Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám, szerda

Mi az igazság a krími tatárok ügyében? KOMMENTÁLJUK Szépítés nélkül Mi jobb, mi hasznosabb: ha a munkánkat értékelő tanácskozá­son a várt eredmények ismertetése, illetve azok akár hajszálnyi­val is jobb teljesítésének majdnem ünneplésbe csapó méltatása dominál, vagy az, ha a teendőkről, a kihasználatlan lehetőségek­ről, a hibákról és gondjainkról beszélünk többet? Erre a kérdésre bizonyára ma már a legtöbben azt válaszolnák, hogy az az igazi értékelés, amelyik dicsér, ha van mit, nem kendőzi el a hibákat sem (mert aligha van mindenben tökéletes és példás ember vagy szervezet), ugyanakkor útbaigazítást is ad. Az önmagával és a másokkal szemben igényes emberben mindig megvolt az az elemző, kritikus szemlélet, amely az elvégzett munkában fölfedezte a dicsérni, de az elmarasztalni, a javítani valót is. A túlzott dicsekvéshez, a látszateredmények hangzatos méltatásához szokott vezetők és vezetettek manap­ság is nehezen válnak meg eddigi szokásaiktól, talán attól való félelmükben, hogy a nehézségek és a hibák feltárásából hozzá nem értésükre következtetnének az illetékesek. Ladislav Ada­mec kormányfő a Novy Jiéín-i aktíván nem véletlenül fogalma­zott így: „Vajon mindenütt van elegendő elszántság, hogy szembenézzenek a kemény valósággal, szépítés és illúziók nélkül?“ Emberi gyarlóság, hogy a hibákat, gyengéinket igyekszünk elkendőzni, s jobban örülünk a kevésbé megérdemelt dicséret­nek, mint fogyatékosságaink feltárásának. Holott köztudott, hogy a bírálat még akkor is tanulságos, ha rosszakarónktól származik. Hát még mennyire megszívlelendő, ha munkatár­sunk, elvtársunk figyelmeztet hibánkra, s még jobb, ha mi magunk is képesek vagyunk felismerni ezeket. Hogy egy értékelés mennyi dicséretet, mennyi bírálatot és útmutatást tartalmazzon, arra nincs előírás, sem szabály. Nem is lehet. Az viszont elengedhetetlen követelmény, hogy a helyzetet, a valóságot ismerni kell, szembe kell nézni önmagunkkal, s a meglévő fogyatékosságokat nem szabad lebecsülni, figyel­men kívül hagyni, vagy - a szőnyeg alá söpörni. Szerintem úgy kellene elemezni munkánkat, ahogyan azt az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottága tette például a nem­zeti bizottságokkal foglalkozó ülésén. Michal Őpak vezető párttit­kár szerint a tanácskozókhoz eljuttatott dokumentum nem szüle­tett meg könnyen. Mielőtt végső formába öntötték, a kerületi nemzeti bizottság vezetőivel, a pártszervezetek képviselőivel egyaránt megvitatták és közben rengeteget töprengtek, mert azt akarták, hogy minél reálisabban tükrözze a valóságot, s minél jobb útmutatóul szolgáljon. Amikor aztán elkészült a beszámoló, valaki kíváncsiságból színes ceruzával aláhúzogatta a sorokat, s kiderült, hogy a szöveg 90 százaléka piros jelzést kapott, tehát bíráló volt. Csupán öt százaléka volt „semleges“, és csak a fennmaradó öt százalék dicsért, ennyi volt zölddel aláhúzva. Ezzel kapcsolatban záróbeszédében a vezető párttitkár megje­gyezte, jó lenne, ha megértenék, hogy: „ha a pártszervek ülésein többet bírálunk, mint magasztalunk, ezt nem azért tesszük, mintha valakinek a munkáját nem ismernénk el eléggé, hanem elsősorban azért, hogy feltárjuk és orvosolni tudjuk hibáinkat, s ezáltal egymást a további feladatok teljesítésére mozgósítsuk“. Tömören fogalmazva: a hibák orvoslásával a „pirosból zöl­det“ kell csinálni. Zöldet, de nem úgy, hogy a tanácskozók csak azzal rukkolnak elő, ami rájuk és az értékelt ágazatra nézve hízelgő, hanem a feltárt hiányosságok kiküszöbölésével. A hibá­kat pedig csak úgy lehet helyrehozni, ha alaposan felkészülünk rá, egyeztetjük nézeteinket, terveinket és jól összehangoljuk cselekedeteinket. S a minél tökéletesebb önismereten kívül még kell hozzá valami: munkánk rendszeres és mindig tárgyilagos ellenőrzése, valamint a következetesség. Mindezt Miloá Jakeá a CSKP KB legutóbbi ülésén így fogal­mazta meg: „... igényesen kell felmérnünk eddigi eredményein­ket, ismereteinket és tapasztalatainkat, levonva belőlük a követ­keztetéseket, helyrehozva a hibákat és végrehajtva az elkerülhe­tetlen kiigazításokat is, ahogyan azt majd a gyakorlat megköve­teli.“ Időszerű feladat. S annyira világos, hogy nem is igen kell hozzá kommentár. GAZDAG JÓZSEF Jól körülnézni a saját portánkon A Krím területe 27 ezer négyzetki­lométer, és főként országos jellegű ,,szanatóriumként“ híres (különösen déli partjának keskeny sávja, amely­nek központja Jalta). A Krím nagy részét hegyek borítják, a félsziget északi és keleti vidékein pedig fenn­síkok és sztyeppék vannak. Itt búzát termesztenek, a kertészet és a sző­lészet is fejlett. A XV—XVIII. század­ban a Krím területén a Krími Kánság elnevezésű feudális tatár állam volt, amely az Arany Hordából vált ki. Ezt az orosz-török háborúk következté­ben felszámolták, a Krím területét pedig 1783-ban hozzácsatolták Oroszországhoz. A második világháború előtt a krí­mi tatárok a félsziget lakosságának 19,4 százalékát alkották és saját autonóm köztársaságuk volt. Abban az időszakban, amikor az 1941 -1945-ös nagy honvédő háború alatt a német fasiszta hódítók ideig­lenesen megszállták a Krímet, Szimferopolba mohamedán kong­resszust hívtak egybe, s itt „krimi kormányt“ alakítottak, élén Aszanov kánnal, és megalakultak az úgyne­vezett „önvédelmi osztagok“. A Krí­men 10 önkéntes tatár nacionalista zászlóalj és 14 század tevékenyke­dett. A részvételükkel végrehajtott büntetőakciók során a félsziget 86 ezer békés lakosát pusztították el. További 132 ezer embert hurcoltak Németországba, ahol vagy koncent­rációs táborokban sínylődtek, vagy pedig német gazdáknál dolgoztak rabszolgák gyanánt. Ezek főként Oroszok, ukránok, zsidók, görögök és cigányok voltak. A Krím 1944-ben történt felsza­badítása után az Állami Honvédelmi Bizottság ugyanazon év május 11 -i rendelete révén a krími tatárokat a közép-ázsiai szovjetköztársasá­gokba telepítették át. Ezt a döntést azzal indokolták, hogy a tatárok egy része együttműködött a német fa­siszta megszállókkal. Sajnos, nem­csak az árulókat telepítették ki, ha­nem az egész tatár lakosságot an­nak ellenére, hogy sok ezer krími tatár tevékenyen részt vett a német fasiszta megszállók elleni harcok­ban, állami kitüntetésben részesült. 1967-ben a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége hatá­lyon kívül helyezte az állami szervek határozatának azt a részét, amely A Szovjetunió fővárosában nem­rég az egész világ szellemi elitjének képviselői gyűltek egybe, hogy létre­hozzanak egy szervezetet, amely­nek neve Moszkvai Energetikai Klub (MEK) lesz. A Római Klubbal való hasonlóság indokolt és törvényszerű. A MEK szintén nem formális szervezet, amely a természet-, a műszaki és humán tudományok területének szaktudósait, valamint a közéleti személyiségeket és az üzleti körök képviselőit egyesíti a világ különbö­ző országaiból. A klub tevékenysé­gének legfontosabb formája a nagy­méretű kutatások végzése, beszá­molók előkészítése és ajánlások ki­dolgozása lesz. Mint Alexander King professzor, a Római Klub elnöke az APN tudósí­tójával folytatott beszélgetésében megállapította, az ipar és a techno­lógia fejlődése során az emberiség olyan veszélyes határvonalakhoz érkezett el, amelyeket még csak nem is sejtettek azok a tudósok, akik évtizedekkel ezelőtt a természeti erők meghódításának módjait ke­resték.- Az energetika viharos fejlődése akkor a kormányok és a közvéle­mény számára egyaránt megszokott jelenséggé vált, ezek ebben csupán a saját időszerű problémáik megol­dására szolgáló eszközt láttak - folytatta a professzor. - Ezért, amikor klubunk 1974-ben a boly­gónkat fenyegető ,,üvegházeffek- tusról“ szóló jelentést állított össze és hozott nyilvánosságra, az erre való reagálás gyakorlatilag a nullá­val volt egyenlő. A veszélyt csak évek múltán ismerték fel Az ásványi eredetű tüzelőanyag elégetése azonban az ,,üvegházeffektuson" kívül még savas esőket, valamint más mellékes jelenségeket is elő­idéz. Az atomenergia felhasználása veszéllyel fenyeget. Ma azonban az a Krímen élő valamennyi tatár nem­zetiségű állampolgárral szemben vádakat tartalmazott, és így teljesen helyreállította alkotmányos jogait. Azóta több mint 10 ezer krími tatár tért vissza Közép-Ázsiából a félszigetre. Az áttelepülés új hullá­ma a legutóbbi időre esett, 1987 közepétől 1988 közepéig 2500 tatár jelentkezett be és kapott munkát a Krímen. Mai adatok szerint a fél­szigeten 2,5 millió ember él, ez két-, szer annyi, mint a háború előtt. Ezek 107 nemzetiség képviselői. Ezért - mint a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége kifejtette - az autonómia kérdését, amelyet jelen­leg a krími tatárok napirendre tűz­nek, a félszigeten lakó valamennyi nép érdekeit figyelembe véve kell megvizsgálni, mint ez a Szovjetunió alkotmányából következik is. Házavatások Tanyino faluban Szimferopolt, a krími terület szék­helyét a Feodoszijával, a Krím keleti részén levő nagy kikötővel összekötő országúton a megyeszékhelytől kö­rülbelül 80 kilométerre ágazik el Per- vomajszkij járásban levő Tanyino sztyeppi faluhoz vezető út. Mindkét oldalán kővel sűrűn borított mezők húzódnak, az eke itt valóságos kő­törmeléket fordít ki. Nehezen művel­hető föld jutott az áttelepülőknek, akiknek új házai új arcot adtak Ta- nyinónak. Száz tágas porta a Kö- zép-Ázsiából visszatérő száz tatár család számára - ezek szegélyezik az új utcákat, amelyeknek még ne­vet kell adni, közművekkel kell el­látni. Azokkal a családokkal kezdjük, amelyek az úgynevezett „szervezett toborzás“ során érkeztek ide. Az ő előnyük az, hogy számukra lakást és munkahelyet garantáltak. Az új házakba beköltözők a múlt év elején alapított „Agrarnij'szovhozban kap­nak munkát. Igazgatójává az erről a vidékről származó, 47 éves Ahtem Tippát választották, aki már több mint 20 évvel ezelőtt tért vissza ide. Új beosztása előtt a nagy „Aleksze- jevszkij“ szovhoz főagronómusa- ként dolgozott. Ebből a szovhozból vált ki az „Agrarnij“.- Egymillió rubel államadósság és az elhanyagolt kis Tanyino falu jutott számukra örökségül - meséli energetikai szükségleteket csupán az alternatív források révén kielé­gíteni - nem lehetséges. Teljesen biztonságos energiaforrásokra kell áttérni, ami idővel valósággá válik. King professzor véleménye sze­rint rendkívül fontos az, hogy a kor­mányok és a közvélemény világ­szerte tárgyilagos információval ren­delkezzék. Akkor a kormányok felis­merik majd, hogy helyes döntéseket hoznak-e, a közvélemény pedig tá­mogatja ezeket a helyes döntéseket.- Nem vagyunk hajlandóak úgy vélni - mondta King a továbbiakban -, hogy a Moszkvában létrehozott klub a Római Klub vetélytársává válik. Az ilyen szakosítottabb jellegű szervezetek létrehozása teljes mér­tékben indokolt. A Római Klubnak természetesen nincs elegendő energetikai szakembere, aki mélyre­hatóan tanulmányozhatná az ezzel összefüggő valamennyi problémát. Szívesen fogadjuk a Moszkvai Ener­getikai Klub létrehozását, és örül­nénk más hasonló, például az élel­miszer-problémákkal foglalkozó szervezetek alapításának. Úgyhogy inkább együttműködésről lehet szó. Az energetikával összefüggő kér­dések köre, hangsúlyozza Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) vezérigazgatója, nem korlátozódik csupán a gazda­ság vagy a technika területére. A nemzetközi politikával, sok ország belső problémáival is elválaszthatat­lanul összefügg. És a Moszkvai Energetikai Klub - tagjai szellemi potenciálja következtében - lénye­ges hozzájárulással segítheti elő e kérdések megoldását. Az a körül­mény, hogy Moszkvában energeti­kai klub létesült - a glasznoszty és a peresztrojka politikájának egyik megnyilvánulása, újabb lépés egy minden tekintetben biztonságosabb világ felé. SZERGEJDUHANOV (APN) Tippa. - A szovhoz profilja: gabona- termesztés, szarvasmarha- és juh­tenyésztés. Összesen 22 ezer hek­tár földterület. A gazdaság csekély rentabiiitású és nehezen irányítható volt. Tippa, mint már említettük, erről a vidékről származik. 1944-ben, amikor ő hároméves volt, egész családját Üzbegisztánba telepítették ki. Ahtem Tippa 1967-ben tért visz- sza; eleinte egy traktoros brigád nyilvántartójaként dolgozott, azután brigádvezető lett, a szimferopoli me­zőgazdasági főiskola elvégzése után pedig főagronómus. És most új ta­gokat vesz fel szovhozába. Tanyinóban olyan ideges izgalom érezhető, amely rendszerint azokat az embereket fogja el, akik sietnek minél hamarább berendezkedni az új helyen. Az áttelepülők buzgón építik házukat. Mindegyikben- négy-öt szoba, fedett terasz van, a porta mellett pedig kiskert, gazda­sági épületek. A sokgyermekes családok szá­mára nagy házakat építenek. Az v egyikbe már beköltözött a 41 éves Mamud és a 35 éves Alimé Szárán három gyermekével. Ők Üzbegisz­tánban születtek, összkomfortos saját házuk volt. Vajon mi késztette őket arra, hogy idejöjjenek erre az aszályos sztyeppére, ahol mindent elölről keli kezdeni. Alimé így magyarázza meg:- Mi az anyatejjel együtt magunk­ba szívtuk az őseink hazája iránti szeretetet. Amikor elkövetkezett a döntés ideje, férjem így szólt:,,Ne­héz dolgunk lesz, Alimé, gyermeke­ink viszont köszönetét mondanak majd nekünk. Oda kell költöznünk". Én egyetértettem vele. A lehetőségek korlátozottak... A legutóbbi helyhatósági válasz­tásokon 17 krími tatárt választottak tanácstaggá. A művelődési házak­ban és a klubokban ápolják a nem­zeti művészetet. Saját újság egyelő­re nincs, de sokan járatják a Le- ninszkoje Znamja című lapot, amely Üzbegisztánban jelenik meg tatár nyelven. Az egyik szimferopoli nagy könyvüzletben tatár osztály nyílt- közvetlen kapcsolatot létesített a taskenti Guljam Kiadóval. A krími városokban és falvakban tatár nem­zeti együttesek vendégszerepeinek, bővítik a krími tatárok történelmét és néprajzát ismertető múzeumi kiállítá­sok anyagát. A Kraszno-perekopszki járásban levő nagy Voinka falu iskolájában ellátogattunk a tatár nyelvű fakultatív tagozat óráira. Zera Szeljametova tanárnő különböző korcsoportoknak tart órákat.-A gyerekek nagy igyekezettel tanulják ezt a nyelvet, ugyanúgy, mint az oroszt és az ukránt- mondja. Másik éles probléma: a lakás- helyzet. 145 ezer krími család vár sorára, hogy házat vagy lakást kap­jon. De ilyen körülmények között is sikerült külön a tatár családok szá­mára szervezett toborzást végezni A messziről érkezőket olyan járá­sokba irányítják, ahol lehetőség van arra, hogy munkahelyet, lakást kap­janak vagy házat építsenek. A költ­ségek és a gondok oroszlánrészét az állam vállalja. Hogy száz családot Tanyinóban letelepítsenek, ehhez Ukrajna és az Oroszországi Föderá­ció más megyéiből kellett építőanya­got ideszállítani. A szervezett tobor­zás alapján számos kedvezményt nyújtanak az áttelepülőknek. Tanyinóban például egy porta építési költsége 19 ezer rubel, gaz­dája azonban 3 ezernél kevesebbet fizet, és azt is 25 évi részletre. Pavel Fedulicsev szavai szerint - ő több mint 600 család képviselőivel talál­kozott, a Buharai, Szamarkandi, Taskenti terület sok házában járt- az emberek ott jólétben élnek, jó munkájuk van és kedvező lakáskö­rülményeik.- Arról győződtem meg, hogy nem valamiféle anyagi javak szerzé­sének törekvése, hanem az őseik szülőföldjére való visszatérés őszin­te vágya ösztönzi ezeket az embe­reket - mondja. A lehetőségek azonban korlátozottak, ennek a fo­lyamatnak ezért irányíthatónak kell lennie - tekintetbe kell venni a Krím 2,5 millió lakosának és az évente üdülés és gyógykezelés céljából hozzánk érkező 8-10 millió ember­nek az érdekeit is. MAKSZIM RILSZKIJ (Trud) Alsólánc (Nizny Lanec) a Kosice- vidéki járásban azon községek egyi­ke, amelyekben az emberek rend­szeretők, fegyelmezettek, becsüle­tesen dolgoznak, törvényeket tiszte­lők. Ez többek között megmutatkozik abban is, hogy fehér hollónak szá­mítanak itten a kihágások, vétségek, esetleg a bűntettek. Az emberek nézeteinek, tudatá­nak és szemléletének alakításához hozzájárul a hnb közrendészeti ál­landó bizottsága is. Tagjai - Rontó Jolán, Andrásházi Katalin, Nagy Bertalan és Szaszák Árpád - az elnök, Hangácsi János vezetésével azon fáradoznak, hogy megelőzzék a törvénysértéseket. A bizottság munkája tervszerű, a tagok az ülé­seken teljes számban részt vesznek és figyelmüket a helyi mindennapi ügyek, az embereket érintő problé­mák megoldására irányítják. A jó feltételek és hagyományok ellenére munkájuk nem egyszerű, hiszen mindig konkrét emberek - sokszor rokonok, barátok és ismerősök - fi­gyelmeztetéséről, sőt bírságolásáról van szó. A jnb közrendészeti állandó bi­zottságának alsólánci ülése kelle­mes benyomásokat váltott ki tagjai­ban a kisközség lakosainak elisme­rést érdemlő munkáját illetően. Per­sze nincsen rózsa tövis nélkül és még itt is sok a tennivaló az embe­rek szemléletének további alakítá­sánál. Hiszen elég sokan elsiklanak még a nem kívánatos jelenségek fölött, amelyeknek eltávolítása nem kerül anyagiakba. Például helyenként sok építkezé­si s egyéb anyag van a közterülete­ken, márpedig ezt mindenki saját portáján tárolja. Sok házon rosszak a kémények, noha ellenőrzésük minden évben megtörténik, ám a tennivalók végrehajtása bizony sokszor elmarad. Nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogy a közleke­dést szabályozó táblák rendben le­gyenek, de arra is, hogy minden házon a megfelelő helyen ott legyen a házszám, hiszen - egyebektől el­tekintve - ismét esedékes a nép- számlálás. Az is joggal elvárható, hogy az utak menti árkok állandóan tiszták és rendezettek legyenek s különö­sen az, hogy a házak előtt s a közte­rületeken ne legyen gyomos terület. E tekintetben példát kellene mutat­niuk főleg a párttagoknak, a képvi­selőknek, társadalmi s az egyéb szervezetek tisztségviselőinek, va­lamint a közrendészeti állandó bi­zottság tagjainak is. Ez természete­sen a járás minden községére vo­natkozik.- Jó, hogy eljött ide ülésezni a jnb közrendészeti állandó bizottsága - állapította meg Szitás Béla, a jnb képviselője -, hiszen az ember meg­szokja azt is, amin változtatni kelle­ne, s ezért helyénvaló a figyelmezte­tés, amely a negatív jelenségek ki­küszöbölésére ösztönöz. IVÁN SÁNDOR Megalakult a Moszkvai Energetikai Klub ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom