Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám, csütörtök

A faluban a helyzet változatlan A címet újraolvasva látni vélem a farnadiak (Farná) rosszalló, illetve a környékbeliek kárörvendő tekintetét, így rögtön pontosítom a címbéli állítmányt: a „változatlan“ Farnad esetében nem a helybelieknek falujukkal szemben tanúsított közönyét, tunyaságát jelenti, hanem az ellenkezőjét, hiszen a falu hosszú évek óta építkezési lázban ég, lakosai mindent megtesznek lakhelyük szépítéséért, korszerűsítéséért. Látoga­tásunk apropóját éppen e láz egyik beérőben levő „gyümölcse“, a község újonnan épült, megnyitásra váró egészségügyi központja adta. Kocsink simán gördül be a falu határába, ez azonban nemcsak az autónk érdeme: ritka jó út, jegyzi meg mintegy mellékesen a sofőr, figyelmét a vezetésre összpontosít­va. Csakhamar előtűnik érdeklődé­sünk tárgya, a frissen fehérlő egész­ségügyi központ, melyen e városi viszonylatban korainak számító órákban is szorgos munkáskezek dolgoznak. De biztos, hogy ez az? Talán szálljunk ki és győződjünk meg róla. Jól tippeltünk. Az egészséges barnaságukat nem a strandon szer­ző munkások valóban az egészség- ügyi központon, illetve a hozzá tarto­zó gyógyszertáron végzik az utolsó simításokat. Munkaruhájukon friss, jószagú maltercseppek, melyekből jutott néhány a köztük tevékenykedő Saláti Andrásnak, a helyi nemzeti bizottság elnökének ruhájára is. Mi­korra tervezik az épületek átadását, tesszük fel neki a kérdést.-A munkálatok szorosan reánk eső részét - legalábbis az egész­ségügyi központot illetően, hiszen a gyógyszertár építését később kezdtük, így annak átadása még várat magára - már a múlt év de­cemberében befejeztük, s az épüle­tet át is adtuk. Fennakadások csu­pán a járulékos munkálatoknál - a víz, villany stb. bevezetésénél - voltak, ezeket azonban a járási építőipari vállalat dolgozói végezték, s márciusig az apró hiányosságok is kiküszöbölődtek. A központ beren­dezésének nagy részét már besze­reztük, csupán a kisebb eszközök beszerzése van még hátra, s ez a majdani üzemeltető gondja. Éppen mára várom ez ügyben a járás illeté­keseit, s amennyiben a válaszuk pozitív lesz, a központot ez év augusztus elsején megnyitjuk.- Valóban olyan nagy szüksége volt a falunak egy új egészségügyi központra és gyógyszertárra? - te­szem fel némi akadékoskodással a kérdést. Komolyan válaszol, köte- kedésem fel sem veszi.- Nézze, amennyiben érdekli, el­vezetem a gyermekorvos rendelőjé­be, ott majd meglátja, hogy milyen körülmények között dolgoztak az or­vosaink ezidáig. Ami pedig a gyógy­szertárat illeti, eddig is volt gyógy­szertár a faluban, de nem volt saját laboratóriuma, ezért a bonyolultabb, keverést, helybeni elkészítést igény­lő gyógyszerekért Zselizre (2elie- zovce) kellett utaznunk. Ennek az újnak már lesz laboratóriuma is, s ezzel a járás legmodernebb gyógyszertárai közé fog tartozni.- Hogy szükség van-e az új köz­pontra? - szól közbe az időközben hozzánk csapódott Urbán Gyula építésvezető, s rögtön válaszol is saját kérdésére.- Hát hogyne lenne szükség! Ed­dig a falu egyik végéből a másikba szaladgáltam az orovosi rendelő és a gyógyszertár között, most meg minden egy helyen lesz. És ennek így is kell lennie! Elindulunk a helyi nemzeti bizott­ság épülete felé. Az út mentén hatal­mas, rendezett kupacokban építő­anyag-halmok. Ezek vajon mire kel­lenek, morfondírozok félhangosan, inkább magamnak, mint az elnöknek Üdülés - olcsóbban A Cedok utazási iroda képviselői sajtótájékoztatót tartottak a külföldi utazásokkal kapcsolatos kérdések­ről. Elmondták, hogy az év eleje óta a Cedok is állami vállalat, s az új gazdasági törvények alapján gaz­dálkodik. Igyekszik megismételni s ha lehet, túlszárnyalni tavaly elért eredményeit, melyek az utazási iro­da történetében, a legkiemelkedőb­bek voltak. Munkatársai az egyes utazási fajták iránti érdeklődés csök­kenése láttán új gazdasági eszközt vetettek be az érdeklődés felkeltése céljából: egyes idényen kívüli szep­tember 15 utáni utak árát 20 száza­lékkal csökkentették. Elsősorban szovjetunióbeli üdülésekről van szó. szánva a kérdést, ő azonban nem hagyja megválaszolatlanul.- El sem tudja képzelni, hogy mennyit szaladgáltam, mire besze­reztem az építkezéshez szükséges anyagokat, bár arra én sem számí­tottam, hogy mondjuk 2000 téglát három tételben kapok majd meg. Ezek az anyagok a bevásárlóköz­pont építéséhez vannak előkészítve. Meghökkenésemnek már az el­nök kellemesen hűvös irodájában adok hangot: hogyan, még be sem fejezték az egyiket, és már másik építkezés miatt fő a fejük? Alig titkolt büszkeséggel von vállat. Farnadon így megy ez már jó ideje: először az utakat hozták rendbe, azután felépí­tették az új iskolát - tornateremmel együtt természetesen. Még be sem fejezték az iskola építését, már hoz­záfogtak a tűzoltószertár felépítésé­hez, majd egy 120 személyes óvo­dáéhoz, s újonnan épült a művelő­dési ház is. Az élet nem állhat meg! Ha a fiatalságot helyben akarják tar­tani, modernizálni kell a falut. Az iroda falait elismerő oklevelek tucatjai borítják, mint megtudom, az egyiket éppen az egészségügyi köz­pont gyors felépítéséért kapta a falu. Nincs azonban mindegyik az őt megillető helyen, fürkész tekintetem az egyik sarokban néhány, az elnök nevére szóló oklevelet fedez fel. - Nem az én érdemeim, a faluéi a fontosak - válaszolja rögtön kérdő pillantásomra Saláti András. - Far­nad lakosait nem kellett külön invi­tálni egyik építkezésre sem, kérés nélkül jöttek az emberek. Társadal­mi munkájuk nélkül nem így nézne ki a falu, ahogy ma kinéz. Hatvan asz- szony takarított például az egész­ségügyi központban még aranyva­sárnap is, hogy idejében átadhas­suk. És ez a mi falunkban nem egyedülálló példa. Büszkén cseng az elnök szava, amikor falujáról, annak lakosairól beszél. Meg is van rá az oka. De nézzük meg valamelyik orvosi ren­delőt, javaslom az elnöknek, aki ké­résemre készségesen kísérőmül szegődik. Dr. Miklós Zoltán gyermekgyó­gyász éppen pácienssel van elfog­lalva, így lehetőségem nyílik a za­vartalan szemlélődésre. A rendelő várótermének falairól potyog a vako­lat, hellyel-közzel ázásnyomok tar­kítják, az egyik sarokban rozsdás vaskályha. S maga a rendelő sem különb, látom a beteg gyermek távo­zása után.- Mennyiben változnak majd meg a rendelés körülményei, ha átköltöz­nek az új egészségügyi központba?- teszem fel a kérdést az orvosnak, bár a választ előre tudhatom.- Ég és föld a különbség. Tizenki­lenc éve rendelek ebben a helyiség­ben, amely azelőtt fogászat volt, s már akkor sem nézett ki sokkal jobban. És azóta a helyzet csak rosszabbodott. De hiszen láthatja; lo­kális fűtés, salétromos, koszlott falak- mindez teljes mértékben kimeríti az egészségtelen környezet fogal­mát. Alig várom, hogy átköltözzünk.-A többi rendelőben is hasonló állapotok uralkodnak?- Valamivel jobbak, egészében véve azonban azok sem tartoznak az ideális rendelőhelyiségek közé.- Gondolja, hogy véleményével a többi orvos is egyetért?- Természetesen. Kilépünk az első pillantásra összedóléssel fenyegető épületből, tekintetünk szinte egyszerre fordul a megnyitásra váró egészségügyi központ irányába. Egy ki tudja hon­nan idebarangolt felhő mögül éppen előbukkan a nap, sugarai vakító fénnyel vonják be az épület frissen fehérlő falait. KLUKA JÓZSEF Javuló termelési eredmények A Rimaszombati (Rimavská So­bota) járás ipari és mezőgazdasági vállalatainak, üzemeinek többsége sikeresen megvalósította első félévi feladatait. A járási statisztikai hivatal gyorsjelentése szerint a központilag irányított ipari vállalatok 15 millió koronával több árut termeltek a ter­vezettnél, s hasonlóan eredménye­seknek bizonyultak a helyi ipari és szolgáltatóipari vállalatok is. A leg­nagyobb lemaradása a Rimaszom­bati Számítástechnikai Üzemnek van, amely alkatrészhiány miatt több mint 11 millió korona értékű áruval szállított kevesebbet megrendelői­nek. Hasonló gondokkal küzdött az év első felében a §afárikovói gép­gyár és a rimaszombati konzervgyár is. Ez utóbbi január óta tagja a Ri­mává nevű agráripari egyesülésnek, s kiválása a Közép-szlovákiai Kon­zervgyárak és Szeszfőzdék Lip­tovsky Mikulás-i vállalati közösségé­ből nem volt problémamentes. A nagymúltú gyárnak különösen csomagolóanyagokból csökkent a készlete, s a félkész termékek hiánya is akadályozta a folyamatos termelést. Az év hátralévő időszaká­ban azonban minden bizonnyal eny­hülnek gondjaik. Az állami építőipar eredményes­ségén kívül immár a nemzeti bizott­ságok által irányított építővállalatok­nál is kedvező fordulat következett be a tervteljesítésben. A járási építő­vállalat 101 százalékos tervteljesíté­se azért is figyelemre méltó, mert az állami vállalat időközben 19-cel csökkentette a munkáslétszámát. Az év első felében 108 szövetke­zeti lakás és 37 családi ház épült fel, s a hátralévő időszakban még több mint négyszáz lakás átadását terve­zik. Rimaszombatban, Hnústaban és Tisovecben lakótömbök alapjait rakják le az ősz folyamán. A Csehszlovák Állami Autóközle­kedési Vállalat nem tudott eleget tenni személyszállítási feladatainak, ugyanakkor az áruszállításban túl­teljesítette a tervet. összességében sikeres volt az év első hat hónapjában a mezőgaz­dasági termelés is. A járás földmű- ves-szövetkezetei és állami gazda­ságai, valamint a Rimává mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari kombinát több mint 10 ezer tonna marha- és sertéshúst adott el, s ez hét száza­lékkal több az elmúlt év első felében értékesített mennyiségnél. A tejel­adás terén sem volt fennakadás, hiszen a húsz mezőgazdasági nagy­üzem több mint 33 millió liter tejet értékesített, ugyanakkor néhány vál­lalat nem tudott megfelelni a minő­ségi követelményeknek. Egyenletes volt a vágóbaromfi- és a tojáseladás is, ez utóbbiból több mint húsz és fél millió darab került piacra. -ha­Csodálatos élmény volt Kevés embernek adatik meg, hogy fiatalon eljusson távoli föld­részre, egzotikus országba. Az idei XIII. Világifjúsági Találkozó egyfajta utazási lehetőséget kínált azoknak, akik méltónak bizonyultak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fő­városában Phenjanban megrende­zett találkozón való részvételre. A hazánkat képviselő 600 tagú küldöttség tagja volt Dávid István, a légi (Lehnice) egészségügyi köz­pont karbantartó részlegének dolgo­zója. A 30 éves fiatalember másfél évtizede az ifjúsági szervezet aktív és lelkes tagja, s egyben a munka­helyén működő alapszervezet elnö­ke is. A csehszlovák küldöttség pár nappal ezelőtt érkezett haza. Ez a beszélgetés közvetlenül a megér­kezés utáni órákban készült.- Olyan volt ez a 14 nap, mint egy csodálatos álom. Életem végéig el­kísérő élményeket szereztem, mert minden, ami velem történt, illetve körülöttem játszódott le, az újdonság erejével hatott. Azt hiszem, hogy el kell még kis időnek telnie, hogy a benyomásokat csoportosíthas­sam, rendezhessem magamban. Mivel is kezdjem?- Az első meglepetés induláskor ért. Soha előtte nem ültem még repülőgépen, ezért napokig izgul­tam, hogy vészelem át a több mint tízórás légi utazást. Phenjanban, a csehszlovák kül­döttség első csoportjaként nagy szeretettel fogadtak bennünket. Még a repülőtéren megkaptuk a küldött­jelvényt, pénzt váltottunk be, majd a VIT alkalmára épített Kwambok fesztiválfaluba utaztunk, ahol egy 29 emeletes épület 13. szintjén szállá­soltak bennünket el. A háromszobás lakástípusú egységben öten laktunk, s a meglepően kulturált környezet, a minden kényelmet biztosító szál­láshely meghatározó volt a további napokat illetően. Az ellátás a lehető legjobb volt, a házigazdák gondos­kodtak arról, hogy az európai kony­ha minden ínyencsége ott legyen az- étlapon. Különféle levesekből, hú­sokból, gyümölcsökből és salátákból válogathattunk, de az édességek sem hiányoztak az asztalról. Renge­teg üdítőitalt fogyasztottunk, főleg az első napokban, hisz az ottani nagy páratartalmú levegő 35-40 Celsius- fokos volt. A mi csoportunk öt nappal a hiva­talos megnyitó előtt érkezett, így számunkra már különböző progra­mokat készítettek a rendezők. A ki­rándulások közül hadd említsem meg a Kim Ir Szén szülőhelyének, és az azt körülvevő csodálatos park­nak a megtekintését, továbbá a fő­városban, valamint a néhány vidéki településen levő múzeum és emlék­mű megszemlélését. Feledhetetlen volt a Sárga-tengerhez való utazás és egy mezőgazdasági üzemben tett látogatás. Nekem az egyik fővá­rosi óvoda és iskola okozott nagy meglepetést. A kisgyermekek és a tanulók olyan kultúrműsorral fo­gadtak bennünket, hogy egyik ámu­latból a másikba estünk. A legkiseb­bek úgy játszottak a különféle hang­szereken, mintha felnőtt művészek lettek volna. Az iskolában a tanter­mek színes televízióval, számító­géppel és más korszerű felszerelés­sel vannak ellátva. A tanulóknak kötelező tantárgyként oktatják az orosz és az angol nyelvet, de a test­nevelésre is óriási hangsúlyt fektet­nek. Naponta az iskola melletti úszómedencében edzenek, egy ez a 15 tantárgy közül. Nemcsak az oktatásban, hanem a közéletben is rend és fegyelem uralkodik. Megfi­gyeltük, hogy az autóbuszmegállók­ba az érkezés sorrendjében vára­koznak az utazók, és a járműveket nem a nálunk szokásos módon, „veszik birtokukba“. A délutáni szabad program után esténként cirkuszba, színházba vagy szimfonikus hangversenyre mehettünk. A nap ezzel még nem ért véget, hisz a kulturális kikapcsoló­dás után még több órás diszkók zajlottak az egyes klubokban. A mi­énkben, vagyis a Nyugat-szlovákiai kerület klubjában vendégül láttuk a hazai kerületek fiataljait, de meglá­togattak bennünket a kubai, a mon­gol és a lengyel delegáció képviselői is. Ezeken a találkozókon elbeszél­gettünk az ifjúsági szervezetek tevé­kenységéről, feladataikról és termé­szetesen ismerkedtünk, barátkoz­tunk. Naponta zajlottak a különféle sport- és kulturális rendezvények. Izgalmas volt a fesztiválmaraton és az egyes gálakoncertek. A cseh­szlovák fesztiválklubba egyébként ellátogatott Kim Ir Szén is, aki vala­mennyiünket egy szép kvarcórával ajándékozott meg. Kellemes megle­petés volt, hogy azoknak a fiatalok­nak, akik a VIT idején ünnepelték születésnapjukat, Kim Ir Szén fia egy fesztiváltortát ajándékozott. Én egy nap híján kimaradtam ebből a fi­gyelmességből, de egyik szeren­csés csoporttársam jóvoltából részt vehettem egy ilyen óriástorta elfo­gyasztásában. A VIT-megnyitó egyébként a Má­jus 1. stadionban volt, amely 150 ezer férőhelyes, és a Rungna szige­ten található. A Tedong folyó által övezett területre a három-négy kilo­méterrel távolabb levő térről indul­tunk el. Nagyon sok barátra tettem szert az elmúlt napokban. Nevek, címek, emléktárgyak őrzik találkozásainkat. Feledhetetlen az ottani emberek kedvessége, barátsága, figyelmes­sége. Őszintén búcsúztunk az utol­só nap: Annjonghi keszipszio - vi­szontlátásra. SZITÁS GABRIELLA Kifizetődik a termőtalaj javítása Kelet-Szlovákiában jártak a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői A Szlovák Nemzeti Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi bizott­sága a múlt héten Kelet-Szlovákiá­ban tartotta soros ülését. A képvise­lők csoportja előbb a Michalovcei járásban, majd a Tőketerebesi (Tre- bisov) járásban tett látogatást, is­merkedett a Kelet-szlovákiai-síksá- gon folyó talajrendezési és vízgaz­dálkodási munkákkal, valamint a mezőgazdaság helyzetével. Töb­bek között meglátogatták a Palíni és a Cejkovi Efsz-t, s elbeszélgettek a dolgozókkal, majd a járások mező­gazdászaival, továbbá a kerület párt- és állami szerveinek néhány képviselőjével. A tapasztalatok összegezésére a Kassai (Kosice) Állatorvos-tudományi Főiskola Zemplínska Teplica-i tangazdasá­gában tartott ülésén került sor. A tanácskozás első részében a Kelet-szlovákiai-síkságon folyó ta­lajrendezés és vízgazdálkodás terü­letén szerzett eddigi tapasztalatokat elemezték a képviselők. Megállapí­tották, hogy az eddigi közel 4 milliárd koronát kitevő beruházások minden­képpen hasznosak voltak, s nem­csak azért, mert az építkezéseknek, illetve az új létesítményeknek kö­szönhetően a vidék településeit már nem fenyegetheti olyan árvízve­szély, mint korábban, hanem első­sorban azért, mert sokat javultak a nagyüzemi mezőgazdasági terme­lés feltételei. Ez utóbbit az elmúlt évek gabonatermése, valamint a többi ágazat eredményei hűen igazolják. Amíg ezen a vidéken az évi mezőgazdasági termelés értéke 1970-ben 1220 millió korona volt, tíz évvel később már meghaladta a 2495 millió koronát, s azóta is állandóan emelkedik. Július Varga, a szlovák mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter, Július Cigánek, a szlovák erdőgaz­dálkodási és faipari miniszterhelyet­tes, valamint a képviselők kifejtették hogy a Kelet-szlovákiai-síkságon a melioráció lassan befejeződik, s ezentúl elsősorban a helyi üzeme­ken múlik a vízszivattyúk és a többi létesítmény hasznossága, vagyis azon, ki hogyan törődik majd a nem kevés pénzbe került berendezések­kel, ki hogyan végzi majd a szüksé­ges karbantartást. A jövőben több figyelmet kell azonban fordítani a mezőgazdasági és ipari termelés ökológiai kölcsön­hatásaira, ugyanis ezt a kérdést ed­dig tudományos megközelítéssel kevesen vizsgálták, viszont az élet az igazolja, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez nem ele­gendő a melioráció és a jó vízgaz­dálkodás, de többek között tiszta levegő és szennyezetlen viz is kell. A bizottság megvitatta a mező- és erdőgazdasági földterületek tavalyi alakulásáról készített jelentést is, s nem örült annak, hogy 1988-ban különböző építkezések miatt Szlo­vákiában közel 2900 hektárral csök­kent a szántóföldterület. Ugyanak­kor kérte a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztert, hogy mielőbb nézzen utána annak is, miért hevert tavaly parlagon több földterület, mint egy évvel korábban. A képviselők ülésén szó volt a fa­ipari termékek belpiaci hiányának okairól is, illetve a gondok megoldá­sát célzó intézkedésekről. Megálla­pították, hogy a faanyaggal takaré- kosabbban, okosabban kell gazdál­kodnunk, mint eddig. (gazdag)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom