Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-27 / 228. szám, szerda
A paradicsomtermesztésben részesműveléssel oldották meg a munkaerőhiány okozta gondokat a Királyhelmeci (Král’ovsky Chlmec) Állami Gazdaságban. A vállalkozók gondos munkája révén jelentősen csökkent a veszteség, így mindkét fél számára előnyösnek bizonyult az együttműködés. A felvételen Tárczy Olga agronómus (balról a harmadik) a termés minőségét ellenőrzi. (Svátopluk Písecky felvétele - ÖSTK) Hangoljuk össze jobban a helyi és az országos érdekeket Megtartották évzáró taggyűlésüket a Bolyi (Bol’) Efsz kommunistái Az árfolyam többszöröséért is Devizaaukció - először, másodszor... Amikor júliusban először jutott a közvélemény tudomására, hogy idehaza is bevezetik a kötött devizagazdálkodás szabályai szerinti devizapiacot devizaárverés - vagy aukció - formájában, nagy érdeklődést váltott ki. A szakemberek számára pedig mindez azt jelentette, hogy ez a gazdasági mechanizmus átalakítása folyamatának egyik olyan intézkedése, amelynek során megvalósulhat a devizaeszközök újraelosztásának - idehaza - újnak számító formája. Az első hazai devizaárverés tapasztalatainak Ismeretében munkatársunk Mészáros János és Miroslav Kuník, a Csehszlovák Rádió riportere Vladimír Vaiachtól, a Csehszlovák Állami Bank szlovákiai vezérigazgató-helyettesétől megkérdezték, miért történik mindez és mit jelent a népgazdaság számára:-A devizaárverés - vagy ahogy másképp nevezzük: a korlátozott, vagy inkább talán szabályozott devizapiac - csak egy formája a deviza- gazdálkodás irányítási módszereinek. Ez pedig részben áttérést jelent az eddigi elsősorban devizakiutaláson, -elosztáson alapuló rendszertől a devizagazdálkodásnak a közgazdasági eszközökkel történő szabályozási rendszerére. Ez egyébként egy komplex folyamat, most csak egy lépést tettünk az aukciók megrendezésével, egy továbbit, hiszen korábban már bevezettük a deviza- normatívumot, s fokozatosan újabb elemeket építünk be a folyamatba. • Augusztus utolsó előtti napján megtartották az első devizaárverést - vállalatok részére. Vajon így marad ez a későbbiekben is?- Itt előbb tennék egy részleges helyreigazítást, mert tulajdonképpen július utolsó hetében tartottuk az első - igaz nem „valódi", hanem szimulált - devizaárverést, azaz úgy tettünk, mintha... Tanultuk, gyakoroltuk a „játékszabályokat". Amikor már valóban „élesben" ment az „adok-veszek", amikor a vállalatok már valóban üzleti partnerként találkoztak, az tényleg augusztus 30-án volt. Az aukción olyan vállalatok vehetnek részt, amelyeknek „devizai- gény-számlájuk" illetve valós devizaszámlájuk van. Egyelőre sem hazai magánszemélyek, de külföldi vállalatok sem vehetnek ezen részt. A jövőben ez módosulhat. • Ha már a résztvevők ismertek, miként folyik le az aukció? Az mindenesetre nagy meglepetést jelentett a közvélemény számára, hogy esetenként egy dollárért 120 koronát is fizettek, azaz a - nem éppen reális - hivatalos árfolyam nyolcszorosát, hiszen 15 korona egy USA- dollár...- Idehaza az embereknek leginkább csak a filmekből, tévés filmtudósításokból van fogalmuk arról, miként zajlik egy-egy árverés, amikor képek, szobrok, esetleg híres emberek emléktárgyai kerülnek kalapács alá. Ezekkel vannak közös vonásai a mi aukcióinknak is, amelyek azonban lényegében kétlépcsősek. Az első fordulóban, a folyó hónap huszadik napjáig az eladni vagy vásárolni akaró vállalatok bankjaikhoz fordulnak, és jelzik, venni akarnak vagy eladni, s mennyivel hajlandók „megtoldani" a hivatalos árfolyamot, ha vásárolnak, vagy mennyit szedetnének kapni áruba bocsátott devizájukért. Ekkor derül ki, mekkora egy-egy pénznem ázsiója - ami ilyenkor jócskán fölmehet... Ezután a bankok összegzik az adatokat és húszadikán továbbítják a Csehszlovák Kereskedelmi Bankhoz Prágába, ahol a hónap utolsó szerdáján kerül sor a második fordulóra, összeül az árverési bizottság, összegzi az adatokat, mérlegeli az ázsiót, összehasonlítja a keresletet és a kínálatot, majd meghatározza az árverési alapárat... • ... azaz a „kikiáltási árat“...- Igen, a klasszikus árverésen ezt így hívják. Már ez is akár négyötszöröse is lehet a hivatalos árfolyamnak. Aztán folyik a licitálás, és fokozatosan lemorzsolódnak azok a vállalatok, amelyek már nem hajlandók többet fizetni, s maradnak azok, amelyeknek sok pénzük van. Ez a tény is jelzi, hogy a kereslet sokkal nagyobb a kínálatnál, s ezért is mennek föl az árak a licitálás során. Az árverés maga anonim, tehát nem vesznek rajta közvetlenül részt a vállalatok, azok külön csoportosulnak. Bratislavában például vagy százötven résztvevő, illetve érdeklőd jött össze, s várták az egyes fordulók eredményeit, merthogy összeköttetésben voltunk Prágával. Minden forduló után megtanácskozzák az illetékesek, hogy ki marad „versenyben" és ki száll ki. Nagyjából így folyt le az augusztusi árverés, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány szervezési kérdésben változtatnunk kell. • Ahogy az ön szavaiból kiderült, a kereslet-kínálat kérdése a döntő- az árfolyamok alakulásában is. Eddig is tudtuk, s az első árverés csak aláhúzta, hogy a deviza - hiánycikk! A Bratislavában összegyűlt vállalati képviselők is ezt bizonyították, hiszen közülük csak két (2!) vállalat kínált devizát, 74 szervezet pedig vásárolni akart. Valóban várható, hogy lesz ki eladjon, és kialakul a pénzpiac?- Bevallom, az egész bankszakma nagyon kiváncsi volt, vajon lesz-e, aki eladni is akar, s milyen lesz a kereslet-kínálat aránya. Ezért is rendeztük a júliusi szimulált árverést. Akkor tíz vállalat jelezte eladási szándékát - Szlovákiából kettő. Tapasztalataink szerint vannak fölös devizával rendelkező vállalatok: vagy pillanatnyilag inkább koronára van szükségük fizetésképtelenség esetén, vagy itthoni, nem devizaigényes beruházás finanszírozására. Sőt, azt is tapasztaltuk, hogy a vállalatok kalkulálnak, mérlegelnek, vegyenek-e devizáért berendezést, vagy inkább adják el a kemény Valutát, s idehaza vegyenek gépeket. A kalkuláció „színrelépése" pedig már mindenképpen jó jelenség. • Persze nyilván nemcsak a vállalatok szereztek tapasztalatokat, „okosodtak“ a bankok is. Erről az oldalról mit lehetne aláhúzni?- Nagyon érdekesek a mi tapasztalataink is a júliusi szimulált és az augusztusi valós első árverésről egyaránt. Júliusban a 159 érdeklődő vállalatból csak 18 kínált eladásra devizát, végül 17 olyan vállalat maradt, amely a megállapodott árfolyamon is - ami ötszöröse volt a hivatalosnak - vásárolt volna, azaz egy USA-dollárt 75 koronáért. Az augusztusi aukción aztán még inkább megmutatkozott a kereslet és kínálat közötti aránytalanság, mert 190 vállalat közül csak tíz akart eladni. Szlovákiából pedig két vállalat kínált, 72 pedig keresett devizát... Végül a 180 vállalat közül a licitálás során 34 jutott el a vásárlásig, az ár pedig a hétszeresére szökött, azaz egy devizakorona hét koronát is megért, a dollár pedig 105 koronát, de volt, aki 120-at fizetett. Tehát a nagyon magas ázsió is tükrözi, hogy a kereslet többszöröse a kínálatnak. • Ezek szerint tehát az iméntiek a jelenlegi hazai - korlátozott vagy szabályozott, ha így tetszik: irányított - pénzpiac jellemzői. Várható-e- és ha igen, mikor? - hogy eljutunk a valós árfolyamon alapuló pénzpiacig, amelyre jellemző lehet az árfolyam változása, mégpedig nemcsak az emelkedése, hanem csökkenése is esetleg a hivatalos alá akárcsak a klasszikus pénzpiacon, tükrözve az éppen jellemző gazdasági helyzetet?- Természetesen, hiszen a jelenlegi devizaaukció, úgy ahogy ma működik, tulajdonképpen rendkívüli, és idővel eszközrendszerében- a kereslet-kínálat viszonyainak alakulásával - fokozatosan kibővül. Feltételezhető, hogy a kereslet-kínálat jelenlegi aránytalansága a kiegyenlítődés felé tolódik el, és ezzel az árverés jelenlegi formája elavul, megszűnik, majd felváltja a klasszikus pénzpiac, minden jellemzőivel. Akkor pedig nemcsak havonta egyszer lesz majd aukció, hanem mindennapos lesz, és az árfolyam is hullámozni fog, tükrözve a politikai és gazdasági helyzetet, sőt pszichológiai faktorok is közbeszólnak majd, mint mindenütt a világon, ahol ez van. Azt várjuk, hogy a 9. ötéves tervidőszak során elterjed a devizaújraelosztásnak ez a formája az eddigiek rovására. Természetesen ehhez egész sor olyan intézkedésre van szükség, amely ebbe az irányba hat. Itt mindenkinek jut szerep, a központnak is, kialakul az árverési „liturgia", a lebonyolítási „technológia", stb. • Persze, nyilvánvalóan közvetlen, tárgyi intézkedésekre is szükség van, az egésznek a tulajdonképpeni kulcsa magában az önelszámolási szférában van - ha nem tévedünk...- Valóban így van, mert elsősorban az export növelésére van szükség, amihez lényegesen javítani kell a világpiaci exportképességet, de mindenképpen növekedniük kell a bevételeknek. Szeretném aláhúzni, hogy ez csak egyik formája a devizabeszerzésnek, hiszen már ez idén létezik a devizanormatívum- mégpedig a reális árfolyamon. Kiemelném, hogy ez idén a devizabevétel dinamikája rekordmagasságot ért el eddig, ami nagyon is kedvező jelenség. Aztán itt vannak az úgynevezett stimulációs normatívumok, ami annyit jelent, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek az átlagosnál magasabb devizabevételekhez jutnak, joguk van ezidén meghagyniuk annak hatvan százalékát, jövőre pedig már hetven százalékát. Ilyen magas szintű devizaérdekeltség révén eddig még sosem ösztönözték a kivitel növelését! • Termelési kooperációk, vegyes vállalatok...- Igen, ezeket is ide kell sorolni. A termelési kooperáció révén a devizaszerzés aránya egy az egyhez, a vegyes vállalatok létesítése pedig szintén egy újabb lehetőség a maguk sajátos devizaelszámolási módjával. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az évben már tanúi lehettünk a devizagazdálkodás egész sor új eleme bevezetésének, s azok fokozatosan kezdenek beválni. Az így szerzett tapasztalatokat pedig kamatoztatni kell, hogy elképzeléseink mielőbb megvalósuljanak. • Tapasztalatok szerzésére pedig ismét újabb mód nyílik, hiszen itt van újra a hónap - pontosabban szeptember - utolsó szerdája... Köszönjük a beszélgetést. A tanácskozás nem egészen a gondosan előkészített terv szerint kezdődött. A fő villanyvezeték felújításán dolgozó szerelők ugyanis aznap Zétény (Zatín) határában szorgoskodtak, s a biztonság kedvéért- illetve az előírásoknak megfelelően - áramtalanították a vezetéket, így aztán a bodrogközi település kevésablakos művelődési házának nagytermében délelőtt is félhomály volt.