Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám, szombat
ÚJ szú 5 989. VI. 17. A CSKP KB 14. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) latainkat gyakorlatilag a haszon nem érdekli, mivel csaknem az egészet elvonják tőlük. A jutalmazás terén tapasztalható deformációk ahhoz vezetnek, hogy a szakképzést nem igénylő munkát sok esetben jobban fizetik, mint a szakképzettet, és a jelenlegi bérkatalógus nem teszi lehetővé vállalataink számára, hogy ezen változtassanak. Mindezekről a fogyatékosságokról már régóta vitatkoznak a vállalatoknál, és nem kevésbé régóta kérik a megoldásukat. Az idő tényező fontosságát akarom itt aláhúzni. Dolgozóink ugyanis kezdenek türelmetlenné válni Azt várták, hogy már a központi bizottság ötödik és hetedik ülése után ezeket a fogyatékosságokat határozottan kiküszöbölik. Azonban vállalataink tevékenységének tartalmában gyakorlatilag semmi javulás nem történt. Úgy gondolom jól tette a kormány, amikor célul tűzte, hogy egy évvel korábban teremti meg a le- giszlatív és egyéb feltételeit az említett fogyatékosságok eltávolításának, tehát már 1990. I. 1-ig. Eddig az időpontig olyan körülményeket kell kialakítanunk, hogy minden állami vállalat legfőbb érdeke legyen a termelési költségek a lehető leggyorsabb csökkentése és a lehető legnagyobb érték kialakítá-. sa. Máskülönben az önelszámolásról és az önfinanszírozásról csupán propaganda szólamokat fogunk hangoztatni. Még egy súlyos tényre kívánok figyelmeztetni: a nagykereskedelmi árak átalakításában szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az árhivatalok elfogadták a vállalati kalkulációkat, melyek sok esetben nem tartják tiszteletben a társadalmilag szükséges munka objektíve szükséges mennyiségét. Az a kelletlenség, amely megmutatkozik abban, hogy vállalatainkat kitegye a világpiaci árak nyomásának ahhoz vezet, hogy számos terméket gazdaságtalanul exportálunk, azonban a vállalatok ezt semmiképpen sem érzik meg. Az árnak a központi irányítás pontos eszközévé kellene válnia. Az árhivatal szerveinek a társadalom érdekeit kellene érzékeltetni a nagy használati értéken, amely a jelenlegi árképzés miatt háttérbe szorul. Noha 1990. január 1-íg létrejönnek a szükséges feltételek, még nagy politikai szervező és eszmei- nevelő munka vár ránk. Akarva akaratlan olyan kádereink vannak, akiket a hosszú ideig ható exten- zív irányítási modell nevelt, és nekünk őket nemcsak új gazdasági gondolkodásra kell megtanítanunk, hanem mindenekelőtt viselkedésre. Alkalmat kell biztosítanunk főleg a fiatal kádereinknek. Kerületi bizottságunk úgy irányítja a járási bizottságokat és a vállalati pártszerveket, hogy elsőrendű figyelmet az átalakítás tartalmának és ne a szervezeti kérdéseinek szenteljenek. A központi bizottság 7. ülése után és kerületi pártbizottságunk azt követő tanácskozásain sikerült a kerület üzemeiben kidolgoznunk Két kérdéscsoportról akarok beszélni: a nemzetiségi kapcsolatok megoldásáról, a CSKP nemzetiségi politikájának érvényesítéséről és az új gazdasági mechanizmus bevezetésének eddigi eredményeiről a Közép-szlovákiai kerületben és a Losonci (Lucenec) járásban. Azért erről, mert magyar nemzetiségű vagyok és egy olyan falu - Söreg (áurice) - földműves-szövetkezetének elnöke, amelyben a lakosok 95 százaléka magyar nemzetiségű. Csehszlovákia magyar nemzetiségű állampolgárai tevékeny részt vállalnak hazájuk szocialista társadalmának építéséből. Teljes mértékben érvényesülhetnek a gazdasági és a politikai életben, a kulturális és más tevékenységben. Kétségkívül pártunknak van ebben a legnagyobb érdeme, mivel felelősségteljesen oldotta és oldja meg a nemzetiségi kérdéseket. Azokban a községekben, ahol együtt élnek a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosok, nem voltak és nincsenek nemzetiségi ellentétek. Egymás mellett él és dolgozik a szlovák és magyar, együtt beszélik meg gondjaikat, együtt töltik szabadidejüket. Mindezt számtalan példával szemléltethetjük a mi Losonci járásunkból is, akár a Kovo- smalt állami vállalat fülekí üzeméből, akár a Mier bútorüzemből vagy az itteni állami gazdaságból és a járás szövetkezeteiből is. A járási, városi és helyi nemzeti bizottságok és ezek közép-szlovákiai szervei jó feltételeket teremtenek a magyar nemzetiségű lakosok jogainak érvényesítéséhez az anyanyelvi oktatásban is. A középiskolákat és gimnáziumot végzett fiatalok eredményesen kapcsolódnak be a termelőmunkába vagy sikeresen folytatják tanulmányaikat hazánk legkülönfélébb főiskoláin és egyetemein. A magyar nemzetiségű állampolgárok - elsősorban a Csemadok tagjainak - társadalmi elkötelezettségét nagyra értékelte az SZSZK Nemzeti Frontja KB Elnökségének határozata 1986-ban, amikor a Csemadokot felvette tagszervezetei sorába. Az említett pozitívumok mellett vannak olyan erők, amelyek szeretnék a szlovákok és a magyarok békés együttélését kétségessé tenni és nacionalista hangulatot akarnak szítani. Az igazság ugyanis az, hogy az elért eredmények mellett vannak még hiányosságok is. A szülők joggal teszik szóvá, ha a 95-98 százalékban magyar nemzetiségű lakosú falvakban nincs az óvodának magyar tanítási nyelvű osztálya. Még a járási székhelyen, Losoncon - ahol a lakosok egynegyede magyar nemzetiségű - sincs az óvodákban magyar tanítási nyelvű osztály. Helytelen volt, hogy megszüntették a kisközségekben a magyar és a szlovák iskolákat. Az iskolák integrálása következtében ezekből a falvakból sok tehetséges fiatal agronómus, zootechniaz átalakítás programjait, amelyek tartalmaznak gazdasági, műszaki feladatokat, s előirányozzák az emberek fölkészítését is az eszmei-nevelő és kádermunkára. Ezeket a programokat pártellenőrzés alá helyeztük, és következetesen törekszünk nemcsak megvalósításukra, hanem folyamatos tökéletesítésükre is. Az a cél, hogy a párt támogassa az önelszámolás bevezetését a vállalatoknál, s a fölkészülést az önfinanszírozásra, az irányítás struktúrájának racionalizálására és a káderekkel végzett munkára. Feltételezzük, hogy a központi bizottság jelenlegi ülése után, együttműködve a tudományos-műszaki társasággal, a kerületben megvalósítjuk a műszaki értelmiség aktívaértekezleteit. Szükségesnek tartjuk, a műszaki értelmiség megnyerését, a tervezők munkája jelentőségének a kutatómérnökök és technológusoknak az innoválás meggyorsításában, a világszínvonalú termékek előállításában és az optimális technológiai eljárások bevezetésében betöltött szerepének hangsúlyozását. Egyedül ők garantálják a feldolgozás magas műszaki színvonalát. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az emberekkel végzett munka igényes programja, amelyben helye van az ideológiai ráhatás minden eszközének, a pártiskolának és a tömegtájékoztatás eszközeinek. Ez év elejétől kerületi napilapunkban a Nová svobodában havonta közzé tesszük a jövedelemképzés, a munkatermelékenység, a módosított saját teljesítmény és az összráfordítás tervének teljesítését. A nyilvános tájékoztatásnak ez a formája, amikor a vállalat és igazgatójának neve is nyilvánosságra kerül, számunkra teljes mértékben bevállt, és a vállalatoknál sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a minőségi mutatóknak mint korábban. Teljes felelősséggel láttunk hozzá a 9. ötéves terv területi tervének előkészítéséhez. A 8. ötéves terv területfejlesztési tervének teljesítésében szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a központi szervek a kerület területi tervét, melyet a CSSZSZK kormánya hagyott jóvá, sok esetben nem méltányolják, lebecsülik vagy végsősoron egyáltalán tudomásul sem veszik. Az ilyen eljárást helytelennek tartjuk. Kerületünkben a területi terven végzett munkát a párt XVIII. kongresszusát megelőző kampány fontos részének tartjuk. Arra törekszünk, hogy az átalakítás tartalma, a vállalatoknál és az üzemekben a párt vezetésével a gazdasági vezetés és az önigazgatás szerveinek konkrét tevékenységévé váljon, és a mindennapi munkában nagyobb támogatást nyújtsanak nekik a szakszervezetek és a Szocialista Ifjúsági Szövetség. Mindamellett a fő hangsúlyt a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására helyezzük, mivel fontos eleme ez az irányításban való részvételüknek, és szerves része a szocialista demokrácia elmélyítésének. kus és más fiatal szakember ment el, hogy iskoláskorú gyermekeiknek ne kelljen tíz vagy több kilométereket utazniuk naponta, s hogy ne legyenek rákényszerítve, hogy ne anyanyelvükön tanuljanak. Nemegyszer azt halljuk, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákat végzett fiatalok nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. A megoldást abban látom, hogy legyen elegendő, szakmailag jól felkészített pedagógus, de megfelelő anyagi feltételeket is kell számukra teremtenünk, akkor érvényét veszti az előzőekben idézett vélemény. Gond van a tankönyvekkel is. Saját magam is meggyőződtem róla, hogy szinte szolgamód szó szerint fordítják ezeket a szlovák eredetiből magyarra, szakszerűtlenül, sokszor idejét múlja, elavulttá válik némelyik, mire a tanulók kezébe kerül. Sokszor képezi bírálat tárgyát a pártgyűléseken az első pillantásra jelentéktelennek tűnő ügy, hogy azokban a községekben, ahol szlovák és magyar nemzetiségű lakosok élnek, a középületek, iskolák, kulturális intézmények, üzletek feliratai nem kétnyelvűek. Ezen a helytelen gyakorlaton is változtatni kell. A magyar nyelvű könyvkiadás gazdag és jó színvonalú. A nemzetiségi sajtó, az ifjúsági és gyermeklapok színvonala nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Azt javaslom azonban, hogy tegyék megfontolás tárgyává a televízió magyar nyelvű adásának kiszélesítését. Magának az adásnak kellene jobban a Csehszlovákiában élő magyarok életére és munkájára összpontosulnia, hogy az ne csak a cseh és a szlovák anyagok mechanikus átvétele legyen, mint ezidáig. 1989. január elsejétől az új gazdasági mechanizmus elvei érvényesülnek a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban. Az efsz-ekben szervezetileg nem történt lényeges változás, mivel a szövetkezetek megalakulásuktól fogva - az elnököt is beleértve - maguk választották saját szerveiket, s az év végi zárszámadáskor csak azt oszthatták szét, amit megtermeltek. Jól bevált az üzemeknek a MÉM kerületi és járási osztályai által történő irányításának mostani formája is. Kár, hogy a többi ágazatban és intézményben még a régi irányítás van érvényben. A reszorttól kevesebb,,papírt“ kapunk, gyakorlatilag elemzést, ülést csak egyszer készítünk, illetve tartunk negyedévenként. Sajnos, a többi intézmény nem csökkentette a papírmunkát, sok esetben még több kimutatást kémek, mint eddig. A mezőgazda- sági üzemek sokrétű gazdasági tevékenységet folytatnak. Ezek anyagi fedezete azonban nem mindig biztosított, gyakorlatilag nincsenek hozzá alapok. Ez még nem is lenne gond, ha a szállítói-megrendelői kapcsolatok működnének, ha egyszerű megrendeléssel hozzájuthatnánk a szükséges anyagokhoz, alkatrészekhez, gépekhez stb. De a helyzet az, hogy úgyszólán hajszolni, kutatni kell, sokszor törvénytelen úton lehet csak megszerezni a szükséges anyagokat, alkatrészeket. Talán hasznos lenne, ha legalább átmenetileg, amíg nem lesz elegendő, megtalálnák a megfelelő módot, hogy szétosszák az üzemeknek a meglévő alapanyagokat. Az új gazdasági szabályozók érvényesítése az elmúlt hónapokban feltárt néhány problémát. A bértömeg után fizetett adó célja a munkatermelékenység növelése. Meg kell azonban mondanom, hogy a mezőgazdasági termelés némelyik részlege erre nem volt megfelelőn felkészülve. Konkrétan a zöldség- és gyümölcstermesztésben például, ahol a bérráfordítás ötven százaléknál is magasabb. Ha A Dél-csehországi kerület lakosainak ellátása sütőipari termékekkel nagyon bonyolult probléma. Egyrészt a kerület a legritkábban lakott Csehszlovákiában, másrészt júliusban és augusztusban a termelés a téli hónapokkal összehasonlítva néha a felével is megnövekszik. Ezek a tények nagyon kedvezőtlenül befolyásolják a nyereségképzést, és összehasonlítva az észak-csehországi és az észak- morvaországi pékségekkel a szállításra 6 millió koronával többet kell költenünk. A nyári időszak befolyásolja a kapacitási igényeinket is, amelyeket azután - a sütőipari termelés sajátosságai miatt- a további hónapokban nem lehet teljesen kihasználni. E helyzetet döntő mértékben a határmenti járások sajátosságai idézik elő, főleg a Prachaticei és a Cesky Krumlov-Í járáséi. Ugyanakkor mivel a nagykereskedelmi árak kialakításában ismét a költségekből kiinduló módszert alkalmazták, a délcsehországi sütödék más vállalatokkal összehasonlítva jogtalan hátrányba kerülnek. Példaként a Prachaticei járás üzemét hozhatom fel, amelynek évente - minden racionalizációs intézkedés ellenére- körülbelül 200 milliós a vesztesége. Értékeljük a CSSZK kormányának június 6-án tartott ülését, amely többek között a nyugati határ közelében fekvő járások helyzetét is elemezte s ennek alapján a politikai, gazdasági és ökológiai szempontokat figyelembe véve további megoldásokat javasol majd. A fent ismertetett hátrányos gazdasági hatások csökkentése nem lehet teljes mértékben a Délcsehországi Sütőipari Vállalat hatásköre, ezért megoldásukban a központi szerveknek is segíteniük kell. Ellenkező esetben a kialakult helyzet ahhoz vezet, hogy korlátozni kell a vállalati alapok feltöltését, többek között a fejlesztési alapét is. A dél-csehországi sütőipari vállalatok tudományos-műszaki fejlesztési terve kétfajta feladatot tartalmaz. Egyrészt ágazati feladatokat, amelyek mindenekelőtt a gyártási technológia és az új sütőipari és cukrászati termékek kifejlesztését jelentik, s emellett a meglévő géppark tökéletesítését, köztük a Robotron típusú számítógépek felhasználására kialakított koncepció megvalósítását. Ezek a feladatok egész Csehszlovákia minden sütőipari vállalatának közös tudományos-műszaki fejlesztési tervébe is beletartoznak. A vállalat ebben a tervben nemcsak a költségeket viselő megrendelőként és felhasználóként szerepel, hanem egyre inkább aktív megoldóként is. A feladatok második csoportját azok a műszaki- fejlesztési tervek képezik, amelyek csupán vállalati jellegűek. Ezekben speciális vállalati problémákat oldunk meg, amelyek az üzemeltetési sajátosságokból és a helyi hagyományokból erednek. A terv ezen részének keretén belül finanszírozzuk az ésszerű Külkereskedelmünkből a KGST-tagállamok megközelítőleg 75 százalékkal részesednek. Ez jóval több, mint az egész közösség átlaga, amely mintegy 64 százalékot tesz ki. Nehéz megállapítani, hogy ez az arány hogyan változik meg a feltételezett szerkezeti módosításokkal összefüggésben. A csehszlovák gépipar termékei a szocialista országokba irányuló kivitel volumenének 63 százalékát teszik ki. A Szovjetunióba ráadásul kivitelünk 68 százaléka kerül, de már a legközelebbi időszakban a szocialista országokkal és az iparilag fejlett tőkés államokkal kialakított kapcsolatok bővítése és az elkerülhetetlen válogatás következtében valóban ugrásszerűen növekednek majd a termékeink műszaki színvonalával szembeni követelmények. Ezzel együtt hasonló nyomás nehezedik az árakra is, mert például a termelési alap elöregedése, a termelés technológiai színvonala és ebből következően az alacsony munkatermelékenység miatt egyenlőre nem érjük el a világpiaci árakat. A műszaki és vele együtt az árszínvonalat továbbra is befolyásolja majd a termékek elektronizálása és a termelés automatizálása, amelyek nemcsak a gépipari termelés szerkezeti változásainak döntő fontosságú elemei. Tudatosítanunk kell, hogy a számunkra nem hatékony, anyag- és energiaigényes termékek más országokba való juttatása irreális. Egyetlen ország sem fog - megfelelő hatékonyság híján - az ilyen termékek iránt érdeklődni. Szükséges tehát a kiútkeresés. Mi a termelés szakosításában és a nemzetközi kooperációban látjuk ezt. Annak ellenére, hogy a mindennemű termelési szakosodás 90 százalékban a gépiparba és az elektrotechnikába összpontosul, úgy mutatkozik, hogy csak a fínális termelés szakosítása nem a termelés nincs gépesítve, az üzemek nem lesznek hajlandóak ezeket az élőmunkát ilyen mennyiségben igénylő terményeket termeszteni. A mezőgazdasági üzemekben a mostani adórendszer mellett a munkadíjként kifizetett száz koronából 22 koronát elvisz a szociális biztosítás és a bértömegből 61 koronát az adó. Summa summá- rum - a szövetkezet száz kifizetett korona után az államnak ad 83 koronát. Azt javaslom, hogy ezt a tényt menet közben vizsgálják felül, s ha lehet, módosítsanak, javítsanak rajta, mert nem telt el még fél esztendő sem, és a szövetkezeteknek már pénzügyi gondjaik vannak. Csak használna az ügynek, ha a nyereségadó megállapítását átgondolnák, mivel a minimális adómentes nyereség nem progresszív. táplálkozást elősegítő'üj termékek fejlesztését, főleg a kerületi specialitásokét. Ebből a célból hoztuk létre Treboriban azt a fejlesztőműhelyt, amelyet irányítok. A vállalati feladatok olyan témákat is tartalmaznak, mint amilyen például a cukrászati termelés gépesítéséhez szükséges kis sorozatban gyártott gépek és berendezések fejlesztése és gyártása. Ezek jelentősen növelik a munka termelékenységét, a termékek minőségét, ugyanakkor már régóta jelentik az élelmiszeripari gépgyártás adósságát is velünk szemben. Ezért biztosítja gyártásukat és fejlesztésüket a vállalat saját műhelyeiben, Ceské Budéjovicén. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum finanszírozásának új alapelvei szerint a vállalatnak lehetősége volt ezeket a feladatokat 1989 után 2 millió 700 ezer korona értékben megvalósítani. Ezek az eszközök a fejlesztési alap részét képezik és a műszaki fejlesztés költségeinek fedezésére előnyösen képezheti őket a vállalat saját költségeiből. Annak ellenére, hogy ez a vitathatatlan előny létezik, tehát hogy ezeket a költségeket nem terheli adó és elvonás, a vállalat feltételei között a műszaki fejlesztés költségeinek fedezése továbbra is tartós probléma marad. A 2,7 milliós költségvetés ugyanis a gazdálkodási eredmények jelentős részét teszik ki. További ezzel összefüggő probléma a bővített újratermelés költségeinek fedezése. Ezzel összefüggésben hivatkozom a CSSZSZK kormányának ezévi június 8-i határozatára, amelyben jóváhagyta 1991-től a kiindulási alapok kiegyenlítésének elveit. Ezek az elvek az alapeszközök elhasználtsági fokával összhangban oldják meg a kiegyenlítést azzal, hogy a levonásokat azoknak az állami vállalatoknak a javára osztják el újra, amelyeknél az alapeszközök az országos átlagnál jobban elhasználódtak. Arról van szó tehát, hogy az állami vállalatoknak egyforma esélyt adjanak a sikeres gazdálkodáshoz. Ez az igyekezet egyébként a nagykereskedelmi árak átalakításának alapelveiból is következik, főleg abból az elvből, amely minden vállalat és szakágazat számára egyforma mértékű rentabilitást irányoz elő. A dél-csehországi pékekre és cukrászokra, de az egész mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum minden dolgozójára mindig számítani lehetett Megfelelően értelmezzük társadalmi kötelességünket, tehát azt, hogy fogyasztóinkat jó minőségű termékekkel lássuk el. Ezt kifejezésre juttattuk abban a válaszban is, amit a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett felhívásra adtunk. A dél-csehországi élelmiszeripar jó tradícióinak továbbfejlesztésére és a vásárlók igényeinek kielégítésére állami vállalatként is tovább törekszünk majd. lesz elegendő. Szükséges lesz a kölcsönösen cserélhető komponensek szakosítására is orientálódni. Ugyanis a csehszlovák gépipari kivitelben 1987-ben a kooperációs termelés még a két százalékot sem érte el. Például a beruházási gépgyártás a KGST-tagál- lamokban jelentős mértékben kiépült, de több kapacitás nemcsak hogy átfedi egymást, hanem nincs is kellőképpen kihasználva. Másfelől viszont továbbra is szükséges a termelési technológiák korszerűsítése, beleértve a gépipari technológiákat is. E ágazatba eddig a csúcsszínvonalú berendezéseket és részegységeket magas kilogramm-árakon hozzuk be. Itt nyílik lehetőség termelőink számára, beleértve a tervezést, a technológiai folyamatok irányítását, de a szállítói-mérnöki tevékenységet is. Bonyolult például a személygépkocsik iránti szükséglet fedezésének megoldása. Ez a KGST-tagállamok javasolt szociális programjában az előkelő helyen szerepel. Az új közös személygépkocsi-gyártás bevezetése a KGST-országokban nem tartozik a legújabb ötletek közé. Semmi esetre sincs szó arról, hogy egyetlen uniformizált, nagy sorozatban gyártott autó közlekedjen ezekben az országokban. Ma a tagállamok több mint tíz autógyárban kétmilliónál több személygépkocsit gyártanak. A KGST megalapításának 40. évfordulója alkalmából elhangzott, hogy az elmúlt négy évtized alatt személygépkocsi-gyártásunk együttvéve annyit produkált, mint néhány nagy világszínvonalú autógyár, és közben lakosságunk szükségleteit abszolút mértékben mégsem tudjuk kielégíteni. Ha a tagországokban a személy- gépkocsi-gyártást a háromszorosára akarnánk növelni, vagyis hat millió darabra, akkor száz milliárd (Folytatás la 6. oldalon) PÖLHÖS KÁROLY, a CSKP KB póttagja, a Sóregi (Surice) Efsz elnöke STANISLAVA STECHOVÁ, a CSKP KB póttagja, a Dél-csehországi Sütőipari Vállalat treboni fejlesztöműhelyének vezetője LADISLAV GERLE, a CSKP KB tagja, a KGST titkárhelyettese
