzi meg Iván Severny, a búvár- és a vízi sportok járási tanácsának elnöke. A mi alapszervezetünknek mintegy hatvan tagja van. Abban térünk el az Aqua alapszervezettől, hogy mi vízalatti fényképezéssel- amelyben Csukás László nemzet­közi viszonylatban is jó eredménye­ket ér el - és lövészettel is foglalko­zunk. Búváraink a népgazdaság ré­szére a víz alatt különböző munkála­tokat is végeznek. Eszembe jut, hogy vajon nincs-e az alapszervezetek között rivalizá­lás, de beszélgetőpartnereim han­goztatják, ha így lenne, nem építe­nének közös vízi bázist. Igazi sport­emberek, az eredményeiket tartják mérvadóknak. Holló Attila mérnök, a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának tagja, eddig a lövészetnek hódolt, de nemrég a búvárkodásra adta a fejét.- Jó kollektíva jött itt össze- mondja - örülök, hogy köztük lehetek. Godony Igor géplakatos hegeszt, s közben helyeslően bólogat. Úgy látom, mondani akar valamit, de fel­villan a hegesztőpisztoly, és gyorsan le kell engednie a védősisakot. A többiek is egyre szófukarabbak, a munka leköti a figyelmüket. Annyit mondanak csupán, az avatóünnep­ségen majd beszélgethetünk az eredményeikről és terveikről is. Az építkezéstől alig pár méterre áll a hajógyáriak vízi bázisa. így hát mind a három búvár - és honvédel­mi sporttal foglalkozó alapszervezet egy helyen lesz, az eddigieknél is jobban elmélyíthetik az együttműkö­dést. Anyagilag a hajógyáriak job­ban állnak a többieknél.-Mi a működésünkhöz szüksé­ges pénzt társadalmi munkával te­remtjük elő. Minden kereseti lehető­séget kihasználunk. Szükségünk van minden koronára - egy-egy bú­várfelszerelés legalább tízezer koro­nába kerül. A fedett uszodának a fia­talok edzéseiért évente mintegy öte­zer koronát fizetünk. Nem panasz­ként mondom, hiszen amit teszünk a magunk, a sportág fejlődése érde­kében tesszük. Az eddigi eredmé­nyeink bizonyítják, hogy jó úton já­runk. A búvárok munkájára a népgazda­ságnak is szüksége van. (Egyed Gyula és Egyed László) (A szerző felvételei) Alkonyodik, de az építkezésen még mindig dolgoznak. A hajógyári­ak területéről szórópisztoly hangja hallatszik, egy jachtot festenek, azok egyikét, amely jövőre részt vesz a Testnevelési Szövetség és a Hon­védelmi Szövetség által szervezett vörös-tengeri expedíción s a fedél­zetén két komáromi sportoló is ott lesz.- Nem fontos, hogy a három alapszervezet közül ki melyiknek a tagja, hanem az, hogy ezek az emberek hasznosak és kellemesen töltik el a szabadidejüket - vallja Egyed László. - Munka után, szabad­időnkben a vízi sportok szeretetére neveljük gyermekeinket, a város fia­taljait. Az alapszervezetek tisztségvise­lői és a tagok is szerények. Látoga­tásunk alatt több szó esett a munká­ról, mint a sporteredményeikről. Az elmondottak alapján is leszögezhet­jük azonban, jó hírnevet szereztek a komáromi vízi sportolóknak. NÉMETH JÁNOS új s: 6 1989. X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom