Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám, hétfő
Beszámoló a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növelésére a CSKP KB 5. ülésén hozott határozat teljesítéséről (Folytatás a 3. oldalról) gek egyúttal arra is szolgálnak, hogy megalapozzák a társadalmi források elosztására irányuló döntéseket, hogy azok a leghatékonyabb, műszaki szempontból legfejlettebb területekre irányuljanak, s a műszaki fejlesztéshez való viszonyulás alapján kereseti megkülönböztetéshez vezessenek. A társadalmi források elhelyezését a ieghatéko- nyabb innovációs és szerkezeti változtatások támogatására az állami terv határozza meg, figyelembe véve az optimális értékfelhasználás követelményeit, s aktívan felhasználva a gazdasági szabályozók, főleg az árak, az elvonások, az adók, a valutaárfolyamok, valamint a műszaki fejlesztés támogatására szolgáló juttatások egész rendszerét. A forrásoknak a leghatékonyabb fejlesztési programokba irányuló átcsoportosításában fontos szerepe lesz a hitelpolitikának, valamint az eszközök rugalmas társításának, a külföldi partnerek bevonásával együtt. Az önálló elszámolás és főleg az önfinanszírozás állandó nyomást fog gyakorolni a szervezetekre az innovációs aktivitás fokozása irányában. Nemcsak arról van szó, hogy a vállalatok jövedelme csak az általuk előállított termékek, illetve szolgáltatások értékesítéséből származzon, hanem arról is, hogy létrehozott forrásaikkal kizárólag csak maguk gazdálkodhassanak, s ezzel együtt a műszaki fejlesztésért is teljes felelősséget vállaljanak. Ezzel szorosan összefügg a műszaki fejlesztés másik feltétele, mégpedig a terv teljesítésében való anyagi érdekeltség megszüntetése (amely tervalkuhoz és a tartalékok rejtegetéséhez vezetett), s helyette az elért gazdasági eredményekben való érdekeltség bevezetése. Ilyen feltételek között sor kerülhet a gyártási programok gyors ütemű cseréjére, s a vállalati szintű innovációk széles körű és tömeges kibontakoztatására. M indez lehetővé teszi, s a műszaki fejlesztés jellege meg is követeli, a javadalmazás nagyobb mértékű megkülönböztetését, nemcsak a vállalati kollektíváknál, hanem az egyes dolgozók között is, az általuk elért eredmények alapján. A keresetek kifejező mértékű megkülönböztetésére főleg az alkotó műszaki dolgozóknál, a termelést előkészítő kollektíváknál, vagyis a kutatásban, a műszaki tervezésben, a konstruktőri tevékenységben és a termelés technológiai előkészítésében van szükség, mégpedig az ajánlott és bevezetésre kerülő műszaki megoldások progresszivitása szerint. Ez növelni fogja az érdekeltséget a progresszív tervek kidolgozásában és a lehető legjobb eredmények elérésében. Ezzel szervesen összefügg az átmenet az adminisztratív-direktív tervezési módszerekről a gazdasági, vagyis normatív jellegű tervezésre, amely kifejező mértékben növeli a munkatermelékenység növelésében való érdekeltséget, amit tartósan csak a műszaki fejlesztés tesz lehetővé. A mutatókra épülő irányítási rendszer megszüntetése, valamint a szervezeteknek a termelési szerkezet, a kereskedelmi és szállítási stb. kapcsolatok megválasztására vonatkozó joga olyan termelési szerkezet kialakításához vezet, amellyel a vállalatok a műszaki és az árszínvonal szempontjából versenyképesekké válhatnak a belső és a külső piacon. A rendszeres és rugalmas tudományos-műszaki fejlesztést a szervezeti rendszer átalakítása is elősegíti, amely a szervezetek nagysága, belső felépítése, s a különböző szakosítási, szakágazati, területi, kombinátjellegű és nemzetközi szervezési elvek érvényesítése szempontjából sokféle lehetőséget kínál. Egyrészt nagyszámú kisebb és közepes termelési vagy kutatási feladatokkal foglalkozó vállalat kialakulásáról van szó, amelyek rugalmasan reagálhatnak az új tudományos-műszaki ismeretekre, a fogyasztói keresletben bekövetkező változásokra, másrészt pedig olyan nagy szervezetek is létesülnek, amelyek pénzügyi szempontból igényesebb kutatási feladatokra is vállalkozhatnak. Abból indulunk ki, hogy az-új gázdasági mechanizmus eszközei lényeges mértékben meggyorsítják a vállalati innovációk ütemét és növelni fogják azok terjedelmét. A vállalatok számára saját forrásaik kihasználása lehetővé teszi, hogy meggyorsítsák a termelési folyamatok és a termékek korszerűsítését. Azzai számolunk, hogy a központ megfelelő gazdasági szabályozókkal támogatni fogja ezeket a gyártás- és gyártmányfejlesztési irányzatokat. Ebben az összefüggésben hatékonyan ki kell használni a vállalatoknál létesülő fejlesztési alapot, s azt elsősorban a műszaki fejlesztésre, a technológiai folyamatok korszerűsítésére, s a gyártmányfejlesztésre kell fordítani. A jelenlegi időszakban azonban a készletek aránytalanul nagy mennyisége jelentős mértékben leköti a fejlesztési alap pénzügyi forrásait, s ez korlátozza a műszaki fejlesztésre fordítható kiadásokat. Ha az előttünk álló években tovább folytatódik ez a kedvezőtlen állapot, újból vissza kell majd térni ehhez a kérdéshez. Alapvető változásokra van szükség a tudományos-kutatási szervezetek gazdálkodásában is, amelyek tevékenységével a gyakorlatot kell szolgálni, s az elért eredmények alapján gondoskodni kell a tudományos alkotó munka magas színvonalú értékeléséről. A kutatóintézetekben, valamint a tudományosműszaki és gazdasági információkat közvetitő munkahelyeken az új gazdasági mechanizmus egységes szabályait fogjuk érvényesíteni, amelyek az elvégzett munka gazdasági eredményeitől függően növelni fogják a tudományos-kutatási munka hatékonyságát. Emellett figyelembe kell venni e munkahelyek néhány specifikus jellegét, valamint az iparilag fejlett országok tapasztalatait, amelyek az eltérő gazdasági és társadalmi rendszerük feltételei között különböző kedvezményeket nyújtó szabályozással segítik elő a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Ezek az országok az állami költségvetésből nagyobb arányban támogatják a tudomány és a technika fejlesztését, mint Csehszlovákia. A kutatási és fejlesztési alap szervezeteinél, valamint az informatikai munkahelyeknél alapvetően új típusú költségvetési elszámolási rendszert vezetünk be, de az állami vállalati forma lesz túlsúlyban. A kutatási és fejlesztési alap költségvetési szervezeteinél olyan intézkedések lépnek érvénybe, amelyek egyszerűbbé teszik a költségvetési elszámolási rendszert, az eszközök egyik évből a másikba átvihetők lesznek, s hasonló alapok létesítésére kerül sor, mint az állami vállalatoknál, amelyek a szervezetek szerződéses alapon végzett szolgáltatásaiból származó bevételekből tevődnek össze, s a szervezet saját belátása szerint használja fel azokat saját fejlesztési céljaira. Az alapvető változást az jelentené, hogy a költségvetési szervezetek pénzügyi ellátása nem fedezné egységesen ezek tevékenységének egész terjedelmét, hanem e szervezetek jellegétől függően különböző mértékű lenne. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen eljárás kifejező mértékben növelné az állami vállalatok, esetleg a központ számára szerződéses alapon végzett munkában való érdekeltséget. Az átalakítás végrehajtási irányelveivel összhangban ehhez a területhez fognak tartozni a tudományos akadémiák intézetei, a költségvetési ágazatok (egészségügy, oktatásügy) intézetei, a Gazdasági Kutatás Tanácsának intézetei, valamint a tevékenységi eredményeiket széles körben hasznosító intézetek, például a mezőgazdaság egyes kiemelt intézetei. Az állami vállalatokként szerveződő kutatásifejlesztési intézetek és informatikai munkahelyek önállóan vagy állami vállalatok szervezeti egységeiként működhetnek, s a tevékenységükre vonatkozó előírások bizonyos eltéréseket fognak tartalmazni. Elsősorban azt javasoljuk, hogy ezeknél ne legyen bevezetve vagyonadó, vagyis eszközlekötési járulék, hogy meggyorsuljon az intézetek korszerű technikával való ellátása, ami a tudományos munka nagyobb hatékonyságának alapvető feltétele. J avasoljuk továbbá a progresszív nyereségi elvonási kulcs bevezetését a költségekre számított jövedelmezőség alapján; lineáris kulcs alkalmazása esetén nyereségelvonási kedvezményt kell nyújtani. A tudományos-műszaki fejlesztés és az informatikai szolgáltatások területén a megrendelők és a szállítók kölcsönös megegyezése alapján korlátozásoktól mentes szerződéses árakat kell érvényesíteni. Ezeket az árakat kell érvényesíteni a kutatási és fejlesztési eredmények ismételt értékesítésénél is. A kormány rövid időn belül megvizsgálja a tudo- mányos-kutatási szervezetek és az informatikai munkahelyek gazdálkodására vonatkozó javaslatokat, amelyeket a kormány illetékes tagjai 1989. június 20-ig terjesztenek elő. A névre szóló állami feladatok terjedelmének jelentős korlátozásával összhangban sor kerül a tudományos-műszaki fejlesztés központi alapjának létrehozására. Ennek az értelmét abban látjuk, hogy a tudományra és a kutatásra fordított költségvetési keret megváltoztatása nélkül központi szinten olyan eszközzel rendelkezhetünk, melynek segítségével az állami ötéves terv bonyolult módosításai nélkül rugalmasan reagálhatunk a változó helyzetre, elősegíthetjük a születő megoldások meggyorsítását, s ösztönözhetjük a társadalmi szemponiól szükséges, például szociológiai és ökológiai jelentőségű kutatásokat. Ezzel az alappal az állam vállalkozói szerepét is növelhetek Forrásai részben az állami költségvetésből, részben pedig az állami terv névre szóló feladatai keretében elért kutatási eredmények hasznosítási bevételeiből, esetleg az aktív licencek külföldi értékesítéséből, továbbá olyan központi juttatásokból származnának, amelyek társadalmilag hasznos célokra fordíthatók, s nem szerepelnek az állami tervben. Feltételezéseink szerint ilyen alappal a nemzeti kormányok is rendelkezhetnének. Ilyen irányban is folyamatban van a jogi előírások előkészítése Az új szemlélet azt is megköveteli, hogy a jövőben erősödjön az Állami Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottság szerepe, mint olyan központé, amely teljes mértékben és komplex módon felelős a tudományos-műszaki haladásért, tehát nemcsak a kutatásért és a fejlesztésért, hanem a népgazdaság műszaki-gazdasági színvonaláért is, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés forrásainak kihasználásáért és ezek programszerű fejlesztéséért. Alapvetően új szemléletre van szükség a tudományos-műszaki fejlesztésre fordítható források gyarapításával kapcsolatban. Határozottan növelni kell az állami Környezetvédelmi Bizottság felelősségét és aktivitását, s ennek megfelelően kell gondoskodni a szervezeti felépítésről és káderellátásáról. A központnak műszaki normákkal, standardizá- lással, minőségvizsgálattal, valamint az újítók és feltalálók mozgalmának fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakításával kell szabályoznia a műszaki haladást és a termelés minőségi színvonalát. A műszaki normáknál elsősorban a nemzetközi szabványokhoz fogunk igazodni, mert ez termékeink világpiaci értékesítésének alapvető feltétele. A gazdasági mechanizmus átalakításának feltételei között a tudományos-kutatási alap új gazdálkodási módszereivel összefüggésben arra lesz szükség, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia komplex intézkedésekkel szorosabb kapcsolatokat alakítson ki saját munkahelyei és a gyakorlat között, s az intézetek jellegének megfelelően érvényesítse a források képzésének a munka eredményeitől való függőségét. Ki kell bontakoztatni továbbá a főiskolák részvételét a kutatási problémák megoldásában, olyan értelemben, hogy az elért bevételeket teljes mértékben a kutatási és a pedagógiai tevékenység fejlesztésére lehet fordítani. Egyúttal fel kell számolni a gazdasági melléktevékenység adminisztratív korlátozását. 0 ‘ sszhangban az átalakítással jelentős változásokat tervezünk a beruházási tevékenység irányításában is. A változások nemcsak a jogi normákra vonatkoznak, hanem az állami szervek, az építkezési hivatalok munkájának javítására is. Az elmúlt évek folyamán a beruházó szerepe nagymértékben leértékelődött, csupán adminisztratív láncszemmé vált a források újraelosztási folyamatában a központ és a kivitelező között. Ez jelentős mértékben gyengítette a fejlesztés és a beruházásokra fordított eszközök hatékonyságát. Az arra vonatkozó egyre bonyolultabb előírások, hogy mi tartozik a beruházó hatáskörébe, mi a műszaki tervező és a kivitelező kötelessége, ezt a gazdasági összekapcsolást nem tudták pótolni. A tervek bonyolult, alapjában véve három fokozatú megtárgyalása kampányszerű soklépcsős jóváhagyási folyamathoz vezetett, ami nem tette lehetővé a beruházások rugalmas és folyamatos előkészítését. A beruházó gazdasági szerepének az elvesztése azzal járt, hogy a beruházási folyamatok partnerei közti kapcsolatok egész területét szigorúan ellenőrizni kellett. Ennek hatására a beruházási árrendszer és a költségvetési rendszer merevvé vált. s akadályozta a partnerek rugalmasabb szerződéses és gazdasági megállapodásainak érvényesítését. A gazdaságpolitika eszközeivel a kivitelező monopolhelyzetét erősítettük. A helyzet az új építőipari állami vállalatok alapítása után sem változott. A megoldáshoz vezető utat főleg a következő intézkedésekben látjuk: A legközelebbi időszakban a kormány megtárgyalja és a szövetségi gyűlés elé terjeszti az építési törvény alapelveire vonatkozó javaslatot, amely új módon fogalmazza meg a területi tervezés küldetését, s növeli az építési hivatalok felelősségét a fejlesztések koordinálásában, miközben egyszerűbbé válik a területi tervdokumentációk megtárgyalása, s fokozódik ezek kötelező jellege. Az építkezések résztvevői és a nemzeti bizottságok közti rugalmasabb kapcsolat lényeges mértékben egyszerűsíti az ügyintézést, főleg az állampolgárok viszonylatában. Az előírások száma körülbelül a felére csökken, miközben kimaradnak belőlük a fölösleges részlet- kérdések. Az állami vállalatról szóló törvénnyel összhangban 1990. január 1 -tői érvénytelenné válnak azok az előírások, amelyek a beruházó, a tervező és a kivitelező közti viszonyokat szabályozzák, s ezeket olyan norma fogja helyettesíteni, amely lehetővé teszi, hogy ezek a viszonyok, a beruházás előkészítésére, valamint a tervdokumentáció terjedelmére vonatkozó döntések az építés résztvevőinek szerződéses megállapodásaiban legyenek meghatározva. Ezáltal alapjaiban megváltozik az eddigi rendszer, rugalmas szerződéses viszony alakul ki a résztvevők között; a kiindulási alapot a beruházó által megfogalmazott megrendelés vagy kereslet képezi. A tervezőintézetek munkájában ugyanazok az alapelvek fognak érvényesülni, mint az állami válla latoknál, a normatívák és az elvonások egységes érvényesítése mellett. A műszaki tervezési munkák árát a beruházó és a tervező közös megállapodás alapján határozzák meg. Ez lehetővé teszi, hogy a beruházó érdekeltté tegye a tervezőt a hatékony paraméterek megválasztásában. A beruházási szállítások árainál a különböző felárak sokaságát alkalmazó jelenlegi bonyolult költségvetési rendszerről olyan rendszerre térünk át, amely alapjában véve lehetővé teszi a beruházó és a szállító közti megállapodást, mégpedig vagy az egész szállításra vonatkozó szilárd árak, vagy pedig a tényleges költségekhez számított nyereségi hozzájárulás formájában. A szerződés részét fogják képezni a szállítási feltételek is, ami megoldja a kivitelező érdekeltségének hosszú ideje vitatott problémáját a minőségben, a határidők megtartásában és a költségek csökkentésében. Abból indulunk ki, hogy az átmeneti intézkedések érvényesítésére 1990. január 1 -töl kerülne sor. Az új eljárások bevezetésének alapvető feltétele, hogy megfelelő legyen a kivitelező vállalatok szervezeti rendszere, s a feladatokhoz méretezve különböző nagyságú építőipari vállalatok vegyenek részt azok teljesítésében. A tudományos-műszaki és a társadalmi-gazdasági fejlesztés tárgyi tartalma a következő 15 éves időszakban és a 9. ötéves tervidőszakban II — a műszaki fejlesztés jövőjét összekapII d csoljuk a gazdasági mechanizmussal és annak átalakításával, arra a következtetésre jutunk, hogy maga az átalakítás nem oldhat meg minden problémát. A gazdasági mechanizmus új értelmezését összefüggésbe kell hozni az egész népgazdaság, valamint a gazdasági és technológiai struktúrák átalakításával, a külgazdasági kapcsolatok átalakításával, továbbá a tudomanyos-műszaki fejlesztésre szolgáló források szerkezetében bekövetkező változásokkal. Más szavakkal mondva: az átalakítás az egész népgazdaságra vonatkozik. A tudományos-műszaki fejlesztés elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi-gazdasági és ökológiai fejlődéssel. Ezekben a széles összefüggésekben tudományunknak és kutatásunknak meg kell találnia a maga helyét. Nem válhatnak csupán a társadalmi megrendelés passzív teljesítőivé, hanem kezdemé- nyezően kell keresniük a problémák megoldásához vezető utakat és a célokat; ötleteket, javaslatokat, ajánlásokat kell előterjeszteniük azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdések megoldása segítheti elő a népgazdaság hatékonyságának növelését. Ehhez jól kell ismerni a nemzetközi tudományos-kutatási eredményeket, s ki kell használni alkalmazásuk lehetőségeit országunk társadalmi gyakorlatában. Az átalakítás folyamataira növekvő hatást gyakorolnak az olyan világméretű fejlemények, amilyen például Kelet és Nyugat kapcsolatainak alakulása, a lefegyverzés, az energia- és élelmiszer-ellátás globális problémája, az ökológiai kérdések, s a fejlődő államok kibontakozása. Ezekben az egyre bonyolultabb folyamatokban és összefüggésekben tudományunknak és kutatásunknak olyan helyet kell elfoglalniuk, hogy a további fejlődés dinamizáló tényezőivé válhassanak A tudomány és a technika gyakorlati érvényesítése számára meghatározó jelentőségű, hogy milyen összhang alakul ki az emberek, a vállalatok és a szervezetek viselkedésére ható gazdasági mechanizmus, valamint a központ gazdasági és tudo- mányos-műszaki politikájából kiinduló szerkezeti változások között. A központ és a vállalatok közti kapcsolatok formálását nem lehet csupán általános elvekre bízni. A kiválasztott megoldásoknak a jövő fejlődésre gyakorolt hatása attól függ, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés irányzataiban milyen szerkezeti változások valósulnak meg, beleértve a beszűkítési programok teljesítését. Ezekben az összefüggésekben több tucatnyi kutatóintézet számos elemzést és prognózist dolgozott ki. Ezek a munkák kivétel nélkül bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban alapvető szerkezeti átalakításra van szükség, hogy fokozatosan összhangba kerülhessünk a tudományos-műszaki haladás jelenlegi nemzetközi irányzataival, meggyorsíthassuk a munkaerő-, energia- és anyagtakarékos technológiai eljárások kifejlesztését, amelyek egyúttal magasabb minőségi és műszaki színvonalú termékeket állítanak elő. Ezzel együtt gyorsan kell változtatni a gyártási programokat, meg kell gyorsítani a gyártámányfejlesztést, s gondoskodni kell a termékek hatékony világpiaci értékesítéséről Ugyanakkor az is érvényes, hogy nem korszerűsíthetünk mindent, a gyártmányfejlesztés nem terjedhet ki a termékek túlságosan széles skálájára. Fontos feltétel ezért a világméretű nemzetközi munkamegosztásba való szorosabb bekapcsolódás. A nemzetközi együttműködés programszerű fejlesztésével együtt a technológiai változtatásokban kell látni azt az alapvető utat, amely gyengíteni fogja a termelők belső monopolhelyzetét, s kialakítja gazdaságunk hatékony termelési szerkezetét. E munkák alapján megfogalmazódtak azok a gondolatok is, hogy milyen feladatok hárulnak a központra a műszaki fejlesztés irányításában, a progresszív ismeretek és a szükséges műszaki berendezések közvetítésében, az ismeretek gyakorlati hasznosításának meggyorsításában, a tudo- manyos-müszaki fejlesztési irányzatok és a szerkezeti változások meghatározásában, s az ezzel összefüqqő feltételek kialakításában. Ami a progresszív ismeretek közvetítését illeti, az állami politikának arra kell irányulnia, hogy tudományos-műszaki fejlesztésünk megszabaduljon a tarthatatlan autarkiától, s olyan úton haladjon tovább, amelyen nagyobb arányban lesznek képviselve a külföldi ismeretek. A központi politika támogatni fogja gazdaságunk nyitottságát, a tudományos-műszaki fejlesztéshez szükséges alapok és ismeretek beszerzését, minden formában és minden területről. A szocialista országok viszonylatában továbbra is széles teret biztosítunk a közvetlen gazdasági, termelési, tudományos-műszaki együttműködés fejlesztéséhez, az integrált közös vállalatok és nemzetközi szervezetek létesítéséhez, s intenzívebbé akarjuk tenni szelektí' részvételünket a KGST- országok tudományos-műszaki haladása komplex programjának teljesítésében. Abból indulunk ki, hogy a 9. ötéves tervidőszakban ennek a programnak a teljesítése, valamint a szocialista együttműködés egész mechanizmusa nemcsak az áru- és pénzvíszonyok szélesebb körű kihasználására fog épülni, hanem közös pénzügyi alapokra is, amelyek elősegítik az érdekelt országok döntő fontosságú stratégiai feladatainak megvalósítását. T ovábbra is első és pótolhatatlan partnerünk lesz a Szovjetunió. A mindkét r^zágban megvalósuló társadalmi és gazdaság átalakítás folyamatai bizonyára jelentősen i egváltoztatják kapcsolataink szerkezetét, a kölcsönös áruszállítá(Folytatás a 5. oldalon) ÚJSZŰ 4 1989. VI. 1
