Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám, szerda

Az építkezők támogatásának új szabályai A jó hírek rögvest szárnyra kapnak. Gyorsan, bár sajnos pontatlanul terjedtek a hírek az egyéni lakásépítés ösztönzését és támogatását célzó új rendelkezésekről is. - A fiatal házasok 180 (170, vagy több mint 200) ezer korona vissza nem térítendő kölcsönt kapnak az államtól családi ház építésére - hallhatjuk lépten-nyomon az egymásnak ellentmondó híresztelé­seket. Az Autóközleke­dési Vállalat rima- szombati (Ri­mavská Sobota) üzemének terüle­tén 1980-ban ad­ták át a szenny­víztisztító beren­dezést, de a mo­torolajtól szeny- nyezett víz azóta is vígan csordogál a közeli patakba. A berendezést ugyanis befeje­zetlen állapotban adták át a kivitele­zők, s így termé­szetesen nem működik. Az áta­dási jegyzőkönyv azonban valami egészen mást ta­núsít: a víztisztító annak idején ,.ki­váló minőségű' '- ként került áta­dásra, s így fo­gadta el a meg­rendelő is. Hogy ez hogyan történ­hetett, arra most derít fényt a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrzési Bizottsága. A Stavoindustria zvoleni üzeme most végre kénytelen befejezni az objektum építését. A felvételen: ilyen egy kiváló minőségű átadott és átvett objektum. (Peter Lenhart felvétele - ŐSTK) A bőség is okozhat gondokat Kevés a tárolóhely az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban Ilyenkor, aratás végén örülnünk kellene, hogy sok gabona termett. Számos mezőgazdasági vállalatnál, sajnos elhelyezési nehézségekkel küszködnek. Mondják is: inkább ter­mett volna kevesebb, csak ne ismét­lődnének ezek a gondok. Ilyen véle­ményeket hallottam az Érsekújvári járásban is. Faludi Vince mérnök, a Mezőgazdasági Terményfelvásár­ló és Ellátó Vállalat érsekújvári kon­szernvállalatának igazgatója, egyet­értve a panaszokkal, a megoldás lehetőségeiről beszélt.- Néhány mezőgazdasági válla­latnál bizony problémák vannak, hisz átmenetileg a gépszínekben vagy a szabad ég alatt kellett elhe­lyezniük a gabona egy részét. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy min­denütt mihamarább megfelelő raktá­rakba kerüljön a gabona. Egyelőre a legjobb megoldás, hogy más kerü­letekbe szállítjuk a gabonát, mert a mi raktáraink megteltek. Gaboná­ból 6 tonna feletti hektárhozamot értek el a vállalatok. Ennyi termésre nem számítottunk, és nem is volt ilyen átlaghozam a mezőgazdaság szocializálása óta járásunkban. Már előre fáj a fejünk, hogy a kukoricát és a napraforgót vajon hol fogjuk elraktározni. Ezernyi gond közepette szervezik a munkát a felvásárló vállalatnál. Az igazgató irodájában minduntalan csöng a telefon. Érdeklődnek, mit szállítsanak előbb az átmeneti táro­lókból a raktárakba, hogy minél ki­sebb legyen a veszteség. Az igaz­gató azt tanácsolja, hogy a sörárpát, mert sokat veszíthet a minőségéből, ha netán megázik.- Ott oldjuk meg előbb a problé­mákat, ahol a legsürgősebb. Nem tehetünk mást. A megtermett gabo­na gyors elhelyezéséhez és megfe­lelő utókezeléséhez nincs elég gé­pünk és berendezésünk, s amint már említettem, a tárolóhelyünk is kevés. Véleményem szerint az áta­lakítás feltételei között jobb feltétele­ket teremthetünk a szállítói-megren­delői kapcsolatok javítására. Nem a jelszavak fontosak, hanem a tet­tek. Nagy eredménynek számít, hogy a tardoskeddí (Tvrdoáovce), szímői (Zemné), hűli, csúzi (Dubník) és a bényí (Bírta) szövetkezetben, valamint a Mikuláéi Állami Gazda­ságban - az integrációs alapot fel­használva - közösen építettünk rak­tárakat. Az anyagi ösztönzőket si­kerrel érvényesítettük a sörárpa, a bab, a lencse és a mák vetésterü­letének növelésére. Az 1986-1988- as időszakban 16,5 millió koronát használtunk fel a partnergazdasá­gok megsegítésére. Ez kamatostól megtérült, mert több terményt tu­dunk kifogástalan feltételek között tárolni. Rágondolni is rossz, mi len­ne most, ha ezek a tárolók nem készültek volna el. Sokat beszélgettünk a tárolóka­pacitás bővítésének lehetőségeiről. Az igazgató ezzel kapcsolatban el­mondta, hogy Udvardon (Dvory nad ¿itavou) a felvásárló központban to­vábbi tárolót, Stúrovón gabonasilót adnak át, a áuranyi központban pe­dig hangár típusú raktárakat épí­tenek. Andrej Hlaviőka, a konszernválla­lat kereskedelmi igazgatóhelyettese a tervfeladatok teljesítéséről beszél:-A mezőgazdasági vállalatoknál sok jó minőségű élelmiszer-ipari bú­za termett. A sörárpa minősége szintén sokkal jobb, mint a múlt évben volt. Vagyis a gazdasági sza­bályzók érvényesítése meghozta a várt eredményt. Véleményem sze­rint, a jövőben a járásban 10 ezer hektáron termelhetünk sörárpát, ami jelentős bevételt eredményezhet a mezőgazdasági vállalatoknak. Jozef Paulíkot, az udvardi felvá­sárló központ vezetőjét nagy mun­kában találtuk. Mindenütt ott volt, ahol tanácsra és segítségre volt szükség.- Annak ellenére, hogy tavasszal még jelentős készleteink voltak, aránylag zökkenőmentes volt a fel­vásárlás, mert júliusban nagy meny- nyiségű búzát szállíthattunk a kassai (Kosice) és Spisská Nová Ves-i mal­mokba. A sörárpa egy részét a mi­chalovcei sörgyár vette át. Mint megtudtuk, az 50 ezer tonna befogadó képességű silóhoz még ugyanennyi gabona elhelyezésére alkalmas tárolót építenek. Meggyor­sítják a szállítási munkákat azzal, hogy a vasúti kocsikból a helyszínen rakhatják ki és be a gabonát. A kilá­tások jók, mert a jövőben összesen 96 ezer tonna gabonát helyezhetnek el ebben a központban. A felvásárló vállalat áuranyi köz­pontjában llubomír Vancíkkal be­szélgettünk a tárolási gondokról és lehetőségekről.- Mit mondjak? A raktárak teli vannak, a fölösleget mi is a vasúton szállítjuk el. Jobb lenne a helyzet, ha az 1984-ben felrobbant silót sikerült volna üzemképessé tenni. Sajnos, a helyreállítási munkálatok lassan haladnak. Végre befalazták a robba­nás okozta réseket, és úgy látszik, hogy jövő őszre a kukoricát már itt tárolhatjuk. Egyidejűleg 40 ezer ton­na szemes tárolására alkalmas han­gárokat is építünk. Körutunk alkalmával többször hallottuk, hogy jelentős gondot okoz a gabona elhelyezése. Megálltunk a Tardoskeddi (Tvrdosovce) Efsz szárítóközpontjában, ahol hasonló voit a helyzet. Vanya László részleg- vezető mérgelődve mondotta, hogy 600 tonna búzájuk még az udvaron van. Többször ígérték a felvásárlóü­zem vezetői, hogy rövidesen fedél alá szállítják a gabonát, de egyelőre csak nem követi tett a szót. Fenyvesi Istvánné, a szárítóköz­pont dolgozója megjegyezte:- Az aratást még július 22-én be­fejeztük, de azóta mindig van gabo­na az udvaron. Még szerencse, hogy szárítani és tisztítani tudjuk, összesen 13 644 tonna gabonát szállítottak ide, de ebből csak 5635 tonnát tudtunk továbbadni a felvá­sárló vállalatnak.-Talán furcsán hangzik, de job­ban örültünk volna, ha kevesebb gabonánk terem - fakadt ki Vanya László, akivel két zápor között az ázott gabonát szemlélgettük. Ki hin­né, hogy 1110 tonna búzát silóver­mekben tárolunk? Hova tesszük majd a sílótakarmányt? A helyzet tarthatatlan, ezért tervbe vettük, hogy 4 ezer tonna gabona befoga­dására alkalmas tárolót építünk. De mi lesz addig? Olyan ördögi kör ez, amelyből nehéz kijutni. BALLA JÓZSEF A valóság ezekkel a tévhírekkel szemben az, hogy a szövetkezeti és egyéni lakásépítés támogatásáról szóló rendelet valóban megkülön­böztetett segítséget, magasabb összegű állami hozzájárulást ígér a fiatal - a 35 éven aluli - házasok­nak az építkezéshez, ha teljesítik a meghatározott feltételeket. Az ál­lami hozzájárulás, a „kölcsön, amit nem kell visszafizetni“ (bár, olykor mégiscsak vissza kell fizetni) a fiatal házas építkezők esetében elérheti a 183 000 koronát, a többi építkező­nél pedig a 113 000 koronát (koráb­ban az állami hozzájárulás összege nem haladhatta meg a 70 000 koro­nát!). Hangsúlyozzuk azonban, hogy „elérheti“. Vagyis a 183 000 koro­nát nem kapja meg majd minden fiatal - családi házat építő - házas­pár. Az állami hozzájárulás alapösz- szege 50 000 korona (korábban 35 000 korona volt), és ez az alap­összeg emelhető különféle indokok, jogcímek alapján 183 000, illetve 113 000 koronára. Az állami hozzájárulás alapösz- szege emelésének egyik legismer­tebb indoka, ha a régi, lebontásra ítélt építmény, ház helyén épül az új családi ház. Az állami hozzájárulás emelésének összege itt továbbra is 10 ezer Rorona. 15 ezer koronáról 20 ezer koronára növelték azonban az állami hozzájárulás emelésének összegét, ha csoportos építkezésről (sorházakról, teraszos vagy átriu­mos házakról) van szó. 10 ezer korona helyett 15 ezer korona a hozzájárulás emelésének összege, ha az építkező nehezen beépíthető telken építkezik (például lejtős telken vagy ott, ahol feltör a talajvíz). Kút létesítésére eddig hatezer ko­ronát kaphatott az építkező. Ez a rendelkezés lényegesen módo­sult. Együttesen 10 000 koronával emelhető az állami hozzájárulás az ivóvíz biztosításának és a szennyvíz elvezetésének a rendeletben részle­tesen meghatározott eseteiben. To­vábbi, együttesen 8000 korona ad­ható a házi szennyvíztisztító és a napenergiát fűtésre vagy vízmele­gítésre hasznosító berendezés megépítésére. A legnagyobb érdeklődésre per­sze nyilván az a rendelkezés szá­míthat, mely szerint az 50 000 koro­na összegű állami hozzájárulás to­vábbi „legfeljebb“ 70 000 koronával emelhető, ha az állami hozzájáru­lásról szóló szerződés megkötésé­nek napján az építkező házas (nős vagy férjezett) és sem ő maga, sem pedig a házastársa nem töltötte be még a 35. életévét. A stabilizációs hozzájárulást a rendeletmódosítás csak kisebb mértékben érintette. Ennek a hozzá­járulásnak az összege a továbbiak­ban 20 000 korona (megjegyezzük, hogy a stabilizációs hozzájárulás nem állami támogatás, hanem válla­lati juttatás, vagyis ezt a legfeljebb 183 000, esetleg 113 000 korona összegű állami hozzájárulás mellett adhatja meg a munkáltató). A koráb­bi szabályozással szemben bővült azoknak köre, akiknek a munkáltató szervezet megadhatja ezt a hozzá­járulást (például a fafeldolgozó vagy a nyomdaipari dolgozókkal), de ugyanakkor kifejezetten elrendelték, hogy stabilizációs hozzájárulást csupán az egyik házastárs kaphat a munkáltatójától. További jelentős új kedvezmény a fiatal házasok számára az, hogy 10 000 korona összegű hozzájáru­lást kaphatnak az építkezés gyors befejezéséért, ha az építkezési en­gedély jogerőre emelkedésének és a használatbevételi (kollaudációs) engedély jogerőre emelkedésének időpontja közt nem telt el több, mint négy év (48 hónap). Ha azonban három éven (36 hónapon) belül feje­zik be az építkezést (válik jogerőssé a használatbavételi engedély), az életkortól és családi állapotától füg­getlenül kap az építkező 20 000 ko­rona összegű hozzájárulást az épít­kezés gyors befejezéséért a járási nemzeti bizottságtól. El kell mondani persze itt is, hogy ezt a hozzájáru­lást is az említett legfeljebb 183 000, illetve 113 000 korona összegű álla­mi hozzájárulás mellett (pontosab­ban után) kaphatja meg az építke­ző. Az építkezés gyors befejezéséért járó hozzájárulás egyes esetekben elérheti a 25 000 koronát is, mégpe­dig akkor, ha pl. a családi ház építé­sére 1986. január 1-től 1989. június 30-ig adott engedélyt az építésügyi hivatal és a használatbavételi enge­dély legkésőbb 1990. december 31- ig jogerőssé válik, de még azelőtt, hogy az építkezési engedély jogerő­re emelkedésétől több, mint 24 hó­nap telt volna el. Ezzel azonban már érintettünk egy további kérdést; mennyiben vo­natkoznak az új rendelkezések azokra, akik a rendeletmódosítás hatálybalépése, vagyis 1989. július 1-je előtt kezdtek építkezni, illetve kapták meg az építkezési enge­délyt? A módosító rendelet kifejezet­ten úgy rendelkezik, hogy az említett időpont előtt engedélyezett egyéni lakásépítkezésekre a korábbi ren­delkezéseket kell alkalmazni. Lé­nyegében kivétel az, ha az építkezé­si engedélyt 1989. április 20 és júni­us 30. között adták ki, s az építkező július 1-ig nem kapta meg a korábbi rendelkezések szerinti állami hozzá­járulást, úgy az új rendelkezések szerint kell már eljárni (tehát meg­kaphatja a magasabb összegű álla­mi és stabilizációs hozzájárulást). Azoknak az olvasóknak pedig, akik 1989. április 20 és június 30 között kaptak építkezési engedélyt és állami hozzájárulást, esetleg sta­bilizációs hozzájárulást, azt ajánljuk, kérjék a hozzájárulásokról szóló szerződések megszüntetését. Az említett szerződések esetleges megszüntetése után ugyanis úgy az állami mint a stabilizációs hozzájá­rulás összegére már az új rendelke­zések vonatkoznak. (m-n.) r örtént, hogy a véletlen a múltkor össze­hozott egy haza igyekvő gyereksereg­gel. Prágából étúrovóba szólt az útirány - vo­nattal. Majdnem minden a legnagyobb rendben ment, hiszen (elméletileg) megvolt a remény, hogy épségben, egészségben vészeljék át üdülésük,,utolsó felvonását“. Vezetőik boldog­sága mégsem volt felhőtlen, s fejfájásuk - mint utóbb jómagam is beláttam - megalapozottnak bizonyult. Minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült ugyanis az egész útvonalra biztosítani a külön kocsit, vagy akár csak a helyjegyeket. Igaz, a sok utánajárás eredményeképp Érsek­újvárig (Nővé Zámky) nem volt gond, az átszál­lást követő néhány kilométer azonban kilátásta­lannak bizonyult. Másfél óra az indulásig, majd' fél nap a kriti­kus helyre való megérkezésig. Ez megér egy utolsó próbálkozást, gondoltam, s töretlen hév­vel vetettem bele magam az ,.ügyintézésbe“. A józan ész diktálta logika értelmében a prágai állomáson kezdtem. Kedves kartársnő, elutasí­tó állásponttal. Sajnos nem az ó területük, forduljak a szlovák főváros központi pályaudva­rához. Hogy mégse üres kézzel távozzak, tele­fonszámot, s telefont kínált. Akkor még nem sejtettem, hogy eme asszony lesz kálváriám központi, s a megoldást hozó figurája. Máris elkezdtem röpke telefonkisasszonyos pályafutásom. Eltanácsolnak, máshova irányí­tanak, elküldenek, meg sem hallgatnak, esetleg meghallgatnak, de segíteni nem tudnak. Ennyi bennfentes, aki mind tudja, mi NEM tartozik az asztalára, s mivel foglalkozik a másik! Már vagy nyolcadszor adom elő minden bizonnyal képtelen kívánságom, mikor a túlol­dalról megérkezik az első bizonytalankodás. Megcsináljuk? Nem? Hallom a sugdolódzás közepette. Persze előnyben vannak, - ök vá­laszthatnak, én viszont nem. Úgy látszik, nem fűlik a foguk hozzá, mert valamilyen fönökasz- szonyhoz irányítanak. Ó nagykegyesen végül rábólint, rendben, elintézi, ha két órával a vonat bratislavai (!) indulása előtt benyújtom a (nem tudom hány példányban íródott) kérvényt, s még egynéhány iratot. Egy világ omlik össze bennem. Hát ennyire nem világos, hogy az ország másik végéről szólok? Végezetül sikerült szót értenünk. Én befize­tem helyben az illetéket, bediktálom a számla számát, és kész, el van intézve. Hatalmas kő esett le a szívemről, akkor még nem sejtve, hogy csupán egy picike porszem az, mi elhagy­ta szívem tájékát. A pénztárnál ugyanis újabb csalódás kellett, hogy érjen. Nem csak úgy van ám, hogy fizetni akarok! Az ablak túloldalán ülő papiruszt követel. Nem részletezem; ,,hétmérföldes csizmái­mat“ felhúzva néhányszor még végígvágtáz- tam a pályaudvart, míg megkaptam a megmen­tő pici ca fat papírt, melyen egy pecsét kíséreté­ben állt a felszólítás pénztárosom számára: 60 személy részére számlázza ki a vagonfoglalás költségeit, öt perccel a vonat indulása előtt, diadalittasan átnyújtottam e megoldást(?) jelen­tő tenyérnyi szelvényt. F enntartásaimtól azóta sem szabadulha­tok. Nem tudom, hogyan ért véget a csapat utazása. Ama prágai jóasszony egy mondata azonban máig fülemben cseng. Mikor megköszönni próbáltam készségét, csak le­gyintett: Ugyan kérem, szóra sem érdemes! Hiszen a gyerekeinkért tettük! Ez csak neki jutott eszébe. De vajon csak így lehet? (fónod) ÚJ SZÚ 6 1989. VIII. 1 Sikerült...(?) Avagy egy kocsifoglalás kálváriája

Next

/
Oldalképek
Tartalom