Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám, szerda

Egyensúlyhiány Valentyin Pavlov pénzügyminiszter nyilatkozata A szovjet gazdaságban ta­pasztalható nagyfokú pénz­ügyi egyensúlyhiányra muta­tott rá a Trud szovjet napilap­nak adott nyilatkozatában az új pénzügyminiszter, Valen­tyin Pavlov. A pénzügyminisztérium irányítója egyúttal felvázolta a helyzet megol­dásának egyes lehetőségeit is. Pav­lov konkrét adatokat ismertetett a Szovjetunió állami költségvetésé­nek kiadásai és bevételei közötti egyensúlyhiány illusztrálására, és rámutatott a feleslegesen nagy mennyiségű készpénzkibocsátás negatív következményeire. Szerinte a helyzet megoldása érdekében mélyreható változásokra van szük­ség az egész gazdaságban, ame­lyek érintenék a tervkészítést, a be­ruházások szerkezetét, a nehézipar feladatait és a társadalmi szükségle­tekkel összhangban történő vállalati gazdálkodást. Kitért arra is, hogy a Szovjetuniónak a kapitalista és egyes szocialista országokkal fenn­tartott külkereskedelmében nagy a deficit. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország közötti kereskede­lemben a helyzet megváltozott. Szovjet deficit mutatkozik például a Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Magyarországgal és Romániával fenntartott kereskedelemben. Ennek legfőbb előidézője nem az olaj és más nyersanyagok árának csökke­nése, hanem a számos szovjet ága­zat munkájában fellelhető súlyos hi­ányosságok. Az utóbbi három évben a külföldi cégek több mint 1 millió esetben marasztalták el a szovjet termékeket rossz minőségük miatt. Valentyin Pavlov interjújában el­mondta azt is, hogy az utóbbi három évtizedben a Szovjetunióban meg­háromszorozódott a forgalomban le­vő készpénzmennyiség és a kész­pénzkibocsátás fokozódó tendenciát mutat. Ezért egyre nagyobb az a pénztömeg, amelynek nincs árufe­dezete, továbbá ez inflácíókeltő ha­tású és a rubel elértéktelenedésé­hez vezet. Szakemberek becslése szerint jelenleg mintegy 100 milliárd rubelnek megfelelő készpénz van forgalomban és az egyes háztartá­sokban szintén készpénz formájá­ban további 40-70 milliárd rubel. A normálisan működő gazdaságnak márpedig 25-30 napra elegendő készpénzre van szüksége a folyó kiadások fedezésére, vagyis olyan összegre, amelynek el kellene érnie a 35-40 milliárd rubelt. A negatív jelenségek egyik oká­nak az elhibázott tervkészítést minő­sítette, mivel először a gigantikus és Emelkedő árak A Szovjetunióban tavaly mintegy 10 százalékkal emelkedtek a kész­ruhák, a fehérneműfélék és a szöve­tek árai, a bőrcipők 8 százalékkal, a mosógépek és személygépkocsik 7, a húsipari termékek pedig 4 szá­zalékkal lettek drágábbak, írta a TASZSZ szovjet hírügynökség a Pravityelsztvennij Vesztnyikre hi­vatkozva. Vjacseszlav Szencsagov, a Szov­jetunió Állami Árbizottságának elnö­ke hangsúlyozta, hogy az árak emelkedése elsősorban a bérek nö­vekedésének és lényegében a mun­kaerő drágulásának a következmé­nye. Azt a véleményét tolmácsolta, hogy közgazdasági eszközökkel ak­kor lehet útját állni az áremelkedés­nek, ha növelik a fogyasztási cikkek mennyiségét és javítják a minőséget is. Ez azonban korszerű és fejlett termelést, a gyártók konkurenciáját feltételezi, továbbá a gazdasági te­vékenység olyan formáit, mint a bér­leti szerződés, vagy a részvények elterjesztése. Szencsagov szorgal­mazta, hogy a pénzügyi és árható­ságok jobban éljenek jogaikkal és ne engedjék meg azt, hogy a vállalatok érdemtelenül jussanak nyereség­hez. Az utóbbi eléréséhez azonban megfelelő mechanizmus kialakítá­sára van szükség. ,,Ha realisták akarunk lenni, akkor be%ell ismernünk, hogy bizonyos fokig az árak emelkedése elenged­hetetlen is“ - szögezte le. Ennek a folyamatnak azonban ellenőrzött- nek és mérsékelt üteműnek kell len­nie. Ha reális politikát folytatunk, akkor célszerű elismerni az infláció növekedését és olyan rendszert kell kidolgozni, amely megvédené a szo­ciális szempontból nehezebb körül­mények között élő lakossági rétege­ket az infláció kedvezőtlen hatásai­tól. (c) presztízsfeladatként kezelt célokat tűzték ki és a későbbiekben ezekhez igazították az állami költségvetés képzését. Emellett a pénzügyek ré­vén a forrásokat és a munkaerőt a meghatározott feladatok teljesíté­sére kell összpontosítani. Komoly tehertételt jelent a mintegy 8000 gazdaságtalanul működő vállalat, amelyek csaknem 5 milliárd rubelre tehető veszteségeit az állam kom­penzálja, s ugyanez vonatkozik a nehéziparra is, amely jelentős pénzeszközöket von el a költségve­tésből, ugyanakkor minden befekte­tett rubel csak 84 kopejka megtérü­lést eredményez, viszont a könnyű­iparban egy rubel 4 rubelt „termel“ ki. A pénzügyminiszter a szovjet ál­lamadósság felszámolása kapcsán elmondta, hogy már megkezdődött a pénzügyi helyzet javítása, amely felöleli a szerkezeti átalakítást (a felhalmozási alap rovására többet fordítanak fogyasztásra) és a beru­házási politika módosítását. Ennek következtében lehetővé válik az, hogy 40 milliárd rubel értékben több árut állítsanak elő. Megtalálták an­nak a lehetőségét is, hogy milyen módon jussanak pótlólagosan mint­egy 7-10 milliárd rubelhez külföldi áruvásárlás céljára. A pénzügymi­niszter megerősítette, hogy az el­mondottak ellenére tovább növelik a készpénzkibocsátást és azzal szá­molnak, hogy az év végéig 3-5 milli­árd rubellel több készpénz lesz for­galomban. Pavlov kitért arra is, hogy egyes vállalatok árdrágítással próbálnak nyereségnövekedést elérni, s ennek kapcsán indítványozta, hogy az ilyen szándékkal árat emelő vállala­tok esetében növeljék az adókat, ami hatással lenne a béralapra, te­hát a fizetésekre is. Ez az árregulá­ció egyik lehetséges közgazdasági szabályozó eszköze - fűzte hozzá a szovjet pénzügyminiszter. A Szovjet Tudományos Akadémia távol-keleti tagozatának intézményeiben sok száz téma és feladat megoldásán dolgoznak. A munka országos vagy saját programok szerint, illetve az iparral kötött tudományos-műszaki együtt­működési szerződések alapján folyik. A képen: az Amursztal fémmű egyik műhelye. (Szovjetunió) ÚL józovid jóüitáirót\ írni mindenről - de csak az igazságot Az SZKP KB központi lapja az elmúlt napokban a sajtó szerepéről és az újságírók munkájával kapcsolatos kérdésekről közölt vezércikket. A szovjet sajtó kötelessége a párt irányvonalának a következetes érvényesítése, mindannak a figyelemmel követése, ami napjainkban történik, s ugyancsak megfelelően kell reagálnia az olvasók időszerű igényeire - állapítja meg bevezetőben a Pravda. A szovjet sajtó az elmúlt években sokat tett az átalakítás politikájáért, illetve an­nak érdekében, hogy a lakosság széles rétegeit mozgósítsa az átalakítás megva­lósítására. Ezt az SZKP Központi Bizott­ságán nemrég rendezett értekezlet részt­vevői is megállapították. A sajtó pótolhatatlan szerepet játszik a szovjet társadalom demokratizálásá­ban, a nyilvános tájékoztatás fejlesztésé­ben, a lakosság társadalmi kezdeménye­zéseinek kibontakoztatásában, s a meg­újulást gátló dolgokkal szembeni harcban. Ezzel párhuzamosan az említett értekez­leten megállapították, hogy a szovjet saj­tónak vannak gyenge pontjai is, nem eléggé konstruktív az új közéleti formák érvényesülése során tapasztalható ne­hézségek és bonyodalmak megvilágítá­sakor. A sajtó úgyszintén nem fordít kelló figyelmet az új gazdasági jelenségekre. A régi módon és sablonosán ír a pártélet­ről. A sajtó legkomolyabb feladata, hogy alaposan és szemléletesen adjon tájé­koztatást azoknak a tapasztalatairól, akik­nek sikerült előretörniük, s így ezek a ta­pasztalatok meggyőző példává válhatnak. A legsürgetőbb időszerű kérdések kö­zé tartozik a sajtó pártirányításának a megszilárdítása, hiszen ezt az elvet senki sem vetette el. Ugyanakkor egyes pártbizottságok maguk mondanak le erről a tevékenységről, s teret engednek az ösztönösségnek. Ezt bizonyítják az ún. nem formális sajtótermékek. Néhány kö­zülük hasznos, mások azonban egyértel­műen pártellenes, nacionalista tartalom­mal jelennek meg. És ami ma a legfur­csább, az az , hogy a hasonló anyagokat gyakran a pártnyomdákban állítják elő - írja a Pravda vezércikke. A központi szovjet pártlap egy másik cikkében a szovjet sajtóban megjelenő információk objektív volta felett gondolko­dott el, megállapítva, hogy a glasznoszty légköre új lehetőségeket teremtett az új­ságírói munka számára is. írni mindenről lehet és kell, de csak az igazságot - szö­gezte le a lap. A továbbiakban felhívta rá a figyelmet, sok az olyan eset, amikor a szovjet tö­megtájékoztató eszközökben pontatlan, sőt kiagyalt információk jelentek meg. A nyilvánosságra hozott tények pontossá­gával szembeni tisztelet hiánya és a hibák iránti közömbösség csaknem normává vált. Az újságokban üdvözölnek minden szenzációt, amelyek „viszik a lapot“. A „forró“, ám meg nem erősített tények közlése nem más, mint avanturizmus. Az, aki úgy gondolja, hogy egy adott cél eléréséhez bármilyen eszköz felhasznál­ható, nem lehet újságíró. Nem menthetők fel azok a szerzők, akik másokat becsmé­relnek - legyen szó élő emberekről vagy halottakról. Az első pillantásra jelentéktelennek tű­nő hibák emellett gyengítik az újságíró pozícióit. A megbírált személyek elősze­retettel kapaszkodnak a pontatlanságok szalmaszálába és igyekeznek „megfojta­ni" a cikk egész tartalmát - a meggyőző bizonyítékokat és a jogos kritikát egy­aránt. A bürokrata opponens még a legki­sebb hibát is kihasználhatja. Egyelőre nem létezik olyan eszköz, amely megakadályozná a pontatlan vagy az igazságnak nem megfelelő informáci­ók közlését. Ezzel összefüggésben nagy reményeket kelt az előkészületben levő sajtótörvény. Igen fontos, hogy ez a tör­vény ne korlátozza az újságíró azon jogát, hogy akadálytalanul kifejtse véleményét. A törvénynek ugyanakkor meg kell aka­dályoznia a pontatlan vagy rágalmazó hírek közreadását - hangsúlyozta vége­zetül a Pravda. A földeken is újszerűen A termelési eredmények javításában a szocialista munkaver­senynek változatlanul nagy a szerepe. Különösen napjainkban, amikor a munkahelyi feladatok teljesítésével párhuzamosan a megváltozott gazdasági körülményekhez is alkalmazkodni kell. A népgazdaság egészében, s ezen belül a mezőgazdasági üzemekben is, ahol az új gazdasági mechanizmus alapelveit január óta teljes egészében érvényesítik. A termelésben a meny- nyiségi szemléletet felváltotta a minőségi, a hatékonyság foko­zása és az önköltség csökkentése alapvető követelmény lett. Mindezt a szocialista munkaverseny szervezői, irányítói sem hagyhatják figyelmen kívül. A versenyformák rugalmas és céltu­datos megváltoztatásával olyan feltételeket és ösztönző légkört kell kialakítaniuk, hogy a kezdeményezés a vállalkozói szellemű gazdálkodás érdekeit szolgálja. Nyári tapasztalat, hogy az egy­séges földműves-szövetkezetekben és állami gazdaságokban a munkaverseny felelős előadói megértették az újszerű igénye­ket. Az aratási munkák menetét és minőségét elsődlegesen meghatározó kombájnosoknál több helyen olyan versenyformát alkalmaztak, amely sokoldalúan ösztönözte az egyént, de egyút­tal a kollektív szellemet is erősítette. Az aratás idején meglátogatott mezőgazdasági üzemek közül talán a szímői (Zemné) Haladás Efsz-ben dolgozták ki legaprólé­kosabban az új versenyformát. A teljesítmények tekintetében az egyén és a kollektíva szorosan egymásra volt utalva. Itt tapasz­taltuk azt a munkaszervezési sajátosságot is, amellyel a betaka­rítás hatékonyságát növelték. A munkaverseny legsajátosabb oldala volt, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a kombájnosok egyéni teljesítményeit nem kísérték figyelemmel. Az aratást irányító bizottság a csoportok teljesítményét naponta értékelte és jutalmazta. Másnap reggel a kollektív jutalmat a csoport tagjai osztották el egymás között, az egyének előző napi munkája alapján, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelveinek szellemében. További sajátosság volt, hogy az aratás alatt a kombájnosok csak az alapbért kapták meg. A mozgó részt, vagyis az elvégzett munka minőségét is figyelembe vevő személyes értékelésért járó pénzösszeget a szövetkezet visszatartotta. Ezt majd csak akkor fizetik ki, ha a feltört tarló kizöldülése alapján is felmérhe­tik, ki milyen munkát végzett, mennyi szemet szórt el aratáskor. Aki járatos az aratási munkák szervezésében és ismeri a beta­karítási veszteségek okait, annak aligha kell bizonygatnunk az újszerű munkaszervezés és versenyforma pozitívumait. Ahol így értékelik a munkát, ott megszűnik a kombájnosok egyéni haj­szája a csúcsteljesítményekért. A munka minőségét nem egyol­dalúan a tarlón összeszámlált, elszórt gabonaszemek alapján értékelik, de a vitathatatlan bizonyítékot, a feltört tarló kizöldülé­sét is figyelembe veszik. Az új díjazási forma a magelhordás megszervezésében is lehetővé tett egy előnyös változtatást. Miután a csoportos értékelés már nem tette szükségessé, hogy a kombájnosok a gépek tartályait színültig csépeljék, a magel- hordó járművek a tábla két végén (nagyobb távolság esetén a közepén is) csoportosultak. Nem jártak a kombájnok után, hanem azok álltak meg a magelhordók melleti, ha úgy gondolták, hogy egy újabb fordulónál már nem férne el a szem a tartályban. Ezzel a megoldással naponta többszáz liter üzemanyagot takarí­tottak meg. Miért részletezzük mindezt most, az aratás után? Egy év nagy idő, és amíg újra kasza alá érik a termés, feledésbe merülhetnek a tapasztalatok. Ez így igaz, viszont az újszerű munkaszervezést és versenyformát a napraforgó cséplésénél és a közelgő őszi betakarítás idején is széles körben lehet érvényesíteni. Akárcsak az elmúlt hetekben, ősszel is alapkövetelmény lesz a gyors és kifogástalan minőségű munka. Az ösztönző, a csoport- és egyéni érdekeket összhangba hozó munkaverseny, amely a bri­gádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelveire épül, mindenütt növelheti a betakarítás eredményességét. EGRI FERENC HOLNAP HAJNALBAN: Teljes holdfogyatkozás Rendkívül szép, de aránylag ritka csillagászati jelenségek közé tartoz­nak a teljes holdfogyatkozások. A fogyatkozásokat már az ókorban is rendszeresen megfigyelték és le­jegyezték, sőt írásos emlékek van­nak, ékírásos kőtáblákon és hiero- glifákkal írt papirusztekercseken ar­ról is, hogy időszámításunk előtt kb. 2000-ben a fogyatkozásokat a kínai­ak, babilóniaiak és az egyiptomiak több évre előre jelezni tudták nagy pontossággal. Ezeknek a feljegyzéseknek a csil­lagászat számára felbecsülhetetlen tudományos értéke van, mert ezen adatok segítségével a Föld és a Hold mozgásegyenleteit lehetett pontosabbá tenni és ellenőrizni kb. 4500 évre visszamenőleg. Augusztus 17-én a hajnali órák­ban nálunk is látható teljes holdfo­gyatkozás lesz. A fogyatkozás kez­dete megszemlélhető Európában, Ázsia délnyugati részén, Afrikában, az Antarktiszon, Dél-Amerikában, az Atlanti-óceánon, az Indiai-óceán nyugati és a Csendes-óceán keleti részén. A fogyatkozás vége Nyugat- Európában, Afrika nyugati részén, az Antarktiszon, Észak- és Dél- Amerikában, Grönlandon, az Atlanti­óceánon és a Csendes-óceán keleti felében tekinthető meg. Szlovákiában a teljes holdfogyat­kozás időbeni lefolyása nyári idő­számítás szerint a következő: a Hold belépése a félárnyékba 2 óra 24,4 perckor, a részleges fogyatkozás kezdete 3 óra 21,0 perckor, a teljes fogyatkozás kezdete 4 óra 20,3 perckor, a fogyatkozás közepe, azaz a legnagyobb fázisa 5 óra 8,2 perc­kor, a teljes fogyatkozás vége 5 óra 56,1 perckor, a részleges fogyatko­zás vége 6 óra 55,3 perckor és a Hold kilépése a felárnyékból reg­gel 7 óra 52 perckor. A fogyatkozás nagysága 1,6 holdátmérőben kife­jezve azt jelenti, hogy a Hold ko­rongja teljes egészében bemerül a Föld teljes árnyékába. A Hold magassága a horizont felett a félár­nyékba belépéskor kb. 24 fok és a legnagyobb fázis pillanatában a magassága kb. 6,5 fok. A Hold a fogyatkozás ideje alatt a Bak csil­lagképben tartózkodik. Mivel a Hold Bratislavában 5 óra 55 perckor, Kassán (Koáice) pedig már 5 óra 39 perckor lenyugszik, Szlovákiában e jelenséget csak a teljes holdfogyatkozás végéig le­het látni, a fogyatkozás utolsó fázi­sait már nem figyelhetjük meg. A holdfogyatkozás szabad szemmel is megfigyelhető, de már egy jó minőségű vadásztávcső is nagyban emeli a jelenség szépségét, s a je­lenlegi teljes holdfogyatkozáskor megfigyelhetők lesznek az egyes holdkráterek belépései a Föld teljes árnyékába. MOLNÁR IVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom