Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-19 / 247. szám, csütörtök

Ősz a határban Tökéletesen előkészített talajba kerül az ősziek magja • A gépek után kézzel gyűjtik össze az elszórt cukorrépát • Káposzta - megint gond az értékesítés Robbanás után Egy segítségnyújtás krónikája A Rimaszombati (Rimavská So- bota) járásban évek óta két mező- gazdasági üzem, a rimaszécsi (Ri­mavská Sec) és a királyi (Kráí) szö­vetkezet verseng az elsőbbségért a gabonatermesztésben. Ennek el­lenére az idén - némi meglepetésre - a lénártfalvi (Lenartovce) Vörös Csillag Efsz ért el legjobb hektárho­zamot, amire joggal büszkék a ko­rábban gyakran bírált gazdaság tagjai. A sikeren felbuzdulva, ebben a szövetkezetben az idén minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak a jövő évi termés megalapozására.- Az utóbbi két esztendő termelé­si eredményei és tapasztalatai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a nagy hozamoknak a talaj jó előkészítése az egyik legfontosabb alaptétele - mondotta minapi talál­kozásunkkor Mázik Lajos, a gazda­ság agronómusa. - Persze, az ága­zat korábbi vezetői is tisztában vol­tak a magágy készítés fontosságá­val, csakhogy a járási szakirányítást gyakran más szempontok vezérel­ték. Leginkább az, hogy mindenütt mielőbb a földbe kerüljön a mag. Aki kicsit lemaradt a kapkodok mögött, azt megdorgálták. Az anyáskodás nyugtalanította, kapkodóvá tette az ágazatvezetést. Új agronómusunk, Bancsi Gyula mérnök azonban ilyen szempontból hajthatatlan. Csak akkor indítja útnak a vetőgépe­ket, ha a talaj már tökéletesen elő van készítve. Az új szemlélet szerencsére már nem csupán az ágazat vezető tiszt­ségviselőire jellemző, de valameny- nyi dolgozóra. S ez immár az ered­ményekben is megmutatkozik. Siló- kukoricából például olyan termésük volt, hogy eladásra is gondolhatnak. Az üzemi szempontból fölösnek bi­zonyult zöldtakarmányból szárít- mányt készítettek, melynek mázsá­jáért 260-270 koronát is megadnak a rászorulók.- A száznegyven hektáron ter­mesztett napraforgó szintén rekord- termést adott, és az étkezési, vala­mint a lóbab hozamával is elégedet­tek vagyunk - nyugtázta az agronó- mus. - Csupán a zöldborsóban csa­lódtunk, de ennek sem a hanyag munka, hanem a szükséges vegy­szerek hiánya volt az oka. Bízunk abban, hogy az új feltételek között javul az ellátás, ezért jövőre a duplá­jára növeljük a zöldborsó termőterü­letét.- A csontkovács beteg, infarktusa van. Nem is fogad senkit, mozdulni se bír - közölték a jólértesültek. Ennek utána kell nézni - határoztam el magam. A várakozó emberek bizalmatla­nul mértek végig, ám mivel látták, hogy ismerősként nyitok be Zilizi Béla tesedíkovói udvarába, nem szóltak rám. Kopogtatásomra a há­zigazda nyitott ajtót, s én a mende­mondákra hivatkozva azonnal egészségi állapota felöl érdeklőd­tem. - Túlhajtottam magam, s a szervezetem úgy látszik, nem bírta a megterhelést. Teljesen kime­rültem és sajnos, annak ellenére, hogy már dolgozom, és délutánon­ként ellátom a betegeket is, nem vagyok a régi formámban - közölte kissé szomorkásán. - Nem csoda hogy elfáradtál - nyugtázta a felesé­ge. - Tavasztól nem volt megállá­sod. Az emberáradatnak nem akart vége szakadni. Voltak délutánok, amikor háromszázan, sőt még annál is többen vártak arra, hogy Zilizi Béla szabadítsa meg őket a kínjaik­tól. És a csontkovács nem nézett az órájára, amíg volt várakozó, dolgo­zott.- Amikor ágynak dőltem - emlé­kezett a házigazda - a feleségem­nek jutott az a kellemetlen feladat, hogy elküldje az embereket. Három hétig közelharcot kellett vívnia azok­kal, akik nem hitték el, hogy beteg vagyok. Leveleket rakott elém, amelyek­nek írói nem éppen finom hangvéte­lű levelekben tiltakoztak. A leveleket olvasva elszégyelltem magam a le­vélírók helyett. Ilyenek vagyunk mi emberek? Zilizi Bélának nem köte- , lessége fogadni az embereket. Va­jon el lehet-e várni tőle, hogy dél­utánjait, szombatjait ne pihenéssel, A határszemle alkalmával meg­győződtünk arról, hogy a szántás­vetés mellett a többi őszi munka végzése is jó ütemben halad a gaz­daságban. A száz hektáron ter­mesztett cukorrépát két gépsorral gyűjtik, s mivel az időjárás kedvez a betakarításnak, igyekeznek a mi­nimumra csökkenteni a vesztesége­ket. A gépek nyomán kézzel gyűjtik össze az elszórt termést. A kukorica, melynek betakarítását a napokban kezdik meg, helyi becslések szerint szintén jó hozamot ígér. A kertészetben ugyancsak bőven akad még tennivaló, hisz csak nem­rég kezdték a káposzta betakarítá­sát. A szövetkezet hanvai (Chana- va) részlegén markos férfiak birkóz­nak a nehéz zsákokkal, odébb né­pes asszonycsapat vágja-tisztítja a káposztát, készítve az újabb szál­lítmányt. A csoport vezetője, Ondrej Kormán elmondta, hogy valameny- nyien a Cadcai járásból érkeztek segíteni. A hat évvel ezelőtt kialakult kapcsolatot folytatva, idén is két- három hetet töltenek el a Sajó menti gazdaságban.- Sürget az idő, ezért a hétvége­ket is munkával töltjük - jegyezte meg Ondrej Kormán. - Huszonha- tan vagyunk, s a múlt vasárnap délelőtt több mint 2300 zsákra való káposztát vágtunk ki. A helybeli asszonyok sem marad­nak el neslusai társaik mögött. Ók az családja körében töltse? S ha ő mégis fogadja a rászorulókat, en­gedtessék meg neki az is, hogy csak annyi embert fogadjon, amennyit egészségkárosodás nélkül elbír.- Mert ebből adódnak a gondok- mesélte a csontkovács. - Elhatá­roztam, ötven betegnél többet nem fogadok. Megpróbáltam ugyan emelni a számot, de másnap alig álltam a lábamon. Az ide érkezők bevezették, hogy sorrendben felirat­koznak egy listára, s a sorrend meg­tartására is ók ügyelnek. Egyre gyakrabban előfordul, hogy kora hajnalban érkeznek, így nem csoda, hogy reggel megtelik a lista. Előre- jegyzésbe belemenni nem vagyok hajlandó. Számolnom kell betegség­gel, családi ügyekkel, de magánuta­zással is. Tehát nem tudom garan­tálni, hogy két-három hét múlva biz­tos hogy itthon leszek. A későbben Kapásból is több példát tudnánk felhozni arra, hogyan fordult rosszra egy-egy ismerősünk élete a környe­zetében élők közönye miatt. A mun­ka- vagy lakótársak sokszor ha lát­ják, sem veszik észre, hogy ember­társuk a lejtőre kerül és segítségre szorul. Ha mégis segítenek a gyá­moltalanon, természetesen köszö­net jár érte. Schwajda György észrevette, hogy e téren sem minden arany, ami fénylik. A segítséggel sincs minden rendben. Vannak olyanok, akiknek éppen a segítség okozza a tragédiá­jukat. A most bemutatásra kerülő darabjának ilyen emberpár a hőse. A szomszédok, munkatársak, az egész társadalom pártfogásába ve­öt hektáron termesztett vöröská­poszta betakarításán munkál­kodnak.- Az idén jó a termés - nyugtázta elégedetten Tóth Zoltán kertész.- Viszont annál inkább bosszantó, hogy a Zelenina késlelteti a munkát. A megállapodásban rögzített 25 ton­na helyett naponta csupán 10 tonna káposztát vesz át tőlünk. A szövetkezetben az is gondot Qkoz, hogy az eddigi eredményekből kiindulva, összesen 1020 tonna ká­poszta értékesítésére kötöttek szer­ződést. A jelenlegi értékesítési felté­telek között csak reménykedhetnek, hogy a többletre vevő lesz a rima- szombati konzervgyár, illetve a Jed­nota. Ugyanis hiába rendezkedtek be a termés egy részének feldolgo­zására, a jelentős többlettel nem tudnak mit kezdeni.- A feldolgozást talán győznénk, csakhogy nincs megfelelő tárolónk- jegyezte meg Tóth Zoltán. - Pedig úgy járnánk jól, ha tavasszal tud­nánk piacra adni a savanyúkáposz­tát, amikor többet fizetnek érte. Egy­szer kísérletet tettünk a vermeléssel, de az elszaporodott pockok tetemes kárt okoztak a tárolt termésben. így most teljesen ki vagyunk szolgáltat­va a felvásárló szervezetek kénye- kedvének. Reméljük, nem élnek vissza a helyzetükkel, ami a jó ter­més éveiben, sajnos, nem volt ritka­ság. HACSI ATTILA érkezők tőlem várják, tegyek igaz­ságot, fogadjam őket is, mert mesz- sziről érkeztek. Ám ha egyszer kivé­telt tennék, máskor is kellene, s ugyanoda jutnék, ahol voltam. Még az a szerencse, hogy az utcánkban lakó szomszédok eltűrik a hajnali forgalmat. Viszont nekünk kellemet­len, ha az átellenben lakókat a haj­nalban érkezők felzörgetik álmukból papírt, ceruzát követelve.- Szívesen segítettem és segítek is a rászorulókon. Hiszen én örülök a legjobban, ha az emberek arcán látom a megkönnyebbülést, a mo­solyt. Néha mégis úgy érzem, nap­számos vagyok, akinek kötelező a robot. Tevékenységemhez nem elég a fizikai erőnlét, jó kedélyálla­pot, lelki egyensúly nélkül nem tu­dom végezni dolgomat. Ezt nem lehet megérteni? PÉTERFI SZONYA szí őket. Józsi és Aranka azonban kétségbeesetten és riadtan utasítja vissza a feléjük nyújtott kezet. Bár a „segítség11 nagyon látványos, de cseppet sem őszinte és nem is hasznos. Nem humanizmusból se­gítenek, hanem csak saját maguk­nak akarnak erényt kovácsolni má­sok bajából. A segítség is lehet tehát olyan riasztó, mint az emberi kö­zöny. Schwajda ebben a darabjában (is) „az elesettekről szól az elesette­kért, de nem megrendülten és saj­nálkozva... Vérbeli szatirikusként a fonákjáról közelíti meg társadal­munk neuralgikus, konfliktusoktól terhes gócpontjait, s a nevetés és- Az egész városban hallani, sőt érezni lehetett..., - jellemzi a járási lap a szeptember 25-én, Komárom­ban (Komárno), a szovjet tisztek és családjaik által lakott házban bekö­vetkezett gázrobbanás erejét. A hír­adások mindmáig négy halottról szólnak, pedig a helyszínen készült felvételeket látva, a szemtanúkat hallgatva az első pillanatokban en­nek a számnak sokszorosával kellett számolni. A robbanás kiverte a ház negyven lakásának minden ablakát; a földszinti lakások külső falai egy­szerűen eltűntek; mindent kisöpört a szobákból - még az utca túlolda­lán is találtak fűtőtestet. A lépcsőház összedőlt. Beomlott a pince és a földszinti lakások plafonja, lénye­gében csak a kazánház plafonja maradt épen, holott az első feltétele­zések szerint a kazán robbant fel.- Az első bejelentést pillanatokkal a robbanás után kapta a mentőszol­gálat az egyik szomszédos intézet­ből. öt perc alatt a helyszínen volt hét mentőkocsi. Egy órán belül szál­lították be a három felnőtt- és tizenöt gyermek sérültet, illetve három ha­lottat - idézte fel a történteket dr. Bogár Mátyás, a járási kórház igazgatója. Röviddel a mentők után érkeztek meg a járási szervek vezetői, és késő estig ott voltak, szervezték a mentést, intézkedtek, ott helyben vitatták meg és hozták döntéseiket - mesélte őszinte csodálattal az egyik szemtanú. - Ez kötelességünk volt - legyint Varga Ernő, a jnb elnöke. Másokkal szemben nem ennyire szigorú. Különösen a men­tők személyzetének és dr. Bastrnák által vezetett sebészeti osztály dol­gozóinak helytállását dicséri. Nem feledkezik meg a tűzoltókról, s azok­ról a vállalatokról sem, amelyek gé­peik, dolgozóik rendelkezésére bo­csátásával segítették az élet- és vagyonmentést. Számos sebesültet csak az ő segítségükkel lehetett ki­hozni a lakásokból, hiszen a lépcső­ház járhatatlan volt. Hangsúlyozza a polgári védelem fontos szerepét, gyakorlati jelentőségét is, mert ép­pen ennek alakulatai nyújtottak gyors segítséget. Életmentőnek bi­zonyult az Agrostav által küldött da­ru is, amellyel az egyes panelokat emelték ki. Az egyik ilyen, szeren­csére sértetlenül kiemelt panel alatt jó egy órával a robbanás után, béké­sen alvó kisgyerekre bukkantak. A robbanást szinte egyetlen karco­lás nélkül úszta meg. Életmentő véletlenek A városban már-már csodaként emlegetik az alvó gyerek túlélését. Érthető, hiszen ott, ahol köztes- és külső falak váltak törmelékké, padló­szintek zuhantak egymásra, métere­ket repültek súlyos fűtőtestek..., ke­vés esély lehetett a túlélésre. Ám nem az említett volt az egyetlen életmentő véletlen. Az épületben működő óvodából a gyermekek né­hány perccel a robbanás előtt men­tek sétálni. A szovjet katonatisztek feleségeinek többsége pedig a Per- betei (Pribeta) Efsz-be utazott papri­kát szedni. Szerencsés véletlen volt az is, hogy a tragikus robbanás nem a hétvégén következett be. E szám­talan véletlen következtében a szo­kásosnál jóval kevesebben, mind­össze huszonketten voltak a ház­ban. Egy szakértői véleményben ol­vashattuk, hogy ezt a lakóházat a földrengés veszélyével számolva a szokásosnál szilárdabb szerkezet­tel építették, s éppen ennek köszön­hető, hogy az épület nem omlott nevettetés szándéka mögött felfe­dezzük ... az író szorongó keserűsé­gét és társadalomjobbító morális in- dulatát“ (Radnóti Zsuzsa). A Segítség című darabban sze­replő Asszonyt, akin folyton segíteni akarnak, Kovács Ildikó, a bratislavai Színművészeti Főiskola végzős szí­nésznövendéke játssza. Partnereit: Skronka Tibor (Az ember, aki miatt segítenek), valamint Németh Ica, Ropog József, Dráfi Mátyás érde­mes művész, Holocsy István, Bugár Béla, Pőthe István, Boráros Imre, Bugár Gáspár, Varsányi Mária, Szentpétery Ari, Benkő Géza, Bálint Beáta (akik segítenek). A darabot Stefan Korenci rendez­te. , (Sz. e.) össze kártyavárként, nem temette romjai alá mind a 22 embert. És persze, életmentő véletlen volt talán az is, hogy a házban nem ütött ki tűz a gázrobbanás után.- Minden kétséget kizáróan gáz­robbanás történt, ezt állapították meg a szakértők, - mondja kérde­zés nélkül is a jnb elnöke, aki nyilván ismeri a helyi, regényesen túlzó álhí­reket. Az egyik ilyen híresztelés tényként emlegeti: volt egy negyedik halott a pincében is, ahol robbant a gáz. Bizonyítékként hivatkoznak a járási lapnak elírására, hogy „a romok alatt négyen lelték halálukat". Valójában persze nyilván arról van szó, hogy egy gyermek a kórházba szállítása után halt meg. Szárnyra kapott egy másik, a lakosokat nyug­talanító rémhír is, mely szerint a la­kosok többször jelentették a gázszi­várgást, de „semmi sem történt*1. A járási lakásgazdálkodási vállalat képviselője mindebből annyit fogad el, hogy kaptak egy mindmáig azo­nosíthatatlan személytől, illetve la­kásból származó bejelentést arról, hogy a gáztűzhelyből szivárog a gáz. Mintegy mellékesen utalt vi­szont arra, hogy a pincebeli kazán­ban reggel hattól fűtöttek, ám a rob­banás csak kilenc órakor követke­zett be. Persze, a gázrobbanás oka­inak vizsgálata még nem zárult le, nem tudni, hogyan kezdett szivárog­ni a gáz, és a többi körülményt is tisztázni kell. Új otthonban- Tapasztaltuk a lakosság őszinte együttérzését, hiszen gyermekein­ket azonnal befogadták lakásaikba, és persze sokat segített a jnb is- mondta Galina Nyikolajevna Dmit- rienko, a pártalapszervezet titkára, amikor a CSSZBSZ járási bizottsága titkárának irodájában találkoztunk, ahol Novák Bélától átvette a szövet­ség tagjai által adományozott, számtalan zsákba összegyűjtött ru­hákat, gyermekjátékokat. - Sokan azt is felajánlották, befogadják őket a lakásukba - példázta a helyi la­kosság segítőkészségét Varga Er­nő. Ez a megoldás viszont túlságo­san ideiglenes lett volna a befogadó és a befogadott számára. Márpedig a szakértők már az első pillanatok­ban jelezték, a házat nem lehet egy­két nap alatt rendbehozni. Szeren­cse volt a szerencsétlenségben, hogy a nyugdíjasotthon átadás előtt állt. A járás vezető funkcionáriusai a helyszínen hozták meg a döntést, az otthon egy-két szobás lakásaiban helyezik el a leginkább sújtott csalá­dokat. Az otthon dolgozói órákon belül mindent előkészítettek, [gy es­te hatkor már mindenki biztos lehe­tett abban, megvan a kijelölt ottho­na. Ideiglenes megoldás persze ez is. Jövőre készül el az a lakóház, melybe átköltöznek majd a jelenleg nyugdíjasotthonban elhelyezett szovjet tisztek családjai. Ugyanígy a tragédia helyszínén döntöttek a já­rás vezetői arról, hogy a bajba jutot­taknak gyorssegélyt folyósítanak a vnb szociális osztályán keresztül, s azok már másnap átvehették a 7, 5 vagy 3 ezer koronát, attól-függően, a földszinten, vagy a felsőbb szinte­ken laktak-e.- Már másnap csörögtek a tele­fonjaink, az emberek tudni akarták hogyan segíthetnek - tájékoztatott Novák Béla, a CSSZBSZ járási bi­zottságának titkára, [gy került sor aztán a ruha és gyermekjátékok ajándékozására, egy koncert szer­vezésére, melynek bevételéből 8000 koronát juttathatnak a károsul­taknak, s az eddig mintegy 20 000 koronányi készpénz adományozá­sára.- Mindezek a segélyek nem tud­ják visszaadni azt, amit elvesztet­tünk, a két gyermek és a két asz- szony életét, azt, hogy 14 gyermek súlyosan megsérült. Mi már 20-án jelentettük a gázszivárgást. A mes­terek azonban nem jöttek, sőt, amió­ta itt lakom, két éve, egyszer sem ellenőrizték a gázvezetékeket- hangoztatta nem kis keserűséggel Galina Nyikolajevna Dmitrienko. A háromemeletes ház azóta el­tűnt a föld színéről, egy speciális munkacsoport és negyedmázsányi robbanóanyag hatékony közremű­ködésével. A tragédia nyomai immár csak az emberek emlékezetében él­nek. A felelősség, a robbanást kivál­tó oknak kérdése azonban mindmá­ig nyitott. FEKETE MARIAN A Kőkeszi (Kamenné Kosihy) Efsz 120 hektáros szőlőskertjében ezekben a napokban nagy a sürgés-forgás. A gazdaság dolgozói a főiskolások és a Nagykürtösi (Vel'ky Krtíé) Gimnázium diákjainak hathatós segítségével naponta 20 tonna szőlőt szüretelnek le és adnak át a borászati üzemnek. A felvételen a Bratislavai Közgazdasági Főiskola hallgatóinak egy csoportja látható. (Böjtös János felvétele) Napszámban? HOLNAP ESTE: Schwajda-bemutató a Magyar Területi Színházban ÚJ SZÓ 6 1989. X. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom