Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám, szerda
A szövetségi kormány elnökének beszámolója a népgazdaság fejlődéséről és a jelenlegi feladatokról (Folytatás a 3. oldalról) re. Azonban a szigorú követelmények közötti helytállás nem könnyű vállalataink számára. A képességek hiányát, a kényelmességet, a lemaradást semmivel sem magyarázhatjuk, s az nem megbocsátható. Ezért csak magunkra neheztelhetünk. A termelési potenciál hatékonyságához a külkereskedelem csak kismértékben járul hozzá- Ezen mielőbb változtatnunk kell. Az a feladatunk, hogy lényegesen elmélyítsük termelésünk szakosodását a nemzetközi munkamegosztásba történő, az eddiginél sokkal intenzívebb bekapcsolódással. Egyfelől nagyon sok anyagi eszközre van szükségünk, s a nagy mennyiségű fűtő- és nyers- anyag-behozatal biztosítására. Importle- hetóségeink behatároltságának következtében azonban a hazai szükségletet túlnyomóan saját termelésből kell fedeznünk. A csehszlovák gazdaságnak az eddiginél lényegesen nyitottabbá tételével meg kell változtatni a hazai ipar szerkezetét, hogy az jobban megfeleljen gépi ellátottságunknak, s hogy hozzájáruljon a külföldi árucsere eddigi alacsony hatásfokához. A jövőre nézve is abból kell kiindulnunk, hogy népgazdaságunknak továbbra is úgy kell fejlődnie, mint a szocialista világrendszer elválaszthatatlan részének. Aktívan törekszünk a szocialista integráció elmélyítésére, támogatjuk a KGST új mechanizmusának mielőbbi átalakítását, ami a kölcsönös gazdasági érdekekre és elsősorban a közgazdasági módszerekre épül. Azt javasoljuk, hogy gyorsuljon meg az érintett országok közötti integráció. Kiemelt hangsúlyt helyez a szövetségi kormány a Szovjetunióval folyó kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére. Ez év februárjában irtuk alá az elkövetkező 15-20 évre szóló gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés koncepcióját, amelynek megvalósításával el akarjuk érni gazdaságunk szerkezetében a kívánt változásokat, s egyúttal biztosítjuk a szükséges nyersanyagokat, a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítását. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy bővítsük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Elsősorban ott tudjuk beszerezni a korszerűsítéshez szükséges csúcstechnológiát és a hazai gyártók számára kialakítani a szükséges konkurenciát. Nem megfelelő és alacsony hatékonyságú a külkereskedelem, s ennek következménye a nagyfokú mérleghiány. A 8. ötéves tervidőszak során a szocialista országokkal szemben - beleértve a hiteleket is - mintegy 35-40 milliárd devizakorona aktívumot érünk el. Első pillantásra ez kedvezőnek tűnik, azonban a gyakorlatban ez a pénzeszközök bizonyos fokú befagyasztását jelenti. Konvertibilis aktívumunk összege eléri a 100 milliárd devizakoronát, miközben számos fejlődő ország, köztük Szíria, Irak és Líbia hitelezői vagyunk, s nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy az említett anyagi eszközöket megszerezzük. ószintén el kell mondanunk, hogy a fizetési mérleg ilyen alakulásában közrejátszottak termelőink szűk ágazati érdekei is, mert megszokták, hogy a hosszúlejáratú hitelekre történő kivitelek révén könnyen teljesíthetik az export kívánt mutatóit. A vállalatok és az egyének ezáltal nyereségre tettek szert, a veszteség azonban az államot sújtja. Felhasználtuk az anyagot, kifizettük a béreket, az ellenérték azonban hiányzik. A szocialista és a fejlődő országokká! folytatott kapcsolatainkban kiegyenlítettségre törekszünk. Az új típusú gazdaságra történő átmenet során külföldi hitelekre is szükségünk lesz, azonban azt kizárólag a termelési-műszaki bázis megfelelő kiépítésére használjuk. Új szerkezeti politika Valamennyi ágazatban új szerkezeti politikára van szükség, beleértve a mező- gazdaságot is. Az élelmiszerekkel történő ellátásban mennyiségileg elérjük a többi fejlett ország színvonalát. Hosszú idő óta a gabonafélék termesztésében magas hektárhozamokat érünk el. Ennek ellenére nem vagyunk önellátók gabonából, még az utóbbi évek rekordtermései idején sem. A nagyfokú húsfogyasztás biztosítása érdekében tavaly 65 millió dollárért mintegy 500 ezer tonna gabonát hoztunk be. Mindez nem kis mértékben terheli az államkasszát. Komoly problémát okoz a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban a növénytermesztés és az állattenyésztés összhanghiánya. Mindezért azonban nemcsak a mezőgazdasági vállalatok a felelősek, e kedvezőtlen jelenségből kivette részét a gép- és vegyipar is. Tovább tart egyes mezőgazdasági termékek biztosításának számottevő dotációja, ez az út azonban nem járható. A szakemberek és a nyilvánosság is gyakran vitázik a mezőgazdaságban meglévő tartalékokról. Gyakran rámutatnak arra, hogy mi minden.lehetne elérhető, ha a vállalatoníbelüli irányítást ésszerűsítenék. Nagyok.ti-tartalékok az agrotechnikai követelmények betartása-terén, a vetés minőségének javításában, a begyűjtésben akárcsak a tárolás és a feldolgozás veszteségeinek csökkentésében. Gazdaságunk húzóágazatai közé tartozik a szénbányászat és az elektromos energia termelése. Az energiaigényes ágazatok termelésének nagyfokú növekedése és a feldolgozóipar korszerűsítésének hiányosságai egyre nagyobb igényeket rónak az energiaforrások biztosításának folyamatára. Éppen ezért a tüzelőanyag- és energetikai iparban a fejlődésről alkotott eddigi nézetek felülbírálására van szükség. Vonatkozik ez elsősorban a földgáz és az atomenergetika részarányának növelésére, az energiaforrások biztosítása során. Biztosítottuk a megfelelő földgázbehozatalt, azonban csak a 9. ötéves tervidőszak idejére. A későbbi időszak igényeinek biztosítására tárgyalásokat folytatunk, döntő fontosságú azonban a népgazdaság energiaigényének számottevő csökkentése, ugyanis ezek megtakarítására szükséges eszközök biztosítása jóval hatékonyabb, mint a források bővítésének hatékonysága. Csaknem négy évtizeden keresztül a katonai célú szállítások növekedését figyelhettük meg, azonban már ebben az esztendőben 16 százalékkal csökkentjük a hadászati jellegű termelést, a jövőre pedig a negyedével, és ez az irányzat tovább folytatódik. Ez mély beavatkozást követel a gépipar szerkezetébe és egész sor nagyvállalat termelési programja számottevően módosul. A megoldás egyúttal számottevő politikai kérdés is, és ennek érdekében komplex program kidolgozását tervezzük. Ladislav Adamec a továbbiakban részletesen elemezte az elektrotechnikai és a vegyipar mellett valamennyi könnyűipari ágazat legfontosabb feladatait. Érintette azoknak az alapvető és mindenképpen szükségszerű változásoknakafeltéte- leit, amelyek tulajdonképpen egyformán vonatkoznak az egész népgazdaságra. Ilyenek az energiaigény csökkentése, a szerkezetváltás elodázhatatlansága, a meglévő nyersanyagforrások felhasználásának ésszerűsítése stb. Ezek az igények fokozottabb mértékben vonatkoznak az olyan kulcságazatra is, mint a kohászat, amelynek a múltban a csehszlovák ipar világhírnevét is köszönhette. A minőség javításának útjára kell lépni minden területen, mert csakis ez jelentheti a gazdaság számára a világpiacon történő érvényesülését. A továbbiakban hangsúlyozta a szövetségi kormány elnöke, hogy a gazdasági vezetés előnyben részesíti és támogatja azoknak a vállalatoknak a korszerűsítését, amelyek a jövőben minél hatékonyabban értékesítik a magasan képzett munkaerő előnyeit a világpiacon folyó egyre igényesebb konkurenciaharcban. A gazdaságunk működését meghatározó egyik tényező a közlekedési rendszerek kis teljesítőképessége, gyorsasága és megbízhatósága - folytatta Ladislav Adamec. 1950-től az áruszállítás volumene hétszeresére, a személyszállításé háromszorosára növekedett. Ez a növekedés nemcsak a termelés anyag- és energiaigényességének a fokozódásával, hanem a társadalmi munkamegosztás ésszerűtlenségével is magyarázható. A közlekedési útvonalak, főleg a vasúthálózat terheltsége az európai államok közül nálunk az egyik legmagasabb arányt mutatja, a közlekedési beruházásokat mégis sokáig lebecsültük. Az ágazat korszerűsítése a jövőben vár ránk. A beruházások 2005-ig mintegy 300 milliárd koronát emésztenek fel a feltételezések szerint. Ez az összeg talán túlzottnak hat, de a további lemaradást nem engedhetjük meg magunknak. A szövetségi kormány elnöke megemlítette, hogy megkezdődik a prágai és a bratislavai repülőtér, valamint a repülőgéppark korszerűsítése. További rendkívül fontos területnek nevezte a távközlést, amely színvonalától jelentős mértékben függ a gazdasági és a társadalmi fejlődés üteme. Száz lakosra például csak 12,5 távbeszélő állomás jut, míg számos európai országban ez az arány sokszorosan magasabb. A telefonhálózat fejlesztése, a műholdas tévé- és rádióadások szélesebb körű kihasználása szintén a legfontosabb teendők közé tartozik. Az ágazatban 1990 után progresszíven fognak növekedni a beruházások. A környezetvédelem és a védelmi költségek Ladislav Adamec a továbbiakban környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott, egyebek között leszögezte, hogy az ökológiai beruházások az európai, és a világátlaggal összehasonlítva igen alacsonyak. A kormány a 9. ötéves tervidőszakban mintegy 50 százalékos növelésükkel számol. Nem lehetünk megelégedve a környezetvédelmi beruházások üzembehelyezésének az ütemével sem. A szövetségi és a nemzeti kormányok tevékenységének homlokterébe került a környezetvédelmi feladatok jobb egyeztetése. Olyan közgazdasági eszközöket kell kialakítani, amelyek az irányító szerveket, a vállalatokat és az egyéneket is ökológiai szempontból hasznos magatartásra és nagyfokú felelősségérzetre kényszerítik. Közép-európai feltételek közepette ai ökológiai biztonság kérdései egyre nagyobb mértékben válnak nemzetközivé. Csehszlovákia a többi szocialista országgal együtt e téren aktív politikát folytat, s ismeretes, hogy mi kezdeményeztük a velünk szomszédos államok párbeszédét. A Csehszlovák Néphadsereg állományának, fegyverzetének csökkentésére, valamint szervezeti változásaira vonatkozó döntés nyomán a hadsereg nagyobb részt vállalhat a népgazdasági feladatok teljesítéséből. Gazdaságunk számára nagy jelentőségű, hogy a védelmi kiadásokat 1989-ben és 1990-ben 15 százalékkal, a katonák létszámát 12 ezer személlyel csökkentjük. A megtakarított eszközökből az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás rendelkezésére álló forrásokat kívánjuk erősíteni. Gazdaságunk csak akkor emelkedhet magasabb minőségi szintre, ha komplex módon, a termelőerők, a gazdasági viszonyok és a szubjektív tényező területén egyaránt változásokat hajtunk végre. Az ember nemcsak döntő tényezője, hanem egyben célja is ezeknek a gyökeres változásoknak. Még a legtökéletesebb technika is holt, amíg az élő munka nem hozza mozgásba. Nem folytathatjuk azt a gazdaságtalan gyakorlatot, miszerint a termelési állóalapokat túlnyomórészt az egy műszakban használjuk ki, ugyancsak nem tűrhető el a munkaidő háromnegyed részből történő kihasználása. A kihasználatlan állóalapok fenntartására évente mintegy 50 milliárd koronát fordítunk feleslegesen, s túlzás az is, hogy az irányítás, a közigazgatás szférájában 900 ezer dolgozóra van szükségünk. A nyolcmillió aktív dolgozóban rejlő gazdasági potenciál hatékony kihasználása mellett nagy lehetőség nyílik a népgazdaság dinamikus fejlődése előtt. A csehszlovák gazdaság képes arra, hogy a „szociális" foglalkoztatottságról a létbiztonság megingatása nélkül áttérjen a valóban hatékony foglalkoztatottságra? Ha fordulatot érünk el az extenzív fejlődéstől az intenzív fejlődés irányába, az ésszerű gazdálkodás, a munkaerő jó kihasználása irányába, az egyaránt hasznos lesz egyének, a kollektívák, az egész társadalom számára. A szociális biztonság szilárdsága nem valakinek a jószándékától függ, hanem annak eredménye, hogy mindenki hozzájárul az egészséges és nagy teljesítményű gazdaság kialakításához. Meggyőződésünk, hogy ez a szociálpolitika megfelel a munkásosztály forradalmi hagyományainak és jelenlegi érdekeinek. Bár a 8. ötéves tervidőszakban a forrásképzés elmarad a kitűzött célok mögött, a szociális programot a társadalmi és a személyi fogyasztás területén sikerült teljesíteni. Alapvetőnek tartja a kormány a lakosság műveltségi, szakképzettség szerinti és korbeli szerkezetének az ésszerű kihasználását. Előkészületben van az átképzési program, s a számítások szerint a szerkezeti változásokkal összefüggésben hosszú távon néhány százezer embert fog ez érinteni. Rendkívül sürgetőnek tartjuk a pedagógusok szociális feltételeinek a javítását. A lakosság társadalmi fogyasztása 1988-ban 202 milliárd koronát tett ki, vagyis 1970 óta csaknem megháromszorozódott. A térítésmentes egészségügyi, oktatási és kulturális szolgáltatások, a közlekedésre, a lakásépítésre és a kommunális gazdálkodásra fordított társadalmi kiadások összességében elérik a lakossági munkajövedelmek csaknem 50 százalékát. A legégetőbb szükségletek kielégítésének reális lehetőségét látjuk a források bizonyos újrafelosztásában, ami az érdekek és az igazságosság elveivel összhangban történne. A lakosság egészségi állapota terén uralkodó helyzetről szólva Ladislav Adamec emlékeztetett rá, hogy erről a kérdésről tárgyaltak a párt, a Nemzeti Front és a szakszervezetek vezető szervei is. Elsősorbaní az owosi ellátás minőségének a javítását tartjuk szem előtt, a gond itt a költségek gyors ütemű növekedése. Tervezzük a gyógyszeripar kapacitásainak kibővítését. Úgyszintén nagy szükség van a megelőzés, illetve a rehabilitáció új és hatékony formáira. A kulturális élet területén is egész sor probléma halmozódott fel, egyebek között nem tisztázott a professzionális és az amatőr kultúra közötti viszony, a különböző intézmények és az állampolgárok részvétele finanszírozásukban. Az a helyzet, hogy a kultúrára fordított összegeket nem mindig osztják el célszerűen. Amikor a gazdasági gondolkodásra helyezzük a hangsúlyt, az nem jelenti azt, hogy a kultúra kommercionalizálását ösztönözzük. Szem előtt kell tartani az össztársadalmi kulturális-politikai célokat. Társadalmunk jelentős összegeket fordít a testnevelés és a sport fejlesztésére. Itt is helyesnek tartjuk, hogy az állami szervek jobban ellenőrizzék, vajon célszerűen használják-e fel ezeket az eszközöket. Ezen a területen szintén szélesebb körben kell alkalmazni az önelszámolás és az önfinanszírozás elveit. A Szövetségi Gyűlés bizottságainak ülésén joggal bírálták azt a gyakorlatot, miszerint a vállalatok meg nem érdemelt béreket fizetnek ki - folytatta Ladislav Adamec. Leszögezte, az elmúlt három év alatt a társadalmi munkatermelékenység csupán 6,2 százalékkal nőtt, bár a 8. ötéves terv 9,5 százalékos növekedést irányzott elő. Az ötéves terv elképzeléseitől eltér a bérek alakulása is. Ezért a kormány néhány intézkedést hozott, s remélhetőleg jobban fog érvényesülni az érdemek szerinti javadalmazás elve. Amikor sok a pénz és kevés az áru, ezen csak a spekulánsok kereshetnek. Nem tűrhetjük tovább a rendetlenséget, az egyenlósdit, az élösködést, s pláne nem a szocialista tulajdon megkárosítását. A bérezési gyakorlatban nem érvényesül kellőképpen az érdemek szerinti javadalmazás elve, továbbra is érezhetőek az egyenlósdi-tendenciák. Mindez negatívan tükröződik a teljesítményben, a munkafegyelemben és a munkaerköicsben. Egyes népgazdasági ágazatok között indokolatlan bérkülönbségek mutatkoznak olyan esetekben is, amikor tulajdonképpen ugyanolyan igényes munkáról van szó. Elterjedt az a gyakorlat, hogy az emberek iskolai végzettségük szerint, teljesítményüket figyelmen kívül hagyva kapják fizetésüket. A másik oldalon lebecsülik szakmai felkészültségüket. Az sincs rendben, hogy a nők ugyanabban a szakmában és ugyanabban a besorolásban átlagban 10-20 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint a férfiak. Ez a gyakorlat elsősorban a fiatal szakemberek részéről éles bírálat tárgya. A munkaeredmények szerinti javadalmazás számunkra nem valamiféle semmire sem kötelező ígéret, hanem a társadalmi élet törvénye. Készek vagyunk következetesen harcolni ennek az elvnek a megsértése ellen. A lakásprobléma megoldása A szövetségi kormány elnöke az adórendszert elöregedettnek nevezte, s leszögezte, hogy nyilván el kell tüntetni a jövedelmek megadóztatása terén mutatkozó nagy aránytalanságokat, s meg kell szüntetni a béradó feleslegesen bonyolult kiszámítási módszereit, mivel ez adminisztratív erők ezreit köti le. A képviselők részéről joggal hangzanak el bírálatok a lakáspolitika címére. Az állami költségvetésből évente több mint 20 milliárd koronát fordítunk erre a területre. Komoly gazdasági és szociális probléma a jelenlegi lakbér magassága. A lakásgazdálkodási vállalatok veszteségei, amelyeket az állami költségvetés dotál, évi 5,9 milliárd koronára rúgnak, mivel az állami lakások használati díja nem felel meg a fenntartásokra és karbantartásokra szükséges költségeknek. Kiszámították, hogy a családok mintegy 6 százalékának nincs önálló lakása A lakosság körében jogos elégedetlenséget kelt, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az állami, a vállalati és a szövetkezeti lakások, valamint a családi házak esetében ráfordított költségek között. Az a család például, amely első kategóriájú háromszobás állami lakást kap - általában szociális körülményeinek figyelmen kívül hagyásával -, életében hozzávetőleg 200 ezer koronával kisebbek a költségei, mint egy ugyanilyen szövetkezeti lakásban élő család esetében. Hol van itt a társadalmi igazságosság? A kormány a 9. ötéves tervidőszakra vonatkozó állami lakáspolitika koncepcióján dolgozik. Szeretnénk ösztönözni az önerős lakásépítést, illetve lakásbeszerzést, ezért a kormány idén áprilisban a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette a személyi tulajdonban lévő lakásokról szóló törvény novelláját. Ez széles lehetőségeket teremt a lakásvásárlásra és felszámolja a felesleges adminisztratív akadályokat. A kormány döntést hozott arról is, hogy a családi ház építésére adható kölcsönt jelentősen 150 ezer koronára emeli. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az állami családpolitikai koncepció kidolgozására. A támogatások révén ebben az ötéves tervidőszakban több mint egymillió kisgyermekes család pénzügyi helyzete és életkörülményei javultak. Fontolóra vettük a szülési segély, az anyasági hozzájárulás további módosítását is. A kormány támogatni fogja azokat az intézkedéseket, amelyek a nők, főleg a kisgyermekes anyák számára lehetővé teszik a rövidített vagy a rugalmas munkaidőt. A megváltozott munkaképességű állampolgárokról való gondoskodás ugyancsak fontos feladatunk. Ezek az emberek a munkaképes lakosság 3,5 százalékát teszik ki, de csupán 10 százalékuk dolgozik külön az ő számukra létrehozott szervezetekben. Azzal számolunk a jövőben, hogy a rokkantakat alkalmazó vállalatok adókedvezményt kapnak. Nagyra becsüljük mindazokat, akik egész életükben áldozatos munkát végeztek, s most nyugdíjban vannak. Az egész lakosság mintegy 22 százalékát kitevő, 3,5 millió nyugdíjas életkörülményeiről továbbra is gondoskodni kívánunk, s számolunk a nyugdíjak rendszeres módosításával. A konkrét döntések azonban az átfogó gazdasági eredményektől függenek. A szociális politika a kormány tevékenységének kulcsfontosságú eleme. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy az előkészületben levő 9. ötéves terv szociális orientáltsága lényegesen fokozódjon. Az emberek szükségleteinek a kielégítése a fő célunk. A központ erőfeszítései mellett szükség van azonban a vállalati szociálpolitika lehetőségeinek a jobb kihasználására is. Csak annyit oszthatunk szét, amennyit megtermelünk. Azt viszont megvitathatjuk, hogyan használhatjuk ki az eszközöket igazságosabban és célszerűbben. Továbbra is számolunk a Nemzeti Front KB, az SZKT és a SZISZ KB aktív együttműködésével. Tudomásul kell venni, hogy a jobb élet utáni vágyat gazdaságilag mindig alá kell támasztani. Ellenkező esetben csak álomról lehet szó. A legfontosabb az, hogy az egyének és a kollektívák, az állami vállalatok és a szövetkezetek, az egész népgazdaság irányítási szerkezete teljesítményeinek a fokozásával szerezzünk további eszközöket. Az anyagi termelés nagyobb hatékonysága és a jobb irányítás megköveteli, hogy leküzdjük a gazdasági növekedés egyoldalú értelmezését. A népgazdasági irányítóközpont szerepének a fokozását a tudományosan megalapozott, politikailag érthető és társadalmilag vonzó célok összekapcsolásában látjuk. A tisztességes, a lakosság és az egész ország számára hasznos megoldásokat szorgalmazzuk. Kötelességünknek tartjuk, hogy a lakosságot gyakorlati tettekkel győzzük meg arról: a szocializmusnak semmi köze a rossz minőségű munkához, az egyen- lősdihez, a korrupcióhoz és a bürokráciához. Belső problémáink mielőbbi megoldása érdekében a nemzetközi elszigetelődés megnyilvánulásait is fel kell számolni. A katonai, a gazdasági és az ökológiai biztonság érdekében készek vagyunk bővíteni kapcsolatainkat a szocialista országokkal, a szomszédos és távolabbi államokkal a kölcsönös bizalom elvei alapján. A szocializmus internacionalista jellegének nem a zárt, hanem a nyitott gazdaság felel meg A versenyhelyzet meggyorsítja fejlődésünket és lehetővé teszi, hogy nagyobb mértékben járuljunk hozzá az európai nemzetek és az egyetemes civilizáció közös művéhez - mondotta végezetül Ladislav Adamec. (Alcímek: Új Szó) ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 21.
