Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1989. VI. 19. Beszámoló a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növelésére a CSKP KB 5. ülésén hozott határozat teljesítéséről (Folytatás a 4. oldalról) sok összetételét, amelyben nagyobb arányt fognak képviselni a progresszív műszaki berendezések, szorosabb kapcsolatok alakulnak ki a termelés és a kutatás között, s további közös vállalatok, intéze­tek, cégek és egyesülések létesítésére kerül sor. A tőkés országok viszonylatában az eddiginél lényegesen nagyobb terjedelemben fogunk licence- ket, gyártási útmutatásokat vásárolni, s nagyobb gondot fordítunk a közvetlen termelési kooperációk, a tőkerészvétel és a közös vállalatok fejlesztésére. Általában véve lényeges mértékben növelni kell a ^progresszívabb műszaki berendezések a kor­szerű gépek és technológiai eljárások behozatalát, s ezzel összefüggésben progresszív termékeink kivitelét is aktivizálni fogjuk. Ismereteink kiszélesítése érdekében arról is gon­doskodni kell, hogy alkotó műszaki értelmiségünk hozzájuthasson a külföldi ismeretekhez. A műszaki és tudományos szakirodalom behozatalát nem lu­xusnak, hanem nélküiózhetetlen szükségességnek kell tekinteni. Ezek behozatala az utóbbi években sajnálatosan csökkent, ami azt jelzi, hogy egyesek nem fogták fel ennek a jelentőségét. Szélesebb kereteket kell biztosítani a külföldi ösztöndíjak ki­használásához, a tapasztalatszerzés céljából külföl­dön végzett munkákhoz. E lehetőségek kihasználá­sával tovább növekedhet saját kutatási és fejlesztési munkánk hatékonysága. Állami politikánk másik alapvető irányzatának a beruházások szerkezeti átalakítására kell össz­pontosulnia. Kifejező mértékben kell növelni a kor­szerűsítések terjedelmét, s ezeket vállalati források­ból kell fedezni; a korszerűsítésinek a vállalatok világos programcéljaiból kell kiindulniuk, s végrehaj­tásukat össze kell kapcsolni az elavult állóalapok gyökeres felszámolásával, amelyek hasznosítható területeket foglalnak el, s költséges karbantartásuk nagymértékben növeli a termelési kiadásokat. Az állami központi beruházási politikának egyúttal arra is irányulnia kell, hogy arányosan mérséklődjenek a tüzelőanyag-energetikai komplexum és a mező- gazdaság fejlesztését szolgáló beruházások, még­pedig a feldolgozó iparban, az infrastruktúra kiemelt szakaszain, főleg a környezetvédelem területén eszközölt beruházások javára. A gazdasági mechanizmus új feltételei és eszkö­zei mozgósítani fogják a vállalati termelési és tech­nológiai innovációkat. Ez egyúttal a szerkezeti válto­zások ütemét is meghatározza, s a hatékonyság növeléséhez fog vezetni. A vállalatoknak ki kell dolgozniuk saját termelési-fejlesztési programjaikat, el kell dönteniük, hogy milyen irányú kutatást és fejlesztést fognak végezni, milyen termékeket fog­nak gyártani, s hogyan értékesítik azokat. Ennek alapvető feltétele, hogy megfelelő jogkörrel legye­nek ellátva, kellő felelősséget viseljenek, s központi beavatkozasokra csak szükséges esetekben kerül­jön sor. Ezzel szemben a központ irányítja a nagyobb terjedelmű, rendszerint ágazatközi állami progra­mok kidolgozását, amelyek a gazdasági szerkezet gyökeres átalakításához vezető utakat is meghatá­rozzák, mégpedig a társadalmi szükségletek, a tu- domanyos-műszaki, társadalmi-gazdasági és öko­lógiai fejlődés kiemelt stratégiai céljai alapján, ahogy azok az ötéves komplex tervekben szerepelnek. A központ olyan mértékben és irányzatokban vehet részt a tudományos-műszaki és szerkezeti folyamatok irányításában, ahogy azt a központosí­tott eszközök és a gazdasagi mechanizmus szabá­lyai lehetővé teszik. Az állami fejlesztési programokban elsősorban azok a témakörök kapnak helyet, amelyek az ága zatközi jellegű technológiai fejlesztésre, a nem nye­reséges szociális es környezetvédelmi fejlesztések­re, valamint a 90-es években esedékes legsürgő­sebb feladatok megoldására irányulnak. A fő tudo­mányos-műszaki irányzatok fejlesztése lehetővé te­szi részvételünket a nemzetközi munkamegosztás­ban, a KGST-országok tudományos-műszaki hala­dása komplex programjanak teljesítéséből szárma­zó eredmények teljesebb kihasználásában, esetleg a nem szocialista országok és gazdasági tömörülé­seik programjaiban való együttműködésünket is. M indenekelőtt a következő programirányza­tokról van szó: Az energiapolitikában a központ a fejlesztés energiaigényességének a csökkentését fogja szor­galmazni Elsősorban a vaskohászati termelés foko­zatos csökkentéséről van szó, amely az energia jelentős részét fogyasztja. A gazdasági mechaniz­mus, valamint a hazai és a külföldi értékesítési lehetőségek hatására számolni kell további arányta­lan mértékben anyag- és energiaigényes termékek gyártásának korlátozásával. Jelentős tartalékok vannak magában az energia-gazdálkodásban is, a tüzelési folyamatok hatékonyságának növelésé­ben. a technológiai eljárások korszerűsítésében, s a fogyasztás ésszerűsítésében, mind a termelési, mind a nem termelési szférában. Az állami politika egyúttal az elsődleges energia- források összetételében is változásokat irányoz elő, elsősorban a szén részarányának csökkentéséről és jövesztésének mérsékléséről van szó, főleg a nagy kitermelési költségekkel üzemelő és a nagy kéntartalmú szenet jövesztő bányákban. Ebben nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontok is szerepet játszanak. A tudományos-műszaki fejlesztésben gondos­kodni kell a fluidizációs égetési technika alkalmazá­sáról is, amely lehetővé teszi a kevésbé értékes szilárd tüzelőanyagok ökológiai szempontból elfo­gadható hasznosítását, s távlatilag az alacsony kalóriaértékű szénfajták nyomás alatti gázosításáról is. A tudományos-műszaki és gazdasági fejlesztés hosszú távú stratégiája az energiafogyasztáshoz hasonlóan azt is célul tűzi, hogy mérséklődjön az alapvető nyersanyagok fogyasztásának növekedé­se, illetve meg kell teremteni a lehetőségeket a fo­gyasztásuk csökkentéséhez. Gazdaságunknak egyúttal mellőznie kell azokat a nyersanyagforráso­kat, amelyek kitermelése rendkívül költséges, lénye­gesen meghaladja a helyettesítő behozatal költsé­geit. A szövetségi kormány az objektív folyamatokkal összhangban határozatot hozott a vaskohászati ter­melés fokozatos csökkentéséről. Elsősorban a ha­zai felhasználás csökkentéséről, a nem hatékony kivitel beszüntetéséről, s a belső fémgazdálkodás ésszerűsítéséről van szó. Ezzel összefüggésben sor kerül a kohóipari termelés fennmaradó részének korszerűsítésére, melynek keretében az acélterme­lésben a folyamatos öntés részarányát 90 százalék­ra, a konverteres acélgyártási technológia részara­nyát 70 százalékra kell növelni, növelni kell a villa­mos ivkemencékben előállított acél mennyiségét, valamint a kemencén kívüli acélnemesítési eljárá­sok terjedelmét. E folyamatok eredményeként csök­kenni fog a termelés energia-, alapanyag és munka­erő-szükséglete, emelkedik a termékek minőségi színvonala, s gazdaságosabbá válik a termelés. A megváltozott feltételek között új szempontok érvényesülnek a vasércek és a színesfémeket tar­talmazó ércek jövesztésében is. Olyan döntéseket kell előkészíteni, amelyek a külföldi piacokon mutat­kozó helyzetből kiindulva optimális megoldásokhoz vezetnek e szakágazatok fejlesztésében. Egyúttal támogatni fogjuk a másodlagos források jobb ki­használását és a fémanyagok újrafelhasználására irányuló kezdeményezéseket. A fejlett országok gazdaságában új jelenség az új, progresszív alapanyagok gyártásának és fel- használásának a fejlesztése. Az állami politika e je­lenségekből kiindulva kutatási tervekben irányozza elő a jobb fizikai és kémiai tulajdonságú, nagyobb használati értékű, nem hagyományos szerkezeti alapanyagok, a kompozit anyagok, a progresszív kerámiai, szupravezető és félvezető anyagok kifej­lesztését, valamint a porkohászati termelés fejlesz­tését. ^Oehszlovákia gazdaságának intenzifikálá­vb sában fontos szerepük lesz a gépipar és az elektronika fejlesztésében elért eredményeknek. A gépipari termékek műszaki színvonala, minősége és választéka döntő mértékben befolyásolja a tudo­mányos-műszaki haladást, a beruházások haté­konyságát, s kulcsfontosságú szerepet játszik a szerkezeti változások végrehajtásában a népgaz­daság minden ágazatában. A gépipari termékek szállítása külgazdasági kapcsolataink hatékonysá­gát és külkereskedelmünk egyensúlyi helyzetét is meghatározza. Áz utóbbi évek folyamán kétszeresére nőtt a gé­pek és berendezések Szovjetunióba irányuló kivite­le. A jelenlegi időszakban és néhány soron követke­ző évben azonban a kőolaj világpiaci árának csök­kenése mérsékelni fogja eddigi értékesítési lehető­ségeinket Bizonyos hatást fejt ki az is, hogy a szo­cialista országok csökkentik a honvédelemre fordí­tott kiadásaikat. A KGST-országok beruházási poli­tikájában háttérbe szorul a nehézipari ágazatok és szakágazatok fejlesztése, ami azt jelenti, hogy a legközelebbi években csökkenni fog egyes gép­ipari termékek szocialista országokba irányuló kivi­tele. Ezáltal olyan helyzet alakul ki, amely határozott szerkezeti átalakítást tesz szükségessé a gép­iparunkban, méghozzá olyan következetességgel és terjedelemben, amire gazdaságunkban a szocia­lista iparosítás kezdetei óta nem volt példa. Elsősor­ban azokban a gépipari szakágazatokban kell korlá­tozni a termelést, amelyek nyersanyagokat kiterme­lő és nehézipari berendezéseket gyártanak. A jelenlegi helyzetben a csehszlovák gépiparnak fel kell számolnia eddigi szerkezeti összetételét, s rugalmasan kell fejlesztenie a műszaki szempont­ból progresszív gépek és berendezések gyártását a feldolgozóipar, a gépipar és az elektronikai ipar számára, s megfelelő műszerekkel kell ellátnia az egészségügyét és az infrastruktúra más területeit. Az értékesítés számára széles lehetőségek nyílnak meg a környezetvédelem területén, valamint az ipari fogyasztási cikkek hazai piacan. A központ támogatni fogja a világpiaci verseny- képesség elérésére irányuló gyártmányfejlesztést, valamint a lakosság vásárlóképes keresetének ki­elégítésére szolgáló, magas műszaki színvonalú és kiváló minőségű termékek gyártását. Ennek megfe­lelően a nemzetközi együttműködést a gépipar terü­letén úgy kell megszervezni, hogy gépipari terméke­ink kivitele a kiemelt szakágazatokban lehetővé tegye a behozatal növelését mind a szocialista, mind pedig a fejlett tőkés és a fejlődő országokból. Ebben a folyamatban az egyes területek jellegenek megfelelő együttműködési formákat kell választani. Arra kell törekedni, hogy gépipari termékeink min­den piacon gazdaságosan értékesüljenek A vállalatok sikeres gazdálkodása döntő mértek­ben függ attól, hogy saját erejükre támaszkodva hogyan tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez. Ez elsősorban a vezető dolgozókkal, a gépipari vállala­tok, a kutatóintézetek és a szerkezeti átalakításban érdekelt további szervezetek műszaki-gazdasági kollektíváival szemben támaszt komoly követelmé­nyeket. A minőségi fejlesztésben kulcsfontosságú szere­pet töltenek be a konstruktőrök és a technológusok. Helyzetük megszilárdításához megfelelő bérpolitikai intézkedésekre lesz szükség, s gondoskodni kell az alkotó tevékenységüket gátló körülmények felszá­molásáról. Munkájukat azzal is támogatni kell, hogy megfelelő automatizációs eszközökkel, korszerű szerkezeti alapanyagokkal, megbízható félkész ter­mékekkel. különböző elektronikai, finommechanikai és optoelektronikai termékekkel rendelkezhesse­nek, s hozzájuthassanak az élenjáró külföldi terme­lők tapasztalataihoz. Az új szükségletekhez kell igazítani a gépipari vállalatok kutatási, termelési és forgalmazási alapjá­nak szervezeti felépítését is, s megfelelő változtatá­sokat kell végrehajtani a dolgozók szakképzettségi összetételében. A vállalatoknak a megrendelés- fejlesztés-termelés-értékesítés egész ciklusáról kell gondoskodniuk, beleértve az eladás utáni szolgálta­tásokat, s arra kell törekedniük, hogy teljes mérték­ben eleget tegyenek a megrendelők szükségletei­nek. Ezért meg kell erősíteni a termelés megelőző és a termetes utáni tevékenységek munkaerő-ellá- tottságát, mégpedig a termelés szakaszán tapasz­talható túlzott foglalkoztatottság és az ügyintézés­igazgatás személyi állományának rovására. N emcsak a gépiparban, hanem az egész újra­termelési folyamat intenzifíkálásában is a minőségi fordulat elérésének döntő tényezője az automatizálás és az elektronizálás fejlesztése. Ezen a területen az alapvető cél a korszerű mikroelektro­nikai termékek megfelelő színvonalú kutatása, gyár­tása és behozatala, s ezen az alapon az automati­zációs és számítástechnikai berendezések fejlesz­tése és gyártása, szoros összefüggésben a felhasz­nálók specifikus szükségleteivel, főleg arra töreked­ve. hogy a korszerű gépipari termékek mechanikus részei megfelelő elektronikai rendszerekkel legye­nek ellátva. Ezen az alapon meg kell gyorsítani az egész társadalmi folyamat ellátását korszerű auto- matlzációs és számítástechnikai berendezésekkel, s arról is gondoskodni kell, hogy a lakosság is hozzájusson a korszerű elektronikai berendezések­hez. A szükséges alkatrészeket széles körű nem­zetközi együttműködésben kell biztosítani. Mindeddig nem vettük eléggé figyelembe azt a nemzetközi tapasztalatot, hogy a kis országok csak úgy kapcsolódhatnak be ezekbe a folyamatok­ba, ha tudományos-kutatási kapacitásaikat csak bizonyos kiemelt, szűkén szakosított gyártási terü­letre, technológiai eljárásra, vagy szolgáltatásra összpontosítják. Ebben az irányban csak úgy érhe­tünk el minőségi fordulatot, ha tovább fokozzuk gazdaságunk nyitottságát, s intenziven fejlesztjük külgazdasági kapcsolatainkat. „A népgazdaság automatizálásának és elektro­nizálásának kiemelt irányzatai" című előkészítés alatt álló állami fejlesztési program elsősorban a gyártórendszerek automatizálására irányul, bele­értve az ehhez szükséges elektronikai részegysé­gek fejlesztését és gyártását. A program egyúttal a gyártást előkészítő szakaszok, vagyis a mérnöki és konstrukciós munkák automatizálására, az auto­matizált gyártórendszerek műszaki tervezésére, a mérő- és laboratóriumi műszerek fejlesztésére, az irányítási rendszerek automatizálására, valamint az elektronikai fogyasztási iparcikkek gyártására is ki­terjed. A vegyipar fejlesztését az új feltételek között a kifejezettebb mértékű szakosításra, s a világmére­tű nemzetközi munkamegosztásban való nagyobb részvételre kell irányítani Ez nemcsak a népgazda­ság intenzifikálásának egyik módszerét képező ke- mizálás további folytatását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy vegyipari termékeink jobban érvénye­süljenek a világpiacon. Ilyen értelemben gyorsabb ütemben kell fejleszteni az alapanyagokat nagyobb mértékben hasznosító, a gyártmányfejlesztésben gyors eredményeket elérő, s a magas fokú szakkép­zettséget igénylő szakágazatokat. A kutatásigényes kiemelt vegyipari szakágazatok előkészületben levő állami fejlesztési programjában szereplő termékcso­portok között megemlíthetjük a polimeradalékok, az orvosságok és az állatorvosi készítmények, a nö­vényvédelmi vegyszerek, a speciális műanyagok, a szerves festékanyagok és a tiszta vegyszerek gyártását A fejlesztés azonban nem terjed ki csupán az említett kutatásigényes szakágazatokra A rendel­kezésre álló gyártóberendezéseket és nyersanya­gokat ki kell használni nagyobb használati értékű termékek előállítására, főleg a kőolaj mélyebb vegyi feldolgozása útján, a műanyagipar innovációs fej­lesztésével, a gumiipari termelés nagyobb haszna- lati értékű termékek gyártására irányuló korszerűsí­tésével, valamint a műszálak választékának növelé­sével. Tovább keli csökkenteni a vegyipari termelés energiaigényességét, mégpedig a legnagyobb ener­giafogyasztású technológiai eljárások korlátozásá­val és korszerűsítésével. Az említett célok elérésére kell összpontosítani az ágazat kutatási-fejlesztési alapjának tevékenységét, a licencek és a berende­zések tőkés államokból való nagyobb arányú be­szerzését, valamint a szocialista országokkal folyta­tott együttműködést. H abár nálunk a korszerű biotechnológiai eljá­rások kifejlesztésében még csak az első lépéseknél tartunk, mégis azzal számolunk, hogy ezek az intenzifikálás fontos tényezői lesznek. Az állami politika a kezdeti időszakban ezek fejlődését a hazai kutatás korlátozott terjedelme mellett első­sorban a külföldi tapasztalatok beszerzésével fogja támogatni. Ilyen irányban kell hasznosítani részvé­telünket a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programjának illetékes kiemelt irányzatában, az ebből eredő két- és sokoldalú, valamint a közvetlen együttműködés területén, s a nem szocialista országok cégeivel folytatott kapcsolatokban.,,A biotechnológiai eljárások fejlesz­tése és kihasználása" című állami fejlesztési prog­ramban elsősorban három kiemelt innovációs irány­zatra összpontosítjuk a figyelmünket, mégpedig a génmanipulációkra, a molekuláris mérnöki techni­kára és a biofolyamatok technológiáira. A program főleg a mezőgazdasági termelés színvonalának emelésére, az élelmiszeripari termelés ínnoválásá- ra, továbbá az egészség- és a környezetvédelem fejlesztésére irányul. Csehszlovákia mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexuma az anyagi termelésben aránylag jó színvonalat ért el, amely a túlméretezett élelmiszer- fogyasztás ellenére önellátást tett lehetővé a mérsé­kelt égövben termelt mezőgazdasági termékekből és élelmiszerekből. Az utóbbi időben azonban erő­södött a mezőgazdasági termelés extenzív jellege, ami a termékek nem kielégítő hasznosulásában nyilvánul meg. A mezőgazdasági termelésből szár­mazó nemzeti jövedelem 1977 óta stagnál, a társa­dalmi munkatermelékenység csak minimális mér­tékben növekszik. Növekednek az anyagráfordítási és a beruházási költségek, miközben jelentős vesz­teségek vannak a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari termelés egész láncolatában. A tudományos-műszaki fejlesztés már a jelenlegi időszakban is elegendő ismeretet nyújt mind a nö­vénytermesztés, mind az állattenyésztés további intenzífikálásához. Ezek gyakorlati hasznosításával búzából országos viszonylatban 5,9 tonnás, szemes kukoricából 6,6 tonnás, árpából 5,7 tonnás átlagos hektárhozamot lehet elérni, s az utóbbi adat jó minőségű sörárpafajokra vonatkozik. A tudomá­nyos-műszaki ismeretek következetesebb kihasz­nálásával az olajnövények, a burgonya és a cukor­répa hozamát is növelni lehet, javítva a termés minőségi színvonalát, s gondoskodni lehet a gyü­mölcs- és a zöldségfélék, valamint a hüvelyesek iránt megnövekedett kereslet fedezéséről. Az új technika lehetővé teszi a betakarítási és az anyag­mozgatási veszteségek csökkentését. Számos olyan további témakör megoldása van folyamatban, amelyek lehetővé teszik a földalap védelmét és termőképességének növelését, a fő növények hoza­mának nemesítés útján történő növelését, a gazda­sági államok nagyobb termelékenységű irányított újratermelését, s új technológiai eljárások bevezeté­sét az élelmiszerek termelésében és csomagolásá­ban. Ezen az alapon csökkenteni lehet a szarvas- marha, főleg a tehenek abszolút létszámát, javítani lehet a takarmány hasznosítását, s a hektárhoza­mok növekedésével s a takarékosabb takarmányo­zással összefüggésben a termőtalajjal való gazdál­kodásban is érvényesíteni lehet a kevesebb beruhá­zással, takarékosabb anyag-, energia- és munkaerő felhasználással járó talajművelési rendszereket. Szükség van azonban nagy hatékonyságú és ökoló­giai szempontból nem ártalmas növényvédelmi vegyszerekre, s magas műszaki-gazdasági színvo­nalú, jó minőségű mezőgazdasági gépekre és be­rendezésekre. A feldolgozási folyamatokban bekövetkező nagy veszteségek megkövetelik az élelmiszeripari terme­lés éveken át mellőzött korszerűsítését. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy éppen a mezögazdasagi nyersanyagok jobb hasznosítása növelhetné nem­csak az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum hatékonyságát, hanem a lakosság ellá­tását is javíthatná a jó minőségű és keresett élelmi­szeripari termékek széles választékából A beruhá­zási forrásokat célszerű lesz ilyen irányban felhasz­nálni. A központi politika ,,A nép élelmezésének ki­emelt irányzatai" című állami fejlesztési program keretében támogatni fogja az élelmiszeriparban ter­vezett szerkezeti változások megvalósítását. Ez a program arra irányul, hogy növekedjen az élelmi­szerek tápértéke, s gyorsabban fejlődjenek azok a szakágazatok, amelyek ezt elősegítik. Kiterjed továbbá a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére is, a tej fokozottabb hasznosítására, a jó minőségű növényi olajok előállítására, a mélyhütőipar, vala­mint a csomagolástechnika fejlesztésére. A bel- és a külgazdasági problémák megoldásá­val összefüggésben jobban ki kell használni a hazai fakitermelésből szármázó előnyöket. Ezen a terüle­ten a jelenleg elért eredményeket kétszeresére is növelhetjük. Az állami politika támogatni fogja e ha­zai nyersanyag felhasználását a szerelt faházak és az épületasztalos-ipari termékek gyártásának fej­lesztésére, ami többek között lehetővé teszi a csalá­di házak kulcsrakész gyártásának a bevezetését. Jelentős ágazatközi haszonnal jár majd egy másik fejlesztési irányzat, amely a papíripar szerkezeti átalakítására vonatkozik, megoldja a csomagoló­anyagok jelenlegi hiányának a problémáját, s kiala­kítja a feltételeket a nyomdaipar, az informatika, a kultúra és az oktatásügy szükségleteinek kielé­gítéséhez. A faanyagok hasznosítása olyan mérték­ben fog növekedni, hogy előnyös kivitelre is lehető­ségek lesznek A torgalmazási folyamatok területén a tudo- mányos-müszaki és gazdasági politika ab­ból indul ki, hogy az intenzív jellegű gazdasági növekedés feltételei között ezen a szakaszon sem elegendő a feladatok mennyiségi teljesítése, hanem a minőségi mutatók javítására is törekedni kell. Az előkészített program magában foglalja a raktári (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom