Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-26 / 148. szám, hétfő
A szocialista tulajdon lehetőségeinek kihasználásával segítsük elő a tudomány eredményeinek hasznosítását ÚJ SZÚ 3 1989. VI. 26. Jozef Lenártnak, a CSKP KB küldöttsége vezetőjének felszólalása az SZLKP KB ülésén A CSKP Központi Bizottságának közelmúltban megtartott 14. ülése a párt XVIII. kongresszusára történő előkészületek fontos szakasza, amely kétségtelenül gazdagítja majd az értékelő taggyűlések és pártkonferenciák tartalmát, s önök most ennek a tanácskozásnak az eredményeit vitatják meg. Jelentősége abban rejlik, hogy a Központi Bizottság a Jakes elvtárs előterjesztésében elhangzott beszámoló alapján állást foglalt fontos bélés külpolitikai kérdésekről. A népgazdaság intenzifikálásával és a társadalom előrehaladásával összefüggő olyan kulcsfontosságú kérdésekről tárgyalt, mint a tudományos-műszaki fejlesztés, a kohó- és gépipari komplexum, valamint az elektrotechnikai ipar szerepe a népgazdaságban. Ezzel összefüggésben értékelte az erről a kérdéskörről megtartott korábbi ülésen elfogadott határozatok teljesítésének ellenőrzését. Ennek rendkívül sürgető és időszerű voltát aláhúzzák a világban egyre dinamikusabban jelentkező, a tudományos-technikai forradalommal összefüggő folyamatok, s ezzel a kihívással sikeresen szembe kell nézni a Csehszlovákiában folyó átalakítás körülményei között és elő kell készíteni azokat a koncepciózus dokumentumokat, amelyeket a kongresszus eié terjesztünk. Újszerű és ösztönző az a hozzáállás, amellyel a Központi Bizottság az említett területeken elért eredmények értékeléséhez közelített. Az átalakítás körülményei között a pártmunkával szemben is megváltoztak az elvárások és ebben a szellemben végezték el az ellenőrzést a szövetségi kormány illetékes tagjai által előterjesztett beszámolók alapján. A párt nem vállalhatja fel és nem is akarja pótolni az állami szervek feladatkörét, de ennél igényesebben - az egész társadalom érdekében - értékelnie kell azt, hogy miként valósulnak meg az elhatározott célok és szándékok. A 14. ülésnek ez az eredménye és ösztönzése, s az SZLKP Központi Bizottsága mindebből alkotó módon indult ki mai tanácskozásán, önök előtt ismertek a CSKP KB 14. ülésének eredményei, ezért engedjék meg, hogy az elhangzott beszámolókhoz és az eddigi vitafelszólalásokhoz kapcsolódva csak néhány kérdésről ejtsek szót. Az tény, hogy a pártszervek és szervezetek nagy figyelmet szentelnek a tudomány és a technika aikalmazásának, valamint a gépipari komplexum fejlesztésének és az irányító szférában is egyre nyilvánvalóbb figyelem irányul erre a területre. A tudományos-műszaki haladás érvényre juttatását célzó orientáció a népgazdaság-fejlesztési elképzelésekben, a konkrét vállalati célokban öltött testet, amelyeket a párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek aktív részvételével dolgoztak ki. Az áldozatkész munka eredménye, hogy erősödött termelési és tudományos-műszaki potenciálunk, ami különösen a szlovákiai körülmények között nyilvánul meg szembeötlően. Példaként hadd említsem csak azt, hogy 1984-tól 29,9 százalékról 31,6 százalékra emelkedett az SZSZK hozzájárulása a CSSZSZK nemzeti jövedelmének képzéséhez. A gépipari termelés évente 4,9 százalékkal, az elektrotechnikai ipar pedig 6,4 százalékkal bővült, tehát az országos átlagnál gyorsabban. A tudományos kutatóbázis 16,5 százalékkal szélesedett, s jelenleg az országos bázis 31,6 százalékát alkotja. A szakképzettség alakulása terén is kedvező a helyzet a főiskolai és a középiskolai végzettséggel rendelkező szakemberek számát tekintve. Jelenleg ezer lakosra 11 főiskolai és csaknem 60 középiskolai végzettségű jut. Az előterjesztett beszámolóban is elhangzott, hogy az állami és nemzeti díjakkal jutalmazott kollektívák és egyének, újítók példái is arról tanúskodnak, hogy rendelkezünk olyan személyekkel, akik képesek világ- színvonalon alkotni, tervezni, konstruálni és termelni. Tisztelet illeti meg mindazokat, akik alkotó cselekedeteikkel hozzájárultak társadalmunk továbbfejlődéséhez. Az elért előrehaladás ellenére a 14. ülés határozatai alapján azonban le kell szögezni azt is, hogy a növekvő igényekre való tekintettel és nemzetközi összehasonlításban országunkban eddig nem elégséges a tudományos-műszaki ismeretek alkalamzásá- nak üteme, s ez az előterjesztett beszámolókból és az önök itteni szlovákiai ülésén elhangzott vitafelszólalásokból is kiderül. Mindez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy lassan valósul meg a szerkezetváltás, elsősorban a kohó-, gép- és elektrotechnikai iparban alacsony a termelés műszaki és technológiai színvonala. Érezhető ez a termékek nem kielégítő minőségén és az innovációs ciklus lassúságán, az építkezési beruházásoknál megnyilvánuló szűk keresztmetszeteken, mivel a létesítményeket aránytalanul sokáig, drágán építjük és nem érjük el a tervezett paramétereket. Mindemellett - s ez közismert - nem használjuk ki a nemzetközi munka- megosztás nyújtotta lehetőségeket. Az állandósuló hiányosságokban öltenek testet a szocialista termelőerők és termelési viszonyok közötti ellentétek és érezhető az, hogy az eddig alkalmazott irányítási rendszer lehetőségei már kimerültek. Éppen ezért olyannyira sürgető a gazdasági reform. Miből is indulunk ki? Pártunk álláspontja arra a mély meggyőződésre támaszkodik, hogy a szocialista rendszer potenciális lehetőségeket nyújt a tudomány fejlesztéséhez, ahhoz, hogy alkalmazzák a tudományos-technikai forradalom vívmányait, elősegítsék a gazdaság és az egész társadalom fejlesztésének fel- gyorsítását, továbbá arra a meggyőződésre támaszkodik, hogy a szocialista tulajdon széles körű lehetőségeket kínál ehhez. Más kételkedő és deffenzív magatartásoktól eltérően abból a felismerésből indulunk ki, hogy nem kell lemondani a társadalmi tulajdonról, de azt meg kell újítani és forradalmi módon át kell alakítani úgy, hogy a termelési viszonyok összhangban legyenek az új jellegű termelőerőkkel és meggyorsítsák fejlődésüket. Arra kell tehát törekedni, hogy a dolgozó ember - munkás, paraszt, tudós, konstruktőr, tervező, technológus - tényleges gazdaként, vállalkozótársként, úgy is mondhatnám, az üzemben, a szövetkezetben és az intézetben a társadalmi tulajdon közös részvényeseként érezzen és cselekedjen. Mindez hozzájárulhat és hozzá is járul a tudomány és a kutatás terén megnyilvánuló kezdeményezés jelentős mértékű kibontakoztatásához. Valósággal fokozódik az éhség az új műszaki megoldások és újdonságok iránt. A mi nevelő hatásunk is elősegíti ilyen körülmények létrehozását, de ez elsősorban azzal érhető el, ha a kollektíváknak és az egyéneknek a javadalmazása is elsősorban ehhez kötődik majd: az elvégzett munkához, a konkrét műhöz. A kutatás területén is ezt a fajta anyagi ösztönzést kell alkalmazni azzal, hogy a stratégiai jelentőségű célok finanszírozásában az állam is részt vesz. A gazdasági reformmal egyidejűleg olyan szocialista vállalkozást akarunk ösztönözni, amely a világban tapasztalható tendenciákkal összhangban a minőségi szempontokat, a gyártmányok és a szolgáltatások műszaki-gazdasági paramétereit, küllemét, és környezetvédelmi biztonságát helyezi előtérbe, Az átalakítás és a gazdasági reform, valamint a tudományos-műszaki haladás vívmányainak az alkalmazását célzó törekvéseink egyaránt az emberek javát szolgálják. Ezzel összhangban beszélünk mi arról, hogy reformunk inflációellenes és egyúttal hitelellenes is abban az értelemben, hogy nem veszünk fel könnyelműen és nem produktív célokra külföldi kölcsönöket. Reformunk a tisztességes, minőségi és a társadalom javára végzett munkára épít. A pártnak ezt a fő irányvonalát következetesen érvényre kell juttatnunk és meg kell tartanunk. Mindez abból ered, hogy a pénzt, mint értékmérőt tiszteletben kell tartani, s a pénz egyúttal az emberi munkát is jelenti, ami társadalmunkban a legszentebb. Éppen ezért mindenütt a végzett munka szerinti javadalmazás elvét kell alkalmazni, és meg kell fontolni, hogy mire fordítjuk a koronákat és ügyelni kell arra, hogy a használati értékek nagysága meghaladja a kifizetett pénzösszegek nagyságát. Már elegendő tanulság van a birtokunkban ahhoz, hogy ezt az irányvonalat következetesen figyelemmel kísérjük. Inflációs katasztrófát értünk meg a háború idején, 1953-ban pénzreformra került sor, az 1961-64-es, majd pedig az 1968-69-es válságos években az inflációs spirális éreztette hatását és jelenleg hasonló nyomásokkal nézünk szembe. Figyelmeztető jelként kell hogy álljon előttünk egyes szomszédos országok helyzete, amely szemléletesen bizonyítja azt, hogy hová vezet, ha a felvett kölcsönöket fogyasztásra fordítják és ha voluntarista módon viszonyulnak a pénzhez, s mindez - bizonyos körülmények között - milyen politikai következményekkel járhat. Nyíltan és egyértelműen leszögezzük, hogy pártunk, annak vezetése a nép érdekeinek megfelelően nem enged a politízálga- tásnak ezen a területen és az elosztási törekvéseknek sem. Nem vagyunk ellene az olyan fajta elosztásnak, amelyet megelőz a források és értékek magasabb szintű képzése, és amelynek alapja a minőségi munka, mivel csakis ez vezethet gazdasági egyensúlyhoz, az ellátás javításához, a szolid piaci viszonyokhoz és a jövőre nézve koronánk konvertibilitásához is. Valóban, a gazdasági mechanizmus átalakítása és a korona konvertibilitása olyan két elválaszthatatlan dolog, mint az ikrek, s a koronának ösztönzőleg kell hatnia az árra, a teljesítőképességre. Megbirkózunk az új feladatokkal Hangsúlyozni szeretném, hogy belső szükségleteink és a külső körülmények, az éles nemzetközi verseny, az egységes piac létrehozása Nyugat-Eu- rópában - mindezek a körülmények azt diktálják, hogy határozottabban haladjunk az átalakítás és a gazdasági reform útján, s ezek szellemében mélyrehatóbban alakítsuk át életünket. Ez annyit jelent, hogy termékeinket, technológiáinkat és szellemi teljesítményeinket egybe kell vetni a világszínvonallal és a csúcsszínvonal elérésére kell törekedni. Gyakran felteszik a kérdést, hogy vajon futja-e erre erőnkből, meg tu- dunk-e birkózni feladatainkkal, képesek vagyunk-e az intenzifikálás és a gazdaság jövedelmezősége útján haladni? Meggyőződésünk, - és ez a Központi Bizottság álláspontja is -, hogy erre megvannak a lehetőségeink és ehhez az embereket mozgósítanunk kell, meg kell őket nyernünk. Vajon mi Szlovákiában a múltban e tekintetben jobban álltunk? Jelenleg szolid termelési, tudományos-műszaki bázissal rendelkezünk, szakképzett dolgozóink vannak, a hozzáértéssel és szakszerűen végzett munka hagyományainak folytatói vagyunk, eddig példátlan teret nyitunk az alkotó kezdeményezésekhez és meggyőződésünk szerint mindennek éreztetnie kell hatását, ha a pártnak elég bátorsága és ereje lesz hozzá, s mindenütt az eredményekért folyó küzdelem élén áll majd. A mi előrehaladásunkat és a további baráti országok közös előrelépését is szem előtt tartjuk akkor, amikor bíráló igényességgel és ugyanakkor offenzivan viszonyulunk a KGST keretein belül a munkamegosztás lehetőségeihez a termelésben, a tudományban és a kutatásban, a közvetlen kapcsolatok alapján megvalósuló beruházásokhoz, közös vállalatok, szervezetek és munkahelyek létesítéséhez. Ennek érdekében az együttműködési mechanizmus radikális tökéletesítését szorgalmazzuk, azt, hogy újszerűén történjen a népgazdasági- tervek egyeztetése, a gazdasági szerződések megkötése és újszerűen fejlődjön a KGST keretében létesülő korszerű, egységes szocialista piac. Véleményem szerint a tudományosműszaki fejlesztés lehetne az az első terület, amelyen reálisan kialakíthatnánk és fejleszthetnénk az egységes piacot. Úgy vélem, hogy éppen a tudományos fejlesztés jegyeinek hordozóinál, vagyis az igényes tudományos és kutatómunkát megkövetelő termékeknél kell az egészet elkezdeni. Ezeket a gyártmányokat adnánk el és vennénk meg egymástól vonzó árakon, amelyek árfekvése a fejlett országok árszínvonalához hasonló, tehát áraink megfelelnének a világpiaci áraknak, s nem a költségárakon kereskednénk, úgy mint eddig. A közösségen belül nagy szükség van a szocialista konkurencia érvényre juttatására, mivel a tudományos-műszaki haladás is jelentős mértékben érezteti hatását az építkezési beruházásokban. A szocialista piac révén gyorsabban leküzdhetjük a tudományos-műszaki téren meglévő lemaradásunkat, ha a korszerű eszközökkel termelő szállítók versengenek paraméterek és gyorsaság tekintetében, s bevételük is mindennek a függvénye. Mindez elsősorban a gépi-technológiai beruházásokra vonatkoznak. A KGST-tagországok népgazdaságának ösztönzésében fontos szerepet tölt be az ipari fogyasztási cikkek választékának a bővítése. Részünkről el kell bírálni azt, hogy milyen műszaki-gazdasági lépésekkel oldható meg az egyes területeken mutatkozó áruhiány, így pl. a személygépkocsik, a fogyasztási elektronikai cikkek, a csomagolótechníka, a divatos termékek, stb. területén. A kölcsönös idegenforgalomban is nagyobb mértékben kellene építeni a közös vállalkozásokra, s ez elsősorban az anyagi bázisra vonatkozik, hogy ne álljon elő az a helyzet, ami a múltban gyakran bekövetkezett, hogy az eszközöket áruvásárlásra használták fel. Természetesen, az emberek meg akarják venni azt, ami érdekes, de az országaink közötti turisztika egyúttal jelzi a munkamegosztásban tapasztalható hiányosságokat is. Ezt kritikának szánom kormányaink és rendszerünk címére is, mivel a kereskedelmi szervezetek és termelővállalatok helyett a turisták foglalkoznak kereskedelemmel. Itt jegyezném meg azt, hogy ezeket és további kérdéseket is megvitattunk a testvérpártok központi bizottsági titkárainak értekezletein. Az előkészített javaslatokat és ajánlásokat a testvérpártok központi bizottságai főtitkárainak és első titkárainak tanácskozása elé terjesszük és ők döntenek majd. Szerkezetváltással a fogyasztás ésszerűsítéséért, a szükségletek jobb kielégítéséért A gazdasági reformmal összefüggésben elsősorban a népgazdasági szerkezetváltásról van szó, arról, hogy nagyobb szerephez jusson tudományos-műszaki beállítottsága. A gazdaságtalan termelés fokozatos, tervszerű és céltudatos visszaszorításával, valamint a progresszív termelési szakágazatok kiemelt fejlesztésével el kell érnünk a nyersanyag-, energia- és anyagfelhasználás lényeges csökkenését. Szlovákiában viszonylag gazdag magnezitkészletek találhatók. Az illetékes párt- és állami szervek már több ízben is foglalkoztak felhasználásának kérdéskörével. 1983-ban az SZLKP Központi Bizottsága erről szemináriumot rendezett. Szükséges az, hogy a szerkezetváltással párhuzamosan keressék e nyersanyag komplex felhasználásának lehetőségeit, nemcsak a jó minőségű hőálló anyagok, hanem speciális elektrotechnikai és gyógyszeripari alapanyagok, valamint különböző fajta műanyagok gyártásához. A szerkezetváltás több gép- és elektrotechnikai vállalatot is érint azzal összefüggésben, hogy a katonai célokat szolgáló üzemeket polgári termelésre állítják át. Nagyra értékeljük azt, hogy az említett vállalatokban dolgzó kollektívák az országos koncepciókkal összhangban eredményesen állították elő ezeket az igényes termékeket és ily módon jelentős mértékben hozzájárultak országunk és a Varsói Szerződés többi tagállama védelmi képességének biztosításához. A nemzetközi kapcsolatok kedvező alakulása - ami meggyőződésünk szerint tartós jellegű - lehetővé teszi a gyártási programok módosítását és a megváltozott feltételekben gyökerező problémák határozott megoldását. Szükséges az, hogy az egyes vállalatok a felszabaduló kapacitások legteljesebb mértékű kihasználásával új, saját termelési programokat készítsenek és a minimálisra enyhítsék a szociális következményeket. Ennek kapcsán szeretném méltatni a Martini Nehézgépipari Művek átgondolt eljárását, mivel ez a vállalat olyan rendkívül kelendő végtermékek gyártásának a fejlesztését készítette elő, mint az építőipari gépek, robotizált munkahelyek, továbbá új programokat állított össze, pl. élelmiszeripari gépek, környezetvédelmi berendezések és automatizált rugalmas termelési rendszerekhez szükséges technikai berendezések gyártásához. Ez az új profilú termelési program lehetővé teszi, hogy a vállalat kielégítse a hazai megrendelői igényeket és fokozza az exportot. Elengedhetetlennek tartom azt, hogy az egyes vállalatok gazdasági szerkezetében bekövetkező igényes változásokkal összefüggő problémák megoldásához necsak a központi szervek nyújtsanak megfelelő segítséget, hanem a tudományos akadémia és a prognosztikai intézetek is. Mindemellett szem előtt kell tartani a szerkezetváltással kapcsolatos fontos szociális és emberi összefüggéseket, A váltás megvalósítására fel kell készíteni az embereket, valamint tervszerűen és idejében gondoskodni kell átképzésükről. Rendkívül sürgető feladat a fogyasztási cikkeket gyártó gépipari és elektrotechnikai üzemek fejlesztése, illetve korszerűsítése. Szlovákiában található a háztartásokban használatos árucikkeket és szabadidőcikkeket előállító termelővállalatok döntő többsége, amelyek biztosítják a belpiaci szükségletek kielégítését. Az emberek növekvő jogos igényei arra kell hogy ösztönözzék a reszortokat és vállalatokat, hogy nagyteljesítményű technológiák alkalmazásával jelentős mértékben bővítsék termelési kapacitásaikat, s ily módon biztosítsák a kiváló minőségű fogyasztási cikkek gyártását. Szükség van arra is, hogy a gépgyárak bátrabban fogjanak hozzá környeztvédelmi célokat szolgáló berendezések gyártási programjainak a megvalósításához. A szerkezetváltás kapcsán még élesebben kell látni a termékminőség kérdését. A tények azt bizonyítják, hogy Szlovákiában csökkent a magas műszaki-gazdasági színvonalat képviselő termékek hányada és ugyanakkor növekedtek a rossz minőségű gyártmányok okozta veszteségek, s ez aggodalomra ad okot. Az új körülmények között gazdálkodó kollektívák számára a jó termékminőség nagy előnyt kell hogy jelentsen, mivel kiváló minőségükért magasabb árat kérhetnek, viszont a rossz minőség teherként nehezedik majd rájuk. Kívánatos az, hogy a kommunisták pártellenőrzés alá helyezzék a minőség fokozásának programjait, hogy a minőség- szabályozás olyan rendszerét dolgozzák ki, amely figyelembe veszi szabványaink tökéletesítésének objektív folyamatát és közelítésüket a nemzetközileg elfogadott szabványrendszer felé. Helyénvalóak Gonko elvtársnak a kezdeményezés és a szocialista munkaverseny, valamint a minőségi körök kapcsán elhangott megjegyzései. Mindez összecseng a szocialista vállalkozással. Nem az áremelés a kívánt innováció A gazdaság szerkezeti változásainak megvalósítása, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a minőségért folytatott küzdelem jelentős követelményeket támaszt a tudományos kutatás frontjával szemben. Feltételezzük, hogy a gazdasági reform, annak egyre mélyrehatóbb érvényesülése az új ismeretek gyors elsajátítását és azoknak a termelésben való alkalmazását kívánja meg és ez majd nyomást fejt ki a termelők részéről. Erre a tudománynak és a kutatásnak fel kell készülnie és már előre progresszív javaslatokat kell kidolgoznia, amelyek megfelelnek a világszínvonalon folyó verseny kritériumainak. Ezeknek a feltételeknek a szempontjából kell kidolgozni a tudományos és kutatási programokkal szembeni igényeket, javaslatokat az erők és eszközök biztosítására és koncentrálására, az idő tényezőjének figyelembe vételére és a tudományos kutatási bázis hatékonyságára és eredményességére. Ebben a szellemben kell az intézetek és az egyes munkahelyek kollektíváinak egész életét átalakítani és határozottan túllépni mindazon, ami akadályozza az alkotó és hatékony munkát. Az a véleményem - és ez összhangban van a CSKP Központi Bizottságának felhívásával - hogy elodázhatatlan a dolgozók javadalmazásában a nivellizáláson való túllépés. Nem a címeket, a beosztást kell jutalmazni, vagy a kutatótevékenységet általában, hanem az alkotást, a kimutatható eredményt. Ez azt jelenti, hogy főleg a bér mozgó részében kellene megmutatkoznia a kollektíva érdemeinek, s ennek keretében az egyén részvételének is, a magas műszaki-gazdasági paraméterek elérésében, a feladatmegoldás határidejének csökkentésében és különösképpen a termelés innoválásában. Természetesen, ha a kollektíva vagy (Folytatás a 4. oldalon)
