Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. IX. 6. Az OPZZ bírálja a kormányalakítás elhúzódását Nem kizárt a LEMP és a Szolidaritás koalíciója A LEMP KB titkárának nyilatkozata • Változások a hadsereg vezetésében a miniszteri tárcák elosztásáról Walesa (CSTK) - Wojciech Jaruzelski len­gyel államfő a nemzetvédelmi miniszter javaslatára hétfőn változásokat eszközölt a hadsereg vezetésében. A PAP hírügy­nökség jelentése szerint a pomerániai, a sziléziai és a varsói katonai körzet élére állított új parancsnokokat, s ugyancsak új parancsnoka van a légierőnek is. Ezenkí­vül négy más tábornokot nevezett ki ve­zető tisztségekbe. A hírügynökség szerint a változások célja a fiatalítás volt. John Sununu, a Fehér Ház személy­zeti főnöke a CBS tévétársaságnak nyilat­kozva azt mondta, hogy Washington Len­gyelországgal kapcsolatos politikája „meghozta az eredményeket, s hozzáse­gítette Lengyelországot a jelenlegi hely­zet kialakulásához". Szerinte ez a foko­zatos lépések politikája, vagyis az USA aszerint lép, ahogyan Lengyelország te­szi azt. Jelezte azt is, hogy Washington­ban nem számolnak a Lengyelországnak nyújtott hitelek növelésével. Az OPZZ lengyel szakszervezet hétfői nyilatkozata bírálja, hogy elhúzódik a kor­mányalakítás. A dokumentum szerint a különböző politikai erők torzsalkodása mélyíti a gazdasági zűrzavart, amelynek következményeit elsősorban az állami szektor dolgozói és a nyugdíjasok érzik meg. Az árak veszélyes ütemben növe­kednek, s a bérek indexálási rendszere (80 százalékban automatikusan hozzá­igazítják az áremelésekhez) összeomlott. A mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban a szabadpiac bevezetése az árak lavinaszerű emelkedésével járt anélkül, hogy az ellátás javult volna. Egyre széle­sebb rétegek számára válnak hozzáfér­hetetlenné még az alapvető élelmiszerek is, mások viszont egyre jobban gazda­godnak. S amíg a kormány passzívan szemléli az eseményeket, a társadalom türelme csaknem teljesen elfogy. Gdanskban Lech Walesa ugyancsak a kormányalakítással foglalkozott. Azt mondta, az új kabinetben a funkciókat nem az egyes pártok parlamenti képvise­lete alapján kell elosztani, hanem asze­rint, hogy a miniszterjelöltek reformerek-e vagy nem. Ugyanakkor jelezte, a Szolida­ritás kíván dönteni arról, hogy ki a refor­mer. Walesa az ország legsúlyosabb gondjai közé sorolta a társadalmi egyetér­tést, valamint a gazdasági pluralizmushoz vezető gazdasági reformokat. Kifejezte azt a reményét, hogy az ország gazdasá­gi stabilizálódásával párhuzamosan a Szolidaritásnak mindinkább módja lesz arra, hogy kizárólag a szakszervezeti te­vékenységgel foglalkozzon. Ezt fogja elő­segíteni a politikai pártokról szóló törvény bevezetése is. Walesa ezzel beismerte, hogy a Szolidaritás jelenleg inkább politi­kai szervezet, mintsem szakszervezeti mozgalom, annak ellenére, hogy a kerek- asztal-megállapodások szerint éppen fordítva kellene lenni. Nagy érdeklődést keltő nyilatkozatot tett a Trybuna Ludu hétfői számában Leszek Miller, a LEMP KB titkára. Az állampolgárok kérdéseire válaszolva azt mondotta, nem kizárt a LEMP és a Szoli­daritás koalíciójának a lehetősége. Sze­rinte a pártot és a Szolidaritást sok min­den elválasztja, ugyanakkor a Szolidari­tásban sok olyan ember van - főleg munkások aki elismeri a LEMP-hez közelálló értékrendszert. Miller visszautasította a Parasztpárt és a Demokrata Párt vezetőségének azt az állítását, amely szerint elfordulásuk a LEMP-től és szövetségük a Szolidari­tással csupán „parlamenti játék“ volt. Ez a magyarázat akkor lenne logikus, ha e két párt képviseleti aránya a szejmben a választók valódi támogatását tükrözné. De az ő parlamenti képviseletük a kerek­asztal mellett született politikai megálla­podásnak az eredménye. Ezért a mostani helyzet nem parlamenti játékra, hanem olyan kártyajátékra emlékeztet, amelynek során az egyik partner kijelenti, hogy ettől a pillanattól fogva új szabályok szerint akar játszani. A LEMP KB titkára egyetértett azok­nak a véleményével, akik szerint ha valaki már egyszer elárulta a partnerét, az nem számíthat teljes bizalomra új szövetsége­sénél sem. Kijelentette, hogy véleménye szerint a parasztpártiak és a demokraták kevesebb tárcát kapnak a Mazowieczki kormányban, mint amennyit korábban Czeslaw Kiszczak ígért nekik. Miller a továbbiakban szólt arról, hogy alapvetően át kell alakítani a LEMP-et, s nem zárta ki a párt nevének megváltoz­tatását sem. Szeptember 23-án: Gorbacsov - Thatcher találkozó (CSTK) - Mihail Gorbacsov legfel­sőbb szovjet vezető szeptember 23-án munkatalálkozót tart Margaret Thatcher brit kormányfővel. A miniszterelnök­asszony Tokióban tesz látogatást, útban hazafelé megáll a szovjet fővárosban. Vagyim Perfiljev szovjet külügyi szó­vivő tegnap Moszkvában sajtóértekezle­tet tartott, amelyen elmondta, a találkozón a felek a legfőbb figyelmet a kelet-nyugati kapcsolatoknak és a leszerelés problé­Parlamenti választások a Dél-afrikai Köztársaságban Ismét letartóztatták Desmond Tutut (ŐSTK) - Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érseket, a világszerte ismert No- bel-békedíjas polgárjogi harcost és Allan Boesakot, a Református Egyházak Vi­lágszövetségének elnökét Fokvárosban hétfőn ismét letartóztatták Mint emléke­zetes, Tutut a múlt pénteken ugyancsak Fokvárosban egy tüntetés alkalmával őri­zetbe vették, s csak néhány óra múlva engedték szabadon. A második letartóz­tatás oka is ugyanaz, mint az elsőé volt, mindketten tiltakoztak az ellen, hogy a mai dél-afrikai parlamenti választáso­kon a fekete többség nem vehet részt. A két egyházi vezetőn kívül több más lelkészt is letartóztattak, akik szintén részt kívántak venni egy apartheid-ellenes megmozduláson. Frederik Willem de Klerk megbízott dél-afrikai államfő a Nemzeti Párt válasz­tási kampányát hétfőn este zárta le azzal a beszéddel, amelyet a johannesburgi városházán tartott. Azt mondta, hogy a társadalom életéből el kell távolítani a megkülönböztetést. Hozzáfűzte, csak az ő pártja politikai irányvonala szavatol­hatja az igazságos és erős Dél-afrikai Köztársaságot. Amíg az államfő a terem­ben szónokolt, a városháza előtt hozzá­vetőleg másfél száz szakszervezeti tag gyűlt össze, s egy olyan levelet kívántak átadni de Klerknek, amely elítéli az apart­heid-törvények szellemében sorra kerülő választásokat. A rendőrség képviselője átvette tőlük ugyan a levelet, de a küldött­séget nem volt hajlandó beengedni az épületbe. A dél-afrikai legfelsőbb bíróság hétfőn úgy döntött, hogy Carltonville városban el kell távolítani a „Csak fehéreknek!" felira­tú táblákat. A bíróság ezzel a városi kereskedelmi körök kérésének tett eleget. Az előzményekhez tartozik, tavaly ősszel a helyhatósági választásokon Carltonvil- le-ben a szélsőjobboldali Konzervatív Párt győzött, s képviselői a „tiszta apart­heid" politikáját kívánták érvényesíteni a városban. A feketéknek megtiltották a belépést a parkokba és több sportléte­sítménybe, amire az őslakosság azzal válaszolt, hogy bojkottálta a fehér keres­kedők üzleteit, ez pedig milliós vesztesé­geket jelentett a helyi vállalkozóknak. A nagy befolyással bíró kereskedelmi és ipari kamara üdvözölte a bírósági döntést. Viszont a Konzervatív Párt elnöke, Andries Treurnicht fellebbezni kiván - közölte a Sunday Star. Joseph Garba, az ENSZ apartheid­ellenes különbizottságának elnöke Genf- ben kijelentette, ha a szerdai választások­ból Willem de Klerk kerül ki győztesen, akkor Dél-Afrikában nem lehet lényeges változásokra számítani. májának fogják szentelni, valamint átte­kintik az európai és a regionális bizton­sággal összefüggő kérdéseket. A Szov­jetunió kész a komoly és tárgyszerű tár­gyalásokra. Habár a szovjet-brit legfel­sőbb szintű találkozó rövid lesz, Moszkva reméli, hogy a tárgyalások hasznosak lesznek, mondotta Perfiljev. Fekete lista (CSTK) - A washingtoni kormány 152 panamai politikus nevét írta „fe­kete listára" és megtiltotta az ameri­kai hatóságoknak, intézményeknek, kereskedelmi társaságoknak, hogy kapcsolatokat tartson fenn ezekkel a személyekkel. Az Egyesült Államok panamai nagykövetsége által hétfőn nyilvá­nosságra hozott listán szerepel a panamai kormány és a fegyveres erők vezérkara összes tagjának ne­ve. Megfigyelők szerint ennek az amerikai lépésnek is az a célja, hogy eltávolítsák a jelenlegi panamai ve­zetést. Tűzharc Medellinben (CSTK) - Két személy életét vesztette és 19-en megsebesültek a kolumbiai Medellin város nemzet­közi repülőterén lejátszódott vasár­napi tűzharcban. Katonai egyenruhába öltözött is­meretlen férfi, valószínűleg a kolum­biai narkómaffia tagja nyitott tüzet azután, hogy felhívta magára a re­pülőtér biztonsági őreinek figyelmét. A támadót a rendőri beavatkozás során lelőtték. Bombamerénylet ve­szélye miatt egyébként a repülőteret kiürítették. Az elmúlt tíz nap alatt a második legnagyobb kolumbiai vá­rosban, Medellinben, a kábítószer­csempészek székhelyén több mint húsz bomba robbant. ézmwf dújfojwi] Az SZKP mezőgazdasági politikája A párt elhatárolja magát az adminisztratív-utasításos irá­nyítástól a mezőgazdaságban, s agrárpolitikáját arra alapoz­za, hogy a földművesnek igazi gazdának kell lennie a földön. Csak így lehet megváltoztatni a falu gazdasági viszonyait, megoldani az élelmiszerprob­lémát, hiszen ettől függ az át­alakítás sorsa - írta a moszk­vai Pravda tegnapi kommen­tárjában. A cikk hangsúlyozza, hogy a pa­rasztság kérdése mindig az SZKP figyelmének középpontjában áll, de nem mindig oldotta azt meg helye­sen. Az erőszakos eszközök alkal­mazása a kollektivizálás folyamán, a direktív irányítás és az, hogy a pa­rasztból bérmunkást csináltak, ah­hoz vezetett, hogy az emberek ér­dektelenné váltak a termelőeszkö­zökhöz való viszonyukban, s végső soron a munkában is. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági viszonyok nem felelnek meg a jelenlegi szükségle­teknek, viszont az irányítás gazda­sági módszerei csak nagyon lassan érvényesülnek. Az önelszámolás bevezetésében nemegyszer túlteng a formalizmus, a bürokratikus meg­közelítés, és nem érvényesül a kez­deményezés. Másrészt igaz, hogy a mezőgaz­daság nem kapta meg a szükséges technikát, s rendszertelen az alkat­részellátás is. A mezőgazdasági dolgozónak ezért könyörögnie kell az iparnak, a városnak. Nem kevés­bé fájdalmasak számára azok a veszteségek sem, amelyek a rak­tározás és a mezőgazdasági termé­kek feldolgozása során keletkeznek. Ily módon az évi veszteségek elérik az 1 millió tonna húst, a zöldség és a gyümölcstermés egyharmadát. Az élelmiszeripar korszerűsítése, a fel­dolgozó vállalatok közelítése a ter­melőkhöz, farmokhoz, vagy közvet­lenül a mezőgazdasági üzemek mellett való létesítésük sem megy olyan gyors ütemben, mint ahogy az kívánatos lenne. A vidék szociális helyzete nagy problémának számít. Gyorsabban kell bevezetni a falvak­ba a gázt, vizet, bővíteni a lakások és az úthálózat építését. Mindebből kitűnik, nem lehet egy­szerre megszabadulni a múlt terhei­től. Az átalakítás hosszú távú és nem is fájdalommentes folyamat. A cél az, hogy a mezőgazdasági dolgozók megértsék: a változások elkerülhetetlenek, s a párt mezőgaz­dasági politikája stabil. Irak - Irán A mikor tavaly augusztus 20-án elhallgattak a fegyverek az iraki-iráni fronton, aligha akadt olyan pesszimista, aki azt jósolta volna, hogy még több mint egy év múltán sem sikerül ennél többet elérni. Ma pedig? Ma már azt is eredménynek tekintjük, hogy idő­közben nem újultak ki a harcok. Az ENSZ-főtitkár közvetítésével folyta­tott tárgyalások nem hoztak ered­ményt, s rövidesen teljesen megre­kedtek. Még a fogolycserében sem sikerült megállapodni, mindössze néhány száz rokkant és sú­lyosan beteg hadifo­goly térhetett vissza hazájába. Olyan fontos kérdések­ben, mint a Satt el-Arab megtisztítá­sa a hajóroncsoktól és aknáktól, vagy az, hogy hol is a határ a két ország között - nem tudtak a felek egyezségre jutni. Ilyenképpen az esetleges kártérítés vagy az agresz- szor megjelölése szinte már szóba sem jött, vagy ha igen, akkor azt a további megbeszéléseket kizáró, elfogadhatatlan előzetes feltételnek minősítették. S hol van még akkor a két ország közti normális, békés kapcsolatok kialakítása? Amióta hallgatnak a fegyverek, s a politikusok sem nagyon beszé­desek, fontos szerepet játszanak a gazdasági szakemberek: fel kell mérni a háborús károkat, ki kell dolgozni a helyreállítás programját, meg kell találni az ehhez szükséges forrásokat. Romokból, veszteségek­ből pedig van elég mindkét or­szágban. Különböző becslések vannak for­galomban a károk nagyságáról, a helyreállítás költségeiről. A két érintett - Irak és Irán - is közzétette adatait, de ezek aligha tekinthetők mérvadónak, hiszen a harcok idején is az volt a „szokás", hogy alábe­csülték saját, és túlbecsülték az el­lenfél veszteségeit. Ez, persze, há­borús időkben propagandaként még megérthető, elfogadható, most vi­szont már másról van szó: nyilván­való, hogy egyik ország sem lesz képes saját erejéből helyreállítani az 1980 előtti állapotokat, nem beszél­ve a gazdaságfejlesztés nyolc évi kiesésének pótlásáról. A Párizsban arab nyelven megjelenő, közel- és közép-keleti ügyekben jól informált Arabi című lap szerint kétségtelen, hogy Irán veszteségei a nagyobbak. Egymillió katonája elesett, 700 ezer megrokkant, s a háború éveiben (meg közvetlenül azt megelőzően) 2,5 millió állampolgár emigrált. Irak 250 ezer katonát vesztett, s 150 ezer a rokkantak száma. (Konkrét példa a „lefelé kerekítésre": hivata­los iraki források szerint ez a két adat jóval kisebb, 100 ezer, illetve 45 ezer.) Lényegesen eltérnek a két ország anyagi veszteségei is. Bár ha a tisz­tán katonai jellegű kiadásokat néz­zük, Iraknak drágább volt ez a ka­land: 24 milliárd dollárjába került, míg Iránnak a felébe sem, „mind­össze" 10,8 milliárdba. Ez a Tehe­rán által bevetett „emberbombá­nak" köszönhető, az iraki haditech­nika fölényét „emberanyaggal" igyekeztek kompenzálni. Ennek a meglehetősen kegyetlen iráni tak­tikának van még egy következmé­nye, amely máris gondot okoz az országnak: valóságos demográfiai robbanáshoz vezetett, a népszapo­rulat eléri az évi 4 százalékot és tovább növeli a súlyos ellátási gon­dokat. Irak technikai fölénye, elsősorban erős légiereje okozta Iránnak a nagy anyagi veszteségeket. Figyelembe kell venni azt is, hogy Iránban hosz- szabb ideig és nagyobb területeken folytak a harcok. Irán ma olajtermé­keket importál, hiszen elpusztult a petrolkémiai létesítmények jelen­tős része, miközben ez volt az or­Háborúra ború szág egyetlen exportképes ipari ágazata. Megsemmisült Razi olajfi­nomítója, és sosem kezdhette meg a termelést a háború elején Bandar- Khomeiniben épített olajkombinát. Elpusztult az infrastruktúra jelentős része, súlyos károkat szenvedtek a nagyvárosok az északon fekvő Tebriztől a déli Shirázici, beleértve Teheránt is. Az ország egész délke­leti része, mindenekelőtt Khuzesz- tán tartomány szinte megszűnt lé­tezni. Abadan 50 százalékban, Beh- behan, Dizful és Suster városok 75 százalékban romokban hevernek. Khorramsahr pedig gyakorlatilag el­tűnt a föld felszínéről. Sokkal jobb helyzetben van Irak, csak a Satt el-Arab partja mentén és Bászra térségében, valamint észa­kon, Kurdisztánban láthatók a har­cok következményei. Emlékezhe­tünk rá, Bagdadra több föld-föld ra­kéta hullott, de az okozott károkat azonnal helyreállították, a főváros­nak nincsenek háborús sebei. Az olajipar gyakorlatilag sértetlen ma­radt, csak a Fao-félszigeten és Bászra térségében szenvedett káro­kat. Irak helyzete annyiban is köny- nyebb, hogy az ország rezsimje a háború éveiben tovább szilárdult, míg Iránban csendes hatalmi harc folyik, s többek között emiatt is hát­térbe szorulnak a súlyos szociális problémák, nemcsak a rossz gazda­sági helyzet miatt. V an tehát elég gondja-baja a két országnak. A szakem­berek azonban nem tartanak attól, hogy túl sokáig fog tartani ez a gon­dokkal, nehézségekkel teli borús időszak, hiszen van mire támasz­kodni: mindkét országnak jelentős olajkincse van, s mindketten válo­gathatnak a biztos üzletért versengő külföldi cégek ajánlataiban Nemzet­közi kereskedelmi körök úgy vélik, 170 milliárd dolláros üzletre lehet számítani, ha teljes gőzzel beindul a helyreállítás. Komoly számításo­kat végeztek az olajipari szakértők is, szerintük Irak már a jövő évben elérheti a napi 3 millió barreles kiter­melési szintet, ami a jelenlegi, stabil­nak tűnő 17 dolláros olajár mellett már 1991-ben biztosíthatja az or­szág évi 4 százalékos gazdasági növekedését. Véleményük szerint Irán 2,5 millió barreles kitermelési szintet fog elérni, ami 3 százalékos gazdasági növekedést tesz majd le­hetővé. Persze csak akkor, ha az olajár mellett a dollár árfolyama sem változik. Erre vonatkozóan azonban senki sem mer jóslatokba bocsát­kozni. Ugyanúgy, ahogy az iraki-irá­ni békekötés ügyében sem. GÖRFÖL ZSUZSA Nyugodtabb a helyzet Libanonban Súlyos összetűzések a megszállt területeken (ŐSTK) - Hírügynökségek szerint az elmúlt három nap alatt némileg nyugod- tabbá vált a helyzet Libanonban. A ke­resztények és a muzulmánok közötti fegyveres ellenségeskedés ugyan nem szűnt meg, viszont a harcok veszítettek intenzitásukból. Bejrúti politikai körök mindezt összefüggésbe hozzák az el nem kötelezettek belgrádi csúcsértekezletével, amelyen erőfeszítéseket tesznek a liba­noni helyzet rendezése érdekében. Óva­tos reményeket fűznek a több szinten folyó tanácskozások eredményeihez, me­lyek hozzájárulhatnak a tartós tűzszünet megkötéséhez, a libanoni helyzet stabili­tásához. Tegnapra virradó éjszaka csak a Bej­rútot kettéosztó demarkációs vonal men­tén voltak összetűzések. Reggel a ke­resztények lakta negyedben bomba rob­bant egy parkoló személygépkocsiban. Két személy életét vesztette és kilencen megsebesültek. A merényletért eddig egyetlen szervezet sem vállalta a felelős­séget. Nem kétséges azonban, hogy a bombatámadást azok az erők követték el, amelyek nem kívánják a békés rende­zést Libanonban. A gázai övezetben levő Nuszajrat és Rafah palesztin menekülttáborokban teg­nap tovább folytatódtak a helyi lakosság és az izraeli katonák közötti, szombaton kezdődött összetűzések. Annak ellenére, hogy az izraeli hadsereg lőfegyvert, grá­nátokat és könnygázt vetett be, nem sike­rült helyreállítani a rendet. A fiatal palesz­tinok kövekkel és üvegekkel dobálták meg a katonákat, az utcákon, a táborok­ban, a közutakon barikádokat emeltek. Tegnap Ciszjordániában, pontosabban Betlehemben és Ramailahban is erősöd­tek az izraeli megtorlások elleni akciók. Damaszkuszi források szerint a hétfői összetűzésekben öt palesztin megsebe­sült. A legutóbbi statisztikai adatok alap­ján a felkelés megkezdése óta 216 sze­mély vesztette életét és több mint 64 ezren sebesültek meg a megszállt arab területeken.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom