Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám, péntek

ÚJ szú 3 1989. VII. 21. Jaruzelski megválasztása erősíti Lengyelország nemzetközi tekintélyét (Folytatás az 1. oldalról) lasztásokat írhat ki. Kötelessége gondoskodni az állam külső és belső biztonságáról, s éppen ezért joga van rendkívüli állapotot elrendelni. Az államfő egyben a lengyel fegyve­res erők főparancsnoka és a honvé­delmi bizottság elnöke. A Trybuna Ludu tegnapi kom­mentárja megállapítja: az a tény, hogy Wojciech Jaruzelski elnyerte a köztársasági elnöki tisztséghez szükséges szavazattöbbséget, az új parlament munkájában fontos pre­cedensnek számít, ugyanakkor hasznos tapasztalat is. ígéretes ez a szejm és a szenátus jövendőbeni munkája szempontjából. A lap sze­rint Jaruzelski nagy tiszteletnek ör­vend Keleten és Nyugaton egyaránt. Az ő személye testesíti meg mind a reformirányzatot, mind a stabilitás­s RCKÉPCSARNOK Wojciech Jaruzelski 1923. július 6- án született Kurowban, a Lublini vaj­daságban. A második világháború ki­törése után a Szovjetunióban élt, munkásként dolgozott. 1943-ban csatlakozott a Szovjetunióban szer­veződött 1 lengyel hadsereghez, amelynek tagjaként részt vett Varsó felszabadításában. 1947-ben belépett a Lengyel Mun­káspártba, amely egyesült a Lengyel Szocialista Párttal, s így Jaruzelski 1948 óta a Lengyel Egyesült Munkás­pártnak a tagja Katonai pályája nyíl­egyenes, tisztiiskolát, majd vezérkari akadémiát végez. A hadseregben egy egész sor parancsnoki, törzsi és párttisztséget tölt be. 1960-1965 kö­zött a hadsereg politikai főcsoportfő­nöke, két év múlva nemzetvédelmi miniszterhelyettes, 1968-1983 között a nemzetvédelmi miniszter tisztségét töltötte be. 1981-1985 között ő volt a minisztertanács elnöke. 1981 de­cemberétől 1983 júliusáig a nemzeti megmentés katonai tanácsának elnö­ke. Az államtanács elnökévé 1985 novemberében választották meg. Pártmunkásként is gazdag tapasz­talatokra tett szert: 1964 áprilisában a LEMP KB tagjává, 1970-ben a PB póttagjává, egy évvel később pedig rendes tagjává választották. 1981 ok­tóberében a LEMP KB első titkárává választották. (ÖSTK) ra való törekvést. Megválasztása erősítette Lengyelország nemzetkö­zi pozícióit. Az új parlament elé ke­rült első vitás kérdésben tehát Len­gyelország érdeke győzött. A Gazeta Wyborcza, az ellenzék napilapja azt hangsúlyozta, hogyJa- ruzelskit csupán egyetlen szótöbb­séggel választották meg, s emlékez­tetett arra, hogy az eddigi kormány- koalíció pártjaihoz tartozó képvise­lők is szavaztak ellene. Ez a lap azt állítja, Jaruzelski megválasztása szempontjából döntő fontossága volt Lech Walesa szavazatának, aki ugyan nem volt jelen a parlament ülésén, de a koalíció jelöltje mellett szállt síkra. A napilapok közölték a Szolidaritás elnökének nyilatkoza­tát is, melyben megállapítja, hogy az ellenzéki körök együtt akarnak mű­ködni az új államfővel. Ugyanakkor több politikai feltételt is szabnak ne­ki, egyebek között a további „de­mokratikus változások folyamatának gyorsítását“, a „szabad parlamenti választások“ (négy év múlva) bizto­sítását. Jaruzelski újságíróknak nyilatkoz­va elmondta, a LEMP KB rövidesen megvitatja, hogy felmentik-e őt első titkári tisztségéből. Egyébként szerdán éjszaka, az ünnepélyes eskütételt követő be­szédében az új államfő hangsúlyoz­ta, mielőbb és hatékonyan kell meg­oldani a rendkívül bonyolult és sú­lyos gazdasági gondokat, további politikai és társadalmi változásokra van szükség, mégpedig a lehető legszélesebb egyetértés szellemé­ben. Mielőbb meg kell alakítani az új kormányt, amely az egyetértés kor­mánya lesz. Mihail Gorbacsov legfelsőbb szovjet vezető tegnap táviratban fe­jezte ki jókívánságait Wojciech Jaru- zelskinek. Az új lengyel államfőnek a világ számos vezető politikusa is kifejezte jókívánságait. Ortega beszéde a sandinista forradalom 10. évfordulóján (ÖSTK) - Managuában a sandi­nista népi forradalom győzelmének 10. évfordulója alkalmából a Carlos Fonseca téren megrendezett nagy­gyűlésen mintegy 300 ezer ember vett részt. Dániel Ortega nicaraguai elnök ünnepi beszédében szólt az utóbbi 10 év során elért sikerekről, a regionális béke távlatairól, vala­mint a választási folyamatról. A közép-amerikai helyzetet ele­mezve hangsúlyozta, Nicaragua Hondurasszal békét, az USA-val párbeszédet akar. Egyben közölte, hogy tárgyalásokat kezdett a hondu­rasi vezetőkkel a nicaraguai kontrák JUGOSZLÁVIA Nemzetiségi konfliktusok nehezítik a reformokat (CSTK) - Jugoszláviában erősödik a nacionalista ellenségeskedés, ezért kü­lönösen fontos, hogy a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségében ne engedjenek teret a nacionalista tevékenységnek. Ezt tartalmazza a JKSZ KB Elnöksége ülésé­ről kiadott nyilatkozat. Jugoszláviában a társadalmi és politi­kai helyzetet az egyes köztársaságok és területek vezetése 4cözötti konfliktusok, a szövetségi szervekben kialakult viták nehezítik. Ha ezek a konfliktusok folyta­tódni fognak, akkor bonyolult lesz megva­lósítani a társadalmi reformokat. A JKSZ KB Elnöksége hangsúlyozta, a társadalmi válságot csakis a JKSZ országos konfe­renciáján elfogadott stratégiai határozato­kon alapuló reformok következetes meg­valósításával lehet megoldani. Ezért fon­tos, hogy a párt és a társadalom összes szocialista ereje harcoljon a nemzetiségi problémák további kiélezése ellen. leszereléséről. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy ne legyen destabilizáló tényező Közép-Ameri- kában, de törekedjen a valódi de­mokrácia és béke elérésére. Beszédében Ortega nagy figyel­met fordított a választásokkal kap­csolatos kérdésekre. Hangsúlyozta, a nicaraguai választásokat a jövő év februárjában mindenképpen meg­tartják. Ezzel válaszolt több ellenzé­ki pártnak is, amelyek követelték a választások elhalasztását. Az ünnepi nagygyűlésen 62 or­szág delegációja vett részt. A cseh­szlovák párt- és kormányküldöttsé­get Ignác Janák, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezette. UNESCO-irodát nyitnak Moszkvában (ŐSTK) - Federico Mayor, az ENSZ nevelési, tudományos és kulturális szer­vezetének, az UNESCO-nak a főigazga­tója tegnap befejezte hivatalos szovjet­unióbeli látogatását. Moszkvai tartózkodása során fogadta őt Mihail Gorbacsov. A legfelsőbb szov­jet vezető tájékoztatta vendégét az átala­kítási folyamatról, majd a külpolitikai hely­zetet elemezve rámutatott, humanizálni kell a nemzetközi kapcsolatokat. Ebben épp az UNESCO játszhatna nagy szere­pet, mondotta. Federico Mayor beszámolt Gorbacsovnak a szervezet tevékenysé­géről és céljairól. Az UNESCO főigazgatója és Eduard Sevardnadze külügyminiszter megálla­podást írt alá arról, hogy a jövő évben UNESCO-irodát nyitnak a Szovjetunió­ban. Az elnök és a fogoly Már fogalommá vált a neve, a fajüldöző politika felszámolásáért vívott harc jelképe ő. A világ legismertebb bebörtönzött politikusa. Tavaly nyáron volt hetven éves, s ezt az évfordulót százmilliók ünnepelték, nem utolsósorban a londoni Wembley stadionban megrendezett maratoni koncertnek köszön­hetően, amelyen öt kontinens legnépszerűbb sztárjai léptek fel. Nelson Mandela már 27 évet ült börtönben. Többször felajánlották neki a szabadságot, ha lemond a rendszer elleni harcról. Lánya, aki szintén ismert polgárjogi harcos, erről 1985-ben ezt mondta: ,,Apám nem fogadhatja el ezt a feltételt addig, amíg népe és honfitársai nem szabadok. A nép szabadsága elválaszthatatlan az övétől." Szenzációként röppentették a nyugati hírügynökségek világgá a hírt, hogy Pieter Botha dél-afrikai államfő nem hivatalosan fogadta Mandelát. Azonnal elkezdődtek a találgatások arról, hogy hamarosan bekövetkezhet Mandela szabadulásának napja. A hivatalos Pretoria pedig azt próbálta igazolni, hogy ez az esemény közelebb hozza a problémák tárgyalásos rendezését, hogy az apartheid-politika megváltozott. A másik Botha, a külügyminiszter az ország történelmének egyik legfontosabb eseményeként emlegette a talál­kozót. De miként reagált a fekete többség, mit mondtak a fajüldözés elleni harc vezetői, a demokratikus mozgalmak vezetői? A feleség, Vinnie Mandela nevében nyilatkozott Frank Chikane, a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkára: Mandelát hosszú ideje elzárva tartják a világtól, így annak bizony- gatása, miszerint a fogoly képes lenne tárgyalni a kormánnyal, nem egyéb politikai méregkeverésnél. Desmond Tutu Nobel-békedíjas püspök visszafo­gottabb volt: „ Botha és Mandela meglepő tárgyalása azt jelzi, hogy mindkét fél hajlik a párbeszédre“. Mi hát a valóság? Ha minden körülményt figyelembe veszünk, azt látjuk a legvalószínűbbnek, hogy főleg Botha politikai intrikáiról van szó, minden eszközzel igyekszik megnehezíteni ,,örökösének", Frederick Willem de Klerknek az életét. Az előzményekről el kell mondani, hogy a múlt év végén a nagybeteg Mandelát először egy klinikára vitték, majd a Fokváros melletti börtön egy külön bungalójában helyezték el, ahol esetenként látogatókat is fogadhat. Akkor Botha - a nemzetközi közvélemény nyomása ellenére- mereven elutasította Mandela szabadon bocsátásának gondolatát, illetve a jól ismert feltételeket hangoztatta. S az sem vall a a pretoriai politika módosulására, hogy nemrégiben ismét meghosszabbították a négy éve érvényben lévő rendkívüli állapotot. A 73 éves államfő érzi, hogy politikai pályafutásának napjai meg vannak számlálva. Pár hónappal ezelőtt megbe­tegedett, s ezért le kellett mondania pártjának (Nemzeti Párt) elnöki tisztéről Willem de Klerk javára. Szeptemberben lejár államfői megbízatása is, s nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ebben a tisztségben ugyancsak de Klerk váltja majd fel. Botha természetesen nem szívesen vonul vissza. Megfigyelők szerint de Klerk újdonsült államfőként biztosan találkozott volna Mandelával, Botha ezért igyekezett őt megelőzni: egyrészt bosszút állt de Klerken, aki nem hajlandó vele osztozni a hatalmon. Ezt jelzi, hogy az utóbbi időben rendkívül aktív diplomáciába kezdett, tegnap például Mozambikban Chissano elnökkel tárgyalt az ottani súlyos helyzet megoldásáról, a közeljövőben pedig Washingtonba utazik. Másrészt Botha valamiféle békefolyamat elindítójaként szeretne távozni, nehogy ez a dicsőség is Willem de Klerknek jusson, aki tett olyan (óvatos) kijelentéseket, hogy módosítani kellene az alkotmányt, s további, a faji elkülönítést enyhítő törvényeket helyezett kilátásba. Tehát igazuk van azoknak, akik úgy vélik, az elnök és a fogoly találkozója lényegében Botha utolsó és elkeseredett kísérletei egyike, hogy megtartsa a hatalmát. S ha ez nem sikerül neki - és ez a New York Times véleménye- akkor legalább annyi vigasza marad, hogy megpróbált rontani Willem de Klerk pozícióin. Mindehhez pedig hozzá kell fűzni: aligha hihető, hogy a dél-afrikai hazafiak, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és legendás hírű vezetője hajlandó lenne ilyen játékban részt venni. Ezt tanúsítja Mandelának a talál­kozó utáni nyilatkozata, amelynek közzétételét a börtönigazgatóság végül is engedélyezte. „Az egyedüli út, amely véget vethet az erőszaknak és elhozhatja a békét az, ha a kormány tárgyalásokat kezd a széles körű demokratikus ellenzékkel, amelynek az ANC is része.“ Tudjuk, eddig még egyetlen pretoriai kormány sem tekintette tárgyalópartnernek az ANC-t. MALINÁK ISTVÁN IZRAEL ------------------------­E lé gedetten dörzsölhetik a kezüket azok, akik az őszi parlamenti választások nyomán meglehetősen keservesen született Likud-Munkapárt másodszori kényszernász után azt jósolták, a válás nem várat majd magára túl sokáig. A Likud vezérkarának múlt heti ülésén született döntések minden jel szerint szakításhoz vezetnek, az erre vonat­kozó munkapárti döntés talán már csak na­pok kérdése. De vegyük sorjában az esemé­nyeket, ha úgy tetszik: a válóokokat. Már a „házassági szerződés“ is nagyon egyoldalú volt: Peresz pártjának lényegében le kellett mondania a „területet a békéért“ elvről, arról a rendezési elképzelésről, mely­nek viszonylag reális alapja és jelentős támo­gatói bázisa van. A felújított kormánykoalíció a Likud párti miniszterelnök rendezési(?) ter­vét iktatta be programjába, bár azt a kabinet megalakulása idején hivatalosan még nem is tették közzé. A Samir-terv lényege: Gázában és Ciszjordániában amerikai ellenőrzés mel­lett tartanának választásokat, s a megválasz­tott palesztin képviselők tárgyalnának azután az izraeli kormánnyal a megszállt területek jövőjéről. Samir számára az volt a fontos, hogy az izraeli kezdeményezést sürgető Washingtont megnyerje a terv számára, amely - valljuk be - első hallásra nem is hangzik rosszul. Máso­dikra már nagyon is. Ezért vetették el azonnal a palesztinok, rámutatva: nemzetközi ellenőr­zés mellett kell választásokat tartani a palesz­tinok önrendelkezéséről a megszálló csapa­tok kivonása után, mivel csak így garantálha­tó, hogy Izrael nem fogja erőszakkal befolyá­solni a szavazás eredményeit. Washingtonban tetszett a terv - idáig Sa­Saronék azt követelték, hogy a választásokra csak az intifada, a felkelés befejezése után kerüljön sor, Kelet-Jeruzsálem arab lakossá­ga ne vehessen részt a szavazáson, folyta­tódjon Ciszjordániában az izraeli települések építése, s végül a „béketerv“ megvalósítása semmiképpen se vezessen tárgyalásokhoz a PFSZ-szel és főleg ne járjon területi enged­ményekkel. Hogy akkor semmi értelme? Ezt Sáron és hívei tudják a legjobban, s éppen ez is volt a céljuk. Nem valószínű azonban, hogy Samir ko­molyan számba vette a következményeket, amikor ilyen nagymértékű engedményeket tett a héjáknak. Az ellenzéki képviselők bizal­matlansági indítványa nem jelentett komoly veszélyt a kormány számára, ám a Munka­párt szűkebb vezetésének egyértelmű eluta­sítása már előrevetíti a kormányválság fenye­gető árnyékát, bár ahhoz, hogy a koalíciós partner távozzon a kormányból, a párt köz­ponti bizottságának ilyen értelmű döntésére van szükség. Ez a lépés rövidesen bekövet­kezhet, s akkor újra megismétlődik az őszi választások utáni patthelyzet. Beválni látszanak a jóslatok, hogy nem lesz hosszú életű a felmelegített partnerség. Jó napjaik vannak tehát azoknak, akik ezt eleve megjósolták, ugyanúgy azt is, hogy a Samir-tervből semmi sem lesz, mivel nem több időhúzó manővernél, porhintésnél. Csakhogy ezekben az előrejelzésekben - ke­vés kivétellel - nem volt káröröm, viszont annál több aggodalom. Hiszen ez azt jelenti, hogy a rendezés útjába újabb akadály gördül, a palesztin kérdés megoldásával amúgy sem siető izraeli vezetés ismét a belpolitikai csatá­rozásokkal, huzavonákkal lesz elfoglalva, ne­tán újabb választási kampány kezdődik. Ugyanis sem a Likud, sem a Munkapárt nem képes évek óta az önálló kormányzásra, csak egymással vagy a kis vallási pártokkal szö­vetkezve képesek megteremteni a szüksé­ges, legalább minimális parlamenti több­séget. Visszagondolva a korábbi kormányalakítá­si kísérletekre, leszögezhetjük: mindkét út göröngyös. A nagykoalíció - úgy tűnik - most már igazán agonizál, az ortodox vallási pártok pedig rendszerint olyan szélsőséges követe­lésekkel állnak elő, hogy azokat még a Likud sem tudja vállalni. Ebben a helyzetben Samir csak arra számíthat, hogy a Munkapárt meg­osztottsága - éppen a kormánykoalícióban való, túl sok kompromisszumot, szinte a pozí­ciók feladását követelő részvétel miatt - tovább csökkentette szavazói táborát. Sa­mir azonban azt is tudja, hogy ez nem jelenti automatikusan a Likud-tömb helyzetének megszilárdulását. Kérdés van tehát bőven, lehet újra találgat­ni, jósolgatni. S tartani lehet attól, hogy ismét a borúlátó jövendölések fognak szinte mara­déktalanul „bejönni“. Bár, ki tudja? Izrael vezetői számára figyelmeztetés kell, hogy legyen az amerikai negatív reagálás a leg­utóbbi fejleményekre. A szélsőjobboldal ma­nővere keresztülhúzta az amerikai elképzelé­seket, amelyek azzal számoltak, sikerül elfo­gadtatni a Samir-tervet oly módon, hogy egy­re több engedményt csikarnak ki a paleszti­noktól a lényegében rendszeressé vált párbe­széd során, s így meg lehet akadályozni a nemzetközi rendezési konferenciát. Nem is szólva arról, hogy a nagykoalíció nagyon megfelelt Washingtonnak, hiszen mind a két nagy párt jelentős támogatást élvez az Egye­sült Államokban, amit a Fehér Ház nem hagyhat figyelmen kívül. Ugyanakkor az ame­rikai rendezési elképzelések valahol a Likud és a Munkapárt elképzelései között helyez­kednek el. Washington siettetni szeretné ezeknek a terveknek a megvalósítását a fent említett okokon kívül azért is, mert az intifada minden újabb napja a palesztinok pozícióit szilárdítja. II q a Likud és a Munkapárt is komo­nd lyan veszi ezt a lehetőséget, ez alapja lehet ismételt érdekszövetségüknek, újra felhőtlenné válhat az amerikai-izraeli viszony. Ha viszont továbbra is ragaszkodnak a realitásokat figyelmen kívül hagyó, szűklá­tókörű politikájukhoz, akkor... Akkor, úgy lát­szik, a közel-keleti válsággal egyenes arány­ban elhúzódik a jósolgatások időszaka is. GORFÖL ZSUZSA Jósok jó napjai mir jól számolt -, már csak azért is, mert lehetővé tette a nemzetközi rendezési konfe­rencia további elodázását és szó sem volt benne az önálló palesztin állam megteremté­séről. Ám a Likud Ariéi Sáron köré tömörülő jobbszárnyának már ez is túl sok volt, s a mi­niszterelnököt rábírták béketerve lényeges módosítására. A mesés katonai karriert befu­tott, botrányt botrányra halmozó, most éppen ipari miniszterként tevékenykedő Sáron ezút­tal is túltett a fabulákon: nem három, hanem egyenesen négy módosító kívánsága volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom