Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-05 / 105. szám, péntek
Kortársunk: Radnóti Miklós Ha a fasiszta gyilkosok nem ölik meg, a ma élő legidősebb nemzedék kortársa lenne. Mártírhalálával és költészetével - a kettő elválaszthatatlan egymástól - minden élő és eljövendő nemzedék halhatatlan kortársa lett. Ikergyerekként született anyja és kistestvére belehaltak a szülésbe, s Radnóti (1909-1944), amikor még gyerekfejjel értesült erről a tragédiáról, lélekben belehalt annak a másik kettőnek a halálába. Hosszú évtizedekig gyötörte, természetesen alaptalanul, az a marcangoló bűntudat és lelkiismeretfurdalás, hogy ő volt „az a másik“, aki életben maradt: Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska - gyilkosod! öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, , akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. (Huszonnyolc év) Tizenkét éves volt, amikor meghalt édesapja is,‘s noha, a rokonok jóvoltából, jólétben nevelkedett, kereskedelmi iskolai érettségije után gazdag kereskedő nagybátyja elhatározta, hogy belőle is üzletembert nevel, elküldte a csehországi Liberecbe, textilipari főiskolára. Oklevelének utóbb vajmi kevés hasznát vette, de a félfeudális Horthy-Magyarország világa után Csehszlovákia összehasonlíthatatlanul felszabadultabb, demokratikus légköre maradandóan jótékony hatást gyakorolt élet- szemléletére: megismerkedett a baloldali mozgalmakkal. 1929-ben jelennek meg kötetben első versei: a tizenkét fiatal költő költeményeit bemutató Jóság című antológiában. (Érdemes megjegyezni, hogy a kötet költői között olyan nevek szerepelnek, mint Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Vas István, Zelk Zoltán, Rónai Mihály András és Hajnal Anna.) Bemutatkozását a korszak egyik legavatottabb irodalomkritikusa, Szerb Antal, a „költői költő“ rangjának adományozásával méltatja: ,,Költői költő Radnóti Miklós is: gyengéd és színes képzeletű, a szerelem költője, a régi, szép szerelemé, és a temészet dolgairól, estékről és fákról ő is teljesen hiteles dolgokat tud mondani.“ Szerb Antal, 1934-ben megjelent, mindmáig a legrangosabb irodalomkritikai művek közé tartozó Magyar Irodalomtörténetében még nem foglalkozhatott érdemben Radnótival, a költő első, felfigyeltető köteteinek megjelenése után pedig már nem írhatott róla, mert akkori évei nagy részét, akárcsak Radnóti, ő is különféle munkatáborokban töltötte. Alig néhány hónppal élte túl a „költői költőt“; őt 1945 januárjában, a balfi haláltáborban gyilkolták meg, tervszerűen. Tervszerűen, mert a zsidó származású „elit“-et a legelsők között hurcolták a haláltáborokba. Itt a „származáson“ volt a hangsúly: Szerb Antalnak, Radnótinak talán már a nagyszülei sem tudták, mit jelent a zsidó „fajhoz“ tartozni, mindketten magyar értelmiségiek voltak, az értelmiség legfémjelzet- tebb, legkiemelkedőbb élvonalából - Szerb Antalt harminchat éves korában hívták meg a szegedi bölcsészettudományi karra, magántanárnak; Radnóti, a libereci évek után, ugyancsak a szegedi egyetemen, magyarfrancia szakos tanári oklevelet és a legmagasabb minősítésű „summa cum laude“ doktorátust érdemelte ki. És pontosan ez volt a baj; a nemzeti-szocialistává gleich- schaltolt, „hungarista“ Magyarország számára az értelmiségi elit jelentette a legnagyobb veszélyt, ennek a rétegnek pusztulnia kellett. 1930-ban jelent meg első önálló kötete, Pogány köszöntő címen; 1931-ben az Újmódi Pásztorok Éneke című kötet, amelynek sorsáról egy korabeli szegedi újsághír így tudósít: „A szegedi rendőrség a budapesti vizsgálóbíró rádióintézkedésére szombaton délelőtt elkobozta Radnóti Miklós szegedi író Újmódi Pásztorok Éneke című verseskötetének Szegeden található példányait. A budapesti vizsgálóbíró a verseskötetet »pornografikus ízű költeményeiért« rendelte el elkobozni. Detektívek jelentek meg Radnóti Széchenyí-téri lakásán és az írónál 54 példányt foglaltak le a verseskötetből.“ A „pornográfia“ vádjához utóbb a vallásgyalázás vádja is párosult. Lapozgatok a régi, kis kötetben s hasztalanul kutatom a vád gyökereit. De ne felejtsük el: József Attilának is távoznia kellett a szegedi egyetemről, „hazaárulás és istentagadás“ vádjával elmarasztaltan, Tiszta szívvel című verse miatt. Szegedet nem ártott szigorúan „szemmel tartani“, Szegeden szüntetlenül felbukkant egy-egy felforgató. József Attila, Szerb Antal, Radnóti. Bizonyos Szent-Györgyi Albert, 1931-től a szegedi orvostudományi egyetem professzora, aki Nobel- díjas tudós létére sem átallotta, hogy a szövetséges hatalmakkal paktáljon a nácizmus ellen. Lapozgatok a régi kötetekben. Nem találok bennük semmiféle hazát, vallást támadó szándékot. De találok a Lábadozó szélben (1933), az Újholdban (1935) kristályos erkölcsi tisztaságot, s a Járkálj csak, halálraítélt című kötet (1936) címadó versében ilyen szépséges üzenetet: Ó, költő, tisztán élj te most, mint a szél járta havasok lakói és oly büntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebből vérző, nagy farkasok. Lapozgatok az utoisó kötetekben (Meredek út, 1938; Naptár, 1942), s aztán már nem lapozgatok. Ülök a bori Notesz, az Eclogák és a Razglednicák fölött, s már nem kell látnom a sorokat, mint ahogyan Radnóti sem látta, mert Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Láger őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. (Hetedik ecloga - s az aláírás: Láger Heidenau, ¿agubica fölött a hegyekben, 1944 július) A bori Notesz az egész emberiséghez szóló, túlvilági üzenet. A költő, mielőtt számot vetett volna az elkerülhetetlennel - „ Tarkólövés. - így végzed hát te is, - súgtam magamnak -, csak feküdj nyugodtan“ -, öt nyelven üzenet a világnak. Szerbül, németül, franciául, angolul. És magyarul: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére...“ A notesz eljutott. A címre és a szívbe. S kell, hogy eljusson abba a világba is, ahol - Járkálj csak, halálraítélt - még ma is gyilkos robbantásoktól, lövésektől, kínzásoktól szenvednek, halnak az életre ítéltek, mert Radnóti Miklós üzenete az élethez és az életért kiált. Ahhoz a korhoz, amelyben egyszer majd felépül, mert fel kell épülnie a világ szobák és szobácskák nélküli, közös Házának És visszatérnek mind a mívesek, aki takács volt, újra szőni fog és éjjel szép fonállal álmodik, míg fel nem keltik gyöngyös hajnalok. S az asszonyok is hajladoznak újra, lábuknál nődögél egy új világ, hiú, mákszínruhás lánykák zajonganak s kicsiny fiúk, kis öklelő gidák. S a föld bölcs rendje visszatér, amit ó csillagok szakállas rendje áztat; állatok s kalászok rendje ez, nehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. RÁCZ OLIVÉR Corvina-könyvek Prágában A főváros egyik ismert közművelődési intézményében, a CSSZK Állami Könyvtárában, a magyar kultúra napjainak alkalmából a Prágai Magyar Kulturális Központ és a budapesti Corvina Kiadó együttes rendezésében kiállítást rendeztek a Corvina magyar és idegen nyelvű műveiből. A látogató a kiállítás nyitó tablójáról értesülhetett arról, hogy a Corvina Kiadó 1955-ben alakult, s eredeti feladata magyar irodalmi művek idegen nyelvű kiadása volt. A későbbiekben főként képzőművészeti és fotóművészeti könyveket ad ki magyar és idegen nyelven, majd történelmi, zenei, szépirodalmi, művészettörténeti és más alkotások gondozásával bővül a skálája. A Corvina Kiadóban évente 160-180 mű jelenik meg, mintegy 2,5 millió példányszámban. A művek 65 százaléka, illetve az összpél- dányszám 45 százaléka idegen nyelvű kiadvány. Számos mű jelenik meg orosz és francia nyelven, de olasz, spanyol, cseh és szlovák, szerbhorvát és lengyel nyelven is. Több külföldi kiadóval tart fenn gyümölcsöző kapcsolatokat a kiadó. Érdekes jelenség, hogy közös kiadásban elsősorban a közép-európai tematikájú történelmi vagy kulturális tárgyú művek látnak napvilágot. Évekre visszanyúló partneri kapcsolatok fűzik a Corvinát a prágai Odeon, illetve a bratislavai Tátrán kiadóhoz. így az elmúlt években a két intézménnyel közösen jelentetett meg művészeti kiadványokat, magyar, cseh és szlovák szerzőktől. A CSSZK Állami Könyvtárának hajlékot adó Klementinum, ahol a több mint hárommillió könyvállományban szép számmal vannak ^magyar könyvek is, sokan megfordulnak. Az épület egyik boltíves folyosóján felállított polcokon ízléses kivitelezésű, magas könyvkultúráról tanúskodó, értékes kiadványok sorakoznak. Sokan veszik kezükbe például a Bibliotheca Corviniana, azaz a Mátyás király könyvtárából származó könyvfakszimile-kötetet, Barcsay Jenő Művészeti anatómiáját, de a Magyarországról, Budapestről, magyar tájegységekről szóló művészi fotóalbumokat, az idegen nyelvű zenetörténeti monográfiákat is. Többen belelapoznak az Ezer év mesterművei című magyar művészeti képeskönyvbe, vagy A művészet története című sorozat egyes köteteibe. Van, aki Madách Ember tragédiájármak angol fordításában mélyül el, de éppily érdeklődésnek örvendenek a Corvina idegen nyelvű szakácskönyvei is, például a Balatoni ízek, a Régi zsidó ételek stb. A könyvek zömét a Magyar Kultúra prágai könyvesboltja adta a kiállításra. Érdeklődésünkre Rejt Edit, a Magyar Kultúra könyvforgalmazási osztályáról elmondta, hogy a Corvina-könyvek iránt az egész Csehszlovákiából nagy az érdekődés. Sokan előjegyeztették például A művészet története című sorozatot, s nem kevés azok száma sem, akik idegen nyelvű Corvina-kiadvá- nyokat küldetnek ajándékba külföldi barátaiknak, ismerőseiknek. Végezetül elmondható, hogy a prágai kiállítás, a bratislavai magyar könyvkiállításokhoz hasonlóan, a magyar kultúra napjai alkalmából is sikeresen szemléltette a magyar- országi könyvkiadás eredményeit és törekvéseit. SOMOGYI MÁTYÁS A színháztörténetben általában kétféleképpen alapíttattak új színházak. Leginkább a különböző vándor társulatok közül kiemelkedő egyéniségek köré szerveződött „truppokat“ kezdett támogatni egy-egy nagypénzű vidéki úr, vagy éppenséggel a fejedelmek, királyok udvari színházai lettek. A modern kor hozta magával, hogy egy-egy kiváló színházon belül kialakult, majd formálisan is külön vált alkotócsoportok, stúdiószínpadok az idővel és a rendelkezésre álló pénzzel arányos mértékben vívták ki önállóságukat. Ha jól meggondoljuk, akkor az utóbbit a művészi alkotómunka mozgatta, míg a történeti előzményként felemlegetett színházalapításokat a társulatok egzisztenciális szoron- gattatásai, no meg egy-egy gazdag úr jólelkűsége, művészetszeretete, netán hiúsága motiválták. Nem számít színháztörténeti ritkaságnak, ha a modern korban az állam mecenatúráját élvező színházkultúra egészében a növekvő mennyiségi és minőségi igényeknek megfelelően változik a működő színházak száma. Aligha tévedek, amikor azt állítom, hogy 1969-ben a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színházon belül Kassán (Kosice) létrehozott Thália Színpad társulatának létrejöttét a csehszlovákiai magyarok szocialista kultúrájában bekövetkezett minőségi fejlődés gerjesztette. Húsz esztendeje a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával egy olajozottan működő színházon belüli új társulat létrehozásán dolgoztak. Az akkor megalakult csapatot csupán a nézők rokonszenve kísérte. Színházon belül - akkor és azóta is - valamifajta kötelezően elviselendő tehernek tekintették a kassai Thália Színpadot. A dolog - úgy tűnik hamarosan- az eddigiektől merőben különböző irányba fejlődik. Minden jel szerint szinházalapítás előtt áll a csehszlovákiai magyarság. A kulturális kormányzat berkeiben már megindult az előkészítő munka, amelynek eredményeként - Csehszlovákia szocialista fejlődésének történetében nem először - jsmét két színháza lesz nemzetiségünknek. (Az ötvenes évek derekán az új Matesz, valamint az Állami Faluszínház magyar tagozata néhány évadon át párhuzamosan játszott.) A felületes szemlélődő nyomban megfogalmazhatja tézisét: a Thália Színpad társulata önállósul. A dolog ennél sokkalta bonyolultabb, s ebből adódóan egész nemzetiségi kultúránk szemléletváltását kellene, hogy kiváltsa. Tény: színházunk két társulata többnyire az országos színvonal alatt, kedvező esetben, a fölött teljesített. Szó sincs tehát arról a színháztörténeti jelenségről, hogy színházművészeti összeférhetetlenség miatt válik ketté a színház. Inkább beszélnünk kell arról, hogy a csehszlovákiai magyarság lélekszámá- nak arányában születő igényeket- megfelelő művészi színvonalon- igazából két önálló színház tudja kielégíteni. Ennek a tényszerűen létrejövő másik önálló színházzal teremthetik meg a szervezeti, gazdasági és műszaki feltételeit. Ugyanakkor a közös igazgatás két évtizede alatt bekövetkezett fejlődésre tekintve, megállapítható, hogy a kassai székhelyű színház mindig akkor került a felmenő ágba, amikor a komáromi igazgatás gyakorlata, mind a művészi irányítás, mind az anyagi megszorítások tekintetében, szabadabban gondolkodott. Emlékezhetünk arra, hogy a Thália első hat-hét évadának művészi eredményessége igencsak erőteljes konkurenciát jelentett a Matesz egésze számára. Erre gondolva is dőreség lenne hinni, hogy az újonnan alapítandó színház csak önmaga számára jelenthet konkurenciát, vagyis hogy csak önmaga létének megalapozásával kellene megküzdenie. Ha a tervek után a valóságban is életre jelentkezik, Csak akkor képes az üzemeltetési és szellemi inkubátorból életképesen kikerülni, ha az eddigi „népszínházi“ szemlélet és gyakorlat szórakoztatói szolgáltatásától fokozatosan eltér. Végeredményben mindkét Ma- tesz-társulat „önállósodik“. Míg az egyikben az újdonság - talán a „tiszta lap“ esélye is - lendítheti a művészeti alkotómunkát, addig a másikban a megszokás, a „há- zonbelüliség“, s nem utolsósorban a biztos személyi bázis szülte megnyugvás stagnálást eredményezhet. Persze ebből a viszonyítási szempontból jól látszik, hogy fennáll a veszélye a kassai színház indulása előtt jelentkező ottani személyzeti gondoknak is. A Thália Színpadnak ma már ugyan van szerződtetett rendezője, de a vezetői „gárda“ nem az önálló színház üzemviteléhez mérten van kialakítva. A most formálódó új körümények között a csehszlovákiai magyar kulturális közélet egészének tudatosítania kell, hogy nem csupán színháztörténeti esemény előtt áll. Már létrejöttének pillanatában jó lenne megérteni, hogy a csehszlovákiai szocialista kulturális kontextus részeként egy igencsak határozottan körvonalazódó változás részesei és tanúi vagyunk. Éppen ezért lenne jó, ha többen lennének részesei, mint csupán tanúi. A Csemadok elsősorban a közönség szervezésébe kapcsolódhatna majd be. A Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója pedig annak a szellemi alkotóbázisnak a megteremtésén fáradozhatna, amelynek eredményeként akár egyetlen évad alatt is megszülethetnek a mindeddig hiába várt csehszlovákiai magyar drámák. Ugyanakkor a nemzetiségi oktatás különböző szintjein felelősen dolgozók a művészi képességekkel megáldott érettségiző középiskolások pályaorientációjával segíthetnék a hamarosan létrejövő két önálló színház haladását. A kezdeti időszakban - Kassán bizonyosan - szükség lenne jó néhány csehszlovákiai magyar szellemi áldozatvállalására is. Elsősorban az új színház személyzeti gondjait kell a lehető legjobb módon megoldani. Azt senki sem várhatja el, hogy a zavarmentesen működő komáromi társulatból valaki is elindul majd Kassára. Sokkal áttekinthetőbb szituációban találhatja magát a nemzetiségi színházkultúránk, ha legalább az egyik társulat belső életét nem bontják meg a bekövetkező változások. Az így megőrizhető zavartalan üzemvitel feltétele, hogy a Matesz állja a versenyt a még sem személyzettel, sem társulattal, sem névvel nem rendelkező, újonnan alapítandó másik csehszlovákiai magyar színházzal. DUSZA ISTVÁN Krascsenics Géza felvétele ÚJ SZÚ 6 1989. V. 5. Színházalapítás
