Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-02 / 102. szám, kedd

ÚJ szú 5 1989. V. 2. A kiváló Iminkéért - az állampolgári elkötelezettségért Egyike a legmegbízhatóbb dolgozóknak Céltudatos, fegyelmezett és kitar­tó ember Szí Béla, a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság negy­venéves fejője. Tudja, hogy az ő szakmájában csak az lehet kiváló, aki mindig pontosan elvégzi a mun­káját. Neki nem lehetnek „gyenge" napjai, még akkor sem, ha mondjuk rossz a közérzete, vagy bántja vala­mi. A ma helyett holnap hiába dol­gozna többet, a kevesebb és ólna­gyolt munkát a tehenek megéreznék és már másnap visszafizetnék. Ki­sebb tejhozamokkal.-Az állat, különösen a tehén szervezete minden negatívumra azonnal reagál. Ezt, és az állattartás számos örökérvényű szabályát még édesapámtól tanultam, aki tízegyné­hány éves koromtól gyakran magá­val vitt és munka közben magyará­zott. Mit, hogyan és miért csinál. Kezdetben csak hallgattam, figyel­tem, aztán már én is tettem-vettem a tehenek körül. Mindez még a Bálványi (Balvany) Állami Gazdaságban volt, ahol a gyerekkori érdeklődésből nagyon korán mindennapi munka és kötele­zettség lett. A nagylétszámú család­ban a dolgos kézre szükség volt, így a tizenegy testvér hatodiknak szüle­tett tagja az általános iskola elvég­zése után munkába állt. Fejő lett, és az is maradt. A változás csak annyi, hogy jelen­leg már Ekelen (Okoliőná na Ostro- ve) lakik, s édesapaként hatodikos lányának, valamint nyolcadikos fiá­nak ő beszél igyekezetről, köteles­ségtudatról és a jó munka felett érzett örömről. Nem eredménytele­nül. A konyhában a falon bekerete­zett kitüntetései, oklevelei, köztük A kiváló munkáért állami kitüntetés mellett már ott van lányának egyik oklevele. Az udvaron pedig az egyéb jószág mellett fia büszkesé­geit és kedvenceit, a nyulakat is megmutatja.- Ma ezeket is én láttam el, a fiam ugyanis már hajnalban elutazott. Az egyik mezőgazdasági szakközépis­kolában felvételizik. Remélem siker­rel - mondja, s hangja, arcvonásai egyaránt a gyermekének sorsáért aggódó szülőt jellemzik.- A reggeli és a délutáni műszak között mivel telnek az órák?-Az állatok körül és a kertben mindig akad tennivaló, és gyakran járok horgászni. Az újságolvasáson és tévénézésen kívül az utóbbi a legkedvesebb időtöltésem.- És az autózás? - mutatok a ga­rázsra.- Az is, de most üresen áll. A régi kocsit eladtuk, az újra pedig várni kell. Favoritot szeretnénk.- A nyári szabadságra?- Nem,hiszem, hogy ilyen gyor­san sikerülne. Egyébként az idén Prágába készülünk. Tavaly a Szov­jetunióban jártunk. Tudja, a gyere­kekkel el kell menni, no meg nekünk is jól jön a kikapcsolódás. Az újra­kezdés egy-egy kihagyás után azonban nehéz. Az első napokban nagyon elfárad az ember, a munka ugyanis nem könnyű - mondja nyo­matékkai, majd némi gondolkodás után még hozzáteszi. - Nem szíve­sen bízom másra a teheneimet, így a szabadságolást mindig „ alaposan meggondolom. Kérdezés nélkül is részletes ma­gyarázatba kezd, mi mindenre kell odafigyelnie a fejőnek. Milyen fontos a pontosság, az etetés rendje, mi­lyen higiéniái előírásokat kell meg­tartani. Hány és hány hibát véthet az ember, aminek következményeként már másnap, ha literekkel is, de kevesebbet fej, a minőségről nem is szólva. Ebben is, abban is közvetle­nül anyagilag érdekelt. A pénzen túlmenően egyéb szempontok is vannak, amelyek gondolkodásmód­ját és munkáját meghatározzák.- Bántana, ha mások jobb fejési átlagokat érnének el. Ugyanis tu­dom, hogy az eredmény csak raj­tam, a munkámon múlik. Ha valaki nálam többet fej, az arra ösztönöz, hogy még jobban dolgozzam és ja­vítsak az eredményeimen. Nem vitás, erre csak az képes, akiben a felelősségtudat hozzáér­téssel és a munka szeretetével pá­rosul. Ez utóbbiakat a szavai bizo­nyítják, az előbbit pedig felettesének mondatai.-A legmegbízhatóbb dolgozóink egyike. Azonos munkafeltételek mellett számos kollégájánál kétszer jobb fejési átlagokat ér el. Az utóbbi években a gondjaira bízott állatoknál az éves fejési átlag 6848 és 7312 liter között volt. A kollégáival jó a vi­szonya és mindig segítőkész. A ter­melési értekezleteken és a párttag­gyűléseken gyakran felszólal, önzet­lenül átadja a tapasztalatait, nyíltan elmondja a véleményét. Például a jelenlegi érdekeltségi rendszer végleges formájának kialakításához észrevételeivel aktívan hozzájárult. Szí Béla mindezt természetesnek tartja. Igyekszik jó eredményeket elérni, és kollégáinak a munkáját is megbecsüli, segíti. Különösen most, hogy a gazdaság állami vállalattá alakult és a gazdálkodás mikéntje a folytatást, a jövőt illetően az eddi­gieknél is meghatározóbb. Ezért igyekszik s mutat kommunistához méltóan személyes példát, ezért szervez és ösztönöz másokat is. Munkájának elismeréseként kitünte­tései egy újabbal gyarapodtak: má­jus 1 -je alkalmából megkapta az Építésben^szerzett érdemekért álla­mi kitüntetést. EGRI FERENC ,,A többiek érdeme is...”- Már messziről látni lehet Komá­rom (Komárno) felé közeledve az épülő gadóci (Hadovce) gabonasiló­kat, biztosan odatalálnak - igazít útba a bratislavai Priemstav vállalat 2-es számú üzemének személyze­tise. Igaza van. A gondosan körülkerí­tett felvonulási területen azonban az első pillanatban szinte egy lelket sem lehet látni. Aztán a hatalmas betonépítmények tövében meghú­zódó fabarakkok előtt megpillantok néhány munkást.- Odafenn van - mutatnak a fél­kész silók egyikének teteje felé, ami­kor Svajcer József csoportvezető felől érdeklődöm. Az épület külső falához erősített teherfelvonó gyorsan felvisz ben­nünket, s kinyílik ajtaja. Nem min­dennapi látvány tárul elénk: „Beton- vaserdőben" megannyi munkás se­rénykedik. Svajcer József, társaihoz hasonlóan, egy vasrúdra hegesztett gyalukéssel távolítja el a betont a csúszó zsaluzóelemekről. Mellélé­pek, bemutatkozom, mondom, róla szeretnék írni. Csak ezután hagyja abba a munkát. Lassan felegyene­sedik, és sokatmondóan összevonja szemöldökét.- Ragaszkodik hozzá? - kérdi egykedvűen. - Nemsokára hozzák a betont, nekünk igyekeznünk kell... - jegyzi meg, s azért int, hogy men­jünk le. A főnökei is mondták, ő az építke­zésen csakis a dolgára összponto­sít, és jó munkát vár el munkatársai­tól is. Határtalan munkakedve ma­gával ragadja az egész csoportot, amely mindig is a legjobbak közé tartozott. „Univerzális“ betonozó­csoport az övé, amely a legigénye­sebb munkát is kitűnően elvégzi. Általában arra az építkezésre ve­zénylik, ahol „szorul a kapca". Ide is csak átmenetileg jöttek március vé­gén, a Bratislavai Autógyárból, ahol utakat, közműveket építettek. Nyár­ra visszamennek, de a tároló sürgő­sebb, most itt segítenek. Svajcer József nemcsak jó, hanem amolyan „hajtós" szakmunkás hírében áll. Emiatt csoportjában csak az marad meg, aki tud és jól is akar dolgozni.- Szőgyénben (Svodín), munkás­paraszt családban születtem. Az alapiskola elvégzése után talán tovább is tanultam volna, de a hábo­rút követő években ez nem volt olyan egyszerű - kezdi a bemutat­kozást. - A család érdeke úgy kí­vánta, hogy segítsek apámnak. Né­hány év múlva bevonultam katonai szolgálatra, azt követően meg, mivel a környéken nem volt munkalehető­ség, a brnói Ingstavhoz kerültem építőiparí munkásként. A bratislavai Priemstav vállalathoz hat évvel ké­sőbb, 1960-ban jöttem dolgozni, csaknem egyidőben a bátyámmal, aki már három éve nyugdíjas. Sok helyen építettünk együtt. Emlék­szem, a bratislavai kábelgyár építé­sével kezdtük, később dolgoztunk Piestanyban, Nyitrán (Nitra), majd országszerte gabonasilókat beto­noztuk. A gadóci már a tizedik - for­gatja vissza gondolatban az idő ke­rekét. Nem titkolja, a nehéz munka miatt egészsége már nem a régi, de a „motor“, ott bent, rendületlenül hajtja ma is.- Egész életemen át távol voltam <a családtól. Többet aludtam mun­kásszálláson, szállodában, mint ott­hon, de azért nem sajnálom. A fele­ségem megértő velem szemben, tudja, hogy szeretem a munkám. Vállalta a gyerekneveléssel járó ter­het. A lányomból, Izabellából peda­gógus lett, a fiam, Áprád pedig a stú- rovói papírgyárban műszerész. Hiányoztak, alighanem én is ne­kik, de azért mindig megoldottuk valahogy a család gondját-baját. Igaz, mindannyiunk számára jobb lett volna, ha naponta együtt lehe­tünk. Hívtak is más, közelebbi válla­latokhoz, mégsem mentem, mert úgy éreztem, a Priemstavnak sokat köszönhetek, nekem itt a helyem. Na és az emberek... az üzemben mindenki ismer, de még a vállalaton belül is sokan. Úgy érzem, a leg­többjük szeret. És ez nem kevés. Kell a pénz is, amit kemény munká­val, tizenkét órás váltott műszakban keresünk meg, ám az sem mellékes, amit az ember egy-egy építkezés befejezése után érez. Azt, hogy lát­szata van kezemunkájának, s hogy ezért megbecsülik. Ez az oka, hogy igyekeztem mindig becsületesen dolgozni, így láttam értelmét életem­nek, ma is csak így tudom elkép­zelni. A baj csak az, hogy közben eljárt az idő, de ha nyugdíjba vonulok, akkor sem szeretnék pihenni, otthon is akad munka bőven. Csak majd egy kicsit lazítok. Többet fogok fog­lalkozni két unokámmal, és talán megmutatom nekik mindazt, amit munkatársaimmal együtt építettünk. Remélem, nem kell majd szégyen­kezniük miattam. S hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Svajcer József megkapta az Építés­ben Szerzett Érdemekért állami ki­tüntetést.-A csoportban vannak, akikkel húsz-huszonnyolc éve igyekszünk becsületes, jó munkát végezni. Ez a megtisztelő kitüntetés legalább annyira a többiek érdeme, amint az enyém - mondja búcsúzóul, s nyo­matékosan hozzáteszi: ezt írja oda, mert így igaz! BARANYAI LAJOS Főszerepben az ember Egészség- és környezetvédelemről tárgyalt az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottsága Hazánk lakosságának egészség- védelme, természeti értékeink meg­óvása és a jövendő nemzedéket körülvevő egészséges környezet biztosítása érdekében kiemelt fon­tosságú a lakosság egészségügyi ellátásának növelése, az egészség­ügy fejlesztése, valamint környeze­tünk védelme, ezzel szoros össze­függésben a mindinkább növekvő környezeti károsodások csökken­tése. A CSKP XVII. kongresszusának és a KB-üléseknek erre vonatkozó határozatai teljesítését értékelte leg­utóbbi ülésén a lévai járási pártbi­zottság. Az előterjesztett dokumen­tumok elemezték a járás egészség­ügyének eddigi eredményeit, ugyan­akkor bírálóan mutattak rá arra is, hogy nem sikerül minden tekintet­ben megfelelő erőforrásokat, feltéte­leket teremteni az egészségügy di­namikus fejlesztéséhez, illetve a kí­vánt eredmények eléréséhez. A kedvező jelenségek egyike, hogy az üzemi rendelőintézetek számának növelése szakaszán mind az ipari, mind pedig a mező- gazdasági vállalatokban, valamint az idős lakosokról való gondoskodás­ban némi előrelépés tapasztalható. Például egy geriátriai részleg nyílt a lévai kórházban s a körzeti egész­ségügyi központokban 38 nővér látja el az ezzel kapcsolatos teendőket. Az egészségügyi szolgáltatások mi­nőségének javítását célozza az is, hogy fokozott figyelemmel gondos­kodnak a terhes nőkről és a gyerme­kekről. Ezt igazolják az erre a célra létesített tanácsadók és az intézmé­nyesen irányított rendszeres egész­ségügyi ellenőrzések. Ez utóbbihoz tartozik a produktív dolgozókról való gondoskodás is, amit az egyre fejlő­dő üzemegészségügyi szolgálat biz­tosít. Jelenleg mintegy 25 üzemi rendelő látja el ezt a feladatot. Ennyi valósult meg eddig. De a beszámolót hallgatva egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy ez még mind kevés, mert a népgazda­ság többi ágazatához hasonlóan az egészségügyben is alkalmazni kell a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit, javítani kell a műszaki és műszerellátottságot. Új építkezé­sekkel, a karbantartás javításával és korszerűsítésével meg kell oldani az egészségügyi intézmények hálóza­tának további ésszerűségét, kor­szerűsítését, a lakosság számának megfelelő arányban biztosítani a zökkenőmentes ellátáshoz szük­séges kapacitást, stb. Ezen a téren bőven van mit pótolni ebben a járás­ban is. Miért? Például azért, mert a lévai kórház kapacitása a lakosság létszámához viszonyítva kicsi, vagy­is ezer lakosra mindössze 5,2 ágy jut. Ezzel szemben a járási átlag 6,3 a kerületi viszonyt 7,7 ágy. A lévai kórház a szükséges befogadóké­pességnek csupán a felével rendel­kezik. Ezzel szemben a zselizi (2e- liezovce) és az ipolyságí (őahy) kór­házak gyermekosztályai kihaszná­latlanok. Az utóbbi időben a beruhá­zások bővítették ugyan az egész­ségügyi szolgáltatások körét és javí­tották annak minőségét is, a lakos­ság mégsem lehet teljesen elége­dett. Lassú tempóban épül például a lévai kórház hatvan ágyas szülé­szeti-nőgyógyászati részlege, amely csökkentené a kórház zsúfoltságát. Az átadási határidő csaknem két éve lejárt. A szükséges berendezé­sek hiánya miatt a létesítmény (nem befejezett állapotban!) szerelőkre, berendezésekre vár. Amint az a vi­tából is kitűnt, a befejezés nem csu­pán a pénzen múlik, hanem az illeté­kes szervek és szervezetek rugal­masságán, szervezőmunkáján, illet­ve hanyagságán. Természetesen itt az illetékes pártalapszervezetek szervező és ellenőrző tevékenysége is kifogásolható. Általános probléma - ami szintén a már említett feladatok hiányos tel­jesítését tükrözi - az orvosi állások betöltése ós a járás három kórházá­nak, valamint a körzeti egészség- ügyi központok műszaki berendezé­sének hiánya, és az utóbbiak eseté­ben némelyek jelenlegi állapota. Több egészségügyi központ épülete átépítést, javítást igényel. E hiá­nyosságok keletkezését jelentős mértékben segítette a kevésbé ru­galmas és lassú ügyintézés, de nem utolsósorban a folyamatos beruhá­zások biztosításának elmulasztása. A környezetvédelmet a párt- és állami politika elválaszthatatlan ré­szének tekintjük. A környezet védel­me a Lévai járásban is az életszín­vonal emelésének egyik fontos felté­tele, az emberről való szocialista gondoskodás alapvető tényezője. Szem előtt tartják azt is, hogy javíta­ni kell környezetünk egyes összete­vőin, főleg a levegő, a víz, a talaj és az erdők állapotán. A tanácskozás résztvevői a CSKP XVII. kongresz- szusa határozatai szellemében érin­tették mindazokat a szempontokat, amelyek jelentős mértékben megha­tározzák környezetük tisztaságát, annak megőrzését, illetve javítását. A párt- ós állami szervek kiemelke­dően fontosnak tartják a települések egészséges ivóvízzel történő ellátá­sának mielőbbi megoldását, mivel az elmúlt évtizedekben folyamato­san növekedett a víz ipari és lakos­sági fogyasztása. Ez jellemző a Lé­vai járásra is, amely nem rendelke­zik olyan mennyiségű ivóvízkészlet­tel, ami fedezné a vízszükségletet, ezért törekvésük arra irányul, hogy a Őurany és Gabőíkovo környékén található felszín alatti vízkészletből fedezzék a szükséges mennyiséget. Ez nem kis beruházást igényel, s ennek előteremtéséhez természe­tesen a felsőbb párt és állami szer­vek segítsége is szükséges. Az egészséges ivóvíz biztosításának feltételeihez tartozik, attól nem vá­lasztható el a szennyvizek megfelelő elvezetése, tisztítása. Ez utóbbi már komoly gondot okoz a járási és helyi igazgatásnak. Ugyanis még nincs valamennyi településen kiépítve a szennyvízlevezető csatornaháló­zat. Sőt, a községekben mintegy 11 126 egyedi szennyvíztároló talál­ható, amelyek rendszeres tisztítását eddig nem sikerült megoldani. Azt is megvizsgálták, hogy a járásban lévő szennyvíztisztító állomások megfe­lelnek-e minden tekintetben az öko­lógiai követelményeknek. Megálla­pították, hogy nem minden tekintet­ben, ezért továbbiak építését he­lyezték kilátásba. Kiemelkedően fontos szerepet kapott a munkahelyi környezeti ár­talmak megszüntetését szolgáló in­tézkedések meggyorsítása, az erdő­védelem és fásítás, zöld övezetek kialakítása, a hulladékok szakszerű összegyűjtése, elszállítása, további feldolgozása, illetve megsemmisíté­se. Mindezt az ülés záróhatározatá­ban foglalt intézkedések külön hangsúlyozzák. Az egészségügyi ellátás és kör­nyezetvédelem javításáról folytatott tanácskozás rámutatott; ezeknek a lakosságot oly közelről érintő kér­déseknek a megvitatása ha lehet, még gyakrabban kerüljön napirend­re, hogy az érdekeltek, valamint a felelős párt- és állami szervek összegezhessék az elhangzottak alapján az újabb tapasztalatokat és az ellenőrzés járuljon hozzá a terve­zett intézkedések következetes vég­rehajtásához. KATÓCS GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom