Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám, péntek

Foglalkoznak a panaszokkal A Csehszlovák Nyilvánosság Emberi Jogi és Humanitárius Együtt­működési Bizottsága tavaly decemberben alakult meg és azóta csak­nem 2400 levelet kapott. Ezeket egy különbizottság tárgyalja meg és intézi, amely az elnökség kezdeményező szerve. A közvélemény nagy érdeklődést tanúsít a bizottság munkája iránt. Erről beszélt a Rudé právo szerkesztője Alexander Klimessel, a leveleket intéző különbizott­ság elnökével. • Milyen ügyekkel fordulnak a leggyakrabban a bizottsághoz az állampolgárok?-A panaszok összetétele nem­igen változik. Túlsúlyban vannak a humanitárius kérdésekkel foglal­kozók, amelyeknek intézését előny­ben részesítjük. Ezt követik a bünte­tőjogi és polgárjogi kérdések, ezeket jogi tanácsadás útján próbáljuk megoldani. További nagy csoportot képeznek a munkajogi és a szociális kérdések. Gyakran panaszkodnak az egészségügyi szolgáltatásokra, míg a nemzetiségi és etnikai csopor­tok problémái szinte kivételnek szá­mítanak. Július elsejéig csaknem 700 esetet intéztünk el és körülbelül ugyanennyiben az illetékes szervek válaszát várjuk. Az emberek a CSKP-tagságuk befejezésének kérdésében is hoz­zánk fordulnak, de ezt mi nem old­hatjuk meg, ez kizárólag az CSKP hatáskörébe tartozik. Ez vonatkozik a Nemzeti Front társadalmi szerve­zetei tagjainak magánügyeire is. • Az érdeklődők személyesen felkereshetik a bizottság titkárságát Prágában, az Opletal utca 13 szám alatt. Sokan részesítik előnyben a személyes látogatást?- Naponta kb. 15. levelet kapunk és átlagosan 10 olyan állampolgár­ral tárgyalunk, aki ügyével felkeres bennünket. Tekintettel lehetősé­geinkre, és arra törekedve, hogy az ügyeket felelősségteljesen intézzük, a személyes megbeszélések idejét korlátoznunk kellett, a feleket hétfő­től szerdáig reggel nyolc és tizenket­tő között fogadjuk. Május közepétől június végéig 250 jogi tanácsot, illet­ve információt adtunk az állampol­gároknak. Tudjuk, gyakran olyan dolgokkal keresnek fel bennünket, amelyeket az államigazgatási szer­veknek kellene intézniük, de az ál­lampolgárok vagy nem értenek egyet a már megszületett döntéssel, vagy pedig érdektelenséggel talál­koztak. Sokat segítene, ha az embe­rek valóban csak azokkal a kérdé­sekkel fordulnának a Csehszlovák Nyilvánosság Emberi Jogi és Huma­nitárius Együttműködési Bizottságá­hoz, amelyek intézésére létesítették a bizottságot, tehát az emberi jogok megtartásának kérdéseivel. Ezt is­merteti a Nemzetközi dokumentu­mok az emberi jogokról és humani­tárius kérdésekről című brosúra, amely a bizottság kezdeményezé­sére, 150 ezres példányszámban jelent meg, és a Postai Hírlapszol­gálat üzleteiben vásárolható meg. • Nő vagy pedig csökken az önökhöz küldött levelek száma?- Az előző időszakhoz viszonyít­va enyhén csökkent, és kevesebb lett a pszichopata bejelentések száma. • Az elmúlt időszak alatt a prágai októberi majd januári események visszhangját érti?- Igen. • A levelek szerint napjainkban mi foglalkoztatja az embereket?- Egyesek szerint az átalakítás lassan valósul meg, mások viszont félnek a tervezett és megvalósított reformoktól. Megérkezett az első visszhang arra a bejelentésre, hogy letartóztattak egy felforgató csopor­tot, amely tűzeseteket okozott ipari vállalatoknál azzal a céllal, hogy je­lentős kárt tegyen a népgazdaság­ban. Az emberek egyértelműen el­ítélik az ilyen cselekedeteket ugyan­úgy, mint egy kisfiú elrablását kül­földre. • Amint tudjuk, a bizottság a kö­zelmúltban foglalkozott azoknak a szülőknek az esetével, akik 1987- ben az NSZK-ba emigráltak és gyer­mekük a nagymama gondozásában maradt. Milyen eredményhez veze­tett családegyesítési kísérletük?- Az említett eset is tanúsítja, hogy az ilyen kérdések legális úton is megoldhatók. Az ötéves fiú már szüleinél van, akikhez hivatalos útle­véllel utazott. Napjainkban egy ha­sonló kérvénnyel foglalkozunk. • Már bizonyára tapasztalták, hogy egyesek hova sorolják önöket?- Bizonyára. Egyes nemzeti bi­zottságok a panaszok intézése során úgy viszonyultak hozzánk, mintha a szocializmus ellenségei lennénk. Akadnak olyan emberek és csopor­tok is, akik számára szintén nem felelünk meg, mert amennyiben a 68/1951 számú törvény értelmé­ben nem teljesítik a szervezet meg­alapításának feltételeit, nem tárgya­lunk velük, mint szervezettel, csu­pán mint állampolgárokkal. Ezek a csoportok azt szeretnék, ha vala­milyen ellenzék lennénk az államha­talmi szervekkel szemben. Csak­hogy mi a csehszlovák jogrend kere­tében működünk, amint azt a bizott­ság statútuma is rögzíti. Nem köve­telhetjük a jogok respektálását az érvényes jogszabályok megsértésé­vel. Bizottságunk egyik feladata: se­gítséget nyújtani az állami szervek­nek azáltal, hogy rámutatunk a tör­vénysértésekre. • Milyen módon járnak el az ilyen esetekben?- Amennyiben az állampolgár az­zal fordul hozzánk, hogy nem ért egyet az ítélettel, vagy pedig azt állítja, hogy nem is követett el bűn- cselekményt, és mi az iratai alapján úgy véljük, hogy esetleg megsértet­ték az ártatlanság vélelmének alap­elvét, amelyet a csehszlovák jog­rend rögzít, felhívjuk az ügyészi szervek figyelmét az esetre, ame­lyek tájékoztatnak minket a vizsgálat eredményeiről. Mivel ezek a vizsgá­latok gyakran időigényesek, nem közölhetjük az állampogárokkal az eredményt olyan gyorsan, mint aho­gyan azt elvárnák. A bizottság nem foglalhat állást büntetőjogi kérdé­sekben, amíg nem áll rendelkezésé­re az ítélet, esetleg a vád. Az embe­rek tévesen úgy vélik, mi elkérhetjük a bíróságoktól ezeket a dokumentu­mokat. Ez nem áll jogunkban. • Hogyan értékelné az állam- igazgatási szervekkel folytatott együttműködésüket? Respektálják a szövetségi kormány elnökének utasítását, hogy teremtsék meg a feltételeket a bizottság tevékeny­ségéhez?- Az állami szervek és a társadal­mi szervezetek általában helyesen értelmezik a bizottság feladatát és tevékenységét. A szövetségi kor­mány elnökségének utasítása szel­lemében járnak el és néhány kivétel­től eltekintve, nem utasították vissza az együttműködést. • Ez a Szövetségi Belügyminisz­tériumra is vonatkozik?- A minisztériummal humanitá­rius kérdésekről tanácskozunk, min­denekelőtt az állampolgárok vissza­utasított kitelepedési vagy kiutazásí kérvényeinek ügyében. A beadvá­nyok mintegy egyötödét az áttelepe- dési kérvények képezik. Két esetben mintegy 140 ügyet továbbítottunk a Szövetségi Belügyminisztérium­nak azzal a javaslattal, hogy vizsgál­ják felül a döntéseket. Az első eset­ben a CSSZSZK belügyminisztere közölte a bizottsággal, hogy 24 átte- lepedési vagy kiutazási kérvényt po­zitívan intéztek el, a másikban pedig a Nemzetbiztonsági Testület útlevél- és vízumosztálya 13 kérvényezőnek eleget tett, 31 esetben pedig a szük­séges formalitások elintézése után eleget tesz a kérvénynek. 35 eset­ben a törvénynek megfelelően visz- szautasították a kérvényt. Újabb be­adványt készítünk most elő. • Mi az oka annak, hogy az útle­vél- és vízumosztályok alacsonyabb szinten visszautasítják a kérvényt, míg a központ eleget tesz?- Az útlevél- és vízumosztályok nem indokolják meg a visszautasí­tást, így a kérvényező nem tudja miben nem tartotta be a törvényt, esetleg csak formális dolgok hiá­nyozhatnak. A kiutazást vagy áttele­pülési a munkaadó is ellenezheti és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ún. helyi viszonyokat, ahol a döntés híresztelés vagy pedig belső meg­győződés alapján is születhet. A központi szervek nem ismerik ezeket a szempontokat és ezért az ügy felülvizsgálata után több előző­leg visszautasított kérvényt elintéz­nek. Érdekességként megemlítem egy férfi esetét, aki nem él családjá­val és egyedül szeretne áttelepülni. Mivel azonban nem akar elválni, ez érvényes szabályaink értelmében lehetetlenné teszi kérvényének elin­tézését. • Idegen állampolgárok is fordul­nak a bizottsághoz?- Főleg vegyesházasságok ese­tében. Tartózkodási engedélyük meghosszabbítását kérik. Ezekben az esetekben is eredményesen együttműködünk a Nemzetbiztonsá­gi Testület prágai útlevél- és vi­zű mosztályával. Foglalkozunk mint­egy 10 külföldi, főleg amerikai állam­polgár kérvényével, akik életük hát­ralevő részét hazájukban akarják le­élni. • Egyének is felajánlják együtt­működésüket a bizottságnak?- Nem utasítjuk vissza az ajánla­tokat. Vannak olyan aktivistáink, akik részt vesznek a különbizottság munkájában, miközben nem tagjai a bizottságnak. Statútumunk lehető­vé teszi, hogy kooptálással új tago­kat vegyünk fel, a bevált aktivisták esetében élünk ezzel a lehetőség­gel. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a bizottság nem társadalmi szervezet, így tagsági bázisa nem korlátlan. • Melyek azok az ügyek, amelyek­kel az embereknek nem önökhöz kellene fordulniuk?- Nehéz erre a kérdésre válaszol­ni, mivel bizottságunk azért létesült, hogy segítséget nyújtson polgártár­sainknak nehézségeik megoldásá­ban. Nehezen segíthetünk például azon a fiatal férfin, aki nem tartotta be az apaság elismerésének határide­jét. Vagy például a családi kérdések, így a gyermekek nevelése a válás után, az illetékes szervek hatásköré­be tartozik. Továbbá a lakás- és munkajogi kérdésekben az ügyvédek adhatnak tanácsot. De ugyanígy nem tudunk segíteni annak a panaszos­nak, akinek apja a köztársasági elnök dekrétuma értelmében 1945-ben el­vesztette vagyonát az ellenség va­gyonának kisajátítása keretében. Ne haragudjanak ránk azok sem, akik­nek ügyében nem állapítottunk meg törvénysértést. A törvény mindenkire vonatkozik és a bizottság gyakorlatá­ban a csehszlovák jogrendből indul ki ROSTISLAV VALÁŐEK A jó ügy szolgálata A szocialista demokráciával összefüggésben az állampolgá­rok sokkal gyakrabban, mint bármikor a múltban, fordulnak észrevételeikkel és javaslataikkal, de panaszaikkal is a párt- és gazdasági szervekhez, szervezetekhez, vagy fejtik ki véleményü­ket egy-egy ülésen, termelési értekezleten. A gazdasági és társadalmi fejlődés irányát meghatározó lépé­sek nem az óhajokra, hanem a gazdasági, a társadalmi realitá­sokra és az azokból kivetíthető lehetőségek pályájára alapozhat­juk. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztése szinte elképzelhe­tetlen a tömegek részvétele, a beleszólás, az ellenőrzés, a kezde­ményezési, a vállalkozás szabadsága kereteinek, lehetőségeinek bővítése, az észrevételek és javaslatok mérlegelése nélkül. Előnye, hogy az elhatározásoknál lehetséges nagyobb gondol­kodási, beleszólási szabadság, szélesebb döntési jogkör eleve nagyobb részvételi aktivitást garantál a végrehajtásban is. Nincs nagyobb, ösztönzőbb érdekeltség, mint az, amely a saját magunk által elhatározott, helyeselt, jóváhagyott dolgok realizá­lásához kötődik. A köz érdeke így válik igazán a magunk érdekévé, és fordítva, a közösségi egyben egyéni érdekké is. Az elhatározásokban, a célok meghatározásában, a döntés előkészítésében való tömeges részvétel olyan energiákat képes felszabadítani, amelyek nemhogy elapadnának, ellenkezőleg, meghatványozódhatnak a megvalósítás során. Kivált akkor, ha az eredmények igazolják a döntés helyességét. Ott, ahol a mun­kában a személyes és közösségi érdekek egyformán élő, a nyílt és őszinte bírálat, vagy éppen az építő jellegű javaslat szinte nélkülözhetetlen. A szocialista demokrácia fejlesztése - magától értetődően - sokban függ a személyiség és az adott közösség fejlettségétől, differenciáltságától. „Minél differenciáltabb a személyiség, annál inkább megérti és méltányolja mások álláspontját, véleményét. Többnyire a primitív vonás jele, ha valaki a mások ellenvélemé­nye miatti indulatainak, sértődöttségének nem szab gátat. A tapintatlanság, a személyiség jogainak csorbítása, az egyénre tartozó ügyek kitálalása, az oktalan kíváncsiskodás idegen a szocialista demokráciától,“ - olvastam a szocialista demokrá­cia alapjait elemző egyik írásban. Vagyis természetesnek kell vennünk, hogy másoknak is van véleményük, és elvárják, hogy meghallgassák őket. Ugyanakkor a személyeskedés, a támadó jellegű kirohanások nem oldják meg a problémákat, sőt lépés­hátrányt szülnek. Köztudott, hogy a szocialista demokrácia fontos tényezője a bírálatnak. Azonban a felelősségteljes véle­ménynyilvánítást, bírálatot a jobbítás célja vezesse, s ne az indulatok, hangulatok, vagy éppen az ártó szándék. Sok esetben egyeseket nem a segítökészség vezet, hanem elsősorban az ártani akarás szándéka, a rágalmazás és sértegetés. Hasonló példákat bőven sorolhatnánk. Az alaptalan vádaskodás, mások megalázása, a hibák felnagyítása csak kárt okozhat és homlok- egyenest ellentétben áll a demokrácia szellemével. Valójában arról van sző, hogy a szocialista demokrácia valós gyakorlásából humanista értékek fakadjanak. Olyanok, mint az igazságérzet és a jó ügy szolgálata. Ehhez emberileg alkalmassá kell válni, nemcsak elvekben, hanem a gyakorlatban is. A helyes vélemény, álláspont akkor győzhet, ha az érvek meggyőzőek. így válik lehetővé, hogy az aki a hibás nézetet képviselte, az belássa és végül elfogadja a helyes álláspontot, véleményt és azt magáévá tegye. Demokratikus módszerekkel élve nagyobb való­színűséggel kerülhetjük el a hibákat, kisebb a tévedések kocká­zata. KATÓCS GYULA ORVOSI TANÁCSADÓ A vérhas A vérhas - orvosi nevén bacilláris dysenteria, shigellosis - az egyik leggyakrabban előforduló bélfertő­zés. Általában a nyári hónapokban találkozhatunk vele, amikor a külön­böző táborozások, kirándulások ide­jén sokan megfeledkeznek az alap­vető higiéniai szabályok betartásá­ról. A történelemből ismert, hogy a vérhasjárványok a háború folya­mán öltötték a legnagyobb mérete­ket, de nagy számban fordultak elő dysentériás betegek a börtönökben, kaszárnyákban és a sűrűn lakott iparvidékeken is. A vérhas a „piszkos kezek“ be­tegsége, melynek bacilláris formáját a Shigellák csoportjába tartozó kór­okozók váltják ki. Legismertebb képviselői a Shigella dysenteriae, Shigella Flexner, Shigella Boyd és a Shigella Sonne. A hazánkban elő­forduló megbetegedések túlnyomó részét a felsoroltak közül az utolsó Shigella okozza, melynek előfordu­lása a nyugat-európai országokban is a leggyakoribb. A betegséget a dysenteriás beteg terjeszti vagy a látszólag egészsé­ges bacillushordozó. A fertőzött em­ber a kórokozókat a széklettel vá­lasztja ki, melyeket a mosatlan ke­zével könnyen átvisz a környezeté­ben lévő tárgyakra (pl. kilincs, hasz­nálati tárgyak, evőeszköz stb.) vagy közvetlenül a környezetében élő embertársaira, olykor a fogyasztásra kész ételekre is. Nagy szerepük van az egyes járványok keletkezésében a legyeknek is, melyek előszeretet­tel tanyáznak az illemhelyek körül, de ugyanolyan szívesen kóstolgat­ják az asztalra tett ételt is. A fertőződés után, 2-6 napos lap- pangási idő elteltével, általános tü­netek közben görcsös hasi fájdalom jelentkezik, melyet borzongás, hőe­melkedés vagy magas láz kísér. A görcsöket híg, nyákos, később véres, kis mennyiségű székletürítés követi. Nagyon jellemző tünet a székletüritési kényszer, újabb és újabb erőltetésekkel, melyek egyre rövidebb időközönként ismétlődnek. Napi 15-30 hasmenéses székletürí- tés is előfordul, egy-egy kényszerítő görcs után azonban csak kis meny- nyiségű nyák és vér ürül. A beteg­ség a vastagbélben zajlik, s a vér jelenléte a székletben a bél belső falán keletkező fekélyesedés követ­kezménye. A beteg elsősorban a hasi görcsökre és a fájdalmas székletürítési ingerekre panaszko­dik, melyek néhány napon belül na­gyon legyengítik a szervezetet. Há­nyás is előfordul, ami a gyakori has­menéssel a víz- és elektrolitháztar­tás egyensúlyának felbomlásához vezet. Ez a nagy mennyiségű folya­dékveszteség, melyet vérnyomás­csökkenés kísér, elsősorban a kis­gyermekek szervezetére veszélyes, mivel testükben a víz jóval nagyobb százalékban van jelen mint a felnőt­teknél, s ezért már kisebb vízveszte­ség is súlyos következményekkel járhat. A fejlődő országokban előfor­duló dysentériák lefolyását a gyer­mekek alultápláltsága (fehérje- és vitaminszegény) is súlyosbítja. A betegség a kórokozó típusától és az egyén érzékenységétől, ellen­állóképességétől függően enyhébb vagy súlyosabb formában zajlik le. Előfordulnak betegek, akiknél csu­pán néhány hasmenéses székletürí­tésben nyilvánul meg, másoknál pe­dig a nagyméretű folyadékveszte­ség vérkeringési zavarokban is megnyilvánul. Az enyhébb dysente­ria esetek nem típusosak és csak mikrobiológiai vizsgálattal ismerhe­tők fel. A vérhas ritka szövődménye a hashártyagyulladás, ami úgy ke­letkezik, hogy a vastagbélen lévő fekély annyira kimélyül, hogy végül átlyukasztja a bél falát és a béltarta­lom kiömlik a hasüregbe. Kisgyer­mekeknél középfülgyulladás, felnőt­teknél ritkán ízületi-, ideggyulladá­sok és a végbél körüli szövet gyulla­dása is kialakulhat. Egyes esetek­ben a betegség heveny fázisában a gyakori erőlködések következté­ben végbélkitüremlődés is előfordul. Vannak betegek, akiknél a kór elhú­zódik és ilyenkor a dysentéria króni­kus formájáról beszélünk. A kórházak fertőzőosztályán csak a legsúlyosabb eseteket ápolják, egyébként a vérhasos beteget ott­hon szokták elkülöníteni. Lényeges tudnivaló, hogy a fertőzőképesség a betegség heveny állapotában a legnagyobb, de a lezajlás után több hétig is eltarthat. A kórokozó érzékeny a leggyakrabban haszná­latos fertőtlenítőszerekre, melyeket a beteg környezetében (használati eszközök, WC, vízcsapok, kilincsek stb.) naponta kell alkalmazni. A gyógyítás legfontosabb szem­pontja a folyadék- és elektrolitház­tartás egyensúlyának fenntartása, il­letve helyreállítása. Az előírt gyógy­szerek alkalmazása mellett lénye­ges a megfelelő diéta betartása is. A kezdeti langyos, nem édesített tea és száraz kenyér után, a rizsfőzeten keresztül fokozatosan kell eljutni a főtt sovány húsokig és burgonyáig. Kerülni kell a zsíros, fűszeres, majo- nézes ételeket és a friss kelttésztá­kat, melyek újabb hasi görcsöket válthatnak ki. A vérhas megelőzésében a leg­nagyobb jelentőségének a WC használata utáni és étkezés előtti gondos kézmosásnak, valamint a tiszta konyhavezetésnek van. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom