Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-07 / 82. szám, péntek
A CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) ellenére, hogy a pedagógiai munkában nagyobb igényeket támasztunk a szakmai felkészültségükkel szemben, és megköveteljük tőlük, az oktatási folyamatokba való bekapcsolódást. További égető probléma a Cáslavi Középfokú Mezőgazdasági Iskola tangazdaságának felújítása és korszerűsítése, hisz ennek tulajdonképpen mintagazdaságnak kellene lennie. A valóság éppen az ellenkezője. Mérlegelni kellene, hogy nem járulna-e hozzá a helyzet javulásához, ha a gazdaságot visszaadnánk a Mezőgazdasági Minisztérium fennhatósága alá, s besorolnák a gazdaságot a járás többi mezőgazdasági vállalata közé. Az oktatási-nevelési munka minőségének javításánál mindig számolnunk kell az alapvető tényezővel, minden egyes pedagógussal és nevelővel. Ugyanis a munkával, az irányítás színvonalával, a családokkal és társadalmi szervezetekkel folytatott együttműködéssel kapcsolatos új szemléletet a fentről jövő legfontosabb utasítás sem képes átültetni. A pedagógiai gyakorlat számára a jövőben olyan feltételeket kell teremteni, hogy az iskola tempója igazodjon a gyerek képességeihez, és ne fordítva. Az iskolának mindenekelőtt a gyerekekért kell lennie. A tantervben nagyobb teret kell adni azoknak a szakoknak, amelyek szorosan összefüggenek mai életünk új minőségével. Gondolok például a környezetvédelemre, a társadalmi aktivitásra való nevelésre, a dohányzás, az alkoholizmus és a kábítószer-élvezet elleni nevelésre, akár választott tantárgyak formájában is. Nemcsak itt, de a kommunista nevelés valamennyi egyéb intézményében hiányzik a diákok véleménynyilvánításának lehetősége, a dialógus módszereinek nagyobb érvényesítése. Különösen a társadalomtudományi tantárgyak oktatóitól elvárjuk, hogy gyorsan és fel- készülten reagáljanak az időszerű politikai eseményekre. Ez egyelőre, sajnos, nem így van, amiről az a szociológiai felmérés is tanúskodik, amelyet a szocialistaellenes erők januári akcióival összefüggésben a Kutná Hora-i járás középiskoláiban és középfokú szakmunkásképzőiben végeztünk. A megkérdezett diákok közül egy sem adott olyan választ, hogy az eseményekkel összefüggésben megfelelő felvilágosítást vagy információt kapott volna valamelyik oktatójától, vagy nevelőjétől. A jövőben nem ismételgethetjük szüntelenül, hogy a fiataljainknál tapasztalható negatív jelenségek egyik fő oka az, hogy a családok közül egyre több nem látja el nevelő funkcióját. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek megteremtik a szülőkkel való együttműködés feltételeit. A szülők egyelőre nem érzik, hogy az iskolai bizottságok, illetve a szülők és iskolabarátok társulása segítene megoldani gyermekeik legfontosabb problémáit. Az említett helyzet felszámolásának lehetőségét a szülői munkaközösségek tekintélyének megerősítésében látjuk, abban, hogy a munkaközösség egyenrangú partnerévé váljon a nemzeti bizottságnak és a védnökséget vállaló üzemnek. Ez az intézkedés minden bizonnyal hozzájárulna a demokratikus kapcsolatok kialakulásához, meggyorsítaná az iskolák igazgatásában tapasztalható fogyatékosságok feltárását. Az oktatási-nevelési rendszer analízisének eredményeivel járásunkban valamennyi iskolai párt- alapszervezetben megismerkedtek, s ezeket az eredményeket mindenütt figyelembe vették a párt- szervezetek munkatervének, valamint az iskolák nevelési terveinek kidolgozásánál. A kommunisták véleményt mondtak arról, hogy a feladatok közül melyeket kell az iskolában; illetve a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán megoldani, és melyeket kell a felsőbb párt- és állami szervekhez továbbítani. Az oktatásügy átalakításának jelenlegi szakaszában a pártszervezeteknek pótolhatatlan szerepük van, teljes mértékben kihasználják az évzáró taggyűlések előkészítésének időszakát. MIROSLAV SPÁNIEL elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára új szú 1989. IV. 7. Érdeklődéssel hallgattuk Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a CSKP KB 12. ülése óta kifejtett tevékenységéről és a további feladatokról szóló beszámolót, amellyel a Szakszervezetek Központi Tanácsa vezetésében dolgozó kommunisták nevében teljesén egyetértek. Az értékelést nyíltnak, objektívnak és magas színvonalúnak tartjuk. Teljes mértékben megegyezik a mi észrevételeinkkel és tapasztalatainkkal. Joggal hangsúlyozzuk, hogy az átalakítás és demokratizájás folyamatát dolgozóink nagyobb többsége támogatja. Ellenben az a tény, hogy a régi mechanizmusok továbbra is fennmaradtak és az újak csupán most érkeznek, hogy többek között a jól ismert szokások és sztereotípiák még mindig jelen vannak, a szó szoros értelmében fékezik az átalakítás folyamatát. Helyenként hiányoznak a konkrét tettek. Sok energiát kötnek le a válallati tanácsok és igazgatóválasztások, amelyek valójában nagyon jelentősek és fontosak, de önmaguktól nem változtatnak a helyzeten és a dolgok alakulásán. A választási előkészületeket nem sikerül összekötni az aktivitás fokozásával és az adott munkakollektíva feladatainak rendezésével, illetve a 8. ötéves tervidőszak célkitűzéseinek biztosításával. A Szakszervezetek Központi Tanácsában különösen nyugtalanítónak tartjuk, hogy több helyen, főleg a termelési szférában a tervegyesítés elhúzódása miatt nem kötötték meg az 1989-es kollektív szerződéseket. Vannak bonyolult dolgok, ez érthető. Azonban azt már nem engedhetjük meg, hogy munkakollektívák szocialista demokráciája fejlesztésének ilyen fontos eszköze, mint a kollektív szerződés, amely a jogok és kötelességek egységét konkretizálja, több vállalatban az érdeklődés hátterébe kerüljön. Annál kevésbé, mert olyan fontos motivációs eszközről van szó, amelynek az átalakítás folyamatában nagy szerepe van. Ez esetben a hiányosság semmivel sem igazolható. Az elmúlt napokban újra meggyőződhettünk dolgozóink, kommunistáink, más politikai pártok és a Nemzeti Front szervezetei tagjainak politikai és társadalmi aktivitásáról. A februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatra érkezett válaszokat és véleményeket a szakszervezetben úgy minősítjük, mint a párt politikájának, az átalakításnak és a társadalom demokratizálásának támogatását. Különösen értékesek azok az állás- foglalások, amelyekben a dolgozók kifejezi ka társadalom fejlesztéséhez való konkrét hozzájárulásukat: Ugyanakkor nem lehet nem meglátni, vagy figyelmen kívül hagyni a szervezetekben megnyilvánuló passzivitást és közömbösséget. Nem kevésbé fontos a politikai kérdésekről folytatott vitákhoz való hozzáállásunk, és szükséges, hogy képesek legyünk a munkahelyeken nyílt dialógust folytatni mindenkivel, azokkal is, akik nem értenek egyet velünk, de nem süllyednek oda, hogy ártsanak a szocializmus ügyének. A szakszervezeti és munkakollektívákban velük is dialógust kell folytatnunk, meg kell próbálni megnyerni őket, de mindenesetre meg kell a nyílt párbeszédhez teremteni a feltételeket. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy megjegyzést a progaganda- és tömegtájékoztatási eszközeink címére. Ama tájékoztatás alapján, amelyet a közelmúltban általuk szervezett vitafórumról nyújtottak, nehéz elképzelést alkotni arról, hogy valóságos dialógus volt-e. Talán egy sor, gyakran szocialista múltunkat és jelenünket egyoldalúan leértékelő monológról beszélhetünk. Helyesnek tartom, hogy az átalakítás és a társadalom demokratizálása szemszögéből foglalkozzunk az iskolaügy kérdésével. Nem vitás, hogy az oktatás magasabb színvonala a szocializmus további fejlesztésének, az új gondolkodásnak, a jelenlegi és a jövőbeni társadalmi változásoknak nélkülözhetetlen feltételét képezi. Ezért teljes mértékben támogatom az elnökség beszámolójában foglalt gondolatokat, amelyek a párt és állami szervek és társadalmi szervezetek s valamennyi kommunista figyelmét arra irányítják, hogy iskoláinkból sokoldalúan felkészített, a szocializmushoz hű ifjúság kerüljön ki. A csehszlovákiai oktatási rendszer elemzésével kapcsolatos vitákban a szakszervezetek értékelték mindazt, ami ezen a területen megvalósult, ugyanakkor rámutattak a meglévő hiányosságokra, főleg amelyek a fiataloknak a pályára való felkészítésében mutatkoznak. A legfontosabb feladatok egyikének tartjuk, hogy az oktatás, nevelés szakaszán dolgozók egyenlő részt vállaljanak a felelősségből. Célunk a munkásfoglalkozásokat választók társadalmi, erkölcsi és politikai presztízsének megszilárdítása. A középfokú szakmunkásképző intézetek gyakorlatában az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható. Bár nem mindenütt az igényeknek megfelelő ütemben. Számos szakmunkásképzőben pozitív változások történtek az elméleti és gyakorlati oktatás összhangját illetően. Helyesnek tartjuk a mesterek és nevelők szabadságának meghosz- szabbítását. Még mindig lassú ütemű a középfokú szakmunkásképző intézetek többségénél a megfelelő anyagi-műszaki felszereltség biztosítása. Helytelennek tartjuk azon gazdasági vezetők hozzáállását, akik csupán a jelenlegi termelési problémákat látják, és a nevelés kérdését későbbi időkre halasztják Az üzemekben és az irányító szervekben sok vita folyik a szakmunkásképzők irányításának problémáiról és finanszírozásáról. A Szakszervezetek Központi Tanácsának az a véleménye, hogy minden körülmények között meg kell tartani a termelővállalatokhoz, a szövetkezetekhez és szolgáltató szervezetekhez való szoros kötődöttségüket. A szakmunkásképzőknek a termelő szervezetektől való elsza- kítása visszalépést jelentene. A középfokú szakmunkásképzőkben a képzés színvonala nem függhet az irányító szerv esetleges kedvezőtlen gazdasági eredményeitől. Döntő fontosságú a magas fokú képzéshez való egyenlő feltételek biztosítása mindenki számára. Gyakran vitatott kérdéssé vált a tízéves kötelező iskolalátogatás szervezése. Azonnal rendezni kell ama tanulók problémáját is, akiknél nincsenek meg a feltételek a tízéves kötelező iskolalátogatás befejezésére még a kétéves szakiskolákban sem. Fontos határkő a fiatalok életében a munkábalé- pés. Az ifjú ember, aki tulajdonképpen még a felnőtt kort sem érte el, közvetlenül a középfokú szakmunkásképző elvégzése után nem lehet kész, önálló munkás, aki képes a feladatát száz .százalékra teljesíteni. Hogy a fiatalok munkahelyi beilleszkedésével nincs minden a legnagyobb rendben, azt igazolja a nagyarányú fluktuáció, a szakma elhagyása, ami nem csupán a jutalmazással függ össze. Ezért helyezünk nagy súlyt a munkásfiatalok védnökeinek munkájára és főleg a munkakollektívákban az új munkatárssal szembeni jó viszony kialakítására. Oktatási rendszerünk tökéletesítése megköveteli a pedagógusok küldetésének megbecsülését. Ennek érdekében sokat tehet maga az iskólaügy. Például a hallgatók kiválasztásával és felkészítésével, az irányítás tökéletesítésével és demokratizálásával. amelyekkel például szorosan összefügg az instrukciók és utasítások halmaza kiküszöbölésének szükségessége, de sok esetben nem ez a pedagógus fő küldetése. Ezek rendezése a társadalom részéről az oktatás és nevelés számára biztosított eszközök növelésétől, azok racionális' felhasználásától függnek. Ide tartozik az iskolai dolgozók munkafeltételeiről, egészségéről, lakáshelyzetéről és üdültetéséről való megfelelő gondoskodás is. Valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy a tanító társadalmi beállítottsága nem csupán szakmai és erkölcsi színvonalától függ, hanem politikai aktivitásától, elkötelezettségétől, a tanulókhoz, diákokhoz való vonzalmától, a feladatokhoz és saját munkakollektívájához való viszonyulásától. Ez az aktivitás nyilvánul meg az iskolai és tudományos dolgozók szakszervezetének alapszervezeteiben is, amelyekre nem kis feladat hárul a pedagógusok jogos szükségletei és érdekei megvédésében. Tudatosítjuk, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom iskolai szervezeteinek munkája többnyire nem éri el a kívánt szintet. így érthető, hogy van mit javítani, nemcsak a tagságról való gondoskodás területén, hanem sok más olyan problémát is meg kell oldaniuk, amelyekkel a tanítók munkájuk során találkoznak. A szakszervezetek országos konferenciája utáni időszakban a szakszervezetek tevékenységében, munkaformáiban és szervezési rendszerében tapasztalt változások új lehetőségeket biztosítanak a pedagógusoknak az alkotó munkához, a haladó pedagógiai módszerek terjesztéséhez, az irányításban, valamint a szociális és más iskolai problémák rendezésében való részvételhez. Éppen ezért nem gondolom, hogy mindezek a kérdések jobban rendeződnének valamilyen önálló, alkotó pedagógusszövetség létrehozásával, ahogyan az az ülést megelőző vitasorozatban is elhangzott. JIRÍ KLÍMA elvtárs, a CSKP KB tagja, a Prágai Cseh Műszaki Főiskola rektora A főiskolákon köszönettel fogadtuk azt a bejelentést, hogy a főiskolai törvény javasolt módosítását minden tanszékre megküldik, hogy megvitathassuk. Az viszont negatívan hatott, hogy a javaslatot áttanulmányozásra, vitára és a vélemények kidolgozására csak olyan rövid időre kaptuk meg. Az ilyen nagy, szervezetileg tagolt iskolában, mint amilyen a Cseh Műszaki Főiskola, a tanszékeken ahol a vita tulajdonképpen kibontakozott, csak hét esetleg tíz nap maradt erre a tevékenységre. Véleményünk szerint ez ésszerűtlenül rövid idő, ha tudjuk, hogy a törvénymódosítás elfogadása talán az év végéig meg sem történik. Azokból a változásokból, amelyeket kísérlet után vagy anélkül, direktíven bevezettek a műszaki főiskolákon, egyetlen motívum tűnik ki világosan - minél nagyobb takarékosságot elérni a műszakiak képzésében. Mi nem értettünk egyet a tanulmányi idő lerövidítésével. Azzal érveltünk, hogy ez egy rövidlátásra valló döntés, amely hosszú távon nem fizető- dik ki, mivel lerontja a végzősök tudásszintjét. Ez a mi jóslatunk teljes mértékben bebizonyosodik: -négyéves tanulmányok után az abszolvenseink nem érik el tudásukban a megkívánt minőséget. A felettes szervek és intézmények akkor azt kifogásolták velünk szemben, hogy a tanulmányok ilyen „optimalizálásának“ nem értettük meg az alapelveit, amely a kétlépcsős modellből indul ki, tehát figyelembe veszi a műszakiak egész életen át tartó művelődését és továbbképzését, hasonló módon, ahogy ez már régóta történik az orvosok esetében. Állítólag nem értettük meg, hogy a művelődésnek ebben az átgondolt rendszerében az első lépcső ugyan valóban egy évvel lerövidült, de ehhez jön majd a néhányéves második lépcsőfok, mégpedig széles körben szervezett posztgraduális oktatás formájában. A valóság azonban az, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt a műszaki oktatás szakágazatainak egész sorában ilyen módon 20 százalékkal könnyítettük az első fokot, a közben beígért második fokozat, tehát az egész életre szóló továbbképzési rendszer az abszolvensek számára, még mindig csak az előkészítés stádiumában van. Azzal is érveltek, hogy a nyugat-európai országok nagy részében a mérnökök oktatása szintén négyéves időtartamú. Csakhogy a fejlett nyugateurópai országokkal való összehasonlítás hamis képet ad. Bármikor kérdeztem is kollégáimat - nyugati műszaki főiskolák rektorait - a tanulmányok hosszáról, mindig mosolyogtak, hogy a négyéves időszak csak névleges ún. elméleti időszak és a valóságban a diákoknak ezt az iskolát általában 6-7 év alatt sikerül elvégezni, mégpedig nem is rosszabbaknak. Néhány kutató a főiskolai tanulmányok átszervezésével kapcsolatban ma újra azzal a javaslattal rukkol elő, hogy legyen az ismét kétlépcsős oktatási rendszer. Lehet hogy főiskoláink néhány típusa üdvözli és kipróbálja az oktatás ilyen formáját. Azonban a Cseh Műszaki Főiskola minden szerve negatívan viszonyul ehhez a javaslathoz, mint az extenzív fejlődés időszakára jellemző, nem racionális és nem efektív elgondoláshoz. A főiskolák anyagi és műszaki ellátottsága, főleg a műszaki főiskoláké, elégtelen. Ebben .csak az iskolarendszer elektronizálásának megkezdésére kiszabott dotáció jelent kivételt. Ezt az állapotot egyébként a legfelsőbb pártszervek is több ízben leszögezték már. Ezzel összefüggésben azonban nem akarunk olyannak látszani, hogy csak a markunkat tartjuk. A főiskolák is növelhetik a gyakorlattal való együttműködés javításával a működésükhöz szükséges anyagi eszközök nagyságát, de nem mehetnek át nagyobb mértékben saját tevékenységük önköltségessé tételére. A Cseh Műszaki Főiskola sem képes teljes mértékben az állami költség- vetésből fedezni költségeit. Hogy jobban kihasználhassuk dolgozókollektíváink kezdeményezését az elmúlt év július 1-től a nem termelő szervezetek számára kidolgozott gazdasági kísérletbe kezdtünk. Nemrégiben az oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztériumban értékeltük ezt a kísérletet. Megállapíthattunk bizonyos kedvező eredményeket, de abban is megegyeztünk, hogy az jskola anyagi szükségleteinek fő forrásául nem szolgálhat. Ez a forma csak kiegészítés lehet. De tekintet nélkül a főiskolák anyagi és tárgyi ellátásának színvonalára minden további várakozás nélkül megítélhetjük az eszközök elosztásának rendszerét, az egyes iskolákban és érvényesíthetjük, illetve objektívabbá tehetjük benne a teljesítménymutatókat, és a költségnormatívu- mokat. Úgy véljük ugyanis, hogy az eddigi rendszerből hiányzik ez az ojbektivitás és hogy az eszközök elosztása mindeddig többé-kevésbé a hagyományok és az eddigi adatok alapján folyik. Nagyon súlyos probléma, amelynek megoldása nem függ sem a központból jövő szervezési intézkedésektől, sem az iskolák anyagi ellátottságától, a szélesebb értelemben vett nevelőmunkánk minősége különösen az eszmei-nevelő munka. A főiskoláinkról kikerült mérnökök felkészültségének eddigi színvonalával nem lehetünk nagyon elégedettek. Ugyanakkor olyan területről van szó, amelyen minden oktató, az iskola minden dolgozója, az iskolában működő politikai szervezetek, a diákok és a Szocialista Ifjúsági Szövetség mindennapi munkájának színvonala a döntő. Az a véleményem, hogy ezen a szakaszon elég sok a hiányosság. Például nálunk a prágai műegyetemen elég gyakori az oktatók lenéző álláspontja a diákok politikai, gazdasági, nyelvi és állampolgári oktatásával kapcsolatban. Arról a nézetről van szó, amely szerint az ilyen nevelésre szánt minden óra veszteséget jelent a szaktantárgyak tanítása számára és a jövendő mérnök tudásszintjét szegényíti. Sok tanárnak nincs kedve a diákokkal általánosabb témákról vitázni, vagy csak nagyon szűk témakörben és nagyon technokratikus módon hajlandók fellépni. Ezért szükséges, hogy az iskolai pártszervezetek, nagyobb gondot fordítsanak a diákok nevelésére éppen most, az átalakítás és a demokratizálás időszakában. A Cseh Műszaki Főiskola iskolai pártbizottsága a párt és főiskola tisztségviselőit arra ösztönzi, hogy többször vegyenek részt a diákjainkkal folytatott beszélgetéseken, többször beszéljenek azokról a problémákról, amelyek a diákokat érdeklik. Abból indulunk ki, hogy ha nem mi fogunk a diákokkal beszélgetni, akkor ezt mások teszik majd meg, de nem értünk, hanem ellenünk. Ehhez az aktivitáshoz azonban a kommunisták mindennapi, élő tevékenységére és nem a bürokráciát szolgáló akták számának növelésére van szükség. Ez utóbbiak inkább elveszik az erőt a politikai munkától és közben azt a hamis érzést keltik, hogy jól megy a munka. Társadalmunk átalakításának időszaka a központi szervek számára a főiskolákkal kapcsolatban azt a feladatot kellene, hogy jelentse, hogy megteremtődjenek a feltételei az oktatók és a diákok kezdeményező tevékenységéhez, miközben az iskolák dolgozóinak meg kellene tanulniuk kevésbé támaszkodni a központ részletes, direktív utasításainak teljesítésére és több felelősséget, kezdeményezést mutatni jövőnknek azzal a részével kapcsolatban, amelyet főiskoláink végzősei jelentenek. A brnói Lachema vállalat mozgólaboratóriumának két szakembere hordozható kromoto- gráffal közvetlenül a szennyeződés forrásánál méri a levegő kén-dioxid, nitrogén- monoxid- és szerves- anyag-koncentrációját. Felvételünkön: Jirí Nechvátal ellenőrzést végez. (Igor Zehl - ÖSTK)
