Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-04 / 79. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének vitája

JUSTINA RADIMSKÁ elvtársnő, a CSKP KB póttagja, a neratovicei Spolana munkásnője

Az oktatás anyagi eszközeinek megteremtésével és a korszerű segédeszközök beszerzésével a Mél- niki járásban is gondjaink vannak, mint ahogy az elburjánzott adminisztrációval is. A gondok egy részén nekünk, magunknak kell változtatnunk, bár néhány nehézséget egyszerűen képtelenek vagyunk kiküszöbölni. A sok elemzés, kimutatás és jelentés mellett néha másodlagossá válik a legfontosabb feladatunk, az, hogy az iskolában politikailag és szakmailag jól felkészített fiatalokat neveljünk, ahogy ezt a társadalom elvárja tőlünk. A jelenlegi bonyolult előírások azonban a diákok elhelyezésében ugyanúgy gátolnak bennünket, mint tehetségük fejlesztésében. Több bizalomra és nagyobb hatáskörre van tehát szükségük az iskolák igazgatóinak, pedagógusainak, és az állami vállalatok új gazdasági feltételeit figyelembe véve kell összhangot teremteni a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben tanuló diákok száma és a társadalom tényleges szükséglete között.

A neratovicei Spolanában dolgozom, és úgy látom, hogy a fiatal nemzedék nevelése és szakmai felkészítése nagyon bonyolult folyamat. Az az érzésem, a szakmunkásképzők, az által, hogy diákjaik a munkásosztály tagjaivá válnak, előnytelen helyzetbe kerülnek. A közép- és főiskolák végzőseiért ugyanis nem fizet a vállalat, a szakmunkásképző diákjaiért viszont'igen, méghozzá tetemes pénzösz- szeget. A jelenlegi gazdasági helyzetben arra kényszerülnek a vállalatok, hogy a kisebb szakképzettséget igénylő munka végzésére közép- vagy akár főiskolásokat vegyenek fel, és ez az olcsóbb megoldás számukra. Társadalmi szempontból azonban ez mégsem megengedhető. Az érettségit nyújtó szakmunkásképző végzőseinek képzettségi foka - és közülük igyekszünk több fiatalt megnyerni -, a bértarifa szerintteljes mértékben összehasonlítható a szakközépiskolák végzőseinek felkészültségével.

Járásunkban már előterjesztették a Munka- és Szociális Ügyi Minisztériumnak azt a törvényjavaslatát, amely a fiatalok munkahelyi elosztásáról szól, s az abból indul ki, hogy a vállalat külön pénzjutalmat kap az ipari szakközépiskolát és főiskolát végzett fiatalok felvételéért. Vagyis ez azt jelenti, hogy a szakmunkás neveléséért a vállalatnak fizetnie kell, a technikumi képesítésű fiatalért viszont jutalmat kap. Ha tehát a tizennégy éves gyerekek szülei, a mai elhelyezési rendszert ismerve, nem tanúsítanak nagy érdeklődést a szakmunkásképzők iránt, akkor az említett törvényjavaslat jóváhagyása előtt hangsúlyoznunk kell: a munkáshivatást a vállalatok sem tudják vonzóvá tenni. Szakmunkásképzőinkben elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, milyen a diáknak a munkához és a választott hivatásához való viszonya. Bár az iskolapadban valóban sok mindent megtanulnak a diákok, áz eredmények jobbak is lehetnének. A tanterv ugyanis nem mindig felel meg a társadalmi elvárásoknak és az adott szakágazat fejlettségi fokának. Erre következtethetünk a munkahelyi tapasztalatokból, és ezt tükrözi az oktatási dolgozók véleménye is.

Az iskolaügyi minisztériumnak sokkal rugalmasabban kellene reagálnia a gyakorlati igényekre, a tantervet pedig a szakminisztériumok és a szak- szervezetek javaslatai és elvárásai alapján kellene módosítania. A gondokra persze azoknak is jobban kellene figyelniük. Gyakran feleslegesen sok a diákokra váró elméleti anyag, a gyakorlatra pedig nem marad eiég idő. Problémát jelent a szakmunkásképzők keretszáma is.

