Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám, hétfő

A szocialista tulajdon lehetőségeinek kihasználásával segítsük elő a tudomány eredményeinek hasznosítását (Folytatás a 3. oldalról) az egyén igyekezete megmutatkozik a végtermékben, amely a minőség és a kínálat idóbenisége miatt vonzó, és érvényesül a világpiacon is, ennek meg kell mutatkoznia az árban, a jövedelme­zőség nagyobb mértékében, az anyagi források képzésében, amelyekből kell, hogy haszna legyen annak is, akinek ebben a legtöbb érdeme van. A maga­sabb jövedelmezőség tulajdonképpen fel­tétele annak, hogy a kollektívák belee­gyezzenek az igényesebb innovációkba és a kockázatos vállalkozásokba. Arról van szó, hogy a hazai piacon is szétte­rítsük - ahogy mondják - a gyártmá­nyok és a szolgáltatások legyezőjét és ennek megfelelő lesz majd az árak legyezője is. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden áremelés már innováció, ahogyan ezt a gyártók némelyike el­képzeli. Ugyanakkor újra hangsúlyoz­zuk, hogy a használati érték összegé­nek jobban kell nőnie mint a kifizetett pénzösszegnek. Lehet, hogy ezek csak részletkérdé­sek, de hangsúlyozni akarom a vezető dolgozók címére, hogy megéri radikálisan megváltoztatni ezeket a rendszereket, megéri megindítani a harcot, és ezért akár konfliktusba is kerülni, a javadalma­zás megszokott módszereivel szemben, amelyek érdektelenséget váltanak ki, tá­mogatják a könnyelműséget és az elért eredményekkel szembeni közönyössé­get Meg vagyunk győződve arról, hogy az alkotó módon dolgozók javadalma­zásában az eredményesség kritériu­mának érvényesítése egyelőre szuny- nyadó hatalmas erőt bontakoztat ki, amely ezek után hasznára válik a gaz­daságnak és az egyén önmegvalósítá­sának is. A tudományos kutatóbázis teljesítmé­nyének növelése érdekében szükséges az is, hogy Szlovákiában előbbre lépjünk a tudomány, a kutatás és a termelés szorosabb összekapcsolásában. A világ vállalkozási gyakorlata arra tanít bennün­ket, hogy radikálisan meg kell reformálni a kutatás-fejlesztés-gyártás-felhaszná- lás ciklust. Ez azt jelenti, hogy el kell hagyni „a lineáris staféta-modellt“ és át­térnünk a szinergikus, tehát a csaknem párhuzamos szakaszok modelljére, amely biztosítja a gondolat és a termék hasznosulása közötti idő lerövidítését. Ebben az irányban a Szlovák Tudomá­„Most már ránk is figyelni kell“ Beszélgetés JÓÖIK EDITTEL, a SZISZ KB titkárával Pár hónappal ezelőtt nevezték ki. So­kakat meglepett, hogy a megválasztott titkár nemcsak hogy nő, hanem magyar nemzetiségű is • Honnan származol, melyik alap­szervezetből kerültél az apparátusba? Nyitra (Nitra) mellől, Nagycétényből (VeFky Cetín) származom, ott jártam ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolába. Hadd említsek meg három nevet, azokét, akik­nek eddigi sikereimet köszönhetem. Gye­pes Aranka a csapatvezetőm volt, ő az elvhüséget, Pócsik Valéria szlovák-ma­gyar szakos pedagógus a szavalóverse­nyek által a biztos fellépést, Szabó Lajos matematikatanár pedig a következetes­séget nevelte belém. A Nyitrai Közgazdasági Középiskola elvégzése után a pedagógiai pálya felé vettem az irányt. Már az oklevél megszer­zése előtt nevelőnőként dolgoztam a nyit­rai ELITEX nemzeti vállalat szakmunkás- képzőjében. Páran, fiatal nevelők, taná­rok összefogtunk, hogy az akkor stagnáló ifjúsági szervezetet föllendítsük. Két és fél év után a SZISZ nyitrai JB- nek a titkárává választottak, melynek egy évvel később alelnöke, majd elnöke let­tem. 1987-től Bratislavában a SZISZ Szlovákiai KB, 1989 márciusától itt, Prá­gában a SZISZ KB titkárának tisztét látom el. Feladatom a politikai szervezőmunka és a középiskolák és az ifjúság szociális kérdései. • Két hónappal ezelőtt a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságába a környezetvédelem tartozott a fel­ügyeleted alá. Miben Uj, miben más ez az új megbízatás? Elhamarkodott lenne ilyen rövid idő­szak munkáját értékelni, még akkor is, ha történtek olyan események, amelyek nagy reménnyel kecsegtetnek Ezek kö­zül feltétlenül említést érdemel, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a SZISZ KB félévenként összeül a szövetségi kor­mánnyal. Elértük, hogy az ifjúsági moz­galmak fellendítésére új alapot - „ifjúsági kezdeményezési alap“ - hozhatnak létre az alapszervezetek, s erre az újításokból származó nyereség húsz százaléka for­dítható. Többet utazhatnak a fiatalok nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista orszá­gokba is. Március 23-án a kormány elfo­gadta. s július elsejen életbe lépteti a 150 ezer koronát kitevő ifjúsági építkezési segélyt, amely bizonyos feltételek teljesí­tése mellett akár 200 ezer korona is lehet. Szintén az ifjúságot, főleg a fiatal házaso­kat érinti az a rendelkezés, mely szerint az épülő lakótömbökben vállalt társadalmi munkával vagy felújításra szoruló épüle­tek restaurálásával lakáshoz juthatnak. A nemzeti bizottságoknak klubhelyisé­gek létrehozásával kell segíteniük a fiata­lok tevékenységét. Sokat vitatott a szoli­daritási alapba jutó pénzösszegek sorsa. A jövőben a tömegtájékoztatási eszkö­zökből a fiatalok megtudhatják, hogy az általuk gyűjtött pénzösszeget milyen cé­lokra használták fel. • Ha már a szolidaritási aiapnál tar­tunk, olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy a közelgő Világifjúsági Találko­zón való részvételt a hazaiakon kívül mely országok fiataljainak biztosítjuk, továbbá, hogy milyen feltételek alapján állt össze a VIT-en részt vevő csapat? A 600 résztvevőt kísérő hatvan vezető egyikeként én is részt veszek a július 1-8 között megrendezésre kerülő pchjongjan- gi XIII. VIT-en. A hazaiakon kívül a dél­amerikai és az afrikai földrész baloldali ifjúsági szervezetek képviselőinek bizto­sítjuk a KNDK-ba való kijutást. A VIT-en való részvételnek több feltétele van. Az aktív ifjúsági, illetve közéleti munkássá­gon kívül szükséges legalább egy világ­nyelv alapos ismerete is. • Sűrű mostanában a programod, hisz mint említed, olyan időszak ez, amikor rendezvény rendezvényt ér, te­hát az időt jól be kell osztanod. Ha jól tudom, hivatalból külföldre is eljutsz. Igen. Részt vettem nemrég Magyaror­szágon a KISZ kongresszusán, ahol sú­lyos vádakkal illették az ifjúsági szerveze­tek munkáját. Az egyik szerint idő kérdése és a szocialista országokban működő szervezetek szét fognak esni. felszólalá­somban cáfoltam ezt. Elmondtam egyet- mást a SZISZ programjaiból, s őszintén meglepte a résztvevőket, hogy nálunk milyen aktív szervezeti munka folyik. • Erélyesen véded a hazai ifjúsági szervezetet, annak ellenére, hogy már nem titok: a SZISZ nem váltotta be az újjáalakításakor kitűzött célokat, nem valósított meg olyan programokat, amelyek magukkal ragadták volna a fiatalok széles tömegeit. Lehet. Erről azt hiszem, felesleges is vitatkozni. Elteltek az évek és bennünket, de inkább úgy mondanám, hogy az előt­tünk járókat a párt- és az állami szervek nem kezelték partnerként. Hazánkban például ez idáig nem volt programja az ifjúsági szervezetnek. Nemigen volt bele­szólása az ifjúságnak az olyan döntő kérdésekbe, ami éppen az ő jövőjét volt hivatva megalapozni. Ezen sürgősen vál­toztatni kell. • A SZISZ-nek „A mi programunk - az átalakítás és a demokrácia“ cím­mel országos vitára bocsátott akció­tervére gondolsz? Például De megmutatkozik ez abban is, hogy az eddiginél sokkal vonzóbb és sokrétűbb tevékenységgel a SZISZ a szervezet körébe gyűjtheti az eddig érdektelenséggel vádolt fiatalokat is • Nagy visszhangra talált a vitára bocsátott ifjúsági törvény. Valóban nem várt reakciót váltott ki ez az eddig még előzmény nélküli törvény- tervezet. Márciusban került a nyilvános­ság elé, azóta a tizenévesektől kezdve a nyugdíjasokig minden korosztály kifej­tette véleményét az egyes cikkelyekkel kapcsolatban. A törvénytervezethez július 30-ig lehet hozzászólni. Régi hiányt pótol majd ez az ifjúsági törvény, amelyhez hasonlóval valamennyi szocialista ország rendelkezik, s amilyet a nyugat-európai baloldali ifjúsági szerve­zetek is szorgalmaznak. • Nemrég zajlottak le a járási ifjúsá­gi konferenciák. Pár mondattal hogyan összegeznéd az ott tapasztaltakat? A fiataloknak a látottak és a hallottak alapján azt tanácsolom, hogy tanuljanak meg kiállni az igazukért, a jogaikért. Akkor érzik majd a felelősségük igazi súlyát, ha elképzeléseik megvalósításából is kive­szik a részüket. SZITÁS GABRIELLA nyos Akadémián, a főiskolákon, több gyárban és szövetkezetben az elvtársak előrelátásának és elkötelezettségének köszönhetően már megtettük az első lé­péseket. Bátorságuknak köszönhetően, amellyel szembeszálltak a rutin gátjával, most olyan progresszív munkahelyekre támaszkodhatunk, mint a Preáovi Fémipa­ri Kutatóintézet, a Nővé Mesto nad Vá- hom-i Automatizálási és Gépesítési Kuta­tóintézet, a Kibernetikai Kutatóintézet tu- dományos-termelési komplexuma, a Bra­tislavai Villamos Művek, az immunomo­dulátorok gyártását biztosító Őarisské Mi- chalany-i lmuna vállalat, vagy a Vágsely- lyei (Sal a) Efsz, a Trnavai Kukoricaterme­lési Kutatóintézet és a Nyitrai (Nitra) Me­zőgazdasági Főiskola együttműködése a kukoricatermesztési rendszer alkalma­zásánál, és hasonlók. Ők - úgyis mond­hatnám - a tudomány és a kutatás maga­sabb szintű együttműködésének úttörői mutatják meg, mennyire hatékony a tudo­mány és a gyakorlat dialógusa, s ezeknek szorosabb összekapcsolása A CSKP KB 14. ülésén nem mindennapi érdeklődést váltották ki Rimán és Hajko elvtársak felszólalásai, akik arról szóltak, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia hosszú távú együttműködési programokat dolgozott ki olyan nagyvállalatokkal, mint a Skoda, a Chepos vagy a CKD kombinát. A ÖKD-ban kísérleti bázist építenek ki a perspektív technológiák kifejlesztésére. Szlovákiában is születőben van az a kö­zös projekt, amely a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Üzemek és a bratisla­vai Kibernetikai Intézet munkáját hangolja össze az informatizálás műszaki és prog­rameszközeinek megvalósításához. To­vábbá itt van a Kibernetikai Intézet együtt­működése a Tesla kutatóintézetével és termelővállalatával az optikai memóriák magasabb rendű típusainak gyártásában. Bázismunkahelyeket is kiépítenek a dol­gozók átképzésére és oktatására. A prá­gai és a bratislavai közgazdasági főisko­lák mellett, s ugyanígy a műszaki főisko­lák mellett is, megkezdték tevékenységü­ket - ahogy ma mondjuk - a szocialista menedzserképzők. A felsorolt tények, elvtársak, e kor kényszerítő szükségleteinek eredményei is szükségesek ahhoz, hogy kihasználjuk lehetőségeinket, hogy ,,ne késsük le a vo­natot". A párt ösztönöz és összefog Engedjék meg, hogy itt jegyezzem meg: a forradalmi átalakítás és a gyorsí­tás sikere az emberektől függ, attól, ho­gyan viszonyulnak a közös műhöz. Tehát ha újra és új módon kiemeljük a tudományos-múszaki fejlődés fel­adatát, annak elkerülhetetlen meg­gyorsítását a gazdasági reform közre­működésével, ezzel együtt tudatosít­juk, hogy szükséges az emberi ténye­ző, az elkötelezettség magasabb szint­je is. Arról van szó - mint ahogy már említettem - hogy a dolgozó ember ne csak alkalmazott legyen, hanem úgy gondolkozzon, cselekedjen, mint a jó, szocialista vállalkozó, az alkotás ré­szese. Ez a demokratizálás és a re­form. Ezt elérni valóban történelmi fel­adat, amelynek forradalmi hatása van a politikára, a szociális, erkölcsi és pszichológiai területre. Tőlünk mind­annyiunktól függ, hogyan teljesítjük ezt a feladatot, mert semmilyen auto­matizmusra vagy ösztönösségre nem támaszkodhatunk. És ennek elébe kell mennie a párt. a Nemzeti Front, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet és a tudományos-mű­szaki társaság tevékenységének. Meg kellene szabadulnunk a régi hozzáállás következményeitől, amely egészében vé­ve nem értékelte a dolgozók feladatait úgy nint a történések döntő szubjektuma­it és mint munkaerőt csak az objektum pozíciójába állította őket. Meg kell jegyeznem továbbá, ha erő­sítjük az önelszámolást és az anyagi érdekeltséget ez nem jelenti azt, még a műszaki intelligenciával szemben sem, hogy lemondunk az olyan motivációs té­nyezőkről, mint az erkölcs, a becsület, a hazafias érzelem, vágy az önmegvaló­sítás és a kiemelkedés után, a keresés, önmagunk minden helyzetben való felta­lálása és más nemes tulajdonságok. Eze­ket is fejlesszük, hogy az anyagi ösztön­zőkkel együtt nagyobb legyen hatásuk. Olyan hangulatot alakítsunk ki, amely megköveteli a termelésben, a kutatásban és az irányításban a dolgozók alkotó munkáját. Jobban szem előtt kell tartani a tudományos-műszaki haladás hordo­zóinak speciális szükségleteit, s azt a tényt, hogy az előrehaladást itt legin­kább a társadalmi tudat konzervativizmu­sa gátolja, hasonlóan mint a technokratiz- mus, a szociális összefüggésekre való érzéktelenség. Támogatjuk a közvéleményt abban, hogy fellépjen az átlagosság, a kényelem, az irigység ellen, hogy szurkoljon az egészséges önbizalomnak, vállalkozó szellemnek, versenyszellemnek, az ön­magunkkal szembeni igényességnek, a tanulni akarásnak, önmagunk tökélete­sítése szándékának. Megillet bennünket mindezt türelmesen beoltani a fiatalokba, bátrabban megnyitni előttük az irányítási szféra ajtóit, s nem féltékenykedni rájuk azért, mert szélesebb a látókörük, körbe kell magunkat venni velük, ki kell használ­ni lendületüket. Ebben az irányban új gondolatokkal kell az átalakításba lép­nünk. A tudomány érvényesítése a társa­dalomban bonyolult megismerési fo­lyamat. Sikerének érdekében elkerül­hetetlen a kommunista párt újszerű munkája, amely megismeri és kifejezi a társadalom érdekeit. A párt inspirálja a társadalmi irányítást, a tudományos­műszaki fejlődés optimális kihasználá­sára. A párt egyesíti a munkások, tudó­sok, technikusok erejét a megismerés kiszélesítéséhez és annak a nép, a tár­sadalom érdekében való érvényesíté­séhez. A CSKP Központi Bizottsága ezen a területen magas fokú aktivitásra szólít fel bennünket. Tisztelt ülés, megbízásom van a CSKP KB Elnökségétől pártunk főtit­kárától, Miloá Jakes elvtárstól kifejezni azt a meggyőződésünket, hogy az SZLKP Központi Bizottsága, a kommu­nisták, minden dolgozó okosan, céltu­datosan és határozottan cselekszik majd úgy, hogy sikeresen teljesítse a CSKP KB 14. ülésén kitűzött felada­tokat. Ehhez, elvtársak, teljes sikert kí­vánok. Egymás megismerésének, a nemzetiségi kultúra fejlődésének szolgálatában Elvtársak, tisztelt jelenlévők! Ünnepi az esemény, melynek al­kalmából találkozunk ebben a gyö­nyörű természeti környezetben. És nemcsak a környezet miatt ünnepi, hanem mindenekelőtt azért, mert újabb lehetőség ez számunkra, hogy tisztelegjünk a becsületes munka, a nemzeteink és nemzetisé­geink hagyományainak megőrzésé­re és ápolására irányuló törekvések előtt, valamint mindazok igyekezete előtt, akik nemcsak önmaguknak él­nek és alkotnak. Ebben benne fog­laltatik - és ez jó - egy lehetséges válasz arra a gyakran ismételt kérdésre; milyen falvaink és városa­ink kulturális élete. És nemcsak a mieínké. örülök, hogy hazai magyar és szlovák együtteseinken kívül idén is bemutatkoznak csoportok a Szovjet­unióból, a Magyar Népköztársaság­ból és a Lengyel Népköztársaság­ból. A kölcsönös megismerés egyik alapvető feltétele a megértésnek, a toleranciának és az egymás iránti tiszteletnek. A szocialista országok közötti bizalom és együttmüködés külpolitikánk alapköve. Teljes mér­tékben érvényes ez kultúránk fejlő­désére is, beleértve a kulturális érté­kek cseréjét. Ha jól körülnéztünk itt, elmond­hatjuk, valamennyi nemzedék képvi­selői jelen vannak, akik valószínűleg mindnyájan kedvelői a tánc-, a ze- ne- és énekművészet különböző műfajainak, eljöttek, hogy a szerep­lőkkel együtt merítsenek a múlt örökségéből, de pillantást is vesse­nek a világra, melyben élünk. Tehát a visszatekintés mellett előretekin­tés is, az előttünk álló útra. Elkerül­hetetlen ez utóbbi. Elkerülhetetlen, amiként az is, hogy összefüggései­ben lássuk az egyén sorsát az or­szág sorsával. A haza, az otthon történelmével. Milyen az arcod, drá­Pavel Koys beszéde ga hazám? Igen, tükörbe kell néz­nünk, és az, amit látunk, a válasz kezdete. A felelősségteljes kezdést az jelenti, ha magunkból indulunk ki. A kor, melyben élünk, rendkívül gyors, dinamikus. Úgy beszélünk ró­la, mint kikerülhetetlen kérdések idejéről, könnyebb és igényes kér­dések idejéről. És úgy vagyunk a kérdésekkel, mint a múló napokkal az év folyamán - egyesek fölött átsiklunk, mások mérhetetlen ne­hézségeket okoznak És mégis, az élet számára ezek is, azok is egy­aránt fontosak. Minden, még a legki­sebb botlás is lépésvesztést és ritmuskiesést okoz, és a hibákért bűnhődni kell. Amint más szavakkal már jelez­tem, a jelen időigényes. Annál érté­kesebb - mindnyájunk számára - a szabadidő. Nekünk is szüksé­günk van rá, de szükségünk van mások miatt is. Ezzel összefüggés­ben szeretném elismerni azok mun­káját, akik sok-sok órát áldoztak szabadidejükből a műsorok begya­korlására, melyekkel eljöttek kö­zénk. A mi társadalmunk mindig nagyra becsülte az áldozatkész em­bereket. Ezek az emberek általában ellenállnak mindannak, arni seké- lyes, nem elégednek meg a könnyű sikerrel, olyan értékek után nyúlnak, és olyan értékeket fejlesztenek, me­lyeket a történelem igazolt. Ez a jelentős esemény terjedel­mét és céljait tekintve többet jelent, mint a mindennapos versenyek, szemlék és fesztiválok. Jó, hogy több fejlődési szakaszon ment át, és örvendetes, hogy ami itt jelen van, az korszerű, friss. Meggyőződésem, hogy ezen az eseményen a lelkes szen/ezök többet is letesznek az asztalra, mint aminek tanúi vagyunk. Hiszen a kulturális ünnepély nem­csak arra jó alkalom, hogy a cseh­szlovákiai magyar dolgozók amatőr művészeti tevékenységenek legjobb eredményeit mutassák itt be. Jelen­tőségét a művészi törekvések összemérése is adja. Emellett min­denekelőtt a magyar nemzetiség kultúrájának fejlődését kellene szol­gálnia. Azt a kultúrát, amely - leg­alábbis én így látom. - nem akar a perifériára szorulni, bezárkózva provinciális keretekbe és gondokba. Nem is ilyen. Jellemzőek rá a cseh­szlovák kultúra legfontosabb ismér­vei, még akkor is, ha gyökerei sajá­tosak, ha mindenekelőtt a magyar nemzet gazdag kulturális hagyomá­nyaira épül. De éppen ezért ösztön­ző a mi kultúránk számára. És meg­van a lehetősége arra, hogy még ösztözőbb legyen, igaz, azzal a fel­tétellel, hogy a jövőben több figyel­met szentelünk neki, mint eddig. Tisztelt elvtársak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók XXXIV. Országos Kulturális Ün­nepélyén vagyunk, és az ember nem akarja hinni, hogy már nem­csak azok gyerekei, hanem unokái is keresik és megtalálják itt életük értelmét, akik annak idején a kultu­rális ünnepély bölcsőjénél álltak. Ha igaz, hogy a világ a fiataloké, akkor erről az eseményről bátran elmond- hatuk: a kultúra mindenkié. Kedves jelenlévők, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányá­nak nevében, valamint a saját ne­vemben kívánom önöknek, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók XXXIV. Országos Kulturális tSfcie- pélye legyen egy újabb láncszem, amely erősíti a csehszlovák szocia­lista hazafiságot, valamint a proletár internacionalizmust. Ez lesz a leg­szebb üdvözlet a szlovák nemzeti felkelés 45. és a Csemadok megala­kulásának 40. évfordulója alkalmá­ból, mely évfordulók jegyében a Gombaszög ’89 zajlik. ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom