Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. VIII. 16. Dél-afrikai Köztársaság A személyes ellentétek Botha lemondásához vezettek (CSTK) - Mint már röviden hírt adtunk róla, Pieter Botha dél-afrikai államfő hétfőn benyújtotta lemondá­sát. Beszédében elmondta, azért döntött így, mert jelentős nézetellen­tétek vannak közte és Frederik Wil- lem de Klerk, a kormányzó Nemzeti Párt vezetője, oktatásügyi miniszter között. A két politikus közötti unszimpátia főleg azt követően éleződött ki nagy mértékben, hogy de Klerket az év februárjában a párt vezetőjévé vá­lasztották. A helyzet a múlt héten mérgesedett el, amikor de Klerk be­jelentette, hogy augusztus 28-án Zambiába látogat, ahol Kenneth Kaunda elnökkel fog tárgyalni. Bot­ha szerint de Klerk az ő tudomása nélkül készítette elő ezt a látogatást. A hétfői kormányülésen már rendkívül kiéleződött a helyzet, s a kabinet tagjai felszólították az elnököt, hogy vagy vonuljon háttér­be, vagy mondjon le. Botha ez utób­bit választotta. A Dél-afrikai Köztársaságban szeptember 6-án elnökválasztáso­kat tartanak, s nem lehet kétséges, hogy de Klerk fog győzni. Megfigye­lők azt latolgatják, hogy mennyiben fog kötni az ő politikai irányvonala Botháéra és miben fog különbözni attól. Általános az a vélemény, amely szerint Botha „reformjai“ csupán az apartheidrezsim kozmeti­kázását célozták és nem érintették a probléma lényegét. Klerk viszont nyilvánvalóan igyekezni fog olyan törvényeket és intézkedéseket hoz­ni, amelyek mélyebben érintik a dél­afrikai társadalom struktúráját. Senki sem hiszi azonban, hogy az új elnök hivatalba lépésével Dél- Afrikában felszámolják a faji megkü­lönböztetést. A fekete bőrű öslakos­ság apartheidellenes mozgalma azonban egyre izmosodik, s a nem­zetközi közvélemény - beleértve a nyugati országokat is - egyértel­műen elítéli a fajüldözést. Frederik de Klerknek mindezt figyelembe kell majd vennie politikája kialakítása során. Tegnap Pretoriában Frederik Wil­lem de Klerk letette az esküt, s ezzel egyelőre az ország megbízott állam­főiéként kezdte meg tevékeny­ségét. Irán kész a tárgyalásokra Irakkal (ÖSTK) - Irán azzal a feltétellel kész tárgyalásokat kezdeni Irakkal a békés rendezésről, hogy Bagdad kivonja egységeit az iráni'területek­ről. Ezt Ali Khamenei, az iráni isz­lám forradalom vallási és politikai vezetője közölte a teheráni rádiónak adott nyilatkozatában. Irán az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598-as szá­mú határozata alapján követeli, hogy az iraki csapatok vonuljanak vissza a nemzetközileg elismert ha­tárok mögé. Egyesült Államok Példátlan méretű manőverek (ŐSTK) - A texasi Fort Bliss raké­tabázison és a környező katonai területeken, valamint Új-Mexikó ál­lamban több mint 8 ezer katona részvételével hétfőn Rowing Sands fedőnéven nagyszabású hadgya­korlat kezdődött. A Pentagon közlé­se szerint a manőverek célja a lég­védelem felkészültségének az ellen­őrzése. Az Egyesült Államok konti­nentális területén ez az eddigi leg­nagyobb ilyen típusú hadgyakorlat. Az amerikai légierő és a rakétaegy­ségek mellett a szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság alakulatai is részt vesznek a kéthetesre terve­zett hadgyakorlaton. Az utóbbi öt év legsúlyosabb zavargásai Észak-írországban Eljárás a dél-koreai diáklány ellen (ÓSTK) - Az a dél-koreai diáklány, aki a szöuli hatóságok tiltása ellenére részt vett a Phenjanban megrendezett XIII. Vi­lágifjúsági Találkozón, tegnap reggel a demilitarizált övezetben levő Panmind- zsonon keresztül a KNDK-ból Dél-Koreá- ba érkezett. A Jonhap dél-koreai hírügy­nökség közölte, hogy a diáklányt átadják a szöuli hatóságoknak. A dél-koreai tör­vények szerint állampolgáraiknak tilos en- aedély nélkül kapcsolatokat felvenni a KNDK-val. A szöuli rádió közölte, hogy a Pan- mindzsonba vezető útra 3 ezer rendőrt vezényeltek ki, akik megakadályozták, hogy a diákok fogadják Rim Szu Kjongot. (CSTK) - Észak-írországban a brit ka­tonák bevonulásának 20. évfordulóján tovább folytatódnak a tiltakozó megmoz­dulások. Londonderryben tegnap a tilta­kozók összetűztek a brit katonákkal és ■ a helyi rendőrökkel. Számos brit tudósító szerint az utóbbi öt év legnagyobb zavar­gásaira került sor. Londonderryben hétfőn este mintegy 5 ezer személy vonult transzparensekkel az utcára és követelték a brit csapatok kivonását Észak-írországból. A köveket és gyújtópalackokat dobáló tüntetőkre tü­zet nyitottak a katonák és plasztiklöve­dékkel próbálták feloszlatni a tömeget. Két személy megsebesült, Bogside ne­gyedben volt a legviharosabb a helyzet, a tömeg brit zászlókat égetett. Az évforduló alkalmából az Ir Kom­munista Párt tegnap Dublínban nyilatko­zatot adott ki. A dokumentum rámutat: Nagy-Britannia nem tudta biztosítani a rendet és a stabilitást Észak-írország­ban, megtorló politikája csak tovább nö­velte a feszültséget a helybeli protestán­sok és katolikusok között. Az ír Kommu­nista Párt követeli a brit csapatok fokoza­tos kivonását Észak-írországból. Országos bányászsztrájk Peruban (CSTK) - Peruban hétfőn orszá­gos bányászsztrájk kezdődött, amelyben az ágazati szakszervezet vezetői szerint 75 ezer ember vesz részt. Mint már beszámoltunk róla, a kormány a sztrájk előestéjén szá­mos szakszervezeti vezetőt letartóz­tatott, hogy megakadályozza a mun- kabeszüntetési akciót. A sztrájk az Andokban levő bányák 50 százalé­kát érinti, s gyakorlatilag megbéní­totta a rézbányászatot. A kormány illegálisnak minősítette a sztrájkot, ami azt jelenti, hogy a vájáro­kat három nap elteltével elbocsáthatják munkahelyükről. A bányászok béremelést követelnek és szorgalmazzák élet- és munkakörülményeik lényeges javítását. A sztrájk egy napja egyébként Perunak mintegy 5 millió dollár kárt okoz. Csakis a politikai párbeszéd jelentheti a kiutat A szovjet Pravda szerkesztőségi cikke a Baltikumban kialakult helyzetről Csatornaérdekek és érdekcsatornák (CSTK) - Szerkesztőségi cikket közölt tegnap a moszk­vai Pravda a Baltikumban ural­kodó bonyolult helyzetről, s ezzel azokra az olvasói leve­lekre reagált, amelyek aggo­dalmuknak adnak hangot a három köztársaságban ta­pasztalható társadalmi-poiiti- kai fejlemények miatt. A balti köztársaságok népfrontjai az utóbbi időben a szélsőséges erők nyomására mindinkább eltérnek az átalakítást szolgáló alkotó céloktól és szűk nacionalista álláspontra he­lyezkednek. E frontok vezetőinek nyilatkozatai és az elfogadott doku­mentumok abszolút gazdasági önál­lóságot és a köztársaságok „állami függetlenségét“ követelik, s az áta­lakítás legfontosabb feladataként ,,a nemzeteknek nemzeti felszabadítá­sért vívott harcát“ hirdették meg. A Pravda a továbbiakban rámu­tat, hogy a népfrontok vezetőségei népszerűséghajhászásból megala­pozatlanul bírálják és támadják a köztársasági kommunista párto­kat, azzal vádolva ezeket, hogy fi­gyelmen kívül hagyják az itt élő „eredeti“ nemzetek érdekeit. E köz­társaságok szakszervezetei, Kom- szomol-szervezetei, alkotó szövet­ségei elszakítják az országos vá­lasztott szervekhez fűződő köteléke­ket. Aktivizálódnak a nyíltan szovjet­ellenes csoportok, éleződik a nacio­nalista hisztéria légköre. Bizonyos erők annak érdekében agitálnak, hogy a köztársaságok lépjenek ki a Szovjetunió köteléké­ből. Felújítják a burzsoá társadalmi- politikai struktúrákat, amelyek 1940- ig léteztek - beleértve az egykori politikai pártokat is. Az ellenzéki ve­zetők ambiciózus és kemény köve­teléseket támasztanak a hatalom­nak a saját javukra történő újra­elosztása érdekében. A balti köztár­saságokban szélsőségesen desta­bilizáló hatásuk van a diszkrimináci­ós jogi aktusok elfogadásának, amelyek ellentétben vannak mind a Szovjetunió törvényhozásával, mind a nemzetközi jogi normákkal. A jelenlegi helyzetből kiutat csu­pán a politikai párbeszéd, az alkot­mányos normák szigorú megtartása jelenti. Ilyen körülmények között a balti köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak olyan reális akcióprogramot kell kidolgoz­niuk, amely tiszteletben tartaná a politikai, a gazdasági, a szociális és a nemzeti fejlődés szükségleteit. E programnak világos álláspontot kellene tartalmaznia a Szovjetunió, mint föderatív állam szilárdításának elvi kérdésével kapcsolatban, ebben az államban a kommunista pártnak lenne irányító és integráló szerepe. Hasonló álláspontra van szükség a köztársaságokban élő állampolgá­rok jogegyenlőségének szavatolása céljából, tekintet nélkül a nemzetisé­gi hovatartozásra. A balti köztársaságok kommunis­ta pártjai egyelőre nem rendelkeznek ilyen programmal. Nem egy bizonyí­ték van arra, hogy egyes pártszerve­zetek lényegében lemondtak a poli­tikai harcról és nem veszik figyelem­be a felsőbb pártszervek döntéseit. A kommunisták egy része nyilván­valóan tanácstalan, felkészületlen, s esetenként nem tartják érdekük­nek a határozott szembeszállást a szélsőséges elemekkel, sem azt, hogy az átalakítás élére álljanak. Törvényszerűen aggodalmat kelt az, hogy a kommunistákat nemzetisé­gek szerint osztják meg. S ugyan­csak elkerülhetetlenül keltenek nyugtalanságot azok a felhívások, hogy az SZKP-t önálló pártok szö­vetségévé kell változtatni. Egyelőre pozitív megoldások, konstruktív elképzelések és gyakor­lati lépések csupán a központból érkeznek - állapítja meg a Pravda. A közös ügy sikeréhez azonban kezdeményező lépésekre van szük­ség. A bonyolult helyzet az egészsé­ges erők mozgósítását, konszolidá­ciójukat követeli meg, mégpedig az átalakítás platformján, s úgyszintén szükség van a negatív tendenciák felszámolását célzó pontos akció- programra. Napjainkban minden ko­rábbinál égetőbb szükség van a pártszervezetek szervezeti és esz­mei egységét szolgáló lépésekre. A szerkesztőségi cikk végezetül hangsúlyozza: a valódi demokrácia összeegyeztethetetlen az olyan destruktív akciókkal, amelyek egyé­nek és csoportok egoista és ambici­ózus terveit szolgálják. Megállapítja: ott, ahol a közrend és a biztonság megsértéséről van szó, teljes mér­tékben ki kell használni a törvények erejét. H áromnegyed évszázaddal ezelőtt nyitották meg a Pa­nama-csatornát a kereskedelmi for­galom előtt. Az amerikaiak voltak azok, akik felismerték, hogy óriási előnyöket jelentene számukra az At­lanti- és a Csendes-óceánt össze­kötő vízi út. A csatorna megépítését azonban nem kis bonyodalmak előzték meg. Az övezet Kolumbiához tartozott, amely ugyan nem ellenezte az épít­kezést, de nem értett egyet az ame­rikai követelésekkel, hogy a zóna - vagyis saját területe - az USA fennhatósága alá kerüljön. Megsze­rezve a Panama-csatorna Társaság­tól az építési terveket, Theodore Roosevelt elnök életbe léptette az azóta a nevéhez fűződő furkósbot- politikát. Felkelést szított a térség­ben, s gyorsan a függetlenségükért harcoló panamaiak segítségére sie­tett. 1903 novemberében kikiáltották a Panamai Köztársaságot, és még abban a hónapban az Egyesült Álla­mok zsebében volt az a szerződés, amellyel biztosította magának az „örökös jogot“ arra, hogy egy ne­vetséges összegért, évi 250 ezer dollárért cserébe ellenőrizhesse és használhassa a csatornát, az egész övezetet. Kénytelenek voltak a következő panamai kormányok is a csatorná­ból származó milliók helyett az ame­rikaiaktól kapott bérleti díjjal beérni, csupán annyit sikerült elérniük, hogy Washington időnként megemelte az összeget. Fordulatot az 1977-es év jelentett, amikor Jimmy Cárter és Omar Torrijos egykori amerikai, illet­ve panamai elnök új szerződést írt alá, amely garantálja a csatorna semlegességét és kimondja: 2000- ben az övezet és a vízi út Panama teljes fennhatósága alá kerül. Első­sorban ez a dokumentum vágott ezután éket Panama és az USA közé. Az egyezmény értelmében az Egyesült Államoknak gazdasági ér­dekeket, katonai bázisokat, atlanti- és csendes-óceáni flottájának összekötőpontját kellene feladnia. Nem csoda hát, hogy mindent meg­tesz stratégiai és gazdasági szem­pontból egyaránt fontos katonai je­lenlétének megőrzéséért. Puccsok és ellenpuccsok támogatásával min­dig olyan kormányokat próbált hata­lomra juttatni Panamában, amelyek kiszolgálták Washington érdekeit. Kereste a lehetőségeket és ürügye­ket a csatornaszerződés érvénytele­nítésére. Ilyen ürügyül szolgálnak Manuel Noriega tábornok állítólagos kábító­szer-ügyei is. A panamai fegyveres erők főparancsnoka (egyébként a CIA egykori embere) a független­ség, a külföldi be nem avatkozás elvének hangoztatásával, az Ameri- ka-barát Delvalle elnök megbuktatá­sával, a fehér házi „kérések“ meg­tagadásával megsértette az ameri­kai játékszabályokat. Washington távozásra szólította fel őt, s miután ezt a tábornok elutasította, a Rea- gan-kormányzat szankciókat hirde­tett meg Panama ellen. Később, már az új vezetés, látva, hogy Noriega „állóképes“ és a pénzügyi embar­gó, a gazdasági szorítások mit sem érnek, taktikát változtatott. Bakerkü\- ügyminiszter javaslatot tett, hogy az érvényes szerződéssel ellentétben már tíz évvel korábban átadják a csatornát a jogos tulajdonosnak, de... Washington cserébe ígéretet akar kapni a panamai vezetéstől, hogy az övezetben maradhatnak a Pentagon támaszpontjai. Pana­mavárosban a rafinált ajánlat óriási vitákat, nyílt ellenségeskedést vál­tott ki a kormánypártiak és az ameri­kaiakhoz húzó belső ellenzék között. Tovább mérgesedett a helyzet az idei májusi sikertelen választások után. A szavazás „masszív szabály­talanság" volt - hangzott a vád mind az amerikaiak, mind a választásokon részt vett ellenzék részéről. Az ered­ményeket érvény­telenítették. Bush elnök, féltve Pa­nama (vagy in­kább a csatornaö­vezet) jövőjét, már nyíltan Norie­ga megbuktatására szólított fel. Az Egyesült Államokból újabb csapatok érkeztek az övezetbe, s nem marad­tak el az amerikai hadsereg erejét demonstráló megfélemlítési had­gyakorlatok sem. Még csak manő­verekről van szó, és idegháborúról, de az elmúlt napok eseményei nem sok jót sejtetnek. Fort Amador, a közös panamai -amerikai támaszpont a hét végén összetűzések színhelyévé változott. Amerikai katonák eltorlaszolták a bázis panamai részébe vezető utat (innen könnyen be lehet jutni Norie­ga tábornok székhelyére), tiltakozá­sul amiatt, hogy a helyi rendőrség rendbontás miatt letartóztatta két társukat. Valóban válaszlépés volt, a véletlenek egybeesése, vagy vala­mi másról, netán előre eltervezett zűrzavarkeltésről volt szó? Ha figye­lembe vesszük George Bushnak a Hearst News Service hírügynök­ség számára adott múlt szerdai nyi­latkozatát, melyben nem zárta ki Noriega elrablásának gondolatát, akkor helyénvaló a kérdés. Pedig most, a hondurasi csúcstalálkozó árnyékában, amikor új lendületet ka­pott a közép-amerikai békefolyamat és esély van egy újabb regionális válsággóc felszámolására, Wa­shingtonnak nagyon meg kellene gondolnia, hogy milyen léf>ésre szánja el magát Panamával kapcso­latban. amerikai és a panamai csatornaérdekek tehát igencsak eltérőek, vagyis az érdek­csatornák egy mederbe terelésére jelenleg nem nagyon van mód. így a nemzetközi hajózás céljából meg­épített Panama-csatorna - 75 évvel megnyitása után - inkább zárt kato­nai területre hasonlít, semmint bé­kés vízi útra. URBÁN GABRIELLA Észtországban tart a sztrájkhullám (CSTK) - Az Észt SZSZK-ban a múlt szerdán kezdődött sztrájkhullám folytató­dik: A TASZSZ tudósítása szerint a fővá­rosban, Tallinnban hétfőn 20 üzemben szünetelt a munka. Mint ismeretes, a sztrájkok azt követően robbantak ki, hogy az észt parlament elfogadta a vá­lasztási törvényt, amely feltételekhez köti a választói jogot. Vajno Vjaljasz, az Észt KP KB első titkára tévébeszédében kijelentette, Észt­országban nagyon bonyolult a politikai, gazdasági, szociális és lélektani helyzet, s a megoldás csak a párbeszéd és a megállapodások útján érhető el. Nem szabad megengedni, hogy nálunk to­vábbra se vegyék figyelembe a kisebbség véleményét. A Legfelsőbb Tanácsban alakulófélben van egy bizottság, amely a kisebbség javaslatait fogja tanulmá­nyozni. Szavatolni kell egy olyan mecha­nizmust, amely biztosítaná, hogy az em­berek valóban részt vegyenek a törvé­nyek kidolgozásában. Vjaljasz ezt követően az észt lakosság előnyben részesítésével kapcsolatban két lenini posztulátumra hívta fel a figyelmet: az egyik a nemzetek önrendelkezése, amely szilárdan és egyértelműen garan­tálva van, a másik az általános emberi jogok, amelyeket tiszteletben kell tartani. Megengedhetetlennek nevezte, hogy szociális, politikai vagy más kedvezmé­nyekben részesítsék az egyes nemzete­ket a többivel szemben. Vjaljasz szólt arról, a sztrájkbizottsá­gok képviselői elégedetlenek a köztársa­ság vezetőivel megtartott találkozók ered­ményeivel és további párbeszédre szólí­tott fel. Mint mondotta, olyan megoldást nem lehet találni, amely mindenkit kielé­gítene, a megállapodás elérése azonban lehetséges is és szükséges is. Az Észt KP Központi Bizottságának és a kormánynak a nevében felszólította a munkásokat és az értelmiségieket, üljenek tárgyalóasz­talhoz és keressék a megoldásokat. Pieter Botha, a távozó államfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom