Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-02 / 102. szám, kedd

A kiváló munkáéit - az állampolgári elkötelezettségért Máíus 1-ie, a munka ünnepe és felszabadulásunk évfordulója, május 9-e alkalmából immár hagyományosan állami kitüntetése­ket adnak át azoknak, akik szocialista társadalmunk igényes elvárásainak életünk különböző területein példamutatóan meg­feleltek és megfelelnek. Ezzel az elismeréssel is nyugtázzuk szorgos munkájukat, hozzáértésüket, közéleti cselekvő- és áldo­zatkészségüket s nem utolsósorban rokonszenves, követésre sarkalló emberi magatartásukat is. Ezek a kitüntetések egyben jelképes jelentőséggel is bírnak. Széles körben, közvetve, kifeje­zésre juttatják számtalan dolgozókollektíva munkás, paraszt és értelmiségi tagjai országunk, gazdaságunk, tudományunk és kultúránk fejlődéséhez való hozzájárulásának társadalmi meg­becsülését is. Mert ennek a fejlődésnek az élen járó egyének munkássága csakúgy nélkülözhetetlen előfeltétele mint a nap nap után kötelességeit becsületesen teljesítő dolgozók tömegei­nek az életet jobbító minden tette és hasznos törekvése. Most néhány májusi kitüntetettünket mutatjuk be olvasóinknak. Szellemiségünk műhelye Húszéves a csehszlovákiai magyar könyvkiadó, a Madách. 1969. január elsején alakult a Tátrán Kiadó önálló magyar szerkesztőségéből. Azóta évente ötven-ötvenöt új könyvet ad az olvasó kezébe: ennek ötven százaléka a csehszlovákiai magyar írók alkotásai, a maradék pedig a cseh és a szlovák szerzők műveinek magyar nyelvű fordítása. Kezdetben a kiadás a szépirodalmi művekre korlátozódott csupán, az utóbbi években viszont irodalomelméleti, helytörténeti és társadalom- tudományi művek is napvilágot látnak a Madách gondozásában, de a kiadó tudományos évkönyvében, az Új Mindenes Gyűjteményben, valamint az Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára sorozatban egyéb témájú tudományos ismeretterjesztő munkák is megjelennek. A közös könyvkiadásról szóló egyezmény értelmében évente nyolc magyar kiadóval dolgozik együtt a Madách. Igazgatójával, Klimits Lajossal, a kiadó jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.- Megkapták a Kiváló Munkáért kitüntetést, ön szerint mivel érde­melték ki ezt az elismerést?- Nemzetiségi kulturális intézmé-' nyeinkhez hasonlóan kiadónk jelen­tős szerepet tölt be a csehszlovákiai magyarság szellemiségének formá­lásában, hiszen kiadványainkkal el­sősorban hazai olvasóink igényeit elégítjük ki. Jelen vagyunk a ma­gyarországi könyvpiacon, de termé­keink eljutnak szinte minden olyan országba, ahol élnek magyarok, s ahol igénylik a Madách könyveit. Nem jelentéktelenebb a szerepünk a magyarországi könyvek behozata­lát illetően sem. Elsősorban a világ- irodalom, a magyar klasszikus és a magyar kortárs irodalom újabb és újabb kiadásait juttatjuk el olva­sóinkhoz, olyan műveket, amelyeket mi magunk is kiadnánk. A váloga­tásnál azt tartjuk szem előtt, hogy a behozatal kiadónk ízlését tükröz­ze. Másféle szempontok alapján vá­logat a Prágai Magyar Kultúra, me­gint másféleképpen a szlovák könyvterjesztő vállalat - ők is hoz­nak be könyveket Magyarországról. Valószínű az is közrejátszott abban, hogy megkaptuk ezt a kitüntetést, hogy a cseh és a szlovák irodalom­nak szinte egyetlen közvetítői va­gyunk külföld felé. Évente megköze­lítőleg húsz cseh, illetve szlovák mű kerül általunk a magyarországi olva­sóközönséghez. Mivel az ottani piac telített, a jövőben a szlovák és a cseh könyveket a szovjetunióbeli, vagyis a kárpátaljai magyarokhoz is szeretnénk eljuttatni.-A hazai magyar, illetve a szlo­vák és a cseh irodalmi alkotásokat a Madách külföldre is eljuttatja. Va­jon a magyar irodalmat, illetve a csehszlovákiai magyar irodalmat közvetíti-e a szlovák, illetve a cseh közönségnek?- Nem hozzánk tartozik a magyar irodalmi alkotások szlovák, illetve cseh nyelvű fordításainak terjeszté­se. Az viszont nem titok, hogy jó kapcsolataink vannak a szlovák ki­adókkal. Közös üléseinken lehető­ség nyílik rá, hogy a szlovák kollé­gák figyelmét felhívjuk egy-egy érté­kes magyar anyagra. Egyre több magyar mű jelenik meg szlovák for­dításban. Problémát okoz viszont, hogy Karol Vlachovskyn, Vojtech Kondróton és még néhány fordítón kívül nincs olyan szakember, aki a magyar szöveget színvonalasan fordítaná szlovákra.- Műhely-e a Madách, szervező­je-e a csehszlovákiai magyar iroda­lomnak?- Mindenképpen, hiszen amiként a világon mindenütt, a kiadók műhe­lyei az irodalomnak, így mi is műhely vagyunk. Művészeti dolgozóink kö­zül hárman érdemes művészek, töb­ben a Szlovákiai írók Szövetsége magyar tagozatának vezetőségi tag­jai, íróemberek, akiknek érdekük és életcéljuk az irodalom: nemcsak ír­nak, szervezik is az irodalmi életet.- Köztudott, hogy a kortárs irodal­mat a kevésbé ismert szerzők mű­veit, ha nem kommersz alkotások, a legnehezebb eladni. Ilyen szem­pontból a Madách nem lehet könnyű helyzetben, hiszen feladata a kor­társ hazai magyar szerzők műveinek kiadása.- Mi e feladatunknak, annak elle­nére, hogy a kortárs irodalom „ráfi­zetéses“ irodalom, szívesen te­szünk eleget. Ritkán fordul elő, hogy mai író könyve nyereséges legyen. A veszteséget az állami támogatás­ból tudjuk fedezni, másrészt azokból a könyvekből, amelyeket nyereség­gel adunk ki, illetve amelyeket nagy példányszámban hozunk be Ma­gyarországról.-Könnyű vagy nehéz a dolga a nemzetiségi kiadó igazgatójának a jelen helyzetben?- Nagy változásokon megy ke­resztül gazdasági és politikai éle­tünk, s ebben az időszakban nem könnyű a mi dolgunk sem, de köte­lességünket szívesen végezzük, hi­szen szükség van ránk. Az átalakí­tás, a demokratizálás a könyvki­adást is érinti: más kapcsolatok, más viszonyok vannak kialakulóban, a kiadást más alapokra kell helyez­nünk. Arra kell törekednünk, hogy továbbra is sikerüljön irodalmi mű­vekkel megtartanunk olvasóinkat. De az a tény, hogy a jövőben eset­leg más kiadók is megjelentetnek magyar könyveket, valószínű ben­nünket is profilunk bővítésére kény­SZ6rit TALLÓSI BÉLA Jó ügyek szolgálatában A topol’canyi Béke bútorgyár füle- ki (Fiíakovo) üzemében hosszú ide­ig igen gyakoriaknak számítottak a tervteljesítés elősegítéséhez szük­ségmegoldásból szervezett külön- műszakok. Szombatonként a főleg nyersanyag-ellátási rendszertelen­ségek okozta termelési lemaradás pótlása sok áldozatvállalást is köve­telt a dolgozóktól. Legtöbbször a törzsgárdatagokat kérte fel példa- mutatás értékű hétvégi hajrázásra az üzem vezetősége.- A szombatokon kívül nem egy­szer a vasárnapokat is munkával töltöttük el - emlékezik a már leküz­dött nehézségekre Torna Mária, a festő- és lakkozó részleg legrégibb dolgozóinak egyike. - Mivel sok nő dolgozik nálunk, nemcsak velem esett meg, hogy éppen a vasárnapi ebéd főzését kellett félbehagyni, mert szóltak az üzemből: már meg­érkezett a hétközben hiába várt deszkaszállítmány. Aztán estig tar­tott, amíg előkészítettük az alap­anyagot a kővetkező napok termelé­séhez. Jó két évvel ezelőtt végre ritkulni kezdtek a tervteljesítést leginkább nehezítő gondok. Egyéb intézkedé­sek mellett az átgondoltabb gyár­tásszervezés és a munkaidő alapos kihasználása érdekében megszilár­dított fegyelem eredményeként megszűntek a hétvégi hajrázások is. A tavalyi második félév végén már csupa száz százalékon felüli teljesít­ményt dokumentáló mutatószám szerepelt az üzem mérlegében, ami­ért az SZLKP Losonci (Luéenec) Járási Bizottságának Elnöksége a bútorgyáriakat tüntette ki a járás legjobb kollektíváját megillető, Bo- gorogyickból kapott szovjet vándor­zászlóval.- Huszonhárom éve, amióta itt dolgozom, ez a siker váltotta ki az eddigi legjobb munkahelyi közérze­tet az üzemben - bizonygatja saját példáján mind a törzsgárdatagok, mind a fiatalabb szakmunkások üzemhez való kötődését Torna Má­ria. - Tavalyelőtt már nyugdíjaskorú lettem, de még sokáig csak gondolni sem akarok a végleges otthonmara­dásra. Ha kilépnék, elmondhatatla­nul hiányozna az életem értelmét jelentő mindennapos munka, a mű­hely hangulata és a velem dolgozók közelsége. Meghatározó szerepet tulajdonítok annak, hogy itt egy min­Varrólányból lett brigádvezető A közösség gyógyító ereje A tippelő az átlagember képzeletében minden bizonnyal esélylatolgatóként, sportfogadással foglalkozó személyként él. A posztógyártás szak­zsargonjában ugyanez a szó - fogalom - tulaj­donképpen egy munkahelyet jelent, ahol a „szö­vőből“ kapott kelméket alaposan szemügyre ve­szik a minőségi ellenőrök, s azokon a legkisebb hibát is kimutatják, jelzik is fehér vagy sárga krétával. Az anyaghibás posztót vagy egyéb szövetet később a „kivarróban“ korrigálják. Nagy türelmet, jó szemet s kézügyességet igénylő munka a lánchíjas, vagy az úgynevezett vastag és laza szövésű anyagrészek kijavítása. A nagymúltú Losonc-Apátfalvai (Luőenec- Opatová) textilgyár, a Polana kivarróját a fő épületszárny második emeleti műhelycsarnoká­ban helyezték el. A szemrevaló lányok - minden bizonnyal a nagy meleg miatt - csak testhez álló vékonyka trikóban, s lenge, rövid szoknyácskák- ban tüsténtkednek;.mozgatják az elszállításra váró anyagot, keskeny munkapad fölé hajolva szeme­zik, szálazzák a szövetet. Textíliák tömkelege fordul meg napjában ke­zük, fürge ujjaik alatt. Az elénk táruló látvány szinte magáért beszél. Az idén a barna színek dominálnak majd szövetgyártásunkban. A férfi öltönyök az itt látottak alapján kávészínűek, sö­tétszürkék, fekete kockásak lesznek, s a vasta­gabb női kosztümnek, kabátnakvalók is hasonló színezetűek, kiegészülve a sakktáblához hason­lító fekete-fehér kockás anyagokkal. Csak a bú­torhuzatok lesznek élénkebb színűek, melyekből szintén jelentős mennyiség készül a nógrádi textilgyárban. A szép kelmék persze nemcsak itthon kelendőek, hanem külföldön is. A kivarróműhely egyik legrégibb, legtapasztal­tabb munkásnöjét, Sinka Gizellát a vállalat igaz­gatóhelyettesének társaságában keressük. Ép­pen hiányzik munkapadja mellől, ami azért meg­lepő, mert felettese szerint nem jellemző rá a csellengés, bizonyosan valamelyik kolléganője, vagy a brigád ügyes-bajos dolgát intézi. Aztán hamarosan előkerül valahonnan, s magyarázko­dás helyett arcon csókolja kísérőmet, engem pedig hellyel, kávéval kínál a mesternő közeli irodájában. Életereje, frissessége lenyűgöző. Ha nem tudnám, hogy már harmincegy munkásesz­tendő van mögötte, kezdő fiatalasszonynak nézném...- Annak idején alig tizenhét évesen kerültem a posztógyárba, melynek jó híre, rangja volt a falusi emberek körében - idézi fel pályakezdé­sének történetét meg aztán az igazsághoz tartozik, hogy ipolyvílkei (Vel’ká nad Ipíom) csalá­di házunkban öten voltunk testvérek, s hamar gondoskodnunk kellett magunkról, megélheté­sünkről. Az ötvenes évek végén a textilipara töb­bi ágazathoz, mindenekelőtt pedig a mezőgazda­sághoz viszonyítva a jól fizető munkahelyek közé tartozott. Emlékszem: mindössze egy hónap be­tanulási időt kaptam, aztán bedobtak a „mélyvíz­be". Mi kezdők is azonnal teljesítménybérben dolgoztunk, s aki nem tudta teljesíteni normáját, bizony nem számíthatott vastag borítékra. Azért, ahogyan most utólag visszagondolok az elmúlt három évtizedre, szerencsésnek tartom magam, mert jó közösségbe kerültem. Kezdőként azonnal pártfogásukba vettek az icósebb kolléganők, s így van ez most is, ha nagy ritkán akad egy-egy új jelentkező. Talán a jó közösség miatt nem vágyódtam soha sehová. Mert a munka bizony nem volt könnyű, s ma sem az. Szemet, csuklót, gerincet alaposan igénybe veszi a nyolcórás „hajtás". Az utóbbi időben már én is szemüveget használok, s bizony az ujjaim sem engedelmes­kednek már úgy mint régen. Közkívánatra be is vezettük a munkahelyi tornát, s rendszeressé váltak az orvosi ellenőrzések, megelőző vizsgá­latok is. Többen járnak masszázsra, vizes rehabi­litációra, s a rászorulók könnyen hozzájutnak a fürdői beutalóhoz is. Ezután az általa irányított híres-neves mun­kabrigádra terelődik a szó. Húsz évvel ezelőtt a brigádmozgalom újbóli kibontakozása idején a legjobb munkásnők álltak össze. A tizenhét asszony közül egy sem akadt, aki legalább 110 százalékra ne teliesítette volna napi normáját.- De már nagyon kevesen, mindössze öten vagyunk - mondja s hangjából némi nosztalgia, sajnálat is kicsendül az időközben nyugdíjazott munkatársnők iránt. 1 Aztán előkerül a brigádnapló, melybe történe­tük minden jelentős eseményét bejegyezték. Mérföldkövet jelentett a közösség életében az 1973-as, majd az 1976-os esztendő, amikor igyekezetüket bronz-, illetve ezüstfokozattal jutal­mazták. A legfelejthetetlenebb dátum 1981, az aranyjelvény elnyerésének időpontja marad, ám csaknem ennyire emlékezetesek a korláti (Kon- rádovce) Gyermekotthon lakóival való találkozá­sok, a családi összejövetelek, a közös kirándulá­sok, tanulmányutak. A közel húsz éve alakított munkabrigád története természetesen nemcsak pirosbetűs ünnepnapokból, dicső fejezetekből íródott. Olykor bizony súlyos emberi, családi és munkahelyi problémákkal is szembe kellett néz­niük, s ezekben a kritikus időszakokban gyógyító ereje volt a közösségnek. Ennek a nagy családnak volt az összetartója, szellemi vezére az első pillanattól kezdve Sinka eivtársnő, Gizka vagy Giziké, lényeg az, hogy mindenki elfogadta. A felelősségteljes posztra nem iskolai, mégcsak nem is politikai képzettsé­ge predesztinálta, „csupán“ személyes példa- mutatása, kifogástalanul elvégzett munkája.- A szakmát, a munkát ma is úgy szeretem mint régen, tagadhatatlan azonban, hogy olykor fáradtnak érzem magam, s azt hiszem, így van­nak ezzel munkatársaim is. A nap ugyanis szá­mukra nem egy műszakból áll, s erről mintha megfeledkeznének a tervek összeállításakor, me­lyek évről évre igényesebbek. Sajnos ma egy textil­ipari munkásnőnek többet, s keményebben meg kell dolgoznia a pénzéért, mint harminc évvel ezelőtt. Minden bizonnyal ez lehet az oka, hogy a fiatalok nem tolonganak a gyárkapuk előtt. A munkaerőhiányt mi évek óta vendégmunká­sokkal enyhítjük. Korábban vietnami, most mon­gol kolléganőink vannak. Nagyon rendesek, szor­gosak, de ez hosszú távon aligha jelenthet szá­munkra megoldást, és személy szerint annak örülnék igazán, ha a váltóbotot a hazai fiatalok vennék át tőlünk. Sinka Gizellának a gyár sorsáért, jövője iránt érzett aggályai utalnak személyiségére is. Elkö­telezettségéért, felelősségteljes magatartásáért, mindenekelőtt pedig kiváló munkájáért a múltban több vállalati elismerésben volt része, az idei május elseje alkalmából pedig a Kiváló Munkáért állami kitüntetésben részesült. ... . , , , , HACSI ATTILA denben összetartó nagyszerű koíek- tívának vagyok a tagja. A legköze­lebbi munkatársaimmal külön is összekötnek a termelésben adódó gyakori örömök és gondok. Évekkel ezelőtt tízen szocialista brigádot ala­kítottunk, melynek most Bóna Éva a vezetője. A brigádban mindannyi­an szinte családtagokként tiszteljük, becsüljük, szeretjük egymást, s ha kell, bármelyikünk gondolkodás nél­kül áldozatvállalásra is képes a má­sikért vagy a többiekért. Mivel én mindig azt vallottam, hogy koránt­sem mindegy, milyen közösséghez tartozik az ember, a lehető legto­vább ebben a műhelyben, az első üzemi munkahelyemen szeretnék maradni. Egy-egy délelőtti vagy délutáni műszak végeztével, a festékszóró kompresszorának kikapcsolásakor ritkán ér véget Torna Mária munka­napja. Már több mint két évtizede, amióta a CSKP tagja, rendszeresen sok fáradságot követelő többletfel­adatok teljesítését vállalja a szabad idejében is. Az üzemben főleg a fia­tal dolgozókkal foglalkozik annak ér­dekében, hogy közülük a legjobbak kiérdemelhessék a párt tagjelöltjei­nek megelőlegezhető komoly bi­zalmat.- Mint az alapszervezeti bizottság tagja, eredményesnek látom a leg­utóbbi években elvégzett nevelő munkánkat- hangsúlyozza. - Egyre több olyan fiatallal erősödik meg az alapszervezetünk, akik meggyőző­désből kérik felvételüket a pártba. Nálunk ugyanis a tagjelöltek kivá­lasztásánál, felkészítésénél ismeret­len módszer a rábeszélés vagy a fel­vételi űrlap kínálgatása. Szerintem a belső meggyőződésből fakadó el­határozás a legfontosabb ahhoz, hogy majd becsülettel helyt is állja­nak a nyomunkba lépő korosztá­lyok, azok képviselői, akik a puszta kötelességüknél többet akarnak ten­ni közös ügyeink elöremozdításáért. Lakóhelyén, a füleki Szövetkezeti utcában szintén sokat serénykedik a festő- és lakkozó részleg példás dolgozója, akit legutóbb már ne­gyedszer választottak meg képvise­lőnek a városi nemzeti bizottságba.- Elégedettek a választói?- Mostanában inkább panasz­kodni járnak hozzám, mert továbbra is megoldásra vár az utcánk legna­gyobb gondja, a járdák megépítése. A felsőbb szervektől kapott többszö­ri ígéret ellenére ez az építkezés valahogy mindig kimaradt a város- fejlesztési tervek közül. Vagy a pénz, vagy mint most, a kivitelező hiányzik a munka elkezdéséhez. Ta­valy, amikor az országutat javítottuk, mindannyian azt sürgettük, hogy egy füst alatt meglegyenek a járdák is, mert nem jó dolog porban-sárban járni. Azóta megint ajánlkozgatnak nálam az itt lakók. Társadalmi mun­kában egykettőre túl lennénk a gon­don, ha már itt vólna az építőanyag és egy betonkeveréshez értő mes­ter. Mindeddig azonban csak a csa­tornahálózat bővítése fejeződött be és egy új élelmiszerbolttal gazdago­dott az utcánk. Hamarosan új zöld­ség- és gyümölcsboltot is szeret­nénk magunknak az ideiglenesen felállított faépület helyett, amely már nem felel meg a mai követelmé­nyeknek. Mind a választók, mind a magam elégedettségéhez ez a két létesítmény hiányzik a legjobban. Torna Mária május elseje alkal­mából Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesült. LALO KÁROLY ÚJ SZÚ 4 1989. V. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom