Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám, szerda
Egyensúlyhiány Valentyin Pavlov pénzügyminiszter nyilatkozata A szovjet gazdaságban tapasztalható nagyfokú pénzügyi egyensúlyhiányra mutatott rá a Trud szovjet napilapnak adott nyilatkozatában az új pénzügyminiszter, Valentyin Pavlov. A pénzügyminisztérium irányítója egyúttal felvázolta a helyzet megoldásának egyes lehetőségeit is. Pavlov konkrét adatokat ismertetett a Szovjetunió állami költségvetésének kiadásai és bevételei közötti egyensúlyhiány illusztrálására, és rámutatott a feleslegesen nagy mennyiségű készpénzkibocsátás negatív következményeire. Szerinte a helyzet megoldása érdekében mélyreható változásokra van szükség az egész gazdaságban, amelyek érintenék a tervkészítést, a beruházások szerkezetét, a nehézipar feladatait és a társadalmi szükségletekkel összhangban történő vállalati gazdálkodást. Kitért arra is, hogy a Szovjetuniónak a kapitalista és egyes szocialista országokkal fenntartott külkereskedelmében nagy a deficit. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti kereskedelemben a helyzet megváltozott. Szovjet deficit mutatkozik például a Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Magyarországgal és Romániával fenntartott kereskedelemben. Ennek legfőbb előidézője nem az olaj és más nyersanyagok árának csökkenése, hanem a számos szovjet ágazat munkájában fellelhető súlyos hiányosságok. Az utóbbi három évben a külföldi cégek több mint 1 millió esetben marasztalták el a szovjet termékeket rossz minőségük miatt. Valentyin Pavlov interjújában elmondta azt is, hogy az utóbbi három évtizedben a Szovjetunióban megháromszorozódott a forgalomban levő készpénzmennyiség és a készpénzkibocsátás fokozódó tendenciát mutat. Ezért egyre nagyobb az a pénztömeg, amelynek nincs árufedezete, továbbá ez inflácíókeltő hatású és a rubel elértéktelenedéséhez vezet. Szakemberek becslése szerint jelenleg mintegy 100 milliárd rubelnek megfelelő készpénz van forgalomban és az egyes háztartásokban szintén készpénz formájában további 40-70 milliárd rubel. A normálisan működő gazdaságnak márpedig 25-30 napra elegendő készpénzre van szüksége a folyó kiadások fedezésére, vagyis olyan összegre, amelynek el kellene érnie a 35-40 milliárd rubelt. A negatív jelenségek egyik okának az elhibázott tervkészítést minősítette, mivel először a gigantikus és Emelkedő árak A Szovjetunióban tavaly mintegy 10 százalékkal emelkedtek a készruhák, a fehérneműfélék és a szövetek árai, a bőrcipők 8 százalékkal, a mosógépek és személygépkocsik 7, a húsipari termékek pedig 4 százalékkal lettek drágábbak, írta a TASZSZ szovjet hírügynökség a Pravityelsztvennij Vesztnyikre hivatkozva. Vjacseszlav Szencsagov, a Szovjetunió Állami Árbizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy az árak emelkedése elsősorban a bérek növekedésének és lényegében a munkaerő drágulásának a következménye. Azt a véleményét tolmácsolta, hogy közgazdasági eszközökkel akkor lehet útját állni az áremelkedésnek, ha növelik a fogyasztási cikkek mennyiségét és javítják a minőséget is. Ez azonban korszerű és fejlett termelést, a gyártók konkurenciáját feltételezi, továbbá a gazdasági tevékenység olyan formáit, mint a bérleti szerződés, vagy a részvények elterjesztése. Szencsagov szorgalmazta, hogy a pénzügyi és árhatóságok jobban éljenek jogaikkal és ne engedjék meg azt, hogy a vállalatok érdemtelenül jussanak nyereséghez. Az utóbbi eléréséhez azonban megfelelő mechanizmus kialakítására van szükség. ,,Ha realisták akarunk lenni, akkor be%ell ismernünk, hogy bizonyos fokig az árak emelkedése elengedhetetlen is“ - szögezte le. Ennek a folyamatnak azonban ellenőrzött- nek és mérsékelt üteműnek kell lennie. Ha reális politikát folytatunk, akkor célszerű elismerni az infláció növekedését és olyan rendszert kell kidolgozni, amely megvédené a szociális szempontból nehezebb körülmények között élő lakossági rétegeket az infláció kedvezőtlen hatásaitól. (c) presztízsfeladatként kezelt célokat tűzték ki és a későbbiekben ezekhez igazították az állami költségvetés képzését. Emellett a pénzügyek révén a forrásokat és a munkaerőt a meghatározott feladatok teljesítésére kell összpontosítani. Komoly tehertételt jelent a mintegy 8000 gazdaságtalanul működő vállalat, amelyek csaknem 5 milliárd rubelre tehető veszteségeit az állam kompenzálja, s ugyanez vonatkozik a nehéziparra is, amely jelentős pénzeszközöket von el a költségvetésből, ugyanakkor minden befektetett rubel csak 84 kopejka megtérülést eredményez, viszont a könnyűiparban egy rubel 4 rubelt „termel“ ki. A pénzügyminiszter a szovjet államadósság felszámolása kapcsán elmondta, hogy már megkezdődött a pénzügyi helyzet javítása, amely felöleli a szerkezeti átalakítást (a felhalmozási alap rovására többet fordítanak fogyasztásra) és a beruházási politika módosítását. Ennek következtében lehetővé válik az, hogy 40 milliárd rubel értékben több árut állítsanak elő. Megtalálták annak a lehetőségét is, hogy milyen módon jussanak pótlólagosan mintegy 7-10 milliárd rubelhez külföldi áruvásárlás céljára. A pénzügyminiszter megerősítette, hogy az elmondottak ellenére tovább növelik a készpénzkibocsátást és azzal számolnak, hogy az év végéig 3-5 milliárd rubellel több készpénz lesz forgalomban. Pavlov kitért arra is, hogy egyes vállalatok árdrágítással próbálnak nyereségnövekedést elérni, s ennek kapcsán indítványozta, hogy az ilyen szándékkal árat emelő vállalatok esetében növeljék az adókat, ami hatással lenne a béralapra, tehát a fizetésekre is. Ez az árreguláció egyik lehetséges közgazdasági szabályozó eszköze - fűzte hozzá a szovjet pénzügyminiszter. A Szovjet Tudományos Akadémia távol-keleti tagozatának intézményeiben sok száz téma és feladat megoldásán dolgoznak. A munka országos vagy saját programok szerint, illetve az iparral kötött tudományos-műszaki együttműködési szerződések alapján folyik. A képen: az Amursztal fémmű egyik műhelye. (Szovjetunió) ÚL józovid jóüitáirót\ írni mindenről - de csak az igazságot Az SZKP KB központi lapja az elmúlt napokban a sajtó szerepéről és az újságírók munkájával kapcsolatos kérdésekről közölt vezércikket. A szovjet sajtó kötelessége a párt irányvonalának a következetes érvényesítése, mindannak a figyelemmel követése, ami napjainkban történik, s ugyancsak megfelelően kell reagálnia az olvasók időszerű igényeire - állapítja meg bevezetőben a Pravda. A szovjet sajtó az elmúlt években sokat tett az átalakítás politikájáért, illetve annak érdekében, hogy a lakosság széles rétegeit mozgósítsa az átalakítás megvalósítására. Ezt az SZKP Központi Bizottságán nemrég rendezett értekezlet résztvevői is megállapították. A sajtó pótolhatatlan szerepet játszik a szovjet társadalom demokratizálásában, a nyilvános tájékoztatás fejlesztésében, a lakosság társadalmi kezdeményezéseinek kibontakoztatásában, s a megújulást gátló dolgokkal szembeni harcban. Ezzel párhuzamosan az említett értekezleten megállapították, hogy a szovjet sajtónak vannak gyenge pontjai is, nem eléggé konstruktív az új közéleti formák érvényesülése során tapasztalható nehézségek és bonyodalmak megvilágításakor. A sajtó úgyszintén nem fordít kelló figyelmet az új gazdasági jelenségekre. A régi módon és sablonosán ír a pártéletről. A sajtó legkomolyabb feladata, hogy alaposan és szemléletesen adjon tájékoztatást azoknak a tapasztalatairól, akiknek sikerült előretörniük, s így ezek a tapasztalatok meggyőző példává válhatnak. A legsürgetőbb időszerű kérdések közé tartozik a sajtó pártirányításának a megszilárdítása, hiszen ezt az elvet senki sem vetette el. Ugyanakkor egyes pártbizottságok maguk mondanak le erről a tevékenységről, s teret engednek az ösztönösségnek. Ezt bizonyítják az ún. nem formális sajtótermékek. Néhány közülük hasznos, mások azonban egyértelműen pártellenes, nacionalista tartalommal jelennek meg. És ami ma a legfurcsább, az az , hogy a hasonló anyagokat gyakran a pártnyomdákban állítják elő - írja a Pravda vezércikke. A központi szovjet pártlap egy másik cikkében a szovjet sajtóban megjelenő információk objektív volta felett gondolkodott el, megállapítva, hogy a glasznoszty légköre új lehetőségeket teremtett az újságírói munka számára is. írni mindenről lehet és kell, de csak az igazságot - szögezte le a lap. A továbbiakban felhívta rá a figyelmet, sok az olyan eset, amikor a szovjet tömegtájékoztató eszközökben pontatlan, sőt kiagyalt információk jelentek meg. A nyilvánosságra hozott tények pontosságával szembeni tisztelet hiánya és a hibák iránti közömbösség csaknem normává vált. Az újságokban üdvözölnek minden szenzációt, amelyek „viszik a lapot“. A „forró“, ám meg nem erősített tények közlése nem más, mint avanturizmus. Az, aki úgy gondolja, hogy egy adott cél eléréséhez bármilyen eszköz felhasználható, nem lehet újságíró. Nem menthetők fel azok a szerzők, akik másokat becsmérelnek - legyen szó élő emberekről vagy halottakról. Az első pillantásra jelentéktelennek tűnő hibák emellett gyengítik az újságíró pozícióit. A megbírált személyek előszeretettel kapaszkodnak a pontatlanságok szalmaszálába és igyekeznek „megfojtani" a cikk egész tartalmát - a meggyőző bizonyítékokat és a jogos kritikát egyaránt. A bürokrata opponens még a legkisebb hibát is kihasználhatja. Egyelőre nem létezik olyan eszköz, amely megakadályozná a pontatlan vagy az igazságnak nem megfelelő információk közlését. Ezzel összefüggésben nagy reményeket kelt az előkészületben levő sajtótörvény. Igen fontos, hogy ez a törvény ne korlátozza az újságíró azon jogát, hogy akadálytalanul kifejtse véleményét. A törvénynek ugyanakkor meg kell akadályoznia a pontatlan vagy rágalmazó hírek közreadását - hangsúlyozta végezetül a Pravda. A földeken is újszerűen A termelési eredmények javításában a szocialista munkaversenynek változatlanul nagy a szerepe. Különösen napjainkban, amikor a munkahelyi feladatok teljesítésével párhuzamosan a megváltozott gazdasági körülményekhez is alkalmazkodni kell. A népgazdaság egészében, s ezen belül a mezőgazdasági üzemekben is, ahol az új gazdasági mechanizmus alapelveit január óta teljes egészében érvényesítik. A termelésben a meny- nyiségi szemléletet felváltotta a minőségi, a hatékonyság fokozása és az önköltség csökkentése alapvető követelmény lett. Mindezt a szocialista munkaverseny szervezői, irányítói sem hagyhatják figyelmen kívül. A versenyformák rugalmas és céltudatos megváltoztatásával olyan feltételeket és ösztönző légkört kell kialakítaniuk, hogy a kezdeményezés a vállalkozói szellemű gazdálkodás érdekeit szolgálja. Nyári tapasztalat, hogy az egységes földműves-szövetkezetekben és állami gazdaságokban a munkaverseny felelős előadói megértették az újszerű igényeket. Az aratási munkák menetét és minőségét elsődlegesen meghatározó kombájnosoknál több helyen olyan versenyformát alkalmaztak, amely sokoldalúan ösztönözte az egyént, de egyúttal a kollektív szellemet is erősítette. Az aratás idején meglátogatott mezőgazdasági üzemek közül talán a szímői (Zemné) Haladás Efsz-ben dolgozták ki legaprólékosabban az új versenyformát. A teljesítmények tekintetében az egyén és a kollektíva szorosan egymásra volt utalva. Itt tapasztaltuk azt a munkaszervezési sajátosságot is, amellyel a betakarítás hatékonyságát növelték. A munkaverseny legsajátosabb oldala volt, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a kombájnosok egyéni teljesítményeit nem kísérték figyelemmel. Az aratást irányító bizottság a csoportok teljesítményét naponta értékelte és jutalmazta. Másnap reggel a kollektív jutalmat a csoport tagjai osztották el egymás között, az egyének előző napi munkája alapján, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelveinek szellemében. További sajátosság volt, hogy az aratás alatt a kombájnosok csak az alapbért kapták meg. A mozgó részt, vagyis az elvégzett munka minőségét is figyelembe vevő személyes értékelésért járó pénzösszeget a szövetkezet visszatartotta. Ezt majd csak akkor fizetik ki, ha a feltört tarló kizöldülése alapján is felmérhetik, ki milyen munkát végzett, mennyi szemet szórt el aratáskor. Aki járatos az aratási munkák szervezésében és ismeri a betakarítási veszteségek okait, annak aligha kell bizonygatnunk az újszerű munkaszervezés és versenyforma pozitívumait. Ahol így értékelik a munkát, ott megszűnik a kombájnosok egyéni hajszája a csúcsteljesítményekért. A munka minőségét nem egyoldalúan a tarlón összeszámlált, elszórt gabonaszemek alapján értékelik, de a vitathatatlan bizonyítékot, a feltört tarló kizöldülését is figyelembe veszik. Az új díjazási forma a magelhordás megszervezésében is lehetővé tett egy előnyös változtatást. Miután a csoportos értékelés már nem tette szükségessé, hogy a kombájnosok a gépek tartályait színültig csépeljék, a magel- hordó járművek a tábla két végén (nagyobb távolság esetén a közepén is) csoportosultak. Nem jártak a kombájnok után, hanem azok álltak meg a magelhordók melleti, ha úgy gondolták, hogy egy újabb fordulónál már nem férne el a szem a tartályban. Ezzel a megoldással naponta többszáz liter üzemanyagot takarítottak meg. Miért részletezzük mindezt most, az aratás után? Egy év nagy idő, és amíg újra kasza alá érik a termés, feledésbe merülhetnek a tapasztalatok. Ez így igaz, viszont az újszerű munkaszervezést és versenyformát a napraforgó cséplésénél és a közelgő őszi betakarítás idején is széles körben lehet érvényesíteni. Akárcsak az elmúlt hetekben, ősszel is alapkövetelmény lesz a gyors és kifogástalan minőségű munka. Az ösztönző, a csoport- és egyéni érdekeket összhangba hozó munkaverseny, amely a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelveire épül, mindenütt növelheti a betakarítás eredményességét. EGRI FERENC HOLNAP HAJNALBAN: Teljes holdfogyatkozás Rendkívül szép, de aránylag ritka csillagászati jelenségek közé tartoznak a teljes holdfogyatkozások. A fogyatkozásokat már az ókorban is rendszeresen megfigyelték és lejegyezték, sőt írásos emlékek vannak, ékírásos kőtáblákon és hiero- glifákkal írt papirusztekercseken arról is, hogy időszámításunk előtt kb. 2000-ben a fogyatkozásokat a kínaiak, babilóniaiak és az egyiptomiak több évre előre jelezni tudták nagy pontossággal. Ezeknek a feljegyzéseknek a csillagászat számára felbecsülhetetlen tudományos értéke van, mert ezen adatok segítségével a Föld és a Hold mozgásegyenleteit lehetett pontosabbá tenni és ellenőrizni kb. 4500 évre visszamenőleg. Augusztus 17-én a hajnali órákban nálunk is látható teljes holdfogyatkozás lesz. A fogyatkozás kezdete megszemlélhető Európában, Ázsia délnyugati részén, Afrikában, az Antarktiszon, Dél-Amerikában, az Atlanti-óceánon, az Indiai-óceán nyugati és a Csendes-óceán keleti részén. A fogyatkozás vége Nyugat- Európában, Afrika nyugati részén, az Antarktiszon, Észak- és Dél- Amerikában, Grönlandon, az Atlantióceánon és a Csendes-óceán keleti felében tekinthető meg. Szlovákiában a teljes holdfogyatkozás időbeni lefolyása nyári időszámítás szerint a következő: a Hold belépése a félárnyékba 2 óra 24,4 perckor, a részleges fogyatkozás kezdete 3 óra 21,0 perckor, a teljes fogyatkozás kezdete 4 óra 20,3 perckor, a fogyatkozás közepe, azaz a legnagyobb fázisa 5 óra 8,2 perckor, a teljes fogyatkozás vége 5 óra 56,1 perckor, a részleges fogyatkozás vége 6 óra 55,3 perckor és a Hold kilépése a felárnyékból reggel 7 óra 52 perckor. A fogyatkozás nagysága 1,6 holdátmérőben kifejezve azt jelenti, hogy a Hold korongja teljes egészében bemerül a Föld teljes árnyékába. A Hold magassága a horizont felett a félárnyékba belépéskor kb. 24 fok és a legnagyobb fázis pillanatában a magassága kb. 6,5 fok. A Hold a fogyatkozás ideje alatt a Bak csillagképben tartózkodik. Mivel a Hold Bratislavában 5 óra 55 perckor, Kassán (Koáice) pedig már 5 óra 39 perckor lenyugszik, Szlovákiában e jelenséget csak a teljes holdfogyatkozás végéig lehet látni, a fogyatkozás utolsó fázisait már nem figyelhetjük meg. A holdfogyatkozás szabad szemmel is megfigyelhető, de már egy jó minőségű vadásztávcső is nagyban emeli a jelenség szépségét, s a jelenlegi teljes holdfogyatkozáskor megfigyelhetők lesznek az egyes holdkráterek belépései a Föld teljes árnyékába. MOLNÁR IVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 1
