Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. VIII. 16. Jó utat, kellemes nyaralást A sötét augusztusi éjszakában autók igyekeznek a határátkelőhely felé. A megterhelt csomagtartók, az utánfutók elárulják, hogy utasaik szabadságra mennek. A legtöbben úgy tervezik, hogy reggelre már a tengerparton lesznek. Szerencséjükre a királyi (Král') határátkelőhelyen ezen a péntekre virradó éjszakán gyér a forgalom. Az útlevélellenőröknek, a vámtiszteknek nem sok dolguk akad. Mede Gyula százados megjegyzi:- Hajnalban nagyobb lesz a forgalom, de nálunk félóránál többet csúcsidőben sem kell várakozni. A munkát úgy szervezzük, hogy ne legyen fennakadás, ne várakoztassuk fölöslegesen az utazókat. Igaz, ók nemegyszer maguk késleltetik az utazásukat. Előfordul, hogy a gyerekek neve egyik szülő útlevelébe sincs beleírva, vagy a személyi igazolványukat is magukkal hozzák. Néha bizony kénytelenek vagyunk őket visszaküldeni. Egy NDK-beli gépkocsi fut be. Az útlevélellenőrzés gyors, a vámosok is hamar végeznek. Zakhar István szolgálatvezető vámtiszt, amikor dolga végeztével visszatér, elmondja:- Bosszantó, hogy sokan a vámnyilatkozatot itt töltik ki, s ezzel a többieket is feltartóztatják. Vagy például beírják, hogy kempingfelszerelést visznek, de mit és hány darabot azt nem. Pedig ha elvész, akkor ilyen esetben a biztosító nem fizet. Valahogy úgy érzem, a turisták nem készülnek fel kellően az útra. Megtörténik, hogy a megengedett ötszáz korona helyett kétezer koronát akarnak kivinni. Ilyen esetben vagy átvesszük a többletet, vagy a bankban kell azt az utazónak elhelyeznie. Maguknak bosszúságot, fölösleges idegességet okoznak, nekünk pedig többletmunkát. Miből tevődik össze a camping felszerelés - győződik meg a vámtiszt. Az egyik ostravai rendszámú kocsit félreállítják. Nem találtak csempészárut, a kocsival van baj. Azt mondja a vezető, hogy kölcsönkérte, csakhogy a kesztyűtartóban más névre szóló okmányok vannak. Tehát akár lopott járműről is szó lehet. Mede százados rosszkedvűen mondja:- Vissza is küldhetném, de megpróbálom telefonon tisztázni a helyzetet. Egy-két órába beletelik, addig várniuk kell, pedig a presszó sem nyitott még ki. Leginkább a két gyereket sajnálom, hűvös a hajnal... Tízpercenként érkezik a kilépési oldalra gépkocsi, de a belépési oldalon sem nagy a forgalom. Pedig ez a nyolc évvel ezelőtt felépült nemzetközi határátkelőhely nagyobb megterhelést is elbírna, személy és teherforgalomra egyaránt alkalmas. Tavaly mindkét irányban csaknem hétszázezer személy és 3164 kamion vette igénybe. Augusztus 3-án 7606 ki- és belépő turistát jegyeztek fel, kétezerrel többet mint egy évvel korábban. Júliusban a határátkelőhely forgalma nagyobb volt, mint tavaly. A szolgáltatások viszont nem tartanak lépést a növekvő forgalommal. A közelmúltban átfestett információs tábla vagy ötféle szolgáltatásról tesz említést, de csak a presz- szó tart nyitva. Havi forgalma 15 ezer korona körül van.- Nem üzemel a pénzváltó, pedig a feltételeket megteremtettük. Ez az oka annak, hogy kevés kamion jön erre. Ha nincs elég koronája a pilótának, s valamilyen illetményt kell befizetnie, nincs hol a pénzt beváltania - vázolja a helyzetet Balogh Szilveszter a vámkirendeltség új vezetője. - Főleg akkor érezzük hiányát, ha nyugati országokból érkező turistákról van szó. Pedig ma már nem ritkaság nálunk a belga, az NSZK, a finn, a svéd rendszámú autó sem. A belépő turistáknak jobb a helyzetük. Kétszáz méterre a határátkelőhely előtt folyamatosan nyitva tart a magyarországi pénzváltó. Nekünk úgy látszik, nem éri meg, vagy csak a közömbösség az oka annak, hogy sem a határátkelőhelyen, sem pedig a közelében nincs lehetőség pénz beváltására, de a vendéglő is hiányzik. Pedig megérné... A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Jnb-nek végre intézkedéseket kellene foganatosítania, a szolgáltatások bővítésére. Hat óra felé már mintegy húsz autó várakozik kilépésre, öt losonci (Luőenec) rendszámú kocsi sorakozik egymás mögött, bennük fiatal házaspárok, gyerekekkel. A vámnyilatkozatot kitöltő fiatalasszonytól megtudom, hogy csornaiak és fülekiek (Fil’akovo), a tengerpartra mennek üdülni.- Egy kis pihenés ránk fér. ötórás út áll előttünk, szerencsére van jogosítványom, fel tudom váltani a vezetésben a férjemet. Török László vámtiszt jó utat, kellemes nyaralást kíván nekik. A kocsik eltűnnek a sorompó mögött. Közben a váltás is megérkezik, úgy veszik át az ügyeletet, hogy az utasok észre sem veszik. A kirándulóbuszban már Kosztúr István végzi el a vámvizsgálatot. A személygépkocsiknál pedig Szarvas Ottó tesz eleget kötelességének. Közben a szolgálati helységbe két magyar állampolgár lép be. Szőnyeget akartak tegnap átvinni, de nem volt annyi koronájuk, hogy a vámot megfizessék. Znak Dezső szolgálatvezető vámtiszt elintézi a formalitásokat.- Sokféle emberrel találkozunk - mondja az ajtóban Kosztúr vámtiszt. - Megnéztem az egyik kocsi hamutartóját, ötszáz forint volt benne. Az utasnak bírságot kell fizetnie.- A hazánk területén átutazó turisták elfelejtik a tranzit nyilatkozatot kitölteni. A belépésnél a kollégák nem vesznek mindent észre. Az egyik lengyel állampolgár kocsijából egy csomó szerszám került elő. Egyik magyar állampolgárnak sikerült egy videomagnót behoznia és azt nálunk értékesítette. Mintegy húszezer koronát akart kivinni, de ez már nem sikerült - folytatja az esetek felsorolását a kirendeltség vezetője. Közben mindkét irányban jönnek, mennek a személygépkocsik, az autóbuszok. A legtöbbnél nincs semmilyen probléma, csak egy vámnyilatkozattal van gond. Az egyik utas megfeledkezett az okmánybélyegről, vissza kell mennie. Az útlevélel-- lenőrök, a vámtisztek végzik megszokott munkájukat. Néha túl szigorúaknak tűnnek, pedig csak a kötelességüket teljesítik. Nem egy házaspár mosolyogva nézett egymásra miután a vámtiszt elköszönt, és gyorsan tovább indult. Valószínűleg sikerült valamit elrejteniük, túljárni a hatóság eszén.- Dél van, a forgalom is csökken, ilyenkor alig téved erre néhány gépkocsi - jegyzi meg a szolgálatvezető. - Estefelé, késő délután újra több lesz a munkánk, mivel a bevásárlóturizmus van túlsúlyban, noha az üdülésre menők száma is megnövekedett. Jó az együttműködés a magyar vámhatósággal, kölcsönösen segítjük egymást. Igaza lett, estefelé egyre gyakrabban lehetett hallani a vámtisztek köszönését: - Jó utat, kellemes nyaratást. Németh jános Bővülő termelési program Jubilái a nagykürtösi (Vel’ky Krtís) Agrostav A nagykúrtösi (Vel'ky Krtís) művelődé si ház teraszán ünneplőbe öltözött férfiak társalogtak.- Én mondom nektek, járásunkban ma a mi vállalatunk fizet a legjobban, de van is jövője - állította meggyőződéssel egy harmincas fiatalember. Társai bólogattak, majd lassan elindultak befelé. A nagykürtösi Agrostav közös vállalat dolgozói voltak. Az ünnepi szak- szervezeti konferenciára érkeztek, amelyet a megalakulás 25. évfordulója alkalmából rendezett a vállalat vezetősége a pártszervezettel és az üzemi szakszervezeti bizottsággal együttműködve. Figyelmesen hallgattam Ján Marcineknek, a vállalat elnökének ünnepi beszédét, az elmúlt negyedszázad eredményeinek részletes összefoglalóját. Mint mondta, a hatvanas évek elején a járás területén szükségét érezték egy mezőgazdasági építőipari szervezet létrehozásának. A földműves-szövetkezetek vezetői elsősorban a föld termőképességének növelésével és a növénytermelés intenzi- fikálásával összefüggő munkák elvégzését szánták az 1964-ben megalakított meliorációs szövetkezet feladatának. A későbbiek során nem véletlenül kapta nevéhez a „Vinohrad" jelzőt, hisz tevékenységét a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztésére irányította. Fennállásának tíz esztendeje alatt dolgozói 1000 hektárnyi szőlőskert és 175 hektár gyümölcsös létrehozásánál közreműködtek. S közben még a támrendszerek kiépítéséhez szükséges betonoszlopok nagybani gyártására is futotta a vállalat erejéből. Igaz, kezdetben csak a járás gazdaságainak igényeit tudta kielégíteni, de később már az egész Közép-szlovákiai kerület szőlőtermesztő gazdaságaiba innét szállították a betonoszlopokat. Amikor 1968-ban létrejött a Nagykürtösi járás, új feladatok hárultak a járás mezőgazdasági vállalataira. Mindenekelőtt a mezőgazdasági beruházások meggyorsítása vált sürgetővé. Ezért a szövetkezetek és állami gazdaságok úgy döntöttek, további közös vállalatot alakítanak az építkezés meggyorsítása céljából. így jött létre 1969-ben a Nagykürtösi Mezőgazdasági Építőipari Társulás, amely számos mezőgazdasági beruházás fő kivitelezőjévé vált. Mivel a mezőgazdaságban évről évre növekedett a különböző beruházások iránti igény, a járás illetékes szervei úgy határoztak, hogy a Meliorációs Szövekezetet és a Mezőgazdasági Építőipari Társulást a kapacitások jobb kihasználása érdekében összevonják. Ezek jogutódja lett 1977. január 1 -jével az Agrostav. Az újonnan alakult közös mezőgazdasági vállalat fö termelési programját a célépítkezésekkel összefüggő építőipari tevékenység alkotta, de továbbra is foglalkoztak szőlő és gyümölcsfák telepítésével, földmunkákkal és egyéb speciális szolgáltatásokkal. Ján Marcinek elnököt, aki már több mint másfél évtizede irányítja a közös vállalatot, az ünnepi szakszervezeti konferencia befejezése után az Agrostav jelenéről, termelési eredményeiről kérdeztem.- Tulajdonképpen a 7. ötéves tervidőszakban stabilizálódott vállalatunk. Ebben az időszakban a tervezett 71 helyett 75 létesítményt fejeztünk be több mint 215 millió korona értékben. A legfontosabbak között említeném a lukanényei (Nenince), illetve az ipolyvarbói (Vrbovka) szövetkezet korszerű sertéstelepét. Bár a tervidőszak utolsó éveiben csökkenő irányzatot mutatott a szőlőtelepítés iránti igény, még így is 194 hektárnyi területen létesítettünk szőlóskerteket. Szembetűnő javulást értünk el az építőipari munkák minőségében. Ezt bizonyítja, hogy a 75 létesítmény közül mindössze kettőt nem sikerült a tervezett határidőben átadnunk. Ez sem a mi hibánkból történt, ugyanis késve szállították a technológiai berendezéseket. Az Agrostav elnöke kiemelte, hogy a korábbi évek feladatainak maradéktalan teljesítése jó kiindulási alapot adott az új elképzelések megvalósítására való felkészüléshez.-A járás gazdaságai igénylik, hogy vállalatunk az eddiginél is nagyobb mértékben részesedjen fő kivitelezőként a beruházások megvalósításából. Továbbá, hogy nagyobb mértékben kapcsolódjunk be a korszerűsítési munkákba és a lakásépítésbe. Bízom benne, hogy megbirkózunk a megnövekedett feladatokkal, hiszen vállalatunk építőipari tevékenységének értéke eléri a 100 millió koronát - tájékoztatott Ján Marcinek. A közös vállalat megalakulásának 25. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi szakszervezeti konferencián kitüntetéseket adtak át a legjobb dolgozóknak. Káger Rudolf, Rimóci Sándor, Nemcsok János, Vesztik György, Jozef Kortis, Ondrej Far- biak, Balga Ferenc, Takács László, Ohaj- . da Erzsébet, Petrovsky Mária és társaik • rászolgáltak az elismerésre, i BODZSÁR GYULA Tények vagy mesék? Viták és cáfolatok a barguzini Petöfi-expedíció jelentéséről l apunk hasábjain is beszámoltunk arról a nagy visszhangról, amelyet az L a bejelentés váltott ki, hogy a Morvái Ferenc által sponzorált, 23 fős Petőfi-expedícíó a szibériai Barguzinban megtalálta Petőfi Sándor sírhelyét. Az érdeklődés a kutatás egyik résztvevőjének, dr. Kiszely Istvánnak, a neves antropológusnak, a Magyar Nemzetben megjelent cikke (Szerintem: Petőfi) után még inkább fokozódott, majd a budapesti viharos sajtótájékoztatót követően heves vitába csapott át. Most az újabb fejleményeket foglaljuk össze. A magyar expedíció munkájáról és Petőfi Sándor halálával, sírhelyével kapcsolatos információk és találgatások néhány szovjet lapban is napvilágot láttak. Az Izvesztyija budapesti tudósítója például dr. Kiszely István véleményére alapozva hangsúlyozza: a csontváz megvizsgálása során annyi azonos jegyet és bizonyítékot mutattak ki, hogy az egyszerű véletlen szinte kizárt. A továbbiakban meg nem nevezett szovjet kutatók összegyűjtött adatait ismerteti, melyek szerint Petőfi, vagyis Alekszander Petro- vics, miután Segesvárnál majdnem élve temették el, s később menedéket kért és kapott az orosz cártól, a távoli Szibériában élt. Egy orosz postamester házában lakott, feleségül vette a háztulajdonos leányát; aki feltűnően hasonlított Szendrey Júliára. Fiuk is született, akit Alekszandr névre kereszteltek. Állítólag Petrovics csak a halála előtt vallotta be a feleségének, hogy ő voltaképpen magyar, s hogyan került ilyen távol szülőhazájától. Sokan természetesen kétkedve fogadják a magyarországi és a szovjet sajtó közleményeit, s az a meggyőződésük, hogy sem Morvái Ferenc, sem pedig az expedíció többi tagja eddig nem tudta perdöntő tényekkel igazolni a Barguzinban megtalált csontváz azonosságát. Ezeket az érveket a legpregnánsab- ban Fekete Sándor foglalta össze a Népszabadság augusztus 5. (Kapkodó Petőfi-antropológia) és az Új Tükör augusztus 6. (Vita a csontok felett) számában. A neves közíró és Petőfi-kutató szellemes sorokban mutat rá, hogy Morvái Ferenc és az expedíció többi tagjának megnyilatkozásait rendszerint a túlfűtöttség, a felbuzdulás és az indokolatlan vádaskodás jellemzi, holott a közvélemény és minden szakember a heveskedés helyett hiteles, egzakt és okadatolt bizonyítékokat vár, s ilyenekkel eddig a Szibériában járt kutatók adósak maradtak. Fekete Sándor szerint nincs tudományos érvekkel alátámasztott magyarázat arra sem, hogy miért éppen Barguzinba mentek kutatni. Ugyanis különböző legendák és szájhagyományok nyolc olyan szibériai helységnevet tartanak számon, ahol állítólag Alekszandr Petrovics, vagy Vengerov Petrovics Alekszandr magyar költő élt. A múlt században ezeken kívül egy ideig tartotta magát az a szóbeszéd - sőt, „hiteles“ tanú is jelentkezett, aki mindezt megerősítette- hogy Petőfi a mai Jugoszlávia területén Boszniában bujdosott, mi több: verseit lefordította és saját maga is írt szerb verseket. Ezek folklo- risztikus anyagok, legendák - hitelességüket semmi sem bizonyítja. Ezért kellene megismernünk- hangsúlyozza Fekete Sándor -, hogy milyen dokumentumok vezették el az expedíció tagjait Barguzinba. ' Morvái Ferenc lélegzetelállító információval szolgált. A jugoszláviai Eszéken megjelenő Magyar Képes Újság július 27. számában többek között ezt nyilatkozta: „A szovjet titkos levéltárakban háromezer olyan dokumentumot találtak, amik eredeti hadianyagot képeznek nemcsak Petrovics Sándorról, hanem 1714 cári orosz fogságba esett honvédről. A mikrofilmet másfél millió forintért megvásároltam (...) A bizonyítékokkal óvatosan kellett bánni. Ismerve a magyar bürokrácia útvesztőit, elhallgattuk, hogy több visszaemlékezést és néhány eredeti Petőfí-verset hoztam Szibériából, megvizsgáltattuk szakemberekkel, egyértelmű, hogy Petőfi írté őket ' így beszél azokon a közönségtalálkozókon is, amelyeken a „kazán király“ e napokban vesz részt magyarországi vidéki városokban. Fekete Sándor néven nevezi a tényeket: lehet, hogy nem is léteznek ezek a dokumentumok, tehát szélhámossággal, blöffel van dolgunk, ha pedig vannak egyértelmű bizonyítékok, akkor azok elhallgatása inkorrektségnek minősíthető. Ezt követőn felszólítja Morvái Ferencet: a világ bármely orgánumában tegye közzé az általa említett katonai okiratokat, mert amíg ezeket nem prezentálja, semmiféle hitelessége nincs azoknak a magyarázatoknak, hogy miért éppen Barguzinban ástak. Két írásának jelentős részét az ásatásoknak és az antropológiai vizsgálatoknak szenteli. Nem érti, miért jellemezte akkora sietség és kapkodás az ásatást. A szemtanúk szerint például a nagy felfordulásban az egyik amerikai antropológus felrúgta Petőfi bal sípcsontját, majd rövidesen „azonosította“ is egy csonthártyagyulladás nyomait... A csontvázak szakszerűtlen, kapkodó azonosításáról több magyar napilap is beszámolt. A sietség vélhető oka az lehetett, hogy Morvái néhány nap múlva (a csontokat július 17-én tárták föl), vagyis július 31-én - amely mai ismereteink szerint a költő halálának évfordulója - dísztemetést akart rendezni, s gyalogmenetben vitték volna le a csontokat Budapestről Kiskőrösre. A gyors munka azonban nem volt célravezető. Érthetetlen például, hogy a budapesti sajtótájékoztatón kiosztott - a szibériai expedíció munkáját ismertető - jelentésben miért csak két gépelt oldal jutott az antropológiai jegyzőkönyvre. Kiszely István megállapította, hogy minden embertani adatot alá tudnak támasztani Petófi-szakirodalommal. Ám állítását elmulasztotta igazolni. Fekete Sándor szerint hiányoznak az érdemleges régészeti és etnográfiai adatok, bizonyítékok. Elképzelhetetlen például, hogy a fában gazdag Szibériában az orosz postamester leánya, tehát viszonylag jómódú hölgy, miért temeti el híres költő-férjét koporsó nélkül, gyolcsba takarva? E zekre és más kételyekre egyelőre késik a válasz, s a lapokban megjelenő cikkek, viták mind messzebb kerülnek a tudomány normáitól, egyre több a feltételes mód és a jelző... Takács István a Népszava augusztus 10. számában joggal mutat rá arra, hogy személyeskedések, sportszerűtlen ütésváltások, gyanú- sítgatások kísérik Barguzin ügyét: „/'ff már megint nem az ügy fontos, megint nem arról van szó, hogy a tények tisztázódjanak, hanem az, hogy kinek a tekintélye csorbul vagy nem csorbul, (...) ki mennyi pénzt adott nem adott (...), kinek vagy kiknek van (elméletileg) egyedül hiteles jogosítványa Petőfiről beszélni, s kinek coki ez a hitbízomány.“ S ez a hangnem - írja nyomatékosan a szerző - méltatlan ahhoz a Petőfi Sándorhoz, aki 1849. július 31-ig volt, s amit addig tett, alkotott. Márpedig ebben az ügyben egyedül az a Petőfi fontos. T udvalévőén minden csoda három napig tart, s a szenzációs hír is tiszavirág-életű, ha a bejelentést követően késnek az egyértelmű bizonyítékok... Egyetértünk Fekete Sándorral, aki népszabadságbeli írását így zárja: ,,Egyelőre tehát nincs értelme többet beszélni a témáról. Ha majd leteszik a költő Barguzinig vezető útjának történeti iratait (nem a meséket, hanem a katonai dokumentumokat), ha az antropológiát kiegészítik a szükséges biográfiai tények tudományos igazolásával, akkor érdemes tovább folytatni a vitát.“ Sz. J.
