Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-05 / 105. szám, péntek

ÚJ szú 5 1989. V. 5. Meg kell előzni a bajt A járási tűzoltólaktanya udvarán hivatásos tűzoltók gyakorlatoznak. Versenyre készülnek. Benn a tante­remben az önkéntes tűzoltórajok gé­pészeit készíti fel Fekete János nyu­galmazott tűzoltóőrnagy. A Komáro­mi (Komárno) Járási Tűzoltótestület laktanyájában tehát szorgos munka folyik akkor is, amikor nem riasztják őket a tűzhöz. Arra törekednek, hogy minél kisebb károkat okozzon a vörös kakas. Például szabad ide­jükben megjavítják az önkéntes tűz­oltók fecskendőit, pótalkatrészeket szerelnek ki a kiöregedett gépekből. Tavaly is a karbantartásnál több mint hatezer órát dolgoztak. Segít­séget nyújtottak és nyújtanak a kolá- rovói tűzoltószertár építésénél, amely Z akcióban készül. Annak külön örülnek, hogy a vnb jóvoltából gyakorlópálya is lesz majd ott.- A tűz megelőzését tartjuk a leg­fontosabb feladatunknak, de előfor­dul, hogy más téren is bizonyítani kell. Idestova négy éve már annak, amikor az árvíz elől a Léri szigetről ötszáznegyven birkát, 297 szarvas- marhát mentettünk ki. Három nap és három éjjel dolgoztunk. De megérte, hiszen az állami gazdaságnak több mint hétmillió korona értéket mentet­tünk meg - mondja némi büszke­séggel Mazan Mihály tűzoltóalezre­des, a járási testület parancsnoka. Ebben a járásban a múlt évben 167 esetben riasztották a tűzoltókat. A kár összesen 456 ezer korona volt, de ötször ennyit tett ki a megvé­dett javak értéke. A nyolcvanas években csupán két év volt igen rossz: 1981, amikor több mint két­millió érték vált hamuvá, valamint 1984. Ez utóbbi évben az említett összegnek kétszerese volt a kár. Tavaly és tavalyelőtt egy-egy ember is elvesztette életét a lángokban. A járási parancsnok szerint, ha a gazdasági vezetők, a dolgozók nagyobb figyelmet fordítottak volna a tűzrendészeti előírások megtartá­sára, a múlt évben kevesebb érték veszett volna kárba. A csicsói (Ci- cov) Efsz-ben leégett egy mozgó javítóműhely, a dunamocsiban (Mo- ca) önjáró szecskázógép, Kolárovó- ban pedig egy családi ház. Figye­lemreméltó, hogy a tűzeseteknek csaknem ötvenhárom százaléka a magántulajdonban tett kárt.- A szóban forgó időszakban százhetvenkét ellenőrzést végez­tünk, amelyek során 1379 fogyaté­kosságot állapítottunk meg. Ez pe­dig sok - mondja a parancsnok. - Főleg ha figyelembe vesszük, hogy egyes fogyatékosságok hosz- szabb ideje ismétlődnek. Éppen ezért kilenc üzemet és vállalatot 315 ezer koronára bírságoltuk meg. Négy esetben elrendeltük a beren­dezés, nyolc esetben pedig az üzemrészleg leállítását. Ami engem nyugtalanít az, hogy a nemzeti bi­zottságok ellenőrző csoportjai 8128 ellenőrzés során csupán kétszázhat fogyatékosságot tártak fel. S ezek közül is csak tizeneggyel foglalkoz­tak a nemzeti bizottság közrendé­szeti szakbizottságai. Ezen a tényen mindnyájunknak el kell gondolkod­nunk. Szóba kerül az együttműködés az üzemi és az önkéntes tűzoltó egysé­gekkel, illetve a tűzvédelmi szövet­ség járási szervezetével. A parancs­nok szerint lehetne jobb is. Az üzemi egységek tavaly csak három, az ön­kéntesek tizenöt esetben vettek részt tűzoltásban. Szükséges a na­gyobb önállóság, kezdeményezés és természetesen a jobb felkészült­ség is. Ebben a jövőben sokat segít­hetnek az eddigieknél jobban átgon­dolt körzeti, járási versenyek. Megé­rett az átépítésre, a tatarozásra a csicsói, nagykeszi (Vel’ké Kosihy), alsópéteri (Dolny Peter), a karvai (Kravany nad Dunajom), a madari (Modrany) tűzoltószertár, amelyek ma már nem felelnek meg a követel­ményeknek.