- Állítólag tizenegy órától lesz villany - hozta valaki a hírt a művelődési ház bejáratánál ácsorgó embereknek néhány perccel kilenc után.- S addig mit csináljunk? Itt álljunk tétlenül? - morfondíroztak többen is. Szerencsére nem sokáig, mert egyikük megjegyezte: - Nem baj, ha a teremben sötét van, csak a gondolataink legyenek világosak- így aztán munkához láttak. A Haladás Efsz kommunistáinak évzáró taggyűlése részletesen és- sokak szerint - tárgyilagosan elemezte a pártalapszervezet, illetve a 74 kommunista munkáját, magatartását. Ugyanakkor a tanácskozók nyíltan elmondták azt is, mi az, ami szerintük erősíti, tökéletesíti a szocialista társadalmi rendszert, s mi az, amit helytelenítenek, kifogásolnak. A kommunisták itt úgy érzik, munkájukért nem érheti őket különösebb vád sem fentről, sem lentről, azaz nyugodt lelkiismerettel adnak róla számot a felsőbb pártszerveknek, s a párton kívüli dolgozóknak is. Nyugodt lelkiismerettel, mert nem vették félvállról kötelességüket, s a termelést a társadalmi elvárásokkal, a lehetőségekkel összhangban igyekeztek irányítani. Hogy elfogadhatóan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a gazdasági eredmények, s azok közül is elsősorban az, hogy a szövetkezet az utóbbi években egyszer sem volt veszteséges, s a gabonafélékből négy év alatt teljesítette a jelenlegi ötéves tervidőszakra megszabott termelési feladatát, tervét. Elhangzott az is, hogy a pártirányítás sokat tesz a termelés korszerűsítéséért, a munkakörülmények javításáért, az állattenyésztés fejlesztéséért, s nem utolsósorban a községek lakosságmegtartó erejének növeléséért. Ugyanakkor a párttagok az eddigi eredményekkel korántsem elégedettek. Többre vágynak, többet akarnak. A bővített újratermelés feltételeinek megteremtéséhez kevés az 1-1,5 millió korona évi nyereség. Legalább három millió korona kellene, viszont arra egyelőre nem futja a szövetkezet erejéből. Hogy ennél nagyobb legyen a nyereség, ahhoz mindenekelőtt jó termelési program, ügyes, áldozatkész szakemberek kellenek, valamint igazságos, stabil állami szabályozórendszer. Nos, amint arra Panykó Árpád pártelnök, valamint Csorna János, az SZLKP tőketerebesi (TrebiSov) járási bizottságának munkatársa is rámutatott, az eredményes gazdálkodás feltételei közül igen sokat helyben kell biztosítaniuk. Itt van például a fiatalítás. - Jó jel mindenképpen - vélekedett az új generációt képviselő pártelnök -, hogy szövetkezetünk dolgozóinak átlageletkora csökken, vagyis, hogy több a fiatal munkaerő, mint a múltban. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy az állattenyésztésben mégis kevesen vannak. Reméljük - folytatta -, hogy a magánépítkezéseket támogató kormányrendeletnek nálunk is lesz foganatja. Szirovecz Géza szövetkezeti elnök szerint a boldogulás, a fejlődés egyik kulcs a szövetkezetben dolgozó emberek kezében van. így például a kollektív vezetésben.- Ha okosan gondolkodunk, ha helyesen ítéljük meg helyzetünket és olyan célt tűzünk magunk elé, olyan irányt szabunk magunknak, amelynek a helyességét $ jövő igazolja, akkor nincs, nem lehet baj - mondta.- De mi mindig, mindenben hibátlanok vagyunk? Néhány évvel ezelőtt itt, ebben a teremben ez a fórum is megtárgyalta az egyik beruházásos építkezésünk tervét, s úgy döntött, hogy kell a korszerű tehénfarm. Most mégis azt mondjuk, kár volt a 26 millió koronás befektetés, mert a létesítmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s az olcsóbb, egyszerűbb istállókban jobbak a termelési eredmények. Úgy érzem, ebben mindannyian vétkesek vagyunk, s nem utolsósorban a tervezők is, ' meg a technológiai berendezés felújításához, karbantartásához szükséges kisebb-nagyobb alkatrészek, elemek gyártásáról megfeledkező vállalatok... Helyben keresendő annak az oka is, miért vásárol a szövetkezet évente száznál is több üszőborjút, amikor maga is képes lenne a borjúnevelésre. Csarnokovics László szerint nem is kell hozzá sok dolog: azt javasolta, hogy a vékei (Vojka) szarvasmarhatelepen létesítsenek üszőnevelőt. Tervét, elképzelését részletesen js kifejtette. Többen megjegyezték, hogy gazdaságosabb lenne a termelés, ha nagyobb lenne a rend, s ha a szövetkezet vagyonát mindenki lelkiismeretesen védené, gyarapítaná. A melléktermelési üzemágat is észszerűbben kellene fejleszteni. Néhányan rámutattak, hogy az emberekben kevés a kezdeményező készség. Megszokták az utasítá- sos irányítást, s most nehéz a váltás. A zöldségkertészet dolgozói például arra panaszkodnak, hogy a paradicsom és a paprika felvásárlási ára alacsony, viszont azzal még senki sem lépett elő, hogy miként lehetne „elcsípni" a magasabb árakat, hogyan lehetne megvalósítani a fóliasátras termesztést vagy a rendszeres öntözést. A tanácskozók beszéltek azokról az okokról is, amelyekre helyben hiába keresnek orvoslást, ezért a felsőbb pártszervek segítségét kérik. Ilyen például a terület vízgazdálkodása. A Kelet-szlovákiai síkság talajrendezése ugyan már sok gondot megoldott, viszont további teendők is lennének. A bolyi szivattyúállomás a belvizet és a felesleges talajvizet átemeli a Latorcába, de a fordított műveletre képtelen, s így a szövetkezet nem tudja öntözni a határt. A szövetkezet kommunistái helytelennek és gazdaságtalannak tartják azt a tervet is, amely szerint néhány év múlva a bolyi határba a Tiszából vezetik majd az öntözővizet, nem pedig a közeli Latorcából. Felvetődött a sertésistállók körüli helyzet is. Azt mondják, ha évekkel ezelőtt a járási szervek nem rukkolnak elő azzal, hogy a környékről egy helyre, Perbenyíkbe (Pribeník) kell összpontosítani a sertéshizlalást, akkor most náluk is más volna ez az ágazat. Néhányan úgy vélekedtek, hogy pártunk és az ország mezőgazdasági politikája lehetne még színvonalasabb is, ha a termelőket sikerülne valóban érdekeltté tenni. Boros Géza megjegyezte, hogy javítani kell az anyagellátáson, s valamilyen módon véget kellene vetni annak, hogy az anyagbeszerző csak akkor kapja meg a keresett alkatrészt, ha „csúsztat" is érte valamilyen „figyelmességet". Elhangzott, hogy az üzemek állami támogatásának szabályain sem ártana javítani. A boly iák ugyanis azt vallják, az államnak jobban megérné, ha a rendszerint rosszul gazdálkodó üzemek támogatására szánt pénzösszeg egy részét a rentábilis és csúcsteljesítményekre is képes gazdaságoknak adná. A tanácskozás szerint helyes az alkotókészséget, a vállalkozószellemet és a felelősséget erősítő demokratizálási folyamat, helyes a nyíltság, az őszinteség, az egészséges véleménycsere, fontos a kommunista elvek betartása, az alapszervezetek és a felsőbb szervek szoros kapcsolata, a kölcsönös, nyílt tájékoztatás, valamint a bizaGAZOAG JÓZSEF
