Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám, szombat
A párt tekintélyét tettekkel kell megszilárdítani Mihail Gorbacsov zárszava az SZKP helyi vezetőinek országos értekezletén (ŐSTK) - A TASZSZ hírügynökség közzétette Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának zárszavát, amely a keddi tanácskozáson hangzott el az SZKP Központi Bizottságán. Elvtársak, úgy hiszem, vaiameny- nyiünk véleményének adok hangot, amikor megelégedésemet juttatom kifejezésre a vitával kapcsolatban, amely a központi bizottsági tanácskozáson bontakozott ki a legfontosabb kérdésről, az SZKP tevékenységéről az átalakítás jeleniegi nagyon fontos és felelősségteljes szakaszában. Ezzel összefüggésben mindjárt az elején szeretnék valamit megemlíteni. Nem értem teljesen egyes elvtársak kijelentéseit abban az értelemben, hogy nem volt elég ilyen véleménycsere. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy most már minden két hónapban, néha havonta plenáris ülést tart a központi bizottság, s ezeken az üléseken az átalakításnak nevezett nagy forradalmi mű gyakorlatilag minden vonatkozása megvitatásra kerül. A központi bizottság áprilisi ülésével kezdődően lényegében minden további plénum újabb lépés volt társadalmunk alapos megismerése felé.. Ezeknek az elemzéseknek és az új ismereteknek alapján alakultak ki az új hozzáállások és terveztük meg az új lépéseket társadalmunk életének minden területén. Minden ülést nagyra értékelünk, egyik sem volt könnyű, s valamennyit átfogó kollektív munka előzte meg. Emlékezzünk az 1987. évi januári és júniusi KB-ülésekre, melyeken kidolgoztuk a politikai és gazdasági reform koncepcióját. Egyelőre még nem valósítottuk meg mindezt, amit magában foglalt. Az 1988. évi. februári ülésen átfogóan dolgoztuk ki az átalakítás ideológiai megalapozásának kérdéseit, e munka fő irányait. A párt mezőgazdasági politikájában felettébb fontos esemény volt a tavalyi márciusi ülés, s további ülések várnak ránk. Lehet, hogy mégsem volt elégséges a pártmunka és a pártélet kérdéseinek átfogó és kollektív megvitatása. Igyekeztünk azonban úgy eljárni, hogy a plenáris ülések keretében, éppen ezek keretében dolgozzuk ki a tő kérdéseket, az elvi döntéseket, hogy ezek a döntések azután kiindulási alappá, a pártszervezetek tevékenységének meghatározójává váljanak. Mind a politikai bizottságnak, mind a központi bizottság titkárainak az átalakítás jelenlegi forradalmi szakaszában nagyobb figyelmet kell szentelniük éppen a pártélet és a pártmunka kérdéseinek. Ma ugyanis különösen szükség van arra, hogy a párt központi bizottsága, annak politikai bizottsága és az apparátus gyorsabban ismerje fel és elemezze mindazokat a nehézségeket, amelyekkel pártszervezeteink találják magukat szemben, mindazokat a problémákat, amelyek a pártéletben merülnek fel, hogy a pártszervezetek és a pártbizottságok a visszajelzések alapján bizonyos tanácsokat és ajánlásokat kapjanak. A legfontosabb azonban abban rejlik - s erre hozzászólásaikban a jelen levő elvtársak is figyelmeztettek -, hogy az átalakítás végső soron nem kezdődhetett volna meg az SZKP elvi állásfoglalása nélkül, enélkül nem alakult volna ki az átalakítás politikája és stratégiája. Az átalakítás ma sem folytatódhat sikeresen, ha nem fog aktívan tevékenykedni pártunk, az átalakítás gondolatainak megteremtője, szervező, egyesítő és meggyőző ereje. Ebből a szempontból alaposan át kell gondolnunk mindazt, amit az elvtársak mostani felszólalásai tartalmaztak, ugyanúgy azt is, amiről a központi bizottság áprilisi ülésén volt szó, s mindebből le kell vonni a következtetéseket. Ez az egyik dolog, amiről szólni akartam. Felettébb szükség volt az éles és nyílt véleménycserére a pártról, arról, hogyan kell eljárnia ma, amikor a forradalmi átalakítás valósággá vált. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy ebben a rendkívül bonyolult időszakban nincsenek és nem lesznek egyszerű és könnyű megoldások. Ez az a következtetés'amely a vitából levonható a párt tevékenységére vonatkozóan a mostani nem egyszerű konkrét feltételek között, amikor feszült helyzet alakult ki a szociális-gazdasági szférában és a társadalom gondolkodásmódjában. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy egyszerű megoldások nincsenek és ilyenekre nem lehet számítani. Nincs és nem lehet visszatérés a régi „arany időkbe“, bár sokan nosztalgiával gondolnak rájuk. Mélységesen téved az, aki azt hiszi, hogy ezt a kiélezett helyzetet és a kiélezett folyamatokat mégiscsak meg lehet fékezni a régi módszerekkel és hozzáállásokkal, a régi eljárásokkal. Ezt egészen világosan és konkrétan kell kimondani. Lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik. Nem tettem volna azonban eleget kötelességemnek, ha ezt nem mondtam volna ki nyíltan és egyenesen mind a beszámolóban, mindpedig most, a tanácskozás végén. A megújuló társadalomban a pártnak is állandóan meg kell újulnia. Mint már korábban is emlékeztettünk rá, mindennek a párttól kell kezdődnie. Sőt, a párt megújításának és tevékenysége módszerei tökéletesítésének mindig előbbre kell járnia, hogy a megújuló párt biztosítani tudja az átalakítás aktuális progresszív politikájának kidolgozását és megvalósítását a megfelelő szintű szervező és ideológiai munka, a nagyon hatékony, intenzív és a kornak megfelelő káderpolitika által. Egyedül ebben az esetben tesz eleget a párt politikai élcsapatszerepének. Senki sem helyettesítheti a megújuló pártot. Ugyanis létfontosságú, az átalakítás sorsát meghatározó funkciói vannak, melyeket kizárólag mint forradalmi erő képes teljesíteni. Mindezt tudatosítani kell, elvtársak, meg kell érteni, hogy ne essünk tévedésekbe munkánk elemzése során. Az a fontos, hogy mindent megtegyünk pártunk állandó szilárdítása érdekében, energiája, befolyása, forradalmi ereje fokozására. Ezt többek között azért mondom el, mivel a társadalom egy részében kétségek merültek fel arra vonatkozóan, hogy a gyors változások időszakában a párt nem tér-e el attól, amit meghirdetett, amire az egész társadalmat felszólította, s ami felé vezette, vagyis a forradalmi átalakítástól. Hogy ez nincs így, azt naponta konkrét tettekkel, a jobb irányába mutató haladással - legyen ez bár kicsi -, a pártbizottságok, a kommunisták, az alapszervezetek aktív hozzáállásával kell bizonyítanunk. Azonban egyelőre éppen ez hiányzik. A párt tekintélyét nem lehet elrendelni. Nem lehet ezt mindenható dekrétumokkal vagy határozatokkal sem elérni. Tekintélyünket az átalakítás első szakaszában harcoltuk ki, amikor a társadalom elé terjesztettük az átalakítás politikáját. A társadalom hitt a pártban, támogatta őt és vezetésével előrelépett. Ma a tekintélyt csak az átalakítás politikájának energikus és következetes megvalósításával lehet megszerezni. Nincs és nem lesz más útja a tekintély megszerzésének! Ha valaki másra számít, akkor az figyelmen kívül hagyja a realitásokat. Ezért elébe kell menni az eseményeknek, nem pedig elrejtőzni előlük. Legyen az élet bármilyen bonyolult, forduljanak elő bármilyen szokatlan kiélezett helyzetek, melyek lényegében megváltoztatják elképzeléseinket a társadalmi folyamatokról, bele kell vetnünk magunkat ezekbe a folyamatokba. Ha az átalakítás forradalom (s ebben egyetértettünk), ha mélyreható változásokat jelent a tulajdonviszonyokban, az ember helyzetében, a politikai rendszer alapjaiban, a szellemi szférában, ha a népet a társadalmi változások reális erejévé változtatja, vajon mehet-e minden csendben és simán? Talán pánikba kell esni, ha a forradalmi folyamatok valósággá válnak? Hiszen ezeket politikánkkal hívtuk életre. Ezt talán nem tudatosítottuk, amikor mindezt megvitattuk? Hiszen az átalakítás szerepét nagyon konkrétan határoztuk meg. Ezért lépett a társadalom erre az útra. Ilyen körülmények között a pártnak aktívan kell cselekednie mint politikai élcsapatnak, tökéletesítenie kell a tömegek körében végzett munkáját. Nem következhet be olyan helyzet, hogy a társadalom forrong, de egyes elvtársak ülnek dolgozószobájukban és azon gondolkodnak mi történik valójában, el kellett ezt egyáltalán kezdeni? Hogyan lehet egyáltalán így gondolkodni. Hiszen a társadalom az átalakítás gondolatait és lényegét nem valamilyen idegen, kölcsönvett értékek alapján fogadta el, hanem a szocializmus, a szocialista demokrácia keretében, amely a nép érdekében használja ki e rendszer potenciálját. Mindez megfelel a lenini elképzeléseknek - a szocializmus a demokrácia által alakul ki és csak a demokrácia által valósul meg mint a dolgozók rendszere! Életünk minden területére kiterjednek a jelenleg lejátszódó átalakítási folyamatok. Sok bennük a szokatlan, amit néha nagyon nehéz elfogadni. Ez további feszültséget kelt. De hiszen éppen ezért beszélünk forradalmi évekről! Mindezt meg kell értenünk és forradalmi pártként kell eljárnunk, másképp ugyanis előkerülnek azok az erők, amelyek megpróbálják átvenni a kezdeményezést, ha látni fogják, hogy a párt lemarad. Előfordulnak ilyen próbálkozások. Hogyan fordulhat elő, hogy a pártszervezet, amely a kommunisták ezreire, saját újságjaira és hivatásos kádereire támaszkodhat, mindene megvan, egyszercsak kezdi elveszíteni kezdeményezőkészségét? Ennek egy oka van, ez azt jelenti, hogy lemaradunk, valahol megbomlott az összhang szavaink és tetteink, a tömegek és a párt között, amelynek élcsapatként kell haladnia, többet és messzebbre kell látnia, mint másoknak. Mi ezzel nem élünk és gyakran éppen ezt használják ki más erők. Ez így van. Kiút is csak egy van ebből - az emberek érdekeit és problémáit mindig konkrétan és időben kell megvitatni és megoldani. Mivel politikánkat a nép érdekében valósítjuk meg, mindig a nép mellett kell állnunk. A jelenlegi bonyolult helyzetben felelőtlenség lenne, ha nem aggódnánk a párt sorsáért, mivel ez egyben az átalakítás, országunk és a szocializmus sorsa is. Ugyanilyen felelőtlenség lenne, ha engednénk a pesszimizmusnak. A forradalmi átalakítás idején kialakul a párt új arculata, megújul munkastílusa és megújulnak módszerei, a pártba új, friss erők jönnek, amelyek készek átvenni és továbbfejleszteni ezt az egész forradalmi folyamatot. Mindez természetesen nehezen és fájdalmasan zajlik le. Ennek így is kell lennie. A forradalmi kor nem a kényelem időszaka. Szeretnék szólni néhány konkrét ügyről. Jogosan hangzott itt el, hogy határozottan támogatni kell a párt alapszervezeteit. Egyrészt azért, hogy tevékenységünkkel a hangsúly éppen ide kerüljön, másrészt azért, mivel éppen az alapszervezet az a mozgatórugó, amellyel határozottan előrevihető az egész pártélet, a párt egész aktivizálása. Egyszóval, ez a legjobb módja annak, hogyan érezheti meg a társadalom a párton belüli változásokat, a párt új dinamikáját, és stílusát, az új formákat, közeledését a néphez. Ehhez széles körű lehetőségek kínálkoznak a közelgő évzáró gyűlések keretében. El kell érni, hogy a párton belüli viták középpontjába azok a kérdések kerüljenek, amelyekről a műhelyekben, a gyűléseken és otthon beszélnek. A pártban nem lehetett fenntartani az olyan állapotot, amikor körben minden forr, de számos pártszervezetben a felelőtlenség uralkodik. így kell talán kinéznie a pártéletnek? Ez kinek felel meg, elvtársak? Arra van szükség, hogy az évzáró - gyűlések kampánya során részletesen és igényesen essen szó a párt- szervezetek munkájáról, hogy élükre olyan emberek kerüljenek, akik ma rendelkeznek a kommunisták valódi tekintélyével. Természetesen támogatnunk kell a kádereket és ezt meg is fogjuk tenni. Ennek ellenére a párt tekintélye megerősítésének fő feltétele, hogy a párt maga járjon el dinamikusan, kerüljön közelebb az emberekhez és velük együtt oldja meg az égető problémákat. Ha ez nincs így, veszélyes szakadék jön létre. S most eljutunk ahhoz, ami nagymértékben befolyásolja országunkban a politikai helyzet kiéleződését. Gondolok itt a mindennapi élet számos megoldatlan kérdésére. Újra megismétlem, ezt különösen kiélezetten érzékeltem Leningrádban, amikor egy fogyasztási cikkeket gyártó műhelybe mentünk és láttuk, milyen körülmények között dolgoznak az emberek. Primitív módon felszerelt munkahelyek, fárasztó manuális munka, por, a szellőztetés hiánya. S ez egy lényegében korszerű üzemben! Milyen átalakítás ez, mondták a munkások, ha megfulladunk a porban. A legrosszabb, hogy csak két év múlva kell javulnia a helyzetnek a műhelyben és megoldódnia a problémáknak. Milyen álláspontra helyezkedik itt a pártszervezet? Miért nem lép fel határozottan? így nem lehet dolgozni. Az egyesülés sokezres kollektívája önsegélyező módon évente egy házat akar felépíteni. Ukrajnában pedig, a bányaberendezéseket gyártó üzemben, amelyet meglátogathattam, ötezer munkás minden évben két- három házat épít. Az emberek egyenesen kimondják: most jó igazgatónk van, mindenről gondoskodik. S bár még sokat kell tenniük, az embereknek ott mindjárt más a hangulata. Nem, elvtársak, a pártszervezeteket és kádereinket védelmezni kell, hogy aktívan bekapcsolódjanak minden átalakítási folyamatba, és politikai pozíciókból értékeljék a jelenlegi változásokat, mindenekelőtt gazdasági és szociális téren. Ezek a kérdések pártos szempontból vetődtek fel. Nemegyszer azokat vesz- szük védelmünkbe, akik a régi módon dolgoznak. És tudják miért? Mert az évek során megszoktuk, hogy mindent magunkra vállaljunk, s most ezt folytatjuk. Mindenkitől meg kell követelni a felelősséget munkájáért. Aki a tanácsban van, feleljen azért a szakaszért, aki a vállalatban, feleljen ottani munkájáért. Végül is kommunisták. Tehát dolgozzanak. Ezenkívül pedig az elmélet, a politika és a pártmunka hány kérdését hanyagoltuk már el. Itt is jelentős veszteségeink vannak. Mindezt helyre kell hozni. Most, elvtársak, nagyon fontos számunkra, hogy tekintélyünket tettekkel szilárdítsuk meg, minden nap, minden héten és minden hónapban legalább kis győzelmeket érjünk el. Arra van szükség, hogy holnap legalább valamilyen hiánycikk eltűnjön a listáról, megoldódjon egy sürgető ökológiai kérdés és rendbejöjjön a közlekedés. így kell feltennünk a kérdéseket és megoldani ezeket az ügyeket. Azonosulok sokmindennel, amit itt az elvtársak erről a témáról elmondtak, bár nem mindennel értek egyet. Ezért van itt véleménycsere. Úgy hiszem, a vita során megérez- tük a pillanat felelősségét és a megvitatott probléma fontosságát. A probléma lényege, hogyan kell a pártnak dolgoznia a konkrét feltételek között, amikor az átalakítás minden területen folytatódik, s amikor elhatárolódnak a párt- és gazdasági szervek funkciói. Ebből a szempontból hasznos a jelenlegi véleménycsere. Ha össze kell foglalnom az egész vitát a párt problémáiról, az átalakítás folyamán és magában a pártmunkában kialakult nehézségekről, akkor egyértelműen kijelenthetem: minden a káderekre vezethető visz- sza. Tehát elvi, pártos pozicióból határozzuk meg, mire kell törekednünk. Elsősorban a kádereknek a rájuk bízott munkához, kötelességeik teljesítéséhez való viszonyáról van szó, arról, milyen stílust követnek, mennyire állnak közel a néphez, milyen mértékben képesek vezetni az embereket és a forradalmi változások időszakában magukra vállalni az új kötelezettségeket. Ez a párt fő feladata és ennek eleget kell tenni. Ha ezt megtesszük, eljutunk minden további probléma megoldásához. A kádereknek meg kell újulniuk, friss erők bevonására van szükség. Körzeti, városi, kerületi, határterületi, köztársasági, központi bizottsági és politikai bizottsági szinten kell megújítani a dolgozókollektívákat. Ez mindenkire vonatkozik. Mindenütt, minden szinten időben kell megoldani a káderkérdéseket. így kell eljárni. Erre azért van szükség, mert semmi sem áll a forradalmi átalakítás érdekei felett, mivel ez az átalakítás határozza meg népünk sorsát, azt, hogyan fogunk élni ma, holnap és a jövőben. Mindent ennek kell alárendelni. Éppen ezekből a pozíciókból kiindulva kell energikusan megvalósítani az egész káderpolitikát. Ma ez a kulcsa annak, hogy a helyzet javuljon. Egészében véve üdvözlöm a nyílt pártos beszélgetést, amely ezen a tanácskozáson folyt. Valamennyien egyetértünk azzal, hogy szükség volt rá. Remélem, hogy ebből a pártos vitából valamennyien levonjuk a szükséges következtetéseket. A vitában felszólalók közül egyesek nyomatékosan sürgették, sőt követelték, hogy a párt központi bizottsága és a politikai bizottság minden esetre vonatkozóan adjon kész koncepciót. Adjanak nekünk koncepciót a párton belüli átalakításhoz, a szervezőmunka átalakításához, adjanak nekünk koncepciót más ügyekhez. Úgy tűnik, ezekben a követelésekben a múlt visszhangját halljuk, a mások segítségére való sokéves merev várakozás visszhangját. Rendelkezünk az átalakítás globális irányvonalával, ehhez kidolgoztuk az eljárásokat. Úgy vélem, hogy nincsenek és nem lesznek kész sémák és receptek mindenki számára és minden egyes eset számára. Csak azáltal, hogy az átalakítás útján fogunk haladni, szerezzük meg a kollektív tapasztalatot, kristályosodnak ki az új módszerek, csak így fogjuk tudni végrehajtani a szükséges módosításokat a kitűzött irányvonalban, így fogjuk tudni kiegészíteni és fejleszteni azt. Nincsenek kész válaszaink az élet által felvetett kérdésekre. Ez mindig így volt és így is lesz a forradalmi időszakban. A fő dolog adott: a szocializmus, az emberek érdekei, a demokrácia, a nyílt politika és a párt mint a gondolatok megfogalmazója és szervező erő. Minden másban önállóan kell gondolkodni és dolgozni, mérlegelni, időben megérezni, mit követel az élet. Ugyanakkor az élet minden konkrét eseménye és minden területe a maga módján fejlődik, s megköveteli a nem szokványos módszereket és megoldásokat. Természetesen meg kell tanulnunk dolgozni az átalakítás feltételei között. Tankönyvekre, szemináriumokra és előadássorozatokra van szükség. Erről már többször szóltam. Ez azonban, elvtársak, semmi esetre sem igazolja a passzív, kiváró álláspontot, egyes pártbizottságok és pártszervezetek merevségét. Ilyen hangulatok uralkodnak az első titkárok és a központi bizottság tagjai körében is. A párt és a nép gigantikus közös munkája által szerezhetjük meg a tapasztalatokat. Hogy lesznek-e ilyenek, az a társadalom megújítását célzó közös erőfeszítéseinktől függ. Szeretnék önökkel megtanácskozni még egy dolgot, amely nagyon nyugtalanítja társadalmunkat. Arról van szó, hogyan tudnánk minél gyorsabban megsegíteni a lakosság szociális szempontból gyengébb rétegeit. Ezt a kérdést még a Legfelsőbb Tanács mostani ülésszakán kellene megoldani. Az elvi döntéseket ez ügyben elfogadták a népi képviselők kongresszusán. Megvalósításukhoz a kormány most keresi a forrásokat. Nem könnyű ezeket megtalálni. Ezért a következőképpen járhatnának el: erre a célra a pártilletékekből folyósítunk 500 millió rubelt, ami évi összegük átlagosan 30 százaléka. Tegyük ezt meg. Ez jó lépés lesz. Támogatják? Hangok a teremből: támogatjuk. Gorbacsov: Rendben. Remélem, e kezdeményezésnek lesznek követői.