- Feladataink közé tartozik, hogy tűzvédelmi szempontból ellenőriz­zük, véleményezzük a nagyobb léte­sítmények, ipari üzemek tervdoku­mentációját. Mondhatom, e téren is bőven akad munkánk - állapítja meg Mazan elvtárs. - Számos esetben voltunk jelen az építkezési telkek kiválasztásánál, illetve az elkészült épületek átadásánál. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az épí­tők a kivitelezés során nem fordíta­nak kellő gondot a tűzrendészeti követelményekre. Ez pedig veszély- helyzetet jelent. A múlt évben sor került az üzem- rendészek, az éjjeliőrök esetenkénti ellenőrzésére is. Meg akartak győ­ződni arról, hogy tűz esetén ismerik-e a teendőiket. Sajnos, a tapasztala­tok bosszantóak. Tény, hogy főleg a mezőgazdasági üzemekben idős emberekről van szó, akik a megnö­vekedett követelményeknek nehe­zen felelnek meg. Főleg akkor, ha felkészítésüket elhanyagolják, elmu­lasztják. A gazdasági vezetők jelen­tős hányada ugyanis elsősorban a termelési feladatokat tartja szem előtt, a tűz megelőzését, a gyártási technológia megtartását nem köve­teli meg.- Műszaki ellátottságunk, felsze­relésünk kielégítő, de magunk is mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy ami kell a munkához, az a rendelkezésükre álljon. Tűzoltóink egy Avia gépkocsit szereltek fel olyan berendezéssel, amely közúti és vasúti szerencsétlenségeknél van nagy segítségünkre. Négy szo­cialista munkabrigádunk tagjai már az ezüst jelvény tulajdonosai - összegez az alezredes. - Járás- szerte számos előadást tartunk, egyszóval igyekszünk jó megelőző munkát végezni, amelynek, azt hi­szem, meg is van az eredménye. Szavait igazolja az a tény is, hogy az első negyedévben ebben a járás­ban csak tizenhatszor pusztított a tűz és a kár nem egészen 119 ezer koronát tett ki. NÉMETH JÁNOS ,,Életem legszerencsésebb lépése“ A városszéli klub és vezetője Tudós, katona és politikus M. R. Stefánik halálának 70. évfordulója Külsejét tekintve semmiben sem különbözik az utca fái és a kiskertek díszbokrai mögött meghúzódó többi családi háztól.. Rendeltetésére csu­pán a homlokzatára szegezett SZISZ-jelvény utal. E hajdani csalá­di hajlék falai között most különböző korú fiatalok gyakorolják a számító­gép-kezelést és -programozást. A SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának kezdeményezésére létesült Ifjú Technikusok Galántai Klubjának ad otthont ez a szerény építmény. A klub 1987 szeptemberében lé­tesült, annak a mozgalomnak a jó­voltából, amelyet a nemzeti bizottsá­gok indítottak a fiatalságnak a tudo­mányos-műszaki forradalomba való bekapcsolása jelszavával. Egyike ez azoknak a mozgalmaknak, amelyek a kezdeti kampányszerű nekibuzdu­lás után nem merültek feledésbe. A tevékenységnek és a hat darab PMD típusú számítógépnek kezdet­ben a helyi művelődési központ köl­csönzött egy 6x4 méteres helyisé­get. Az egész klubmunka a város pionírjainak szakköri tevékenységé­ből állt ekkor. Később sikerült fölkel­teni a középiskolai tanulók érdeklő­dését is. Ma már 80-100 különböző korú gyermek, illetve ifjú látogatja, közülük a legfiatalabbak ötödik osz­tályosok. Az érdeklődés fokozódása a SZISZ- és a pionírszervezetekben végzett propagandának köszönhető. A klubban a murika részben szak­köri formában folyik, de a fiatalok látogatják egyénileg és kisebb baráti csoportokban is. Mindezeket Dömötör János mérnök, a klub vezetője mondta el, miközben beszélgetésünket több ér­kező és távozó látogató szakította meg. Kora délután volt, a komolyabb munka csak később indul, csupán egy másodikos gimnazista fiú ült az egyik készülék előtt, s próbált vala­milyen programot kidolgozni. A huszonnyolcéves mérnök Fel- sőszelit (Horné Saliby) vallja szülő­falujának, ma is ott él, s naponta onnan jár be munkahelyére. Bár nincs szándéka beköltözni Galántá- ra, sok szál fűzi a városhoz. 1976 és 1980 között itt végezte el kitűnő eredménnyel a helyi magyar tanítási nyelvű gimnáziumot. Ma is hálával gondol a nála nem sokkal idősebb % . V fii alma materre, amely jó alapokat adott neki a továbbtanuláshoz. Ta­nulmányait a Szlovák Műszaki Főis­kolán folytatta. A tanulásban elért sikereiről, ku­darcairól faggattam. Szerényen, megfontoltan, csak némi unszolás után szólalt meg, nem akarta, hogy szavai dicsekvésként hangozzanak.- Az első szemeszterben - mivel nem anyanyelvemen tanultam tovább - az olyan „beszéltető“ tan­tárgyakkal, mint a politika voltak ki­sebb nehézségeim, amelyeket egy­két szemeszter alatt sikerült leküz- denem. A szaktantárgyak és a ma­tematika nem okozott gondot. A má­sodik szemeszter végén a legsűrűbb szűrőn - az öt matematikavizsgán simán átjutottam. Eltartott még egy ideig, mire ,,be­ismerte“, hogy vörös diplomával végzett. Mérnöki pályafutása azon­ban nem kezdődött sikeresen. A ga­lántai szerszámgépgyár fejlesztési részlegén kapott munkát. Szakmai specializációját itt nem tudta hasz­nosítani. Az üzemben eltöltött két évet röviden így sommázta - jelle­mezve ezzel népgazdaságunk nem egy nagyüzemét:- Számomra lehangoló volt s a fő­iskolán tanultaknak homlokegyenest ellentmondott az, hogy milyen ala­csony hatásfokkal hasznosítják egy ezer főt foglalkoztató üzemben az emberek szakképzettségét, milyen gazdaságtalanul bánnak a nagy képzettségű munkaerővel. Nem éreztem jól magam, mivel meggyő­ződhettem arról, hogy itt nem tudok mihez kezdeni szakismereteimmel. Ilyen körülmények között elfogad­tam a SZISZ járási bizottságának ajánlatát a klubvezetői állásra, s ezt mind a mai napig életem legszeren­csésebb lépésének tartom. örömét leli a fiatalokkal végzett munkában: irányítja, oktatja és ne­veli őket. Olyasmit igyekszik elsajá­títtatni velük, aminek maga is meg­szállottja. Nemcsak fiatal kora, ha­nem közvetlensége és a velük kiala­kított baráti viszony az, amivel kiér­demelte a klub ifjú látogatóinak bi­zalmát. Olyanok is betévednek, aki­ket a számítógépek játékprogramja vonz csupán a klubba. Ha nem haj­landók komolyabb munkára, eltaná­csolja őket, azzal az egyszerű in­doklással, hogy a klub nem játékte­rem, hanem a számítástechnikában szerzett ismeretek gyakorlására, tö­kéletesítésére szolgál. Dömötör János mérnök a fiatalok­kal végzett munka tapasztalatait ezután a SZISZ járási bizottságában is kamatoztathatja majd, ugyanis a nemrég tartott járási konferencia ennek tagjává választotta. MORVAY GÁBOR T iszteletre méltó a törekvés, marxista szempontból érté­kelni M. R. őtefánik szerepét az első Csehszlovák Köztársaság létreho­zásában, pontosan megfogalmazni, melyek voltak személyiségének kvalitásai, s magatartásának ellent­mondásosságai a történelmi hala­dás marxista értelmezésének kritéri­umai szerint. Erre a feladatra vállal­kozott Irena Rohácová, aki a Pravda és a Rudé právo tegnapi számában tanulmányértékű cikket írt M. R. Őte- fánikról. A cikk bevezető része 1919 első hónapjainak feszültségét, a viharos idők atmoszféráját vázolja fel, s utal a Magyar Tanácsköztársaság meg­alakulására, az új társadalmi rend kibontakozásának hatására. „ Május elején a közvéleményt még egy esemény kavarta fel. Kül­földről hazatérőben, Bratislava kö­zelében lezuhant repülőgépével Mi­lán fíastislav Stefánik tábornok, a Csehszlovák Köztársaság had­ügyminisztere, az a férfi, aki az első világháború végén a leghíre­sebb szlovák személyiségek egyike volt.“ A szerző a továbbiakban azt vizs­gálja, miért nem tért még a hazai, s a nemzeti közvélemény napirend­re e tragikus esemény fölött még most, hetven év múltával sem. Ezt azzal magyarázza, hogy még mindig nem történt meg Őtefánik személyi­ségének, szerepének marxista érté­kelése, s így nem foglalhatta el az őt megillető helyet a szlovák nemzeti és a csehszlovák állami hagyomá­nyokban. „Évek hosszú során át megkerül­tük ezt a kérdést, s ez tovább bonyo­lította a helyzetet“ - állapítja meg Irena Rohácová, s ez indokolja most, hogy végre higgadtan, a törté­nelmi tények megismerésének szándékával, minden alapvető szempontból megvizsgáljuk szere­pét, tevékenységét. Azonban ma már - hetven év távlatából - arra is szükség van, hogy az idősebb nemzedékek szá­mára felidézzük ezeket a tényeket, s hogy a fiatalabb generációknak megmagyarázzuk mindazt, ami által M. R. Őtefánik a csehszlovák állam történetének részesévé vált. M. R. Őtefánik 1880-ban szüle­tett. Bratislavában, Szarvason és Sopronban végezte tanulmányait, majd Prágában tanult, először építé­szetet, később filozófiát és csillagá­szatot. Itt kapcsolódott be a diák- mozgalmakba, s tett szert szervezé­si és publicisztikai tapasztalatokra. 1904-ben a filozófia doktoraként Pá­rizsba ment, ami szinte kivételes esetnek számít a szlovák értelmisé­giek akkori lehetőségeit tekintve. T ulajdonképpen a háború kitö­résével egyidöben vettek új irányt Őtefánik elgondolásai a szlo­vák problémák megoldásával kap­csolatban. Ismerte T. G. Masaryk törekvéseit, s mint volt tanárára né­zett fel a cseh polgári demokrácia neves képviselőjére. Masaryk a vi­lágháborús konfliktust az Osztrák -Magyar Monarchia szétzúzására, s ezáltal az önálló csehszlovák ál­lam megteremtésére igyekezett ki­használni. Ez az elképzelés sok ponton azonos volt Őtefánik céljaival is, így elkezdhették a többi ország megnyerését e célok támogatására. 1915-ben M. R. Őtefánik Lyonban önkénteseket toborzott egy cseh egység létrehozásához, Szerbiában a foglyul ejtett csehekkel és szlová­kokkal kereste a kapcsolatot. 1915 decemberében Párizsban találko­zott T. G. Masaryk közeli munkatár­sával, dr. Eduard Beneásel, 1916 januárjában pedig magával Ma- sarykkal. Ezzel tulajdonképpen el­kezdődött együttműködésük egy külföldön létrehozott monarchiáéiig* nes központi szervben, a Csehszlo­vák Nemzeti Tanácsban. A külföldi csehszlovák ellenállási mozgalom célja a monarchia szétzúzására irá­nyult. Ehhez a tevékenységhez ko­moly diplomáciai felkészültségre, körültekintésre, tájékozottságra, le­leményességre, türelemre és szívós meggyőző készségre volt szükség. Stefánik rendkívüli aktivitással kapcsolódott be a Csehszlovák Nemzeti Tanács tevékenységébe, s felhasználta szerteágazó kapcso­latait, hogy törekvéseik számára megnyerje a befolyásos külföldi kö­röket. Még 1916 júliusában azzal a küldetéssel utazott Oroszország­ba, hogy a hadifogságba esett cseh­szlovákiai katonákból önkénteseket toborozzon, méghozzá az orosz hadsereg ún. francia kontingensébe, esetleges csehszlovák egységek létrehozása céljából. Ide hozott még önkénteseket Ro­mániából is, ahol 1916-ban és 1917- ben járt, ugyanúgy toborzott önkén­teseket az USA-ból is, az ott élő csehek és szlovákok soraiból. Ezek­nek első csoportjai 1917-ben elin­dultak Európába. Az 1917-es év utolsó hónapjai azonban döntő módon szóltak bele minden másféle, addigi elképzelés­be. A nagy október hatására a forra­dalom hullámai csaptak fel a hábo­rútól szenvedő országokban, s ezek új megvilágításba helyezték a világ­háború utáni elrendezésének igé­nyét is. A szovjethatalom dekrétuma a békéről, amely a nemzetek önren­delkezési jogán alapszik, a leigázott népek és nemzetek egész sorában erősítette fel a szabadságvágyat. A döntést hozó hatalmak inkább já­rultak hozzá a monarchia romjain az új, polgári demokratikus államok kia­lakulásához, hogy gátat vessenek a Szovjet-Oroszországból áradó forradalmi hatásoknak. A csehszlovák ellenállási moz­galom elutasította a szocia­lista forradalmat, elsősorban alapve­tő osztályszempontok miatt, de ál­láspontját Szovjet-Oroszországhoz más is befolyásolta, időszerű politi­kai és katonai szempontok. Ekkor Szovjet-Oroszország területén már csaknem ötvenezer fős csehszlovák hadtest várta, hogy harcolhasson. A csehszlovák egységek - ame­lyeket a későbbiek során légióknak neveztek - a legjobban felfegyver­zett alakulatok közé tartoztak. T. G. Masaryk ugyan hivatalosan semle­gesnek nyilvánította a csehszlovák légiókat, de a gyakorlati helyzet a Szovjet-Oroszországban kitört polgárháború miatt egészen más volt. Mivel egyre sűrűbbé váltak a szovjethatalom és a csehszlovák légió közti összecsapások, a szovjet vezetés kimondta, hogy le kell fegy­verezni és ki kell vonni az országból a csehszlovák katonaságot. A cikk így jellemzi a körűimé* nyékét: ,,A csehszlovák légiók helyzetét bonyolította, hogy egyrészt nem kí­vántak fegyvertelenek maradni egy harcoló országban, másrészt vi­szont a légiók vezetése nyíltan szovjetellenes volt. A szibériai va­sútvonal elfoglalásában nyílt har­cokra került sor. Ez a konfliktus annál is inkább tragikus volt, mivel szembeállította egymással a szociá­lis igazságért és a nemzeti felszaba­dulásért harcolókat, s alkalmat szol­gáltatott arra, hogy szovjetellenes intervencióra használják fel a cseh­szlovák katonaságot, a francia kato­nai vezetés szándékai szerint. En­nek érdekében 1918 augusztusában Szovjet-Oroszországba utazott M. Janin tábornok és M. R. Stefáník, mint a csehszlovák hadsereg főpa­rancsnokának helyettese (és 1918 októberétől mint az új köztársaság hadügyminisztere), de küldetésüket képtelenek voltak teljesíteni. A cseh­szlovák katonaság az ellátás és a felszerelés nehézségein kívül bel­ső válsággal is küzdött, amelynek alapját azok az ellentétek képezték, hogy a forradalmi idők légkörében alakult, lényegében demokratikus jellegű légióknak ellenforradalmi kül­detést kellett teljesíteniük; rosszab­bodó helyzetük, a francia hadveze­tés törekvése (amellyel étefánik is azonosította magát), az, hogy Szi­bériában akarták őket tartani, s ők végre szerettek volna hazatérni. Hi­szen már véget ért a háború“. Őtefánik ezt a belső széthullást próbálta megállítani az első pillanat­tól kezdve, hogy orosz földre lépett. Érvelt, magyarázott, de keményen intézkedett is. Megsemmisítette azokat a demokratikus sejteket, amelyek a légiót ,,bomlasztották“. Végül reményvesztetten visszatért Párizsba, majd intézni kezdte a csehszlovák légiók kivonását Szi­bériából. É lete az olasz gép romjai közt ért véget, s az új köztársaság már az ő részvétele nélkül vált való­sággá, azonban ellentmondásokba bővelkedő tevékenysége, ha bonyo­lult is, része Csehszlovákia történel­mének. _ -hme-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom