Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám, szerda

Népszámlálás a peresztrojka szellemében Hányán élnek a Szovjetunióban? Mária Ljanosz-Masz, az APN tudósítója beszélget Mark Tolccal, a neves szovjet demográfussal, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Népességkutató Intézetének munkatársával. Az ifjúság jogai- Este hatig leszek suliban, tizenhárom óránk van. Mennyivel jobb a felnőtteknek! Nekik csak nyolcórás munkaidejük van és még fizetést is kapnak - méltatlankodik egy tizenkét éves szőke kisfiú kora reggel a zsúfolt buszban. A barátja másban látja a felnőttek kiváltságos helyzetét. Mi, a felnőttek parancsolha­tunk, mondhatunk nekik bármit, őket azonban még csak nem is hallgatjuk meg és ha mégis, akkor sem adunk igazat nekik. Hát persze hogy nem, hiszen ők még tapasztalatlanok, gyerekek, szeretném eloszlatni hirtelen feltörő kételyeimet. És valóban gyermekek! Nem rágódnak „felnőtt módra" a sérelmeiken, hanem egy olimpiai matekpélda megoldását próbálgatják a bepárásodott ablaküvegen. Követni próbálom gondolatmene­tüket, de rá kell jönnöm, hiába van matekból érettségim. És újból kételyeim támadnak: valóban nélkülözhetetlen, hogy egy tizen­két éves gyermek reggeltől késő délutánig üljön az iskolában? Mikor jut idejük felkészülni a következő napra, s főleg, mikor jut idejük pihenni, játszani? Mikor hallgatjuk meg végre őket, leg­alább az őket (is) érintő ügyekben, mikor, lehet egyszer már nekik is igazuk? Nem költői és nem is eltúlzott kérdések ezek. Mind több országban, többek között hazánkban is előtérbe kerültek a gyer­mekek, illetve a fiatal nemzedék jogai, mind komolyabban veszik az ifjúságról szóló elkoptatottnak ható közhelyeket. Az ENSZ égisze alatt a gyermekek jogainak 1959-es deklarálása után egy politikai és jogi szempontból súlyosabb dokumentumon dolgoz­nak, amely nemcsak kinyilatkoztatná, hanem a nemzetközi humanitárius jog eszközeivel kötelezné is az államokat a gyer­mekek és az ifjúság jogainak elismerésére és szavatolására. Hazánkban új ifjúságpolitikai koncepciót készítenek elő, melyet az államra nézve is kötelező törvény formájában kívánnak jóváhagyni. Az új ifjúságpolitikát kellene támogatnia a lakás-, acsalád'ésaszociálpolitika mostfogalmazódó koncepcióinak is. Az új politikai koncepció előkészítése persze távolról sem jelenti azt, hogy eddig elhanyagoltuk volna ezeknek a kérdések­nek a rendezését. Emelkedett a családi pótlék Összege, s a csa­ládi pótlék megítélése szempontjából már nem játszik szerepet az, ha a gyermeknek saját jövedelme is van; emelkedett a gyer­mekgondozási segély összege, és egyben meghosszabbították folyósítása időtartamát is; 30 ezer koronáról 50 ezer koronára emelték a fiatal házasok kölcsöne összegének felső határát; külön állami támogatást állapítottak meg a fiatal építkezők számára; meghosszabbították a fizetett anyasági szabadság időtartamát, de a fizetetten gyermekgondozási szabadságét is; külön programot dolgoztak ki arra, hogyan védjék az ifjúságot a negatív társadalmi jelenségekkel szemben; jogszabály szüle­tett arról, hogy a végzős középiskolásokkal, főiskolásokkal, a szaktanintézetek tanulóival tilos néhány hónapra, évre szóló munkaszerződést kötni, mert a pályakezdő fiatalok érvényesülé­sét korlátozták, jogaikat jelentősen csorbították ezek a félévente, évente felújított munkaszerződések... Mindezek az intézkedések hozzájárultak számos probléma megoldásához, de előfordult az is, hogy csak felemás megoldást nyújtottak. Mert emelték ugyan a fiatal házasok kölcsönét, de azt számos fiatal házaspár az áruhiány miatt nem tudta elkölteni. Valóban törvényesítették, hogy a második gyermek születése után az anyának három évig jár a gyermekgondozási segély, de ezzel hátrányos megkülönböztetésben részesítették az eddig mindig is kiváltságos elsőszülöttet, az egykét - mutatnak rá azok, akik erre a segélyre a gyermek jogi szempontjából tekinte­nek, és nem az anyának a szülésért és a gyermekeiről való gondoskodásért járó jutalmat látják benne. Látni kell viszont, a gyermekek és az ifjúság jogainak szavato­lása mégsem pusztán csak a törvényeken, intézményeken, hivatalokon múlik. Csupán egy példát említenék, tavaly Szlováki­ában több mint 6000 gyermekes házaspár vált el, holott a gyer­meknek joga van mindkét szülőjéhez. Az olyan deklarált jogokat ugyanis, mint a boldog gyermekkorhoz, a szeretethez és megér­téshez, sót a játszáshoz való jog, csakis a szülők biztosíthatják gyermekeiknek - együtt. FEKETE MARIAN Nyíltan beszéltek az eredményekről és a gondokról • Közzétették az év eleji szovjet népszámlálás első eredményeit. Mi­ről árulkodnak a kapott adatok?- A népszámlálás adatai azt mu­tatják, hogy a szovjet lakosság lét­száma töretlenül nő, immár elérte a 286 millió 717 ezret. A legutóbbi, 1979-es népszámlálás óta 9,3 szá­zalékos növekedést regisztrálha­tunk. Ez a növekedés azonban az egyes köztársaságokban eltérő. Az Oroszországi Föderációban a lakos­ság száma 7,2, Ukrajnában 4, Belo­russziában pedig 7 százalékkal nőtt. Hozzávetőleg hasonlóképpen ala­kult a létszám a balti köztársaságok­ban is: Litvániában a növekedés mértéke 9, Lettországban 6, Észtor­szágban pedig 7 százalék. A közép­ázsiai köztársaságokban sokkal na­gyobb a növekedési ütem: Tádzsi­kisztánban tíz év alatt a lakosság száma 34 százalékkal, Üzbegisz­tánban 29 százalékkal, Türkméniá- ban 29 százalékkal, Kirgiziában pe­dig 22 százalékkal emelkedett. 1959-ben Közép-Ázsiában élt az or­szág összlakosságának 6,6 száza­léka, míg jelenleg ez a mutató 11,5 százalék. 0A népi küldöttek kongresszu­sán Vaszilij Belov író az elnéptelene­dés veszélyére hívta fel a figyelmet. Belov azt állította: a helyzet olyan elszomorító, hogy számadatokkal inkább nem is terheli a hallgatókat.- Hosszabb időt figyelembe véve, a szláv lakosság számára valóban kedvezőtlenek a kilátások. A nyolc­vanas évek első felében házasságot kötött orosz, ukrán és belorusz nők esetében a várható gyermekáldás nem éri el a két főt sem. Ez pedig nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy a megszületett és megszüle­tendő gyermekek - számukat tekint­ve - a szülők helyébe lépjenek. Végül is nem minden családban születik gyerek. Statisztikai átlagban családonként 2,3 gyermeknek kelle­ne születnie ahhoz, hogy a demog­ráfiai újratermelődés megtörténjen. A közép-ázsiai köztársaságokban ugyanakkor ma is magas a születé­sek száma. A közvéleménykutatás adatai szerint ezekben a köztársa­ságokban a fiatal nők továbbra is több gyermeket szeretnének: az üz- bégek, a tadzsikok és a türkmének ötnél is többet, a kirgizek pedig 4-5 gyermeket. Közép-Ázsiában egyébként ma­gas a gyermekhalandóság is: Türk- méniábah ezer megszületett gyer­mek közül ötven, Tadzsikisztánban csaknem 49, Üzbegisztánban pedig 42 hal meg. Nyáron, amikor különösen megnő a gyermekhalandóság, az ország központi részeiből népes orvoscso­portok indulnak Közép-Ázsiába. Munkájukat közpénzekből finanszí­rozzák, ezt a feladatot a Lenin Gyer­mekalap látja el. Ezáltal némileg csökkentek a gyermekhalandósági mutatók, de áttörés még mindig nem történt. • Milyen váratlan tények birtoká­ba jutottak a demográfusok?-A népszámlálás még nekünk, szakembereknek is szolgált néhány meglepetéssel. Kiderült például, hogy a mezőgazdasági lakosság lét­számának csökkenése lényegesen lassúbb, mint azt várták. Az előzetes számítások szerint az 1979-es nép- számlálás óta 3,2 millióval kellett volna csökkenje a mezőgazdaság létszámának, valójában azonban csak 900 ezerrel csökkent. A városi lakosság esetében en­nek éppen az ellenkezőjét tapasztal­tuk, vagyis a városokban keveseb­ben laknak, mint azt korábban gon­doltuk. , • Lehet, hogy a nyilvántartás pontatlansága okozta az eltérést? Vagy esetleg az összeírás során csúsztak be hibák?- Valószínű, hogy a lakossági helyváltoztatás nyilvántartásában történtek hibák. A Szovjetunióban bejelentkezési kötelezettség van ér­vényben. Amikor az ember lakóhe­lye szerint bejelentkezik, egyúttal bekerül a statisztikai jegyzékbe is, és ez a regisztrálás szolgál alapul a lakóhelyváltozás nyilvántartásá­Kezd megvalósulni a szovjet em­berek általános követelése, hogy az ország pénzét ne ágyúkra, hanem közszükségleti cikkek előállítására költsék. A jelenlegi ötéves tervben a katonai kiadások csökkentésével 30 milliárd rubelt takarítanak meg. Előzetes számítások szerint a meg­takarítás az agrár- és könnyűipari termékek előállítását 1,5-2-szere- sére növelheti. A katonai költségve­tés felszabaduló összegeit tehát ésszerűbben használják fel, így a szovjet emberek ágyúk helyett tényleg vajat kapnak. A szovjet gazdaság már megtette az első lépéseket a hadiipari üze­mek békés célú termelésének meg­szervezésére. Ehhez egy nemzeti tervprogram szükséges, amely biz­tosítja majd a felszabaduló össze­gek hatékony és jövedelmező fel- használását. Egy ilyen program azt bizonyítja, hogy az állam érdekelt a lészerelési tárgyalások sikerében, kész valódi lépéseket tenni a fegy­veres erők és fegyverzet csökkenté­se érdekében. Egy ilyen terv előké­szítése valamennyi érdekelt fél rész­vételével történhet csak meg: a köz­ponti és helyi államhatalmi szervek­nek, a vállalati vezetésnek és a szakszervezeteknek részt kell venniük a tervprogram kidolgozásá­ban, melynek a következő kérdése­ket kell megoldania: az alternatív termékek fajtáját, a termelés pénz­hoz. A valóság azonban gyakorta eltér ettől a sémától. Előfordul, hogy nem tesznek eleget a bejelentkezési kötelezettségnek. Egyébként napja­inkban többen fontolgatják, hogy a bejelentkezési rendszer helyett elegendő lenne a lakónyilvántartás. • Változtatott-e a peresztrojka a szovjet demográfia módszerein?- Életemben először mondhatom el, hogy könnyebb lett a munkánk. Hozzáférhetőkké váltak az adatok, nincsenek titkok. A legutóbbi nép- számlálás adatai elfértek egyetlen kötetben, miközben a húszas évek­ben, amelyek szelleméhez most igyekszünk visszatérni, a népszám­lálás anyagait 56 kötetben adták ki. A múlt évben hosszú szünet után először jelent meg A Szovjetunió lakossága című statisztikai évkönyv. Idén újabb kiadását tervezzük. A ko­rábbi évek legtitkosabbnak minősí­tett adatait ma nyíltan publikáljuk. Olyan adatokra gondolok, mint a la­kosság életkora, az abortuszok és az öngyilkosságok száma, a halan­dóság okai stb. Intézetünk tavaly jött létre, a pe­resztrojka gyermeke. Létrehozását egyébként a sajtó is sürgette. Lehe­tőséget kaptunk arra, hogy széles körű kutatómunkát végezzünk, ki­alakulóban vannak nemzetközi kap­csolataink is. A demográfiában meg­szűntek a nemzetközi tudományos integráció útjában álló egykori kor­látok. ügyi támogatásának forrásait, a nyersanyagigényt, a munkaerő át­képzését. Az alternatív termék meghatáro­zásakor az a legfontosabb, hogy az technológiai szempontból hasonlít­son a megszüntetett fegyverfajta gyártására. Ha például a repülőgép­gyártókat arra kényszerítik, hogy konzervipari gépeket gyártsanak, ez nem más, mint a meglévő szellemi és műszaki kapacitás pazarlása. Elengedhetetlen, hogy a hadiipari üzemek jó minőségű és versenyké­pes termékek gyártására térjenek át. Elsősorban a nagy szellemi befekte­tést igénylő termékekre, így például új típusú univerzális konyhagépekre, hűtőgépekre, fagyasztószekrények­re, elektronikus szabályozású por­szívókra, videotechnikára, személyi számítógépekre, illetve az orvosi műszerekre gondolunk. 1989-ben ezeknek a gyártása a volt hadiipari üzemekben jelentős mértékben nö­vekszik s értékük a jövőben el fogja érni az évi 1 milliárd rubelt. Igen fontos kérdés a hadiipari üzemek átállításának pénzügyi tá­mogatása is. A vállalatoknak meg kell téríteni időleges veszteségeiket, amelyek a békés célú termékekre való átállás következtében keletkez­nek. Egyes számítások szerint a ka­tonai költségvetés csökkentéséből származó összeg több mint 75 szá­zalékát ilyen célokra kell fordítani. A kezdeti szakaszban kiegészítő pénzügyi forrást jelenthet a forgalmi adó is, ami általában az állam jöve­delmét gyarapítja, nem pedig a vál­lalatokét. A termékek szerződéses árai némileg meghaladhatják a szo­kásosat. A későbbiekben a gazda­sági önelszámolás körülményei kö­zepette tevékenykedve (a hadiipar 1989. január 1-jétől tért rá erre a rendszerre) a vállalatok pénzügyi forrásaikat a szovjet piacon hiány­cikknek számító jó minőségű fo­gyasztási cikkek eladásából fedezik. Az értékesítési problémáról szól­va nem szabad elfelejtenünk, hogy a honvédelmi minisztérium mindig is részt vett a polgári feladatok megol­dásában. A polgári célú hadiipari termékek között említhetjük a repü­lőgépeket, hajókat, televíziós készü­lékeket, magnetofonokat, hűtő- és mosógépeket, agráripari és könnyű­ipari berendezéseket. A hadiipari üzemek kétszer nagyobb ütemben növelik a közszükségleti cikkek elő­állítását, mint a polgári üzemek. Az elképzelések szerint 1995-re a hadi­iparban előállított össztermék 60 százaléka polgári célokat szolgál. Jellemző, hogy a hadiipari üzemek által előállított termékek általában hiánycikkek. JEVGENYIJ SZERÖV (APN) A Komáromi (Komárno) járasban már javában folynak az évzáró tag­gyűlések. Eddig 20 alapszervezet­ben - többnyire bíráló hangnemben - vitatták meg a párt- és gazdasági feladatok teljesítését és igényes fel­adatokat tűznek ki az elkövetkező időszakra. A Nyugat-szlovákiai Sütőipari Vállalat komáromi üzeme kommu­nistáinak tanácskozásán részt vett Magyarics Vince, az SZLKP Nyu­gat-szlovákiai Kerületi Ellenőrzési Bizottságának elnöke is. A beszámoló pozitívan értékelte a kommunisták eszmei-politikai munkáját, amelynek hatékonyságát a szocialista munkaversenyben elért eredményük is bizonyítja. Kitértek a hiányosságokra is, többek között arra, hogy munkájuk nincs eléggé megbecsülve, alacsonyak a fize­tések. A vita során az üzem igazgatója, Havetta Károly rámutatott arra, hogy Dél-Szlovákia az ország ke­nyérgabonájának 25 százalékát eb­ből a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a Komáromi járás a tíz százalékát - biztosítja. Ennek elle­nére Dél-Szlovákiában nincs ma­lom, s a gazdasági önelszámolás bevezetésének, vagyis a gazdasági mechanizmus átalakításának idő­szakában nagyon sokba kerül a ga­bonát őrlés céjából Kassára (Kosi­ce) szállítani. Miután a surányi (Őu- rany) malom leégett, javasolták, hogy újítsák fel ismét a környék kisebb malmait. Magyarics Vince elvtárs felszóla­lásában elmondta, hogy ez a szak­ma jutalmazás szempontjából a kör­nyező országokban nagyobb meg­becsülést élvez. Gratulált az üzem dolgozóinak, hogy az évzáró tag­gyűlések tiszteletére új termékekkel lepték meg a fogyasztókat. E napok­ban került az üzletekbe az újfajta almaliszttel készült diabetikus ke­nyér, amely elősegíti az emésztést. A nyolcvan dekagramm kenyér ára 7 korona, szavatossági ideje öt nap. A továbbiakban Magyarics Vince elvtárs tájékoztatta a tagságot azok­ról a feladatokról, amelyek hazánk dolgozóira várnak az átalakítás so­rán. (kolozsi) Az ízesített kefirhez hasonló új sava­nyított tejtermék gyártását kezdte meg a radlicei tejfeldolgozó üzem. A Bifido, amely citrom- vagy narancsszörppel van ízesítve, műanyag poharakban ke­rül az üzletekbe. (Petr Josek felvétele - ÓTK) Konsztantyinovo törzstenyésztő állami vállalata (Moszkvai kerület, Domogyedovói járás) évente 6 ezer tenyészsüldőt szállít az ál lattenyésztő gazdaságoknak, s emellett 3 ezer szarvasmarhát nevel. A tej- és a hústermelés egész éven át a takarmány minőségétől és mennyiségé­től függ, ezért nagy mennyiségű zöldtakarmányt kell tartósítaniuk a termelőknek. Mivel a nehéztraktorokra másutt van szükségük, a Tamanyi tankhadosztálytól bérelnek T-62-es harckocsikat a zöld­anyag tömörítésére. Egy szezon alatt a bérleti díj több ezer rubelre rúg. A megállapodás alapján a vállalat mezőgazdasági terményekkel fizet a katonáknak. (ÖSTK-TASZSZ felvétel) A szovjet hadiipar átállítása Ágyúk helyett vajat ÚJ SZÚ 4 1989. IX. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom