Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám, hétfő

ÚJ szú 3 69. IX. 25. Közös cél, közös érdek Nőtt a cukorrépa-termesztés iránti érdeklődés Úgy tűnik, ha nem is mindenhol, de azért volt foganatja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által a cukorrépa-ter­mesztés iránti érdeklődés növelésé­re meghirdetett szabályzóknak. Több gazdaságnál növelték e fontos növény termőterületét, s fokozott fi­gyelmet szenteltek a termelés ered­ményesebbé tételének. Erre szük­ség is volt, hisz az utóbbi években különböző - főként gazdasági - megfontolásokból lényegesen csökkent az egykor jelentős export- bevételt jelentő növényféleség terü­lete. Például tavaly már csehországi segítséggel kellett kielégíteni a szlo­vákiai cukorszükségletet. A nagyobb odafigyelésnek és a kedvező termelési feltételeknek köszönhetően, az idén remélhetőleg nem ismétlődik meg a múlt évi hely­zet. A felmérések szerint például a Nyugat-szlovákiai kerületben csaknem 1,5 millió tonna'Cukorrépa feldolgozásával számolnak. A szak­emberek véleménye szerint a ter­összehangolásával, a lepárlók töké­letesítésével, valamint a hulladékhő felhasználásával már a közeljövő­ben lényeges javulást lehet elérni. A helyzet alapvető javulására azon­ban csak a teljes technológiai lánc gépesítése és automatizálása után számíthatunk. Ehhez pedig idő és elsősorban pénz kell. Bizonyos kez­deményezés már tapasztalható a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) cukorgyárban, ahol a feldolgo­zás irányításához szükséges számí­tógépeket már beszerezték, ám ko­moly felújításra elsőként a surányi (éurany) cukorgyárban kerül sor.- Az idén megkezdett felújítás a számítá­sok szerint mintegy 900 millió koro­nába fog kerülni, de hat év múlva a világszínvonalnak megfelelő tech­nológiával dolgozhatják fel a cukor­répát. Sőt, a felújítás eredménye­ként napi 6000 tonnára nő a gyár feldolgozó kapacitása, viszont har­madával csökken az energia-fel- használás, és az ökológiai követel­ményeknek megfelelően hatéko­Az ipolyvarbói (Vrbovka) Vörös Csillag Efsz egyike azoknak a mezőgaz­dasági vállalatoknak, amelyek a cukorrépa termőterületének növelésé­vel válaszoltak a kezdeményezést ösztönző szabályzók meghirdeté­sére. A korábbi száz helyett az idén 130 hektáron termelnek cukorrépát, s Badó Jánosnak, a szövetkezet ellenőrző bizottsága elnökének véle­ménye szerint, legalább 40 tonnás hektárhozamot várnak. (Kádek Gábor felvétele) méskilátások kedvezőek, s a szep­tember elején megállapított 13,6 százalékos cukortartalom a feldol­gozási idény kezdetéig 14,5-15 szá­zalékra nőhet. A cukorgyárak felkészültek Alapanyagból tehát remélhetőleg nem lesz hiány, s a gyárak is készen állnak az idénykezdésre. Ennek el­lenére Frantiéek Kovác, a trnavai Cukoripari Állami Vállalat igazgatója nincs könnyű helyzetben. Nem cso­da, hisz a nagyobb termés a cukor­gyárak számára fokozott igénybevé­telt jelent. Az ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a cukorgyárak a le­hetőségekhez képest jól felkészül­tek az idényre. Egyedül az oroszkai (Pohronsky Ruskov) gyáregységnél akadnak gondok, ahol födémcsere miatt egész nyáron a szabadban tárolták a gépeket, s ezek ismételt üzembe helyezése az átlagosnál több időt és energiát vesz igénybe. A napokban mindenütt befejezik a próbaüzemelést, s az előzetes számításoknak megfelelően, szep­tember 26-án valamennyi cukor­gyárban kezdetét veszi a feldol­gozás. Csak a teljes felújítás segít Amikor az igazgató a gondokról beszélt, nem kizárólag az oroszkai cukorgyárra gondolt. A cukorgyártás technológiája, a gyárak berendezé­seinek műszaki színvonala megle­hetősen sok kívánnivalót hagy maga után. A fejlett országokkal való összehasonlításban aligha állnánk a versenyt. A legégetőbb probléma a feldolgozás energiaigényessége, ami jelentősen drágítja a termelést. Általában elmondható, hogy eseten­ként kétszer-háromszor annyi ener­giát használunk fel a répa feldolgo­zásánál, mint bárhol a világon. Ezért a vállalatnak az az egyik legfonto­sabb feladata, hogy megoldja ezt a problémát. Rövid- és hosszútávú intézkedésekre egyaránt szükség van. A technológiai folyamatok jobb nyabb lesz az ipari hulladékvíz tisztí­tása. Cukorrépa-termesztésünk régi gondja a nagy betakarítási veszte­ség. Nem csupán a termelőknek, de a cukoriparnak is érdeke, hogy a veszteség minél kisebb legyen. Ebből kiindulva az állami vállalat együttműködési szerződést kötött a Kleine céggel egy korszerű beta­karító gépsor gyártására. Frantiéek Kováő elmondta, hogy az idén hét gépsor készült el, jövőre húsz, ké­sőbb pedig évente 30-30 gépsort tudnak kínálni a termelőknek. Kölcsönösen előnyös feltételeket A cukorgyárak és a termelő válla­latok között ősidők óta szoros a kap­csolat, hisz a termelési eredmények alakulása mindenképpen visszahat a feldolgozó üzemek munkájára, te­vékenységének sikerére. Az utóbbi években mintha megromlott volna ez a kapcsolat. A trnavai vállalat igazgatója bólintott, de azonnal hoz­zátette, hogy a kapcsolat javításán és azon munkálkodnak, hogy a ter­melőkkel együtt mindkét fél számára előnyös feltételeket teremtsenek. Szorosan együttműködnek a hazai rendszergazdákkal, a légi (Lehnice) és a rybanyi szövetkezettel. A válla­lat kutatóintézete rendszeres talaj- vizsgálattal és tápanyagpótlási út­mutatással segíti a termelők munká­ját. A vállalat az integrációs alapból 36 millió koronát juttatott a Sládkovi- covói Magtermesztő Állami Gazda­ságnak, hogy felkészülhessen a ve­tőmag sokat bírált minőségének és előkészítésének javítására. A ter­melők ugyanis joggal kifogásolták, hogy gyakran nagyon rossz a vető­mag csírázóképessége. Ennek első­sorban a vegyszeres kezelés nem megfelelő módja volt az oka. A felvásárlás, pontosabban a mintavétel és a minőség elbírálá­sának módját szintén gyakran kifo­gásolták a termelők. Az igazgató elmondta, hogy az idén módosítot­ták az átvétel feltételeit. Ezután a szálítóeszközök rakterének, illetve a szállítmánynak a közepéről veszik a mintát. Az igazgató azt is megígér­te, hogy a menet közben felmerülő egyéb problémákat szintén igyekez­nek rugalmasan megoldani, mesz- szemenően figyelembe véve a part­nerek konkrét észrevételeit és ja­vaslatait. A közös érdekek és célok elvéből kiindulva, Frantiéek Kováő több íz­ben utalt a kölcsönös együttműkö­dés fontosságára. Mint mondotta, figyelembe kell venni, hogy a cukor­répa nem csupán a cukorgyárak számára fontos, hisz takarmányfor­rásként is jelentős szerepet játszik a mezőgazdasági vállalatok gazdál­kodásában. Az együttműködés fej­lesztésének a termelés és a feldol­gozás gazdaságosabbá tételét kell szolgálnia. Ezért a vállalatnál olyan döntés született, hogy az integrációs alapból ezután csakis a legjobb cu- korrépa-termesztő gazdaságokat fogják támogatni. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Kevés az orvos, késnek a beruházások Az egészségügyi ellátás helyzetét az utóbbi hónapokban több fórumon is megvitatták a nagykürtösi (Vel’ky Krtíá) járásban. A járási nemzeti bi­zottság egyik legutóbbi állásfoglalá­sa szerint a gondok egy része a szakemberhiányból, mindenek­előtt az orvosok hiányából adódik. Három évvel ezelőtt ugyan már szü­letett egy határozat a szakorvosi állások és az egyéb, főiskolai vég­zettséget követelő munkahelyek be­töltésére, ám az elképzeléseket egyik esztendőben sem sikerült megvalósítani. A jelentésből kitűnik, hogy 1986-88 között huszonkét or­vost ugyan felvett a járási egészség- ügyi intézet, ugyanakkor huszonné­gyen távoztak a járás egyetlen kór­házából, valamint a körzeti rendelő- intézetekből. Nem valósultak meg a végző orvostanhallgatókkal kap­csolatos elképzelések sem, hiszen a kiszemelt huszonegy friss diplo­más közül csak nyolcán telepedtek le a járásban. Bizonyára érdekes lenne feltárni az érdektelenség valós okait (általá­ban családi okokra hivatkoznak a tá­vozók), hiszen a helyzet lényegében hasonló a szomszédos Losonci (Lu- őenec) és a Rimaszombati (Rimav- ská Sobota) járásokban is. Annyi bizonyos, hogy a nemzeti bizottságoknak és az egészségügyi szerveknek meg kell teremteniük i jobb munka és lakóhelyi feltétele­ket, s több hallgatót kell felvenniük e vidékről Szlovákia orvosi egyete­meire is. A káderhelyzettel ellentétben né­miképpen javult a helyzet az egész­ségügyi intézmények befogadóké­pességének bővítését és felszerelt­ségét illetően. Mindenekelőtt a járási székhelyen átadott rendelőintézetről kell említést tenni. Az anyagi és műszaki ellátottságot illetően jelen­tős még a járás lemaradása. Sok­szor a rendelkezésre álló pénzesz­közöket sem használják fel megfele­lően. A rendelőintézetek rekonstruk­ciójára ez említett időszakban közel hat és fél millió korona állt rendelke­zésre, ám ennek csak alig több, mint háromnegyedét merítették ki az épí­tőkapacitás hiányára hivatkozva. Gépekre és gyógyászati eszközökre is közel azonos összeget fordíthat­tak a járás gyógyintézetei, ami bi­zony kevésnek tűnik azok elavultsá­gának ismeretében. A mentőautók több mint fele elöregedett és hason­ló a helyzet az egyéb gépjármüveket illetően. A legfontosabb tennivaló a Kékkői (Modry Kamert) és a Busái (Buáice) körzeti rendelő felépítése, sajnos már a tervdokumentáció előkészíté­sében jelentős lemaradás tapasztal­ható, így ebben az ötéves tervidő­szakban már nem kezdődhetnek meg a munkálatok. -h.a­A galántal (Galanta) Medos az idén 1800 tonna mézet szállít a hazai és 2650 tonnát a külföldi piacra. Itthon és határainkon kívül egyaránt rendkívül népszerűek virágporral, méhpempóvel, propolisszal és gyógynövényklvonatokkal dúsított mézféléi. (Alexander Buzinkay felvétele - ŐSTK) Iskolából - munkába Közismert tény, országszerte szinte mindenütt egyre nehezebb elhelyezkedniük a pályakezdőknek, középiskolásoknak, mert nincs kellő szakmai gyakorlatuk, felkészültségük. Milyen eséllyel indulnak munkát keresni a Lévai (Levice) járás magyar tanítási nyelvű középis­kolát végzett fiataljai, hogyan segíti őket és milyen eredménnyel a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztálya, kérdeztük dr. Zoller Míhálytól, a munkaügyi osztály előadójától. így lényegesen javulnak érvényesü­lési lehetőségeik. • Említette, hogy tavaly és két évvel ezelőtt nem voltak különösebb nehézségek a gimnáziumban érett­ségizettek elhelyezésével. Ez azt je­lenti, hogy az idén voltak?- Az idén egy kényesebb esetünk adódott, melynek még nem jutottunk a végére. Nem szívesen beszélnék róla. • Holott nyilván tanulságos eset, ugye?- Az egyik idén érettségizett lány­ról van szó. Nem akar elmenni elá- rusítónőnek, csak íróasztalt hajlan­dó elfogadni. Irodai munkahelyet azonban nem tudunk biztosítani ne­ki. Panasszal fordult a népi ellenőr­zési bizottsághoz, hogy mindez csak azért történhet meg vele, mert ci­gány származású. Megpróbáltunk összehozni egy találkozót az illeté­kes kereskedelmi vállalat személy­zetisével is, de a kislány egyszerűen nem állt vele szóba. Hiába magya­ráztam neki, hogy a gimnázium főis­kolára készít fel csupán, szakkép­zettséget nem ad. • A tanulság tehát az, hogy gim­náziumba csak az jelentkezzen, aki főiskolai végzettséget akar sze­rezni?- Inkább úgy fogalmaznék, az, akinek ambíciói vannak. A lányoknál viszont elég gyakori, hogy csak érettségizni akarnak, mert ez egyfaj­ta társadalmi rangot biztosit nekik. Az érettségi után pedig igyekeznek minél előbb férjhez menni. A fiúk nem ragaszkodnak az irodai munkához, a gyengén fizetett adminisztratív munkakörhöz. Tudatosítják, hogy előbb vagy utóbb családfenntartók­ká válnak, ezért - ha nem folytatják tanulmányaikat - a kereseti lehető­ségek szerint választanak, illetve keresnek munkát maguknak. Tény az, hogy a gimnáziumokban meg kellene változtatni az uralkodó szemléletet, kissé gyakorlatiasabb gondolkodásra vezetni a diákokat, felkészíteni őket arra, mi várja őket az érettségi után. • A gimnáziumot végzett diákok megfelelő elhelyezkedése feltehető­leg az elkövetkezendő években sem lesz könnyebb, ön azonban már a beosztásából eredően is, nyilván gondolkodott valamilyen megoldá­son. Van konkrét elképzelése erre vonatkozóan?-Van néhány közös elképzelé­sünk, itt a munkaügyi osztályon. Az egyik például az, hogy a gimnáziu­mokban nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gépírás oktatására. Az alapiskolákban a pályaválasztási ta­nácsadást kellene úgy irányítani, hogy azok menjenek gimnáziumba, akikben van továbbtanulási ambíció. Társadalmi és nemzetiségi ér­dek, hogy minél többen legyenek. Aztán itt van például a tlmacei gép­gyár. Évente eltervezi, hogy kétszáz szakmunkástanulót vesz fel, de a tervet még sohasem tudta teljesí­teni. Ha nyitnának magyar osztályo­kat, ők is jobban járnának, talán hamarabb lenne megfelelő mun- kaerő-utánplótlásuk. Konkrét elképzelés tehát van. En­nek megvalósítása egyre sürgetőbb feladat, valamennyi érdekelt szerv és szervezet részére. FEKETE MARIAN Járásunkban két magyar tanítási nyelvű gimnázium van, Zselizen (Zeliezovce) és Ipolyságon (Őahy). Más nemzetiségi szakközépiskola nincs a járásban. Ez lényegében meghatározó a feltett kérdések szempontjából, mivel a legnagyobb problémát éppen azoknak a gimná­ziumban érettségizett diákoknak az elhelyezése okozza (akár szlovák, akár magyar gimnáziumban végez­tek), akiket valamilyen okból nem vettek fel főiskolára, vagy egyetem­re. Persze, vannak, akik más járá­sok magyar tanítási nyelvű szakkö­zépiskoláiba mennek tanulni, elekt­rotechnikát Érsekújvárba (Nővé Zámky), közgazdaságot Surányba (Surany)... Ez azonban viszonylag ritka, ám ha mégsem sikerült elhe­lyezkedniük, a mi feladatunk, hogy segítsünk nekik ebben. A járás vállalataitól negyedévente megkapjuk a szabad munkahelyek listáját. Ezekből válogathatunk, kí­nálhatunk fel munkahelyet a hoz­zánk forduló végzősöknek. • Megközelítőleg hányán fordul­nak évente önökhöz segítségért?- Körülbelül, húszán és döntő többségük, mint már utaltam rá, gimnáziumban érettségizett. Ez a szám jelzi azt is, hogy a járás nemzetiségi középiskoláiban érett­ségizettek döntő többsége a szán­dékának megfelelően érvényesül, továbbtanul, esetleg munkába lép, s ez a két magyar tanítási nyelvű gimnázium eredményes munkáját dicséri. Egyesek elhelyezésével azonban gondok vannak, holott né­hány évvel ezelőtt még semmiféle nehézségeink sem voltak ezzel. A munkaügyi minisztérium kiadta az irányszámokat, melyik szocialista szervezetnek hány végzőst kell fel­vennie szakok szerint. Ez megszűnt a vállalatok önállóságának növelé­sével. Még tavaly és két éve sem volt különösebb problémánk. Talál­tak, illetve találtunk számukra mun­kát. Elhelyezkedtek. Más kérdés persze az, mennyire voltak elége­dettek. Hangsúlyoznám viszont, hogy teljesen függetlenül attól, ma­gyar vagy szlovák gimnáziumot vé­geztek-e. Ez a gimnáziumot végzet­tek körében azok esetében, akik nem tanulnak tovább, általános problé­ma, melyet nem tudunk kielégítően megoldani. Hiába van magas szín­vonalú általános műveltségük, s eh­hez igazodó igényeik és vágyaik, a vállalatok ebben a gazdasági me­chanizmusban nem tudnak mit kéz-. deni velük, s ugyanakkor a fizetésük is alacsonyabb, mint azoknak, akik szakközépiskolát végeztek. • A nemzetiségi kérdés szem­pontjából azonban ennek nyilvánva­lóan eltérő következményei vannak. Az, aki szlovák gimnázium után kényszerül képzettséget nem igény­lő munkát végezni, azt mondja: nem volt érdemes gimnáziumba járni. Ezt a tanulságot vonja le környezete is. A magyar gimnáziumot végző diák és környezete viszont gyakran úgy véli, nem volt érdemes magyar isko­lába járni.- Ez elképzelhető. Én viszont ezeket a gimnazistákat igyekszem rábeszélni arra, végezzenek el még legalább valamilyen kétéves szako­sító iskolát, közgazdaságit, mező­gazdaságit vagy számítástechnikait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom