Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám, péntek

Napról napra változhat a helyzet ALAPOS FELKÉSZÜLÉS - FOLYAMATOS BETAKARÍTÁS Július hetedikén a közelgő rend­kívüli helyzetet még semmi sem je­lezte. A farkasdi (Vlcany) Haladás Efsz-ben harmincnégy hektáron be­érett a tavaszi árpa, s azt, amolyan bemelegítés gyanánt learatták.- A munkákat a szokásosnál ko­rábban kelleti kezdeni, de ez nem ért váratlanul bennünket. Annak el­lenére sem, hogy az elmúlt tizenegy év alatt csak egyszer kezdtük az aratást tizedikén, a hagyományos tizenöt-tizenhetedíke helyett. Ne­künk ugyanis nincsenek homokos területeink. Az árpát már februárban elvetettük, s korábbi beérésével számoltunk - mondta Bogi György mérnök, a növénytermesztési ága­zat vezetője, három telefonálás kö­zött. Előbb őt értesítették, hogy a zsi- gárdi (¿íharec) kombájnok a magel- hordókkal együtt már elindultak, majd ő hívta Selmeczi Árpád mérnö­köt, a farkasdi részleg agronómusát, hogy hová irányítsa az arató-cséplő- gépeket. Hol kell gyorsan előkészí­teni a tartálykocsit a vízzel és az ekét a traktorral, hogy a megérkezés után azonnal munkához láthassa­nak. Még egy telefon a konyhába, délre mennyivel kell több ebéd, és folytatta, ahol abbahagyta.- Másnap délután jött az első meglepetés. A búza nedvességtar­talma huszonnégy óra alatt a szoká­sos közel két százalék helyett majd négy százalékkal csökkent. Az erő­teljes érés szombatról vasárnapra is folytatódott, így vasárnap már mind zuk. Másodnövényeket hétszáztíz hektáron vetünk, egyrészt takarmá­nyozási célokra, másrészt földtrá­gyázásra, mivel kalászos gabonát önmaga után is termeszteni kény­szerülünk, és négyéves tapasztala­ra alkalmas raktárt csak most fejezik be, de a néhány napos késés az aratás menetét nem lassítja. A má­sik két, százötven, illetve kétszáz vagon gabona befogadására alkal­mas tárolót idejében előkészítették. Tenyerükbe morzsolták a szemeket. Vigh László, Varga Károly és Bőgi Az egyik oldalsó fedőlapot is felnyitották. Oroszi Ferenc és Zajcsek Árpád a hét saját kombájnunk munkába állt. Napokkal korábban, amint ahogy a pénteki helyzetből követke­zett volna - mondta, majd rövid hallgatás után még hozzá tette. - Ebben rejlik az aratás nehézsége. Szinte egyik napról a másikra válto­zik a helyzet, amihez nekünk iga­zodnunk kell. Ez annál könnyebb, minél alaposabb a felkészülés. Aratási körutunk bizonyította, hogy Farkasdon az ilyen és hasonló meglepetésekre is számítottak. Az aratás negyedik napjának reggelén már tizenhárom kombájn vágta a gabonát, a tovább! négy gépet pedig délutánra várták. A csépléssel párhuzamosan a többi munkát is tervszerűen végezték.- Itt kezdtük az aratást - mutatta az ágazatvezető körutunk első állo­másán a tarlót, ahol Oroszi Ferenc és Zajcsek Árpád már az utolsó szalmarendeket bálázta.- Kiváló ez a masina. Kétórán- ként váltjuk egymást a kormányke­réknél és napi tizennégyórás mű­szakokban dolgozunk. Reggeltől es­tig húsz-huszonnégy hektáron köt­jük bálába a szalmát. Azelőtt a kís- bálázóval jó ha harmadát teljesítet­tük - dicsérték a Hesston bálázót kiérezhető büszkeséggel. Elmondták, tudják, hogy milyen hatalmas értéket bíztak rájuk s en­nek megfelelően tartják karban s tisztítják.- Különösen a tisztítás nehéz, hi­szen még a kombájnban sem rako­dik le annyi por és szalmatörek, mint ebben - panaszkodtak, s hogy na­gyobb súlya legyen szavuknak, fel­nyitották az egyik oldalsó fedőlapot, amely így belátást engedett a gép belsejébe- A rendelkezésünkre álló gépek­kel a szalmát az aratást követő nyol­cadik-tizedik napon kazalba rakjuk, a területet pedig azonnal tárcsáz­György tünk szerint a megszakító kultúra pozitív hatású - összegezte a beta­karítás további feladatait az ágazat­vezető. Közben egy rövid megálló beikta­tásával megérkeztünk utunk követ­kező állomására, a negyedi (Neded) részlegen levő utókezelő központba.- A gabonát tisztítjuk és szárít­juk. így a búzát, s főleg a sörárpát jobb áron értéke­sítjük. A tisztító­szárító berende­zéshez raktárai is építettünk, igy a búza és árpa mintegy hetven százalékát meg­felelő feltételek •között tudjuk tá­rolni. Ez azért is megtérülő befek­tetés, mivel az aratás napjaiban minden egyes munkaerőre és gépre nagy szük­ség van, és sokat jelent, ha ember és gép nem várako­zik hosszú órákon át tétlenül a felvá­sárlóközpontok előtt - mondta még az irodában Dezider Kolecáni mér­nök, az efsz elnöke. A legújabb, mintegy 250 vagon termés tárolásá­(Lőrincz János felvételei) Miután alaposan körülnéztünk, az üres szállítókocsik nyomába ered­tünk, a negyedi részleg egyik búza­táblája felé, ahol hét kombájn rótta a köröket, aratva, csépelve a búzát. Ez a tábla az elmúlt hónapokban és az aratás alatt is a figyelem közép­pontjában állt, s nem véletlenül.- A búzának még nincs neve, csak száma SKSS-60-as. Tavaly ötvenhat hektáron termesztettük, és kilenc tonna felett volt az átlaghoza­ma. Az idén már nyolcvannégy hek­tárról kell learatni és hozama ezúttal is magasan a búzaátlagok felett lesz. A kalász jól fogja a szemet, tehát minimális veszteséggel taka­rítható be, és kenyérgabona minő­sége is kiváló - magyarázta az új fajta előnyeit Vigh László mérnök, növényvédő agronómus, miközben az ágazatvezetővel és Varga Ká­rollyal, a negyedi részleg vezetőjé­vel néhány kalászból tenyerükbe morzsolták a szemeket- Fajsúlyúk nagy, ősszel a mos­taninál is nagyobb területen fogjuk elvetni - mondta egyikük, de ezen aztán egy kicsit elmosolyodtak. Lám máris az őszre gondolnak, pedig még javában benne vannak a nyár­ban. Az aratás kellős közepén, a kétharmad részben szinte egy­szerre kasza alá érett gabonával, amit gyorsan és a lehető legkisebb veszteséggel kívánnak betakaríta­ni EGRI FERENC |—i A törvényhozók felelőssége Nem sokáig tekintjük már csúcsteljesítménynek a csehszlo­vák törvényhozás legnagyobb fegyvertényeként számontartott kétéves jogi tervidőszakot (1948-1950). Végül is a Május 9-i Alkotmány elfogadását követően a burzsoá jogrendet mintegy félszáz törvény módosításával hozták összhangba a februári forradalom követelményeivel, az új szocialista alkotmánnyal. A négy évtizeddel ezelőtti félszáz törvénnyel szemben a mai reformok másfél száz törvény módosítását teszik szükségessé. És mindezt alig valamivel hosszabb idő alatt kellene megtenni, mint tartott a kétéves jogi tervidőszak. A megközelítőleg 150 törvény elfogadása ugyanis döntő módon határozza meg az átalakítás, a szociális és gazdasági fejlesztés ütemét. Igényt tartunk arra, hogy szocialista jogállamnak tekintsék országunkat, ahol a törvény nem csupán az állampolgárt köte­lezi, hanem az államhatalmat is. A jogállamiság eszméivel összhangban feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy minden változás a törvények által megszabott kereteken belül történjen. Mindez a mai törvényhozókat sokkal nehezebb feladat elé állítja, mint volt négy évtizeddel ezelőtt a kétéves jogi tervidőszak. Nemcsak arról van szó, hogy félszáz törvény helyett másfél száz törvényt kell megalkotni, jóváhagyni, hanem elsősorban a törvé­nyek tartalmáról, minőségéről, arról, hogy valóban gyorsítsák az átalakítást. Sőt, látni kell azt is, hogy 1948-ban a törvényhozó testület nem járatlan úton indult el. Követendő vagy éppen követhető példa volt a szovjet törvényhozás majd háromévtize­des gyakorlata, kihasználhatóak tapasztalatai. Manapság ilyen példával, tapasztalatokkal nem rendelkezünk. A csehszlovák átalakítás a szovjet „peresztrojkával“ egyidejűleg zajlik, de ugyanakkor más társadalmi, s nem utolsósorban más jogi hagyományok, nemzeti sajátosságok közepette. Mindezek a körülmények persze mérhetetlenül növelik törvényhozóink felelősségét az általuk jóváhagyott törvényekért, azok tartal­máért. Nem titok, a törvénytervezeteket nem a törvényhozó hatalom fogalmazza meg, hanem rendszerint a végrehajtó hatalom, a kor­mány, a minisztériumok szakemberei. Ám bárki terjeszti is elő a törvénytervezetet, a törvényhozó az, akinek azt meg kell ítélnie, jóváhagynia, módosítania vagy elutasítania. Mindenesetre, ismernie kell az adott törvénytervezet által szabályozott viszo­nyokat. Érthet-e azonban a képviselő, legyen bár jogász, munkás vagy háztartásbeli 150 különféle témakörhöz (a gazda­sági kapcsolatokhoz, bankrendszerhez, munkajoghoz, a nemzeti bizottságok munkájához stb.) vagy csupán az marad számára, hogy megbízva a törvénytervezetet fogalmazó szakemberekben, bólintson egyet, s leadja a szavazatát? Nyilván ez lenne az egyszerűbb. A tapasztalatok szerint viszont képviselőink nem az egyszerűbb utat járják. A törvénytervezetekkel elmennek válasz­tókörzetük vállalataiba, nemzeti bizottságaira, a bíróságokra, ügyészségekre, tanulnak és merítenek választóik tudásából, tapasztalataiból, hogy beavatottként ítélhessék meg és vitázhas­sanak a törvénytervezetekről. Az átalakítás, a feldúsított jogalkotási program mintha új felelősségre ébresztette volna őket. Az egykor éppen csak hogy langyos bizottsági ülések hangulata, vitája mind forróbb. Tör­vénytervezeteket módosító javaslatokat terjesztenek elő, bírálják egyes törvények reszortszemléletét, hiányosságaikat vagy elha­markodottságukat. Sőt, megtörtént a szocialista törvényhozás­nak az a párját ritkító eseménye is, hogy a Szövetségi Gyűlés elnöke kizárt egy miniszterhelyettest a parlament egyik szervé­nek tárgyalásáról, vagy ami még meghökkentőbb, a parlament visszaadta a lakások személyi tulajdonáról szóló törvény módo­sítását célzó tervezetet. A törvény módosítása szükséges, de a tervezet semmit sem old meg, indokolták döntésüket a tör­vényhozók, akik ráébredtek arra: nem a kormánynak, a miniszte­reknek tartoznak felelősséggel, hanem választóiknak, a nép­nek. FEKETE MARIAN Az emberek körében előforduló betegségek legnagyobb százalékát a különböző fertőző be­tegségek képezik. Fertőzésről akkor beszélünk, ha valamely kórokozó megtelepszik az ember szervezetében. Amennyiben azután ez a fertőzés kóros jelenségeket, tüneteket és panaszokat okoz, fertőző betegség keletkezik. A kóros jelen­ségek a kórokozó mikroorganizmus által előidé­zett tünetekből és a szervezet reakcióiból tevőd­nek össze. A fertőző betegségeket különböző szempon­tok szerint csoportosíthatjuk. A kórokozó termé­szete szerint beszélhetünk baktérium, vírus, ríck- ettsia, gomba stb. okozta betegségekről. Csopor­tosíthatjuk a fertőző betegségeket a szervek vagy szervrendszerek alapján is, melyeket a kórokozó .elsősorban megbetegít. így ismerünk pl. emész­tőszervi, légzőszervi, idegrendszeri stb. fertőző betegségeket. Fontos tudnivaló, hogy az egészséges szerve­zetben és annak felüietén nagy számban élnek mikroorganizmusok, melyek betegséget általá­ban nem okoznak, bizonyos körülmények hatása alatt azonban (életviteli változások, hiányos táp­lálkozás, vitaminhiány, ellenállórendszeri elégte­lenség) kórokozóvá válhatnak. Sokféle mikroor­ganizmus van a szájüregben, garatban, nyelő­csőben, vastagbélben. A szervezet egy része azonban ép körülmények között mentes a mikro­organizmusoktól (steril) mint pl. a tüdőhólyagocs- kák, vékonybél, epehólyag, hasnyálmirigy, máj, lép, vese, húgyvezeték és a húgyhólyag. A szö­vetek is sterilek, sőt általában a vér is. Mindezen szervekben és a vérben is kóros körülmények között a mikroorganizmusok bizonyos mértékben elszaporodnak. Az ember szervezetébe a kóro­kozók kívülről, vagy a már ott lévő nem ,,pato- gén“ (betegséget kiváltó) mikroorganizmusok kórokozókká válása következtében - belülről - kerülnek. Itt kell megemlíteni azokat az embe­reket is, akiknek szervezete valamely kórokozó Fertőző betegségek mikroorganizmussal szemben már immunissá vált, a kórokozó szervezetükben él, fertőzi kör­nyezetüket, de az egyénnél betegséget nem tud kiváltani. Ezeket az embertársainkat bacillusgaz- dáknak és vírushordozóknak nevezzük, igen nagy szerepük van a fertőző betegségek terjesz­tésében. A fertőző betegség keletkezéséhez három alapvető dolog szükséges: fertőzésforrás, fertő­zés útja, fertőzésre érzékeny egyén. Amennyiben ennek a láncnak valamely része hiányzik, a fertő­zés pem terjedhet tovább. A fertőzés forrása mindig élő szervezet (ember, bacillusgazda, ál­lat), melyben a kórokozók nagy számban vannak jelen. A fertőzés útja nem más mint a kórokozó átjutásának módja a fertőzés forrásáról az érzé­keny ^egyénre. Átvihető a fertőzés közvetlen érintkezéskor egyik emberről a másikra, s az ilyen betegséget ragályosnak nevezzük. Ebből következik, hogy minden ragályos betegség fer­tőző, de nem minden fertőző betegség ragályos. 'A nem ragályos csoportba minden közvetett úton terjedő fertőző betegség tartozik. A közvetlen úton terjedő fertőzések közül elsősorban a nemi fertőző betegségeket kell megemlíteni. A közvetett úton való terjedés lényege abban van, hogy a kórokozó bizonyos ideig életképes marad a gazda szervezetén kívül is, pl. tárgyakon (evőeszköz, játékok, alsónemű). A cseppfertő­zéssel való terjedés (köhögés, tüsszögés, de a nyugodt lélegzés folyamata is) elsősorban az influenzára, anginára és a kiütéses betegségekre jellemző. A kórokozók átkerülhetnek az érzékeny egyénre a vízzel és étellel is. Ily módon terjed a sárgaság, tífusz, szalmonellózis, bélférgesség. A teljesség kedvéért meg kell említení a rovarok közvetítette fertőző betegségeket is, mint pl. pestis (bolha), malária (szúnyog), vérhas (légy). A fertőző betegség kialakulásának harmadik láncszeme az adott kórokozóra érzékeny egyén. Az ember érzékenysége sok tényezőtől függ. Ilyen az ellenállórendszer öröklött milyensége, a lezajlott betegségek utáni immunitás, a mester­ségesen szerzett ellenállóképesség (védőoltá­sok), az életkor és a szervezet pillanatnyi álla­pota. A legtöbb fertőző betegség nem tör ki azonnal a fertőzés után, hanem csak bizonyos idő - lap- pangási idő -- elteltével, melynek folyamán a kór­okozók intenzíven szaporodnak a szervezetben. Ezután általában nem típusos tünetek jelennek meg, melyek közül a leggyakoribbak a fejfájás, rossz közérzet, fáradtság, levertség, izom- és izületi fájdalmak, étvágytalanság. A központi idegrendszer gyulladásainál pszichés zavarok, nyugtalanság, sőt eszméletvesztés is előfordul­hat. A hőemelkedés, láz a fertőző betegségek leggyakoribb kísérőtünete, amely nemcsak a be­tegség jele, hanem a fertőző folyamat aktivitásá­nak érzékeny mutatója is. A kisgyermekeknél a lázas állapot gyakran izomgörcsöket is kivált­hat, melyeknek azonban a betegség diagnoszti­zálásának szempontjából nincs különösebb je­lentőségük. A fertőző betegségek folyamán fel­gyorsulnak a szervezet anyagcserefolyamatai, csökken a vérnyomás, gyorsul a pulzusszám. A különböző bőrkiütések, nyirokcsomóduzzanat, hasmenés, hányás, agyhártya-ingerlési tünetek a laikus ember számára nem mondanak semmit a megbetegedés mivoltáról, nem is beszélve arról, hogy ugyanilyen tünetek más, nem fertőző betegségeknél is előfordulhatnak. Ilyenkor tehát halogatás nélkül keressük fel az orvost, aki szakszerű kivizsgálás útján fényt derít a beteg­ség eredetére és megvizsgálja az esetleges járványtani körülményeket is. A fertőzőbetegségek megelőzésében a legna­gyobb fontossága a beteg egyének elkülönítésé­nek, a rendszeres fertőtlenítésnek, a rovar- és rágcsálóirtásnak, az ivóvíz- és környezetszeny- nyezés megakadályozásának, a személyi higié­niának, a testedzésnek, az ésszerű táplálkozás­nak és életvitelnek, valamint újabb védőoltások kikísérletezésének majd alkalmazásának van. Dr. RÁCZ GÁBOR f ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom