Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám, kedd

ÁLLAMI VÁLLALATOK TAPASZTALATAIBÓL Ellenőrzési részlegek nélkül? Az ellenőrzési részleg létezésének kérdése az új gazdasági feltételek között nemcsak magukat az ellenőrzést végzőket foglalkoztatja, hanem a felelős dolgozók vitáinak és véleménycseréinek is tárgyát képezik, hiszen rájuk vár az új állami vállalatok szervezési rendszerének felállí­tása. A vita fő forrását az állami vállalatokról szóló törvény jelenti, amely nem szabja meg egyértelműen e részlegek létezésével kapcsolat­ban, hogy a szervezeti felépítés részének kell-e lenniük. Tulajdonkép­pen ezzel a problémakörrel és az ellene, illetve mellette szóló érvekkel foglalkozik az alábbi cikk szerzője, aki igy vélekedik: A május eleji viharok elsősorban az erdők­ben tettek kárt. A Ke­let-szlovákiai kerület­ben mintegy 220 ezer köbméternyi fát tört derékba vagy csavart ki tövestői a szél. A slaneci és vecheci erdőgazdaság terüle­tén 36 ezer köbméter fa pusztult el. Felvé­telünkön Ján Nagy (jobboldalt) és Viktor Pleva eltakarítják a vihar nyomait. (Svatopluk Písecky felvétele - ŐSTK) A vásárlók elégedettsége a tét Nagyon leegyszerűsítenénk a kér­dést, ha az állami vállalatról szóló törvényt tekintenénk a viták forrásá­nak, a vállalaton belüli ellenőrzési részleg létjogosultságát illetően, mégha a jelenlegi álláspontok túl­nyomóan a törvényjavaslat nyilvá­nosságra hozatala után alakultak is ki. A nézetek részben a vállalaton belüli ellenőrző részleg mellett fog­lalnak állást. Képletesen szólva: „elismerjük az új utat, ha minden marad a régiben“. A másik vélemény kizárja az ellenőrzési részleg szükségességét, s ez a vállalatok új, az önfinanszíro­zás keretein belüli működési elvé­nek sajátságos magyarázatából in­dul ki. Minél inkább közelítenek ezek az elképzelések a reális valósághoz, annál nagyobb annak a veszélye, hogy a meg nem értés következmé­nyeként a fejlődés a nem kívánatos irányban halad. Mindenekelőtt olyan nézetekről van szó, melyek a vezetési folyama­tok egy ideális elképzeléséből indul­nak ki, s ezzel párhuzamosan a mo­dellben „viselkedő“ emberekből. Ezek a feltételek aztán olyan értel­mezéshez vezetnek, miszerint az ellenőrzési folyamat automatikussá válik, valamiféle önműködő formá­ban történik. Ez a vélemény a veze­tő dolgozók részéről egy tökéletesen működő ellenőrzést feltételez, ame­lyet az irányító munka részének képzel. Továbbá egy kölcsönös és jelentős ellenőrzéssel számol az egyén részéről, akit ösztönöz a na­gyobb kereset, és ún. lentről jövő ellenőrzést is feltételez, amely úgy képzelhető el, mint a felettesek munkájának figyelemmel kísérése és értékelése. Derülátó vagy valós elképzelések? Egy cég vagy egyén kereseti füg­gősége a másiktól, olyan hajtóerő, amely nemcsak a formalitásoktól mentes, de megalkuvás nélküli ellenőrzést is kíván. Nehéz elvárni, hogy egyik a másiknak elnézze a rossz minőségű vagy selejtes anyagot, ha a veszteség az ő zsebét is érinti. Jelentős előrelépést feltételez a vezető dolgozóktól remélt, minő­ségileg megváltozott hozzáállás is ahhoz a sokat hangoztatott elvhez képest, hogy „aki irányít - ellenő­riz“. Ez nem frázis, és nem is csak puszta kívánság. Ez olyan valóság, amelynél szükséges, hogy a vezető napi munkája és ellenőrző tevé­kenysége szoros összefüggésben legyenek, s csak (!) egyszerűen azért, hogy a vezetés betölthesse funkcióját. Az ösztönzést soha sem pótolja és nem is pótolhatja a sem­milyen szigorúan felállított „ellenőr­zési kötelesség“, mint ahogy az az eddigi tervutasításos vezetésben előfordul. Egy kis túlzással a mai állapotot olyan gépkocsivezetővel hasonlíthatnánk össze, akinek el­rendelnénk, hogy ne okozzon bal­esetet. .. Nincs kétség afelől, hogy a vállal­kozások új elvei, az ösztönzés fon­tosságának előtérbe helyezése a vállalaton belüli ellenőrzések emlí­tett elemeit erősítik. De ez egy cél, amellyel az átalakítás számol, és ennek megvalósítását még a legjob­ban működő ellenőrzési részleg sem pótolja. Mindezek ellenére szélsőséges lenne olyan megállapodásból kiin­dulni, hogy az ellenőrzés „önműkö­dő“ elemei helyettesítik vagy helyet­tesíthetik a vállalat egységes ellen­őrzési rendszerét. Nem számolha­tunk azzal, hogy nem lesznek eltéré­sek az egyének érdekeinek külön­bözősége miatt, sőt a csoportok ér­dekei szembekerülhetnek a vállalati és össztársadalmi érdekekkel. Nem várható, hogy e téren automatikusan megszűnjenek a negatív jelenségek. Ami a specializált ellenőrzési részlegek szükségességét igazolja, és pótolhatatlan a belső ellenőrzési rendszerben, az a gazdasági tevé­kenységről szóló objektív és komp­lex információ-szolgáltatás, ami a helyes döntésekhez és a hibák kiküszöböléséhez egyaránt fontos. Miért szakosított részleg? Természetszerűleg merül fel az az ellenvetés, miért ne felelnének meg ennek a funkciónak az egyes szakosztályok vagy a vezetés szint­jén értelmezett ellenőrzés stb.? Az ok az ellenőrzési részlegek specifikus helyzetéből, valamint az irányítómunka rendszerében folyó munkamegosztás és a tevékenység tárgyának különböző jellegéből adó­dik. E részlegnek a tevékenysége a többi részlegétől függetlenül való­sul meg. A többi részleg ellenőrzése csak a saját szaktevékenységükre irányul, amelynek eredményeihez érdekeltség fűzi. További szempont az ellenőrző részleg munkájának „keresztmetszet“ jellege. Ez a gya­korlatban annyit jelent, hogy képes a dolgok komplex, egységes meg­ítélésére, s ezzel a nem kívánatos tendenciák, hiányosságok valódi okainak felfedezésére és objektív megítélésére. Más részleg szintjéről ez lehetetlen, függetlenül attól, hogy az milyen terjedelmű, illetve fontos­ságú. Vegyük például a vállalat báüme- lyik részlegét (termelési, gazdasági vagy más), amelyet az egyik igazga­tóhelyettes vezet. Még az ilyen ma­gas beosztású vezető, aki a tevé­kenységek jelentős részét-irányítja, sem adhat a vállalati problémák megoldásához az igazgatónak egé­szen objektív és kimerítő informá­ciókat. Közben zárjuk ki annak lehe­tőségét, hogy próbálja elkendőzni az általa vezetett részleg hiányossága­it; ellenkezőleg: feltételezzük, hogy szándékában volt a problémamegol­dás céljából az objektív megítélés. Legnagyobb igyekezete sem lesz elég, hogy objektíven ítélje meg a helyzetet, ami az optimális döntés­hez szükséges, mivel az általa veze­tett részleg tevékenysége a szemé­ben óhatatlanul is előnyt élvez, és lehetetlenné válik a problémák átfo­gó ismerete a már említett okok miatt. Mindebből kitűnik: annak megíté­léséhez, hogy az egyes, a vállalato­kon belüli rendszerek hogyan mű­ködnek, milyen a fejlődés, a kocká­zat, a szükséglet stb. nem elégsé­ges a vezetők részére az informáci­óáramoltatás csak az irányítás szint­jén. A határozathozatalhoz szüksé­gesek a komplex és objektív infor­mációk, s ehhez kiegészítésül a je­lenségek okainak megjelölése is. Erre gyorsan - és megelőzéskép­pen - egyaránt szükség van. És az igazgató...? Megpróbáltuk eddig a nézeteket az ellenőrzési részlegek szempont­jából elemezni. Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a tulajdonkép­peni döntés joga végeredményben mindig az állami vállalat igazgatójá­nak a kezében van. Próbáljuk bele­élni magunkat a helyzetbe, és te­gyük fel a kérdést: mit tesz az újon­nan megválasztott igazgató funkció- balépése után?! Az, hogy vezetői tevékenységé­nek első lépése a vállalat ellenőrzési részlegének a megszüntetése lenne- még mielőtt meggyőződne annak jelentőségéről - nem valószínű. Va­lószínű ellenben, hogy megszünteti azt abban a pillanatban, amint meg­állapítja, hogy ez számára nem fontos. Azt is mondhatnánk, hogy a válla­lati ellenőrzési részlegek sorsa tulaj­donképpen - bizonyos mértékig- saját maguktól függ. Ha az ellenőr­zést végzők alkalmasak lesznek az új irányítási rendszer adta lehetősé­gekhez rugalmasan - és fölösleges adminisztráció nélkül - alkalmaz­kodni, tevékenységük objektív, ru­galmas lesz, és elkerülik a mechani­kus beidegződéseket. S ha ez a te­vékenység biztosítani tudja a veze­tés számára fontos komplex megál­lapításokat, tekintélyük növekedni fog, akárcsak a munkájuk iránti igény. A jelen gyakorlatában tartalé­kok egész sorát felfedezhetjük az ellenőrző részlegek munkájában, de ezek alacsony kihasználási foka nem róható fel csak az ellenőrzést végzők számlájára. A szervezetek­ben uralkodó légkör, mely munkájuk céljából és formájából is következik, törvényszerűen behatárolja az ellen­őrző tevékenység lehetőségeit. Az ellenőrző részlegek életképessége ezért attól is függ, mennyire lesznek képesek a korlátok megszüntetésé­re, és az adott lehetőségek kihasz­nálására. ' Ez nem könnyű. A megszokott- ság, a tehetetlenség olyan vasmel­lény, mely ez esetben is veszélyt jelent. A múltban lehetséges volt a korlátozó rendeletekkel leplezni a saját hiányosságokat és az igény­telen hozzáállást. Az ellenőr dönt? A fontos szempontok közül az egyik - amelyet egy vállalat igazga­tója csak nehezen tolerálhat - az ellenőrző munkához való hivatalno­ki, mechanikus hozzáállás. Ide tartozik az olyan hozzáállás is, amikor „szemellenzősen“, csakis az előírás szabályai szerint ellenő­riznek, s a többit figyelmen kívül hagyják. Nem kevés alkalommal ép­pen az „a többi“ bír nagyobb jelen­tőséggel és veszéllyel. Induljunk ki abból, hogy ezt a hoz­záállást nemcsak lehetővé teszi a vezetés jelenlegi módja, de- amint már említettük - az ellenőr tevékenysége során gyakran korlá­tokba ütközik. Az ellenőrző munká­ban ennél csak a megszokottság gyakorlása a veszélyesebb, amely- mondjuk meg őszintén - kényel­mes és konfliktusmentes. Az említett veszélyek elkerülése érdekében, ne szűkítsük le az ellen­őrző tevékenységet csupán csak a tervek és rendeletek által irányított és megszabott tevékenységre. Szemléltetésképpen ezt úgy képzel­hetnénk el, hogy az ellenőr számára- aki végigmegy egy üzemen - ter­mészetes lesz valamennyi hiányos­ságra való reagálás, még akkor is, ha ezek az ellenőrző munka eredeti céljától eltérnek. Más kérdés, hogy hogyan reagáljon. Ez már a vállalat belső ügye, amit külső normák, előí­rások nem szabhatnak meg, mert ez nem lenne célszerű. Éppen ezért fontos szerep hárul itt az ellenőrre, illetve az ellenőrző részlegre. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az igazgató az ellenőrt bizonyos jog­körrel ruházza fel, amely a közvetlen javulást szolgálja, s közben feltéte­lezi, hogy a megszabott jogkörrel nem történnek visszaélések. A tevé­kenység így hatásos lehet, mentes minden fölösleges adminisztrációtól. Boncolgathatnánk így tovább a tények egész sorát, amelyek az ellenőrző részlegek szükségességét bizonyítják. A kísérletező vállalatok első tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ellenőrzési tevékenység fo­kozódik, hatásköre egyre bővül, és kapcsolatuk a vállalatvezetéssel szorosabbá válik. Befejezésül szeretnénk megemlí­teni, hogy minden ellenőrző részleg létezésének, hatékony működésé­nek feltétele az ellenőrök személyi adottsága, ismerete, jellemük és eh­hez az igényes és konfliktusokkal telített munkához való hozzáállásuk. Ha ezen feltételek hiánya szervezé­si, illetve személyi változásokhoz vezetne, abban az egészséges kivá­lasztódás, azaz a szelekció folya­matát kell látnunk, amely nemcsak a sikeres vállalati ellenőrző munka feltétele, de minden részleg sikeres munkájának alapfeltétele az új álla­mi gazdasági irányítás feltételei kö­zött. N ZDENÉK HELCL, a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársa Az eladótér melletti parányi irodá­ban gyakran szólal meg a telefon. A hívók színes tévékészülékek vagy automata mosógépek felől érdek­lődnek. Tóth István üzletvezető készséggel ad felvilágosítást, milyen típusok vannak raktáron, mikor kap­nak legközelebb árut. A legtöbbet azonban a pult mögött tartózkodik, azon a részlegen, ahol rádiókat, megnetofonokat, tévékészülékeket árusítanak. Szakszerű felvilágosí­tást ad, s ha a készülék, amilyet kérnek nem kapható, másikat ajánl helyébe. A három évtized alatt, amelyet a kereskedelemben eltöl­tött, sok tapasztalatra tett szert. (A szerző felvétele)-A kereskedelmi szakmát egy vaskereskedésben tanultam ki. Ab­ban az időben a tanulónak házhoz kellett szállítania a megvásárolt na­gyobb árucikkeket, így sokat toltam a kiskocsit a város macskaköves utcáin. A segédektől, az üzletveze­tőtől megtanultam becsülni a vásár­lót. Ma is azt vallom, jó életiskola volt ez számomra. Aztán két évre bevonult a repülő­sökhöz. Az altiszti iskolában a záró­vizsgán 120 morzejelet tudott fogni percenként, amiért megkapta a szakminősítési jelvény első foko­zatát. Főlöttesei megkérdezték, nem akarna-e a hadseregben fedélzeti rádiós lenni. Az ajánlat hallattán megdobbant a szíve, csábította, hogy repülhet. Igent mondott. Őr­mesteri rangban az egyik bombázó ezredhez helyezték. Több géptípu­son repült mint rádiós géppuskás, 1955-ben ott volt kötelékével a repü­lősnapon. A néphadseregben vették fel a pártba. Leszerelése után a sa­fárikovói szövetkezeti nagykereske­delemben vállalt munkát, majd a mezőgazdasági felvásárló és érté­kesítő vállalatnál dolgozott. A keres­kedelmi szakma azonban mindig vonzotta.-Amikor felajánlották, hogy vál­laljam el a villamossági cikkek szak­üzletének a vezetését, nem haboz­tam. Abban az időben pár millió korona volt az évi forgalom, ma már közel húsz millió. Az eltelt időszak alatt sikerült az üzletet átalakítani, A föld gyomrában található kincsek felkutatása immár évszázadok óta foglal­koztatja az emberiséget Társadalmunk ma a népgazdaságfejlesztés egyik alap­vető feladataként kezeli a tervszerű feltá­rást. Számtalan példa bizonyítja ennek társadalmi hasznosságát A geológusok, a földtani kutatásokkal foglalkozó szak­emberek folyamatos, de sok türelmet igénylő munkájának köszönhetően Kelet- Szlovákában is sok olyan bánya üzemel, amelyben a feltárt kincseket - vasércet, magnezitot és más ásványi anyagokat - jövesztenek. A közelmúltban, - csaknem hat éves kutatómunkát követően - a rozsnyói (Rozñava) vasércbányák körzetében fe­jezték be egy újabb lelőhely feltárását, ahol a felmérések szerint több mint 13 raktárhelyiséggel bővíteni, de így is szűkösen vagyunk. Az egyik raktá­runk a mai napig a téglagyár terüle­tén van. Ennél azonban nagyobb baj, hogy a keresletet nem tudjuk mindenből kielégíteni és nemegy­szer az áru minőségével is baj van. Néhány árucikket hiába rendelünk meg. Ezt gyakran szóvátesszük, de kevés eredménnyel. Igyekszünk azonban úgy dolgozni, hogy a kiske­reskedelmi forgalom évi tervét en­nek ellenére teljesítsük. Ittlétem óta ez minden évben sikerült is. Ez első­sorban kollektívánk érdeme. Az egyik vásárló fagyasztószek­rény után érdeklődik, de sajnos nincs. Az üzletvezető azonban el­mondja az érdeklődőnek, hogy néz­zen be szerdán délután, akkorra már meg tudja mondani, hogy mikor kap­nak. Ezt mondja annak a fiatalasz- szonynak is, aki hazai gyártmányú, nagyképernyőjű színes tévét keres.- Ritkán, de előfordul az is, hogy megvádolnak, több árut kaptunk, mint amennyit eladtunk. Aki nem jut valamilyen árucikkhez, nehezen hi­szi el, hogy mi minden igényt szíve­sen kielígítenénk. Szerintem, mivel a környéken mi vagyunk az egyedüli ilyen szaküzlet, az áruellátásban na­gyobb figyelmet érdemelnénk. Re­mélem, az új gazdasági mechaniz­mus mielőbb ezen a téren is válto­zást hoz. Az egyik hűtőszekrényben eltört az üvegpolc, azon nyomban kocsiba ül, az üvegeshez siet. Amikor visz- szajön, felhívja a tévéjavítót, megké­ri, hogy ellenőrizze az egyik készü­léket. Utána a téglagyári raktárba megy egy vízmelegítőért. Bőven akad tennivalója. Vezetője annak a szocialista munkabrigádnak, amelynek tagjai már megkapták a bronzjelvényt. A háztartási cikkek üzlethálózatának járási megbízottja.- Szeretem ezt a szakmát, s min­dent megteszek azért, hogy mások­kal is megszerettessem. Voltak idő­szakok, amikor lebecsülték ezt a foglalkozást, de remélem ma már kevesen gondolkodnak így. A vásárlóknak, a város lakosai­nak nem kell külön bemutatni Tóth Istvánt, hiszen ott nőtt fel, ott járt iskolába, tett szert sok jó barátra. Tagja a Csemadok énekkarának, a városi nemzeti bizottság kereske­delmi és idegenforgalmi szakbizott­ságának, a pártalapszervezetben pedig előadó. Mindenütt igyekszik úgy helytállni, mint a hivatásában, amelyet eredményesen végez. Ezért is vehette át a múlt hetekben a szlovák fővárosban A kiváló mun­káért kormánykitüntetést.- Szabadidőmben a kertben te­vékenykedem, jó elfoglaltság ez a napi munka után. Ilyenkor is gyak­ran az üzlet jár az eszemben. Kis kollektívánk azt vallja, hogy a leg­fontosabb a vásárlók elégedettsé­ge. NÉMETH JÁNOS miliő tonna ércet jöveszthetnek, legalább harminc éven keresztül, csaknem 60 milli­árd korona értékben. A szakemberek kimutatták, hogy ezen a lelőhelyen, 4,3 millió tonna vas, több mint 120 ezer tonna mangán, csaknem 130 ezer tonna réz, 70 ezer tonna anti- mon, 21500 tonna ezüst, 1400 tonna higany, 1300 tonna bizmut, továbbá arany és más elem található. Már megtörtént a 220 millió korona ráfordítást igénylő Mária 2. nevű új bá­nyaakna alapkövének ünnepélyes elhe­lyezése is. Az építést 1995-ig a Bánya­építő Vállalat revücai üzemének szakem­berei végzik el. Ezt követően ebben a bá­nyaüzemben évente 75 ezerről 170 ezerre növekszik a jövesztés. (kulik) A geológusok sikeres munkája Új lelőhellyel gazdagodtunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom