Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám, csütörtök
Csányban a helyzet változatlan Hogy mindjárt a dolgok közepébe vágjunk: a minap a Kassához (Kosice) közeli Hernádcsányban (Caña) azt tapasztaltuk - és ezt a helyszínen több törzsvendég is megerősítette -, hogy az üdülési célokat szolgáló ottani tó vize nem tisztább, mint tavalyelőtt, vagy tavaly. Ellenkezőleg, mintha egyre szennyezettebb lenne... Néhány esztendeje már megírtuk - és hozzánk hasonlóan más lapok is - hogy valakinek, valamelyik illetékes szervnek, szervezetnek nem ártana minél előbb pártfogásba venni a volt kavicsbányából kirándulóhellyé, üdülőközponttá előléptetett, s az utóbbi időben már a széles környék leglátogatottabb fürdőhelyei közé tartozó tavat. Pontosabban: annak vizét, mert a körülötte sorakozó üzemi- és magánüdülőkból, hétvégi házakból ítélve, no meg a szolgáltatásokat véve úgy tűnt, a partjával jobban törődnek. Hol történt a hiba? Nem vitás, évekkel ezelőtt valahol hiba történt. Azok, akik gyorsan felismerték a helyzetet, egykettőre körbeépítették nyaralóikkal a harminchat hektáros vízfelületet, viszont a Hernád menti síkság kellős közepén létesített üdülőtelep legfontosabb tényezőjével, magával a tóvai akkoriban vajmi keveset törődtek. Talán azért is, mert akkor még aránylag tiszta volt a víz. Tiszta volt, ugyanis a Kelet-szlovákiai Vasmű rendszeresen szivattyúzott belőle, s ugyanakkor egy patakocska is folyt belőle a Hernád irányába, s a partján még nem állt kétszáznegyven nyaraló. Jelenleg azonban a vasgyár szivattyúja csak ritkán üzemel, mert a gyáróriásba más forrás adja a hűtővizet, a patakot a talajrendezés során felszámolták, a hétvégi házak szennyvizét pedig csatorna- csatlakozás nélküli emésztőgödrök nyelik el. S szó szerint elnyelik, mert közülük nem egy „feneketlen“, azaz olyan, amelyből a szennynek nem nehéz utat találnia a vastag kavicsrétegbe, onnan pedig oda megy, ahová a víz viszi. Tény, hogy a tavat néha a közeli szántóföldekről esővíz is szennyezi. Igaz, már nem olyan mértékben, mint korábban, mert a helyi egységes földműves-szövetkezet a határban a szerves trágyát már korszerű telepeken tárolja, ugyanakkor a tó és a szántóföld közé egy mély árkot ásott, tehát igyekszik betartani az alapvető környezetvédelmi előírásokat. Manapság a csányi tó vendégeit egyre jobban aggasztja a víz minőségének alakulása. S aggasztja a járási idegenforgalmi igazgatóságot is. Ez természetes, hiszen az említett szervezet a tó mentén egy viszonylag jól feszerelt és még épülő, bővülő kempingtábort üzemeltet, s a strandnak, valamint a vízijármű- kölcsönzónek is gazdája. Eredményessége pedig, az anyagi is - elsősorban az üdülőközpont látogatottságától függ., A látogatottság meg a helyi körülményektől, köztük elsősorban a víztől. Ha ugyanis a víz jó, fürdésre megfelel, akkor nyáron általában telt ház van a strandon, azaz hétköznapokon két-háromezren is megfordulnak ott, napfényes hétvégeken pedig nem ritka a tízezres tömeg. Ha a víz minősége annyira leromlana, hogy a közegészségügyi felügyelőség megtiltaná benne a fürdést, akkor a törzsvendégek többsége bizonyára elpártolna Csánytól. S nemcsak a tótól, hanem az ottani kempingtől, a szállodától, s a többi vendéglátó üzemtől. A hétvégi házak tulajdonosai sem örülnének a tó további szennyeződésének... A part tovább gazdagodik... A minap a járási idegenforgalmi igazgatóságon is jártunk, s ott az igazgatótól, Dionyz Gaal mérnöktől érdeklődtünk a tó jövőjéről. Elmondta, hogy a vendéglátást a kemping bővítésével és korszerűsítésével, továbbá a Pláz szálló konyhakapacitásának növelésével, valamint újabb sportpályák létesítésével, a part esti kivilágításával, s nem utolsósorban a látogatottság korlátozásával szándékoznak javítani.-Ami a látogatottság korlátozását illeti - jegyezte meg az igazgató - azt egyelőre nem alkalmaztuk, viszont mindenképpen szükséges lenne, hiszen a tó környékén néha nagy a zsúfoltság. Pontosabban: előfordul, hogy egymás hegyén-há- tán vannak az emberek, s olyankor sokan a szemünkre vetik, hogy a zuhanyozónál hosszú a sor, az illemhelyet nem győzik a gondnokok takarítani, vagy az üdítőital délre elfogy... Nos, részben igazuk van a zsörtölódóknek, csakhogy a strand és a szolgáltató üzemek kapacitása is véges. Ezért azt tervezzük, hogy a jövőben csupán annyi látogatót engedünk a strand területére, amennyi zavartalanul pihenhet, szórakozhat, fürödhet. Hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon, a járási nemzeti bizottsággal és a helyi közigazgatási szervekkel közösen a közeljövőben a másik két helyi tavat is strandolásra alkalmassá szeretnénk tenni.-A látogatottság korlátozásával megoldódna a víz minőségének kérdése is?-Nem. A víz csak akkor lesz tisztább, ha elkészül a távlati tervben szereplő csatornahálózat. genforgalmi igazgatóságnak a közös dolga... Kell az igazi gazda. Addig hiába gondoskodik a helyi nemzeti bizottság a rendszeres szemételszállítás ról, hiába hordják a halászok a tóba a növényevő halakat, hiába üléseznek rendszeresen a hétvégi háztulajdonosok választott tanácsai, s hiába ügyeskednek a lángossütők, a cukorvatta-árusok és a többi válElsósorban a víz vonzza az embereket (A szerző felvétele) Ugyanakkor jó lenne itt-ott a hínártól és más vízinövénytől is megtisztítani a tavat. A néhány éve ezzel a céllal ide telepített amur halak jó szolgálatot tesznek, de még mindig sok a növény. Nem ártana gépekkel, mechanikusan is irtani, viszont a környezetvédők ezt nem engedik. Azt mondják, a sásban több igen értékes és ritka madárfaj fészkel, kár lenne értük. És ez sem mellékes dolog. Milliókra lenne szükség Az üdülőközpontról való gondoskodás részben a helyi nemzeti bizottság feladata, éppen ezért annak elnökét, Lubomír Jurikot is felkerestük. Szekrényéből nagy halom dokumentumot szedett elő.-Lényegében ezek is igazolják, hogy a tóval rendszeresen foglalkozunk - jegyezte meg. - Rengeteg fejlesztési terv született, de bármilyen ötletesek is a papírra vetett elképzelések, nem sokat érnek, ha megvalósításukhoz nincs elég pénzünk. Nemrég újabb tervet készítettünk. Rövidesen új tervet terjesztünk a járási nemzeti bizottság tanácsa elé. Azt várjuk, hogy a felettes szervünk mondja ki a végső szót, azt, hogy mi legyen a tóval, lesz-e további korszerűsítés, vagy sem. Nem, nem akarjuk mi mindenáron átruházni a felelősséget másra. Csupán arról van szó, hogy a dologban hiába döntenének a helyi szervek, ha nincs pénzünk. Arról nem is beszélve, hogy az üdülőközpont fejlesztéséből a kerületi székhely, Kassa is részt vállalhatna...-A községben már építik a csatornahálózatot. Gondolnak a tóra is? Rövid hallgatás, tétovázás után hangzik el a válasz: - Ha kapnánk rá pénzt, akkor lehetne róla szó, mert a tisztítót olyanra méretezzük, hogy a hétvégi házak szennyvizét is győzné tisztítani. Egyelőre azonban a tó mellett nem épül csatornavezeték. Tisztázni kell a legfontosabb kérdést A helyi nemzeti bizottság elnöke megerősítette azt a feltételezésünket, hogy a legfontosabb kérdés már évek óta tisztázásra vár. Mégpedig az, hogy mi legyen a tóval és ki legyen a gondnoka. A vélemények eddig ugyanis megoszlanak, s nincs igazi gazdája az üdülőközpontnak. Egyesek azt mondják, nincs értelme a tó fejlesztéséhez nélkülözhetetlen beruházásoknak, mások a korszerűsítés mellett szavaznak, egyesek azt állítják, a tó védelme, tisztítása a nemzeti bizottság feladata, mások azt, hogy a hétvégi házak tulajdonosainak, a halászoknak, az üzemi üdülők birtokosainak és a járási idelalkozó, valamint a Jednota fogyasztási szövetkezet, ha nincs, aki megoldja a tó vizének cseréjét, tisztítását Lubomír Jurík szerint is igen hasznos lenne felújítani a vízelvezető csatornát. A Hernád holtágába- legalább egy csővezetéken - állandóan csordogálhatna a víz, mert a tó forrásai győznék a vízpótlást. Az elvezető csatorna megépítésére körülbelül 2-3 millió korona kellene. A helyi nemzeti bizottság költségvetéséből ennyi nem jut erre. A csányi tó jövőjét illetően tehát egyelőre csak elképzelések, tervek' vannak, viszont a víz állapota egyre romlik. Érthető tehát, hogy az üdülő- központ törzsvendégei türelmetlenül- és reménykedve - várják a járási nemzeti bizottság döntését. GAZDAG JÓZSEF KOMMENTÁLJUK I—i Siralmak helyett... A bratislavai Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézetének felméréseiből kitűnik, hogy a lakosság mintegy 75 százaléka komolyan, 22 százaléka részben érdeklődik a környezetvédelmi gondok iránt, s csupán 3 százaléka közömbös. Ezek a statisztikai adatok jeleznek valamit, de sajnos a lényeget elfedik. Állampolgáraink többsége tudatában van ugyan annak, hogy az ökológiai gondokkal foglalkozni, azokat megoldani létérdek, nem divat, de „ökologikusán“ cselekedni, példát mutatni már annál kevesebben hajlandók. Nem tudom, felmérték-e, hogy állampolgáraink környezetük károsítását milyen mértékben viselik el. Az azonban minden tudományoskodó vizsgálat nélkül megállapítható, hogy a „házon kívüli“ környezetrombolás tűréshatára jóval tágabb keretek között mozog, mint amit otthonuk körül elviselnek. Hogy valaki munkahelyi feladatai iránt közömbös legyen, sem főnöke, sem pedig munkatársai nem tűrik el. A család iránt tanúsított felelőtlen magatartás is rosszallást vált ki. A természettel szembeni negatív magatartást azonban sokszor figyelemre sem méltatjuk. Évekkel korábban a nagyobb községekben és a városi lakótelepeken megkezdték a háztartási szemét differenciált gyűjtését. Ez mindmáig csupán a fehér és színes üvegek, üvegcserepek és a háztartási hulladék elkülönítésére korlátozódott. A szemetes kukától az üveggyűjtöig általában csak néhány lépést kellene megtenni, de az ebédmaradék és a palackok mégis egy helyre kerülnek. A sajtóban gyakran olvashatunk arról, hogy a világ más iparilag fejlett országaiban külön tartályba gyűjtik a szórópalackokat, a műanyagokat, a bádogdobozokat is. Svédországban pedig a szavatossági idejüket vesztett orvosságot a gyógyszertárak visszaváltják. így kerülik el azt, hogy a sok esetben toxikus anyagok a lefolyóba, a természetbe kerüljenek. A figyelő ember a statisztikai kimutatások ellenére nálunk azonban gyakran inkább csak közömbösséget, feneketlen állam- " polgári és szellemi ürességet tapasztal. Mi másnak lehetne minősíteni azt mikor a vegyszeres tartálykocsit az ismételt használatba vétel előtt egy patakban öblítik ki? Olyan esetről is tudomásunk van, mikor a fáradtolajat a talajvízszint mérésére szolgáló szondába öntötték, hogy ne maradjon nyoma. S ami még szomorúbb, ha az ilyen eseteknek volt is tanúja, azt csak kevesen tették szóvá vagy próbálták megakadályozni. Vannak persze, „pozitív“ jelenségek is. A községek többsége nem akarja például közigazgatása területén tudni a körzeti szeméttelepet. Sokan a felszínre hozzák ugyan a problémákat, sőt megnevezik a vétkeseket, de közben anonimitásban akarnak maradni. Az ilyen magatartásformák felszámolásához nem elég egy-egy sikeres Z akció, évfordulók tiszteletére vállalt, jól szervezett faluszépítés, fásítás. Hiszen ez csak kampányszerűen „erősíti“ a környezet, a természet iránti felelősségérzetet. Persze ehhez nem ritkán fölényes viselkedésükkel, rosszul értelmezett lokálpatriotizmusukkal az üzemek, nemzeti bizottságok stb. tisztségviselői is hozzájárulnak. Ez természetesen az intézmények tekintélyét is rombolja és kapcsolatzavarokhoz vezet. S ez az emberek tudatában nem kis károkat okoz, s megingatja az államigazgatásba vetett bizalmat is. Ezen a szinten kell tehát a közömbösséget először megszüntetni. Ezen az úton járva lehet az állampolgárokat, az utca emberét megmozgatni, s mindenki tudatában megkezdeni az átalakítást. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felelőtlen környezetrombolással szemben az egyetlen járható út a szigorú szankciók alkalmazása, a bírságolás. S ha az új alkotmányba az egészséges környezethez való jog is bekerül, akkor az egyúttal kötelezettségeket is jelent, amit minden szinten, ha másképpen nem, akkor represszív, megtorló módon érvényesíteni kell. POMICHAL RICHÁRD BARACKSZÜRET A Sőregi (Őurice) Efsz gyümölcsösében ezekben a napokban nagy a jövés-menés, öt-tíz percenként érkeznek a motoros jármüvek, a vásárlókról és az idénymunkásokról nem is szólva. A hangulat, a látvány hamisítatlanul szüreti, mégha tudjuk is, hogy ennek csupán a főpróbája zajlik.- Az őszibarack szedése és értékesítése igazi megmérettetést jelent számunkra, hiszen szervezése, lebonyolítása éppoly igényes, mint a később kezdődő szőlőszüreté - mondja Igor Selcan kertész, s szüretnézőbe hív. A napbarnított lányok bikiniben, a fiúk úszónadrágban dolgoznak. A Zvoleni Közlekedési Szakmunkásképző Iskola nyári aktivitáson lévő diákjai. Többségük először jár Nógrádnak-Gömörnek ezen a festőien szép, dombos határvidékén, a fiatalokat a látványnál mégis jobban foglalkoztatja a munka. Fizetésüket ugyanis teljesítmény szerint kapják. A kéttagú pedagógusi felügyelet, nevezetesen a Kusenda házaspár minden láda leszedett gyümölcsöt láttamoz, bejegyez. Nyilvántartásukból kitűnik, hogy a teljesítmény jó, mindenki igyekszik. Vladimír Kusendától azt is megtudjuk, hogy a vendéglátók hogyan gondoskodnak róluk. Elszállásolásuk, étkeztetésük megfelelő, a pihenés óráit is hasznosan tölthetik el. Vasárnap például strandolni készülnek a közeli kurinci tóra. Kíváncsiak voltunk persze a másik fél véleményére is. A kertész dicsérte a negyven fős diákcsoport munkáját és viselkedését. Mint elmondotta, legfeljebb a munka minőségére kellene kicsit jobban odafigyelniük. A sérült gyümölcsöt csak a feldolgozóipar tudja hasznosítani, s bevétel szempontjából nem mindegy, hogy a szövetkezet két-három, vagy tíz koronát kap kilójáért.- A termés jó - mondja, miközben utasításokkal látja el a csoport vezetőjét. - A tizennégy vagonos tervezett mennyiségnél öt-hat vagonnal több a termés. Ennek ellenére értékesítési gondjaink nincsenek. A Zelenina mellett a slusoviceiek, a Jednota, sőt a konzervgyár és a szeszipar is érdeklődik a termés iránt. A nagy melegben a fajták érése eléggé egybeesik, így a diákok, az ipari üzemekből érkező vendégmunkások és saját dolgozóink mellett a hétvégeken részesszedőket is foglalkoztatunk. A kései érésű barack szedését már segítség nélkül is győzzük A gyönyörű, ökölnyi nagyságú, sárgásvörös gyümölcsök láttán a növényvédelem kérdése is szóba került. A kertész elmondta, hogy az idén négyszer permetezték a fákat, ügyelve az előírások megtartására. Valamennyi felvásárló gondosan megvizsgálja a termést, de eddig kifogás nem merült fel. A szüret főpróbája a látottak, tapasztaltak alapján sikeres a sőregi gazdaságban, ahol már megkezdődtek az igazi, a szőlőszüret előkészületei is. A százhetven hektáros ültetvény jó közepes termést ígér. HACSI ATTILA Megnyitotta kapuit szombaton Őeské Budéjovicében az Éltető föld országos kiállítás, amelyen külföldi vállalatok is részt vesznek. Felvételünkön a kiállítás forgataga látható. (J. Sybek felvétele - ÖSTK) ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 3
