Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 989. VII. 27. VÉLEMÉNYEK A VÍZLÉPCSŐRŐL Az építés felfüggesztése tudományosan indokolhatatlan Július 17-19. között került sor Budapesten a magyar és a csehszlovák tudósok találkozására, melyen a nagymarosi vízlépcső építésének magyar fél által májusban történt felfüggesztéséről tárgyaltak. A tudományos tanácskozások három - hidrológiai és ökológiai, geológiai és szeizmológiai, valamint hidrogeológiai, talajtani és mezőgazdasági - munkacsoportban folytak. Hazatértük után az egyes szakbizottságok elnökeit a Pravda felkérte, hogy számoljanak be a tárgyalásokról. Mai számunkban Viastimil Barus akadémikusnak, a CSSZTA Rendszertani és Bioökológiai Intézete igazgatójának válaszát közöljük. A vásárlók elégedettségéért A hidrológiai és ökológiai csoport munkájában 6 csehszlovákiai és 13 magyarországi tudományos dolgozó vett részt. A megbeszélések hosszú ideig tartottak. A tárgyalásokat igyekeztünk a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos kérdésekre összpontosítani, habár a világ szélesebb, globális problémáit is érintettük. Lényegesnek tartom, hogy munkacsoportunkban több más kérdés mellett, két, a magyar fél által előterjesztett témakört is részletesen megtárgyaltunk. Az egyik a hidrológiai és vízminőségi, a másik az ökológiai, főleg természetvédelmi és tájesztétikai kérdésekkel volt kapcsolatos. A tárgyalások folyamán lehetőségünk nyílott arra, tényekkel bizonyítsuk, hogy milyen rendkívüli figyelmet szentelünk az adott terület természeti értékeinek védelmére. Magyarországi kollégáinknak bemutattuk a Csehszlovákia geríncesfauná- jának vörös könyvét, és tájékoztattuk őket a hagyományos, s az aktív állat- és növényvédelemnek a veszélyeztetett fajok visszatelepítésében elért eredményeiről. Nem hallgathattuk el, hogy a lényeges ökológiai és hidrológiai problémák gyakorlati megoldása már megtörtént. Az esetleges negatív következmények felszámolására irányuló törekvésünk lényegében a Bioprojektben kitűzött és rendszeresen ellenőrzött feladatok - melyekkel az SZTA Kísérleti Biológiai és ökológiai Intézetének közreműködésével a bratislavai Urbion foglalkozik - teljesítésében nyilvánul meg. A vízlépcsőrendszer hatásterületén 32 védett terület marad fenn, s a közeljövőben továbbiakat is védetté nyilvánítanak. Ezek a természetvédelem terén a világon egyedülálló intézkedések a csallóközi talajvizek és csatornák rendszerének szabályozásával függnek össze. El kellett ismernünk, hogy a hatásterület állat- és növényvilágának védelmét szolgáló, az utóbbi tíz évben kapott gyakorlati eredmények a Szlovák és a Magyar Tudományos Akadémia szoros együttműködésének, elsősorban a közös célprogram megvalósításának köszönhetők. A célprogramot két jelentős tudományos kutató, Bérezik András, az MTA levelező tagja, és Ludovít Weis- mann akadémikus, a CSSZTA tagja vezeti. A program valószínűleg a magyar államnak is jelentős pénzébe került, ezért a tudomány eredményeit effektíven kell értékelni. E kiterjedt, komplex program keretében közösen öt ökológiai tárgyú kutatást végeznek. Közülük 1988 végéig hármat eredményesen befejeztek. A többit 1989 folyamán végzik el. A nagymarosi vízlépcső bioöko- lógíai vizsgálataival kapcsolatos feladatokat 1990-ben fejezik be, s ez az építkezési munkálatoknak elegendő időelőnyt biztosít. A tudományt és magukat a kutatókat is bizonyára a szerénység jellemzi, de az a forrásanyag, amelyet a tudomány a becsületes, felelősségteljes munkának köszönhetően kapott, a társadalomnak mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában megtérül. Ez véleményem szerint a tudománynak, mint termelőerőnek alapelve. Mi a tárgyalásokon a két akadémia kutatóinak eddigi eredményeire hivatkozva egyértelműen olyan álláspontra helyezkedtünk, hogy az építés folyamán a hagyományos és az új természet- és tájvédelmi gyakorlat módszereinek köszönhetően az érintett területen az állat- és növényvilág gazdagsága, genetikai diverzitása megőrizhető. A jelenlegi tudományos ismeretek az építkezés befejezése után lehetővé teszik olyan állapot kialakítását, melynél a veszélyeztetett állat- és növényfajok állománya növelhető, és produkciós tulajdonságaik ésszerűen kihasználhatók. A második kérdéscsoportban a magyar és csehszlovák oldalon lévő parti szűrésű kutak vízének minőségével és az ivóvíz biztosításának problémájával foglalkoztunk. Végül is ez közös érdek, s mind a két fél számára létkérdés, ezért már az építkezés terveinek kidolgozásakor, s a megvalósítás folyamán is mindig a figyelem középpontjában állt. A Duna vizének 30 éven át folytatott vizsgálatai alapján I. Daub- ner, a CSSZTA levelező tagja bizonyította, hogy az elmúlt tíz évben a folyam vizének átlagminősége lényegében nem változott. Ehhez az állapothoz hozzájárul a szennyvíz- tisztító állomások megépítése és a Duna magas természetes öntisztulási képessége is. Ezt O. Miáút mérnök, kandidátus is megerősítette, s hangsúlyozta vízgazdászaink azon szándékát, hogy olyan állapot elérésére törekednek, melynél a parti szűrésű, a lakossági fogyasztásra szánt vizet további kezelésnek már nem kell alávetni. Ez az állapot azonban csak úgy érhető el, ha az elsődleges szennyező forrásoknál a tisztítóművek építése mind a Duna, mind a mellékfolyói mentén, rendeltetésüknek megfelelő ütemben folyik, s ha az ivóvízforrások egészségügyi védelmi övezetében következetes gazdálkodást valósítanak meg. Ennek érdekében a szennyvíztisztító állomások építését a korábban tervezett ütemben, a két ország kormánya által elfogadott dokumentumoknak megfelelően biztosítják. A szakembereink által végzett kutatások, melyekről V. Hálek docens, a tudományok doktora nyilatkozott, azt bizonyítják, hogy a Duna csehszlovák-magyar szakaszán a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatására a víz minősége a mai állapottal szemben nem romlik. Hangsúlyozta és tényekkel bizonyította, hogy a meglévő föld alatti vízkészleteket a vízlépcső- rendszernek köszönhetően még növelni is lehet. A továbbiakban pedig felvázolta ezeknek a rendkívül gazdag készleteknek mindkét nép számára történő előnyös hasznosítási lehetőségeit. Az elmondottaknak köszönhetően helyezkedhettünk olyan álláspontra, hogy a felvetett hidrológiai és vízminőségi problémák a nagymarosi vízlépcső mindkét ország által elfogadott ütemterv szerinti folytatását nem akadályozhatják. Véleményem szerint meg kell említeni az MTA titkárával, Láng Istvánnal kötött megegyezést, hogy akadémiai kiadványainkban egyező, illetve eltérő álláspontunkról a szakköröket tájékoztatni fogjuk. Munkacsoportunk tanácskozásának eredményeit részünkről a következően foglalhatom össze: a magyar kutatóknak a tudományos véleménycsere alapján azt ajánlottuk, hogy értékeljék át a nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztéséhez vezető álláspontjukat. Rámutattunk arra, hogy a gabeíkovo-nagy- marosi beruházás a kezdetektől fogva egységes rendszer, s több általuk felvetett ökológiai probléma már megoldott vagy az építkezés ütemének betartása mellett is megoldható. Az eddigi tudományos ismeretek egyértelműen arra utalnak, hogy Nagymaros térségének eredeti állapotát, melynek értékeit az építkezést megelőzően nem lehetett többcélúan hasznosítani, már nem lehet visszaállítani, sőt a vízlépcső megépítésének elmaradása negatív ökológiai hatásokkal járhat. A Magyar és Szlovák Tudományos Akadémia célprogramjának eredményeivel összefüggésben elengedhetetlennek tartottuk a kutatók társadalommal szembeni felelősségének, a tudomány etikájának hangsúlyozását. Az eredményeket a közvéleménnyel mindkét részről az igazságnak megfelelően kell ismertetni, a beruházás folyamán alkalmazni, úgy, ahogy azt a csehszlovák fél már régen teszi. Értékeltük azokat az eredeti, nemzetközi szintű összehasonlítást is kiálló eredményeket, melyeket a két akadémia a közös célprogram keretében, a hatásterület tájökológiai problémáinak megoldásában elért, s amelyek a nagymarosi beruházás eredeti ütemterv szerinti megvalósítását tanácsolják. A vízlépcső munkálatainak felfüggesztése vagy elhalasztása a csehszlovák delegáció szerint nemcsak gazdaságilag, hanem elsősorban ökológiailag is indokolhatatlan. A problémák megoldásához a magyar fél által egyoldalúan hangoztatott hipotéziseden alapuló esetleges negatív hatások általánosítása nem járul hozzá. A kérdések csak dialektikus összefüggéseken alapulva - a hatásterület konkrét feltételei között - oldhatók meg. (val) „Már sok alkalommal szerettem volna vásárolni a míhályfai (Michal na Ostrove) áruházban. De ha valaki valamit ott akar venni, el kell mennie reggel, hogy estére hazaérjen, mivel a drogéria és a textilrészlegen oly lassú a kiszolgálás. De ha csak lassú volna..., az elárusítók megsértődnek, ha valaki valamit kér. Az árut odadobják a pultra, mint a kutyának a csontot.“ Ezeket a sorokat egy névtelen panaszos leveléből idéztük. Azt is megírta szerkesztőségünkbe, hogy a vásárlók az üzlet előtt panaszkodnak egymásnak. Sokan megunják a várakozást, amíg kiszolgálják őket az eladók, akik egymással szórakoznak. Bár nem gyakran szoktunk névtelen panaszt kivizsgálni, ezúttal mégis ellátogattam a helyszínre, hiszen, ha igaz az állítás, akkor valóban joggal bosszankodnak a Jednota fogyasztási szövetkezet mihályfai üzletközpontjában vásárlók. Délelőtt érkeztem a helyszínre. Kissé meglepett, milyen nagy áruháza van a mintegy 650 lakosú községnek. Az épület előtt, ahol gépkocsiparkolóhely van, vásárlókkal találkoztam. Közülük néhányat megkérdeztem, de senki sem panaszkodott az elárusítókra. Talán majd az említett részlegen másképp lesz, gondoltam. A textil- és cipőárunál heten-nyolcan álltak a pultok előtt. A kiszolgálás zökkenőmentesen haladt. Jómagam férfitrikót kértem. Igaz, hogy nem kaptam, de nyári inget ajánlott helyette az elárusítónő. Mintegy három percen belül került rám a sor. Ugyanilyen gyorsan szolgáltak ki a drogéria részlegén is, ahol napolajat kértem. Elém tették a meglevő fajtákat, hogy válasszak. A krémeket is. Végül az utóbbiból vettem. Tapasztalatom szerint enyhén szólva túlzás, de még inkább rágalom mindaz, amit a névtelen levél tartalmaz. Talán ezért sem írta alá feladója.- Pedig sokkal jobban tette volna, ha aláírja. Még inkább ha hozzám fordul panaszával, hogy felelősségre vonhassuk az eladót, aki ellen kifogása van, illetve orvosolhassuk panaszát - mondja Varga Károly, a két részleg vezetője, akivel hosz- szasan elbeszélgettem. - A panaszkönyvbe is beírhatta volna észrevételét.- Gyakran írnak a panaszkönyvbe?- Eddig csupán egyszer fordult elő. Három éve egy vásárló azt tette szóvá, hogy nem cseréltük ki a törött kávéscsészét, amit nálunk vett. Ám nem tehettük, mert több nem volt abból a külföldi áruból. Ezért felajánlottuk neki, hogy akár a hibás darabért, akár mind a hat csészéért visszaadjuk a pénzt. A vásárló azonban csak a törött csésze helyett, akart volna egy másikat kapni. A két részleg vezetője (aki tisztségét az áruház megnyitása, azaz hat éve látja el, de szakmájában már harminc éve dolgozik), egyáltalán nem állítja, hogy sohasem panaszkodnak a vásárlók. Legfőképp az bosszantja őket, ami az elárusítókat is, hogy sok a hiánycikk. Különösen az alsónemű és a gyermekcipő.- Például férfi alsóneműből méretenként nyolc-tíz darabot kapunk, s legalább háromszáz kellene. A gyerekcipő nemcsak kevés, de gyakran a minősége sem megfelelő. Ezt sok vásárló joggal reklamálja. A reklamációkat természetesen el is fogadjuk, s a visszahozott árut visz- szaküldjük a szállítónak. Az árut elsősorban a bratislavai és az érsekújvári (Nővé Zámky) Jednotától kapjuk. Cipőből és textiláruból kicsi a választék, ám az árueladás tervét, így is rendszerint túlszárnyalják. Például az idén az első félév tervét száznegyven százalékra teljesítették. A forgalmuk negyedévenként mintegy hárommillió korona.- A község lakosainak számához képest ez szinte hihetetlen forgalom - jegyzem meg.- Igen, vásárlóinknak csupán a 10 százaléka helyi lakos, a többi a környékről érkezik. A legközelebbi textiláruház Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), illetve Légen (Lehnice) van, mondja Varga Károly. Elégedettek lehetnek a vásárlók a nyitvatartási idővel, hiszen hétfőn, kedden és szerdán reggel nyolctól déli tizenkettőig, majd tizennégytől tizennyolc óráig tart nyitva a két részleg. Pénteken pedig csupán egy óra az ebédszünet: tizenkettőtől tizenháromig. A szombati nyitvatartási idő héttől tizennégy óráig tart. Áruátvételkor nem zár be az üzlet. Ez csupán akkor fordul elő, ha árváltozás van, például a kiárusításokat megelőzően. A két részlegen a vezetővel együtt heten dolgoznak. Minden alkalmazottnak van szakképesítése. Az asszonyok közül már senki sincs gyermekgondozási szabadságon, de betegség esetén olykor kiesik valaki. Ottjártamkor éppen Varga Károly, a részlegek vezetője volt beteg, akit nemrégen műtötték. Ennek ellenére munkahelyén találtam.- Egyszerűen szeretem ezt a munkát - magyarázza. Rengeteget vagyok bent. Tulajdonképpen csak aludni járok haza. Nagyon sokat kell az áru beszerzésével kapcsolatban szaladgálni. A tervet akkor is teljesítették részlegeink, amikor én nem dolgoztam. Varga Lászlóné személyében nagyon tapasztalt helyettesem van. A bevásárlóközpont dolgozóinak gondjai közül hadd említsük meg az egyik legégetőbbet: a szellőztetőberendezés hiányát. Pontosabban azt, hogy van ilyen berendezés, de tulajdonképpen egyetlen napig sem működött. Állítólag túl költséges volna a megjavíttatása. Ezt tapasztalhattuk tehát a névtelen levél szerzője által említett mihályfai üzletközpontban. FÜLÖP IMRE A Slatina nad Bebravou-i (Topoi’őanyi járás) Efsz állattenyésztői évi 5000 literes fejési átlagot érnek el, és az összes tejmennyiséget az első minőségi osztályban értékesítik. A szövetkezetben 310 tehenet tenyésztenek, egy fejőnőre átlagban 30 jut. Sikereik titka elsősorban felelősségteljes munkájukban rejlik. A legszigorúbb higiéniai szabályokat is megtartják, mind a fejéskor, mind a fejőgépek tisztításakor. Felvételünkön Soría Vranková (balról) és Alzbeta Öiková fejónők láthatók. (Drahotin ¿ulla felvétele - ÖSTK) A Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építői most készítik elő a gabcíkovói erőmű és a zsilipkamrák elárasztását. A hónap végéig befejezik az objektum felett vezető út építését. A felvétel a befolyónyílások betonozásáról készült. (Peter ¿imoncík felvétele - ÖSTK) EGY LEVÉL NYOMÁBAN
