Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám, csütörtök
A szovjet parlament felhívása a néphez Vegyi leszerelés Az erők egyesítésére van szükség (ŐSTK) - Mint tegnapi számunkban röviden közöltük, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhívást fogadott el a szovjet néphez. A jóváhagyott dokumentum a következőket szögezi le: Az utóbbi időszak eseményei, a különböző területeken váltakozva felmerülő sztrájkok és nemzetiségi konfliktusok azt mutatják, hogy az átalakítás országunkban súlyos és nehéz időszakot él át. Olyan helyzet alakult ki, amely szükségessé teszi a radikális gazdasági reformok, a demokratizálás és a nyilvános tájékoztatás folyamatának további kibontakozását szorgalmazó erők lehető legegységesebb fellépését. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa azonosítja magát a dolgozók jogos követeléseivel és támogatja ezeket. Teljes megértéssel viszonyul ahhoz a törekvésükhöz, hogy az átalakítás határozottabban valósuljon meg és felszámolják azokat a bürokratikus akadályokat, amelyek az emberek és társadalmunk minden egyes tagja munka- és életkörülményeinek javítását gátolják. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tudatosítja a néppel szembeni felelősségét és ezért megbízza a kormányt azzal, hogy már most haladéktalanul a legsürgetőbb problémák megoldására összpontosítsa figyelmét, így az élelmiszer-ellátásra, a közlekedésre, a kereskedelemre, az egészségügyre, a lakásépítésre városokon és falvakon egyaránt, a munkafegyelemre és a munkadíjazásra, valamint a pihenési feltételek biztosítására. E tekintetben segítséget jelent annak a határozatnak az elfogadása, amely a képviselők javaslata alapján 10 milliárd rubel értékben fogyasztási cikkek és gyógyszerek vásárlását irányozza elő. A Szovjetunió népi képviselői támogatják az SZKP-nek, a szakszervezeteknek és a társadalmi szervezeteknek azt a javaslatát, hogy költségvetéseikből bizonyos eszközöket 1989 októberétől a legalacsonyabb jövedelmek növelésére fordítanak. Felhívással fordulunk a köztársasági és a helyi közigazgatási szervekhez, valamint minden dolgozókollektívához, hogy állhatatosan keressék az emberek sürgető követelései teljesítésének lehetőségeit, a szükséges anyagi források felkutatását. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szavatolja, hogy a jelenlegi és az őszi ülésszakon olyan törvényeket fogadnak el, amelyek garantálják a dolgozókollektívák tényleges önállóságát és önigazgatását, a vállalatoknak azt a jogát, hogy saját maguk rendelkezzenek munkájuk eredményeivel, továbbá azt, hogy a termőföldet a parasztoknak juttassák. Szavatolják a köztársaságok szuverenitását és az önelszámolás elveinek alkalmazását, megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a helyi és köztársasági hatalmi szervekbe demokratikus úton válasszák meg a nép képviselőit. Végezetül pedig szavatolják minden állampolgár jogainak és szabadságjogainak védelmét. Az említett törvények közé tartozik a tulajdonról, a földről és kihasználásáról, a bérleti szerződésről és a bérlői viszonyokról, a vállalatról, az egyes szövetségi köztársaságokban a gazdaságirányítás általános elveiről és a szociális szféráról, a helyi önigazgatás és a helyi gazdálkodás általános elveiről, a szakszervezetekről, az ifjúságról, a lelkiismereti szabadságról, a sajtóról és a tájékoztatásról stb. szóló törvény. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa célszerűnek tartja, hogy ameny- nyire lehetséges, mihamarabb megtartsák a helyi tanácsi választásokat, s ezeket valóban demokratikus alapokon bonyolítsák le. Fontos, hogy szilárduljon az irányítás és az állam- apparátust következetesebben tisztítsák meg a szakképzetlen és feladatuk ellátására képtelen dolgozóktól, továbbá folytatódjon az irányító apparátus létszámának csökkentése és az érdemtelenül szerzett privilégiumok megszüntetése. Határozottan és céltudatosan cselekedhetünk és fogunk is cselekedni, de csakis az önök támogatásával, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és valamennyi társadalmi mozgalom aktív részvé telével érhető el a gazdasági és politikai reform, az irányítás minden szinten történő demokratizálása, fej lődésünk sürgető problémáinak konstruktív megoldása. Magától értetődő, hogy társadalmunk gazdasági szerkezetének és népünk életének mélyreható átalakításához időre, szívós és becsületes munkára van szükség. Már a közeljövőben megvitatásra kerül az a törvény, amely szabályozza a munka- és szociális konfliktusok megoldásé nak módjait. Intézkedéseket fogana tosítanak, amelyek garanciákat fognak nyújtani a embereknek a bürokratizmussal és az önkénnyel szemben. Sem a sztrájkmozgalmak, sem pedig a különböző térségekben tapasztalható nemzetiségi konfliktusok nem tesznek jót a népgazda ságnak, sőt . számos ágazatban láncreakciót idézhetnek elő, elmélyíthetik a gazdasági válságot, elodázhatják a kérdések megoldását és jelentős mértékben lassíthatják az átalakítást. Miközben a Szovjetunió kormánya a Legfelsőbb Tanács megbízásából eszközöket keres- mintegy másfél milliárd rubelt a szociális szempontból legrosz szabb helyzetben lévő állampolgárok jövedelmének a növelésére- a sztrájkok okozta károk már több százmillió rubelt érnek el. A Szovjetunió népi képviselői azt várják el önöktől, választóiktól, minden szovjet embertől, hogy történelmünknek ebben a nem könnyű átmeneti időszakában megértést ta núsítanak, támogatásukról, szerve zettségről és jó munkáról tesznek tanúbizonyságot. Afrikában jelentősen romlott a gazdasági helyzet (ŐSTK) - A leginkább elmaradott országok közé sorolt afrikai államok száma az utóbbi évtizedben 17-ről 28-ra emelkedett. Erre mutatott rá az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletén Adebayo Adededji, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának végrehajtó titkára. A továbbiakban elmondta, hogy a mutatók szerint ez a szám tovább emelkedik és hangsúlyozta, hogy a földrész az utóbbi tíz évben hanyatló tendenciát mutatott fel lényegében a társadalmi-gazdasági fejlődés minden vonatkozásában. Csökkent az életszínvonal, a külföldi adósságok megötszöröződtek és jelenleg elérik a 230 milliárd dollárt. Az ipari termelés és a bányászat csökken, az infláció pedig 25,3 százalékos. A politikus rámutatott, hogy e tekintetben nem megfelelő a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap magatartása, és maguk az afrikai országok is hosszú távú stratégia helyett rövid távú megoldásokhoz folyamodnak. Hangsúlyozta, hogy mielőbb létre kell hozni az afrikai közös piacot, méghozzá 2000-nél, vagyis az AESZ 1980-as lagoszi konferenciáján elfogadott tervben kitűzött időpontnál korábban. A jövő héten Nicaraguában Tárgyalások a választások előkészítéséről (ŐSTK) - A nicaraguai kormány a jövő héten tárgyalásokat kezd valamennyi ellenzéki párt képviselőivel a jövő februárban sorra kerülő választások előkészítéséről, közölte Managuában Dániel Ortega államfő. A tárgyalásokra még az öt középamerikai ország államfőjének hondurasi újabb találkozója előtt sor kerül. Ortega reményét fejezte ki, hogy az augusztus első hetében lezajló közép-amerikai csúcsértekezleten végérvényesen megoldják a nicaraguai ellenforradalmi csoportok lefegyverzésének kérdését. Visszautasította ugyanakkor Alfredo Cris- tiani salvadori elnök arra vonatkozó követelését, hogy ezt a salvadori fegyveres konfliktus megoldásától tegyék függővé. Ortega úgy vélte, hogy ennek a követelésnek nincs létjogosultsága, mivel a salvadori fegyveres konfliktus ennek az országnak a belügye. események margójára? T hatcher kormányfő májusban még derűs, bizakodó hangulatban ünnepelte megválasztásának 10. évfordulóját, s eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha az ezredfordulón is ő volna a szigetország miniszterelnök-asszonya. Optimista jövőbe tekintését az sem zavarta, hogy már a 8 százalékot is meghaladta az egyre jobban vágtázó infláció. Aztán jött június közepe, s hideg zuhanyként érték öt az európai parlamenti választások eredményei: egy évtized óta először történt meg, hogy az ellenzéki Munkáspárt több szavazatot kapott (41 százalékot), mint a kormányzó konzervatívok. Sőt, a The Daily Telegraph azt is kinyomozta, hogy Thatcher pártja ebben az évszázadban eddig nem szerepelt 35 százalék alatt, csak most (34). Sokan már ekkor úgy vélték, hogy a kormányfőnek a választási kudarcból le kell vonnia a konzekvenciát, ami más szóval kabinetátalakítást jelent. A balsiker azonban nem jár egyedül: négy pótválasztáson a konzervatív jelöltek kibuktak, majd következett a heteken át tartó Sok kabinettársa jutott hasonló sorsra, illetve a szerencsésebbek más kormánytisztséget kaptak. Az utóbbi jutott ki Geoffrey Howe eddigi külügyminiszternek, aki felfelé „bukott“: megkapta az eddig betöltetlen miniszterelnök-helyettesi posztot, s egyúttal az alsóház elnöke is lett. Meglepetésre a külügyi tárcát a 46 éves John Majorra bízták, akiről már úgy beszélnek, mint Thatcher lehetséges utódjáról. Ő edzett személyiség, volt építőipari munkás, kilenc hónapig munkanélküli, s nagyon kemény alkudozónak tartják, olyannak, amilyenre Thatchernek szüksége van. Gazdát cserélt a hadügyminiszte- ri tárca is. Távozott George Younger, aki a skót bank elnöki tisztét vállalta el, utóda pedig Tom King iett. Nicholas Ridley eddigi környezetvédelmi miniszter az egyik bársonyszékből átült a másikba: ezentúl a kereskedelem felelőse lesz. Kulcstárcát kapott utóda, Christopher Patten, aki újonc a kormányban. Rá vár az a népszerűtlen feladat, hogy magánkézbe adja az energetikai és vízforrásokat. Ezt a közvélemény kétharmada ellenzi, mivel az ilyen jellegű szolgáltatások drágulását vonja maga után. N em volt más alternatívám“ - Thatcher tömören most is így kommentálta a személycseréket, mintegy igazolva lépésének helyességét. „There is no alternative!“ - kedvenc fordulatának kezdőbetűiből rakták össze új becenevét, a Lady Tinát. Hogy szerencsés kézzel nyúlt-e a leváltásokhoz, azt az idő mutatja meg. Azt azonban kellő időpontban felismerte: most kell lépnie ahhoz, hogy megakadályozza a konzervatívok népszerűségének további csökkenését, ha negyedszer is sikerre akarja vinni pártját a két év múlva esedékes választásokon. P. VONYIK ERZSÉBET K étségkívül a múlt hét egyik leszerelési szenzációja volt a New York Times keddi jelentése arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megállapodás született a vegyi fegyverek betiltását kimondó jövendőbeni szerződés ügyében. A lap kormánykörökre hivatkozva azt írta, hogy sikerült megoldani minden vitatott kulcsfontosságú kérdést. Egy nappal később Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő is nyilatkozott: „kézzel fogható előrelépés“ történt a vegyi fegyverek betiltásáról folyó kétoldalú szovjet -amerikai tárgyalások nemrégiben befejeződött 11. fordulóján. Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítottak e fordulónak, hiszen a Bush- kormányzat hivatalba lépése óta ez volt az első ilyen konzultáció-soro- zat, s amint a tények igazolják: a legsikeresebb is. Nézzük az eredményeket. Geraszimov három dokumentumtervezetről tett említést: 1. A felek kidolgozták az ellenőrzés mechanizmusát, amely lehetővé teszi a belépést bármely objektumba, röviddel a kérés benyújtása után. Jól kihasználták a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról kötött szerződés megvalósítása során szerzett tapasztalatokat. Ha az amerikai fél is jónak látja, az okmányt a genfi leszerelési konferencia elé terjesztik. 2. A vegyi fegyverek ós a gyártásukra szolgáló kapacitások felszámolásának módjait rögzítő okmány kidolgozásában is lényeges a haladás, rövidesen be lehet fejezni a munkát, hiszen a véleménykülönbség minimális. 3. Sikerült előrelépni a bizalome- rösítéssel és az adatcserékkel összefüggő kétoldalú intézkedések kidolgozásában, ezeket még a konvenció aláírása előtt végre kellene hajtani. S most ismét vissza kell kanyarodni a New York Times- hoz, amely részleteket is közölt a megállapodásról. E szerint a két ország meghatározta a vegyi fegyverek különböző típusait, s megállapították azt is, kinek-kinek mennyi ilyen eszköz van a birtokában. A megsemmisítés ütemére és időtartamára vonatkozóan leszögezi: fokozatosan, egy évtized alatt (évente meghatározott mennyiségben) semmisítik meg a fegyvereket és a gyártási eszközöket. Az egyezmény tiltja a vegyi fegyverek kifejlesztését, gyártását, birtoklását és átadását harmadik félnek. Rendkívül lényeges ez a pont, mert bár a szerződés - természetesen - csak a Szovjetunióra és az USA-ra fog vonatkozni, mégis gátat szabhat a vegyi fegyverek további terjedésének. Szakértők szerint jelenleg minimum kéttucatnyi országnak van vegyi fegyvere, s az utóbbi években több regionális konfliktusban be is vetették e szörnyű tömegpusztító eszközöket. Meg kell még jegyezni: a vegyi eszközök előállítása jóval olcsóbb mint az atomfegyvereké, ezért a szegényebb országok is „megengedhetik“ azt maguknak. A január eleji párizsi vegyifegyver- ellenes konferencián egy harmadik világbeli politikus ezért a szegények atombombájának nevezte a vegyi fegyvert, de erről majd később. Minden szerződés egyik legérzékenyebb pontja az ellenőrzés. Az amerikai lapértesülés szerint lehetséges lesz a meglepetésszerű, előzetes bejelentés nélküli vizsgálat, s ez minden olyan területre kiterjedhet, ahol valamely fél az előírások megszegésével gyanúsítja a másikat. Vagyis nem csak a hadiüzemekben, a fegyverraktárakban és a csapatoknál. A jelen esetben a meglepetésszerü ellenőrzés kifejezés neuralgikus ponttá válhat, az USA genfi küldöttségének vezetője is aggodalommal szólt arról, hogy az amerikai törvényhozás hajlandó lesz-e ezt elfogadni. A gyártó üzemekben ugyanis alkotmánysértésről beszélnek, hiszen az USA alaptörvényének negyedik kiegészítése megtiltja a ,.kellően meg nem indokolt házkutatást, elkobzást“. A fegyvergyártók szerint pedig az ilyen ellenőrzés épp olyan lenne, mint egy házkutatás. Márpedig szükség van a rendkívül szigorú ellenőrzésre, mivel ez a vegyi fegyverek esetében még nehezebb feladat, mint a nukleáris eszközöknél. Hiszen a vegyi fegyverek egyes komponenseit a nem katonai célú gyártásban is használják (különböző növényvédő szerek stb.). jó példaként szolgálhatnak a bináris - vagyis két komponensű - eszközök, amelyek gyártására Reagan elnök nyolcvanhét végén, nem sokkal a rakétaszerződés aláírása után adott utasítást. Ezek kü- lön-külön nem veszélyesek, csupán a töltet kilövése után, a robbanás által keveredve válnak rendkívül mérgezővé. S éppen ama tulajdonságuk miatt, hogy különállóan nem veszélyesek és a polgári vegyiparban is használatosak, a raktározásuk sem feltétlenül katonai objektumokhoz kötődik. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hol, milyen célból tárolják őket. Amióta vegyi fegyver létezik, azóta folyik a betiltásukért vívott küzdelem. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a különböző próbálkozásokat, javaslatokat. A napjainkra kialakult helyzet az, hogy a két nagyhatalom rendelkezik a legnagyobb készletekkel, s ráadásul az USA sokat tárol Nyu- gat-Európában is. Már évek óta beszélünk arról, hogy a genfi leszerelési konferencián - negyven ország részvételével folyik - a vegyi fegyverek általános és teljes betiltása terén a legjobbak egy nemzetközi konvenció megkötésének az esélyei. De valahányszor úgy tűnik, hogy végre tető alá lehet hozni, mindig „közbejött“ valami. Ezeknek a valamiknek az eltávolítását óriási mértékben elősegítheti Moszkva és Washington megállapodása. Minden tömeg- pusztító fegyver erkölcstelen, s különösen erkölcstelen a vegyi fegyver, amely „csak“ azt pusztítja el, ami élő: embert, állatot, növényt, fokozottan mérgezi vizünket, levegőnket. Fölösleges lenne megint előhozakodni a jól ismert példákkal arról, hogy milyen hatással volt a mustárgáz az első világháborúban, s hogy milyen pusztítást okoztak az amerikai vegyszerek Vietnamban. A lényeg: az államok többsége ma már tudatosítja a veszélyt, s tenni is akar. Ezt bizonyítja, hogy a párizsi vegyi- fegyver-ellenes konferencián 149 ország küldöttsége vett részt, mindegyik aláírta a politikai zárónyilatkozatot, annak ellenére, hogy jelentős véleménykülönbségek voltak. A résztvevők megerősítették az 1925-ös genfi jegyzőkönyv érvényességét, s csatlakozásra szólítottak fel mindenkit, aki ezt még nem tette meg. Száznegyvenkilenc ország nyilvánította ki: egyetemes, általános konvenciót kíván kötni a vegyi fegyverek gyártásának, tárolásának és alkalmazásának megtiltásáról, a készletek megsemmisítéséről. Párizsban voltak heves viták. Néhány arab és afrikai állam azt akarta, hogy kapcsolják össze a vegyi eszközök és a nukleáris fegyverek kérdését, vagyis: e kettőt párhuzamosan kell megvalósítani. Az arabok azzal érveltek, védtelenek maradnak Izrael atomfegyvereivel szemben, az afrikai államok pedig ugyanezt állították a Dél-afrikai Köztársaságról. (Egyébként Tel Aviv és Pretoria is tagadja, hogy van atomfegyvere.) A fejlődők aggodalmai elvben teljesen érthetők, de ha a két kérdést összekapcsolják a záródokumentumban, akkor még jó ideig nem lehetne beszélni a vegyi fegyverek betiltásáról. Végül is kompromisszumos megoldás került a zárónyiiatko- zatba: a vegyi fegyverek felszámolását besorolta ugyan az általános leszerelési folyamatba, de nem kapcsolta ezt össze az atomfegyverek felszámolásával. A zért hasznos visszautalni a fél esztendővel ezelőtti konferenciára, mert volt egy megszívlelendő tanulsága. A zárónyilatkozat lényegében csak erkölcsileg kötelezi az aláírókat, s mégis nagy engedményekre volt szükség ahhoz, hogy mind a 149-en elfogadhatónak tartsák. A genfi leszerelési konferencián is akkor lesz előrelépés, ha a kötelező erejű szerződés esetében is megnyilvánul ilyen kompromisszumkészség. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú megállapodása ehhez visz közelebb - mérföldes léptekkel. MALINÁK ISTVÁN Mérföldes lépés Lady Tina forró nyara sztrájksorozat, amely miatt Londonban szinte lehetetlen volt a közlekedés. Thatcher már alighanem akkor elhatározta, hogy ha a közlekedési miniszter nem lesz úrrá ezen a helyzeten, akkor tehetetlensége miniszteri székébe kerül. Paul Channont hétfőn ki is tette a kormányból, s leváltását a brit lapok úgy kommentálták, hogy menesztették a „kataszt- rófa-minisztert“.
