Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-17 / 245. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája JOSEF RÍMAN akadémikus, a CSKP KB tagja, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke Tudományunknak az a küldetése, hogy előre kialakítsa a szocialista társadalom ésszerű fejlődé­sét elősegítő ismereti és módszertani hátteret. Ezért a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia kutatási kapacitásainak nem csekély részét már több mint 15 év óta az ökológiai ismeretek elmélyítésére, valamint a kör­nyezet formálásával és védelmével kapcsolatos fel­adatok teljesítésére fordítja. A CSKP XV. és XVI. kongresszusa közti időszakban ^ központi és kerü­leti pártszervek hatékony támogatásával létrehoztuk az akadémia prágai, dél-csehországi, dél-morvaor- szági és észak-morvaországi szakosított ökológiai munkahelyeit. Hasonlóan a Szlovák Tudományos Akadémia is kialakította a biológiai-ökológiai tudo­mányok központját. Az ökológiai alapkutatásba fo­kozatosan az akadémia más munkahelyei is bekap­csolódtak, főleg a biológiai, a vegyészeti, a fizikai és műszaki tudományok, valamint a geológiai és az űrkutatás, továbbá a társadalomtudományok, az állami és jogi, a gazdasági és a szociális tudomá­nyok területéről. A kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának meggyorsítása céljából a 7. ötéves tervidőszakban, az alapkutatás állami terve kereté­ben két ökológiai célprogram megfogalmazására került sor, az egyik a CSSZTA, a másik az SZTA hatáskörében, ökológiai szempontból azok az ered­mények is jelentősek voltak, amelyek a mezőgazda- sági, élelmiszer-ipari és egészségügyi célprogramok teljesítéséből következtek. A 8. ötéves tervidőszakban a CSKP XVII. kong­resszusán elfogadott határozatokkal összhangban tudományunk további haladást ért el az ökológiai kutatásban. Az alapkutatás állami terve keretében az ökobiológiai tudományok önálló programként fejlődtek tovább, s ebben külön irányzatot képviselt az erdészeti ökológiai kutatás. Erre azért került sor, mert az ökológia rendkívül széles területű tudo­mány, amely a szerves lények és a környezet közti viszonyokat tanulmányozza, ezért számos szakága­zatra tagozódik, s bonyolult ágazatközi kapcsolatai vannak. Alapkutatásunk természetesen saját ökoló­giai rendszereink tanulmányozására összpontosítja a figyelmet, emellett azonban a táj, az ország, s az egy kontinens kereteit is meghaladó, magasabb rendű ökológiai rendszerek kutatását sem hagyja figyelmen kívül. Alapkutatásunk úgy kezeli a környezetet, mint kulcsfontosságú gazdasági tényezőt, amely egyre intenzívebb hatást fog gyakorolni az újratermelési folyamatokra, nemcsak az egyes országok feltételei között, hanem globális, világméretű viszonylatban is. Ezt az irányzatot azok a népgazdasági vesztesé­gek is indokolják, amelyek a környezet károsításából következnek, s amelyek a károk megtérítésére és a helyzet javítására fordított társadalmi költségeket is leszámítva a nemzeti jövedelemnek mintegy hét százalékát teszik ki. Az ökológiai alapkutatást emel- ' lett az a körülmény is bonyolítja, hogy azt egyre szélesebb összefüggésekben kell folytatni, közvet­len kapcsolatban az alapvető életfeltételeket alkotó bioszféra állapotával. A bioszféra állapota számos olyan fizikai és kémiai jelenség függvénye, amelyek a geoszféra, a litoszféra, s a Földet körülvevő gázburok, benne az ionoszféra között zajlanak le, s amelyekre a napenergia és a kozmikus energia is kihatással van. Ezt a szempontot nem választhatjuk el az egyes országok specifikus ökológiai problémáitól. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ökológiai problémákat teljes összességükben egy ország nem képes sem elméletileg, sem gyakorlatilag megoldani. Ez abból következik, hogy az egyes részleges ökoszisztémák közvetlenül kapcsolódnak a világ globális ökoszisz­témájához, amely ma a tudományos-műszaki fej­lesztés ökológiai szempontból helytelen irányzatai következtében kritikus helyzetbe jutott. Ezek a hely­telen irányzatok ugyanis nem vették figyelembe, hogy bolygónk helyi és globális forrásai, valamint regenerációs képességei korlátozottak. Tudományunknak az ökológia magasabb szintű értelmezéséből kell kiindulnia. Ebben azokra a szakágazatokra támaszkodik, amelyek által észre­vehetően elősegítheti a globális ökológiai problémák megoldását. Ilyen szakágazatoknak tekinthetjük a geofizikát, a légkör fizikáját és a csillagászati fizikát, ökológiai alapkutatásunk helyzetét értékelve elmondhatjuk, hogy az utóbbi 15 év alatt - a világvi­szonylatban tapasztalható szinthez viszonyítva aránylag szerény eszközeilátottsága mellett - olyan eredményeket ért el, amelyek nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltók, s társadalmi szempont­ból elismerhetően hasznosak. Tudományunk már két éve részt vesz a globális környezeti változások kutatásával foglalkozó nem­zetközi tudományos tanács munkájában. A szocia­lista országok tudományos akadémiai ökológiai együttműködési programot készítenek elő, s a CSSZSZK és a Szovjetunió együttműködési kormányprogramja is előirányozza a közös ökológiai kutatást. Tudományunk külföldön is elismert magas szakmai színvonalon vesz részt ezekben a mun­kákban. ökológiai kutatásunk eredményeit a párt- és az állami szervek többször is felhasználták már döntési tevékenységükben. Példaként megemlíthetjük a Észak-csehországi kerület ökológiai fejlesztési koncepcióját, a védett területnek nyilvánított Tre- bon-vidék gazdálkodási rendszerét, az Óriáshegy­ség, a Jizerai hegység és a Beszkidek környezetvé- , delmi programját, vagy a CSSZTA részvételét an­nak a döntésnek az előkészítésében, hogy ne kerüljön sor a krivokláti víztározó és erőmű megépí­tésére. Jelentős részt vállalt a Szlovák Tudományos Akadémia is a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megépítésének tudományosan megalapo­zott ökológiai előkészítésében, amely elősegítette a szövetségi kormány egyértelmű álláspontjának kialakítását, ökológiai alapkutatásunk eredményei hozzájárultak a környezeti diagnosztika fejlesztésé­hez is. A CSSZTA Tájökológiai Intézetének prágai munkahelyén például 1978-ban három állandó mű­szeres mérőállomást helyeztek üzembe a főváros légköri szennyezettségének a vizsgálatára. Ezt a rendszert az elmúlt évben egy további mérőállo­mással bővítették. Jelenleg a Sumavai Agrokombi- náttal együttműködve olyan teljesen automatizált mérőberendezések kifejlesztése és gyártása van folyamatban, amelyek a hőerőművekben, a külszíni bányákban, az alagutakban, valamint a légszennye­zés terjedését' ellenőrző városi és kerületi állomáso­kon lesznek elhelyezve. Csehszlovákiának mintegy 600 ilyen állomásra van szüksége. Ezek ára félmilló koronától egymillió koronáig fog terjedni, vagyis lényegesen olcsóbbak lesznek, mint az 5,7 millió devizakororiáért külföldről beszerezhető berendezé­sek. A környezeti viszonyok komplex elemzésében fontos szerepet kap a TRIBO III. elnevezésű pola- rográfiai és tribo-polarográfiai rendszer is, amelyet más kutatóintézetekkel együttműködve az akadé­mia Heyrovsky Fizikai-Kémiai és Elektrokémiai In­tézete fejlesztett ki. Az idei brnói nemzetközi gép­ipari vásáron aranyéremmel kitüntetett rendszert a vlachovioei Valassko Efsz gyártja majd. Ezt a hor­dozható berendezést elsősorban a motorok elhasz- nálódottságának kiszerelés nélküli vizsgálatára, va­lamint a légkörbe kerülő nehézfémek és szerves anyapok kimutatására lehet felhasználni. Az Egye­sült Államokból is érdeklődtek iránta. Az akadémia brnói Analitikai Kémiai Intézetével együttműködve az említett prágai munkahelyen egy folyamatosan működő, kén-dioxidot elemző berendezést is kifej­lesztettek; a légköri szennyezettség mérésében fon­tos szerepet kaphat az a nemrég elkészített opto- akusztikai elemző berendezés is, melynek működé­si elve a lézersugarak által keltett jelzéseken alap­szik. Az intézet azonban eredménytelenül keres vállalatot a berendezés kivitelezésére, ezért saját fejlesztési műhelyeinkben próbáljuk megoldani a gyártását. Az akadémia Mikrobiológiai Intézete kidolgozott egy mikrobiológiai eljárást a biológiai hulladékok felszámolására, melynek alapján olyan elektronikus vezérlésű tisztítóállomást sikerült kifejleszteni, amely egy ötezer lakosú település bilógiai hulladé­kát képes felszámolni. A Bioflok elnevezésű rend­szer értékesítési ára 250 ezsr svéd koronának felel meg. Említést érdemel továbbá a PRAXO módszer is, amelyet az akadémia dolgozói a prágai Vegyipa- ri-technológiai Főiskolával együttműködve fejlesz­tettek ki a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kiszűré­sére használt katalizáló aktív szódának természetes szódából való előállítására. Ennek az eljárásnak a licencét az amerikai Teneco cég vásárolta meg. Az említett eredményeken kívül továbbiakat is felsorolhatnánk azok közül, amelyek a növényne- mesités sejtbiológiai módszereinek kifejlesztésével, a gazdasági állatok nemesítésében alkalmazott embrióátültetéssel, a kártevők elleni védekezéssel, valamint a talajtermékenység növelésével függnek össze. Jelentősek azok a kutatási eredmények is, amelyeket munkahelyeink a bioracionális növényvé­delmi vegyszerek és a növekedést serkentő anya­gok kifejlesztésében, továbbá a hulladékmentes vegyipari technológiai eljárások területén értek el. A gyártási eljárások és a technológiai fejleszté­sek ökológiai szempontjaiból szükségessé tették, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia maga­sabb szintre emelje az együttműködését az olyan állami vállalatokkal, amilyen a Skoda konszern, a ÖKD kombinát, a Chepos és a Lachema. Ez az együttműködés hosszú távú koncepcióból indul ki. Az együttműködés hosszú távú, koncepcionális, kölcsönösen előnyös fejlesztését az Állami Tudo­mányos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizott­sággal, az erdő- és vízgazdálkodási, fafeldolgozó­ipari, valamint a belügyi és környezetfejlesztési minisztériumokkal kapcsolatban is érvényesíteni akarjuk. A Csehszlovák Tudományos Akadémia a szövet­ségi kormány által jóváhagyott állami koncepió alap­ján kidolgozta az állami környezetvédelmi alapkuta­tás fejlesztési irányzatát. Ebből kiindulva az alapkuta­tás állami terve a 9. ötéves tervidőszakban a környe­zetvédelmi kutatás három alapvető területére össz­pontosítja a figyelmet: a mérőállomások és jelzőrend­szerek fejlesztésére, a környezetet károsító hatások okainak felszámolására és a károk megelőzésére, továbbá a környezetet ért káros hatások következmé­nyeinek felszámolására. Akadémiánk arra is felkészült, hogy lehetőségei és képességei szerint részt vegyen minden olyan cselekvési programban, amely a párt központi bi­zottságának jelenlegi nagyon fontos tárgyalásából kiindulva környezetünk további formálására és vé­delmére irányul. A tudomány társadalmi hatékonysága nemcsak a kutatási eredmények minőségi színvonalától függ, hanem attól is, hogy milyenek a tudomány és a társadalom kapcsolatai. A tudomány a társadalom aktív részvétele nélkül nem válhatna hasznos erő­forrássá. Évszázadunk végén ez fordítva is érvé­nyes, a társadalmi haladás nem nélkülözheti a tudo­mány aktív részvételét. A tudomány nem válhat a társadalom díszítő elemévé, sem pedig szolgálta­tásokat nyújtó tartozékává, hanem hivatásos part­nerként keil működnie a munka és az élet területén. Éppen az ökológiai kérdések vizsgálata teszi szük­ségessé, hogy tudományunk és társadalmunk mun­kájában az értelmi és az érzelmi elemek sokkal hatékonyabban érvényesüljenek, mert tudatosíta­nunk kell azoknak az anyagi és nem anyagi értékek­nek a létezését, amelyek körülvesznek minket, s amelyeket fejlődése folyamán a nemzet, a szocia­lista társadalmunk, s az egész emberiség hozott Minden konkrét időszakban a szakszervezetek tevékenysége minden területének egy bizonyos specifikus helyet kell elfoglalnia. Éppen ezért logi­kusnak tartom, hogy a gazdasági reform megvalósí­tásának időszakában mindenekelőtt a dolgozókról való gondoskodásra fogjuk tevékenységünket össz­pontosítani. Többek között azért is, mert az emberek megelégedettsége a politikai és a munkakezdemé­nyezés számottevő ösztönzője is. A szakszerveze­tek érdekképviseleti orientációját nem értelmezzük a nem reális, demagóg követelmények elérésére való törekvésként. A dolgozók jogait akarjuk védeni annak érdekében, hogy a törvények és az érvény­ben levő rendeletek számukra védelmet jelentse­nek. Azt akarjuk, hogy a munkások és valamennyi dolgozó védelmet élvezzenek azokkal a felelőtlen dolgozókkal szemben, akik figyelmen kívül hagyják az emberek gondjait és szükségleteit. Bízom benne, hogy a szakszervezet egyes szervezetei megértés­re és támogatásra találnak Csehszlovákia Kommu­nista Pártja alapszervezeteinek körében. Nem va­gyunk konjunktúralovagok. Kötelességünk, hogy ér­vényt szerezzünk a munkások és valamennyi dolgo­zó véleményének és javaslatainak. A gazdasági vezetéssel és az állami szervekkel szembeni bíráló magatartása a szakszervezetek legalapvetőbb lé­nyegéből fakad, azok önállóságából és függetlensé­géből. Aki ezt nem érti, aki bennünket más szándé­kokkal gyanúsít, elfelejti, hogyha másként viselked­nénk, akkor mint szakszervezet elveszítenénk a tag­ság bizalmát. A Szakszervezetek Központi Tanácsának és a szövetségi kormánynak a viszonyában a konstruk­tív együttműködést hangsúlyozzuk, ami nem kép­zelhető el erőink egyesítése nélkül, céljaink megva­lósításának folyamatában. Az országos szakszerve­zeti tanácskozáson éppúgy, mint közös tanácskozá­sainkon később is egész sor bíráló véleményünknek adtunk kifejezést. Eközben valamennyiünket a szo­cializmus további fejlődésében való hit és a közös érdekek vezérelnek. Nemcsak saját tapasztalataink, hanem más test­véri szocialista országok tapasztalatai is azt mutat­ják, hogy a szakszervezetek passzivitása és a gon­dokkal, valamint a felmerülő problémákkal szembeni békülékeny magatartása indokolt békétlenséghez vezet s kiváltja a párt politikája, valamint a társadal­mi berendezkedéssel szembeni bizalmatlanságot. A problémákról nem lehet csak beszélni, bíráló magatartást tanúsítani, s a gondok megoldását elhalasztani a szociális és politikai feszültség kiéleződésének időszakára. Mire gondolok? Például a plzeni Skoda Művek egyik öntödéjében tapasztalt nyugtalanító helyzetre. A dolgozók évek hosszú során hallhatták a központi és vállalati szervek részéről elhangzott ígéreteket és javaslatokat az úgyszólván tarthatatlan munkafeltételek és gépi el­látottság javítására. Azonban semmi sem változott. Hová tűnt a dolgozókról való gondoskodás, ráadásul egy olyan munkahelyen, ahol valamennyien magas képzettséggel rendelkeznek? Ez már nemcsak szo­ciális, hanem politikai kérdés is. A dolgozók támogatásával és egyértelmű he­lyeslésével találkozott a CSKP KB 9. ülésének az az óhaja, miszerint elő kell készíteni egy olyan törvényt, amely kötelezővé tenné az aránytalanul magas jövedelmek forrását megjelölni. Az országos szak- szervezeti tanácskozáson ennek a törvénynek kidol­gozását teljes egészében támogattuk. Hogy végre a körmükre nézhessünk azoknak a spekulánsoknak és tolvajoknak, akik azon élősködnek, amit más tisztességes emberek megteremtettek. Ezzel szem­ben mi történik? Semmi. Calfa miniszter elvtárs válasza, amely szerint a meglévő jogi előírások erre elégségesek, számunkra elfogadhatatlan. Éppen ezért a Szakszervezetek Központi Tanácsának ülé­sén úgy döntöttünk, hogy az év végéig előterjesztjük a szövetségi kormánynak ezzel kapcsolatban saját javaslatunkat. Talán a probléma megoldásához ez is hozzájárul. Most néhány megjegyzés a párt központi bizott­ságának 7. ülése óta folytatott szakszervezeti tevé­kenységünkhöz. Bizonyos pozitív eredmények azonban nem jelentik azt, hogy meg lennénk elé­gedve a jelenlegi helyzettel és a szakszervezetek tevékenységét reálisan értékeljük. Tudatában va­gyunk annak, hogy nem foglalunk el jelenleg olyan helyet, ami a szakszervezeteket megilletné a szoci­ális gazdasági program megvalósításáért viselt kö­zös felelősségben szocialista társadalmunk további fejlesztésének folyamatában. A Szakszervezetek Központi Tanácsa, valamint a Cseh és a Szlovák Szakszervezeti Tanács Elnökségeinek közös tár­gyalássorozata, valamint az egyes ágazati szak- szervezeti tanácsok elnökeinek országos tanácsko­zása, amelyre az elmúlt hónapban került sor, nem­csak bizonyították a szakszervezeti tagok túlnyomó többségének ama eltökéltségét, hogy kezdeménye- zően részt vállalnak a társadalom átalakításából és a demokratizálódási folyamatból. A jelenlegi időszakban keressük annak útjait, miként erősíthetjük és tökéletesíthetjük a szocialista társadalmi rendszert, miként adhatunk a szocializ­létre. Az ilyen értékek közé tartozik a természet megismerése is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének jelenlegi sza­kaszában a kultúrális értékek hatékonyan érvénye­süljenek a gondolkodás formálásában, hogy képe­sek legyünk felismerni az igazi értékeket. Ezt napja­inkban szem előtt kell tartani mind a tudomány, mind pedig a kultúra és egész társadalmunk fejlődésé­ben. musnak újabb impulzusokat, újabb lendületet. A párt központi bizottsága nemegyszer kifejtette azt a né­zetét, hogy minden országnak, minden pártnak és minden népnek jogában áll eldönteni, hogy ehhez milyen módszereket választ. Az utak különbözősé­gén túl azonban egyetlen célt mindenképpen szem előtt kellene tartani - a szocializmus tekintélyének és helyzetének javítását a világban. A szocializmus­nak azokra az értékeire gondolok ezúttal, amelyeket Október nyomán valósítottunk meg, amelyekről a közelmúltban Mihail Gorbacsov elvtárs is beszélt. A hazai közvéleményben nagyon sok kérdés merült fel a Szovjetunióban tapasztalható fejlődés­sel kapcsolatban. Például a szovjet sajtóban megje­lent csehszlovák témával foglalkozó írásokról van szó, amelyeket sem párbeszédként, sem vitaként nem értékelhetünk. Ez nem szolgálja a csehszlo­vák-szovjet együttműködést. Kimondom egyene­sen: árt ez a két ország közös érdekeinek, ellentét­ben van elvtársias elvi viszonyunkkal, amelyek a CSKP és az SZKP kapcsolatát jellemzik. Természetesen aggodalmat is tapasztalunk a szocializmus sorsa iránt Lengyelországban és Magyarországon. Nem közömbösek számunkra az olyan kijelentések, mint pl. amilyent Palmer amerikai nagykövet Budapesten tett. ,,Hál’istennek a ma­gyarországi fejlődés már olyan stádiumba jutott, hogy nincs mitől tartanunk. “ Hogy Palmer úr a szo­cialista fejlődés érdekeit viselné a szívén...? Az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartásával egyidejűleg azonban nem hallgathatunk olyankor, amikor „barátaink" leckét adnak nekünk a csehszlovákiai átalakításból. Ezért támogatom azt a véleményt, amelyet az elnökség beszámolója is tartalmaz, miszerint pár­tunk központi bizottsága aktívan vegyen részt min­den olyan nemzetközi akcióban, ami a szocializmus értékeinek további fejlesztését és védelmét szorgal­mazza, hogy a testvéri kommunista és munkáspár­tok gyakorlatában a szocialista internacionalizmus elve érvényesüljön. A Központi Bizottság Elnökségének beszámolója hangsúlyozza a pártnak azt a feladatát, hogy legyen az átalakítás kezdeményezője és letéteményese. Ennek okán számomra kötelezőnek tartom, hogy minduntalan térjünk vissza a 9. ülés határozataihoz, amelyek alapvetően meghatározták a pártszervek és -szervezetek munkájának tartalmát, stílusát és módszereit. Az itt elhangzott követelmény, miszerint mindenütt éreznünk kell az új idő szelét, még eddig nem hozta meg a várt eredményeket. A pártban sok olyan hely található, ahol még mindig szélcsend van. A központi bizottság nagy felelősséggel tartozik azért, hogy tanácskozásával és határozataival az egész pártban megteremtse a politikája iránti bizal­mat, az alapvető szocialista eszmények érvényessé­gét, amelyek nyomán Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjai lettünk, s amelyeket tartalmaznia kellene Csehszlovákia Kommunista Pártja program- tervezetének is. Véleményem szerint a pártban új forradalmi lelkesedést kell kibontakoztatnunk, s szi­lárd elszántságot arra, hogy a kommunisták a párt ügyének igazi harcosai legyenek. Minden pártszerv­ben és alapszervezetben olyan elvtársias kommu­nista légkört kell kialakítani, amely a konkrét tettek és a gondolkodásmód egységén alakul. Nem en­gedhetjük meg, a rendetlenséget, a hibákat, nem tűrhetjük a hiányosságokat, s nem hagyhatjuk meg­oldatlanul a problémákat. Ügyünknek ártunk, ha békülékenyek, következetlenek és toleránsak va­gyunk ott, ahol feltétlenül le kellene vonnunk a meg­felelő következtetéseket. Egyszer s mindenkorra szakítanunk kell azzal, hogy egyes vezető dolgozók, illetve szervek tehetetlenségének és felelősségének következményei a dolgozókat sújtsák. Mindezzel szorosan összefügg káderpolitikánk. Különböző okok miatt nemegyszer megtartunk tiszt­ségeikben olyan embereket, akiknek nincsenek meg ehhez a megfelelő politikai, szakmai, erkölcsi felté­teleik és közben gyakran találkozunk azzal az „érté- kes“ tulajdonsággal, hogy ilyesfajta tetteinket ma­gunknak és másoknak is kellőképpen meg tudjuk indokolni. Eközben a gyakorlatból már ezerszer is megtanulhattuk volna, hogy mit jelent a káderpoliti­kában a következetlenség, a felemásság és a túlsá­gosan sok kompromisszum. Semmilyen körülmé­nyek között sem az emberekkel szembeni tisztelet­lenség mondatja ezt velem, s különösen nem a ká­derek körüli botránykeltés. Én a CSKP KB 9. ülése határozatainak következetes érvényesítését várom ezen a területen. Pártunk megmutatta, hogy megvan az erkölcsi joga ahhoz, hogy a társadalom vezető politikai ereje legyen. Éppen ezért fognak össze a párt ellen az ellenzéki erők. Támadásaik során nem válogatnak eszközeikben. Ezen mi nem tudunk változtatni, ez osztályharc. Ennek megfelelően kell viselkednünk. Számunkra döntő fontosságú a munkásosztály és a dolgozók túlnyomó többségének támogatása. En­nek megőrzésére kell becsületes eszközökkel töre­kednünk. Az első helyre a nép érdekeit kell helyez­nünk, a szocializmus megszilárdításának érdekét. Ennek kell magunkat alárendelnünk és egységesen kommunista összefogással dolgoznunk. MIROSLAV ZAVADIL, a CSKP KB tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke új szí 6 1989. X. 1‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom