Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám, szerda
ÚJ szú 3 1989. VI. 21. A szövetségi kormány elnökének beszámolója a népgazdaság fejlődéséről és a jelenlegi feladatokról (Folytatás az 1. oldalról) tási rendszer átalakításának programját, összekapcsolva a széles körű demokratizálás politikájával. A gazdasági mechanizmus átalakítása terén a szövetségi kormány már megtette az első lépéseket. Mi az, amivel ma szembe kell nézni, melyek a társadalmi átalakítás fő akadályai? A tájékoztatásul előterjesztett tények szemléletesen bizonyítják, a csehszlovák gazdaságban már hosszabb ideje érvényesülnek kedvezőtlen tendenciák, amelyek akadályozzák a minőségileg magasabb fejlettségi szintre való áttérést. A bá- nya- és energiaipari, az erőforrások iránt igényes ágazatok túl nagy aránya hátráltatja a feldolgozó ágazatok, a terciális szektor kívánatos fejlődését. Gazdagságunk, főleg a nép szellemi potenciálja - amint az adatok is bizonyítják - azonban a lehetséges haladás hatalmas forrásának tekinthető. Ezek az értékek ugródeszkaként szolgálhatnak a gyorsabb előrelépéshez minden fronton. De olyan hamis következtetéseket sem lehet levonni, hogy gazdaságilag sebezhetetle- nek vagyunk és semmitől sem kell félni. A gazdasági stabilitás elérhető, de csak a helyes és időben hozott döntések alapján, ügyesen kihasználva más országok tapasztalatait, együttműködésben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Az extenzív fejlesztés korlátai Mit jelent az, hogy kimerültek az extenzív fejlődés lehetőségei, miben nyilvánul ez meg konkrétan? Sokáig képesek voltunk jelentős menyiségű növekedést elérni. Ennek köszönhetően számos termék gyártásában a világ élvonalába kerültünk. A kormányfő felsorolt egy egész sor cikket, majd rámutatott, hogy ugyanakkor a termékek aránytalanul nagy hányadát a termelési fogyasztás és a beruházások viszik el. S ennek a gazdagságnak nem kis része holt tőkévé válik az aránytalanul magas készletekben. Sajnos, az erőforrások és az extenzív fejlesztési lehetőségek kimerülése után lemaradás következett be a termelésben, a technika, a tudomány terén és szociális téren is. Ez veszélyezteti az elért életszínvonalat, lekanyarít közös kenyerünkből. A becsületes emberek nehezen viselik el a szállítói-megrendelői kapcsolatok romlását, a kereskedelmi hálózat nem kielégítő kínálatát, azt, hogy kevés a pótalkatrész, megbízhatatlanok a termékek, s hogy az igényes világpiacokon nincs érdeklődés a csehszlovák cikkek iránt. Az emberek többsége a fogyatékosságokat nem társadalmi rendszerünkkel hozza kapcsolatba, ellenkezőleg, rendszerünk elveinek megsértésével. Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy ne használjunk fel minden eszközt a termelés minőségének, a létfeltételek javítására? A népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslattal összhangban fel kell számolni az irányításban az adminisztratív hozzáállásokat. Mindenütt érvényre kell juttatni az intenzifikálás tényezőit, előtérbe helyezni a minőségi szempontokat, kihasználni az áru- és pénzviszonyokat és a piaci mechanizmust, s olyan termelési struktúrát kell kialakítani, amely megfelel országunk körülményeinek, a tudományos-műszaki fejlődés követelményeinek. A társadalmi dinamizmus megújítása döntő láncszemének az emberek megnyerését, érdekeltté tételét tartjuk. Ladislav Adamec szólt arról, hogy termelési-műszaki és tudományos-kutató bázisunkra a termelés és fogyasztás mennyiségi növekedése, valamint ezek minőségi szintjének lemaradása közötti mély ellentét a jellemző. Leszögezte: a nyolcadik ötéves tervidőszak első három és fél esztendeje szemléletesen rávilágított a gazdasági növekedés mennyisége és minősége közötti ellentétekre, a befektetések és a végtermékek közötti ellentétekre. Ezt követően a szónok néhány kiegészítést fűzött a képviselők elé terjesztett tájékoztató anyaghoz. Mint mondotta, a 8. ötéves tervidőszakban a bruttó nemzeti jövedelem növekedése a feltételezett 18-19 százalék helyett hozzávetőleg csak 14 százalék lesz, vagyis mintegy 100 milliárd koronával kevesebb. Nem teljesítjük a termelési fogyasztás ésszerűsítési programjait - a szénnel, villanyárammal, acéllal, cementtel és más anyagokkal való takarékosságot. Emellett a tervidőszak első három évében kedvező időjárási feltételeink voltak, két enyhe tél van mögöttünk és kétszer születtek magas terméshozamok a fő mezőgazdasági termékeknél. Az erőforrások képzése is alacsonyabb a tervezettnél. Ráadásul ezek jelentős része holt tőkévé vált az aránytalanul magas készletek, a befejezetlen termelés, a nem hatékony beruházások, a kihasználatlan kapacitások és a nehezen érvényesíthető külföldi aktívumok miatt. Ennek komoly következményei vannak: növekvő feszültség a hazai piacon, a termelési-műszaki alap korszerűsítésének lassú üteme, nagyobb eladósodottság és a gazdasági egyensúly egyéb zavarai. Ladislav Adamec hangsúlyozta: a kormány elsőrendű feladata, s az egész gazdaságpolitika alapelve az emberek szükségleteinek jobb kielégítése. A gazdasági reform egyik legfontosabb célja a hazai piac egyensúlyának megteremtése. Bonyolult helyzetben vagyunk, az emberek teljes joggal követelik a javulást, de a kormánynak nincs elegendő eszköze ahhoz, hogy gyorsan változtasson a jelenlegi helyzeten. Az állampolgárok szüntelenül bírálják, s a képviselők is jogosan tesznek megjegyzéseket a kereskedelmi hálózat ellátásának fogyatékosságaira. Nem lehet vitás, az embereket nem elégítik ki pusztán a kereseti lehetőségek, az Is kell, hogy meg tudják vásárolni a szükséges dolgokat. A hazai piac helyzete nagyon bonyolult. A javítás érdekében hoztunk bizonyos operatív intézkedéseket, a múlt év végén sikerült leküzdeni a felvásárlási lázat, s ellátni a kereskedelmet azokkal a cikkekkel, amelyek ősszel eltűntek az üzletek polcairól. Javult a kínálat színes televíziókból, s a jövő évtől több lesz a hűtőszekrény és a fagyasztóláda is. Ahhoz, hogy felszámoljuk a kereslet fölényét a kínálattal szemben, nem elegendőek az egyszeri, rendkívüli intézkedések, hanem az egész népgazdaság pozitív eredményeire van szükség. Az állampolgároknak arra az igényére, hogy határozottabban oldjuk meg a munkájukat nehezítő és az életüket keserítő problémákat, a gazdasági mechanizmus átalakításának meggyorsításával válaszoltunk. Az emberek üdvözölték, hogy egy évvel lerövidítettük az átmeneti időszakot. Erre a lépésre nem lehet azonban úgy tekinteni, mint az átmenet minden nehézségét megoldó csodatévó receptre. Minden új mechanizmusnak be kell futnia, az embereknek hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy új módon gondolkodjanak és cselekedjenek Ezt útmutatók nem pótolhatják. A gazdasági helyzet lényeges javulására csak a 9. ötéves tervidőszakban kerülhet sor. Adamec elvtárs hangsúlyozta: a kormány programnyilatkozatának megvalósítása során egy egész sor lényeges és részleges ügy megoldásához látott hozzá. Most, nyolc hónap után nehezebbnek tűnik a feladat, amelyet vállaltunk. Az átalakítás eddigi menetét reálisan ítéljük meg, az új gazdasági mechanizmus gyorsított ütemű életbe léptetéséről szóló döntés megköveteli, hogy időben, átgondoltan és komplex módon létrehozzuk a szükséges jogi feltételeket. A rendkívüliséget nem csupán a feladatok terjedelme és ütemterve adja - húsz törvényt kell a Szövetségi Gyűlés elé terjeszteni és további 120 jogi rendeletet kibocsátani hanem főleg a feladatok minőségével kapcsolatos igényesség. A gazdasági mechanizmus átalakításának sikere attól függ, hogyan tudjuk összekapcsolni az egységes irányító központ és a vállalati szféra erőit. Ez nem egyszeri feladat. Kidolgoztuk, hogy ki miben illetékes, egyes szervek már új módon kezdenek dolgozni. A szövetségi kormány munkájának hatékonysága érdekében eróátcsoportosításokra került sor az egyes szakaszok irányításában. Az egyik leggyengébb láncszemnek az ágazati szervek tevékenységét tartjuk. A dolgozókollektívákban - és nem másutt - döntenek az átalakítás üteméről, sorsáról. Az állami vállalatok teljes mértékben felelősek munkájuk eredményeiért. A rossz gazdálkodásra nem fizethet rá a társadalom. Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy aránytalanul magas az irányító szféra dolgozóinak száma. A csökkentést célzó irányvonal, s ezzel együtt az államapparátus minőségi javítása nem lesz rövid lejáratú kampány. A központi szervek apparátusának 3 százalékos csökkentése nyomán csökkentek az irányításra fordított költségek, de ez nem erősítette az anyagi termelést. Sok ember nyugdíjba ment, mások pedig más szervezeteknél lettek az adminisztráció tagjai. Az útnak a kezdetén vagyunk, s a tapasztalatok és eredmények értékelése után tovább akarunk lépni. Nem a dolgozók számának meghatározásával, hanem elsősorban a béralapok csökkentésével. Meggyőződésünk, hogy alacsonyabb létszámú magasan szakképzett, s ennek arányában jól megfizetett szakemberrel növelni lehet az egész államigazgatás teljesítőképességét és felelősségét. Szerkezeti átalakítás minden területen Hogyan halad a termelési-műszaki, a tudományos-kutató bázis és a forgóeszköz-állomány strukturális átalakítása? További 700 új állami vállalat jóváhagyásával ez év július 1 -ig összesen 2300 új vállalat létesül. Az, hogy viszonylag rövid idő alatt ilyen hatalmas változások történtek, nem mehetett nehézségek és bizonyos hibák nélkül. A kis- és közepes vállalatok aránya nem nőtt, a nagy egységek létrehozásával az eredeti vállalatoknak mintegy fele megszűnt jogi szubjektum lenni. Javítani akarunk a helyzeten ott, ahol nem értették meg a célokat és a reszortszemléletet érvényesítették. Annak érdekében, hogy jobb feltételeket teremtsünk a helyi termelő és szolgáltató vállalatok számára - amelyek kis létszámú dolgozóval működnek -, a kormány egyszerűbb tervezési és pénzügyi szabályokat hagyott jóvá, amelyek csökkentik az adminisztráció iránti igényességet. Ez év január 1 -tői új nagykereskedelmi és felvásárlási árak vannak érvényben. Tudjuk, még nem olyanok, amilyenekre szükségünk volna. De kidomborították a választóvonalat az élenjáró és a lemaradó termelés között. S mindenki számára esélyt adtak ahhoz, hogy felkészüljenek az olyan feltételek közötti gazdálkodásra, amikor az átlagon aluli nem állja meg a helyét, az átlagosnak igyekeznie kell, hogy ne végezze rosszul. Folytatni fogjuk az árak objektivízálását. A kormányfő a továbbiakban elmondta, az alapvető termékek árainak stabilitását célzó politika mellett is az utóbbi nyolc évben 11,3 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi árak nominálértéke. Az átlagos árak növekedése azonban gyorsabb volt: élelmiszereknél 16,1 százalékos, az ipari termékeknél 16,8 százalékos. 1981 óta az olcsó termékek aránya a textil- és ruha- neműeknél 41-ről 24 százalékra csökkent. A gyermekruházati cikkeknél tavaly az egy százalékot sem érte el. Másrészi viszont a valóban jó minőségű, divatos és luxustermékekből sem elégítették ki a keresletet, tehát azokból a termékekből, amelyek a magasabb jövedelműek igényeit elégítik ki. Ladislav Adamec elmondta, hogy időrendi szempontból az átalakítás meggyorsítását célzó munkák teljesítéséhez megvannak a feltételek. A kormány a korábban megígért időpontokat betartva akarja teljesíteni a feladatokat, bár ez nem lesz egyszerű. A környezetvédelem helyzetét elemezve elmondta, hogy a még nem teljes becslések szerint a 9. ötéves tervidőszakban hozzávetőleg 70 milliárd koronát fordítunk a központi alapokból a fejlesztési, ökológiai és közlekedési programokra. A strukturális átalakítást ugyanolyan fontosnak, sőt forradalminak nevezte, mint az új gazdasági mechanizmus bevezetését. A kilencvenes évekbe való belépés a strukturális változások és a termelési szféra technikai átalakításának időszaka lesz. ígéretet tett arra, hogy a 9. ötéves tervidőszakra vonatkozó javaslatokat a kormány még az idén megvitatja. Nagy figyelmet szentelünk a beruházások komoly problémái megoldásának - hangsúlyozta Ladislav Adamec. Ez ugyanis a népgazdaság és az elengedhetetlen szerkezeti változások megvalósítása közötti dinamikus egyensúly kialakításának legfőbb eszköze. Ennek ellenére ez a kérdés jelenti ebben az ötéves tervidőszakban is a legnagyobb gondot. A hosszan tartó komoly helyzet ezen a területen nagyon komoly bírálat tárgyát képezi az irányítási szervekben, szakmai körökben és a lakosság körében is. A múltban az volt a szokás, hogy az állami költségvetésből finanszíroztuk az olyan akciókat is, amelyek nem ígértek a népgazdaság és az egész társadalom számára jelentős jövedelmet. Az egyéni, szubjektív óhajok nyomása alatt a tervekbe besorolást nyertek a gazdaságilag nem indokolt kérdések is. Ilyen „emlékművek" szép számmal akadnak városainkban és falvainkban. Az egyes kiválasztott akciók ellenőrzései azt bizonyítják, hogy a beruházásokat késlekedve állítják üzembe, azok akkor általában már műszakilag elavultak és nem érik el a tervezett paramétereket. Ráadásul az új kapacitások számára nincs biztosítva a megfelelő szakembergárda, az anyagellátás, sem az előnyös piac. Lépten-nyomon találkozhatunk olyan esetekkel, amikor az állami fegyelem nyilvánvaló és bizonyítható megsértéséről van szó, ezekből azonban nem vonják le a kellő következtetéseket. Eluralkodott az elnéző hozzáállás és hiányzik az ehhez szükséges személyes elszántság is. A beruházások fontossági sorrendje Az éves tervek szerint az 1986—1988- as esztendő során a beruházások stagnálásának kellett volna bekövetkeznie, ezzel szemben - elsősorban a nagyszámú mezőgazdasági építkezés miatt - mennyiségük csaknem 11 százalékkal nőtt. Bizonyítható, hogy a korábbi határozatok nem jártak kellő eredménnyel. Ezzel a helyzettel nem érthetünk egyet, és konkrét lépéseket teszünk a javulás érdekében. Úgy döntött a kormány, hogy 1989 május 15-től ez év december 31 -ig ideiglenesen befagyasztja valamennyi építkezés megkezdését, s ez alól csakis az ökológiai jellegű, a komplex lakásépítés, a kiemelt felújítások és korszerűsítések, valamint a Z akció keretében végrehajtandó építkezések képeznek kivételt. Becslések szerint ez a határozat mintegy 22-25 milliárd korona költségvetési kiadást érint az 1989-re tervezett megkezdett építkezésekből. Ezt csak kezdeti lépésnek tekintjük az építkezések mielőbbi befejezése terén. Egyúttal feladatul adtuk valamennyi központi szervnek, hogy vizsgálják felül valamennyi befejezetlen építkezés sürgősségét, hatékonyságát, azok kapacitásbeli és pénzügyi fedezetét abból a célból, hogy csökkenjenek a beruházási kiadások, hogy leállítsuk a „problémás" akciókat és ennek alapján az így felszabadult eszközöket és kapacitásokat a befejezetlen, de hatékony beruházásokra, illetve korszerűsítésekre kell fordítani. Nálunk a beruházások mértéke eléri a fejlett országok színvonalát, azonban a befektetett eszközök hatékonysága nagyon alacsony, elsősorban a beruházási folyamat nem kielégítő végrehajtása miatt. A kormány- és más szervekben a végső döntések ugyan a szakvéleményezésekre támaszkodnak, ezek azonban az esetek túlnyomó többségében nem mindig objektívek, sokszor szinte felelőtlenek. A befektetett eszközök hatékonyságát csökkenti az is, hogy azokat nem olyan helyen fektették be elsősorban, ahol azok a legnagyobb jövedelmezőséget érték volna el. A befejezetlen építkezések nagy számának és az indokolatlanul hosszú építkezési időnek a következtében - ami jelentősen meghaladja a nemzetközileg összehasonlítható határidőket -, a tervezett kiadások jelentős növelése következik be. A kormány olyan gyakorlati lépésre szánta el magát, amely lehetővé tenné, hogy helyreállítsuk a beruházási igényt és a kapacitási lehetőségek közötti egyensúlyt. Néhány kiválasztott, eddig nem kellően kihasznált kapacitás eredményeinek felülbírálása alapján a kormány úgy döntött, hogy hozzálát az ilyen jellegű veszteségek kiküszöböléséhez, beleértve annak lehetőségét is, hogy pályázatot ír ki gazdaságos kihasználásuk érdekében. A beruházások állami tervébe csak olyan építkezések sorolhatók be, amelyek esetében egyértelműen bizonyítást nyert, hogy megvan a szükséges pénzügyi, esetenként a devizafedezet is, akárcsak a hatékony piac, a munkaerő szükséges forrásai, a kellő anyag- és nyersanyagbiztosítás és a technológiai berendezések reális paraméterei is. Azzal számolunk, hogy a termelő beruházások terén ésszerűbb szerkezeti összetételt sikerül elérnünk, ami a korszerűsítési akciók részarányának növekedését jelentené. Nyíltan beszélek, amikor azt mondom, hogy ezek az intézkedések mind ez idáig nem találkoznak kellő támogatással, azonban visszakoznunk lehetetlen. A beruházások megdrágulásában hibás az építőipar is - alacsony teljesítőképessége miatt. Dicstelen elsőségre tettünk szert a gépek és mechanizmusok rendkívül alacsony fokú kihasználtsága terén. Még ennél is jobban érezzük a munkaerő nem megfelelő szakmai-képesítési struktúrájának hátrányait. Hosz- szadalmasan, drágán és rossz minőségben építünk. Az építőipar hiányosságainak megoldása során elsősorban a csehszlovák építőipar eddigi egész koncepciójának átértékelésére kell törekednünk, elsősorban a szervezettség, az irányítás, az építőipari termelés és az építőanyag- gyártás struktúrájának megváltoztatása a cél. Elengedhetetlen, hogy az új objektumok építésétől mielőbb a régiek karbantartására, javítására és felújítására térjünk át. A nagy lakótelepek építéséről szólva a szövetségi kormány elnöke elmondta, hogy az ágazatnak és a területi szerveknek mielőbb át kell térnie a városközpontok korszerűsítésére és a foghíjak beépítésére. Igaz, hogy ez az építők számára nehezebb és munkaigényesebb lesz, azonban a társadalom számára előnyösebb, a lakosság számára pedig hasznosabb. Mielőbb meg kell erősítenünk a takarékosságra való törekvés pozícióit, le kell törni a szállítók diktátumát, s azt egészséges konkurenciaharcra kell változtatni és a lehető legszélesebb körben érvényesíteni kell a pályázaton alapuló megoldásokat. A nemzeti kormányokkal együtt az építőipar helyzetének javítását tekintjük az egyik prioritásnak. Mindkét nemzeti kormánynak mielőbb meg kell tennie a hiányosságok elemzését, s javaslatokat kell tenniük ezek megoldására. A szövetségi kormányban az év végéig elbíráljuk, milyen változásokra van szükség, szervezési, ár-, szociális- és köz- igazgatási területen. A beruházások hatékonyságát nem kis mértékben behatárolja a tudományos- műszaki fejlesztés eredményei gyakorlati alkalmazásának elégtelen üteme. Nyersanyagokban nem gazdag országunkban a tudomány, a kutatás és fejlesztés színvonala alapvető láncszemét képezi a társadalmi-gazdasági fejlődésnek. Felmerül a kérdés, vajon tudományos-műszaki bázisunk kicsi, nagy, vagy éppen elegendő, túl kevés vagy túl sok eszközt fordítunk-e rá? Pontos válaszra van szükség - objektív mércék alapján, hamis találgatások és óhajok nélkül. Mi azonban a valóság? Ezen a területen csaknem 200 ezer ember dolgozik, alkotótevékenységgel mintegy 112 ezer ember foglalkozik, ezekből 12 ezer a tudományos akadémia munkahelyein. A lakosság számát tekintve az említett adatok tehát a kutató-fejlesztő kapacitások elérik a világ fejlett országainak színvonalát. Azonban a világban gyártott termékválasztéknak mintegy kétharmadára - amit idehaza előállítunk - az innovációs szükségletek követelményeinek biztosítása nem lehet megfelelő szintű. Az egyéb okokon kívül éppen ez az, ami a legégetőbb, s ami meghatározza miért maradunk le a világ mögött a legtöbb területen 10, vagy még ennél is több évvel. Egész sor az olyan munkahely, ahol nem kitűzött cél a csúcsszínvonal vagy a világszínvonallal még összehasonlítható szint elérése. A műszaki fejlesztés számottevő gyorsítása csak kivételesen találkozik a magas szintű gazdasági jövedelmezőség igényével. A tudomány és a kutatás hatékonysága növelését jelentős mértékben befolyásolja- kedvezőtlenül - az igénytelenség, a megfelelő műszaki színvonal és minőség elérésének célja, akárcsak a tudományos-kutató bázis korszerű műszaki berendezésekkel, műszerekkel történő hiányos ellátása. A tudomány eredményeire támaszkodva Úgy alakítjuk a tudományos-műszaki politikát, hogy az megfeleljen a társadalmi átalakítás céljainak. Az eddigi szétforgá- csoltságról a pénz- és anyagi eszközök, valamint a káderellátottság magas fokú koncentráltságára térünk át, és az olyan prioritásokra, amelyek a társadalmi és gazdasági fejlődés legfőbb célkitűzésein alapulnak. E területen - elsősorban az ellenőrző szervek hozzájárulásának köszönhetően- értünk már el bizonyos eredményeket. Nem nőtt a rossz minőségű termelés volumene és az ebből származó veszteségek az utóbbi két év során 11,5 százalékkal csökkentek. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy minden vállalatban az igényesség, a rossz minőségű munka kizárásának légkörét kell megerősíteni. Az irányítási szféra nem nélkülözheti a mély elméleti elemzéseket, a szakmailag megalapozott kutatást, az objektív szakvéleményezést, a minden téren indokolt ajánlásokat. A tudósok és kutatók aktív hozzájárulásától nagy mértékben függ a társadalmi átalakítás sikere. Számolunk ezzel. A tudomány és a gyakorlat nyílt párbeszédének konkrét feltételeit akarjuk biztosítani, akárcsak a kormány és a tudományos intézmények szoros együttműködésének lehetőségeit is, mégpedig a kölcsönös bizalom, a közös alkotó érdek és felelősség szellemében. Ma még inkább érvényes, mint a múltban, hogy a világpiacon történő érvényesülés a gazdasági teljesítőképesség tük(Folytatás a 4. oldalon)
