Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám, péntek

Felvesznek? Nem vesznek fel? PRÁGAI TAVASZ Ennél fontosabb kérdés aligha foglalkoztathatja azokat a fiatalokat, akik szeptembertől felsőoktatási in­tézményben szeretnék folytatni ta­nulmányaikat. Szlovákiában hétfőn kezdődnek a felvételi vizsgák Az idén 24 846 fiatal jelentkezett az egyetemek és főiskolák nappali ta­gozataira, ahová 12 500 elsőévest- ugyanannyit, mint a múlt évben- vesznek fel. A helyzet tavaly óta lényegesen nem változott: a pályá­zók száma most is csaknem kétsze­rese a betölthető helyekének, s a népszerűségi listán a művészeti főiskolák, a jog- és a bölcsészettu­dományi, a gyógyszerész- és az orvostudományi, illetve a pedagógiai karok vezetnek, többszörös túlje­lentkezéssel. De nézzük részletesebben is, mi­lyenek a továbbtanulási esélyek a szlovákiai felsőoktatási intézmé­nyekben! A bratislavai Komensky Egyetemen a túljelentkezés több mint két és félszeres: a pályázók száma 5046, a felvehetőké 1960. A sláger ismét a jogi kar, a túljelent­kezés 5,1-szeres, de nagy a „tüle­kedés“ a bölcsészettudományin, a tanárképző karon, az orvosin és a gyógyszerésztudományin is. A jogtudományira 588-an kérték fel­vételüket, 115-en juthatnak be, az orvostudományira 722-en pályáz­nak, a keretszám 300, a martini kihelyezett karra 346-an szeretné­nek menni, de csak 130 elsőévessel számolnak, a gyógyszerésztudomá­nyira 285-en jelentkeztek, 105 érett­ségizett számára van hely, a mate- matika-fizika tudományok karára 332-en kérték felvételüket, 310-en kerülhetnek be, a természettudomá­nyi karra 563-an adták be jelentke­zési lapjukat, 295-öt vesznek fel, a sport- és testnvelési karon a 424 jelentkezőből csak 170-en kezdhetik meg tanulmányaikat, a bölcsészet­tudományi kar 325 helyére 1220-an pályáznak, a pedagógiai karon 566- an szeretnének továbbtanulni, de csak 210-en juthatnak be. Érdemes megemlíteni, hogy a bölcsészettu­dományi kar szlovák-magyar tan­szakára 16-an, a magyar-történe­lem szakra 25-en jelentkeztek, kö­zülük 10-10 diákot vesznek fel; a magyar-német tanszakra 7-en, a magyar-angolra 10-en pályáznak, de. csak 5-5 fiatal számolhat felvé­tellel. Az újságírói tanszak iránt 93- an érdeklődnek, s a felvehető 25 érettségizett közül 5-en magyar cso­portban tanulhatnak. A tanárképző kar gyógypedagógiai tanszakán, éppúgy, mint a nevelőin, 10-10 ma­gyar nemzetiségű hallgatóra számí­tanak. Valamelyest jobbak a kilátások a kassai (Kosice) Őafárik Egyete­men: itt „csak“ két és félszeres a túljelentkezés. Az intézmény öt karán a pályázók száma 2 306, a felvehetőké 920. Az orvostudomá­nyira 423-an jelentkeztek, a keret­szám 210, a természettudományira 235-en készülnek, 160-an juthatnak be, a jogtudományira 330-an men­nének, s 65 diákot vesznek fel, a presovi bölcsészettudományin 367-en akarnak továbbtanulni, 135- en kerülhetnek be, a presovi tanár­képző karon 951 -en szeretnék foly­tatni tanulmányaikat, 350 számára van hely. Nőtt az érdeklődés vala­mennyi pedagógiai kar, illetve főis­kola iránt. A nyitrain (Nitra) három­szoros a túljelentkezés; a magyar nyelvű tanítóképző tagozatra 72-en kérték felvételüket, 40 fiatal juthat be. Nagyobb eséllyel pályázhatnak a magyar nemzetiségű diákok a ta­nárképző tagozaton, hiszen a 68 magyar érdeklődőből 45-öt vesznek fel. A szlovák nyelv-zenei nevelés szakpárra 13-an, az orosz nyelv­képzőművészetire 5-en, a matema­tika-technika alapjaira 11 -en jelent­keztek, ezeken a szakpárokon tí- zen-tízen szerezhetnek képesítést a magyar tanítási nyelvű iskolák számára, a matematika-számítás­technika szakpárra ketten kérték fel­vételüket, holott 5 fiatalra számíta­nak. Ismét meghirdették a magyar nyelv-képzőművészeti nevelés szakpárosítást, erre 37 jelentkező közül 10 pályázót vesznek fel. A Banská Bystrica-i Pedagógiai Fő­iskolára 904-en pályáznak, a keret­szám 340. Jobb a helyzet a Kassai Állatorvosi Főiskolán: 248 fiatal je­lentkezett 150 férőhelyre. Bő másfélszeres a túljelentkezés a bratislavai Szlovák Műszaki Főis­kolán: 4588-an kérték felvételüket, közülük 2925-en juthatnak be. A pá­lyázók megoszlása: a gépészmér­nöki karon 862-en szeretnének to­vábbtanulni, de csak 540 hallgatóval számolnak, a trnavai kihelyezett kar­ra 611-en pályáznak, a keretszám 350, a villamosmérnökire 1249-en kérték felvételüket, 800-an kerülhet­nek be. Az építészmérnökire 1068- an jelentkeztek, s ősszel 680-an kezdhetik meg tanulmányaikat, a vegyészmérnökire 687-en készül­nek, 480 fiatalt vesznek fel, az építő- művészetire 111 -en szeretnének bejutni, de csak 75 számára van hely. Kisebb az érdeklődés a Kassai Műszaki Főiskola iránt, ahol a pályá­zók száma 2503, a felvehetőké 1720. A bányamérnöki karra 229-en jelentkeztek, a keretszám 90, a ko­hómérnökire 185-en kérték felvéte­lüket, 110 vehető fel, a gépészmér­nökire 998-an szeretnének bejutni, 665-nek van esélye, a villamosmér­nökire 677-en pályáznak, 540-en kerülhetnek be, az építészmérnökin 414-en felvételiznek, s 315 elsőé­vesre számítanak. Valamelyest rosszabb a helyzet a Zilinai Közleke­dési és Távközlési Főiskolán. Ide 2090-en jelentkeztek, a keretszám 1235. Többszörös a túljelentkezés a Bra­tislavai Közgazdasági Főiskola öt ka­rán is: a pályázók száma 3121, a fel­vehetőké 1145, s ez azt jelenti, hogy az érdeklődés 272,6 százalékos. Kü­lönösen a népgazdaság-irányítási, a kereskedelmi és a Banská Bystri­ca-i vendéglátóipari és idegenfor­galmi kart árasztották el jelentkezési lapjaikkal a fiatalok. A kelleténél jó­val többen ostromolják a Nyitrai Me­zőgazdasági Főiskolát: a keretszám itt 810, a jelentkezőké 1765. Sokan érdeklődnek a Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola iránt is: 675-en, holott csak 325-en juthatnak be. Változatlanul igen vonzók a művé­szeti főiskolák, s ez az egyes karok megrohamozásában nyilvánul meg. A Bratislavai Színház- és Zenemű­vészeti Főiskolára 337-en pályáz­nak, a felvehetők száma 80, a Kép­zőművészeti Főiskolára 211 -en sze­retnének bejutni és 30 fiatalt vesz­nek fel. Ilyen az összkép, s ha a pályázók száma, megoszlása a korábbi évek­hez képest lényegesen nem is válto­zott, a keretszámokban annál több módosulás figyelhető meg, illetve várható, a tudományegyetemek, a humán értelmiséget, elsősorban orvosokat, tanítókat, tanárokat kép­ző intézmények javára. Az okok nyil­vánvalóak, a változtatást az élet, a megváltozott társadalmi szükség­letek kényszerítették ki. Csakúgy, mint a felvételi rendszer módosítá­sát. Már a csehszlovák közoktatási rendszerről készült átfogó elemzés­ben, majd a központi bizottság 13. ülésének dokumentumaiban is nyo­matékosan kifejezésre juott az az igény, hogy mindazok, akik érdeklő­désüknél és képességeiknél fogva valamilyen pályára hivatottak, a fel­vételek során ne rekedjenek kívül a felsőoktatási intézmények kapuin. Ezért már az idén egyes tanszako­kon az összes jelentkező felvehető, ha középiskolai előmenetele és a felvételi vizsga eredményei alap­ján alkalmasnak bizonyul tovább­tanulásra. Ha tehát a pályázó meg­felel a felvétel kritériumainak, a ke­retszámtól függetlenül felvételt nyer­het az adott tanszakra. A szükséges szelekciót majd az egyetemi, főisko­lai oktatók végzik el, a létszámot a vizsgák eredményei alapján fogják a megengedettre szabályozni. Az újdonság - melyet egyelőre csak kísérletileg vezetnek be - az egyete­mek, főiskolák karainak, tanszakai­nak egynegyedét érinti. Ennyit a legfontosabb tudnivalók­ról. Úgy véljük, a számok önmagu­kért beszélnek, így minden meg­jegyzés, magyarázat felesleges. TÖLGYESSY MÁRIA Neves vendégek ­Nem véletlen, hogy a Prágai Ta­vaszt egyebek közt a zenekarok se­regszemléjeként is számon tartják. A koncerttermek látogatói most sem panaszkodhattak: az idei fesztivál műsorajánlata a legigényesebbeket is kielégítette. A külföldiek sorát a Mozarteum Orchestra Salzburg nyitotta. E jóne­vű zenekar meghívására kétségkí­vül a prágai Mozart-kultusz adta az ötletet. Az együttes fiatal felállásban, Paul Gulda és Marian Rosenfeld személyében két ígéretes zongoris­tával lépett a Smetana-terem közön­sége elé. Műsorukat határozott dra­maturgiai elképzelés szerint kizáró­lag névadójuk fiatalkori, a 18. szá­zad 70-es éveiben íródott, s szoro­san a városhoz kapcsolódó művei­ből állították össze. Salzburg nagy szülöttje zenéjé­nek elsőrendű tolmácsolói joggal je­lentettek biztosítékot arra, hogy elő­adásukban korabeli hangzású Mo­zart szólal meg. Már a bevezetőben elhangzott háromtételes G-dúr szim­fóniában megmutatkozott a zenekar egyik erénye, a vonósok kultívált játéka. A pontos, dinamikailag és ritmikailag egyaránt élénk előadás, melyből mellesleg rendhagyó mó­don kiiktatták a tételek közti szüne­teket, az est legsikerültebb darabja lett. Rudolf Serkina tanítványa a bécsi Paul Gulda és Marian Rosenfeld, a 21 éves luzerni szólista a két zongorára írt Esz-dúr versenyben az objektív értelmezésre helyezte a hangsúlyt. Míg Gulda magabizto­san a ritmusra épített, addig Rosen­feld elsősorban előadásmódjának eleganciájával jeleskedett. S bár e zongoraverseny egyik lényeges tényezője a maximális összjáték, a precizitásra való törekvés ez alka­lommal inkább a partitúra tárgyila­gos tolmácsolását eredményezte, miközben elveszett az előadástól várt feszültség. Az est második ré­szét kitöltő Haffner-szerenádban a zenekar mindinkább mellőzte a helyenként már-már mechanikus­sá váló előadásmódot. A BBC manchesteri filharmoniku­sai - Nagy-Britannia négy rádióze­nekarának egyike - vezetőjükkel, Eward Downes karmesterrel két íz­ben léphettek a várakozással teli közönség elé. Igaz, a műsorfüzet alapján többen a legnagyobb brit zenekart, a londoni filharmonikuso­kat vélték üdvözölni, de a félmilliós város kisebb múltú együttese sem vallott szégyent. Olyan professzio­nális szintű teljesítményt nyújtottak, hogy joggal állíthatjuk, részvételük csak emelte a tavaszi fesztivál szín­vonalát. nemes élmények Előadásukat mindkét alkalommal kortárs zeneszerző müvével nyitot­ták. Nicholas Maw (1935) tavaszi zenéje érett, rutinosan kidolgozott alkotás. A lágy zenei hangzás, az impresszionista elemek sokszínű al­kalmazása a zeneszerző gazdag, lírai érzelemvilágát demonstrálta, a hagyományos kifejezőeszközök azonban nem bizonyultak elegendő­nek az újszerű ötletek megvalósítá­sához. A nálunk ugyancsak ismeret­len John McCabe Fire at Durilgai című, sokkal expresszívebb hang­zású darabja meggyőzőbben hatott. A londoni College of Music ötven­éves igazgatója progresszívebben érvénysítette a hangszín és hang­erő adta lehetőségeket, szilárd belső rendre épülő és koncepciójában is átgondolt munkája merészen kísér­letezett az új kifejezőeszközökkel. A szólistákról A moszkvai Csaj­kovszkij verseny három évvel eze­lőtti győztese, a 29 éves brit Barry Douglas bizonyította: irigylésre mél­tó technikával, szimpatikus hévvel játszik. Az annyira várt Csajkovszkij b-moll zongoraversenyt előadásá­ban mindvégig a bensőséges líra hatotta át. Az osztrák Edward Dow­nes második este lépett pódiumra a zenekarral. Max Bruch g-moll he­gedűversenyében teljesítménye bi­zonyos vonatkozásban elmaradt a várttól. Hiányzott belőle a romanti­kus hevület. Említést érdemel vi­szont az érzékeny líraisággal kidol­gozott Adagio, valamint a kifejező zárótétel. Az első est zárószáma, Bartók zenekarra írt koncertje teljes mér­tékben rámutatott a manchesteri BBC filmharmonikusok erényére. A fegyelmezett, technikailag maxi­málisan pontos előadást mégis in­kább bizonyos hűvös mértéktartás jellemezte. Hasonlóan sajátos, an­gol felfogásban hangzott el Dvorák 8. szimfóniája is. Nehéz megfelelő jelzőket találni a fesztivál egyik szenzációjára. Nem minden nap adódik lehetőség, hogy a szó szoros értelmében világklasz- szisokkal találkozzon a közönség. Ez alkalommal két ízben élvezhette a közönség a világ legjobbjai között számon tartott Cleveland Orchest­ra-Christophe von Dohnanyi „óriás- kettőst“. Szokatlan kifejezés talán, helyette mégsem tudok jobbat. Doh- nányi bemutatta, mit is jelent élvo­nalbelinek lenni, s miben rejlik a va­lódi előadóművészet titka. Szug- gesztivitásával a partitúra legrejtet­tebb értékeit képes a zenekar által felszínre hozni, elképzeléseit példa nélkül valósítja meg az együttes. FÓNOD MARIANNA T avaly a Galántai (Galanta) Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnáziumban kérdez­tem a tanárokat arról, hogyan „vizsgázott“ az érettségi - hiszen mint tudjuk, az elmúlt évben azok a diákok érettségiztek, akik az alapiskola első osztályától új tantervek alapján, új tankönyvekből tanultak. Következéskép­pen a maturandusok eredményei az új okta­tási program eredményességéről is számot adtak. Múlt évben, a részeredményeket ki­emelve, a vizsgáztató pedagógusok, elma­rasztalással szóltak az új koncepcióról. Mondhatnánk, talán azért, mert minden kez­det nehéz. Az új érettségi vizsgaszabályzat tanárnak, diáknak egyaránt szokatlanabb, nehezebb volt; ez tükröződött az eredménye­ken. Az idén a Füieki (Fil'akovo) Gimnázium­ban kérdeztem meg, milyen volt az érettségi.- Véleményem szerint - mondta Fehér László magyar szakos tanár -, a tavalyi és a mostani eredmények, az érettségizők tu­dásszintje alapján azt kell mondanunk, hogy az új program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sietünk, rohanunk és felületesek vagyunk. Mély esztétikai érzékkel rendelke­ző, az irodalomban jártas embereket akarunk nevelni a gyerekekből, de nem sikerül, mert nincs időnk elmélyülni az egyes anyagré­szekben. Kevésnek tartom a házi olvasmá­nyok számát. Az olvasás hiánya a feleléskor a legszembetűnőbb. Az elmarasztalható kife­jezésmód annak a következménye is, hogy a gyereket már az alapiskolában, a számon­kérés során, gyakorláskor, feleletadáskor rá­szoktatták arra, hogy „húzd alá“, „pipáld ki“, „karikázd be“, s ezáltal a közösségben eleve némaságra ítélték őt. S amikor a diáknak az érettségin nem tizenöt, csupán öt percet kel­lene összefüggően, folyékonyan beszélnie egy-egy témáról, csak mekeg és makog. További hiányosság, hogy növendékeink nem tudják rendszerezni, nem látják egység­ben azokat az irodalomelméleti ismereteket, amelyeket irodalomkönyvünk nyolc kötete nyújt. Az irodalomelmélet alapfogalmait rend­szerező jó középiskolai tankönyvre lenne szükségünk, olyan szerzők művére, akik ma­guk is gyakorló pedagógusok. A tankönyvek nívója sajnos sok esetben arra enged követ­keztetni, hogy szerzőik nem gyakorló peda­gógusok, illetve az iskolai viszonyokat nem eléggé ismerő szakemberek. Minél előbb ki kellene adni egy, a helyesírást segítő szö­veggyűjteményt. Noha Szakó László magyar szakos tanár helyesnek tartja, hogy az új oktatási program szerint irodalomórán nemcsak az irodalmat tanítják, hanem a társművészetek általános jegyeivel is megismertetik a diákokat, úgy véli, további módosításokra lenne szükség. Ahogy az érettségin is tapasztalják, a legtöbb vizsgázónak felszínesek az ismeretei, nincs alapos, a részletekig terjedő tárgyi tudása. Az egyes anyagrészek tárgyalásakor nincs elég idő arra, hogy alaposan elmélyedjenek a mű­elemzésben. Különösen azok a tanórák hiá­nyoznak, amelyeket különféle iskolai rendez­vények rabolnak el az oktatástól. A honvédel­mi gyakorlatok, a társadalmi munkák, az úszó- és a sítanfolyamok miatt tíz hónap helyett nyolc, nyolc és fél hónap alatt kell megbirkóznia a tananyaggal tanárnak, diák­nak egyaránt. A magyar szakos tanár javasla­ta szerint a tananyagot azzal lehetne csök­kenteni, ha például az orosz irodalmat az orosz nyelv óráin ismernék meg a diákok. Hiányolja a korszerű segédeszközöket: a vi­deomagnót említette, amely nagymértékben segíthetné a vizuális oktatást. Kiemelte, hogy a nyelvtanoktatásban nagy hangsúlyt kell he­lyezni a nyelvhelyesség kérdéseire, mert a di­ákok beszédében korrigálni kell a szlovák nyelv és a nyelvjárások hatására elburjánzó hibákat. veleteket nem rutinnal végeznek a diákok. A rutinra azért van szükség, hogy az alapvető műveletek ne okozzanak gondot, s a na­gyobb, összetettebb problémákra tudjanak összpontosítani. Sajnos, sok diáknak a rutin- műveletekre, feladatokra is összpontosítania kell, kezdve a számtani műveletektől, az összeadástól az egyenlet és az egyenlőtlen­ség rendezéséig kiterjedően. Nem tartom megfelelőnek azt a módszert, ahogy mate­matikából vizsgáztatunk. Nem ellenzem az írásbelí számonkérést, mert a főiskolai felvé­teliknek fontos része az írásbeli vizsga, de a szóbelit továbbra is kötelezően meg kellett volna hagyni. Ha tavaly bebizonyosodott, hogy matematikából nem megfelelő a vizsga­módszer, akkor miért nem voltunk olyan ru­galmasak, hogy rögtön visszaállítottuk volna a szóbelit? Miért kell erre éveket várni? Kritikusan szemléli az új oktatási progra­mot Nagy Csaba is, aki a napokban sikeresen érettségizett. Véleménye szerint a gimnazis­táknak nem illene mezőgazdaságot, gépé­szetet tanulniuk, mert a gyakorlatban úgyse hiszik el, hogy ugyanannyit tudnak, amennyit a szakmunkások. A gimnázium maradjon meg olyan iskolatípusnak, mint amilyen régen volt; vagyis a növendékeket a főiskolára ké­szítse fel. Ő már a középiskolában is gyakran nyúlt olyan könyvek után, amelyekből mé­lyebb tudást szerezhetett. N em tudom - mondta Csaba -, hogy ez az új koncepció megvalósítha­tó-e így; valószínű vissza kellene állítani a humán és a reál osztályokat, mert minden­kinek mindenből sokat kell tanulnia, az isme­retek mégis mindenből átlagosak. TALLÓSI BÉLA Merre tovább - érettségi? ÚJ SZ 6 1989. VI.- Nagyon sok a gimnázium tananyaga ma­tematikából - mondta Balogh Klára matema­tika szakos tanár. - Nyugodt lelkiismerettel elhagynék belőle egy tanévre való anyag- mennyiséget. Állítom, hogy a gyerekek ezzel nem veszítenének semmit, sőt, ez a csökke­nés hasznos lenne, mert több időnk jutna gyakorlásra. Bár a tankönyvek emberközelib- bek lettek az utóbbi időben, összehasonlítva a magyarországi kiadványokkal, a mi könyve­ink stílusát még mindig nem tartom elég közvetlennek. Tankönyveinknek nem olyan a felépítésük, hogy a diák részletező magya­rázat nélkül is látná, a levezetés során hon­nan, miből indult ki, látná a célt és azt a módot, amellyel eljut a végeredményhez. Vannak olyan összefüggések, amelyeket idő­hiány miatt nem tudunk levezetni, bizonyítani, ezért a diák fejében nem marad meg tartó­san. Sajnos, ha megbetegszik egy hármas tanuló, egyedül nem képes a tankönyvből tanulni. Sőt gyakran az egyes, kettes diák is csak segítséggel. Ez azt jelenti, hogy a tan­könyv nem alkalmas az önálló munkára. Na­gyon nagy bajnak tartom, hogy alapvető mű­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom