Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-29 / 203. szám, kedd
Megkötések nélkül Gondolatok Az ember nevében című kiállításról Többször eszembe jut, hogy annak idején, még alapiskolában, jeles történelmi évfordulók közeledtével, rajzórán. hol temperával, hol vízfestékkel, hol tussal vagy egyéb képzőművészeti technikával kellett ,,képekbe" foglalnunk, felidéznünk közelmúltunk valamely eseményét, illetve annak megőrzendő örökét- a magunk módján, ezzel a gesztussal köszöntöttük az ünnepet. Emlékszem rá, talán személyes élmény híján, talán a témához való évenkénti visszatérés miatt, tehetségünkből arra futotta csupán, fantáziánk csak addig terjedt, hogy az évfordulóra kinyomtatott plakátok, itt- ott könyvekben, újságokban megjelent alkotások vissza-visszatérő ké- piségét, egyszerű szimbolikáját másoljuk, szolgai hűséggel utánozzuk. Az fel sem merült bennünk (nem hiszem, hogy saját hibánkból), hogy az évfordulóhoz másféle, oldottabb rajzokkal is hozzászólhatunk, hogy az értünk (gyerekekért) életüket áldozó hősök előtt más, örömeinket, játékosságunkat, békés gyermek-, éveink, hétköznapjaink édes pillanatait tükröző képekkel is tiszteleghetünk. Pedig - ecsettel a kezünkben- igazán nem kell sablonokban gondolkodnunk, merev sémák alapján rendszereznünk a kifejezési formákat, szűk keretek közé szorítani a témaválasztás lehetőségét, nem utolsósorban kizárni az alkotói folyamatból az egyéniség művét megkülönböztető és sajátossá tévő szerepét, voltát, ha egy, jelenünk és jövőnk szempontjából mérföldkövet jelentő múltbeli eseményről évek múltán is méltóképpen akarunk megemlékezni, nagysága előtt tisztelgésképpen fejet hajtani. Az emlékezés és a tisztelet gesztusa ott lehet az újfajta életörömöt, építőmunkát, mindennapi életünket tükröző alkotásokon is, minthogy a meghatározó történelmi esemény hagyatéka egész létünkben jelen van. Példázza ezt a szlovák nemzeti felkelés 45. valamint a békemozgalom létrejöttének 40. évfordulója alkalmából rendezett nagyméretű és reprezentatív tárlat, amely szlovákiai képzőművészek munkáiból válogatott anyaggal, a bratislavai Mirbach-palota kiállítótermeibe várja a látogatókat. A zömmel tavaly és az idén készült festményeket, domborműveket és szobrokat bemutató tematikus összeállításnak Az ember nevében címet adták a rendezők: a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége és a bratislavai Fővárosi Galéria. Nem a résztvevők, a kortársak élményszerű visszaemlékezéseinek a tárlata Az ember nevében, nem visszatekintő dokumentarista szemlélettel készült. Ellenkezőleg, az összeállítással - az eseményre összpontosító, kötelező tematikai uniformizáltság nélkül - a mai valóságnak, a jelen és a jövő békés építésének feltárása volt a szándék és a cél; mégpedig egy olyan összkép megteremtése, amelyet az egyes eltérő képesítésű, szín- és formavilágú, gondolatíságú műtárgyak egymásmellettiségével, együtthatásával a csoportos, tematikus kiállítás képes nyújtani. Ezen túlmenőn, az évfordulóval kapcsolatban a szabad kifejezést a stiláris kényszer sem gátolta. Ez hozzájárult ahhoz - amiként a katalóguselőszó is megjegyzi hogy ezúttal a kiállításra olyan alkotók is jelentkeztek munkájukkal, akik ez ideig hasonló jellegű, koncepciójú tárlatról, ilyen vagy olyan okok miatt, távol maradtak. Negyvenöt év olyan korszelet, amely a művészetekben - a festészetben és a szobrászatban is - új irányzatokat, alkotói módszereket képes meghonosítani, hagyománnyá értékelni. Korszerűtlen lenne tehát olyasfajta eljárás, hogy leszűkítve, mi több, kizárva az új formanyelv adta lehetőségeket, negyvenöt év után is kizárólag emlékműszerű, patetikus figurális kompozíciók szülessenek a képzőművészek műtermeiben. Más dolog, hogy a fiatalok zöme - legalábbis a kiállított munkákon - alig él a lehetőséggel, hogy természetelvű képekkel, a naturális formákat követő szobrokkal előremutató véleményt mondjon, szociális témát tükröztessen. Ezek híján valamiféle pszicholo- gizáló, én- és helykereső, technikailag bravúros absztrakciókkal a lelki, esetleg még a szellemi szférákban bravúrkodnak. (Egyébként Július Koller kiállított műve választ keres és a maga módján talán ad ennek a miértjére.) Mindenképpen üdvözlésre méltóak az évfordulós - tematikus, csoportos - kiállítások, mert egyfelől a rendszerességgel megrendezendő nagyszabású hazai képzőművészeti seregszemlék és biennálék hiányát is pótolják. így aztán azok a tárlatok, amelyeket az idén már láttunk - a szocialista mezőgazdaság és falu fejlődését bemutató Változások, vagy ez a mostani és mások - a képzőművészetben az irányadó fórumok szerepét is hivatottak betölteni. Erre, mármint fórumra meg azért van szükség, hogy az alkotóknak lehetőséget teremtsen a gyakori bemutatkozásra, ösztökélve legyenek a közélet nemzetközi és hazai eseményeire, a változásokra való gyors reagálásra, új technikák, módszerek keresésére és alkalmazására. Ezzel előmozdítható, hogy a képzőművészet jelentékenyebb) alakítóerő legyen, lehessen, valamint hogy a szlovák piktúra egyetemes értékszempontok alapján európai viszonylatban is megmérettethessék. Megközelítőleg 300 műtárgy- nem sorolok neveket, címeket, ha nem minősítek külön-külön munkákat, úgyis az összbenyomás a fontos, a végeredmény a mérvadó. Erről viszont - nem a rendezők címére szóló lényeges kitétellel ugyan, de- elismerően szóltam. A szlovák szerzők alkotásai között csehszlovákiai magyar festők, Kopócs Tibor, Szilva József, Janiga József és mások művei is láthatók a kiállításon, amely szeptember 17-ig tekinthető meg. TALLÓSI BÉLA Az évforduló jegyében A KULTURÁLIS NYÁR RENDEZVÉNYEIRŐL A szlovák nemzeti felkelés 45. évfordulója indokolja, hogy az idei kulturális nyár szervezői 32 olyan programot állítottak össze, amelyek a történelmi esemény jegyében kerültek megrendezésre. Műfaji szempontból is rendkívül színes volt a kínálat: található benne énekkari hangverseny csakúgy, mint plakátkiállítás, népünnepély és beszélgetés a felkelés résztvevőivel. A legmeglepőbb esemény talán mégis a Gottwald téren volt, a Barátság szökőkút mellett amatőr rockegyüttesek léptek fel vasárnap délután - ugyancsak az évforduló jegyében. Augusztus 29-e azt is jelenti egyben, hogy lassan véget ér a legszínesebb fővárosi kulturális rendezvénysorozat. Az adatoknál maradva még elmondhatjuk: az idei nyáron összesen 319 kulturális rendezvényre került sor Bratislavában, köztük komoly- és könnyűzenei koncertekre, kiállításokra, irodalmi estekre, táncbemutatókra, ünnepi gyűlésekre és tábortűz mellett tartott összejövetelekre. A műsorkínálatot gazdagították a belvárosban tett történelmi séták, az utazások régi villamossal, vagy neves festőművészek felkérésére műtermeikben. A hét hétig tartó eseménysorozatban uralkodó szerep jutott a zenének, melynek élvezetét nem gátolja a nyelvtudás hiánya, ezért ez a legalkalmasabb a városban egyre nagyobb számban megforduló külföldiek szórakoztatására is. Mindenekelőtt a komolyzenei koncertek voltak népszerűek, különösen a 12. alkalommal megrendezett gitárzene napjai. Az attraktív, egyre népszerűbbnek bizonyuló hangszeren megszólaltatott muzsika méltó környezetet kapott: az Egyetemi Könyvtár barokk udvarát, amely nagyszerűen megfelelt az esztétikai elvárásoknak, ám a helyszín az érdeklődés mértékével már nem állt összhangban. Az előírások szigorú betartása miatt nagyon sok fiatal kívül rekedt a koncertekről, mert minden jegy jóelőre elkelt. A gi- tárzene'napjain összesen hat külföldi és három hazai művész lépett fel (az utóbbi szám alighanem az „összeset“ is jelenti egyben, amint arra az egyik szlovák lap rámutatott). Mert bár a fiatalok körében óriási az érdeklődés, a gitár iránt, furcsa módon az évente megrendezett gitárzene napjain kívül egyéb gitárzene! hangverseny a fővárosban tulajdonképpen nincs. A gitárzene napjai fontos kiegészítője volt az a szeminárium, amelyet a Szlovák Zenei Társaság már második éve csatlakoztat a zenei rendezvényhez. A tanfolyamot főként zeneiskolai tanárok, konzervatóriumok és főiskolák hallgatói látogatják, s neves gitárművészek és oktatók vezetik, köztük John W. Duarte, brit zeneszerző és gitárművész. A koncertestek fénypontja egyébként a spanyol Jósé Antonio Rodriguez bravúros flamen- co-előadása volt, amelyet a közönség hangos ovációval ajándékozott meg. Különösen nagy élményt nyújtott a prágai Martin Myslivecek fellépése is, aki kortárs cseh gitárzenét mutatott be. Egy egészen más jellegű rendezvényről is érdemes szólnunk: a Pálffy-palotában megrendezett egyedi kiállításon a nagyközönség az ókori egyiptomi szobrászat legjelentősebb alkotásainak másolatait tekinthette meg. A gyűjteményt, amely a világ 12 híres múzeumának legértékesebb kincseit tartalmazza, először a kelet-bajorországi Viech- tach városában mutatták be. (Kulturális cseréről van szó, hiszen a bajor városban egy hónappal korábban A szlovák barokk címmel rendeztek kiállítást, amely kedvező visszhangra talált.) A Kulturális Nyár rendezői az irodalom kedvelőiről sem feledkeztek meg. Kedvező visszhangra talált például a sokféle irodalmi műfajt képviselő Anton Hykish íróval a Politikai Irodalom Házában rendezett találkozó. Anton Hykish néhány könyve külföldre is eljutott. Az NDK-ban német nyelven is kiadott Szeressétek a királynőt! című regényének kapcsán nemrég Ausztriában is vendégül láttak. Az említett mű Mária Terézia szerelmi életéről szól. Az író a kordokumentumok tanulmányozása után alaposabban körülnézett múzeumainkban, s arra döbbent rá, hogy a szlovák főváros meglehetősen hálátlanul kezeli a tereziánus korszak emlékeit, hiszen a braislavai várban ebből a korból - bár a külső rekonstrukciókor ezt a stílust választották -, ma nem látható Mária Terézia korabeli arcképe sem, de még egyetlen korabeli bútordarab sem. A kulturális nyár többi rendezvényei is mindenképpen sok kellemes élményt jelentettek, de felhívták a figyelmet kulturális életünk hiányosságaira is. -hóA SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS - filmen Legújabbkori történelmünk jövőt formáló eseménye, a szlovák nép negyvenöt évvel ezelőtti hősi helytállása állandó témája a szlovák filmművészetnek. Az alkotók már a felszabadulás után arra törekedtek, hogy a film sajátos eszközeivel valljanak a felkelésről, a megszállás sötét éveiről, azokról a sorsdöntő napokról, amikor a szlovák nép válaszútra került, s emberségből és erkölcsi magatartásból vizsgázott; egyszóval, arról az eseményről, mely a kis- és nagyemberek jellemének, magatartásának, erkölcsi és politikai helytállásának a próbatétele volt. Az első felkelési témájú film az 1948-ban készült A farkasodúk, Pal’o Bielik ma már klasszikusnak számító alkotása, amely egy özvegyasz- szonynak és öt fiának sorsán át láttatja a partizánmegmozdulásokat. Pal’o Bielik, mint a szlovák nemzeti felkelés egyik résztvevője, személyes élményeiből is merítve forgatta emlékezetes munkáját, amely nézettségi indexét tekintve még ma is a legsikeresebb szlovák film. Pal’o Bielik emlékezetes munkája óta több mint harminc szlovák játékfilm készült a felkelésről, az ellenállási mozgalom kibontakozásáról, a szlovák nép fasisztaellenes harcáról. A negyvenötödik évforduló tiszteletére a kolibai filmesek Út a Dunán címmel forgattak filmet. A Vladimír Körner forgatókönyve alapján készült alkotás két cseh antifasiszta harcos mozgalmas történetét meséli el, amint a cseh protektorátusból Szlovákián és Magyarországon át Jugoszláviába akarnak jutni, hogy az ott szerveződő ellenállókhoz csatlakozzanak. Miloslav Luther alkotását ünnepélyes külsőségek között tegnap este mutatták be Bratislavában. -ymTíz év telt el, mig újabb film készült a felkelésről: A tizenkettedik órában és Az utolsó visszatérés (a képen). Az utóbbi új színfoltot jelentett a szlovák filmművészetben, hiszen az első olyan alkotás, amely a felkelést idézve a jelen életformáinak a változatait is ábrázolja. Frantiáek Kudlóé lélektani drámája egy szerelmi háromszögtörténetet bemutatva azt vizsgálja, hogy a felkelésben acélosodott emberek új helyzetben, megváltozott körülmények között miként állnak helyt. A legtöbb felkelési témájú film a hetvenes években készült. Ezek egyike a Nagy éjszaka, nagy nap című alkotás (a felvételen), amelyben étefan Uher az emberi helytállás variációit, értelmi és érzelmi okait elemzi, s felidézi, hogy a nyugtalan ellentmondásos napokban hogyan kovácsolódott egységessé egy jellegzetes szlovák falu lakossága. A többszálú, epikusán áradó történet a művészi ábrázolást tekintve nem hozott újat, csak a felkelés élményét, a kor drámáját visszavetítö elbeszélő filmek számát gyarapította. ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 29.
