Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-07 / 82. szám, péntek

Lengyelország A kerekasztal nem csökkentette az ellentéteket Miodowicz: „Vetélytársakként fogunk együttműködni“ (ŐSTK) - Varsóban szerdán írták alá a kéthónapos kerekasztal-tárgyalá­sok eredményeként kidolgozott megállapodást. A központi lengyel lapok kommentárjai ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy a nemzet, az állam, a nemzeti egyetértés, a társadalmi, politikai és gazdasági reformok szem­pontjából rendkívül fontos szakasz ért véget. A sajtó beszámolt a záróülésről, amely a késő esti órákig elhúzódott, mivel viták voltak akörül, hogy Kisz- czak belügyminiszter és Walesa után ki szólaljon fel. A résztvevők jóváhagyták a politikai reform, a szakszervezeti pluralizmus, vala­mint a gazdasági és szociális politi­ka kérdéseivel kapcsolatos, már ko­rábban aláírt állásfoglalást. Kifejez­ték azt a készségüket is, hogy elő akarják segíteni ezek megvalósítá­sát. A tegnapi ülésen egy koordiná­ciós bizottságot hoztak létre, amely figyelemmel kíséri a határozatok megvalósítását, a vitás kérdésekben keresni fogja a közös megoldásokat, s elősegíti a konfliktusok rende­zését. A tegnapi lapok nyilvánosságra hozták a kerekasztal mellett helyet foglaló fő politikai és társadalmi erők vezető képviselőinek beszédeit is. Főleg Czeslaw Kiszczak és Lech Walesa, valamint Alfréd Miodowicz szavai váltottak ki nagy érdeklődést. Miodowicz, a LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az ágazati szak- szervezeti szövetség (OPZZ) elnöke támogatásáról biztosította a demok­ratizálási folyamatot és a mélyreható gazdasági változásokat, ugyanakkor figyelmeztetett, a kerekasztal részt­vevői a záróülésen sokkal nagyobb ellentétekkel találkoztak, mint a pár­beszéd kezdetekor, amikor még több volt a remény, a társadalom is többet várt el a megbeszélésektől. Az ország további sorsa szempont­jából meghatározónak nevezte a ne­héz gazdasági helyzet megoldását, ez azonban nem következhet be egyik napról a másikra. Az OPZZ elnöke aláhúzta, szük­ség van a szakszervezeti mozgalom minden áramlatának az együttmű­ködésére. Mint mondotta, az OPZZ szolidaritásbeli partnerei készek együttműködni az üzemekben, de nyitott maradt a területi, az ágazati Elhalasztották a csúcsot (ÖSTK) - A mexikói hírközlő esz­közök beszámoltak arról, hogy elha­lasztják a közép-amerikai államfők hondurasi csúcstalálkozóját. A ta­nácskozásra tehát nem május 13-án és 14-én kerül sor, hanem július második felében. A halasztást a sal­vadori kormány kérte, mivel június 1-én lép hivatalba az új államfő, Alfredo Cristiani. A csúcstalálkozón várhatóan át­tekintik a hondurasi területen tevé­kenykedő nicaraguai kontrák lesze­reléséről szóló konkrét tervet. A kö- zép-amerikai békefolyamat ugyan­akkor az USA nyomásának követ­keztében zsákutcába jutott. Wa­shington arra törekedik, hogy a nica­raguai kontrák a jövő év februárjáig hondurasi területen maradjanak. Ni­caraguában ekkor kerül sor a vá­lasztásokra, s az Egyesült Államok a kontrák révén így akar nyomást gyakorolni a sandinista kormányra. Jósé Napoleon Duarte salvadori elnök és Alfredo Cristiani megvá­lasztott államfő kedden bizottságot hoztak létre, amely június 1-ig- Cristiani hivatalba lépéséig- a kormány ügyeit fogja intézni. A bizottság az átmeneti időszakban a had-, a pénz- és a külügyek irányí­tói lesz. A külföldi segélyek intézé­sével is e testületet bízzák meg. Katonai ügyekkel kizárólag Alfredo Cristiani fog foglalkozni. Samir hajthatatlan (ŐSTK) - Jicchak Samir izraeli miniszterelnök Washingtonban szerdán találkozott James Baker amerikai külügyminiszterrel, s tájé­koztatta őt elképzeléseiről a palesz­tin kérdés rendezésére. Az izraeli terv részleteit továbbra is titokban tartják, viszont a partnerek nagyon derűlátóan nyilatkoztak: Baker kije­lentette, a javaslatok „nagyon ösz- tönzőek“ és Samirral összhangban Japán részvétel az Euréka-programban (ŐSTK) - Japán lehetőséget ka­pott arra, hogy a jövőben bekapcso­lódjon az Euréka-programba, vagyis az új technológiák kutatásába és fejlesztésébe az európai közössé­gek tagországaiban. Az Euréka-programot Francois Mitterrand francia államfő kezde­ményezésére 1985-ben hagyták jó­vá és elsősorban a nem katonai jellegű technológiai újdonságok tá­mogatására szolgál. „termékenynek, hasznosnak és ba­rátinak “ minősítette a találkozót. Az izraeli miniszterelnök tegnap George Bush elnökkel az izraeli béketervről tárgyalt. Eddigi egyesült államokbeli tartózkodása alatt több ízben egyértelműen kijelentette, elu­tasít mindennemű tárgyalást a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet­tel, amelyet általánosan a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjé­nek tartanak. Megjegyzendő, hogy már az Egyesült Államok is párbe­szédet folytat a PFSZ-szel. Etiópiában tartózkodik Jasszer Arafat, a palesztin állam elnöke. Mengisztu Hailé Mariam etióp ál­lamfő a vendég tiszteletére adott fogadáson kijelentette, országa tá­mogatja a palesztin népi mozgalmat, az igazságos közel-keleti rendezést. Arafat válaszbeszédében kijelentet­te, a palesztin nép kész harcolni a teljes szabadság eléréséig. Harcol a békéért és az igazságosságért, minden palesztin egyesítéséért egyetlen államban, amelynek Jeru­zsálem a fővárosa. Hirosima óta a legnagyobb katasztrófa? Az Exxon amerikai olajtársaság ellen az USA-beli bíróságokon és Alaszka-állam bíróságain eddig már 14 vádiratot terjesztettek elő. Ennek a társaságnak a tulajdonát képezi a Valdez nevű óriás tank­hajó, amelynek tartályaiból a na­pokban 40 ezer tonna olaj került a tengerbe. A vádlók elsősorban halászok és halfeldolgozó üzemek tulajdonosai, akik kártérítést köve­telnek az olajtársaságtól. Egy San Francísco-i ügyész például azzal a követeléssel állt elő, hogy a bíró­ság 1 milliárd dolláros bírságot rójon ki az Exxonra, mintegy elret­tentő példaként a többi társaság számára. A szerencsétlenül járt hajó kapi­tánya, a 41 éves Joseph Hazel- wood a múlt hét óta rejtőzködött, tegnapelőtt azonban jelentkezett a Long island-i Suffolk kerületi ügyészének irodájában. Őt terheli elsősorban a felelősség azért, hogy az alaszkai partoknál baleset érte a tartályhajót, mivel Hazel­wood ittas volt. Ügyvédjei óvadék ellenében szabadon bocsátását követelték, mivel azonban a vizs­gálóbíró ennek összegét 1 millió dollárban határozta meg, a kapi­tány továbbra is rácsok mögött marad. Ittasságért, mások életének ve­szélyeztetéséért és nagyfokú gon­datlanságért vonják felelősségre. Két és fél évig terjedő börtönbün­tetést és 10 ezer dolláros bírságot szabhatnak ki rá. A vizsgálóbíró a szokatlanul magas óvadékot az­zal indokolta, hogy a baleset óriási károkat okozott, s szerinte a hirosi- mai atomrobbanás óta ez a legna­gyobb emberi kéz okozta kataszt­rófa. (ŐSTK) és az országos szintű együttműkö­dés kérdése. Tudatosítjuk - mon­dotta hogy vetélytársakként fo­gunk együttműködni. Senki sem mond le a kollektívákért vívott harc­ról, de ez nem vezethet ahhoz, hogy az egyes szervezetek és vezetőik érdekeit a dolgozókollektívák érde­kei fölé helyezzék. Mindenki számá­ra figyelmeztetés kell hogy legyen az, ami a záróülés napján történt. A kerekasztal-megbeszélések kez­detekor a bányászok sztrájkoltak, szerdán pedig a sütőipari dolgozók és a parasztok tiltakoztak. A kerek­asztal egész ideje alatt több hul­lámban sztrájkok söpörtek végig az országon, utcai tüntetések, zavargá­sok robbantak ki. Senki sem tudhat­ja, hogy mi vár ránk holnap. Az április 1-jén életbe lépett újabb áre­melések, a sztrájkok, a társadalmi elégedetlenség újabb hullámát vált­hatják ki - szögezte le Miodowicz. Pártközi szeminárium (ŐSTK) - A CSKP és a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) küldöttsége pártközi szemináriumot tartott az NSZK- beli Selbben. A tanácskozáson az egysé­ges nyugat-európai piac létrehozásával kapcsolatban szó volt a kelet-nyugati együttműködésről is. Hazánk küldöttségét Josef Mevald, a CSKP KB Titkárságának tagja, a csehországi pártmunkával foglal­kozó bizottság titkára vezette, az SPD delegációja élén pedig Hans Büchler, a nyugatnémet parlament képviselője állt. Az egységes piaccal kapcsolatos kérdé­seken kívül a résztvevők áttekintik a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos problé­mákat is. Moldáviai törvénytervezet a nyelvhasználatról (ŐSTK) - Moldáviában két törvényter­vezetet tettek közzé, az egyik a köztársa­ság hivatalos nyelvévé nyilvánítja a mol- dáv nyelvet, a másik a köztársaság terü­letén a különböző nyelvek használatáról rendelkezik. Társadalmi vita után jóváha­gyásra a köztársaság parlamentje elé terjesztik a dokumentumokat, közölte az Izvesztyija. Az első törvénytervezet feltételezi, hogy az állami szervek valamennyi szin­ten moldáv nyelven fognak tanácskozni azzal, hogy biztosított lesz a tanácskozás orosz nyelvű tolmácsolása. Egyben fela­datul adja a szervezeteknek, hozzák létre a feltételeket a moldáv nyelv oktatásához. Elsajátítása egyik kötelező feltétele lesz a tisztségek ellátásának. Az orosz nyelv továbbra is a köztársaság területén élő különböző nemzetiségek közti kapcsolat- tartás nyelve lesz. A törvénytervezet ga­rantálja, hogy az egyes helyeken több­ségben lévő etnikai csoportok használ­hassák anyanyelvűket, valamint biztosítja a választott nyelven történő oktatást. MOSZKVA - HAVANNA Kubai kapu N‘ |égyhőnapos késéssel került sor Mihail Gorbacsov kubai látogatására. Az örményországi földrengés miatti kényszerhalasztás azonban csak fokozta a várakozá­sokat és - mi tagadás - a spekuláci­ókat is. Nos, az előzetes várakozá­sok maradéktalanul teljesültek, míg a spekulációk buborékként pattan­tak szét, s azok a nyugati újságírók, akik szenzációra vadászva érkeztek Havannába (nem voltak kevesen), lógó orral voltak kénytelenek tá­vozni Hatvanhárom órát töltött a szovjet vezető Kubában, s a látogatás min­den egyes mozzanata megerősítet­te: a két ország kapcsolatai magas szinten állnak, s további bővítésüket egymás sajátosságainak tisztelet­ben tartása mellett képzelik el. A köl­csönös tisztelet, a be nem avatko­zás, az egyenlőség olyan elv, amelyet immár a frissen született barátsági és együttműködési szerződésben, az első ilyen jellegű szovjet-kubai dokumentumban írásban is lefektet­tek. Már maga ez a szerződés cáfo­lata azoknak a találgatásoknak, mi­szerint a szovjet peresztrojka és a kubai rectifícación egymással el­lentétes folyamat. Az átalakítás és a kiigazítás - Gorbacsov megfogal­mazása szerint - egyaránt a társa­dalom erkölcsi korróziója ellen irá­nyul, s mindkettő célja a szocializ­mus tökéletesítése. És hogy az elté­rő belső feltételek különböző mód­szereket és formákat eredményez­nek, abban ma már nincs semmi meglepő. így tehát Gorbacsov nem is fejezhette ki „rosszallását“ Cast- rónak, s nem is „fenyegette“ meg őt a gazdasági együttműködés korláto­zásával. (A szovjet vezető az ezzel kapcsolatos spekulációkat a hideg­háború naftalinszagú maradványai­nak nevezte.) Az viszont tény marad, hogy Ku­bának - akárcsak az elmúlt harminc évben - a jövőben is szüksége lesz a szovjet támogatásra. És hogy ezt megkapja, afelől Gorbacsov nem hagyott kétséget, de most a hang­súly inkább a kölcsönös igények jobb kielégítésére, a gazdasági együttműködés hatékonyabbá téte­lére helyeződik. És itt lehet megem­líteni a kubai adósságok problémáját is. Egyes lapok azt jósolgatták, hogy a Gorbacsov-látogatás nyomán a Szovjetunió talán elengedi Kuba összes tartozását. Ezt sugallhatta a szovjet vezetőnek az ENSZ-ben elhangzott beszéde, amely felvázol­ta az adósságválság megoldásának tervét (százéves moratórium, eset­leg a tartozások törlése stb.). De ez egyelőre tárgyalási alap, s mint Moszkva vallja, ez a probléma csak széles körű nemzetközi összefogás­sal, Kelet és Nyugat, Észak és Dél együttes erőfeszítéseivel oldható meg. Ami a szovjet-kubai „adósságre­lációt“ illeti, egyelőre nincs szó a tartozások elengedéséről: a múlt év májusában a két fél megállapo­dott a hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok elveiben, aminek a lé­nyege az, hogy az eddigi arányta­lanságot a kubai szállítások növelé­sével fokozatosan kiegyensúlyozot­tá kell tenni. Havanna tehát semmi­képp sem lehet csalódott, hiszen a Szovjetunió - mint arra Fidel Cast- ro is emlékeztetett a sajtókonferen­cián - az elmúlt évtizedekben gyak­ran átütemezte a hitelek törlesztését vagy a kamatokat egyszerűen elen­gedte. Kuba földrajzi fekvését figyelem­be véve már előre nyilvánvaló volt, hogy a Gorbacsov-látogatás túlmu­tat a kétoldalú kapcsolatokon, s affé­le ismerkedés is, első kontaktus az egész kontinenssel. Igen, Kuba ka­pu lehet Latin-Amerikára, s éppen ezért méltán keltett figyelmet, hogy miként foglalt állást a legfelsőbb szovjet vezető az egész térséget érintő kérdésekben. Gorbacsov nyilván Washington­nak címezte azt a megállapítását, miszerint a regionális konfliktusok - így a közép-amerikai is - a külső nyomás következtében mérgesed­nek el. Ugyanakkor Washingtonban bizonyára felfigyeltek arra a kijelen­tésre is, hogy a Szovjetunió ellenzi mindazokat az elméleteket és dokt­rínákat, amelyek a forradalom vagy az ellenforradalom exportját akarják igazolni. Miként Moszkva azzal sem ért egyet, hogy az USA „hátsó ud­varának“ tekinti Közép-Amerikát, s még mindig az erő pozíciójából közelít a régióhoz. Alapkérdés to­vábbá az is, hogy a térségbe irányu­ló fegyverszállításokat le kell állítani, bárhonnan is jöjjenek azok. Itt egyébként a Szovjetunió és Kuba már korábban kifejezte jószándékát. Bizonyára Latin-Amerika is pozití­van értékeli Mihail Gorbacsov ha­vannai látogatását, ugyanis a pártfó- ■ titkár-államfő egyértelműen leszö­gezte a kubai parlamentben mondott beszédében, hogy a Szovjetunió nem akar semmiféle politikai vagy katonai-stratégiai előnyöket a nyu­gati féltekén, nem kíván ott támasz­pontokat létesíteni. A térség orszá­gainak szándékával szintén össze­cseng az a Gorbacsov-kijelentós, miszerint Latin-Amerika nem lehet a kelet-nyugati konfrontáció színhe­lye és meg kell őrizni a kontinens atommentes státuszát. A latin-amerikai „belépő“ min­den jel szerint jól sikerült, s hogy a kapu szélesebbre van tárva Mihail Gorbacsov előtt, azt bizonyít­ja, hogy a térség több államába érvényes meghívása van. PAPUCSEK GERGELY Pretoria akadályozza a BT-határozat megvalósítását (ŐSTK) - Az Egyesült Államok teg­napra virradó éjszaka felajánlotta, bizto­sítja annak a megerősített finn gyalogegy­ségnek a szállítását, amely az ideiglenes ENSZ-erők (UNTAG) keretében végez felügyeletet Namíbiában. Finnország 850 katonát küld Namíbiába, ahová még a ke­nyai és a malaysiai egységek sem érkez­tek meg. A gyalogosok a 4650 főnyi ENSZ-kontingens részét képezik, ennek feladata a jelen helyzetben elsősorban az, hogy hozzájáruljanak a Namíbia észa­ki részén kirobbant harcok befejezésé­hez. Egyelőre ott csak híradós és hadtáp- alakulatok vannak, fóleg Ausztráliából és Nagy-Britanniából, s létszámuk nem haladja meg az ezer főt. Ez pedig túlságo­san kevés ahhoz, hogy véget tudjanak vetni az erőszaknak. Egyébként Észak-Namíbiából tovább­ra is harcokról érkeznek hírek. Egy egész sor megfigyelő szerint az összecsapáso­kat Pretoria provokálja ki, azzal a céllal, hogy megakadályozza a BT 435-ös szá­mú határozatának teljesítését. Luandában tegnap sajtóértekezletet tartott Peter Mueshihange, a Délnyugat­afrikai Népi Szervezet, a SWAPO védelmi ügyekben illetékes titkára és közölte: a SWAPO javasolta az ideiglenes ENSZ- egységeknek, hogy hirdessenek meg tűz­szünetet és tűzzék ki a harci akciók be­szüntetésének pontos időpontját. Megerősítette azt is: a SWAPO min­den távközlési eszközt kihasznál annak érdekében, hogy valamennyi egységénél elrendelhesse a fegyvernyugvást. Az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának fel kellene kérnie a dél-afrikai hatóságokat, hogy azok saját csapataiknál szintén tilt­sák meg a hadműveleteket. Ha ez megtörténne, akkor az UNTAG- egységek elfoglalhatnák állásaikat az egymással szemben harcoló felek között a fegyveres összecsapások térségében. A SWAPO ezzel összefüggésben garan­tálja, hogy a Namíbiai Népi Felszabadító Hadsereg (PLÁN) tagjai nem fognak lőni az ENSZ-erőkre. A SWAPO képviselője határozottan visszautasította azokat a pretoriai híresz­teléseket, hogy Namíbiában április kez­dete óta az összecsapásokban 180 PLAN-katona vesztette életét. Kijelentet­te, hogy a felszabadító hadsereg vezető­ségének hivatalos adatai szerint kedd estig az áprilisi harcoknak 38 halálos és 51 sebesült áldozata volt. Alaptalannak minősítette Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter állítása­it, miszerint a SWAPO csapatösszevoná­sokat hajt végre és egységeit Namíbiába küldi, továbbá azt a híresztelést is telje­sen alaptalannak minősítette, hogy mindössze 600 méterre a namíbiai határ­tól kubai katonák is tartózkodnak. Meg­erősítette, hogy a SWAPO katonái ango­lai támaszpontjaikon tartózkodnak a 16. szélességi körtől északra. Rámutatott arra, hogy az UNTAG rendelkezésére állnak a SWAPO-bázisokon állomásozó erőkre vonatkozó adatok és a szervezet lehetővé teszi az ENSZ-megfigyelők helyszíni ellenőrzését is. Végezetül a leg­határozottabban cáfolta azt a dél-afrikai vádat, hogy a SWAPO egységei átlépték volna a namíbiai határt, s ezzel megsér­tették volna a túzszüneti megállapodást. Namíbiának el kell nyernie függetlenségét Világszerte felháborodást keltett az, hogy az április elején beindult namíbiai függetlenségi folyamatot máris akadá­lyozza a Dél-afrikai Köztársaság. Ken­neth Kaunda zambiai államfő Lusakában szintén úgy vélekedett, az ENSZ-nek nyomást kell gyakorolnia a Dél-afrikai Köztársaságra annak érdekében, hogy Pretoria szüntesse be Namíbiában végre­hajtott bűnös akcióit. A zambiai politikus úgy vélte, nem szabad megengedni, hogy meghiúsuljon a namíbiai függetlenség elérése. Ennek kapcsán arra figyelmezte­tett, hogy minden államnak síkra kell szállnia az új független állam létrehozásá­ért Afrika déli részén, ugyanakkor el kell érni azt is, hogy Pretoria beszüntesse az erőszakos akciókat és szigorúan megtart­sa vállalt kötelezettségeit. A zimbabwei fővárosban, Hararéban tartott Namíbia-értekezlet résztvevői fel­szólították a Biztonsági Tanácsot, hogy kövesen el mindent a namíbiai független­séget előirányzó határozatának követke­zetes megtartása érdekében. A küldöttek hangsúlyozták azt is, mindent el kell kö­vetni annak érdekében, hogy az ENSZ- főtitkár namíbiai különmegbízottjai teljesí­teni tudják kötelességüket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom