Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám, szombat

A páncélvonat elindult... Zvolenban, a szlovák nemzeti fel­kelés városában az ősi vár alatti parkban nem mindennapi látvány fogadja a látogatókat: emlékidézö- nek ott áll a felkelés egyik páncélvo­nata, mely jelentős szerepet játszott a 45 éve lejátszódott történelmi ese­ményekben. A terepszínűre festett szerelvény mozdonya, kocsijai moz­dulatlanok, a páncéltornyokból fe­nyegetően meredő ágyúcsövek né­mák. A gondozott park füvében gyermekek játszadoznak, a páncél­vonat tetején galambok tollászkod­nak. Mindenütt nyugalom, béke van. Ám a szlovák nemzeti felkelés emléke él, nemcsak a felkelés vona­ta emlékeztet rá, hanem idézik ese­ményeit annak résztvevői is, mesél­nek azokról a fiataloknak, hogy soha feledésbe ne merüljenek. Ezek egyike Ján Matús, aki részt vett a páncélvonat megépítésében. Jócskán túl a nyugdíjhatáron, ám tétlenül nem tudna ülni most sem. Családi háza kertjében mindig talál tennivalót. Meg is látszik a gondos gazda keze gyümölcsfáin, vetemé­nyesein, virágágyásain. Amikor a felkelés vonatát hozom szóba, felkapja fejét, néhány pillana­tig a múltba réved, majd mesélni kezd.- Sok év telt el azóta, de azok az események most is elevenen élnek bennem - mondja, miközben a szo­bába tessékel. - Mint műhelyvezető dolgoztam akkor a vasutak itteni járműjavító műhelyében. Mozdo­nyok közép- és nagyjavítását vé­geztük, de hozzánk tartozott a vasúti kocsik felújítása is. A felkelés hírét nálunk mindenki nagy lelkesedéssel fogadta, többen harci szolgálatra je­lentkeztek. De akik munkahelyükön maradtak, szintén hasznos tevé­kenységet végeztek. Műhelyünk ugyanis „harci feladatot“ kapott: a felkelők részére három páncélvo­natot kell készíteni! A legjobb dolgozókból kialakítot­tak egy munkacsoportot, mely Ond­rej Trnka mester irányításával látott munkához. A zvoleni depó rendelke­zésünkre bocsátott három gőzmoz­donyt, valamint a szükséges vago­nokat, a podbrezovái vasgyárból kaptuk a páncél lemezeket, és a terv szerint szeptember 5-én nekiláttunk a lelkesítő feladat végrehajtásának. Az első vonat, a Őtefánik elkészí­tése - tapasztalat híján 18 napig Pavel Matyáá unokájának mesél a sikeres csatákról tartott, ám a másik kettő, a Húrban és a Masaryk már nem egész két hét alatt elkészült. Büszkék voltunk ami­kor kigördültek a pályára, hittük, eredményesen segítik majd a felke­lés ügyét. A péncélvonatok tehát elindultak. A Húrban vezetője Pavel Mátyás volt, aki így emlékszik vissza az eseményekre.- A felkelés kitörése után egy nappal jelentkeztem a hadseregbe, ahonnan szeptember 5-én a „felke­lés vonatának“ építéséhez irányítot­tak. Nagy igyekezettel dolgoztunk. Amikor a Húrban elkészült, engem bíztak meg a vezetésével. Büszkén vállaltam, hiszen hazámért, népe­mért mentem a csatába. A gyors elkészítés ellenére jól megépített vonat volt. Az öt egység­ből álló szerelvény elején egy,,tapo­gató“ kocsi volt, hogy az esetleges aknát az robbantsa fel. Azon vittük a tartalék síneket, talpfákat, hogy a szükséges pályajavítást is el tud­juk végezni. Az ezt követő kocsin volt a nehézágyú, a továbbiakon a géppuska és három forgó tankto­rony, melyeket Martinból kaptunk, az üzemképtelen tankokról szerelték le. A mozdony biztonsági okokból a szerelvény közepén volt, a 75 főnyi legénység pedig a harci techni­ka mellett. Kezdetben Hronská Dubrava, 2iar nad Hronom, Kremnicka kör­nyékén portyáztunk, majd Cervená Skala felé vettük utunkat. A legjelen­tősebb összecsapásaink a Harma- nec-Horná Őtubna vonalon voltak. A katonai irányítás alatt lévő vona­tunkat egy alkalommal Cremosné felé irányították, ahol a németek na­gyobb erőket próbáltak összpontosí­tani. Délután négy óra tájban értünk az Ján Matúé gondolatban gyakran idézi a 44-es év eseményeit állomás közelébe. A mellette lévő erdészházban volt a németek főha­diszállása, azt kellett likvidálnunk. Óvatosan ereszkedtünk ki az alagút­ból, majd váratlanul ágyútüzet nyi­tottunk az erdészházra. Már az első lövés talált, a második nyomán pe­dig kigyulladt az épület és a néme­tek pánikszerűen menekültek. Tele­fonjuk tönkrement, segtíséget nem kérhettek, így hát Dolná Stubna irá­nyába futottak, a keskeny völgyben üldözőbe vettük őket és jelentős veszteségeket okoztunk nekik. Saj­nos nekünk is voltak áldozataink. Mivel figyelmünket a pálya jobb ol­dalán menekülő ellenségre össz­pontosítottuk, a bal oldalról a néme­tek ágyúval ránk támadtak. Szétlőt­ték egyik tanktornyunkat, két bajtár­sunk életét vesztette, hárman pedig komoly sérülést szenvedtek. Meg­rongálódott a telefonunk is, így a pa­rancsnokkal sem tudtunk szót válta­ni a további tennivalóról. Személye­sen akartuk hát felkeresni, de ami­kor kinyitottuk az ajtót, gránát csa­pódott oda, társam és én is megse­besültem. Szerencsére a mozdony­nak nem esett komolyabb baja, így visszavonultunk. Orvosi kezelésre szorultam, de tíz nap múlva ismét a mozdonyon ültem. A páncélvonat a Banská Bystrica melletti Ul'ankában vesztegelt, ha nem indult bevetésre. Az állomás közelében lévő alagút jó fedezéket biztosított számára, nem kellett attól tartani, hogy váratlanul megron­gálják.- Sokat lehetne még mesélni - emelte rám tekintetét - hiszen számos emlékezetes csatát vívtunk. A másik két vonat szintén sikeres harcokat vívott. Ján Matús húsz éven át volt a mozdonyjavító-üzem vezetője, ké­sőbb ő irányította a Csehszlovák Államvasutak zvoleni üzeme tanuló­otthonának építési munkálatait is. Pavel Matyáé 1936-ban a füleki zománcgyárban mintakészítő esz­tergályosként ismerkedett a mun­kásmozgalommal, részt vet a Vörös­kőn tartott bérkövetelési sztrájkban, 1937-ben került a zvoleni vasútjaví- tó műhelybe, mint leendő mozdony- vezető. A háború befejezése után részt vett a teljesen tönkretett vasúti technika felújításában, beomlott ala­gutak helyreállításában. Mint moz­donyvezető szakoktató ment nyug­díjba. BÖJTÖS JÁNOS A PRÁGAI MAGYAR KULTÚRA HANGLEMEZAJÁNLATA Legfrissebb újdonságaink: Kcs: SLPM 37157 Neoton - Vonalra várva... 50.­SLPM 37164 Modern Hungária - Egyszer fenn... 50.­SLPM 37202 Első Emelet - Naplemez... 50.­SLPM 37161 Exotic-Holdfénytánc... 50.­SLPM 37154 Dolly Roll - Zakatol a szív... 50.­SLPM 17958 Szűcs Judit - Tudod. A Tied vagyok.. 50.­SLPM 37185 R-GO-Azidő... 50.­SLPM 37125 Komár László - Emlék - Elvis Presley 50.­SLPM 37160 Pop Tari Top - Sikerlista-87 50.­SLXPL 37147-48 Sztárok Budapesten - ang. nyelv. 100.­SLPM 16774 Kell néha egy kis csavargás... Közrem. Hofi, Koós, Kovács K. 50.­SLPM 16770 Kacsóh: János Vitéz - részletek... 44.­SLPY 16598 Csendes éj... 44.­LPX 14103 Csalavári Csalavér-mese 44.­SLPX 14123-24 Bibliai mesék. Dupla album 88.­LPX 16564-66 Csárdáskirálynő - komplett felv. 132­SLPX 10110 Lányok, lányok - dalok és csárdások 44.­SLPM 10196 Bangó Margit cigánydalokat énekel 44.­SLPX 10204 Kis lak áll a nagy Duna mentében 44.­SLPM 10214 A virágnak megtiltani... Béres F. 44.­SLPM 10231 Horváth I. - Ezekkel a kakasokkal... 44.­SLPM 10220 Nótafelvételek - Gyurkovics M. 44.­SLPM 10234 Valahol a szívem mélyén - nóták 44.­SLPM 10235 Anyám, édesanyám - magyar nóták 44.­A hanglemezek a következő címen rendelhetők meg: Mad’arská Kultura Národní trída 22 115 66 Praha 1 ÚP-146 APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ Zl KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ 1989. augusztus 26-án ünnepli 50. születésnapját Horváth Jenő Keszegfalun (Kamenicná). Ez alkalomból szívből gratulál, jó egész­séget, sok boldogságot kíván: édesanyja, lánya: Katica, fia: Jenci, veje Kalmi, unokája: Danika, valamint nővére családjával és a rokonok. Ú-2159 ■ 1989. augusztus 31-én ünnepük há­zasságkötésük 20. évfordulóját Tvaruskó Péter és Tvaruskó Zsuzsanna Félen (Tomásovj. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, jó egészséget, hosszú, boldog életet kíván: Erzsi néni, Laci bácsi és a gyerekek Kőhídgyarmatról (Kamenny Most nad Hronom). Ú-2248 ■ 1989. augusztus 27-én ünnepli 60. születésnapját a drága feleség, édesanya, anyós és nagymama, Czabany Rozália Andódon (Andovce). E szép ünnep alkal­mából erőt, egész­séget és sok boldogságot kíván: férje: Vili, lánya: Irén, veje: Jani, uno­kái: Marianka és Krisztinka. Ú-2270 ■ 1989. augusztus 27-én ünnepük há­zasságkötésük 50. évfordulóját Telek József és neje Telek Mária Fülekkovácsiban (Fil'.-Kováce), valamint a szeretett édesapa 73. szüle­tésnapját. E szép, kettős ünnep alkalmá­ból szívünk teljes melegével gratulálunk, jó erőt, egészséget és még hosszú, bol­dog házaséletet kívánunk: lányuk: Margit, fiuk: Józsi, menyük: Juliska, vejük: Józsi, valamint három unokájuk és unokavejük: Sándor, Éva, Katalin és János, akik sokszor csókolják a nagymamát és nagy­apát. Ú-2297 ■ 1989. augusztus 26-án ünnepli 70. születésnapját Vanyáné Birkus Rozália Érsekújvárott (Nővé Zámky). E szép ünnep alkalmából szívélyesen gratulál és a további évekhez erőt és egészséget kíván: testvére: Mári Tardoskeddről (Tvrdo- áovce) az egész családjával. Ú-2456 ■ 1989. augusztus 26-án ünnepli 80. születésnapját özv. Kois Jánosné Galambos Irén Kostolná pri Dunaji. E szép ünnep alkal­mából sok erőt, egészséget kíván­nak az elkövetkező évekhez: gyermekei, unokái és dédunokái. Ú-2492 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. augusztus 6-án elkísérték utol­só útjára az etrekar- csai (Královicové Kraöany) temetőbe a felejthetetlen édesanyát, testvért, nagymamát, dédma- mát, anyóst és sógornőt, özv. Fehér Zoltánná Bartal Erzsébetet, akit a kegyetlen halál rövid, súlyos beteg­ség után, 78 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a hnb elnö­kének, Bódis Tibornak a megható búcsú­beszédet, a koszorúkat és a sok virágot. Köszönjük a részvétnyilvánításokat, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-2664 ■ Szemünkben könnyekkel, fájda­lomtól megtört szív­vel mondunk köszö­netét minden kedves rokonnak, szom­szédnak, munka­társnak, ismerősnek, K ISMBÜÜf 3 ,alu Ákosainak, ■ C '1 akik szeretett, drága, jó édesanyánkat, nagymamát, dédit, Vargáné Vince Júliát 1989. április 9-én elkísérték utolsó útjára a bényi (Bína) temetőbe, akit a kegyetlen halál hosszú betegség után, 68. életévé­ben ragadott ki szerettei köréből. Köszön­jük a sok koszorút, virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-2687 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága, jó fiúra, édesapára, testvérre, Szalay Lászlóra Somorján (Őamorín), aki 42 éves korában, búcsúszó nélkül távozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú, harmadik évfordulón. Emlékét őrző édesanyja családjá­val. Ú-2547 '-i, ¿xy'tz ■ Könnyes szem­mel, mély fájdalom­mal emlékezünk drága gyerme­künkre, Odler Andrásra Gömör (Gemer), halálának negyedik évfordulóján, akinek jóságos szíve 1985. augusztus 26-án örökre megszűnt do­bogni. Akik még őrzik emlékét, szentelje­nek neki egy kegyeletteljes pillanatot. Drága emlékét örökké szívünkben őrizzük: örökké gyászoló édesanyja, nevelő­apja, testvére, nagybátyja, valamint a rokonok. Ú-2634 ■ Szomorú szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a felejthetetlen, drága, jó édesapára, apósra, nagyapára, Salát Sándorra Királyrév (Králov Brod), akit a kegyetlen halál augusztus 26-án, 50 éves korában raga­dott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen az oly szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: fia, lánya, menye, veje, unokái: Laci­ka és Adrika. Ú-2671 A Felkelés vonata körül béke van (A szerző felvételei) ■ 1989. augusztus 27-én ünnepli 50. születésnapját Sinka János Ipolyságon (Őahy). E szép ünnep alkal­mából szívből kö­szöntik, jó egészsé­get, hosszan tartó, nyugodt, boldog éle­szerető felesége, édesahyja, vala­mint Móni és a rokonok. Ú-2631 ÚJ szú 6 1989. VIII. 2(

Next

/
Oldalképek
Tartalom