Járásunkban két vegyipari szakmunkásképző működik. A frissen végzett szakmunkásokra sok esetben veszélyeztetett munkahelyek várnak, ahol érthető okok miatt, nőket csupán korlátozott számban alkalmazhatnak. Ettől függetlenül a szakmunkásképzőbe felvett tanulók kétharmada, immár évtizedek óta, lány. Az iskolaügy elemi gondjait nehezíti járásunkban az életkörnyezet jelentős romlása, amely nemcsak a gyerekek egészségi állapotára van negatív hatással, hanem az iskolák káderellátottságára is. Eddig nem sikerült elérnünk, hogy erdei iskolát építsenek nálunk. Miközben pedagógus- és nevelőhiánnyal küszködünk, diákjainkat tőlünk messze eső erdei iskolákba visszük. Ugyanakkor folyamatosan kérvényezzük az étkeztetési költségek növelését is az ottani iskolákban, mert Prágában és az Észak-csehországi kerületben magasabb ez az összeg, mint nálunk. Sok beruházás, mint például a Prága-Hostíné-í tisztitóállomás, szennyezi környezetünket.

Járásunk a pedagógusok szakképzettségét tekintve évek óta gondokkal küszködik. Ennek sok oka van. Az egyik: bizonyára nem veszik figyelembe a pedagógiai főiskolákon a végzős hallgatókkal szemben támasztott igényeinket. 1983 és 1988 között százharmincöttel jött kevesebb frissen végzett pedagógus a járásunkba, mint amennyit a járási nemzeti bizottság tervezési osztálya a felettes szervektől kért. Az iskolaügyi osztály csak úgy tud évente enyhíteni a helyzeten, ha képesítés nélküli tanítókat vesz fel. Többségük jelentkezik is újra a pedagógiai főiskolára, felvételt azonban sajnos, így sem nyer.

FRANTláEK TYSER elvtárs, a CSKP KB póttagja, az Ústí nad Labem-i Észak-csehországi Építövállalat dolgozója

Az utóbbi időben a fiatalok körében nagyon intenzív viták folynak a máról. Az idősebb generációink ehhez megfelelő terepet adnak Prágában a vitaklubokban, a tömegtájékoztatási eszközökben, a tévé ifjúsági klubjában, a rádió Mikrofórum című műsorában vagy ugyanennek a műsornak az éjszakai kiadásában. Nemegyszer a SZISZ vagy a CSKP rendezvényein. Ezekben a vitákban az idősebb generáció mint a megvádolt fél jelenik meg. Az ő fejükre hullanak a vádak a fiatalok nem jó szociális körülményeikért, a kiválasztási rendszer túlzott poli- tikusságáért, ami a különböző iskolákba való felvételt és a gazdasági vezető funkciókba kerülést befolyásolja stb.

A fiatalok számlájára írják a gazdasági és politikai történésekkel szembeni lazaságot, a bűnözés növekedését, a munkához való rossz viszonyt stb. Tudomásul kell venni, hogy ezek a vélemények a valóság talaján születnek. Az ifjúság ma is azonos ideálok és eszmék alapján küzd a szocializmusért, de merőben más helyzetben, és ugyanakkor más formában is, mint nagyapáink vagy apáink.

Pártunk és társadalmunk számára a legfontosabb a munkásfiatalság. A szakmunkásképző az új oktatási törvény szerint egyike a középiskolák típusainak. Vele kapcsolatban már hallatszottak hangok arról, hogy nincs minden rendben, és az oktatási törvény egyes rendelkezéseit meg kellene változtatni. A- korábbi megjegyzésekre annak idején nem voltak tekintettel. Csupán a tervezet elemzésével kapcsolatban eszközölnek részleges változásokat a CSSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumában. A rendszer legsúlyosabb hiányossága a 14 éves tanulók besorolása a középiskolákba, ahol még a tízéves tankötelezettség utolsó két évét töltik. Célszerű volt ezt a tankötelezettséget átcsúsztatni a középiskolába? Hiszen fejlődésünk legkedvezőtlenebb időszakát élő diákokról van szó. A választott hivatásukkal szemben semmilyen viszonyt nem alakítottak ki. Nem tudják azt sem, mit választottak, így nagy feladat hárul a szülőkre. Ezeknek a diákoknak más iskolába való áthelyezése után romlik a fegyelem, megnövekszik a hiányzás és a fluktuáció. Az átlagosnál jóval több gond jelentkezett a diákotthonokban is, például utazás közben a vonatokon és az autóbuszokon okozott károk, az ott tapasztalható fegyelmezetlenség.

Komoly gondként jelentkezik a tízéves tankötelezettség a szakmunkásképző intézetekben, ahol bevezetése után csökkentették a gyakorlati oktatás idejét. A harmadik évfolyamot követő négy hónapig tartó szakmai gyakorlat az iskolától és az elmélettől való eltávolodást okozza. Ez megmutatkozik a tanulmányi eredményeken is, különösen az építőipari

szakmákban. Teljesen helytelen a záróvizsgák idejét az év végére tenni. Ismét az építőipari szakmákat említem, hiszen a végzetteket a téli időszakban kapcsolják be a munkafolyamatokba. Nem tudom elhallgatni a véleményemet a szakmunkásképzőkben befejezett tanulmányokkal kapcsolatban. Ezekben a hagyományosan elismert segédlevelek helyett a záróvizsgáról szóló bizonyítványt kapják kézhez.

A közeljövőben születik majd döntés a szakmunkásképző iskolák irányításáról. Valószínűleg a javasolt módozatok közül az kerül jóváhagyásra, amely az állami vállalatok irányítását forszírozza, szemben a központi reszortirányitással. Ebben az esetben a szakmunkásképzők sajátos feltételeik közepette, kapacitásukkal maximálisan bekapcsolódnak az adott vállalat feladatainak teljesítésébe. Ugyanakkor a pedagógusoknak nehéz lesz tervezni és előkészíteni a szakmunkástanulók fejlődését szolgáló olyan építkezéseket, amelyek gazdaságilag, műszakilag és technológiailag is megfelelnek a pedagógiai elképzeléseknek. Kérdéses, hogy az állami vállalatok miként viselkednek majd a szakmunkásképző intézetekkel szemben. Ha eredményesek lesznek, s a pénzeszközeik is meglesznek hozzá, bizonyára bőkezűen. Viszont, ellenkező esetben az iskolát rövidítik majd meg. Logikus, hogy olyankor az elsőrendű érdek az építkezéseken végzett munka lesz.

A tízéves tankötelezettség bevezetésével a vállalatoknál jelentősen megnövekedtek a szakmunkásképzőkre fordított költségek. Az iskolák taneszközökkel, számítástechnikai berendezésekkel való ellátása nem könnyű, és az igények is egyre növekednek. A tanuló oktatására fordított költségek is növekszenek. Igaz az is, hogy a jövőben számíthatunk a vállalkozásokkal, a konkurenciával a szakmunkásképzés területén is. A szakmunkásképzők vállalati irányítás alá kerülésével lehetőség nyílik a beruházási politika megváltoztatására is. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű forrásokat egy másfajta irányítási rendszerben nem lehet szerezni.

A vállalati területen nincs megfelelően megoldva a pedagógus dolgozók anyagi érdekeltsége. Tekintettel a teljesen más jellegű szakmai tevékenységre, a pedagógusok bérezését nem szabad a vállalat gazdasági eredményeitől függővé tenni. Az átalakítás során feltétlenül szükséges a munkaerővel való takarékosság. így a vállalat által irányított szakmunkásképző iskolákban is csökkenthetik a létszámot, így ellentét alakulhat ki a vállalat lehetőségei és a tanulók létszámához képest megszabott pedagóguslétszám megtartása között. A végzett szakmunkás tudása nagymértékben a szakoktató felkészültségén múlik, hiszen a szakma megtanulását ő irányítja. Ebben a helyzetben nagymértékben segítene a harmadikos diákoknak az építkezésekre való besorolása, ahol közvetlenül a szakoktatók irányításával dolgoznának. Persze, ez csak úgy történjen, ahogy az már az új oktatási törvény életbelépése előtt is gyakorlat volt.

Szeretnék szólni a nevelők társadalmi megbecsüléséről, hiszen a tanulók nevelésében az első helyen állnak. A nevelők alacsony bérezése szinte

kizárja azt, hogy férfiak végezzék ezt a munkát. így elsősorban a pedagógiai középiskolák végzősei vállalják, ők is csak addig, amíg férjhez nem mennek. A szakmunkásképző iskolákban jó mesterembereket akarunk nevelni. Jó állampolgárait ennek a hazának. Ehhez tehetséges, szakmailag felkészült, politikailag fejlett pedagógusaink vannak. Hogy a tanulás és a tanítás funkciói összekapcsolódjanak, a tartalom alá kell rendelnünk a formát és a módszereket is.

JAROSLAV HÁJEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Mladá Boleslav-i Autógyár vállalati szakszervezeti bizottságának elnöke

A Központi Bizottság ülésének előkészítése gondos körültekintéssel történt. Ennek eredménye a helyzet nyílt és objektív értékelése, amelyet a tömegkommunikációs eszközök révén a széles nyilvánosság is megismerhetett.

Az oktatás kérdése a mi több mint 20 ezer embert foglalkoztató vállalatunk számára is időszerű. Rendkívül fontos az ifjúság munkásszakmákra való alapos felkészítése. A fejlődés alapfeltétele az elegendő szakképzett munkaerő. Tudatában vagyunk annak, hogy ezeket a szakképzett dolgozókat kizárólag saját szakmunkásképző intézeteinktől várhatjuk.

Jelenleg a Mladá Boleslav-i Autógyárban 1600 diák tanul. Szükségleteinket tekintve ez még mindig kevés, mivel vállalatunk a múltban elhanyagolta ezt a problémát, nem fordított elegendő gondot a szakmunkásképzésre.

A helyzeten úgy javíthatunk, ha minél több fiatalt nyerünk meg, helyezünk el az első évfolyamokba. A jelentkezők számos szakma közül választhatnak. A tehetséges sportolók számára érettségivel záruló négyéves külön osztály nyílt, az itt tanulóknak minden lehetőségük megvan arra, hogy élsportoló váljon belőlük. A két- és hároméves szakoktatás a lányoknak is jó elhelyezkedést biztosít. Speciális intézetünk van a csökkent szellemi képességű gyerekek számára, akik eredményeiktől függően további képzésben is részesülhetnek. A vállalat dolgozói esti iskolán vagy levelező tagozaton gyarapíthatják ismereteiket. A szakmunkásképző intézetben két világnyelvet tanulhatnak a fiatalok, és különböző fakultatív tantárgyak közt válogathatnak. Vállalati szinten mi is találkozunk a felszereltséggel, folyamatos korszerűsítéssel, a jól képzett pedagógusok biztosításával kapcsolatos problémákkal, és ezeket a lehető legjobban igyekszünk megoldani.

Az eddigi gyakorlat egyértelműen azt bizonyítja, hogy helyes volt a szakmunkásképző intézetnek az állami vállalathoz való csatolása, még a jelenlegi helyzetben is, amikor a gazdasági mechanizmus változásából kifolyólag számos problémával kell megbirkóznunk. A szoros együttműködés optimális feltételeket teremt a tanulók gyakorlati felkészítéséhez. Sok más szakmunkásképző intézethez hasonlóan nálunk is problémát jelent a tízéves kötelező iskolalátogatás azoknak a diákoknak az esetében, akiknek nincsenek sem feltételeik, sem hajlandóságuk, kedvük az iskola elvégzéséhez. Ez a helyzet végeredményben oda vezet, hogy csökken a tanulókkal való differenciált foglalkozás lehetősége, romlik az elméleti és gyakorlati oktatás színvonala. Ezen sürgősen javítani kell.

A szerzett tapasztalatok alapján azt ajánlom, hogy az egyes tantárgyak tantervének kidolgozása során az illetékesek az adott vállalat szükségleteiből induljanak ki, a tantervet részletesen beszéljék meg a vállalattal, s egyben rugalmasabban reagáljanak a termelésben végbemenő változásokra, a technológia korszerűbbé válására.

Az oktatás egyik fontos tényezője az iskolán kívüli tevékenység, amely az ijfúság szabadidejének célszerű kihasználását szolgálja, s egyben sok negatív jelenség megelőzését teszi lehetővé.

Sok függ a mester, az oktató és a nevelő személyiségétől, képességeitől. Ezekre a feladatokra vállalatunk legtapasztaltabb dolgozóit választjuk ki. Munkájuk erkölcsi és anyagi szempontból azonban a vállalat többi dolgozójához viszonyítva nincs kellőképpen elismerve.

Folyton érvényes, hogy a nevelésben a család pótolhatatlan szerepet játszik. Sokéves tapasztalataink azt mutatják, hogy azok a tanulóink a legeredményesebbek, akiknek már a szülei is a vállalatnál tanultak ki vagy ott dolgoznak. A munkásgenerációk átörökítik tudásukat és tapasztalatukat, bensőséges kapcsolat fűzi őket munkahelyükhöz, büszkék a vállalat eredményeire. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a szakmunkásképző intézetekben működő ifjúsági szocialista munkabrigádoknak is. A szakszervezet keretei között építjük ki az ifjúmunkásvédnökök hálózatát, rendszeresen együttműködünk velük, ezzel a feladattal a fiatalokkal bánni tudó, legtapasztaltabb dolgozóinkat bízzuk meg. Tevékenységük arra irányul, hogy a munkába lépő fiatalok minél zökkenőmentesebben illeszkedjenek be a közösségbe, gyorsan beletanuljanak a munkába, becsüljék meg azt, és tudatosítsák a munkásosztályhoz való tartozásukat. A termelés műszaki színvonalának fejlesztésével, az automatizálás, a robotizálás, az irányító rendszerek bevezetésével egyidejűleg mind nagyobb szükséglet mutatkozik a főiskolát végzett káderek iránt. Ezen a téren szorosan együttműködünk a Libereci Gépészeti és Textilipari Főiskolával, amely segít különböző műszaki problémáink és munkaerőgondjaink megoldásában.

JANA SYNKOVÁ elvtársnö, a CSSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztere

Az iskoláskor előtt, a háromtól hatéves korúak közül szinte valamennyi gyermek neveléséről gondoskodunk, megszüntettük a városi és vidéki gyerekek műveltsége közti különbségeket, az oktatás valamennyi szintjének megfelelőek a pedagógusok képzésének mennyiségi mutatói. Ennek ellenére sem sikerült az átalakítás meghatározó céljait megvalósítani az iskolák belső életében. A hetvenes években elindult népesedési hullám következtében fokozatosan romlottak az oktató-nevelő munka feltételei. A nyolcéves ciklus ideje alatt változott a gyerekek száma, például a Cseh Szocialista Köztársaságban 54 ezres különbséget is mutatott az éves populáció. Folytatódott a migráció a nagyvárosok aglomerációiba. így sok helységben nem volt, és ma sincsenek a tanulók számára megfelelően megoldva az iskolák anyagi, műszaki és építészeti feltételei. Nem felel meg ennek a tantestületek tagjainak száma és képzettsége sem. Jelenleg a népesedési hullám a középiskolákban tetőzik.

Kedvezőtlenül alakult a Cseh Szocialista Köztársaság valamennyi iskolatípusában az oktató-nevelő rendszer céljai és a stagnáló tudományos-műszaki fejlődés közötti ellentét. Nem jött létre az összhang a végzettek megszerzett tudása és annak kihasználása között, ami komoly következményekkel járt a fiatal generáció munkabeli és erkölcsi alapállását tekintve. Ezek közül legsúlyosabb az átlagos tanulmányi és munkahelyi eredményekkel való megelégedettség, és az, hogy az iskolában és a gyakorlatban nem törekednek a kiváló eredmények elérésére. Ehhez nagymértékben hozzájárul - egyéneknél, s olykor egész rezortokban - a műveltség és a szak- képzettség leértékelődése is. A társadalmi légkörnek ezen összetevője olyannyira komoly, hogy a társadalmi átalakításban célul kell kitűzni megszüntetését.

Az óvodákban mind a személyzeti, mind az építészeti feltételek adottak a gyerekek alapiskolai tanulmányokra való felkészítéséhez. Ugyanakkor a gazdasági mechanizmuson belül sürgősen meg kell oldani a velük kapcsolatos gazdasági kérdéseket, s ezzel együtt az üzemi és szövetkezeti óvodák működtetésében érdekeltté kell tenni az egyes szocialista termelőszervezeteket.

Az alapiskola mindeddig nem teljesiti megfelelően fő feladatait. Mindenekelőtt a nevelésben szembetűnő az elmaradás. A túltelített osztályokban lehetetlen a tanulókkal való egyéni foglalkozás, így számolnak azzal, hogy a gyerekekkel a szülők tanuljanak. Ezzel szakítanunk kell. Ugyanígy a tananyag terjengősségével és túlzott igényességével is. A tankönyvek nem fejlesztették a tanulók alkotókészségét, és nem segítették önállóságuk kialakulását. A tankönyvek nagyrésze a gyermekek számára nem volt vonzó. Az alsó tagozaton ezért is folyik a tananyag és a tankönyvek átdolgozása. A változásokra az alapiskola felső tagozatán is sor kerül. A mostani iskolaévben az ötödik évfolyamban áj tanterv és tankönyvek szerint kezdték a tanítást. Megszabadítottuk a tanítást a túlzóan fölösleges dolgoktól (amelyek a tudományok fejlődésével amúgy is elveszítik jelentőségüket), és áttértünk a logikus gondolkodás kialakítására, az egész életen át tartó művelődés és az új ismeretek szerzése utáni vágy felébresztésére. Keressük az új módszereket a tízéves tankötelezettségből eredő gondok megoldásához, elsősorban azok számára, akik nem tudják ezt befejezni.

A tartalom és a forma iránti nagyobb figyelem teljesen megalapozott követelmény. A rezort tudományos-kutatói területein ezért is hajtunk végre átszervezéseket, és megköveteljük, hogy a kutatás a gyakorlattal szorosan együttműködve konkrétan foglalkozzon a tananyag terjedelmével, ezen belül is az alapbázist képező ismeretek kijelölésével, valamint a tankönyvek írásával. A változások hatásainak eredményességét nagymértékben csökkenti a tankönyvek kiadói átfutásának ideje.

Sok minden vár megoldásra a középiskolák három típusában is. Osztjuk azt a nézetet, amit Fojtík elvtárs beszámolójában is említett, hogy a gimnáziumokban a kettős funkció ellátása gondokat okoz, és a tanulók túlterhelése következményekkel jár. Az egyik oldalon az általános műveltséget nyújtó tantárgyak időbeli kedvezményezettsége, a másik oldalon a szakmai alapismeretek elsajátítása nem teszí lehetővé a felsőfokú oktatási intézményekre való alapos felkészítést, de a választott szakma gyakorlati ismereteinek mélyebb elsajátítását sem. Optimális megoldásnak tűnik, hogy a tanulmányaik harmadik és negyedik évében a diákok mélyebben és nagyobb tartalmi differenciáltsággal tanulhassák a választható és nem kötelező tantárgyakat. Ebben (Folytatás a 6. oldalon)